Sunshine In My Heart

75.fejezet

"Hozzád tartozom!"

Heyho,drága olvasók!:)
Az előző rész óta,rengetegen jártak a blogon,ezzel majdnem 39 000 fölé emelve az oldalmegjelenítések számát!Kaptam komikat is,amik miatt fülig ért a szám!És már 34 rendszeres olvasóm van!El sem hiszitek,hogy mennyi örömöt okoztok ezekkel nekem,egyszóval köszönök mindent! <3 Próbáltam sietni ezzel a résszel,hogy ne keljen rá sokat várnotok!.:) Jó olvasást,a visszajelzéseket még mindig várom,és ne felejtsétek el leadni a voksotokat jobb oldalt!.:) köszönöm!!! <3

2015.Január.1. (Szerda)

03:41

*Harry szemszöge*

Végre túl vagyok rajta!!!Isten bizony,hogy még életemben nem izgultam ennyire,mint az elmúlt 12 órában.Amíg arra vártam,hogy Becky száját elhagyja a bűvös szó,annyira lassan telt az idő,hogy féltem,beleöregszek.De szerencsére minden jól ment,és immáron vőlegény lett belőlem!
-Látod Harry?!Mi megmondtuk,hogy nem lesz semmi baj!-szólalt meg Zayn,miután levágta magát a kanapéra és egy hatalmasat ásított.Egy pár óra táncikálás és ivászat után úgy döntöttünk,hogy haza jövünk,és inkább pihenünk,hiszen reggel még vár ránk egy jótékonysági focimeccs.Az pedig egyáltalán nem a legkellemesebb dolog,ha az ember másnapos és álmos!
-Hát azért azt nem mondanám,hogy nem volt baj,mert egyáltalán nem ment zökkenőmentesen.De az tény,hogy ti tényleg ügyesek voltatok,és mindent úgy csináltatok,ahogy mondtam.Szóval kösz a segítséget!-mondtam,miközben én is leültem és az ölembe húztam barátnőmet....pontosabban menyasszonyomat!
-Miért?Mi történt a kulisszák mögött?-kíváncsiskodott Becky.
-Kész káosz volt az egész!-próbáltam rövidre zárni a témát,de szemmel láthatólag a többiek nem így gondolták.
-Harry mindenkinek parancsolgatott,és az egész olyan volt,mintha óramű pontossággal kellene csinálni mindent,mert ha csak egy fél másodpercet is csúszunk,oda az egész.Mindent elmondott vagy egymilliószor.-mondta nevetve Liam,mire küldtem felé egy szúrós pillantást,és inkább nem folytatta.
-Az én kezemből meg kikapta a kaját,mondván,hogy nem figyelek!-háborgott Niall.
-Mert nem is figyeltél!!-védtem az igazamat.
-Liam meg otthon felejtette a gyűrűt,és én mentem érte!Én vagyok az este hőse!!-húzta ki magát büszkén Louis.
-Louis!-rivalltam rá.
-Mi van?!-húzgálta a vállát nevetve.
-Az,hogy nem akartam a tudomására hozni a bakikat!-magyaráztam.
-De én igenis tudni szeretném!-mosolygott rám akaratosan Becky.-Jó nevetni rajtatok!
-Na,te sem voltál piskóta!-szólalt meg nevetve Polly.-Egész este Daniellet figyelted és oda meg vissza voltál,hogy menyasszony lesz belőle.Előtte meg a limuzinnak vallottál szerelmet!-mesélte nevetve.
-Igazán?!Szóval vetélytársam akadt?-kérdeztem vigyorogva Becket.
-Bizony!Neki legalább ki van a négy kereke!Nem úgy,mint neked!-nyújtotta rám a nyelvét.
-Óh,értem...-csináltam úgy,mintha elszomorodnék.Majd eszembe jutott a tökéletes visszavágás,így vigyorogva hajoltam a füléhez.-Nekem meg olyanom van,ami még egy extra luxus limónak sincsen!És ez a "valami" most már csak a tiéd!-suttogtam csábítóan.
-Igazán?Mire gondolsz pontosan?-vigyorgott rám,majd a hajamba túrt.Reflexből húztam közelebb magamhoz,hogy megcsókoljam.A csók közben megragadtam a csuklóját és lefelé vezettem a nadrágomon,mutatva,hogy mire értettem,hogy csak az övé.
-Khm-khm-khm-khm!!!!!!!-krákogtak a többiek.
-Megfáztak!-nevetett Becky a számba,amin én is elnevettem magam.
-Értjük mi,hogy most minden happy,de ezt azért nem előttünk kellene!-méltatlankodott Niall a szemét eltakarva.
-Bizony!Az egy dolog,hogy megengedtem,hogy összeházasodjatok,de ne a szemem előtt csalj meg!Inkább menjetek szobára!-röhögött Louis.
-Na menjetek a picsába!-dobtam feléjük az egyik díszpárnát.
-Mi nem megyünk,majd mentek ti!-fűzte hozzá Pezz,aki talán egy kicsivel többet ivott a kelleténél.
-Tudjátok mit?!Megyünk is!-kaptam fel Beckyt és elindultam vele a lépcső felé.Nevetve kulcsolta a kezét a nyakam köré és erősen kapaszkodott.
-Jó szórakozást!Csak halkan,mert mi még aludni is szeretnénk!-kiabált utánunk Polly.
-Istenem,de hülyék!-mondta mosolyogva Becky,amikor hallótávolságon kívülre kerültünk.
-Igen,mindig is azok voltak!-bólogattam jó kedvűen.-És gondolj bele!Mostantól egy egész életen át el kell őket viselned,az én hülyeségeimmel együtt!Már nincs menekvés!-tájékoztattam,miközben berúgtam a szobám ajtaját.Beckyt óvatosan letettem az ágyra és mellé ültem.-Tetszik?-kérdeztem,miután látványosan bámulni kezdte a gyűrűjét.
-Hát hogyne tetszene!-mosolyodott el.-Azt hiszem soha nem fogom levenni és feltartott kézzel járkálok majd az utcán,hogy mindenki lássa,hozzád tartozom!-csókolt meg.
-Hmm....tetszik az ötlet.Hamarosan papírom lesz róla,hogy minden olyan pasit,aki csak rád mer nézni, brutálisan kivégezhetek!-öleltem magamhoz birtoklóan,amin csak elnevette magát.Pedig halál komolyan gondoltam minden egyes szavamat!

