76.fejezet

"Úgy viselkedünk,mint egy igazi család."

Halihó!:)
"Kicsit megkésve",de végre itt vagyok a következő fejezettel.Köszönöm a több,mint 41 000 látogatót,a rendszeres olvasókat és a türelmeteket is!Remélem tetszeni fog ez a rész,millió puszi,jó olvasást!:* :)) <3

2015. Január. 1.(Szerda)

08:23

*Becky szemszöge*

-Jó reggelt!Ki ez a kis manó az én menyasszonyom ölében?-ült le mellénk Harry a kanapéra.Óvatosan magához húzott mindkettőnket és megpuszilta a homlokomat.
-Jó reggelt!-köszöntem én is,miközben közel bújtam hozzá. Lux,aki igen-igen félálomban volt,még csak ekkor vette észre,hogy imádott keresztapja ül mellettünk.
-Hally!-mászott át az ölébe.Harry puszilgatta és ölelgette a szöszke apróságot,majd mosolyogva szólt hozzá.
-Képzeld,amikor lejöttem ide,két angyal aludt a kanapémon!-mondta Harry Luxnak,és egy kicsit lejjebb csúszott a kanapén velünk együtt.-Tudod kik voltak azok?
-Ühüm!-bólogatott Lux,a fején pedig ugráltak a göndör fürtök.Ha jobban megfigyeltem,akár Harryé is lehetne,annyi a hasonlóság közöttük.A hajuk pont ugyanúgy kunkorodik,a szemük egyformán csillog,és a kacajuk olyan édes,mint a méz.Egyszóval ennivalóak!-Mi vojtunk!-mosolygott Lux elégedetten,hogy tudta a választ.
-Bizony ám!Az én kis angyalkáim!-puszilta meg Harry a homlokát.-Te ugye szereted a csinos ruhákat??-kérdezte,mintha nem tudná.
-Igen!Olyat,mint ami a balbiknak van!-helyeselt Lux.
-Akkor mit szólnál hozzá,ha neked is vennénk egy olyan szép ruhát,mint ami az egyik barbidnak van?-kérdezte,miközben a szőke tincseket igazgatta,hogy ne lógjon a kislány szemébe.
-Jó!Lilát lehet??-kérdezett vissza rögtön.
-Lehet,amilyet csak szeretnél!-nevetett Harry.-De előtte kérek egy puszit!-tartotta az arcát.Hát,Luxnak sem kellett kétszer mondani:azonnal nyálas,cuppanós gyerek puszikkal halmozta el barátomat.
-Hé!Még a végén féltékeny leszek!-szólaltam meg nevetve.Harry természetesen azonnal eloszlatta az aggodalmaimat:magához húzott és nyomott egy csókot a számra.Lux nevetve takarta el a szemét,és megállapította,hogy a felnőttek mindig ilyen gusztustalan dolgokat csinálnak.Tipikus gyerek gondolkodása van...mondjuk,3 évesen még én sem bírtam bele gondolni,hogy valaha megengedem,hogy egy fiú ledugja a nyelvét a torkomon.De,hát....változnak az idők!

-Csinájsz nekem kakajót?-kérdezte Lux Harryt.
-Persze,te pedig addig szépen ülj itt!-állt fel és tette le a kislányt a helyére.-De elviszem Beckyt is,hogy biztos finom legyen az a kakaó!-húzott fel engem is és a konyháig meg sem álltunk.-Annyira....de annyira....aranyosak....voltatok!-mondta vigyorogva egy-egy csók között.-Hogy került ide?-kérdezett rá végül.
-Négy óra körül hívott Lou,mivel te nem vetted fel a telefont.Ők elutaztak valahova,ezért megkért minket,hogy vigyázzunk rá ma,meg holnap.Remélem nem baj,hogy nem mondtam el,de gondoltam jó meglepi lesz belőle.-magyaráztam.
-Hát meglepődtem,az biztos.De..még mindig lógsz nekem egy meglepetéssel!Mert ugye nem hiszed,hogy beveszem,hogy Luxot rejtegetted a szekrényemben?-tette fel a költői kérdést vigyorogva.
-Pedig azt hittem,hogy sikerül vele elterelnem a figyelmedet!-vallottam be nevetve.
-Óh,igazán?!Akkor nem jött össze!Viszont tudok valamit,ami kellően elveszi az eszem.-vigyorgott,majd megcsókolt....utána megint,megint és megint.
-Harry!A kakaó!-húzódtam el tőle nevetve.A kakaó már úgy megmelegedett,hogy szinte rotyogott a mikróban.
-Hupsz!-rohant lóhalálában az elektromos masinához.Kicsit kihűtötte,majd odavittük Luxnak,aki nagyon finomnak találta.Szép munka!Pacsit rá! (sz.m:khm..ismerős kedves IE társam??.:P )

09:41

Majdnem háromnegyed tíz volt,amikor elindultunk a focimeccsre.Rá kellett jönnöm,hogy nem könnyű 5 fiúval,ha egy kisgyerek is van velem.A lányok hamar elmentek,mondván,hogy "ANNYI dolguk van"!Nekem meg időbe telt,mire mindenkit sikerült kiugrasztanom az ágyból,megetetnem(főleg Niallt) és felöltöztetnem.Oké,ezt csak jelképesen kell érteni,mert a srácoknak kiválasztani kellett a ruhát,de szerencsére egyedül is feltudtak öltözni.Viszont Luxal,már nehezebb dolgom volt.Még jó,hogy Harry bejött és segített nekem,ugyanis Lux nem éppen az a türelmes gyerek.Viszont Louisnak kifejezetten tetszett a szituáció!Megállt az ajtóban és csodált minket,majd hozzáfűzte,hogy "milyen csodás család lehetne a mienk,ha Harryvel végre vállalnánk gyereket."Utána,amikor Harry a kezében a szőkeséggel  ment lefelé a lépcsőn,én pedig ott topogtam mögöttük,Louis mellém jött és az alábbi kérdést tette fel:"Egészen véletlenül,nem szeretnél hatos ikreket szülni??" És nem lett volna semmi bajom,ha nem vág közben halálosan komoly arcot!Ezért,mivel hirtelen azt sem tudtam,hogy sírjak,vagy nevessek,rávágtam,hogy hülye és inkább Harryék után szaladtam.Az én göndörkém pedig éppen Luxot próbálta bevarázsolni a gyerekülésbe.Már előre felkészültem a sok-sok kérdésre,amit a fotósok fognak feltenni a gyűrűmmel kapcsolatban.Jó nagy lesz a zűrzavar!!Egyenlőre nem hiányzik a babával való felhajtás,elég lesz egyszerre egy valamin túl lennem.

12:39

*Harry szemszöge*

A meccset 3:2-re megnyertük....de nem is ez a fontos.Rengeteg pénzt gyűjtöttünk össze annak a klinikának,amiben Beckyt is ápolták,amíg kómában feküdt.Amikor felkértek bennünket,hogy játszunk,nem is volt kérdés,hogy elvállaljuk-e.Részben nekik is köszönhetjük,hogy Becky most itt van velünk,velem.Viszont egy valamit megállapítottam!Nehéz úgy a focira koncentrálni,ha egy ennyire gyönyörű nő figyel a lelátóról,egy ennyire aranyos keresztlánnyal az ölében.A másfél óra alatt,amíg a meccs tartott,legalább tízszer integettem a párosnak,aki boldogan tapsolt és hangosan a nevemet kiabálta.Egyfolytában őket figyeltem,hogy mit csinálnak,hogy ott vannak-e még,hogy nem e unatkoznak.Annyira jó volt őket együtt látni,hogy nem bírtam betelni a látvánnyal.

