Sunshine In My Heart

74.fejezet

"You and Me..."

Most kivételesen a végére hagyom a beszédet...:P szóval jó olvasást Manócskák,élvezzétek a NAGY pillanatot.!.:) :* <3

2014.December.31.

23:44

*Polly szemszöge*

Ez az este bonyolultabbra sikerült,mint ahogy azt vártam.Úgy voltam vele,hogy elkészülünk,elmegyünk,és túl is vagyunk rajta.Na persze!!Szép álom volt!A problémák már akkor elkezdődtek,amikor Becky nem akarta felvenni a fekete-fehér ruhát,amit Harry direkt erre az alkalomra vett neki.Nagy nehezen sikerült ráerőszakolnunk,és elindultunk.Csakhogy drága barátnőm nem volt hajlandó kiszállni a limuzinból,így ott is győzködni kellett.Kiderült,hogy Liam otthon felejtette a gyűrűt,Harry meg kész idegroncs volt egész este.Azt mondják,hogy egy nő életében ez az egyik legszebb nap....de nem úgy lenne fair,hogy a férfiének is az legyen?!Azt hiszem ma esélyem volt megtekinteni a másik fél szenvedését.BORZALMAS-ez az egy szó jut eszembe.Ha pedig mindez nem lett volna elég,Louis miatt majdnem összedőlt minden,mint egy kártyavár.Hogy mentsük a menthetőt,ráhagytuk Beckyre,hogy tényleg Liam kéri meg Dani kezét.Viszont úgy tűnik,hogy elég jól bevált,mert Becky nem is sejti,hogy mi a helyzet valójában.Vagy csak jól titkolja!Danielle lelkére kötöttük,hogy játssza a kíváncsit,mert így Becky elfoglalja magát azzal,hogy őt pesztrálja.Szegény barátnőm egész este Dani figyelmét próbálta lekötni,ami miatt ideje sem volt a srácok után kérdezősködni.Egyszer érdeklődött Harry felől,de lerendeztük annyival,hogy biztos Liamnek segít.Kicsit sajnálom,hogy átverjük és utálok hazudni!Néha eszembe jut,hogy mi lesz,ha megint megharagszik rám,mint a múltkori miatt...de itt most minden az Ő érdekében van!Ez egy kellemes kegyes hazugság...egy egyszerű füllentés...sőt,tulajdonképpen nem is hazudunk,csak nem mondjuk el az igazat!Ugye?!

 23:50

*Harry szemszöge*

-Ha Louis két percen belül nem jön meg,beleülök a kocsimba és a Bahamákig meg sem állok!-jelentettem ki mérgesen és aggódva.
-Az úgy nem lesz jó!Tudom,hogy a Range Rover-ed egy igazi CSODAAUTÓ,de azért az óceánon nem hiszem,hogy átmegy!Esetleg komppal,de akkor meg kell állnod.Szóval ez a kijelentés hibás volt!-kukacoskodott Niall.Igazából csak a feszültséget akarta oldani,de ezzel nem sokat segített...ahogy azzal a rengeteg faviccel sem,amit elsütött az utóbbi fél órában.
-Nem érdekel!-vágtam oda durcásan.-Én itt nem maradok,ha felsül a dolog!Gyűrű nélkül nem állok elé a NAGY kérdéssel!-nyavajogtam.
-Még jó,hogy van gyűrű!-ugrott be az ajtón Louis.Szó szerint ugrott,szinte bevetette magát.Vigyorgott,mint a tejbe tök,látszott,hogy büszke magára,amiért időben visszaért.
-Mi tartott ennyi ideig?!!!-háborodtam fel,majd kikaptam a dobozt a kezéből és vetettem egy gyors pillantást a gyűrűre.Épp volt és...és itt volt!Hála az égnek!!
-Nemhogy örülnél,hogy megmentettem az estét!!-vágta rá durcásan Louis.
-Jajj,hát hogyne örülnék?!Csak egy ici-picit ideges vagyok!De kétségtelenül te vagy az én hősöm,Tommo!!-ölelgettem meg.

-Nem akarom megzavarni ezt a boldog pillanatot,de ha még át szeretnél öltözni,talán ideje lenne indulnod,Harry.Már csak 5 percetek van!-szólt rám Becky anyukája.

