Sunshine In My Heart

83.fejezet

 "Visszaszámlálás indul..."

2015.Augustus 24.(Hétfő)

/2 nappal később/

11:09

*Polly szemszöge*

-Ne!Az nem lesz ott jó helyen!-mutatott az egyik asztalra Becky.-Hé!Hogy áll ez a széksor?Nektek ez egyenes?!-kérdezte az egyik srácot, aki pakolt.-És ezzel a szőnyeggel mi lesz?Ha így marad,felbukok benne a kivonulásnál.
-Bocsánat, Miss Morris!Azonnal megigazítom,csak eddig...-kezdett bele Ronald.
-Nem érdekel, mit csináltál eddig...ezt előtte kellett volna!Jártál te már magassarkúban és uszályos ruhában?!Mert szerintem nem!-háborgott barátnőm.-És ez a ...-kezdett bele a következő probléma ecsetelésébe,de úgy döntöttem,hogy közbeavatkozok.
-Oké!Bocs, Ronald,csináld tovább a dolgodat,én majd megigazítom ezt a szőnyeget!-ajánlottam fel, majd lehajoltam és 2 cm-rel arrébb húztam a fehér,lila anyagot-Jó lesz?-kérdeztem,amikor felegyenesedtem.Csak úgy megjegyzem,hogy szerintem a szőnyeg tökéletesen állt, de adtam Becky pszichéjére.
-Igen,köszi.De ez nem a te dolgod lett volna!-szögezte le.
-Nem, valóban.Viszont az az én teendőim közé tartozik,hogy elvigyelek készülődni.És Kate is megérkezett,te meg nem is köszöntötted!-magyaráztam és már húztam is magammal.
-Jujj,Kate-ről teljesen meg is feledkeztem!-csapott a homlokára.-De még le akartam nézni a konyhára,hogy minden kész van-e.-fordult volna meg,de nem engedtem.
-Nem kell neked semmit megnézni!Itt van Lou,hogy kisminkeljen,megcsinálja a hajad és felöltöztessen.Majd a szüleid és a többiek felügyelnek idekint,mert TE most velem jössz!-közöltem vele.Sajnos Becky hajlamos túlaggódni a dolgokat,ebben hasonlít az anyukájára.De sebaj,azért vagyok én,hogy segítsek kézben tartani a dolgokat.Az esküvő három óra múlva kezdődik és Becky még sehol sem tart.Már fent van hajnali 5 óta és folyamatosan pörög.Nem tudom,hogy bírja!És még így terhesen sem képes elfáradni.Amikor fiatalabbak voltunk,akkor is ilyen volt.Az iskolában mindig ugrott mindenki kérésére,bár néha húzta a száját,mindent megcsinált.Állandóan volt mit csinálnia!Na..nem,mintha nekem ne lett volna,de én nem szerettem,ha kapkodni kellett.Hát igen...Becky és én nem vagyunk egyformák!

-Hé,szia!Hogy van az én majdnem feleségem?-vigyorgott Harry és egy gyors csókot nyomott barátnőm szájára,miközben éppen befelé indultunk.Reméltem,hogy nem futunk vele össze,mert így nem haladunk sehová.De nem jött össze.-És te pici pocaklakó?Jól vagy?-hajolt le Becky hasához és oda is nyomott egy puszit.-Hiányzott apuci!-tette oda a fülét.

-Jajj Harry!Egy négy hónapos magzat biztos nem hiányolja az apját,akit mellesleg még nem is ismer!-vágtam rá.Nagyon aranyosak voltak,de én nem bírom a túlzott nyáladzást.Azonkívül halad a nap,de mi nem jutunk egyről a kettőre.-Búcsúzzatok el egymástól,ugyanis a szertartás előtt már nem találkozhattok.-mondtam határozottan.
-Jobb,ha megyek készülődni,mert különben kócos hajjal és szabadidő naciban kell elvenned.-nevetett Becky.
-Az nem számít!Úgyis te leszel a legszebb!-mosolygott rá Harry és újra megcsókolta.Mennyi felhalmozódott vágy!Mit csinálhatnak ezek,ha kettesben vannak?!Nem csodálom,hogy becsúszott a baba!-Akkor majd látjuk egymást!-intett Harry és gyors léptekkel odébb állt.

-Wáááá,Kate!!!!-kiáltott fel Becky és rég nem látott barátnőnk felé vetette magát,ahogy beléptünk a szobába.Ott voltunk mind a 1D barátnők és Lou is.

