83.fejezet

 "Visszaszámlálás indul..."

2015.Augustus 24.(Hétfő)

/2 nappal később/

11:09

*Polly szemszöge*

-Ne!Az nem lesz ott jó helyen!-mutatott az egyik asztalra Becky.-Hé!Hogy áll ez a széksor?Nektek ez egyenes?!-kérdezte az egyik srácot, aki pakolt.-És ezzel a szőnyeggel mi lesz?Ha így marad,felbukok benne a kivonulásnál.
-Bocsánat, Miss Morris!Azonnal megigazítom,csak eddig...-kezdett bele Ronald.
-Nem érdekel, mit csináltál eddig...ezt előtte kellett volna!Jártál te már magassarkúban és uszályos ruhában?!Mert szerintem nem!-háborgott barátnőm.-És ez a ...-kezdett bele a következő probléma ecsetelésébe,de úgy döntöttem,hogy közbeavatkozok.
-Oké!Bocs, Ronald,csináld tovább a dolgodat,én majd megigazítom ezt a szőnyeget!-ajánlottam fel, majd lehajoltam és 2 cm-rel arrébb húztam a fehér,lila anyagot-Jó lesz?-kérdeztem,amikor felegyenesedtem.Csak úgy megjegyzem,hogy szerintem a szőnyeg tökéletesen állt, de adtam Becky pszichéjére.
-Igen,köszi.De ez nem a te dolgod lett volna!-szögezte le.
-Nem, valóban.Viszont az az én teendőim közé tartozik,hogy elvigyelek készülődni.És Kate is megérkezett,te meg nem is köszöntötted!-magyaráztam és már húztam is magammal.
-Jujj,Kate-ről teljesen meg is feledkeztem!-csapott a homlokára.-De még le akartam nézni a konyhára,hogy minden kész van-e.-fordult volna meg,de nem engedtem.
-Nem kell neked semmit megnézni!Itt van Lou,hogy kisminkeljen,megcsinálja a hajad és felöltöztessen.Majd a szüleid és a többiek felügyelnek idekint,mert TE most velem jössz!-közöltem vele.Sajnos Becky hajlamos túlaggódni a dolgokat,ebben hasonlít az anyukájára.De sebaj,azért vagyok én,hogy segítsek kézben tartani a dolgokat.Az esküvő három óra múlva kezdődik és Becky még sehol sem tart.Már fent van hajnali 5 óta és folyamatosan pörög.Nem tudom,hogy bírja!És még így terhesen sem képes elfáradni.Amikor fiatalabbak voltunk,akkor is ilyen volt.Az iskolában mindig ugrott mindenki kérésére,bár néha húzta a száját,mindent megcsinált.Állandóan volt mit csinálnia!Na..nem,mintha nekem ne lett volna,de én nem szerettem,ha kapkodni kellett.Hát igen...Becky és én nem vagyunk egyformák!

-Hé,szia!Hogy van az én majdnem feleségem?-vigyorgott Harry és egy gyors csókot nyomott barátnőm szájára,miközben éppen befelé indultunk.Reméltem,hogy nem futunk vele össze,mert így nem haladunk sehová.De nem jött össze.-És te pici pocaklakó?Jól vagy?-hajolt le Becky hasához és oda is nyomott egy puszit.-Hiányzott apuci!-tette oda a fülét.

-Jajj Harry!Egy négy hónapos magzat biztos nem hiányolja az apját,akit mellesleg még nem is ismer!-vágtam rá.Nagyon aranyosak voltak,de én nem bírom a túlzott nyáladzást.Azonkívül halad a nap,de mi nem jutunk egyről a kettőre.-Búcsúzzatok el egymástól,ugyanis a szertartás előtt már nem találkozhattok.-mondtam határozottan.
-Jobb,ha megyek készülődni,mert különben kócos hajjal és szabadidő naciban kell elvenned.-nevetett Becky.
-Az nem számít!Úgyis te leszel a legszebb!-mosolygott rá Harry és újra megcsókolta.Mennyi felhalmozódott vágy!Mit csinálhatnak ezek,ha kettesben vannak?!Nem csodálom,hogy becsúszott a baba!-Akkor majd látjuk egymást!-intett Harry és gyors léptekkel odébb állt.