-Jesszus,tényleg!!-csaptam a homlokomra.-Megfognád?-adtam jövendőbeli apósom kezébe az ékszeres dobozt.Azonnal meg is bántam!!Szerintem kitelne tőle,hogy eltünteti valahová a gyűrűt.Egész este szúrós pillantásokat lőtt felém és követte minden mozdulatomat.Valószínűleg azt várta,hogy mikor uralkodik el rajtam teljesen a pánik,és hagyom ott az egész kócerájt.De sajnos el kell szomorítanom a drága apucit,mert ma menyasszony lesz a lányából!!!

*Becky szemszöge*

Azt hiszem,hogy büszke lehetek magamra.....egész este távol tartottam Daniellet Liamtől és a srácokról.Csak azt tudnám,hogy Liam mikor szeretne előhozakodni a nagy kérdéssel!Már csak 5 perc és új évbe lépünk...Mindenki boldogan tölti el 2014 utolsó perceit.Az emberek jó kedvűen táncolnak,énekelnek,beszélgetnek,miközben a kitudja hanyadik italukat kortyolgatják.Pár perccel ezelőttig mi sem csináltunk mást a csajokkal,de azóta csak Dani és én maradtunk.Polly elment megkeresni Niallt,Pezz pedig ment vele Zaynhez,és azt hiszem,hogy megkérdezik,mi a helyzet a meglepetéssel.Gemma és Eleanor pedig súlyos szomjúságot éreztek,így elmentek inni valamit.Nekem meg a lelkemre kötötték,hogy figyeljem Daniellet,amíg vissza nem jönnek.

-Úúúú!Ezt a számot imádom!-örvendezett a göndör hajú lány,amikor meghallotta Robin Thicke-Blurred Lines című számát.-Gyere,menjünk táncolni!-húzott maga után.Véleményem szerint nem táncolok rosszul,de egy profi táncos mellett,biztosan hülyén néztem ki!Mire beleéltem magam a riszálásba és kezdtem bemelegedni,a szám már a felénél járt.Éppen a "locsoló" nevű táncmozdulatot igyekeztem szemléltetni nagy nevetések közepette,amikor a zene hirtelen elhallgatott.A tömeg felmorajlott,és mindenki-engem is beleértve-a DJ pult felé kapta a fejét.A DJ-valami Marco-nyugodtan tette le a fülesét,lelépett az emelvényről,és arrébb sétált.
-Hát ebbe meg mi ütött?-fordultam Daniellehez,akinek hűlt helyét találtam.-Danielle?!!!-néztem körbe ijedten,de nem láttam sehol.Felpipiskedtem és próbáltam megtalálni valamelyik lányt a szememmel,de semmit nem láttam attól a rengeteg embertől.Aggódtam,hogy miattam fog lebukni Liam...azért,mert nem figyeltem eléggé.
-Szia Becky!-ugrott elém Niall.
-Jajj,de jó,hogy itt vagy!Képzeld el...-kezdtem volna el,de közbe vágott.
-Velem tudnál jönni egy pillanatra?-mosolygott.
-Nem,most nem!Szem elől vesztettem Danit!-magyaráztam neki.
-Az most mindegy,csak gyere!-fogta meg a kezemet és kezdett húzni maga után.Két lépést voltam hajlandó megtenni,majd megint lecövekeltem.
-Nem mehetek Niall!Mi van,ha ide jön vissza,én meg nem leszek itt?!-akaratoskodtam tovább.Abszolút nem voltam nyugodt és nem értettem,hogy miért akar annyira elcipelni onnan!
-Oké...te akartad!Ha nem jössz,majd viszlek!-jelentette ki.Még mielőtt tiltakozhattam volna, felkapott,áthajított a vállán és már el is indult.
-NIALL!!Ki fog látszani a bugyim!Harry megöl,ha a fehérneműm lesz a címlapon!!-sikítottam és ököllel ütöttem a hátát,hátha letesz.Mintha meg sem érezte volna....
-Nyugi már!-szólt rám,majd szabad kezével lenyomta a szoknyám hátulját,ezzel megakadályozva a bugyi villantás veszélyét.Nem püföltem tovább,helyette segítségért kutattam,mert tudtam,hogy úgysem fog letenni,amíg ő nem akar.Felemeltem a fejemet  és megpillantottam "elveszett" barátnőimet.A DJ pult mellett álldogáltak,az emelvényen pedig Zayn piszkálgatta a gombokat.
-Vigyél légyszi a lányokhoz!-kértem szépen Niallt.Gondoltam,ha nem tesz le,akkor vigyen oda,ahova én akarom.Ám ő,mint aki meg sem hallotta,ment tovább.-Niall!Hallottad,amit kértem?!
-Igen,a fülemnek semmi baja!De nem vagyok taxi!-nevette el magát.

