58.fejezet

"A sors az én malmomra játssza a vizet!"

Heyhoo!!.:D
Átléptük a 25.000 oldalmegtekintést!Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!! <3 <3 
És...azt hiszem,hogy az elkövetkezendő részeket nagyon fogjátok szeretni!.:D Igyekeztem belevinni a humort,de a komolyságot is!Jó olvasást hozzá!.:))

UI.:Oldalt szavazhattok,hogy milyen fanfiction-t kezdjek el fordítani nektek!.:) Ha nem gyűlik össze elég szavat nem fogok bele!!!!!

2014.December.3.(Szerda)

21:27

*Becky szemszöge*

(ZENE)
-Mit hagytál itt Niall?-tártam ki az ajtót mosolyogva,de nem a szőke hajú haspókkal találtam szemben magam.Annak,aki ott állt,egyáltalán nem volt szőke haja,viszont annál jellegzetesebb volt.-Hát te??-kérdeztem rá,amikor sikerült feleszmélnem a meglepetéstől.Egy ideig csak álltunk,és bámultunk egymásra,ami elég hülyén nézhetett ki kívülről nézve.De nem érdekelt!Ahogyan megpillantottam elöntött a nyugalom,hiszen nincsen semmi baja.
-Én csak....beugrottam.-törte meg a csendet.-Hogy vagy??
-Jól vagyok...Igazából már rengeteg minden eszembe jutott az életemből,de még mindig vannak hiányzó részek.De legalább már itthon vagyok!A kórház egyre unalmasabbá vált,nem bírtam volna ki egy perccel sem többet.-meséltem neki.-És veled mi a helyzet??Úgy eltűntél,hogy azt hittük,a Föld nyelt el!Merre jártál?-kérdeztem rá.
-Neked is feltűnt,hogy elutaztam???-nyíltak tágra szemei és tényleg úgy tűnt,hogy nagyon meglepődött.
-Öhm...Igen?!..-inkább kérdeztem,mint mondtam.-Úgy értem ki ne venné észre Harry?!A többiek minden nap átjöttek,de te nem voltál sehol.Az öttagú One Direction két hete csak négy taggal fut.Ez elég feltűnő,nem gondolod?-nevettem el magam.
-Hmm...de!Lehet,hogy igazad van!-mosolygott rám,miközben a hajába túrt,hogy megigazítsa kusza tincseit.

Az arcomról lefagyott a mosoly,és csak néztem.Néztem azokat a gyönyörű zöld szemeket,amiket megvilágított az előszobából kiáradó lámpafény.Figyeltem,ahogyan egyre mélyebbek lesznek a gödröcskéi és pillantásommal követtem az ujjai járását,ahogyan belevezeti göndör hajába.Egyszerűen nem bírtam vele betelni!

-Khm...Öhm...Bejössz?-törtem meg a már-már kínos csendet.
-Ha nem zavarok!-rántotta meg a vállát,és egyre jobban mosolygott.Mitől van ilyen jó kedve?!Nem..a kérdés nem is ez.Nekem mitől lett ilyen jó kedvem??
-Nem,dehogy!-vágtam rá.-Egyedül vagyok.-tájékoztattam.
-Mert??Polly hol van?-kérdezte még mindig az ajtóban állva.Azon kezdtem el gondolkodni,hogy miért nem jön beljebb,mire leesett.Elálltam az ajtóból,hogy beférjen mellettem.
-Haza ment Párizsba.Mostanában alig látta az anyukáját.És persze miattam,szóval mondtam neki,hogy menjen nyugodtan,nem lesz semmi baj.De azért jó,hogy jöttél...nem igazán szeretek egyedül lenni.-vallottam be.
-Tudom!-vágta rá.Csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám.Ahogy elhaladt mellettem megéreztem az illatát.Óhatatlanul nagyot szippantottam a levegőbe és becsuktam a szemeimet.Olyan ismerős...olyan kellemes...olyan megszokott...

