Sunshine In My Heart

Sziasztok!

Sajnálom,hogy tegnap nem jöttem a résszel.Rengeteget kellett tanulnom,de most itt van 8.fejezet is.Minden részhez legalább 3-4 komit kapok,ami sokat segít nekem.Bár eddig még csak pozitívan ítélkeztetek a blogról.:) Nagyon szépen köszönöm mindenkinek,aki olvassa a történetemet.:) Nem beszélek tovább.:) Jó olvasást,ha tetszett továbbra is jöhetnek a hozzászólások!.:)

8.fejezet.

2013.December.24. (Kedd)

19:44

*Liam szemszöge*

Amikor Becky leszaladt,először arra gondoltam,hogy elfejetett valamit.De amikor Harry is utána szaladt,a nevét kiabálva és kérve,hogy álljon meg,tudtam,hogy valami nem oké.Bár erre még a hülyék is rájöttek volna..

Harryről tudni kell,hogy imádja a gyengébbik nemet.Van,hogy úgy váltja a őket,mint a zoknikat.Mindig is tudta,hogyan kell a nőket levenni a lábáról.Olyan,mintha már születésétől fogva a vérében lenne a dolog.Ijesztő a "tehetsége". A technikáit rendszerint..Rendszerint?Inkább mindig használja.Amióta ismerem,Becky volt az első lány,akire kicsit másképp nézett.De úgy látszik,megint nem  bírta türtőztetni magát.Egyszerűen muszáj volt megkérdeznem tőle,mit csinált.De kivételesen nem a csíntalan,perverz mosolyát kaptam válaszként.
-Semmit!Miért hiszitek,hogy mindig OLYAN dolgokon jár az eszem??Rohadtul elegem van már belőle...Nem mondtam semmi rosszat!-nagyon mérges lett,felrohant a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót.Néha képes úgy viselkedni,mint egy kisgyerek.De Harry kétségtelenül akkor a legijesztőbb,amikor mérges.Olyankor mindent szétdobál és a hangja is nagyon mély lesz.Szegény Becky sem tudta hova tenni ezt az oldalát.Harry kisebb kirohanása miatt,ledermedt és el nem mozdult volna a konyha pult mellől.Ő sem értette,miért haragudott meg ennyire,úgy ahogy mi sem.
-Oké Beck.Légyszives mostmár mondd el,hogy mi történt.-törte meg a csendet Niall.Ő a legkíváncsibb a bandában,ami most az egyszer jól is jött.
-Semmi.Tényleg!Nem Hazz tehet róla.Csak..öhm..elmondta,hogy miért nincs vendégszobátok.Én meg azért megyek el,mert nem akarok zavarni.Jó lesz a hotelben is....
-Mi???Most komolyan ezért volt ez a nagy drámázás??Nem hiszem el,hogy ezt kellett így felfújnotok!!Te nem mész sehova,mert nem zavarsz itt senkit...és amúgy sem engednénk el,talán az egyetlen rajongónkat,aki normálisnak lát minket,nem sikítozik és nem kap hiszti rohamot minden percben..-mosolyogva ölelte át Zayn a lány vállát.
-D-de én igazán nem...-kezdett bele,de befejezni nem tudta.
-Nincs semmi de!Mi alkottuk a szabályt...következtetésképp a jog is minket illet,hogy megszegjük.Szóval ellentmondást nem vagyok hajlandó elfogadni!-okoskodott Louis,majd vigyorogva kapta a hátára Beckyt és szaladt vele egy kört.

20:09

Egy jó 15 perces győzködést igényelt,de végül csak sikerült rávennünk,hogy maradjon.Nem tudom miért,de mind a négyen,olyan kétségbeesetten próbáltuk maradásra bírni.Szerintem mind éreztük,hogy Harry máshogy tekint rá,mint az eddigi nőcskéire bármilyen hosszú idő után.Talán ő fogja valóra váltani az álmait?..Jesszusom..Én nem vagyok normális,hogy ilyeneken gondolkozok,mikor még csak ma ismerkedtek meg!