-Hé,szia!-kaptam fel a felém száguldó Luxot.Átszaladt a pályán és egyenesen a karjaimba vetette magát.
-Te lány!Nem megmondtam,hogy várj meg engem is?!-lihegett Becky,aki cseppet lemaradt.
-Csak Hallyhez jöttem.-ölelte át a nyakamat Lux.
-Igen,csak idejött "Hallyhez"!!-utánoztam keresztlányomat,miközben nagyokat pislogtam Beckyre.
-Ahh...-adta fel pár másodperc után.-Olyan ellenállhatatlanok vagytok,hogy az  már fáj!Maradjatok úgy,hogy lefotózzalak benneteket!-előkapta a telefonját és a kép már el is készült.
-Oké,ha sikerült megörökíteni a pillanatot,megyek öltözni,utána meg indulás vásárolni!Veszek nektek csinos ruhákat!-mondtam boldogan,majd átadtam a kislányt barátnőmnek.Egy gyors csók Beckynek,egy puszi Luxnak és már szaladtam is az öltözőbe a többiek után.A fotósok persze minden mozdulatunkat lekapták,így holnap tuti a címlapon leszünk!Úgy tűnik nem volt elég nekik az a sok kép,amit az érkezésünkkor csináltak rólunk!Mi leszünk a következő sztárpár!!!

2015.Január.2.(Csütörtök)

10:09

*Becky szemszöge*

A tegnapi nap mondhatni,hogy elég kimerítő volt.Harry terve szerint elmentünk hármasban vásárolni....csakhogy hirtelen fel kellett nőjek!És nem csak Lux miatt!Harry rosszabb volt,mint ő...Az én egyetlen szerelmem,ragaszkodott hozzá,hogy bevigye Luxot a pláza játszóházába.Mit volt mit tenni,mentem velük.Harry első útja ahhoz a játékhoz vezetett,amiben a sok labda között lehet játszani.Alig bírtam kirángatni onnan!!!Ott volt az a rengeteg kisgyerek és köztük Harry,aki majd` agyon nyomta őket a nagy játék közepette.A szülők,akik kintről figyelték gyermekeiket,olyan szúrós pillantásokat lövelltek felém,hogy szinte kilyuggatták a hátamat.Harry bolondoskodása egyszerre volt égő és aranyos.

A játszóház után beültünk egy cukrászdába,hogy pihenjünk egy kicsit.Lux a lehető legnagyobb szelet sütit szúrta ki magának,drága keresztapja pedig természetesen azt rendelte meg neki.Úgy gondoltam,hogy az az adag bőven elég lesz mind hármunknak,ezért csak egy narancslevet kértem.Amikor a pincérnő kihozta a rendelésünket,naná,hogy Harry esett neki először.Lux első dolga pedig az volt,hogy a tenyerével beletapsoljon a torta közepébe.Ezt követően Harry arcát "paskolta" meg,majd az ingébe törölte a kezét.Már így is a szívroham kerülgetett,de Harry képes volt ezt tovább fokozni,ugyanis nagy nevetések közepette kente össze előbb a szőke kislányt,majd engem.Ekkor egyszerűen betelt a pohár,és kijelentettem,hogy haza megyünk.Azt hiszem túlságosan hasonlítok anyámra,mert amikor mi csináltunk ilyesmit apával,ő aggódta túl ennyire a dolgokat.Erre mondják azt,hogy nem esik messze az alma a fájától.

Miután hazaértünk,itthon még fogócskáztak és birkóztak egy sort,majd vacsoránál szerencsésen összekenték a plafont (Igen,a plafont!) pizzaszósszal,amíg felvettem a telefont.Mindössze 2 percet beszéltem Louval,aki kislánya felől érdeklődött,mégis sikerült bajt csinálniuk.

A következő emlékezetes momentum a fürdés volt!Harry természetesen ragaszkodott hozzá,hogy Luxal fürödjön."Harry és a gumikacsák"-ezt a címet adnám annak a fél órának,amit a kádban töltöttek.Csapkodtak,sikítoztak és közben folyamatosan nevettek.Harry hosszú "brüüü" hangot kiadva tologatta az egyik sárga kiskacsát Lux pocija felé,mire a kislány hangos kacajok közepette lapátolta a vizet Harry fejére,aki ettől úgy nézett ki,mint egy ázott kiskutya.Mire végeztek az egész fürdőszoba úszott,és én is csurom vizes lettem.Majdnem éjfél volt,mire sikerült rávennem őket,hogy aludjunk.

Ez meg is látszik,hiszen még mindig húzzák a lóbőrt.Mivel Lux ott aludt közöttünk,nagyon óvatosan másztam ki az ágyból,nehogy felkeltsem.Ahogy ott álltam az ágy mellett,elöntött valamiféle kellemes érzés.Harry az oldalán feküdt,Lux pedig rajta aludt.A kislány szája,amiben mellesleg ott díszelgett a sárga cumija,pont barátom füle felett volt.Szerintem Harry füle már tele van nyállal,de ha őt nem zavarja!

Mosolyogva indultam le a konyhába,hogy készítsek nekik valami reggelit.Miközben arra vártam,hogy a pirítós elkészüljön,bele gondoltam abba,hogy tulajdonképpen pont úgy viselkedünk,mint egy igazi család.Harry imádja Luxot,ahogyan én is,így nem volt nehéz úgy tekinteni az apróságra,mintha a sajátunk lenne.Na,de ne szaladjunk ennyire előre!Még csak most kérte meg a kezemet!És jesszus!Ez a második nap,hogy menyasszony vagyok!Annyira furcsa belegondolni abba,hogy összeházasodunk!Mr.és Mrs.Styles.....Az lesz mellettem,akit a világon a legjobban szeretek.Ez az egész olyan,mint egy csoda,hiszen nem is olyan régen még azt sem tudtam,hogy én ki vagyok!A baleset óta 5 hónap telt el,de Harryt is csak egy kicsivel több,mint egy éve ismertem meg személyesen.Mindig is optimista voltam,de soha nem mertem remélni ehhez foghatókat.Lett 10 új legjobb barátom a srácok és barátnőik személyében,valamint nemsokára én leszek Harry felesége!20 évesen már majdnem minden álmom valóra vált!


Egyenlőre ennyit sikerült összehoznom,de azért remélem tetszett!A következő rész pár napon belül várható.A kommenteket nem elfelejteni kis Manócskáim!puszi..;) :))) <3

Oké,akkor helló mindenkinek!Ezúttal szeretném elnézéseteket kérni,hogy ennyi ideig volt kimaradás a blogon.Sajnálatos módon nem úgy jöttek össze a dolgaim,ahogy szerettem volna.A nagymamámnál "nyaraltam",de közben ért egy kisebb baleset,aminek következtében a bőrsebészeten kötöttem ki....és hát emiatt sajnos a gépelés sem ment...de most már egyre jobb és már készül a rész!:) Ha minden jól megy ma este már fel is teszem!
Remélem nem haragszik senki,de azért ígérem,hogy bepótolom a lemaradást.:) Sok sok puszi!

