Sunshine In My Heart

Halihó Manócskák!.:)

Az előző résznél leírtam,hogy mennyire örülök a sok megtekintésnek.Na..most 2x olyan boldog vagyok,hiszen átlépte a blog az 1000 oldalmegjelenítést...*.* Nagyon Nagyon Szépen Köszönöm!!!! Iszonyatosan hálás vagyok mindenkinek.És szeretném megragadni az alkalmat,hogy köszönetet mondjak az legújabb barátnőmnek,aki nem mellesleg író- és directioner társam is.:) Tegnap a szülinapom alkalmából a saját blogjára feltett nekem egy részt és ott kívánt boldog születésnapot...Szóval köszönöm szépen mégegyszer..:) <3 Azt hiszem ezzel vége a szent beszédnek!.:D Kérek mindenkit,hogy aki olvasta írjon kritikát,hogy tudjak még magamon fejleszteni.Jó olvasást a 7.fejezethez!.:)

7.fejezet

2013.December.24. (Kedd)
17:56

*Becky szemszöge*

Az úton rengeteget kérdeztek tőlem a családomról,a barátaimról,az iskoláról meg minden másról,ami csak az eszükbe jutott.Úgy éreztem magam,mintha vallatáson lennék.Egy nagyon is vicces vallatáson,mert annyit nevettem,hogy azt elmondani nem tudom.Louis végig bombázott a perverzebbnél perverzebb kérdéseivel,amik zavarba ejtettek.A pirulásom láttán,annyit mondott,hogy válaszoljak nyugodtan,mert Ő(!!!) nem szégyenlős!
-Király...ezzel tényleg jobb lett.És köszi Lou,hogy ezt megosztottad velem..igazán rendes vagy!-nevetve mondtam.
-Szííííííívessen!-húzta el a szavakat és vigyorgott közben.

Daniel bácsi lezárt utcája

A közlekedés katasztrofális volt.Lehet gyalog gyorsabban haladtunk volna!"Röpke" 30 perc után befordultunk bácsikám utcájába.Egy sárga mellényes férfi jött oda az autó mellé,mikor megálltunk azt látva,hogy a kezeivel felénk kalimpál.Valami megint történni fog...érzem!
-Jónapot!Sajnos innentől nem mehetnek tovább.Az utcát lezártuk,mert veszélyes a tetőn lévő hó mennyisége miatt.

Miután felfogtam,hogy mit mondott,sietősen másztam át Harryn keresztül az ablakhoz.Letekertem és felnéztem a tetőre.Tényleg veszélyesnek tűnt.Tömény mennyiségű hó volt odafent és úgy nézett ki,mint ami bármelyik pillanatban lezúdulhat onnan.És ha egy olyan hókupac a fejemen lanolna..háát,fogalmazzunk úgy,hogy az fájdalmasabb lenne,mint Louis hógolyója.

Miután visszaültem a helyemre az összes ablakot felhúzták és a kocsi lassan tovább indult.Először azt hittem,hogy a másik oldalról próbálkozunk,de hamar rá kellett jönnöm,hogy tévedek.Már jócskán elhagytuk a környéket,amikor leesett,hogy nem a bácsikámhoz visznek.Mi folyik itt???
-Csak egy apró kérdés.Mégis hová megyünk??-az arckifejezésem lehet egy csöppet túl ijedtre sikerült,ugyanis mindenki pánikolva kezdett el magyarázni,hogy merre tarunk.Végül Paulnak sikerült a legjobb választ adnia.
-Nem kell félni.A 1D nem arról híres,hogy fiatal lányokat raboljon el.Legalábbis eddig nem volt ilyen.Ugye???-nézett a srácokra,amire ők csak meghúzták a vállukat.A meglepődésem láttán elnevették magukat.Paul mosolyogva csóválta meg a fejét,majd folytatta.-Mivel nem tudsz haza menni,egy ideig ott leszel a fiúknál.Vagy ha szeretnéd,egy hotelszo..-nem tudta befejezni.
-Mi????Nem!Arról szó sem lehet!-vágta rá Harry.-Öhm...azért,mert..a hotelek nem éppen a legotthonosabbak.Hidd el,ezt mi tudjuk a legjobban.És amúgy is..nálunk sokkal jobban fogod érezni magad.Vagy talán tévedek??-helyesbített.Kicsit hezitáltam a válaszadással,mert nem akartam a nyakukon csüngeni.Meg akkor engem is etetniük kellene,meg...mindegy!Hiába próbáltam meggyőzni őket,sehogy sem ment,így végül beleegyeztem.Legbelül nagyon is jól tudtam,hogy annál nem lehet jobb,hogy a One Direction lásson vendégül,meghatározatlan időre.