Pár percig ültünk egymás mellett,kézen fogva és a lenti zajokat hallgattuk.A többiek is jól érezték magukat,de közel sem voltak olyan boldogok,mint én!Becky hirtelen felpattant mellőlem,amivel a szívrohamot hozta rám.A szekrényemhez szaladt és kotorászni kezdett benne.
-Megkérdezhetem,hogy mit csinál az én gyönyörű menyasszonyom?
-Keresek valamit!-válaszolta,miközben kivette az utazó táskáját,amiben az ő cuccai vannak.Már jó ideje ide hoztuk,hogyha itt alszunk valamiért,mindene meglegyen.-Meg van!-kiáltott fel
-Tök jó!....de mégis micsoda???-kérdeztem türelmetlenül.
-Egy meglepi!Még Gemmával vettük.Most elmegyek fürödni,utána meglátod.-mosolygott rám csábosan,majd adott egy gyors csókot,és a kis zacskóval elindult befelé a fürdőbe.
-Nem lehetne,hogy....-kezdtem bele.
-Nem!-vágta rá nevetve.-Ígérem,hogy sietek,csak legyél türelemmel!-azzal becsukta maga mögött az ajtót,én meg ott maradtam egyedül és a kíváncsiság már most lyukat égetett az oldalamba.Mivel tudtam,hogy egy darabig el lesz odabent-mert nála a gyors fürdés is legalább 20 percet vesz igénybe-én is felkaptam egy boxert és elindultam a lenti fürdőbe,hogy addig letusoljak.
-Hé!Mi van?!Már is kitiltott az asszony a fürdődből?!!-röhögött ki Zayn.
-Nem!Pofa be!Csak valami meglepetése van!-válaszoltam vigyorogva.Már előre várom azt a bizonyos meglepit!

*Becky szemszöge*

Még Cheshire-ben,amikor Gemma és én vásárolni voltunk,az én leendő sógornőm rábeszélt,hogy vegyek meg egy extra szexi fehérneműt,mondván,hogy "el fog jönni annak is az ideje,amikor Harry ölni tudna egy ilyenért".Hát....ha nem is fog ölni érte,de azt hiszem az idő az most érkezett el arra,hogy felvegyem.Harry megkérte a kezemet,és tudom,hogy nem kell...de azért valamivel szeretnék neki köszönetet mondani,amiért egy ilyen nagy lépésre szánta rá magát.Ennek a cuccnak biztos örülni fog!
-Nagy tapsot,mert itt az egyedülálló leendő Mrs.Styles!!!Tádá!!-léptem ki a fürdőből,olyan kecsesen,ahogy csak tudtam.-Harry?!-néztem körbe,de nem láttam sehol.Egy pillanatra azt hittem,hogy máris megbánta,hogy feleségül kért és elmenekült,de amikor megláttam a tárcáját és a telefonját az ágyon,megnyugodtam.