UI.:Horváth Judit,bocsi,de véletlen kitöröltem a hozzászólásodat....a bénaságom határtalan,de azért itt válaszoltam a kérdésedre.:)

75.fejezet

"Hozzád tartozom!"

Heyho,drága olvasók!:)
Az előző rész óta,rengetegen jártak a blogon,ezzel majdnem 39 000 fölé emelve az oldalmegjelenítések számát!Kaptam komikat is,amik miatt fülig ért a szám!És már 34 rendszeres olvasóm van!El sem hiszitek,hogy mennyi örömöt okoztok ezekkel nekem,egyszóval köszönök mindent! <3 Próbáltam sietni ezzel a résszel,hogy ne keljen rá sokat várnotok!.:) Jó olvasást,a visszajelzéseket még mindig várom,és ne felejtsétek el leadni a voksotokat jobb oldalt!.:) köszönöm!!! <3

2015.Január.1. (Szerda)

03:41

*Harry szemszöge*

Végre túl vagyok rajta!!!Isten bizony,hogy még életemben nem izgultam ennyire,mint az elmúlt 12 órában.Amíg arra vártam,hogy Becky száját elhagyja a bűvös szó,annyira lassan telt az idő,hogy féltem,beleöregszek.De szerencsére minden jól ment,és immáron vőlegény lett belőlem!
-Látod Harry?!Mi megmondtuk,hogy nem lesz semmi baj!-szólalt meg Zayn,miután levágta magát a kanapéra és egy hatalmasat ásított.Egy pár óra táncikálás és ivászat után úgy döntöttünk,hogy haza jövünk,és inkább pihenünk,hiszen reggel még vár ránk egy jótékonysági focimeccs.Az pedig egyáltalán nem a legkellemesebb dolog,ha az ember másnapos és álmos!
-Hát azért azt nem mondanám,hogy nem volt baj,mert egyáltalán nem ment zökkenőmentesen.De az tény,hogy ti tényleg ügyesek voltatok,és mindent úgy csináltatok,ahogy mondtam.Szóval kösz a segítséget!-mondtam,miközben én is leültem és az ölembe húztam barátnőmet....pontosabban menyasszonyomat!
-Miért?Mi történt a kulisszák mögött?-kíváncsiskodott Becky.
-Kész káosz volt az egész!-próbáltam rövidre zárni a témát,de szemmel láthatólag a többiek nem így gondolták.
-Harry mindenkinek parancsolgatott,és az egész olyan volt,mintha óramű pontossággal kellene csinálni mindent,mert ha csak egy fél másodpercet is csúszunk,oda az egész.Mindent elmondott vagy egymilliószor.-mondta nevetve Liam,mire küldtem felé egy szúrós pillantást,és inkább nem folytatta.
-Az én kezemből meg kikapta a kaját,mondván,hogy nem figyelek!-háborgott Niall.
-Mert nem is figyeltél!!-védtem az igazamat.
-Liam meg otthon felejtette a gyűrűt,és én mentem érte!Én vagyok az este hőse!!-húzta ki magát büszkén Louis.
-Louis!-rivalltam rá.
-Mi van?!-húzgálta a vállát nevetve.
-Az,hogy nem akartam a tudomására hozni a bakikat!-magyaráztam.
-De én igenis tudni szeretném!-mosolygott rám akaratosan Becky.-Jó nevetni rajtatok!
-Na,te sem voltál piskóta!-szólalt meg nevetve Polly.-Egész este Daniellet figyelted és oda meg vissza voltál,hogy menyasszony lesz belőle.Előtte meg a limuzinnak vallottál szerelmet!-mesélte nevetve.
-Igazán?!Szóval vetélytársam akadt?-kérdeztem vigyorogva Becket.
-Bizony!Neki legalább ki van a négy kereke!Nem úgy,mint neked!-nyújtotta rám a nyelvét.
-Óh,értem...-csináltam úgy,mintha elszomorodnék.Majd eszembe jutott a tökéletes visszavágás,így vigyorogva hajoltam a füléhez.-Nekem meg olyanom van,ami még egy extra luxus limónak sincsen!És ez a "valami" most már csak a tiéd!-suttogtam csábítóan.
-Igazán?Mire gondolsz pontosan?-vigyorgott rám,majd a hajamba túrt.Reflexből húztam közelebb magamhoz,hogy megcsókoljam.A csók közben megragadtam a csuklóját és lefelé vezettem a nadrágomon,mutatva,hogy mire értettem,hogy csak az övé.
-Khm-khm-khm-khm!!!!!!!-krákogtak a többiek.
-Megfáztak!-nevetett Becky a számba,amin én is elnevettem magam.
-Értjük mi,hogy most minden happy,de ezt azért nem előttünk kellene!-méltatlankodott Niall a szemét eltakarva.
-Bizony!Az egy dolog,hogy megengedtem,hogy összeházasodjatok,de ne a szemem előtt csalj meg!Inkább menjetek szobára!-röhögött Louis.
-Na menjetek a picsába!-dobtam feléjük az egyik díszpárnát.
-Mi nem megyünk,majd mentek ti!-fűzte hozzá Pezz,aki talán egy kicsivel többet ivott a kelleténél.
-Tudjátok mit?!Megyünk is!-kaptam fel Beckyt és elindultam vele a lépcső felé.Nevetve kulcsolta a kezét a nyakam köré és erősen kapaszkodott.
-Jó szórakozást!Csak halkan,mert mi még aludni is szeretnénk!-kiabált utánunk Polly.
-Istenem,de hülyék!-mondta mosolyogva Becky,amikor hallótávolságon kívülre kerültünk.
-Igen,mindig is azok voltak!-bólogattam jó kedvűen.-És gondolj bele!Mostantól egy egész életen át el kell őket viselned,az én hülyeségeimmel együtt!Már nincs menekvés!-tájékoztattam,miközben berúgtam a szobám ajtaját.Beckyt óvatosan letettem az ágyra és mellé ültem.-Tetszik?-kérdeztem,miután látványosan bámulni kezdte a gyűrűjét.
-Hát hogyne tetszene!-mosolyodott el.-Azt hiszem soha nem fogom levenni és feltartott kézzel járkálok majd az utcán,hogy mindenki lássa,hozzád tartozom!-csókolt meg.
-Hmm....tetszik az ötlet.Hamarosan papírom lesz róla,hogy minden olyan pasit,aki csak rád mer nézni, brutálisan kivégezhetek!-öleltem magamhoz birtoklóan,amin csak elnevette magát.Pedig halál komolyan gondoltam minden egyes szavamat!

