"Egymásnak teremtettek!!"
Halii!.:) Tudom,hogy megint sokat késtem,de egyszerűen nincs egy csepp szabadidőm sem..:( nekem is hiányzik az írás,de sajnos csak ilyen ritkásan tudok új részeket hozni,bár mindig próbálok beütemezni egy kis pihit magamnak,hogy rátok fordítsam az időt...:)
Remélem azért még mindig szeretitek a történetet,mostanra is jó olvasást kívánok és hatalmas köszönet a türelmetekért!!! <3 :)
UI.: Azt hiszem ezt a részt nagyon fogjátok szeretni!.:P ;) Szóval a komikat vááááárom!!.:D
2015.Augusztus.22.(Szombat)
/5 nappal később/
07:19
*Becky szemszöge*
Harryvel már több napja haragban vagyunk és még mindig nem beszéltük meg a dolgokat...A veszekedést követő napon vagy százszor keresett,minden lehetséges módon megpróbálta velem felvenni a kapcsolatot,de akkor még nem voltam arra képes,hogy a szemébe nézzek,és azt mondjam "Semmi baj,nem haragszom." Nem is lett volna igaz!Aznap annyira fájt a szívem,hogy nem is akartam látni......hosszú ideje akkor először gondoltam rá úgy,mint aki fájdalmat okozott nekem és nem úgy,mint akit a világon a legjobban szeretek.Azt hiszem aznap jött ki rajtam az,amit már nagyon régóta magamban tartok.Azt a csókot soha nem fogom elfelejteni!Azonban tudom,hogy Harryt sem tudnám...és most,hogy már kitomboltam magam,és Ő is rájött,hogy nem kis dolog,amit tett,azt hiszem nem lesz semmi gond.Most már megtudok neki bocsájtani!Sőt,ha jobban belegondolok,már 3 napja is képes lettem volna rá,mert tényleg hiányzik.De nem volt rá lehetőségem,ugyanis a fiúkkal el kellett utazniuk bandaügyben,telefonon meg nem akartam vele megbeszélni ezt az igencsak lényeges problémát.Szóval máig várnom kellett.
Ma este jön át....És nem tudom,lehet én éltem eddig tündérmesében,de ti láttatok már olyat,hogy a vőlegény és a menyasszony 2 nappal az esküvő előtt haragban van?!És....ha ez még nem lenne elég,két napja hányingerrel küszködök.Valószínűleg valami vírus,mert az egész városban kitört.Pollyt is elküldtem itthonról!Az hiányozna,ha a fő koszorúslányom lebetegedne!Adná magát,ha a ceremónia közepén kidobná a taccsot!Mondjuk ilyen alapon Harry is elkaphatja,aztán meg vőlegényem nem lesz.Lehet mégis jobb lenne,ha lemondanám a ma estét....azt hiszem kiakadnék,ha el kellene halasztani a menyegzőt....
Na jó...talán nem is az a baj,hogy Harry beteg lesz...sokkal inkább az,hogy félek.Tudom,hogy az a bizonyos csók már régen elcsattant,de soha nem fogom tudni elfelejteni.Hiába próbálom kiverni a fejemből,nem megy!Ugyanakkor nem tudok haragudni Harryre sem.Mindig az a nap jár a fejemben,amikor először találkoztunk.Istenem,mennyi mindent megtettem volna érte!Amikor megkért,hogy legyek a barátnője,azt hittem belecsöppentem a saját álmomba.Tudtam,hogy milyen,mégis vele maradtam.Tisztában voltam vele,hogy az a "nőfaló" típus,de gondolkodás nélkül tudtam,hogy én az övé vagyok..és az is leszek.Az egyetlen akadály kettőnk kapcsolata között az Hannah....és mindig is az lesz.De ÉN leszek a felesége!Azért kért meg,mert szeret és azért mondtam "igen"-t,mert szeretem!Nincs mitől félnem!Az a szőke liba nem tud beférkőzni két olyan ember közé,akik egymásnak teremtettek!
Az elmerült gondolataimat az egyre erősödő hányingerem zavarta meg.Kipattantam az ágyamból és a fürdőbe rohantam.Megkapaszkodtam a mosdókagylóban és mély lélegzeteket vettem.Szú,szá,szú,szá...Amikor kicsit jobb lett,kinyitottam a csapot és az arcomra csapkodtam a kellemesen hűs vizet.Életmentő volt!
-Ki a csuda az ilyenkor?!-fújtam ki szaggatottam a levegőt,amikor meghallottam a csengő hangját.Mivel a hajam egy szalmakazal szerepét játszotta,gyorsan megfésülködtem,majd felkaptam a köntösömet és az ajtóhoz csoszogtam.Nem voltam valami fényesen,de embernek néztem ki!
Amikor kinyitottam az ajtót,egy vörös,festménybe illő rózsacsokor képe fogadott.Hatalmas volt!Lassan futtattam lefelé a tekintetemet,amikor megláttam a már jól ismert fekete,szakadt farmert és a lyukas,orrú csukákat.-Harry?!Nem úgy volt,hogy....