Vártam egy pár percet,hátha visszajön,de nem tette.Már éppen indultam volna vissza,hogy átöltözzek,amikor megcsörrent a telefonom.
-Haló?-vettem fel.
-De jó,hogy felvetted!!!-szólt bele egy ismerős hang.-Harryt hiába hívja az ember,egy istenért nem venné fel a telefonját!-sóhajtott gondterhelten Lou (Teasdale).-Ott van veled?
-Hát most éppen nincs.Miért baj van?Én nem tudok segíteni?-kérdeztem.
-De,végül is te is jó vagy!-egyezett bele.-Ráértek ma és holnap?-tette fel a kérdést.
-Öhm...igen.Azt hiszem,hogy nincs semmi különös programunk.Vagyis a srácoknak lesz egy jótékonysági focimeccsük ma reggel,de azt te is tudtad...gondolom.-válaszoltam.
-Igen,persze.Szuper!Az a helyzet,hogy vigyáznotok kellene Luxra.Nekünk el kell utaznunk pár napra,mert az anyósom lebetegedett és nincs más,akire rá bíznám.-magyarázta.
-Oké!Én szívesen vigyázok rá!-vágtam rá mosolyogva.-És mikor hozzátok?
-1 óra múlva!-mondta rezzenéstelenül.Mér éppen visszaakartam kérdezni,hogy "MIKOR???!!",de nem volt rá időm,mert azonnal folytatta.-Örök hálám!Akkor nem sokára találkozunk,viszünk mindent,amire szükségetek lehet.Szia!-tette le a telefont,meg sem várva,hogy elköszönjek.

Hát akkor a ma esti romantikázásnak lőttek!!-gondoltam magamban és azzal a lendülettel,hogy felvettem,már vettem is le magamról a különleges darabot.Marad a szokványos pizsama.Öltözködés közben eldöntöttem,hogy nem mondom meg Harrynek,hogy jön Lux.Legyen csak meglepetés,ha már az előzőt nem kaphatta meg!

05:15

Esküszöm,hogy Harryt nehezebb volt ágyba dugni,mint egy csecsemőt!Mire letettük a telefont Louval és felvettem a pizsimet,Harry is visszaért.Kiderült,hogy fürödni volt.Úgy gondolta,hogy egy örökké valóságig leszek bent,és hogy addig neki is van ideje letusolni.Hát....ez az elmélete megdőlt,mert gyorsabb voltam nála!Viszont amint beért a szobába,jól körbe nézett,végül felvont szemöldökkel pillantott rám,azt kérdezve,hogy "Na hol is van az a meglepetés??" Mindezt megspékelte egy ravasz vigyorral,és elém lépett.Válaszolni nem volt időm,de Őt sem kell ám félteni!!Egyszerűen megfogta a pólóm nyakát és bekukucskált alá,azzal a kijelentéssel,hogy " Csak megnézem nem-e dugtad el!" Hát erre ráhibázott,mert hogy eldugtam,csak nem éppen a pólóm alá.Egyébként erre Ő is rájött,de azért még legeltette egy ideig a szemét.Elhalmozott finom csókokkal és bizony nagy önmegtartóztatást igényelt,hogy ne gyengüljek el és adjam be a derekamat.Több,mint 10  percembe telt,mire sikerült becsalogatnom az ágyba.Persze mondanom sem kell,hogy azt hitte,nem az alvás miatt akarok annyira az ágyba kerülni.Simogatott,puszilgatott és a fülembe suttogott olyan dolgokat,amiket talán jobb,ha meg sem ismétlek!De miután szerencsésen lenyugtattam a nagy és a "kis" Hazzát is,végre elaludt.