Pár percig ültünk egymás mellett,kézen fogva és a lenti zajokat hallgattuk.A többiek is jól érezték magukat,de közel sem voltak olyan boldogok,mint én!Becky hirtelen felpattant mellőlem,amivel a szívrohamot hozta rám.A szekrényemhez szaladt és kotorászni kezdett benne.
-Megkérdezhetem,hogy mit csinál az én gyönyörű menyasszonyom?
-Keresek valamit!-válaszolta,miközben kivette az utazó táskáját,amiben az ő cuccai vannak.Már jó ideje ide hoztuk,hogyha itt alszunk valamiért,mindene meglegyen.-Meg van!-kiáltott fel
-Tök jó!....de mégis micsoda???-kérdeztem türelmetlenül.
-Egy meglepi!Még Gemmával vettük.Most elmegyek fürödni,utána meglátod.-mosolygott rám csábosan,majd adott egy gyors csókot,és a kis zacskóval elindult befelé a fürdőbe.
-Nem lehetne,hogy....-kezdtem bele.
-Nem!-vágta rá nevetve.-Ígérem,hogy sietek,csak legyél türelemmel!-azzal becsukta maga mögött az ajtót,én meg ott maradtam egyedül és a kíváncsiság már most lyukat égetett az oldalamba.Mivel tudtam,hogy egy darabig el lesz odabent-mert nála a gyors fürdés is legalább 20 percet vesz igénybe-én is felkaptam egy boxert és elindultam a lenti fürdőbe,hogy addig letusoljak.
-Hé!Mi van?!Már is kitiltott az asszony a fürdődből?!!-röhögött ki Zayn.
-Nem!Pofa be!Csak valami meglepetése van!-válaszoltam vigyorogva.Már előre várom azt a bizonyos meglepit!

*Becky szemszöge*

Még Cheshire-ben,amikor Gemma és én vásárolni voltunk,az én leendő sógornőm rábeszélt,hogy vegyek meg egy extra szexi fehérneműt,mondván,hogy "el fog jönni annak is az ideje,amikor Harry ölni tudna egy ilyenért".Hát....ha nem is fog ölni érte,de azt hiszem az idő az most érkezett el arra,hogy felvegyem.Harry megkérte a kezemet,és tudom,hogy nem kell...de azért valamivel szeretnék neki köszönetet mondani,amiért egy ilyen nagy lépésre szánta rá magát.Ennek a cuccnak biztos örülni fog!
-Nagy tapsot,mert itt az egyedülálló leendő Mrs.Styles!!!Tádá!!-léptem ki a fürdőből,olyan kecsesen,ahogy csak tudtam.-Harry?!-néztem körbe,de nem láttam sehol.Egy pillanatra azt hittem,hogy máris megbánta,hogy feleségül kért és elmenekült,de amikor megláttam a tárcáját és a telefonját az ágyon,megnyugodtam.

Vártam egy pár percet,hátha visszajön,de nem tette.Már éppen indultam volna vissza,hogy átöltözzek,amikor megcsörrent a telefonom.
-Haló?-vettem fel.
-De jó,hogy felvetted!!!-szólt bele egy ismerős hang.-Harryt hiába hívja az ember,egy istenért nem venné fel a telefonját!-sóhajtott gondterhelten Lou (Teasdale).-Ott van veled?
-Hát most éppen nincs.Miért baj van?Én nem tudok segíteni?-kérdeztem.
-De,végül is te is jó vagy!-egyezett bele.-Ráértek ma és holnap?-tette fel a kérdést.
-Öhm...igen.Azt hiszem,hogy nincs semmi különös programunk.Vagyis a srácoknak lesz egy jótékonysági focimeccsük ma reggel,de azt te is tudtad...gondolom.-válaszoltam.
-Igen,persze.Szuper!Az a helyzet,hogy vigyáznotok kellene Luxra.Nekünk el kell utaznunk pár napra,mert az anyósom lebetegedett és nincs más,akire rá bíznám.-magyarázta.
-Oké!Én szívesen vigyázok rá!-vágtam rá mosolyogva.-És mikor hozzátok?
-1 óra múlva!-mondta rezzenéstelenül.Mér éppen visszaakartam kérdezni,hogy "MIKOR???!!",de nem volt rá időm,mert azonnal folytatta.-Örök hálám!Akkor nem sokára találkozunk,viszünk mindent,amire szükségetek lehet.Szia!-tette le a telefont,meg sem várva,hogy elköszönjek.

Hát akkor a ma esti romantikázásnak lőttek!!-gondoltam magamban és azzal a lendülettel,hogy felvettem,már vettem is le magamról a különleges darabot.Marad a szokványos pizsama.Öltözködés közben eldöntöttem,hogy nem mondom meg Harrynek,hogy jön Lux.Legyen csak meglepetés,ha már az előzőt nem kaphatta meg!

05:15

Esküszöm,hogy Harryt nehezebb volt ágyba dugni,mint egy csecsemőt!Mire letettük a telefont Louval és felvettem a pizsimet,Harry is visszaért.Kiderült,hogy fürödni volt.Úgy gondolta,hogy egy örökké valóságig leszek bent,és hogy addig neki is van ideje letusolni.Hát....ez az elmélete megdőlt,mert gyorsabb voltam nála!Viszont amint beért a szobába,jól körbe nézett,végül felvont szemöldökkel pillantott rám,azt kérdezve,hogy "Na hol is van az a meglepetés??" Mindezt megspékelte egy ravasz vigyorral,és elém lépett.Válaszolni nem volt időm,de Őt sem kell ám félteni!!Egyszerűen megfogta a pólóm nyakát és bekukucskált alá,azzal a kijelentéssel,hogy " Csak megnézem nem-e dugtad el!" Hát erre ráhibázott,mert hogy eldugtam,csak nem éppen a pólóm alá.Egyébként erre Ő is rájött,de azért még legeltette egy ideig a szemét.Elhalmozott finom csókokkal és bizony nagy önmegtartóztatást igényelt,hogy ne gyengüljek el és adjam be a derekamat.Több,mint 10  percembe telt,mire sikerült becsalogatnom az ágyba.Persze mondanom sem kell,hogy azt hitte,nem az alvás miatt akarok annyira az ágyba kerülni.Simogatott,puszilgatott és a fülembe suttogott olyan dolgokat,amiket talán jobb,ha meg sem ismétlek!De miután szerencsésen lenyugtattam a nagy és a "kis" Hazzát is,végre elaludt.

Az egyetlen probléma-amit egyébként kifejezetten imádok,és nem számít problémának,csak most-,hogy szorosan magához ölelt,és akárhogy próbáltam,nem volt hajlandó elengedni.Óvatosan,de mégis határozottan megfogtam a kezét és lefejtettem magamról.Ezután a lábunkat bogoztam ki és kimásztam mellőle.Megijedtem,amikor mocorogni kezdett,de csak átfordult a hasára,és motyogott valamit,miközben átölelte a párnámat.
-Na...ide sem fekszek már vissza!-nyugtáztam le suttogva,mivel szétterült az egész ágyon.Egy tű sem fért volna el mellette,nemhogy én és Lux.Mosolyogva megsimogattam a haját,mert nehezemre esett ott hagyni.Olyan jókat alszok mellette!

Felvettem a mamuszomat,a köntösömmel együtt és lecsoszogtam a konyhába.Megittam egy pohár vizet és az ablakból máris láttam begördülni a fekete Mustangot a kocsifelhajtóra.Gyorsan kimentem,nehogy dudáljanak,vagy csengessenek,mert akkor nem csak a meglepetés úszik el,de az egész házat felverik.
-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva,majd miután megöleltem Lout,összehúztam magamon a köntöst.Elég csípős volt a januári éjszaka!
-Hát Harry?-nézett az ajtó felé Lou.
-Még alszik!Még nem tudja,hogy jött Lux,gondoltam meglepem vele.De nyugi,el leszek vele!-mosolyogtam a szülőkre.

Tom éppen akkor vette ki a kislányt a kocsiból-aki mellesleg mély álomban volt- és miután megpuszilgatta a kezembe nyomta.-Szia babám!-vettem át.Álmosan pislogott rám,majd hozzám bújt és becsukta a szemét.Azt hiszem azt sem tudta,hogy ki vagyok,csak aludni akart tovább.