-Wáááá,Kate!!!!-kiáltott fel Becky és rég nem látott barátnőnk felé vetette magát,ahogy beléptünk a szobába.Ott voltunk mind a 1D barátnők és Lou is.

13:36

*Becky szemszöge*

Kicsivel kevesebb,mint 30 perc múlva Mrs.Styles leszek.Harry minden álmomat valóra váltja és ez a babával lesz teljes.Tegnap egyébként a szüleimnek is elmondtuk a nagy hírt.Apa könnyezett és nem tudta elhinni,hogy a kicsi lánya felnőtt lett.Miután közölte Harryvel,hogy mostantól kétszeresen kell figyelnie,mert kettőnkre kell vigyáznia,azt hittem túl vagyunk a nehezén,de nem.A következő problémát apa életkora jelentette.Teljesen fel volt háborodva,hogy ő márpedig fiatal ahhoz,hogy nagyapa legyen.Des,Harry apukája pedig büszke pillantásokat vetett a fia felé.Ő nem bánta,hogy nagyapa lesz.Hát,hogy anya és Anne mit gondoltak?Először szóhoz se tudtak jutni,utána egymás szavába vágva fejezték ki örömüket.Miután ezzel megvoltak,jöhettek a jó tanácsok,amelyeket két csoportba osztok:amelyeket már tudtam(például:ha a gyerek sír,baja van) és amelyeket elfelejtettem.Az utóbbiak annyira bonyolultak voltak,hogy úgy voltam vele,majd rájövök magamtól.Röviden mindenki boldog és büszke volt.Egyedül én aggódom magam halálra az esküvő miatt!

Egész nap ide-oda szaladgáltam és fontoskodtam.Erre leültetnek egy székre,hogy ideje készülődnöm,és azt mondják minden rendben lesz.Hát kösz!Ettől nem lettem nyugodtabb!Még annyi elintézni valóm van!És ÚR ISTEN!Remélem Louis nem hagyta el a gyűrűket,amiket Lux fog behozni.És vajon a menü is rendben van?Jajj,remélem nem ültettünk olyan embereket egymás mellé,akik ki nem állhatják egymást.És...

-Becky,létszíves húzd be egy kicsit a hasad!-szólt rám Lou,aki éppen a ruhám fűzőjét igazgatta.
-Nem tudom jobban!Az már a baba és nem levegő!-vágtam rá,mire mindenkiből kitört a nevetés.-Na,látjátok!Ezért nem akartam terhesen férjhez menni.Úgy érzem magam,mint egy aszalt gyümölcs.Meg fogok fulladni ebben a ruhában!-nyafogtam.Igen,hisztis voltam, meg terhes,ráadásul éhes,nagyon ideges és a ruha iszonyat meleg volt.
-Becky!Ezt hagyd abba!Te álmodozol erről a napról,amióta benőtt a fejed lágya.Viseld is el akkor!-szólt rám Polly.A hangneme határozott volt és mintha egy kicsit ő is ideges lett volna.Elmosolyodtam és jó szorosan megöleltem.-Hm,ez érdekes.Most szidtalak le,te meg ölelgetsz?Ezt mégis mire véljem?-nevette el magát.
-Ez egy "Köszönöm" ölelés.-mondtam,de mivel láttam,hogy nem érti,ezért folytattam.-Polly,te vagy a legjobb barátnő a világon!Mindig mellettem voltál ezalatt az idő alatt,terelgettél és segítettél,hogy mindig a földön járjak,igaz néha kissé drasztikus módszereket használtál.-nevettem el magam.-De összességében hatásos volt.És a lényeg,hogy nélküled most nem lennék itt.Szóval, köszönöm!-mosolyogtam rá könnyes szemmel.Meghatódtam,hiszen most mégis lezárul egy korszaka az életemnek,amit valljunk be,szinte teljesen Polly töltött be.Tudom ,hogy a barátságunk nem múlik el....sőt,talán még erősebb is lesz.De már akkor sem lesz semmi sem olyan,mint ezelőtt!Felnőttünk...Végérvényesen!
-Jaj,olyan hülye vagy!-ölelt meg és láttam,hogy őt is megérinti ez az egész....jó mélyen,legbelül.-Áj lóv jú!-súgta a fülembe direkt rosszul kiejtve.
-Áj lóv jú tú!-válaszoltam nevetve.És akkor nekem végem volt.Legördült az első könnycseppem.
-Hé!Ne sírj!elkenődik a sminked!-ugrott elém Gemma és fújkálni kezdte az arcomat.