Az egyetlen probléma-amit egyébként kifejezetten imádok,és nem számít problémának,csak most-,hogy szorosan magához ölelt,és akárhogy próbáltam,nem volt hajlandó elengedni.Óvatosan,de mégis határozottan megfogtam a kezét és lefejtettem magamról.Ezután a lábunkat bogoztam ki és kimásztam mellőle.Megijedtem,amikor mocorogni kezdett,de csak átfordult a hasára,és motyogott valamit,miközben átölelte a párnámat.
-Na...ide sem fekszek már vissza!-nyugtáztam le suttogva,mivel szétterült az egész ágyon.Egy tű sem fért volna el mellette,nemhogy én és Lux.Mosolyogva megsimogattam a haját,mert nehezemre esett ott hagyni.Olyan jókat alszok mellette!

Felvettem a mamuszomat,a köntösömmel együtt és lecsoszogtam a konyhába.Megittam egy pohár vizet és az ablakból máris láttam begördülni a fekete Mustangot a kocsifelhajtóra.Gyorsan kimentem,nehogy dudáljanak,vagy csengessenek,mert akkor nem csak a meglepetés úszik el,de az egész házat felverik.
-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva,majd miután megöleltem Lout,összehúztam magamon a köntöst.Elég csípős volt a januári éjszaka!
-Hát Harry?-nézett az ajtó felé Lou.
-Még alszik!Még nem tudja,hogy jött Lux,gondoltam meglepem vele.De nyugi,el leszek vele!-mosolyogtam a szülőkre.

Tom éppen akkor vette ki a kislányt a kocsiból-aki mellesleg mély álomban volt- és miután megpuszilgatta a kezembe nyomta.-Szia babám!-vettem át.Álmosan pislogott rám,majd hozzám bújt és becsukta a szemét.Azt hiszem azt sem tudta,hogy ki vagyok,csak aludni akart tovább.

-Tessék,ebbe beletettem mindent,ami kell.-akasztott az egyik vállamra Lou egy kisebb utazótáskát.-Szia kincsem,jó legyél.Sietünk haza,de addig szót fogadni Harrynek és Beckynek!-puszilta homlokon lányát,majd még egyszer megköszönte,hogy vigyázunk rá és már be is ült a kocsiba,Tommal együtt.Lux felpillantott és aranyosan integetett,bár a sötétben nem túl sokat láttunk,de se baj!

Gyors léptekkel bementem a házba,levettem Luxról a kabátját és a konyha felé vettem vele az irányt.
-Már úgy hiányoztál!-szorongattam meg.-Nem vagy éhes,vagy szomjas?Kérsz?-kérdeztem tőle,felé tartva a cumiüvegét,ami tele volt....azt hiszem teával.Megrázta a fejét és eltolta magától a poharat.-Oké,szóval nem vagy szomjas!-állapítottam meg.
-Hally?-kérdezte meg aranyosan.
-Alszik még.Meglessük??-kérdeztem mosolyogva.Mivel bólogatott,így felkaptam és felmentem vele az emeletre.Halkan végig osontam a folyosón,és óvatosan benyitottam a szobánkba.-Látod?Még alszik!-mondtam.Harry hajszál pontosan úgy feküdt,mint ahogy ott hagytam.
-Shh....ajszik!-tette apró kezeit a szája elé.-Ha fejkejtyjük,méjges jesz!-magyarázta,amin halkan elnevettem magam.Ő persze azonnal befogta a számat,hogy maradjak csendbe.Eszméletlenül aranyos volt!És álmos....ezért lementünk a nappaliba,a kezébe adtam a kedvenc játékát,bekapcsoltam a mesét és leültem vele a kanapéra.Én sem voltam éppen friss és üde,mert még egy szemhunyásnyit sem aludtam tegnap óra,de tudtam,hogy figyelnem kell rá.Egy darabig néztem a gyerekeknek való műsort,majd a jegygyűrűmet bámultam és úgy mosolyogtam,mint egy őrült.Amikor egyre halkabban és nyugodtabban szuszogott,tudtam,hogy elaludt.Szorosan Lux köré fontam a karjaimat,bízván abban,hogyha megmoccant megérzem,és lehunytam a szememet.Olyan hamar elnyomott az álom,hogy szinte észre sem vettem!

08:11

*Harry szemszöge*

-Becky?!-tapogattam magam mögött az ágyat.Az álom hatása miatt először fel sem tűnt,hogy egyedül vagyok,de nem sokkal később,hiába nyúltam át érte,nem találtam.A szemem azonnal kipattant,ahogy tudatosult bennem,hogy nincs mellettem.-A fürdőben vagy?-kérdeztem hangosabban,de választ még mindig nem kaptam.A biztonság kedvéért felálltam és bekukkantottam,hátha csak nem hallotta,de nem volt ott.Viszont láttam,hogy az összes cucca itt van,ezért kicsit megnyugodtam.Egy pillanatra azt hittem,hogy megszökött,mert megbánta,hogy "igen"-t mondott nekem.Persze tudom,hogy ez egy igen idióta gondolat volt!Becky szeret engem és most már soha nem kell attól félnem,hogy elhagy.Már az enyém,és ez örökre így is marad!