-Tessék,ebbe beletettem mindent,ami kell.-akasztott az egyik vállamra Lou egy kisebb utazótáskát.-Szia kincsem,jó legyél.Sietünk haza,de addig szót fogadni Harrynek és Beckynek!-puszilta homlokon lányát,majd még egyszer megköszönte,hogy vigyázunk rá és már be is ült a kocsiba,Tommal együtt.Lux felpillantott és aranyosan integetett,bár a sötétben nem túl sokat láttunk,de se baj!

Gyors léptekkel bementem a házba,levettem Luxról a kabátját és a konyha felé vettem vele az irányt.
-Már úgy hiányoztál!-szorongattam meg.-Nem vagy éhes,vagy szomjas?Kérsz?-kérdeztem tőle,felé tartva a cumiüvegét,ami tele volt....azt hiszem teával.Megrázta a fejét és eltolta magától a poharat.-Oké,szóval nem vagy szomjas!-állapítottam meg.
-Hally?-kérdezte meg aranyosan.
-Alszik még.Meglessük??-kérdeztem mosolyogva.Mivel bólogatott,így felkaptam és felmentem vele az emeletre.Halkan végig osontam a folyosón,és óvatosan benyitottam a szobánkba.-Látod?Még alszik!-mondtam.Harry hajszál pontosan úgy feküdt,mint ahogy ott hagytam.
-Shh....ajszik!-tette apró kezeit a szája elé.-Ha fejkejtyjük,méjges jesz!-magyarázta,amin halkan elnevettem magam.Ő persze azonnal befogta a számat,hogy maradjak csendbe.Eszméletlenül aranyos volt!És álmos....ezért lementünk a nappaliba,a kezébe adtam a kedvenc játékát,bekapcsoltam a mesét és leültem vele a kanapéra.Én sem voltam éppen friss és üde,mert még egy szemhunyásnyit sem aludtam tegnap óra,de tudtam,hogy figyelnem kell rá.Egy darabig néztem a gyerekeknek való műsort,majd a jegygyűrűmet bámultam és úgy mosolyogtam,mint egy őrült.Amikor egyre halkabban és nyugodtabban szuszogott,tudtam,hogy elaludt.Szorosan Lux köré fontam a karjaimat,bízván abban,hogyha megmoccant megérzem,és lehunytam a szememet.Olyan hamar elnyomott az álom,hogy szinte észre sem vettem!

08:11

*Harry szemszöge*

-Becky?!-tapogattam magam mögött az ágyat.Az álom hatása miatt először fel sem tűnt,hogy egyedül vagyok,de nem sokkal később,hiába nyúltam át érte,nem találtam.A szemem azonnal kipattant,ahogy tudatosult bennem,hogy nincs mellettem.-A fürdőben vagy?-kérdeztem hangosabban,de választ még mindig nem kaptam.A biztonság kedvéért felálltam és bekukkantottam,hátha csak nem hallotta,de nem volt ott.Viszont láttam,hogy az összes cucca itt van,ezért kicsit megnyugodtam.Egy pillanatra azt hittem,hogy megszökött,mert megbánta,hogy "igen"-t mondott nekem.Persze tudom,hogy ez egy igen idióta gondolat volt!Becky szeret engem és most már soha nem kell attól félnem,hogy elhagy.Már az enyém,és ez örökre így is marad!

Felkaptam az egyik pólómat,megigazítottam a hajamat,ami most a szokottnál is kócosabban terült el a fejem tetején és elindultam megkeresni Beckyt.Végig mentem a folyosón,útközben bekukkantottam Louis szobájába-egyedül az az ajtó volt nyitva-,és láttam,hogy az egész ágyat elfoglalva,félig Eleanoron fekve alszik.Igazán aranyosak voltak együtt,örülök,hogy Őt választotta Louis,mert azt hiszem nem bírtam volna elviselni,hogyha valami furcsa nőcskét szed fel...Az kész katasztrófa lett volna!!Elmosolyodtam,halkan becsuktam magam mögött az ajtót,és folytattam utamat lefelé.A nappaliba érve pedig a világ legédesebb látványa fogadott:Becky a kanapén aludt Luxxal!Becky két kezével átölelte a hasán fekvő kislányt-akiről mellesleg fogalmam sincs,hogy került ide-Lux pedig nyugodtan szuszogott a mellkasára dőlve.Még az "alvós játékát" is leejtette,pedig anélkül nem nagyon tud aludni!

Ott álltam az ajtóban és hirtelen valami fura érzés kerített a hatalmába.Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt,de valami mintha valami hiányzott volna.És akkor leesett..az volt a baj,hogy Lux nem az én gyerekem!Azt kívántam magamban,hogy bárcsak a mi szerelmünk gyümölcsét tartaná most a karjaiban!Becky annyira védelmező,kedves és törődő,hogy jobb anyát el sem képzelhetnék leendő gyermekeim számára.Igen!Én gyereket akarok!Méghozzá Beckytől,és minél hamarabb!!!

-Na mi olyan érdekes?!-ugrott mellém Louis.Kissé csapzott volt a kinézete,hiszen nem régen ébredhetett.A rajongók általában mindig  kisimult arccal látnak minket,de bizony nekünk is nő borosta az arcunkra!
-Shh!-fogtam be a száját.-Fel ne ébreszd őket!-parancsoltam és mosolyogva a kanapé felé böktem.
-Kiket?-kukkantott be Louis.-Óh...de cuki!-hatalmas vigyor,majd drámai szünet.-Lux mióta van itt?
-Nem tudom.Én is csak nem rég keltem,de gondolom Lou hozhatta ide.-magyaráztam.-De nézd már,hogy milyen ellenállhatatlanok!Istenem,de megszorongatnám most őket....és soha nem engedném el!-mosolyogtam.
-Az apai ösztönök!-húzgálta vigyorogva a szemöldökét.
-Nem!-vágtam rá ösztönösen,de jobban belegondolva,igaza volt.-Vagyis....igen!-nevettem el magam,és zavartan túrtam a hajamba.-Szerinted korai lenne még egy kisbaba?Lehetne egy gyönyörű kislány,akit a széltől is óvnék,de legfőképp az olyan fajankóktól,mint amilyen én is vagyok.Ő lenne apuci pici lánya!De egy kisfiúnak is nagyon örülnék!Mindenféle csínytevésre megtaníthatnám,amíg Beckyt meg nem üti a guta,hogy mire tanítom a gyereket.És természetesen a lányok világába is én vezetném be!-mosolyogtam ábrándozva.
-Hé!!Kicsit előre szaladtál!-nevetett ki Louis.-Amúgy nekem tetszik az ötlet!De a legjobb minden bizonnyal az volna,ha ötös ikreitek lennének,mert így egy csomó fáradalmat megspórolnátok.Nem veszekednénk,hogy ki legyen a keresztszülő!-vigyorgott.-Jah,de Gemmát kifelejtettem!Szóval jöhetnek hatan is!-tette hozzá nevetve.Végig gondoltam a jelenetet,amint 6 gyerek után kell szaladgálnom a koncertek után,és egyszerre rohamoznak meg,amikor hazaérek.JESSZUS!
-Hülye!-vertem hátba nevetve legjobb haveromat.-Azt hiszem egy babával is beérném egyszerre!-tettem hozzá.De az az egy akár már most is útban lehetne!