-Csak hallgass végig kérlek!-mondta gyorsan,miközben lejjebb engedte a virágokat,hogy lássam az arcát,amíg beszél.-Tudom,hogy mindig is ökör voltam és ezt nehéz kiirtani magamból!De amikor találkoztunk,máris jobb lett a helyzet!Már nem voltam ökör.....csak egy szamár...de az jó nagy!-ezen mosolyognom kellett,de csak magamban,óvatosan.-Éreztem,hogy te jó hatással lehetsz rám,és olyan dolgokat csalogatsz fel belőlem a felszínre,amit eddig még senkinek sem sikerült.Aznap,amikor az....Nos,amikor akkora szamár voltam,kicsit megijedtem.Sőt nagyon....És most,lehet hogy hülyén fog hangzani...vagyis biztos!-itt egy nagyot nyelt és tekintetét a cipőjére szegezte.-Én csak arra voltam kíváncsi,hogy más is olyan érzéseket támaszt-e bennem,mint te.Mert,amikor te megcsókolsz,akkor kiráz a hideg és mégis felmelegszem.Ha nem vagy mellett,hiányérzetem van.Ha a jövőnk kerül szóba,Te vagy az egyetlen biztos pont benne.
-És?Hannah ébresztett fel benned valamit?-vágtam közbe.
-Nem...-mondta halkan,majd újra rám nézett.-Soha nem voltam még előtted igazán szerelmes...SOHA!Honnan tudhattam volna,hogy milyen?!Viszont,amikor sírni láttalak,rájöttem dolgokra.Nekem is úgy fájt,mint neked!Pedig én voltam,aki hibázott és te lettél megbántva.Akkor már tudtam,hogy nekem mindig te leszel az egyetlen!Történjék bármi,nekem nem kell más!Ha százszor is esnél kómába,én mindvégig ott ülnék az ágyad mellett...tudod!A jóban rosszban eskü...-mosolyodott el,miközben egy lépést közelebb jött.-De egy a lényeg!Nem tudok nélküled élni!Hiányzol,ha nem vagy velem,és szükségem van rád!Veled akarom megosztani az élményeimet,a bánataimat,a házamat és a fürdőszobámat,az ágyammal és a családommal együtt!Sajnálom,ami történt...már nem tudok rajta változtatni.Most mindennél jobban szeretlek és semmi...Érted?!SEMMI nem változtathat az érzéseimen.-vett egy mély levegőt.-Kérlek szépen bocsáss meg nekem!!!-bökte ki a mondandója végén.Csak álltam ott a küszöbön,és észre sem vettem,hogy könnyek gyűltek a szemembe.-Na!Azért ennyire csak nem volt szörnyű a bocsánatkérésem!Mondjuk még nem sokszor csináltam ilyet!Sőt,talán még nem is kértem teljes szívből.De ha szeretnéd mondok még egy pár mondatot!Hátha az jobb lesz!Majd bepróbálkozok a régi....-hadarta,de nem engedtem,hogy befejezze.Nem érdekeltek a szúrós rózsák sem,csak tudatni akartam vele,hogy nekem is éppen annyira fontos Ő,mint Én neki!Egy szó nélkül a nyakába vetettem magam és úgy csókoltam,ahogy csak tudtam.Minden érzelmemet belevetettem!
Ez a mohó viselkedés mindaddig tartott,amíg meg nem szédültem.
-Hé,hé!-fogott meg Harry.A szoba annyira forgott,hogy hirtelen azt sem tudtam,mibe kapaszkodjak meg.-Azért ennyire nem kell ájuldozni tőlem!-viccelődött,majd a kezembe nyomta a csokrot és felkapott.A lábával berúgta maga mögött az ajtót és a konyháig meg sem állt velem.Ott letett az egyik székre,engedett egy pohár hideg vizet,majd leguggolt elém és odaadta.-Jobb?-kérdezte aranyosan,amikor megittam.
-Ühüm...-bólintottam félve,nehogy megint elszédüljek.
-Ettél ma már valamit?-kérdezte aggódva.
-Nem...még csak nemrég keltem.-adtam az egyszerű választ.
-Oké,akkor a te drága vőlegényed csinál neked egy kiadós reggelit.-mosolygott rám,majd állt volna fel,de megfogtam a kezét.
-Várj!-szólaltam meg gyorsan.-Nem vagyok éhes!Ne is fáradj vele,mert úgysem eszek belőle....pár napja nem vagyok túl jól!-húztam el a számat.-Vírus...-magyaráztam meg.
-Nem érdekel!Enni akkor is muszáj!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon,és már gyűrte is fel az ingujját,hogy neki lásson.
08:41
-Hmmm....ez tényleg isteni volt!-dőltem hátra a széken,amikor már az utolsó falat is lecsúszott a torkomon.
-Annyit ettél,mint egy várandós kismama!De örülök neki,hogy ízlett!-mosolygott,majd egyik pillanatról a másikra elkomolyodott.