Mentünk még egy pár lépést,majd hirtelen megállt és letett.Azonnal megindultam a csajok felé,de a szőkeség visszahúzott.
-Nagyon kérlek maradj itt!-tette össze két kezét,majd a tiltakozásomat meg sem várva elszaladt.Nekem csak ekkor jutott eszembe körbe nézni.A táncparkett kellős közepén álltam és minden szempár rám szegeződött.Az összes ismerős és ismeretlen arcon ugyanolyan értetlenséget figyeltem meg,mint amit én éreztem.Újból a DJ pulthoz pillantottam és olyat láttam,amit egyáltalán nem tudtam mire vélni.Anya,apa,Rick,Rob és Anne álltak barátnőim mellett.Gondolkodni azonban nem sok időm volt,mert volt más,ami elvonta a figyelmemet.A fények kialudtak az egész teremben,csak egyetlen fénycsóva maradt,ami engem borított halvány piros fénybe.A szememmel követtem a fény útját,hátha rájövök,ki és honnan kapcsolgatja,de nem láttam senkit.

Louis a semmiből mellettem termett és egy kamerát nyomott az arcomba.
-Mosolyogj!!-szólt rám vigyorogva.
-Louis!Mi folyik itt?-kérdeztem értetlenül,de örültem,hogy legalább ő ott van velem.Már majdnem azon voltam,hogy elszaladok.
-Mindjárt a könnyeid fognak folyni.-válaszolta viccesen,engem pedig csak még jobban összezavart.A könnyeim?!Louis hátrált két lépést és a DJ pult felé fordította a kamerát.

Zayn integetett,dobott egy hatalmas puszit felénk,majd elindított egy lassú számot,(ZENE)->/ indítsátok újra,ha leáll,egészen a végéig!.:) / aminek az elején a zongora billentyűit ütötték le.Az első három szó azonnal felkeltette az érdeklődésemet: You and Me..... Figyeltem a szöveget,egészen addig,amíg fel nem tűnt egy másik fénycsóva,ami ahhoz a fehér ajtóhoz vezetett,amitől egész éjjel távol kellett tartanom Danielle-t.

-Louis!Szerintem itt valami nagy tévedés van!Ezen a helyen Daninak kellene állnia,nem nekem!Megyek és gyorsan idehozom!-szóltam és már indultam is...volna,ha nem tart vissza.
-Borzalmas,hogy még nem jöttél rá!-nevette el magát,miközben a fejét rázta.Furcsán néztem rá,ő pedig csak legyintett egyet.-Mindegy!Csak maradj itt és figyelj!-mutatott az ajtóra mosolyogva.Mit volt mit tenni,szót fogadtam neki és arra néztem,amerre kellett.