-Gyere!10 perc múlva kezdődik a szertartás!-szólt be Perrie.
-Jesszus!-pánikoltam,de azért elindultam kifelé.A lányok lila koszorúslány ruhája tökéletesen ment a díszítéshez és a csokromhoz.Az ajtóban már várt rám apa,amitől megint majd nem rám jött a sírhatnék.A terhesség teljesen felzavarja az érzelmeimet-igen,legalább van mire fogni!
Amikor a szervezésben sorra került a díszítés,Harry mindent rám bízott,mondván,hogy jó ízlésem van.Ezért a végén az egész esküvő lila és fehér színben pompázott.Ahogy végig néztem a lila szőnyegen,és a fehér székeken-amin ott ültek a rokonaink,barátaink,ismerőseink-elégedettség töltött el.A virágok színe élénken virított az augusztusi napsütésben,a vendégek boldogan mosolyogtak.A sor végén pedig ott állt az a férfi,akivel leélem az életemet.
-Kész vagy?-kérdezte apukám mosolyogva.Zakatoló szívvel,izzadó tenyérrel és liftező gyomorral bólintottam.Visszaszámlálás indul...

Koszorúslányok ruhája

Becky csokra

Belső terem 1

Bevonulás

Asztaldísz

 

Belső terem 2

Torta :D

UI.: A komikat várom...ha lesz legalább 6 komi hozom a következőt..:P Hajrá,véleményeket!! :* <3 

82.fejezet

"5 hónap múlva"

HEY!!
Igyekeztem ezzel a résszel,ahogy csak tudtam.A suliban most van a diákok hete és igaz,hogy egy csomó program van,de tanulni legalább nem kell! :P És ez azt jelentette számomra,hogy egy ici-picit több lett a szabadidőm!Az első dolgom az volt,hogy beültem a gép elé és neki kezdtem ennek a résznek!Komolyan!.:D Viszont rossz hír,hogy a fordított blogomra már nem marad időm.:/ Bocsánat érte,de azt hiszem jobb,ha ezt folytatom!Ez a történet mégiscsak jobban a szívemhez nőtt már!És remélem,hogy nektek is!Apropó....
50 000 oldalmegtekintés!!!El sem hiszem!Annyira boldog vagyok!Már csak egy feliratkozót szeretnék,hogy meg legyen a 40 rendszeres olvasóm! Gyerünk lányok,fiúk! :D
Jó szórakozást ehhez a részhez,remélem tetszeni fog!A komikat várom! :) <3

2014.Augusztus.22. (Szombat)

10:42

*Harry szemszöge*

-Most vagy 15 hetes terhes,és ahogy látom,minden rendben van odabent!-mosolygott Dr.Michael Beckyre.
-Mennyi?!-álmélkodtam.Én ugyanis maximum 8 hetesnek gondoltam.És erre tessék!Egy hét és 4 hónapos!
-Akkor már az első tesztnél is terhes voltam.-gondolkodott hangosan Beck.
-Felírok pár vitamint,de azért figyelj oda magadra.Semmi alkohol,vagy cigaretta.Vigyél a szervezetedbe annyi gyümölcsöt és zöldséget,amennyit csak bírsz,ellenben kerüld a zsíros ételeket.2 hét múlva várlak vissza,de ha addig valami történik,vagy kérdésed van,gyere nyugodtan.-mosolygott az orvos.Becky bólintott,én pedig megígértem,hogy vigyázok rá,és már indultunk is kifelé.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!!!-kaptam fel a váróterem kellős közepén és össze-vissza puszilgattam.Annyira boldog voltam,hogy egyszerűen nem bírtam magamban tartani!
-Harry,kérlek!Mindenki minket néz!-simított végig a hajamon.Körbenéztem és igaza volt.Viszont nem aggódtam,mert az emberek tekintete nem dühös,inkább kellemes volt.Egy csomóan mosolyogtak a reakcióm láttán és magukban örültek az örömömnek.Letettem Beckyt és megcsókoltam.
-El sem hiszed,hogy mennyire boldoggá tettél!-öleltem magamhoz.
-Azt hiszem,sejtem!-nevette el magát és egy csókkal fogta be a számat,mielőtt megint áradozásba kezdtem volna arról,hogy apa leszek.Hát igen...nagy rá az esély,hogy ez lesz a hét témája!