13:36

*Becky szemszöge*

Kicsivel kevesebb,mint 30 perc múlva Mrs.Styles leszek.Harry minden álmomat valóra váltja és ez a babával lesz teljes.Tegnap egyébként a szüleimnek is elmondtuk a nagy hírt.Apa könnyezett és nem tudta elhinni,hogy a kicsi lánya felnőtt lett.Miután közölte Harryvel,hogy mostantól kétszeresen kell figyelnie,mert kettőnkre kell vigyáznia,azt hittem túl vagyunk a nehezén,de nem.A következő problémát apa életkora jelentette.Teljesen fel volt háborodva,hogy ő márpedig fiatal ahhoz,hogy nagyapa legyen.Des,Harry apukája pedig büszke pillantásokat vetett a fia felé.Ő nem bánta,hogy nagyapa lesz.Hát,hogy anya és Anne mit gondoltak?Először szóhoz se tudtak jutni,utána egymás szavába vágva fejezték ki örömüket.Miután ezzel megvoltak,jöhettek a jó tanácsok,amelyeket két csoportba osztok:amelyeket már tudtam(például:ha a gyerek sír,baja van) és amelyeket elfelejtettem.Az utóbbiak annyira bonyolultak voltak,hogy úgy voltam vele,majd rájövök magamtól.Röviden mindenki boldog és büszke volt.Egyedül én aggódom magam halálra az esküvő miatt!

Egész nap ide-oda szaladgáltam és fontoskodtam.Erre leültetnek egy székre,hogy ideje készülődnöm,és azt mondják minden rendben lesz.Hát kösz!Ettől nem lettem nyugodtabb!Még annyi elintézni valóm van!És ÚR ISTEN!Remélem Louis nem hagyta el a gyűrűket,amiket Lux fog behozni.És vajon a menü is rendben van?Jajj,remélem nem ültettünk olyan embereket egymás mellé,akik ki nem állhatják egymást.És...

-Becky,létszíves húzd be egy kicsit a hasad!-szólt rám Lou,aki éppen a ruhám fűzőjét igazgatta.
-Nem tudom jobban!Az már a baba és nem levegő!-vágtam rá,mire mindenkiből kitört a nevetés.-Na,látjátok!Ezért nem akartam terhesen férjhez menni.Úgy érzem magam,mint egy aszalt gyümölcs.Meg fogok fulladni ebben a ruhában!-nyafogtam.Igen,hisztis voltam, meg terhes,ráadásul éhes,nagyon ideges és a ruha iszonyat meleg volt.
-Becky!Ezt hagyd abba!Te álmodozol erről a napról,amióta benőtt a fejed lágya.Viseld is el akkor!-szólt rám Polly.A hangneme határozott volt és mintha egy kicsit ő is ideges lett volna.Elmosolyodtam és jó szorosan megöleltem.-Hm,ez érdekes.Most szidtalak le,te meg ölelgetsz?Ezt mégis mire véljem?-nevette el magát.
-Ez egy "Köszönöm" ölelés.-mondtam,de mivel láttam,hogy nem érti,ezért folytattam.-Polly,te vagy a legjobb barátnő a világon!Mindig mellettem voltál ezalatt az idő alatt,terelgettél és segítettél,hogy mindig a földön járjak,igaz néha kissé drasztikus módszereket használtál.-nevettem el magam.-De összességében hatásos volt.És a lényeg,hogy nélküled most nem lennék itt.Szóval, köszönöm!-mosolyogtam rá könnyes szemmel.Meghatódtam,hiszen most mégis lezárul egy korszaka az életemnek,amit valljunk be,szinte teljesen Polly töltött be.Tudom ,hogy a barátságunk nem múlik el....sőt,talán még erősebb is lesz.De már akkor sem lesz semmi sem olyan,mint ezelőtt!Felnőttünk...Végérvényesen!
-Jaj,olyan hülye vagy!-ölelt meg és láttam,hogy őt is megérinti ez az egész....jó mélyen,legbelül.-Áj lóv jú!-súgta a fülembe direkt rosszul kiejtve.
-Áj lóv jú tú!-válaszoltam nevetve.És akkor nekem végem volt.Legördült az első könnycseppem.
-Hé!Ne sírj!elkenődik a sminked!-ugrott elém Gemma és fújkálni kezdte az arcomat.

-Gyere!10 perc múlva kezdődik a szertartás!-szólt be Perrie.
-Jesszus!-pánikoltam,de azért elindultam kifelé.A lányok lila koszorúslány ruhája tökéletesen ment a díszítéshez és a csokromhoz.Az ajtóban már várt rám apa,amitől megint majd nem rám jött a sírhatnék.A terhesség teljesen felzavarja az érzelmeimet-igen,legalább van mire fogni!
Amikor a szervezésben sorra került a díszítés,Harry mindent rám bízott,mondván,hogy jó ízlésem van.Ezért a végén az egész esküvő lila és fehér színben pompázott.Ahogy végig néztem a lila szőnyegen,és a fehér székeken-amin ott ültek a rokonaink,barátaink,ismerőseink-elégedettség töltött el.A virágok színe élénken virított az augusztusi napsütésben,a vendégek boldogan mosolyogtak.A sor végén pedig ott állt az a férfi,akivel leélem az életemet.
-Kész vagy?-kérdezte apukám mosolyogva.Zakatoló szívvel,izzadó tenyérrel és liftező gyomorral bólintottam.Visszaszámlálás indul...

Koszorúslányok ruhája

Becky csokra

Belső terem 1

Bevonulás

Asztaldísz

 

Belső terem 2

Torta :D

UI.: A komikat várom...ha lesz legalább 6 komi hozom a következőt..:P Hajrá,véleményeket!! :* <3