*Harry szemszöge*
Igaz,hogy úgy volt megbeszélve,hogy csak este jövök át Beckyhez,de már nem bírtam tovább várni!Így hát itt vagyok...és azt hiszem,hogy most már minden világos!Az agytekervényeim dolgozni kezdtek és összetettem magamban a képet:már vagy 3 hete folyamatosan hangulatváltozásai vannak....pár napja hányinger miatt szenved és szédül....most meg képes lenne egészben lenyelni egy kifejlett lovat...Hát persze!Hogy erre eddig miért nem jöttem rá?!-Terhes!-csúszott ki a számon a nagy gondolkodás közepette.
-Tessék?!!-kérdezett vissza azonnal.
-TE TERHES VAGY!!!-mondtam megint.-Kisbabánk lesz...-mosolyodtam el,amikor tudatosult bennem.-TE JÓ ÉG!!APA LESZEK!!-pattantam fel a helyemről.-Apa leszek!-ismételtem meg még hangosabban.Vigyorogtam,mint akinek elment az esze,majd hirtelen felrántottam Beckyt is.
*Becky szemszöge*
Láttam Harry arcán,hogy valamin nagyon elgondolkodott.Már éppen megakartam kérdezni,hogy min,amikor közölte velem,hogy terhes vagyok.Aztán fokozatosan jelent meg az arcán a gyönyörű mosolya,majd félig nevetve elmondta vagy kétszer,hogy Ő márpedig APA lesz!
-Harry!Megint elfogok szédülni!!-ütögettem meg a hátát,hogy tegyen le végre.
-Jajj!Bocsánat!-tett le gyorsan,mégis nagyon óvatosan.-Csak annyira,de annyira boldog vagyok!Egy apróság,aki a kettőnk szereméből fog megszületni!El sem hiszem!-mosolygott rám.-Jesszus!Azonnal fel kell hívnom a többieket!!!-kapott észbe,majd fejvesztve kezdett kutakodni a zsebeiben,hátha megtalálja a telefonját.Amikor megtalálta már tárcsázta is az első embert,aki a telefonkönyvében volt,de kikaptam a készüléket a kezéből.
-Harry!!!-szóltam rá.-Egyáltalán honnan veszed,hogy terhes vagyok?!Egy szóval sem említettem ilyesmit!!-
-Nem is kellett!Nem vagyok hülye!-mondta egyértelműen,de a vigyor egy pillanatra sem tűnt el az arcáról.-Látom,amit látok!Csak azt nem értem,hogy nem vettem észre hamarabb!Így utólag belegondolva,tök nyilvánvaló volt!-elmélkedett hangosan.
-De mégis mi?!Az isten szerelmére Harry!Beszélj már úgy,hogy én is értsem!-csattantam fel.
-Hát a tüneteid!-vágta rá.-Először mindenkire haragszol..utána olyan vagy,mint akinek minden mindegy...aztán meg teljesen boldogan jársz,kelsz.Hangulatingadozás pipa!-nyitotta ki az első ujját.-Most mondtad,hogy egy pár napja hányingered van.Csak egy kérdés!Egészen véletlenül nem reggel szokott lenni??-kérdezte.Csak nagyokat pislogtam rá,mert eddig mindenben igaza volt.Ez volt a harmadik olyan reggelem,amit a mosdókagyló felé görnyedve töltöttem és a közérzetem sem a legjobb.-Na ugye?!Hallgatás beleegyezés!Az előbb meg legalább annyit ettél,mint Niall.Az pedig nem kevés!És fogadni mernék,hogy a menszeszed is késik egy ideje!Szóval minden megvan!-fejezte be a mondókáját,majd diadalittasan foglalt helyet a mellettem lévő széken.
-Anyám!-csaptam a kezemet a homlokomhoz.-Hogy lehetek ilyen nagy barom?!TE veszed észre,amikor ÉN vagyok terhes?!Ez nagyon kínos helyzet!Pedig az a teszt azt mu.....-kezdtem el mérgelődni,de belevágott.
-A micsoda?!Te csináltál egy terhességi tesztet?!És én erről miért nem tudok????-kérdezte kissé felháborodva.Igazából nem terveztem,hogy elmondom neki,de ha már kicsúszott a számon....
-Még akkor csináltam,amikor Firenzében voltunk.Akkor is késett egy pár hetet...Polly meg rábeszélt a tesztre,így megcsináltam.De világosan látszott rajta,hogy nincs baba.Úgy gondoltam,hogy nem tudatom veled a hírt,hogy azt hittem,apa leszel,de mégsem.Annyira akartad,hogy teljesen elszomorodtál volna...-magyaráztam meg neki,és így utólag egy kicsit bántam,hogy eltitkoltam előle.
-Hát már mindegy!És nem csak szerettem volna,hanem még most is szeretnék gyereket!-mondta boldogan.
-Öhm...Jó...-bólintottam,és azon gondolkoztam,hogy mi a következő lépés.-Mielőtt annyira előre szaladnánk,menjünk el az egyik gyógyszertárba,és vegyünk egy tesztet.-javasoltam.
-A-a!-rázta meg a fejét.-Én többet nem bízok az ilyen kütyükben!Szépen felkapsz magadra valami ruhát és elviszlek egy orvoshoz.Majd ő mondd biztosat!-és már húzott is fel a helyemről.