11:46

*Becky szemszöge*

5 hónap múlva megszületik a gyermekem!5 hónap múlva anya leszek!A hír úgy ért,mint egy villámcsapás...csak sokkal kevésbé fájt.Bár,még soha nem csapott belém a villán.Szerencsére!Őszintén szólva büszke vagyok magamra...arra a mosolyra,ami Harry arcán ékeskedik,amióta megtudta,hogy apa lesz belőle.Látni rajta,hogy boldog,engem is boldoggá tesz.A gyermekét hordom a szívem alatt...a MI gyermekünket.Egy darabkát kettőnkből.

-Jól vagy?-fordult felém Harry.
-Igen,tökéletesen.-bólintottam határozottan.-Pont,ahogyan 1 perccel ezelőtt is jól voltam!Meg 2 perce,meg 3 perce,meg...-soroltam nevetve.
-Jó,jó értem!Bocsi,csak féltelek!Mostantól kettőtökre kell vigyáznom!-pillantott mosolyogva a hasamra.
-Ne aggódj,teljes biztonságban vagyunk mind a ketten.Főleg,ha az útra figyelsz és nem a hasamra.Ha megmozdul ígérem szólok,bár ezt erősen kétlem.-mondtam viccelődve.Folyamatosan mosolyogtam,mert tetszett Harry viselkedése.-Hidd el,jól csinálod,ez ne aggasszon!De ha a terhesség hátralévő részében minden percben a hogylétem felől fogsz érdeklődni,ideg összeroppanást fogok kapni!-nevettem el magam.
-Oké,vettem az adást.Majd igyekszem nem az őrületbe kergetni!De nem ígérhetek semmit!Ezt az 5 hónapot csak kibírod!-húzta meg a vállát.Ezután megfogta a kezemet és az övével együtt helyezte vissza a sebváltóra.

-Öhm,Harry?Hová megyünk?-kérdeztem tőle,amikor simán elhajtott a házam előtt.Még csak le sem lassított!
-Hát a többiekhez!Azonnal el kell nekik mondanunk a jó hírt!Én nem bírom tovább magamban tartani!-lelkesült fel megint.Meg sem próbáltam megakadályozni,csak mosolyogva megráztam a fejem.Azonkívül én is be voltam zsongva,nem is kicsit.Pollynak tudnia kell,hogy keresztanya lesz!

11:51

-Kész vagy?-mosolygott rám Harry a "bandaház" bejárati ajtaja előtt.Még nem mentünk be,össze kellett szednünk magunkat.
-Nem,de menjünk!-indultam meg.Igen,ideges voltam!Hogy miért?Nos,gőzöm sincs!Igaz,hogy legjobb barátaimról van szó,de az ember nem minden nap közli velük,hogy babát vár!
-Halihó!-köszönt Harry,amikor beléptünk az ajtón.
-Na végre!Azt hittem,hogy soha nem értek ide!-ölelt meg Eleanor.-Kibékültetek,ugye?
-Igen!-vigyorgott Harry.És a többiek még nem tudták,hogy az a fülig érő mosoly nem csak a kibékülésünknek szól.
-Jó sokáig kimaradtatok!De hát ilyen ez a békülős szex,ugye galambom?-állt mellénk Louis és megveregette Harry hátát.
-Sajnos el kell keserítselek,semmi ilyesmi nem történt!Egészen mást csináltunk!-tettem a kezem Louis vállára.A többiek mind furcsán néztek,Louisnak pedig egyenesen leesett az álla,majd legörbült a szája.
-Csalódtam benned!!!-nézett "komolyan" Harryre.
-Na,na!Azért ezt még ne jelentsd ki!Várj még egy pár percet és egészen más lesz a véleményed!-vigyorgott tovább Harry,majd megindult a nappali felé,engem maga után húzva.A többiek tekintetén látszott,hogy halvány lila sejtelmük sincs arról,hogy miről zagyválunk össze-vissza.Na nem baj,mindjárt világos lesz mindenkinek!