*Becky szemszöge*

Hihetetlenül aranyosak voltak,ahogy győzködtek.Louis még a hátára is felkapott és úgy rohant velem körbe a konyhán,hogy rávegyen,ne távozzak.A végén úgy döntöttem,hogy maradok.Igazából nem is tudom,hogy miért akartam elmenni.Nem vagyok normális!De már mindegy..már csak egy dolog aggasztott.Rossz érzés volt tudni,hogy Liam és Harry az én hirtelen jött erkölcsi kirohanásom miatt vesztek össze.
-Öhm..fiúk!-egyszerre kapták felém a fejüket.Kicsit ijesztőek,amikor ezt csinálják.-Szerintetek Harry nagyon haragudna,ha én most...-a mondatomat Louis szakította félbe.
-Nem!Menj csak fel!-finoman lökött egyet rajtam,így kénytelen voltam elindulni.De ha Louis így gondolja,akkor biztos úgy is van.Hiszen ki ismerné jobban,mint a legjobb barátja?!

Mikor felértem,óvatosan kopogtam az ajtaján.Nem szólt..újra próbálkoztam,csak egy kicsivel erőteljesebben ütögettem meg a fát.Válasz azonban még így sem érkezett,így benyitottam.Az ágyán feküdt,a szeme be volt csukva és erősen koncentrál a fülesből kiáramló hangokra.Jó,hogy nem hallotta,hogy kopogok,ha a fülesében üvölt a zene!Az arcvonásaiból,még így is ki lehetett következtetni,hogy szomorú és mérges egyben.

Úgy döntöttem,inkább nem zavarom,de amikor már fordultam ki a szobából,énekelni kezdett.A lábam nem akart mozdulni,hiába határoztam el,hogy kimegyek.Mély,rekedtes hangja végig áramlott az egész testemben,ahogy a szavakat pakolgatta egymás után,szép dallamosan.Csodálatosan csengett minden hang,ami a torkából jött,mindegy hogy az magas vagy mély volt.Teljesen a hatalmába kerített..késztetést éreztem arra,hogy megforduljak,amit meg is tettem.Elképesztő,milyen átéléssel énekelt...pedig nem volt senki,aki hallhatta vagy láthatta volna.Persze engem kivéve,de nem tudhatta,hogy ott vagyok,mert lehunyt szemmel feküdt.Egyszerűen nem bírtam ott hagyni...

Váratlanul kapta felém a tekintetét,mintha megérezte volna a jelenlétem.
-Hát te??-kérdezte meglepődve,míg felült az ágyon és kihúzta a füleseket.
-Öhm..szia!Én kopogtam,de nem szóltál vissza,így bejöttem.Bocsi,nem akartam zavarni.Már megyek is!-sarkon fordultam és megfogtam a kilincset.
-Ne!Várj!Nem zavarsz!-hadarta el,majd tartott egy kisebb hatásszünetet és halkabb hangerőn folytatta.-Gondolom elköszönni jöttél..-hirtelen nem tudtam milyen elköszönésről van szó,de utána leesett,hogy Ő még nem tudja,hogy maradok.Úgy tűnik a hangjától egy apróbb amnéziát kaptam.:D
-Jah...nem.A srácoknak sikerült meggyőzniük,hogy ne menjek el.B-bocsánatot kérni jöttem..-mosolygott,szóval örült annak,hogy velük maradok.-Sajnálom,hogy miattam vesztetek össze.Nem akartam galibát csinálni!-nem sűrűn teszek olyat,amiért bocsánatot kellene kérnem,így ahhoz képest elég jól össze szedtem a gondolataimat.
-Köszi.Aranyos vagy,de nem rád vagyok mérges,mert nem te tehetsz róla.Ők azok,akik mindig szekálnak.Jó..néha talán adok rá okot....-nevetett.-De mostmár nem számít!Na gyere ide !-tárta szét karjait és invitált meg egy ölelésre.