Még egy kevés autókázás után végre megérkeztünk a közös házukhoz.Egy átlagos,de mégis gyönyörű ház tekintett vissza rám az út széléről.Őszintén??Abszolút nem erre számítottam.Azt hittem,hogy valami túl csicsázott és hatalmas házban élnek.Ehelyett semmi fényűzés vagy nagyzolás.Csak egy ház London külvárosában.Szóval kellemesen csalódtam.Mondjuk jó lett volna egy olyan házban éjszakázni,de ez így még jobb lesz.

Gondolataimból,Harry érintése zökkentett ki.Összerezzentem,amit Ő is megérezhetett,mert elmosolyodott,majd kisegített az autóból.Végig mellettem sétált,majd kinyitotta a kaput,én pedig beléptem...de elég rossz helyre,mert majdnem kitörtem a nyakam a jég miatt.Még jó,hogy Hazza elkapott!!Szuper főcím lett volna belőle: "Az ismeretlen fiatal lány,a One Direction kapujában tragikus halált halt!"Híres lettem volna az biztos! :D

A házba is én léphettem be először.Meg voltam róla győződve,hogy nincs bent senki,hiszen mind az öten ott álltak mellettem.Erre egy női hangot hallottam meg.Ki lehet az??
-Sziasztok!Azt hittem,már megettek a rajongók,olyan sokára jö...-elhallgatott egy másodpercre,mikor meglátott.-Ó...Szia!Hát te ki vagy?-mosolyogva fordult Harry felé,aki éppen a cipőjével bajlódott.-Már megint??-elnevette magár mindenki.Kicsit kínosan..sőt,nagyon kínosan éreztem magam.Elenor minden bizonnyal azt hitte,hogy a göndörke egy újabb "áldozata" vagyok.Pedig egyáltalán nem így volt!!
-Mi?-vigyorgott Harry.
-Mi mi??-Elenor.
-Mi?Mi van?Áhh..már teljesen összezavartál!-szegény Hazza azt sem tudta,merre van ésszel.Vicces volt az értelmes társalgásukat hallgatni.:D

A one direction ház konyhája a nagy hűtővel.:D

Végre sikerült nekem is lehámoznom magamról a kabátot.Bementünk a konyhába és leültünk a bárszékekre a konyhapult mellé.Őszintén szólva nagyon bejöttek a megmagasított ülésű székek.Mindig is akartam ilyet a saját lakásomba is.A konyha alapvetően modern eszközökkel volt berendezve.Niall felpattant mellőlem,kivett egy tányért a szekrényből és a hűtő felé vette az irányt.Olyan céltudatosan haladt előre,mint egy éhes farkas.A hűtő hatalmas volt.Szerintem egy 8 tagú család egyheti élelme is elfért volna benne.De ez csak az én meglátásom,amit Niall megcáfolt.Már úgy gondolom,hogy az a hűtő csak az ő kajáját tartalmazza.Hihetetlen mennyi ételt kipakolt magának arra az egy tányérra!

19:18

Már egy jó ideje Elenorral beszélgettem,amikor Harry végre kinyögte,hogy megmutatja a szobát,ahol aludhatok.Mire gondol ilyenkor az ember?Hát egy vendégszobára.Biztos valami nagy háló,saját fürdővel.Főleg,hogy ez a One Direction háza.

Követtem Harry-t fel a lépcsőn,a folyosóra,ahol két oldalt ajtók sorakoztak.Mindkét oldalon 3-3 darab.Ahogy elsétáltunk előttük,jól megnéztem mindet.Az egyik kék-fehér csíkokkal volt terítve.Louis!Hogy lehet valaki ennyire elvetemült??:D De azért megmosolyogtatott ,mert annyira nyilvánvaló volt.Míg Lou ajtaját csodáltam,Harry megállt én pedig neki mentem.
-Ez már 2!-vigyorgott.
-Mi kettő??-nem értettem,mire érti.
-Hát másodjára jöttél nekem.-elnevettem magam,mert igaza volt.Én kétszer mentem neki,Ő meg egyszer jött nekem.Hogy lehetünk ilyen bénák?!:D

Az ajtót kinyitotta és udvariasan beengedett maga előtt.Meglepő látvány tárult a szemem elé.Egy szürkéskék árnyalatú szoba,fehér szekrénnyel és egy hatalmas ággyal.A falon lévő gyerekkori képeket a hold fénye világította meg.Az illatok pedig egy külön világba repítettek el.Világos volt,hogy nem egy vendégszoba ajtajában állunk.