Amikor beléptünk a helyiségbe észrevettem,hogy mindenki itt van.Ekkor eszembe jutott,hogy két nap múlva van az esküvő!Ezért már mindenki szabadnapot kért,készülődik és egyebek.És jesszus,holnap jönnek anyuék is!
-Üljetek le,mert mondani szeretnénk valamit.-közölte Harry a népes társasággal.Pollyval összenéztünk.A tekintete gyanakvó volt,azon gondolkodott,hogy mi történhetett.-Mondod?-kérdezte tőlem Harry,amíg a többiek elhelyezkedtek.
-Nem,mondd csak te!-hagytam rá.Egyrészt azért,mert annyira örült a dolognak,és nem bánom,ha ő mondja el a nagy hírt.Másrészt,mert valahol félúton a bejárat és a nappali között elhagytam a hangomat.Nem tudtam volna kinyögni egy épkézláb mondatot.Ez van!Izgultam,de nagyon!
-Oké!-állt a hátam mögé,és átkarolta a hasamat.A többiek követték Harry kezeit,majd értetlenül meredtek rám,hátha én értelmesebben elmagyaráznám,mert így nem értik.Harryre néztem,ő pedig folyatta.-Na szóval...igazából nem is tudom,hogy az ilyesmit,hogyan kell...tehát azt hiszem a legjobb az lesz,ha csak egyszerűen közlöm veletek.-mondta.Türelmetlen pillantásokat kapott válaszul.-Kisbabát várunk!-bökte ki végül,hatalmas mosollyal az arcán.

Egy pillanatig néma csönd szállta meg a nappalit és félő,hogy a szívverésem hangja is jól hallhatóvá vált.Azután két dolog is történt.Louis felugrott a kanapéról és hatalmas lendülettel indult meg felém.Harry pedig,hogy kivédje Louis ugrását(nehogy bajom essen)elém állt,ám megbukott a szőnyegben,ami miatt hasra esett.Pont Louis lába előtt.És mivel a répakirálynak nem volt ideje megállni,keresztben átesett Harryn.Amikor már készültem nevetni,hatalmas csörömpölés hallatszott a hátam mögött.Niall hátulról próbált megközelíteni,de ahogy átakarta ugrani a fotelt,elvesztette az egyensúlyát.Egy vázában akart megkapaszkodni.Az egyensúlyát megtartotta,de a váza darabokban hevert a földön.Ott álltam,terhesen a nappali közepén,Louis és Harry a lábaim előtt hevertek,Niall oldalra emelt kezekkel állt a váza darabkák felett,a fotelen ülő barátaim jobbra és balra kapkodták a fejüket,mert hirtelen nem tudták,hová figyeljenek.Polly pedig nyugodtan átlépte a padlón heverő fiúkat és megölelt.Na ekkor tört ki belőlem a nevetés!Rájöttem,hogy a viselkedésünk talán soha nem fog megváltozni,de ez így van jól!A baba egy olyan környezetbe fog születni,ahol mindig jó kedve lesz,lesz aki megvédje,aki támogassa.Lesz,aki szeresse és mellette álljon.És igen,olykor lesz,aki leszidja,ha valami olyat csinál,amit nem szabad.Jó kezekben lesz!