21:53

Harry elmondta a szobabeosztást,miszerint Ő majd Louissal alszik,én meg maradhatok a szobájában.Elég érdekes volt belegondolni,hogy ők ketten együtt alszanak.Annyi pletykát hallottam már a kapcsolatukról,hogy ez a helyzet nagyon vicces volt számomra.Tudtam,hogy egyik sem igaz,mert Polly és én is sokat vagyunk együtt.Polly!Úristen!!!!! Elfelejtettem felhívni a legjobb barátnőmet!Hogy lehetek ilyen??!Pont őt?!Mondjuk a mai nap történései után nem tudom mit csodálkozom rajta!Még jó,hogy Daniel bácsikámat nem felejtettem el értesíteni a tartózkodási helyemről.Szerencsére nem zavarta a dolog,hogy a One Direction házában töltök egy pár napot.Csak annyit mondott,hogy vigyázzak magamra.Meg telefon nélkül eléggé nehéz lett volna bárkit is felhíni.Nem akartam megint Liamét használni,de megtaláltam a megfelelő megoldást."Akit először meglátok,attól kérek el egy telefont.Így a véletlenre van bízva a dolog."-gondoltam ki.

Kapkodni kezdtem a lábaimat,nehogy megint elfelejtsem,mit akarok.Csak mentem előre a folyosón,amikor...BUMMMM!Az ütközéstől kicsit meginogtunk,majd hangos nevetésbe kezdtünk.
-Már szinte számítottam rá,hogy még egyszer nekem jössz!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.
-A 3 egy bűvös szám.-tettem hozzá még mindig mosolyogva,mikor kiszúrtam a telefont a kezében.

*Harry szemszöge*

Éppen megakartam kérdezni,hogy hova rohan annyira,mert egy pillanatra azt hittem,megint "szökni" készül,ám kikapta a telefonomat a kezemből,így a szó bennem ragadt.
-Elkérem a telefonodat!-jelentette ki,de még a válaszom előtt kezdett el bepötyögni egy számot.Berohant a szobámba és magára csapta az ajtót.Olyan gyorsan történt minden,hogy nem volt időm reagálni.Mire kapcsoltam, már eltűnt a szemem elől.Ott álltam a folyosó közepén és nyugtáztam magamba a tényt,hogy elvitte a telefonomat.De minek az neki??

*Polly szemszöge*

Nagyon csalódott voltam,amiért nem lehetek én is Londonban.Egész nap azon gondolkoztam,hogy milyen jó lenne ott lenni Beckyvel.A mai napom volt az egyik legunalmasabb,amit valaha megéltem.Nem akartam csinálni semmit,a rengeteg rossz miatt,ami ma történt velem.Általában Beckyvel esnek meg ilyesmik,de most úgy látszik,itthon hagyta a balszerencséjét.Drága barátnőm nem hívott,nem üzent és nem adott semmi jelet magáról,hiába vártam.Lehet elnyelte a Föld..vagy én már nem tudom mi van vele.

Úgy döntöttem,hogy lefekszem,mert már úgysem fog hívni,ha eddig nem tette.Mire nagy nehezen megtaláltam a kényelmes pozíciót az alváshoz,meghallottam a telefonomból felcsendülni Louis egyik számát.(Zene)Amikor megfogtam, a zene már a szóló résznél tartott.A kijelzőre pillantva nem barátnőm száma volt előttem,hanem egy ismeretlen szám...de azért felvettem.
-Igen,tessék?-kicsit félénken szóltam bele.Soha nem lehet tudni,milyen ember van a vonal másik végén.
-Halló?Polly te vagy az?-a hangjáról azonnal felismertem,de egy kicsit meg akartam szivatni.
-Én én vagyok,de te ki vagy?-kérdeztem vissza mókásan.
-Én vagyok az Becky! Már meg sem ismersz?
-Jéé Becky.Azt hittem teljesen elfelejtetted,hogy a legjobb barátnőd Párizsban,tűkön ülve várja a hívásodat.-viccelődtem tovább.-És különben is..milyen számról hívsz?
-Nyugi,nyugi,nyugi..meg van rá az okom!-hangján hallani lehetett,hogy mosolyog.
-Figyelek.Egész éjszaka ráérek!-már kíváncsi voltam,mi történhetett,hogy így "elhanyagolt".
-Az jó,mert olyat mondok,hogy ketté áll a füled a hallatán!-nevetett.Már ebből a mondatából éreztem,hogy hosszú beszélgetésnek nézünk elébe,de végre valami izgalmas,ezután az unalmas nap után.-Mikor felakartalak hívni,hogy hol vagy már,egy pasas jött oda hozzám azzal a szöveggel,hogy beszélni akar velem a bandáról.Feltett egy pár kérdést,amit kamerára is vettek,majd elment.Akkor olvastam az Sms-edet,amikor egy folyosóra fordultam be és...-hatásszünetet tartott.-NEKI MENTEM HARRY STYLESNAK!!-kiabált a telefonba.-HARRYNEK!ÉRTED??!!
-Most ugye csak viccelsz?Ezt nem veszem be...
-De!Mondom,hogy úgy volt.Én...Harry életére esküszöm,hogy nem találtam ki egy szót sem abból,amit meséltem az előbb.Most meg itt alszom náluk,egész pontosan az Ő szobájában,mert...
-Hogy mit csinálsz???-vágtam közbe.Nem hittem a saját fülemnek,pedig Harryre esküdött..nála az meg már tényleg komolynak számít.
-Yap..Harry szobájában fogok aludni.Hihetetlen nem??-áradozott.
-És akkor miért nem a te telefonodról hívtál?-értetlenkedtem.
-Mert az eltört és ez Harry száma!-jelentette ki.
-Óh Istenem!!-hüledeztem.Körülbelül egy órát beszélgettünk,mire sikerült elmondjon mindent.Kicsit aggódtam a telefonszámla miatt,de barátnőm lerendezte annyival,hogy Harrynek meg sem kottyan majd ennyi pénz és biztos nem fog haragudni.Én nem értettem vele teljesen egyet,de ráhagytam a dolgot.Egy dologban voltam csak biztos...Beckynek sikerült lesokkolnia!!