Felkaptam az egyik pólómat,megigazítottam a hajamat,ami most a szokottnál is kócosabban terült el a fejem tetején és elindultam megkeresni Beckyt.Végig mentem a folyosón,útközben bekukkantottam Louis szobájába-egyedül az az ajtó volt nyitva-,és láttam,hogy az egész ágyat elfoglalva,félig Eleanoron fekve alszik.Igazán aranyosak voltak együtt,örülök,hogy Őt választotta Louis,mert azt hiszem nem bírtam volna elviselni,hogyha valami furcsa nőcskét szed fel...Az kész katasztrófa lett volna!!Elmosolyodtam,halkan becsuktam magam mögött az ajtót,és folytattam utamat lefelé.A nappaliba érve pedig a világ legédesebb látványa fogadott:Becky a kanapén aludt Luxxal!Becky két kezével átölelte a hasán fekvő kislányt-akiről mellesleg fogalmam sincs,hogy került ide-Lux pedig nyugodtan szuszogott a mellkasára dőlve.Még az "alvós játékát" is leejtette,pedig anélkül nem nagyon tud aludni!

Ott álltam az ajtóban és hirtelen valami fura érzés kerített a hatalmába.Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt,de valami mintha valami hiányzott volna.És akkor leesett..az volt a baj,hogy Lux nem az én gyerekem!Azt kívántam magamban,hogy bárcsak a mi szerelmünk gyümölcsét tartaná most a karjaiban!Becky annyira védelmező,kedves és törődő,hogy jobb anyát el sem képzelhetnék leendő gyermekeim számára.Igen!Én gyereket akarok!Méghozzá Beckytől,és minél hamarabb!!!

-Na mi olyan érdekes?!-ugrott mellém Louis.Kissé csapzott volt a kinézete,hiszen nem régen ébredhetett.A rajongók általában mindig  kisimult arccal látnak minket,de bizony nekünk is nő borosta az arcunkra!
-Shh!-fogtam be a száját.-Fel ne ébreszd őket!-parancsoltam és mosolyogva a kanapé felé böktem.
-Kiket?-kukkantott be Louis.-Óh...de cuki!-hatalmas vigyor,majd drámai szünet.-Lux mióta van itt?
-Nem tudom.Én is csak nem rég keltem,de gondolom Lou hozhatta ide.-magyaráztam.-De nézd már,hogy milyen ellenállhatatlanok!Istenem,de megszorongatnám most őket....és soha nem engedném el!-mosolyogtam.
-Az apai ösztönök!-húzgálta vigyorogva a szemöldökét.
-Nem!-vágtam rá ösztönösen,de jobban belegondolva,igaza volt.-Vagyis....igen!-nevettem el magam,és zavartan túrtam a hajamba.-Szerinted korai lenne még egy kisbaba?Lehetne egy gyönyörű kislány,akit a széltől is óvnék,de legfőképp az olyan fajankóktól,mint amilyen én is vagyok.Ő lenne apuci pici lánya!De egy kisfiúnak is nagyon örülnék!Mindenféle csínytevésre megtaníthatnám,amíg Beckyt meg nem üti a guta,hogy mire tanítom a gyereket.És természetesen a lányok világába is én vezetném be!-mosolyogtam ábrándozva.
-Hé!!Kicsit előre szaladtál!-nevetett ki Louis.-Amúgy nekem tetszik az ötlet!De a legjobb minden bizonnyal az volna,ha ötös ikreitek lennének,mert így egy csomó fáradalmat megspórolnátok.Nem veszekednénk,hogy ki legyen a keresztszülő!-vigyorgott.-Jah,de Gemmát kifelejtettem!Szóval jöhetnek hatan is!-tette hozzá nevetve.Végig gondoltam a jelenetet,amint 6 gyerek után kell szaladgálnom a koncertek után,és egyszerre rohamoznak meg,amikor hazaérek.JESSZUS!
-Hülye!-vertem hátba nevetve legjobb haveromat.-Azt hiszem egy babával is beérném egyszerre!-tettem hozzá.De az az egy akár már most is útban lehetne!