74.fejezet

"You and Me..."

Most kivételesen a végére hagyom a beszédet...:P szóval jó olvasást Manócskák,élvezzétek a NAGY pillanatot.!.:) :* <3

2014.December.31.

23:44

*Polly szemszöge*

Ez az este bonyolultabbra sikerült,mint ahogy azt vártam.Úgy voltam vele,hogy elkészülünk,elmegyünk,és túl is vagyunk rajta.Na persze!!Szép álom volt!A problémák már akkor elkezdődtek,amikor Becky nem akarta felvenni a fekete-fehér ruhát,amit Harry direkt erre az alkalomra vett neki.Nagy nehezen sikerült ráerőszakolnunk,és elindultunk.Csakhogy drága barátnőm nem volt hajlandó kiszállni a limuzinból,így ott is győzködni kellett.Kiderült,hogy Liam otthon felejtette a gyűrűt,Harry meg kész idegroncs volt egész este.Azt mondják,hogy egy nő életében ez az egyik legszebb nap....de nem úgy lenne fair,hogy a férfiének is az legyen?!Azt hiszem ma esélyem volt megtekinteni a másik fél szenvedését.BORZALMAS-ez az egy szó jut eszembe.Ha pedig mindez nem lett volna elég,Louis miatt majdnem összedőlt minden,mint egy kártyavár.Hogy mentsük a menthetőt,ráhagytuk Beckyre,hogy tényleg Liam kéri meg Dani kezét.Viszont úgy tűnik,hogy elég jól bevált,mert Becky nem is sejti,hogy mi a helyzet valójában.Vagy csak jól titkolja!Danielle lelkére kötöttük,hogy játssza a kíváncsit,mert így Becky elfoglalja magát azzal,hogy őt pesztrálja.Szegény barátnőm egész este Dani figyelmét próbálta lekötni,ami miatt ideje sem volt a srácok után kérdezősködni.Egyszer érdeklődött Harry felől,de lerendeztük annyival,hogy biztos Liamnek segít.Kicsit sajnálom,hogy átverjük és utálok hazudni!Néha eszembe jut,hogy mi lesz,ha megint megharagszik rám,mint a múltkori miatt...de itt most minden az Ő érdekében van!Ez egy kellemes kegyes hazugság...egy egyszerű füllentés...sőt,tulajdonképpen nem is hazudunk,csak nem mondjuk el az igazat!Ugye?!

 23:50

*Harry szemszöge*

-Ha Louis két percen belül nem jön meg,beleülök a kocsimba és a Bahamákig meg sem állok!-jelentettem ki mérgesen és aggódva.
-Az úgy nem lesz jó!Tudom,hogy a Range Rover-ed egy igazi CSODAAUTÓ,de azért az óceánon nem hiszem,hogy átmegy!Esetleg komppal,de akkor meg kell állnod.Szóval ez a kijelentés hibás volt!-kukacoskodott Niall.Igazából csak a feszültséget akarta oldani,de ezzel nem sokat segített...ahogy azzal a rengeteg faviccel sem,amit elsütött az utóbbi fél órában.
-Nem érdekel!-vágtam oda durcásan.-Én itt nem maradok,ha felsül a dolog!Gyűrű nélkül nem állok elé a NAGY kérdéssel!-nyavajogtam.
-Még jó,hogy van gyűrű!-ugrott be az ajtón Louis.Szó szerint ugrott,szinte bevetette magát.Vigyorgott,mint a tejbe tök,látszott,hogy büszke magára,amiért időben visszaért.
-Mi tartott ennyi ideig?!!!-háborodtam fel,majd kikaptam a dobozt a kezéből és vetettem egy gyors pillantást a gyűrűre.Épp volt és...és itt volt!Hála az égnek!!
-Nemhogy örülnél,hogy megmentettem az estét!!-vágta rá durcásan Louis.
-Jajj,hát hogyne örülnék?!Csak egy ici-picit ideges vagyok!De kétségtelenül te vagy az én hősöm,Tommo!!-ölelgettem meg.

-Nem akarom megzavarni ezt a boldog pillanatot,de ha még át szeretnél öltözni,talán ideje lenne indulnod,Harry.Már csak 5 percetek van!-szólt rám Becky anyukája.

-Jesszus,tényleg!!-csaptam a homlokomra.-Megfognád?-adtam jövendőbeli apósom kezébe az ékszeres dobozt.Azonnal meg is bántam!!Szerintem kitelne tőle,hogy eltünteti valahová a gyűrűt.Egész este szúrós pillantásokat lőtt felém és követte minden mozdulatomat.Valószínűleg azt várta,hogy mikor uralkodik el rajtam teljesen a pánik,és hagyom ott az egész kócerájt.De sajnos el kell szomorítanom a drága apucit,mert ma menyasszony lesz a lányából!!!

*Becky szemszöge*

Azt hiszem,hogy büszke lehetek magamra.....egész este távol tartottam Daniellet Liamtől és a srácokról.Csak azt tudnám,hogy Liam mikor szeretne előhozakodni a nagy kérdéssel!Már csak 5 perc és új évbe lépünk...Mindenki boldogan tölti el 2014 utolsó perceit.Az emberek jó kedvűen táncolnak,énekelnek,beszélgetnek,miközben a kitudja hanyadik italukat kortyolgatják.Pár perccel ezelőttig mi sem csináltunk mást a csajokkal,de azóta csak Dani és én maradtunk.Polly elment megkeresni Niallt,Pezz pedig ment vele Zaynhez,és azt hiszem,hogy megkérdezik,mi a helyzet a meglepetéssel.Gemma és Eleanor pedig súlyos szomjúságot éreztek,így elmentek inni valamit.Nekem meg a lelkemre kötötték,hogy figyeljem Daniellet,amíg vissza nem jönnek.

-Úúúú!Ezt a számot imádom!-örvendezett a göndör hajú lány,amikor meghallotta Robin Thicke-Blurred Lines című számát.-Gyere,menjünk táncolni!-húzott maga után.Véleményem szerint nem táncolok rosszul,de egy profi táncos mellett,biztosan hülyén néztem ki!Mire beleéltem magam a riszálásba és kezdtem bemelegedni,a szám már a felénél járt.Éppen a "locsoló" nevű táncmozdulatot igyekeztem szemléltetni nagy nevetések közepette,amikor a zene hirtelen elhallgatott.A tömeg felmorajlott,és mindenki-engem is beleértve-a DJ pult felé kapta a fejét.A DJ-valami Marco-nyugodtan tette le a fülesét,lelépett az emelvényről,és arrébb sétált.
-Hát ebbe meg mi ütött?-fordultam Daniellehez,akinek hűlt helyét találtam.-Danielle?!!!-néztem körbe ijedten,de nem láttam sehol.Felpipiskedtem és próbáltam megtalálni valamelyik lányt a szememmel,de semmit nem láttam attól a rengeteg embertől.Aggódtam,hogy miattam fog lebukni Liam...azért,mert nem figyeltem eléggé.
-Szia Becky!-ugrott elém Niall.
-Jajj,de jó,hogy itt vagy!Képzeld el...-kezdtem volna el,de közbe vágott.
-Velem tudnál jönni egy pillanatra?-mosolygott.
-Nem,most nem!Szem elől vesztettem Danit!-magyaráztam neki.
-Az most mindegy,csak gyere!-fogta meg a kezemet és kezdett húzni maga után.Két lépést voltam hajlandó megtenni,majd megint lecövekeltem.
-Nem mehetek Niall!Mi van,ha ide jön vissza,én meg nem leszek itt?!-akaratoskodtam tovább.Abszolút nem voltam nyugodt és nem értettem,hogy miért akar annyira elcipelni onnan!
-Oké...te akartad!Ha nem jössz,majd viszlek!-jelentette ki.Még mielőtt tiltakozhattam volna, felkapott,áthajított a vállán és már el is indult.
-NIALL!!Ki fog látszani a bugyim!Harry megöl,ha a fehérneműm lesz a címlapon!!-sikítottam és ököllel ütöttem a hátát,hátha letesz.Mintha meg sem érezte volna....
-Nyugi már!-szólt rám,majd szabad kezével lenyomta a szoknyám hátulját,ezzel megakadályozva a bugyi villantás veszélyét.Nem püföltem tovább,helyette segítségért kutattam,mert tudtam,hogy úgysem fog letenni,amíg ő nem akar.Felemeltem a fejemet  és megpillantottam "elveszett" barátnőimet.A DJ pult mellett álldogáltak,az emelvényen pedig Zayn piszkálgatta a gombokat.
-Vigyél légyszi a lányokhoz!-kértem szépen Niallt.Gondoltam,ha nem tesz le,akkor vigyen oda,ahova én akarom.Ám ő,mint aki meg sem hallotta,ment tovább.-Niall!Hallottad,amit kértem?!
-Igen,a fülemnek semmi baja!De nem vagyok taxi!-nevette el magát.