-Wáááá!El sem hiszem!-ölelt meg Polly.-Furcsa lesz,hogy anya leszel,de majd megszokjuk!-tette hozzá,majd arrébb állt,ugyanis időközben Louisnak sikerült feltápászkodnia és türelmetlenül bökdöste,hogy ugyan engedje már őt is gratulálni.
-Én ezt már sejtettem!-lépett elém Louis büszkén,majd ő is megölelt.Amikor már azt hittem,hogy engedi a többieket is,lehajolt és tovább beszélt,de nem hozzám.-Szóval miattad volt anya olyan durca!Egy csomószor nem nevetett a vicceimen.Jobb,ha ezentúl tiszteletben tartod Louis bácsikád humorát,te kis lurkó!-magyarázta a hasamnak.Na,mondanom sem kell,hogy ezen mindenki jót derült!
-Milyen jót fogok éjszakánkét nassolni a keresztlányommal!-jelentette ki Niall,amikor ő következett a sorban.
-Mi?!!Én leszek a keresztapja!És egyébként is honnan veszed,hogy fiú lesz?!-háborodott fel Louis.Na ezután kitört a káosz és mind a nyolcan egyenként jelentették ki,hogy márpedig "én leszek a baba keresztapja/ kereszanyja".A lelkesedésük nagyon lenyűgöző és örülök,hogy ennyire örülnek nekem,de...Egy babának nem lehet ennyi keresztszülője!De majd megoldjuk ezt is valahogy!

81.fejezet

"Megbirkózunk ezzel is!"

Sziasztok!
Annyira sokat kések mostanában a részekkel,hogy már neki sem kezdek mentegetőzni...:/ sajnálom,de nincsen elég időm.A tanulás,a suli utáni programok,versenyek,barátok,most még a szülinapom is és a többi és a többi..tényleg nagyon sajnálom.Viszont páran aggódtatok,hogy abbahagyom az írást..de NYUGALOM,PÁNIKRA SEMMI OK!Nem fogom abbahagyni,mert tényleg imádom az egészet!Sőt,szerintem ilyesmivel is fogok foglalkozni a jövőben.:).

De akkor nem húzom az időt,így is vártatok eleget!Jó olvasást!Köszönöm,hogy kitartotok mellettem,még ha nem úgy jelenek meg a részekkel,mint eddig,akkor is!Sok sok puszi! :* A komikat pedig szeretettel várom!.:) :*

2015.Augusztus.22.(Szombat)

09:22

*Becky szemszöge*

Kicsivel fél tíz előtt már a váróban ültünk és vártuk,hogy behívjanak.A teremben rengetegen voltak és minden második nőnek hatalmas pocakja volt.Belegondoltam,hogyha igazak Harry feltételezési,akkor alig pár hónap és már én sem leszek nádszál vékony.

Harry mosolyogva nézett maga elé,de tudtam,hogy közben minden mozdulatomat figyeli.Gondolkozott,ahogyan én is.Itt vagyok 20 évesen,a vőlegényem kezét szorongatom és idegeskedek,mert lehet anya leszek.Ilyen fiatalon egy másik élet lesz rénk bízva,amiért csakis mi leszünk a felelősek.Mi lesz,ha valami baj lesz a terhesség alatt?Azt hiszem összeroppanok,ha a pocakomban sem tudok rá eléggé vigyázni!Ha pedig a 9 hónap alatt rendben mennek a dolgok,akkor sincs minden lerendezve,ugyanis a java még csak azután jön.Lehet,hogy nem úgy neveljük majd,ahogy kell és rossz ember lesz belőle.És a legfőbb kérdés,amely a legjobban aggaszt....Mi lesz,ha Harry még sincs felkészülve erre az egészre?Most boldog,majd kiugrik a bőréből,de szerintem még le sem esett neki,hogy egy kisbabáról van szó.Egy hús-vér emberről!!Nem lehet csak úgy félretenni,ha meguntuk.Hiszen még Harry is jóformán egy nagy gyerek!Nélküle nekem sem fog menni....
-Félek!-szakadt ki belőlem.Nem akartam hangosan kimondani,de mégis kicsúszott.
-Mi?-kapta fel a fejét,ezzel megtörve gondolatmenetét.-Mégis mitől?-kérdezte mosolyogva,és láttam rajta,hogy nehéz megállnia,hogy el ne nevesse magát.
-Ettől az egésztől!-tártam szét a karomat.-Nem biztos,hogy felkészültem egy baba érkezésére!-böktem ki lehajtott fejjel.
-Oké,most jól figyelj rám!-fordított maga felé.-Mindennél jobban szeretjük egymást.2 nap és a feleségem leszel.A kicsinek lesz anyukája és apukája is,de még milyen!-ezen az önelégült mondaton elnevettem magam.-Az anyagi háttér miatt sem kell aggódnod.Van elég pénzünk,van ház a fejünk felett,azonkívül pedig lesz két szerető nagymami,akik mindenben a segítségünkre lesznek.A barátainkról meg nem is beszélve!!-sorolta mosolyogva.-Mi kell még?Mondd és megszerzem!-nézett rám reményteljesen.Gondolkodtam egy keveset,majd megráztam a fejemet és igazat adtam neki.-Helyes!Tény,hogy nem lesz egyszerű,mint semmi más az életben,de biztos vagyok benne,hogy megbirkózunk ezzel is!-ölelt át.