Harry abban a pillanatban lépett ki az ajtón és elindult felém.Azonnal észrevettem,hogy mennyire elegánsan van felöltözve:fekete öltönynadrág,ahhoz illő zakó és ing.Arcán ragyogó mosoly terült szét,szeme csillogott a boldogságtól.Nem voltam annyira távolt tőle,mégis egy örökkévalóságnak tűnt,mire odaért hozzám.Hirtelen eszembe jutott a nap,amikor a moziban meglepett.Hosszú lábaival akkor is hamar átszelte a köztünk lévő távolságot,én mégis úgy éreztem,hogy soha nem ér a közelembe.Most is pont ilyen volt...
-Szia.-állt meg előttem mosolyogva.Ekkor már nem emlékeztem arra,hogy este még haragudtam rá....megnyugodtam,hogy ott van,bár még mindig tanácstalan voltam.
-Szia?!-ezt inkább kérdeztem,mint mondtam.Teljesen összezavarodtam és senki nem volt hajlandó felvilágosítani.Folyamatosan Danielle felé pillantgattam és figyeltem,hogy mit csinál.
-Szeretnék mondani valamit.-tájékoztatott göndör hajú szerelmem,miközben megfogta a kezemet.
-És kérdezni!-tette hozzá Louis.Végig körbe-körbe rohangált minket és egy pillanatra sem engedte le a kameráját.Minden másodpercet levideózott,amióta Niall letett a válláról.
-Igen Louis,kérdezni is szeretnék!!!-bólogatott nevetve Harry.Rekedtes,dörmögős nevetésétől kirázott a hideg és én is elmosolyodtam.Idegesen néztem Pollyék felé,és láttam,hogy anya,Anne és Gemma egymás kezét szorongatják,akárcsak barátnőim.
-Oké,Harry.Mire készülsz?-fordultam vissza hozzá.
-Rögtön megtudod!-mondta,és megpuszilta a homlokomat.-Szóval...-vett egy mély levegőt.-....Sokat gondolkodtam,hogyan is tegyem fel ezt a kérdést,de nem sikerült rájönnöm!Úgyhogy bocsi,hogyha bénázok!-nevette el megint magát.A szemébe néztem,és ekkor jöttem rá,hogy mi fog történni a következő percekben.A szívem egy száguldó vonat sebességével kezdett kalapálni a mellkasomban,és attól féltem,hogy a padlón landol.A lábam,mintha folyékony halmazállapotúvá vált volna,és úgy remegett,mint a kocsonya.A levegőt pedig olyan sűrűn kapkodtam,hogy azon sem csodálkoztam volna,ha ott helyben elájulok.Erősen szorítottam Harry kezét,abban bízva,hogyha összeesek,Ő majd megtart.Nevetséges,hogy mennyire izgultam!Ugyanaz a fiú állt előttem,akivel a mindennapjaimat töltöm már több,mint 1 éve.Most mégis úgy viselkedtem,mint egy buta tini,aki először randizik...ám ez jóval több volt,mint egy randi!-Most mondhatnám,hogy már az első pillanattól kezdve tudtam,hogy ezt a komoly lépést Veled fogom megtenni,de....ez egyszerűen nem így volt!Honnan is sejthettem volna,hogy az az ügyetlen lány,akit felborítottam a mozi folyosóján,ellopja a szívemet?!-simított a fülem mögé egy tincset.-Ám,ahogy egyre több időt töltöttünk együtt,valami megváltozott.Mintha a belső órám jelzett volna és kezdtem megvilágosodni.Amikor a barátnőm lettél rettentően boldog voltam,csak...nos még egy kicsit bizonytalan,és egy nagy vadbarom!!!Amikor tulajdonképpen miattam hónapokig kómában feküdtél,valami eltört bennem.Abban az időben azt hiszem én voltam a legelveszettebb és legszomorúbb férfi a világon!Nem akartam mást,csak azt,hogy kinyisd a szemed és úgy ölelhesselek magamhoz,mint a baleset előtt.Szerencsémre felébredtél,én pedig ott,a kórházi szobádban ülve eldöntöttem,hogy nem akarok nélküled élni!-magyarázta mosolyogva,én pedig azt sem tudtam,hogyan nyeljem le az előtörni készülő könnyeimet.-Természetesen lenne még mit mondanom,de úgy terveztem,hogy éjfélben már boldogan csókolózunk,ezért inkább a lényegre térek,mert már csak egy percem van.-nevetett megint,én pedig úja elmosolyodtam.Hátranyúlt a farzsebébe,de a klasszikus dobozka helyett,egy halvány rózsaszín rózsát húzott elő.A kezemet a szám elé kaptam,és már nem bírtam visszatartani a sós cseppeket.-Azért választottam ezt a színű rózsát,mert a gyengéd szerelmet és a tökéletes boldogságot szimbolizálja.-jegyezte meg,majd elengedte a kezemet-aminek nem nagyon örültem,hisz alig álltam a lábamon-és féltérdre ereszkedett.-Rebecca Jane Morris!!Leszel a szerelmem egy élten át??-nyújtotta felém a virágot.Potyogtak a könnyeim,és nem mozdultam,csak bámultam Harry gyönyörű,zöld szemeibe.Ő pedig a mosolyával biztatott,hogy nézzem meg a gyűrűt.Lassan fordítottam a tekintetemet a kezében pihenő virágra.

A gyűrű ott rejtőzött a szirmok között és mondhatnom,hogy tényleg csodaszép volt.-Nem azért,hogy befolyásoljalak a döntésedben,de ha "nem"-et mondasz ,akkor miattad remeteként fogom leélni a hátralévő életemet.- mosolygott,én pedig elnevettem magam.-Ugye nem bánatodban sírsz és kapok tőled egy "igen"-t???-sürgetett.A "közönség" feszülten figyelt,és akárcsak Harry,arra várt,hogy megszólaljak.
-Nem...vagyis én boldog vagyok.De most.....nem Daniellnek kellene itt állnia?!...és a szüleink...hogy kerülnek ők ide...én ezt nem értem!-beszéltem össze-vissza,majd sóhajtottam egyet.-De a francba is!Mit számít ez?!IGEN!Hozzád megyek!-nyögtem ki.Harry azzal a lendülettel ragadta meg a derekamat,felkapott és megpörgetett,a tűzijátékok meg,mint egy végszóra hangosan durrantak és sivítottak az égen.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-csókolt meg még a levegőben tartva.A körülöttünk lévő tömeg,akikről szinte megfeledkeztem,hangosan kiabált,fütyült,tapsolt és ujjongott.Én meg csak szipogtam és ölelgettem Harryt,és nem voltam képes felfogni,mi is történt.Harry megkérte a kezemet,örökké mellettem marad.