*Becky szemszöge*

A beszélgetés végeztével kimentem,de Harry már nem volt sehol.Nem meglepő,hiszen majdnem egy órát társalogtam barátnőmmel.Hülye lett volna a folyosón szobrozni addig.Úgy tűnt,nem nagyon zavartatta magát,hogy nálam van a mobilja,de úgy döntöttem,mostmár ideje visszaadnom neki.

Pont lefelé tartottam a lépcsőn,amikor egy gondolat szél sebesen rohant át az agyamon...Louis!
-Harry?-kérdeztem,mikor a konyhába értem.Letettem a telefont az asztalra és hálásan rápillantottam,majd megköszöntem,amire Ő csak bólintott egyet.Egy fél pizza lógott ki a szájából,amikor kérdően rám nézett.Mondhatom..gusztusos látvány volt.
-Nem ma van Lou szülinapja??-kérdeztem egy kisebb fintor után.
-De!De te ezt honnan tudod?-csodálkozva törölte meg a száját.
-Már mondtam!Azért,mert nem esek össze a látványodtól és nem bőgöm el magam miattad,még igenis nagy fan vagyok!-háborodtam fel.
-Na köszi!Szóval nem vagyok elég szívdöglesztő,ahhoz,hogy elájulj tőlem!Ez övön aluli volt!De tudok én még olyat tenni,hogy megváltoztassam a véleményedet.-kaján vigyor jelent meg arcán.
-Jajj Harry..é-én nem úgy értettem!-csak makogtam össze-vissza.Zavarba hozott,az utalásával.Szerintem ez már a Harry-fajta csábító hadművelet következő szakasza....
-Oké,oké..értem én..-vigyorgott tovább.-Szóval visszatérve..tényleg ma van a szülinapja.Jól tudod!
-És semmi buli vagy valami?
-Óóó,ha bulizni van kedved,csak egy szavadba kerül és már mehetünk is,-kacsintott.-mert ma nem lesz itt buli.Majd holnap tarjuk meg,hogy meg is lepődjön.Lou drága nagyon okos,hiába próbálja leplezni.Rájött volna,mire készülünk.-magyarázatán jót nevettem.
-Áh..már értem.Nagyon ravaszak vagytok!-mosolyogtam.
-Te is jöhetsz,ha szeretnél,sőőt...még segíthetsz az előkészületekben is!-úgy ajánlotta fel,mintha ez egy tök jó dolog lenne.
-Persze,hogy te meg lazsálj,míg én dolgozok!Arról ne is álmodj Styles!-nyújtottam ki rá a nyelvem-De azért a buliba elmennék!-tájékoztattam.

-Szörnyű,hogy téged nem lehet átverni!-csapott játékosan a konyha pultra.