10:31

Amióta a rendelőben csücsülünk,volt időm gondolkodni.Amiket Harry mondott,teljesen megnyugtatott és már sokkal optimistábban állok hozzá a dolgokhoz.Azt hiszem,hogy túl estem a kezdeti sokkon.Sőt,már azt sem tudom,hogy mitől ijedtem meg annyira.Ez az élet rendje!A baba pedig a lehető legjobb környezetbe fog születni,a szülei,azaz HARRY és ÉN mindennél jobban fogjuk szeretni,ebben biztos vagyok.És ha jobban belegondolok,mindig is erre vágytam.Annyiszor játszadoztam a gondolattal,hogy majd én leszek Harry minden boldogsága.És most minden bizonnyal boldog,mert egy fél órája mosolyogva bámulja a hasamat.Közben pedig a kezemet fogja,egy pillanatra sem engedi el,és néha-néha összerezzen.Valószínűleg most értékeli át az eddigi életét és hangolja rá magát az újra,amiben felelősségteljes apát kell alakítania mellettem.

-Mrs.Morris,Ön következik!-szólt ki az ablakon egy fiatal nő.
-Megyünk!-pattant fel Harry olyan hirtelen,hogy megijedtem tőle.Megragadta a kezemet és magabiztosan húzott magával.-Jó napot doktor úr!-köszönt vigyorogva az öregedő orvosnak,mihelyst beléptünk az ajtón.
-Áh!!Harry!Mi járatban?Egy újabb baba?!!-kérdezett vissza az orvos mosolyogva.
-ÚJABB??!!-csúszott ki a számon meglepettségemben.Ami először végig futott az agyamban,elég abszurdnak tűnt.De akkor mégis miért lennének ennyire jóban?Reméltem,hogy nem arról van szó,hogy Harry elfelejtette velem közölni azt az apró tényezőt,hogy már van egy gyereke!
-Igen!-nevetett ki Harry,én pedig felvont szemöldökkel,karba tett kézzel néztem rá,és vártam,hogy folytassa.-Viszont mielőtt még féltékenységi rohamot kapnál,elárulom,hogy Lou-val voltam itt,még amikor Lux-al volt terhes.Azóta pedig van,hogy én hozom Lux-ot dokihoz,ha beteg.Így mivel Dr.Michael a gyerekorvosa,tarjuk a kapcsolatot.-magyarázta mosolyogva.Oké,ez tényleg érthető.Szóval semmi rejtett gyerek!Hála az égnek!-Ő itt a menyasszonyom,Becky.Becky,ő pedig Dr.Michael.-mutatott be minket egymásnak.
-Örvendek!-léptem előrébb,hogy kezet foghassunk egymással.
-Szint úgy!-bólintott mosolyogva,majd újra Harryre nézett.A szeme hirtelen felcsillant,és olyan arcot vágott,mint aki csak most világosodott meg.-Ó!Harry!Ez akkor az,amire gondolok???-kérdezte meg a biztonság kedvéért.Nagyon örült neki.