Mentünk még egy pár lépést,majd hirtelen megállt és letett.Azonnal megindultam a csajok felé,de a szőkeség visszahúzott.
-Nagyon kérlek maradj itt!-tette össze két kezét,majd a tiltakozásomat meg sem várva elszaladt.Nekem csak ekkor jutott eszembe körbe nézni.A táncparkett kellős közepén álltam és minden szempár rám szegeződött.Az összes ismerős és ismeretlen arcon ugyanolyan értetlenséget figyeltem meg,mint amit én éreztem.Újból a DJ pulthoz pillantottam és olyat láttam,amit egyáltalán nem tudtam mire vélni.Anya,apa,Rick,Rob és Anne álltak barátnőim mellett.Gondolkodni azonban nem sok időm volt,mert volt más,ami elvonta a figyelmemet.A fények kialudtak az egész teremben,csak egyetlen fénycsóva maradt,ami engem borított halvány piros fénybe.A szememmel követtem a fény útját,hátha rájövök,ki és honnan kapcsolgatja,de nem láttam senkit.

Louis a semmiből mellettem termett és egy kamerát nyomott az arcomba.
-Mosolyogj!!-szólt rám vigyorogva.
-Louis!Mi folyik itt?-kérdeztem értetlenül,de örültem,hogy legalább ő ott van velem.Már majdnem azon voltam,hogy elszaladok.
-Mindjárt a könnyeid fognak folyni.-válaszolta viccesen,engem pedig csak még jobban összezavart.A könnyeim?!Louis hátrált két lépést és a DJ pult felé fordította a kamerát.

Zayn integetett,dobott egy hatalmas puszit felénk,majd elindított egy lassú számot,(ZENE)->/ indítsátok újra,ha leáll,egészen a végéig!.:) / aminek az elején a zongora billentyűit ütötték le.Az első három szó azonnal felkeltette az érdeklődésemet: You and Me..... Figyeltem a szöveget,egészen addig,amíg fel nem tűnt egy másik fénycsóva,ami ahhoz a fehér ajtóhoz vezetett,amitől egész éjjel távol kellett tartanom Danielle-t.

-Louis!Szerintem itt valami nagy tévedés van!Ezen a helyen Daninak kellene állnia,nem nekem!Megyek és gyorsan idehozom!-szóltam és már indultam is...volna,ha nem tart vissza.
-Borzalmas,hogy még nem jöttél rá!-nevette el magát,miközben a fejét rázta.Furcsán néztem rá,ő pedig csak legyintett egyet.-Mindegy!Csak maradj itt és figyelj!-mutatott az ajtóra mosolyogva.Mit volt mit tenni,szót fogadtam neki és arra néztem,amerre kellett.

Harry abban a pillanatban lépett ki az ajtón és elindult felém.Azonnal észrevettem,hogy mennyire elegánsan van felöltözve:fekete öltönynadrág,ahhoz illő zakó és ing.Arcán ragyogó mosoly terült szét,szeme csillogott a boldogságtól.Nem voltam annyira távolt tőle,mégis egy örökkévalóságnak tűnt,mire odaért hozzám.Hirtelen eszembe jutott a nap,amikor a moziban meglepett.Hosszú lábaival akkor is hamar átszelte a köztünk lévő távolságot,én mégis úgy éreztem,hogy soha nem ér a közelembe.Most is pont ilyen volt...
-Szia.-állt meg előttem mosolyogva.Ekkor már nem emlékeztem arra,hogy este még haragudtam rá....megnyugodtam,hogy ott van,bár még mindig tanácstalan voltam.
-Szia?!-ezt inkább kérdeztem,mint mondtam.Teljesen összezavarodtam és senki nem volt hajlandó felvilágosítani.Folyamatosan Danielle felé pillantgattam és figyeltem,hogy mit csinál.
-Szeretnék mondani valamit.-tájékoztatott göndör hajú szerelmem,miközben megfogta a kezemet.
-És kérdezni!-tette hozzá Louis.Végig körbe-körbe rohangált minket és egy pillanatra sem engedte le a kameráját.Minden másodpercet levideózott,amióta Niall letett a válláról.
-Igen Louis,kérdezni is szeretnék!!!-bólogatott nevetve Harry.Rekedtes,dörmögős nevetésétől kirázott a hideg és én is elmosolyodtam.Idegesen néztem Pollyék felé,és láttam,hogy anya,Anne és Gemma egymás kezét szorongatják,akárcsak barátnőim.
-Oké,Harry.Mire készülsz?-fordultam vissza hozzá.
-Rögtön megtudod!-mondta,és megpuszilta a homlokomat.-Szóval...-vett egy mély levegőt.-....Sokat gondolkodtam,hogyan is tegyem fel ezt a kérdést,de nem sikerült rájönnöm!Úgyhogy bocsi,hogyha bénázok!-nevette el megint magát.A szemébe néztem,és ekkor jöttem rá,hogy mi fog történni a következő percekben.A szívem egy száguldó vonat sebességével kezdett kalapálni a mellkasomban,és attól féltem,hogy a padlón landol.A lábam,mintha folyékony halmazállapotúvá vált volna,és úgy remegett,mint a kocsonya.A levegőt pedig olyan sűrűn kapkodtam,hogy azon sem csodálkoztam volna,ha ott helyben elájulok.Erősen szorítottam Harry kezét,abban bízva,hogyha összeesek,Ő majd megtart.Nevetséges,hogy mennyire izgultam!Ugyanaz a fiú állt előttem,akivel a mindennapjaimat töltöm már több,mint 1 éve.Most mégis úgy viselkedtem,mint egy buta tini,aki először randizik...ám ez jóval több volt,mint egy randi!-Most mondhatnám,hogy már az első pillanattól kezdve tudtam,hogy ezt a komoly lépést Veled fogom megtenni,de....ez egyszerűen nem így volt!Honnan is sejthettem volna,hogy az az ügyetlen lány,akit felborítottam a mozi folyosóján,ellopja a szívemet?!-simított a fülem mögé egy tincset.-Ám,ahogy egyre több időt töltöttünk együtt,valami megváltozott.Mintha a belső órám jelzett volna és kezdtem megvilágosodni.Amikor a barátnőm lettél rettentően boldog voltam,csak...nos még egy kicsit bizonytalan,és egy nagy vadbarom!!!Amikor tulajdonképpen miattam hónapokig kómában feküdtél,valami eltört bennem.Abban az időben azt hiszem én voltam a legelveszettebb és legszomorúbb férfi a világon!Nem akartam mást,csak azt,hogy kinyisd a szemed és úgy ölelhesselek magamhoz,mint a baleset előtt.Szerencsémre felébredtél,én pedig ott,a kórházi szobádban ülve eldöntöttem,hogy nem akarok nélküled élni!-magyarázta mosolyogva,én pedig azt sem tudtam,hogyan nyeljem le az előtörni készülő könnyeimet.-Természetesen lenne még mit mondanom,de úgy terveztem,hogy éjfélben már boldogan csókolózunk,ezért inkább a lényegre térek,mert már csak egy percem van.-nevetett megint,én pedig úja elmosolyodtam.Hátranyúlt a farzsebébe,de a klasszikus dobozka helyett,egy halvány rózsaszín rózsát húzott elő.A kezemet a szám elé kaptam,és már nem bírtam visszatartani a sós cseppeket.-Azért választottam ezt a színű rózsát,mert a gyengéd szerelmet és a tökéletes boldogságot szimbolizálja.-jegyezte meg,majd elengedte a kezemet-aminek nem nagyon örültem,hisz alig álltam a lábamon-és féltérdre ereszkedett.-Rebecca Jane Morris!!Leszel a szerelmem egy élten át??-nyújtotta felém a virágot.Potyogtak a könnyeim,és nem mozdultam,csak bámultam Harry gyönyörű,zöld szemeibe.Ő pedig a mosolyával biztatott,hogy nézzem meg a gyűrűt.Lassan fordítottam a tekintetemet a kezében pihenő virágra.