Harry kivette gyűrűt a virág szirmai közül és az ujjamra húzta.
-Új év,új élet!-súgta a fülembe,bőrömön éreztem,ahogy mosolyog.Mindennél boldogabban húztam magamhoz és úgy csókoltam meg,mint még soha.Az összes érzelmemet belevittem,ezzel mutatva neki,hogy nem vágyok másra!Csak Ő kell nekem!
-GRATULÁÁÁÁÁÁÁLOK!!!!-szaladt oda hozzám Polly.Megragadta a karomat,elfordított Harrytől és úgy szorított magához,hogy azt hittem,megfulladok.Velem együtt ugrált fel és le,és éppen hogy nem visítoztunk,mint az idióták.Örült nekem,ami boldoggá tett.Nem is kívánhatnék jobb barátnőt!!Odajöttek Harry szülei is és az enyémek is és áldásukat adták.Láttam apán,hogy nem éri meglepetésként a dolog,de nem haragudott.Jól megveregette Harry hátát,és közben a fülébe súgott valamit,amitől Harry egy pillanatra nem kapott levegőt.Gondolom megint előadta a "ne merd bántani az én egyetlen,kicsi lányomat,mert kiheréllek" dumát.
-Istenem,de örülök nektek!!!!Gratulálunk!-jött oda hozzánk Perrie és Zayn.
-Köszi!-öleltem meg mosolyogva.Azt hiszem az elkövetkezendő hetekben folyamatosan mosolyogni fogok,és valószínű,hogy Harry arcáról sem lehet majd levakarni az önelégült vigyorát.De ez így van jól.Miután Louis és El is gratuláltak,és természetesen Louis megengedte,hogy hozzámenjek Harryhez,a soron következő pár Liam és Danielle volt.
-Oké,ha már itt vagytok,tisztázzunk egy s mást!Az addig jó,hogy én menyasszony lettem...de te nem kéred meg Dani kezét??-kérdeztem Liamet a biztonság kedvéért.
-Nem!-nevetett,miközben megölelgetett.-A mai napnak ti vagytok a főszereplői!Gratulálunk nektek!
-Köszönjük haver!-pacsizott le vele Harry.Én pedig csak bólogattam,mert még mindig sírhatnékom volt.

Miután a tömeg elcsitult,Harryvel kivonultunk a hátsókertbe,hogy egy kicsit kettesben legyünk.Kint volt egy aprócska tó,az eget megvilágította a Hold és a csillagok,a levegőben még érezni lehetett a a tűzijáték utáni füst szagát.Harry a hátam mögött állt,átkarolta a derekamat,az állát pedig a vállamon pihentette.Ujjaimat reflexszerűen fűztem az övéibe,fejemet a mellkasára hajtottam.Ott álltunk a csillagfényben,csak mi ketten.Elképzeltem,ahogy évek múlva is ugyanígy lesz majd,mert már volt rá esély.Sőt...több,mint egy egyszerű esély!Ez a valóság volt,és azt kívántam,bárcsak ilyen lenne örökké!
-Szeretlek!-suttogta a fülembe,rajtam pedig végig futott a hideg.Apró csókot nyomott a nyakamra,amitől csak még szorosabban vontam magamhoz.Most már van egy saját kaszanovám!
-Szeretlek!-fordultam meg,és megcsókoltam.A bentről kiszűrődő zajokat elnyelte a messziség,én pedig ott maradtam egy olyan világban,amiben csak mi létezünk!



És akkor ennyi!!! :') Nem tudom,hogy ti hogy vagytok vele,de én erre a részre várok már azóta,hogy elkezdtem a történetet.Remélem nem lett túlságosan is romantikus,de én ilyen vagyok!..Várom a sok sok komit,mert most szükségem van a visszajelzésekre!!!!Köszönöm szépen mindenkinek!.:) <3 <3