-Bizony!-bólogatott Harry fülig érő mosollyal.-Minden tünete stimmel,és majdnem 100%-ig biztos vagyok benne,de azért jó lenne,ha megnézné.
-Értem!-helyeselt Dr.Michael.-Akkor feküdj fel oda,és csinálunk egy ultrahangot.-mondta ezt olyan természetesen,mintha az ember minden nap ultrahangra járkálna,hogy megtudja,terhes-e,vagy sem.Oké...neki ez nyilván mindennapi,hiszem ez a munkája.De én akkor is izgultam.Remegő lábakkal totyogtam el a furcsa ágyig.Hevesen zakatoló szívvel feküdtem le és tűrtem fel a pólóm alját.Az orvos leült mellém és bekapcsolta a mellettünk lévő monitort,megakartam fogni Harry kezét,és akkor vettem csak észre,hogy nincs is mellettem.Még mindig ott állt az ajtóban,ahol hagytam.
-Nem jönnél esetleg ide?-kérdeztem tőle kíváncsian.Jól nézek ki,ha Harry az a fajta férfi,aki be van szarva az orvosi műszerektől.
-Ja....de!Dehogynem!-mosolyodott el.-Csak azt hittem,hogy zavarna.-húzta meg a vállát,amikor leült mellém egy székre.
-Már miért zavarna?-néztem rá egy kissé furcsán.Micsoda feltételezés volt ez?!A saját gyerekem apja már miért zavarna?!
-Nem tudom...csak Lounak úgy kellett könyörögnöm,hogy bejöhessek vele. -magyarázta meg röviden.
-Aha.-nevettem el magam.-Viszont Lou nem volt a menyasszonyod, és nem a te gyerekeddel volt várandós!Legalábbis én úgy tudom!-amikor befejeztem felszisszentem,mert az orvos a hasamra nyomta a hideg zselészerű anyagot.Azt hittem,hogy csak túloznak,amikor azt mondják,hogy kellemetlenül hideg.Hát nem!
-Na?!!-ijedezett Harry és ha nem fogom a kezét,akkor biztos,hogy fel is ugrott volna.
-Semmi baj,csak hideg volt!-nevettem megint.

*Harry szemszöge*

Amíg kint ültünk a váróban,egész végig Beck hasát bámultam.Nem is tudom...talán arra vártam,hogy megmoccanjon.Oké,természetesen tudtam,hogy ez nagy badarság,de már alig vártam,hogy a kezemben foghassam az apróságot.A MI apróságunkat!Már most tudom,hogy hosszú 9 hónapnak nézünk elébe,amíg a kis kópé kibújik a mamája pocakjából!

A gondolatmenetemet Dr.Michael hümmögése törte meg.Folyamatosan körbe-körbe mozgatta azt az izét Becky hasán,hol erősebben nyomta oda,hol gyengébben.Becky a kezemet semmi pénzért nem engedte volna el és száját is harapdálta,tehát ideges.Pont,mint én!
-Mi az?Lát valamit?-türelmetlenkedtem.
-Nem....-mondta komolyan,nekem pedig még a szívverésem is kihagyott egy ütemet,Becky pedig tágra nyitotta a szemeit.Azonban mielőtt megszólalhattunk volna,Dr.Michael folytatta.-Nem valamit,hanem valakit!-mosolygott ránk.-Egy apró Styles örököst!Gratulálok,pár hónap és szülők lesztek!
-EZ AZ!!Én megmondtam!Apa leszek!-pattantam fel a székemről és magasakat ugrottam.
-Harry!Ez egy rendelő,légy szíves halkabban!-szólt rám nevetve Becky.Semmi kétség,már most előbújt belőle az anyai énje.Mindig rám szól!
-Jó,jó!-fújtam ki a levegőt,és szinte kényszerítettem magam,hogy nyugodjak le.-Öhm...ez most lehet gáz,de hol is van a baba?-kérdeztem az orvost.-Te látod?-súgtam Beckynek.
-Háát....-fordította el a fejét.-Azt hiszem.-nevetett.
-Semmi baj.Az ilyesmi gyakran megesik.Ebben a korban még csak akkorák,mint egy szilva.Nehéz észre venni,de itt van.-bökött az ujjával a képernyőre.Oda,ahol a kisfiam vagy éppen kislányom élete első hónapjait tölti majd!