*Harry szemszöge*

Csak állt ott és bámult be a szobámba.Vajon mindig ilyen?Úgy értem,hogy olyan hirtelen beleszorul a szó és akkor csak hallgat,mint kuka a Hófehérke és a hét törpében.:D Mondjuk,biztos meglepődött,hogy nem egy vendégszobába vittem.Zöld szemeivel jól végig nézett mindenen,de egy árva lépést sem tett.Már ott állhattunk vagy 2 perce,mikor felkapcsoltam a villanyt.Igen...eddig sötét volt bent.Beléptem és behívtam Őt is.
-Hahó!Harry hívja Beckyt.Vétel.Itt vagy?Be lehet ám jönni,mert úgy nehéz lesz aludni ha ott maradsz az ajtóban.-próbáltam viccelődni vele,hátha feloldódik egy kicsit.
-Khm..É-én csak..Bocsi!Itt vagyok,csak azt hittem egy vendégszobában fogok éjszakázni..nem a bálványoméban.-nevette el magát.Én is így tettem,majd beszélni kezdtem,míg ő félénken sétált be a szobába.Végre,megmozdult!Azt hittem földbe gyökerezett a lába!.:D
-Hát..tudom,hogy furcsa,de nincs vendégszoba.-jelentettem ki.Úgy nézett rám,mintha azt gondolná,hogy "Harry te teljesen hülyének nézel?Ezt nem veszem be!!"
-Az meg hogy  lehet?Láttam,hogy hat ajtó van a folyosón.Még,ha nem lennék egy matekzseni akkor is.Ha nem tévedek,márpedig biztos hogy nem tévedek,akkor a banda 5 személyes.Vagy talán van egy új tag,akiről még senki sem tud?-felhúzott szemöldökkel nézett rám,de láttam rajta,hogy egy hajszál választja el a nevetéstől.
-Te egy matekzseni vagy?Egy strébert engedtem be a szobámba?-vigyorogva próbáltam terelni a témát,hogy meséljen egy kicsit magáról.De nem jött össze.:D
-Harry!Ne már!Nem vagyok stréber..és amúgy meg ne terelj,hanem válaszolj.-mosolyogva parancsolta.Már most tudja mit akarok csinálni,pedig még csak pár órája ismer.Az internet ennyire kiismerhetővé tesz?!
-Jól van na!Máris elmagyarázom.-intettem neki,hogy üljön le mellém az ágyra.Olyan óvatosan engedte le a fenekét,mintha attól félne,hogy leszakad alattunk.Vicces volt az óvatossága,de próbáltam nem kiröhögni szegényt.Végülis igaza volt...az egyik kedvenc énekese ágyára készül lecsücsülni.Inkább nem szekálom!-Jól láttad,tényleg 6 szoba van és abból 5 valóban a miénk.A hatodikban pedig nem a "tartalék" bandatagot rejtegetjük vész esetére,hanem a hangszereinket.Az a zeneszoba.Van benne egy keverő pult is,így ha eszünkbe jut valami,csak megyünk és már vesszük is fel,mielőtt elfelejtenénk.
-Áh..már értem!De miért nincs vendégszobátok??Még mindig nem világos.
-Mert ez a mi kis fészkünk.Ide soha nem jött még olyan,akinek vendégszoba kellett volna.Csak a barátnőinket hozzuk fel,de azt is amikor már tényleg komoly a dolog.Még az egyéjszakás kalandok is távol vannak tartva ettől a háztól.-magyaráztam.
-Jajj Harry.Én meg csak úgy befurakodtam magam ide.Inkább megyek egy hotelbe.-olyan gyorsan állt fel,hogy reagálni sem volt időm.Mi ütött belé ilyen hirtelen??

*Becky szemszöge*

Hogy én mekkora egy hülye vagyok!!Nem hoznak ide senkit a komoly kapcsolataikon kívül,én meg bepofátlankodok ide.Miért nem gondolom rendesen végig a dolgokat?Hogy lehetek ilyen naiv?A hotelban sokkal jobb lesz.Legfeljebb Daniel bácsikám kifizeti a költségeket.Jobb ötletem nincs!

Harry már szaladt utánam,de csak a konyhában ért utol.
-Hé-hé-hé!Mi van itt?-kérdezték a többiek szinte egyszerre.Szegények..vajon mit gondolhattak?!
-Izé..én....tényleg köszönöm az ajánlatot,meg mindent.Nagyon jól éreztem magam veletek és örök élmény marad számomra ez a nap..de azt hiszem mégis a hotelt választanám.-közöltem.Harry csak állt ott és bámult,mint béka a tó fenekén.Mikor azt hittem végleg elakadt a szavuk a mondanivalómtól,Liam törte meg a kínos csendet...de bár ne tette volna!
-Harry!Már megint mit csináltál???-Liam.