A gyűrű ott rejtőzött a szirmok között és mondhatnom,hogy tényleg csodaszép volt.-Nem azért,hogy befolyásoljalak a döntésedben,de ha "nem"-et mondasz ,akkor miattad remeteként fogom leélni a hátralévő életemet.- mosolygott,én pedig elnevettem magam.-Ugye nem bánatodban sírsz és kapok tőled egy "igen"-t???-sürgetett.A "közönség" feszülten figyelt,és akárcsak Harry,arra várt,hogy megszólaljak.
-Nem...vagyis én boldog vagyok.De most.....nem Daniellnek kellene itt állnia?!...és a szüleink...hogy kerülnek ők ide...én ezt nem értem!-beszéltem össze-vissza,majd sóhajtottam egyet.-De a francba is!Mit számít ez?!IGEN!Hozzád megyek!-nyögtem ki.Harry azzal a lendülettel ragadta meg a derekamat,felkapott és megpörgetett,a tűzijátékok meg,mint egy végszóra hangosan durrantak és sivítottak az égen.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-csókolt meg még a levegőben tartva.A körülöttünk lévő tömeg,akikről szinte megfeledkeztem,hangosan kiabált,fütyült,tapsolt és ujjongott.Én meg csak szipogtam és ölelgettem Harryt,és nem voltam képes felfogni,mi is történt.Harry megkérte a kezemet,örökké mellettem marad.

Harry kivette gyűrűt a virág szirmai közül és az ujjamra húzta.
-Új év,új élet!-súgta a fülembe,bőrömön éreztem,ahogy mosolyog.Mindennél boldogabban húztam magamhoz és úgy csókoltam meg,mint még soha.Az összes érzelmemet belevittem,ezzel mutatva neki,hogy nem vágyok másra!Csak Ő kell nekem!
-GRATULÁÁÁÁÁÁÁLOK!!!!-szaladt oda hozzám Polly.Megragadta a karomat,elfordított Harrytől és úgy szorított magához,hogy azt hittem,megfulladok.Velem együtt ugrált fel és le,és éppen hogy nem visítoztunk,mint az idióták.Örült nekem,ami boldoggá tett.Nem is kívánhatnék jobb barátnőt!!Odajöttek Harry szülei is és az enyémek is és áldásukat adták.Láttam apán,hogy nem éri meglepetésként a dolog,de nem haragudott.Jól megveregette Harry hátát,és közben a fülébe súgott valamit,amitől Harry egy pillanatra nem kapott levegőt.Gondolom megint előadta a "ne merd bántani az én egyetlen,kicsi lányomat,mert kiheréllek" dumát.
-Istenem,de örülök nektek!!!!Gratulálunk!-jött oda hozzánk Perrie és Zayn.
-Köszi!-öleltem meg mosolyogva.Azt hiszem az elkövetkezendő hetekben folyamatosan mosolyogni fogok,és valószínű,hogy Harry arcáról sem lehet majd levakarni az önelégült vigyorát.De ez így van jól.Miután Louis és El is gratuláltak,és természetesen Louis megengedte,hogy hozzámenjek Harryhez,a soron következő pár Liam és Danielle volt.
-Oké,ha már itt vagytok,tisztázzunk egy s mást!Az addig jó,hogy én menyasszony lettem...de te nem kéred meg Dani kezét??-kérdeztem Liamet a biztonság kedvéért.
-Nem!-nevetett,miközben megölelgetett.-A mai napnak ti vagytok a főszereplői!Gratulálunk nektek!
-Köszönjük haver!-pacsizott le vele Harry.Én pedig csak bólogattam,mert még mindig sírhatnékom volt.

Miután a tömeg elcsitult,Harryvel kivonultunk a hátsókertbe,hogy egy kicsit kettesben legyünk.Kint volt egy aprócska tó,az eget megvilágította a Hold és a csillagok,a levegőben még érezni lehetett a a tűzijáték utáni füst szagát.Harry a hátam mögött állt,átkarolta a derekamat,az állát pedig a vállamon pihentette.Ujjaimat reflexszerűen fűztem az övéibe,fejemet a mellkasára hajtottam.Ott álltunk a csillagfényben,csak mi ketten.Elképzeltem,ahogy évek múlva is ugyanígy lesz majd,mert már volt rá esély.Sőt...több,mint egy egyszerű esély!Ez a valóság volt,és azt kívántam,bárcsak ilyen lenne örökké!
-Szeretlek!-suttogta a fülembe,rajtam pedig végig futott a hideg.Apró csókot nyomott a nyakamra,amitől csak még szorosabban vontam magamhoz.Most már van egy saját kaszanovám!
-Szeretlek!-fordultam meg,és megcsókoltam.A bentről kiszűrődő zajokat elnyelte a messziség,én pedig ott maradtam egy olyan világban,amiben csak mi létezünk!



És akkor ennyi!!! :') Nem tudom,hogy ti hogy vagytok vele,de én erre a részre várok már azóta,hogy elkezdtem a történetet.Remélem nem lett túlságosan is romantikus,de én ilyen vagyok!..Várom a sok sok komit,mert most szükségem van a visszajelzésekre!!!!Köszönöm szépen mindenkinek!.:) <3 <3