*Harry szemszöge*

Egy öt órás autóút alatt,rengeteg mindent lehet csinálni.Én jelen esetben gondolkodással ütöttem el az időt.Legalább ezerféleképpen  elterveztem,hogy mit mondok neki,ha találkozunk.De ahogyan megláttam,az összes gondolatom elillant és megszólalni sem bírtam.Kicsit rosszul esett,hogy Niallt várta,de rögtön kiengesztelt azzal,amikor számon kérte,merre jártam.És ahogyan rám nézett!!Minden bajomat elfelejtettem és legszívesebben azonnal magamhoz öleltem volna.Ez mind annak a jele,hogy nem felejtett el teljesen.Ahogy Barbara mondta,még ott vagyok valahol mélyen a szívében,és csak elő kell csalogatnom onnan az emlékeit!Mindent megfogok tenni,hogy sikerüljön!

Már attól nagyon boldog voltam,hogy láthatom,de még jobb kedvem lett,amikor megmondta,hogy egyedül van.A sors az én malmomra játssza a vizet!Természetesen elfogadtam a meghívását és beljebb mentem.Éreztem a tekintetét a hátamon,amíg levettem a kabátomat és felakasztottam a fogasra.Kibújtam a cipőmből is,majd elindultam befelé.Semmi nem változott,amióta nem voltam itt.
-Kérsz inni valamit?Vagy esetleg enni?-kérdezte,miközben elindult a konyha felé,én pedig követtem.A mosolyom levakarhatatlan volt az arcomról.-Harry!Figyelsz??-húzta el a kezét a szemem előtt.
-Jah..persze,bocsi,csak egy kicsit fárasztó elvezetni Cheshire-ből egészen Londonig.-magyaráztam.Egyébként egyáltalán nem voltam fáradt,sőt!Még csak most kezdek felpörögni!
-Ahh...szóval otthon voltál!-mosolygott.-A többiek  nem akarták elmondani,hogy merre vagy.Nagyon haragudtam rájuk!De holnap megmondom nekik,hogy elárultad nekem.Meglátjuk mit mondanak rá!-vigyorgott.-És milyen volt anyukáddal meg Gemmával tölteni ezt a két hetet?Gondolom tényleg nem sűrűn látjátok egymást,amióta híres lettél.-mondta együttérzően.Igazán örültem neki,hogy legalább úgy emlékszik rám,mint a híres banda tagra,Harry Styles-ra.Ez is több a semminél,nem igaz?!
-Hát..nem igazán.Viszont SKYPE-on minden héten beszélünk,ha összejön,akár többször is.De attól még ugyanúgy hiányoznak!Főleg az a lökött nővérem!!-meséltem neki.Gemma megnevezésén jót nevetett,közben elkezdett matatni a hűtőben.

Pár pillanat múlva egy rakás kaját pakolt ki a konyhapultra.Már megakartam kérdezni,hogy Niallt várja-e vacsorára,hogy ennyi mindent elővett,de a végén más kérdést tettem fel.
-Mégis mit csinálsz??-böktem ki,amikor elővett egy nagyobb lábost is.
-Csinálok valami kaját.Biztos éhes vagy annyi vezetés után.-mosolygott rám.
-Ez igazán nem szük...-kezdtem bele,de nem hagyta,hogy végig mondjam.Ez egy rossz szokása volt,de mégis szerettem benne.
-De szükséges!-vágta rá.-Amúgy meg,ha ez megnyugtat,még én sem ettem és semmi dolgom nincs.Szóval szépen itt maradsz és eszel!-jelentette ki,ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké!-nevettem.Igazából abszolút nem akartam elmenni,csak udvariasságból akartam visszautasítani az ajánlatát.De minél tovább maradok,annál nagyobb az esély arra,hogy az eszébe jutok.-Akkor segíthetek??-néztem rá.
-Igazából megy egye..-kezdte,de most én vágtam bele.
-Nem baj!Szeretnék segíteni!-pislogtam rá.
-De nem kell!-akadékoskodott.-Már nagyon régen nem főztem,mert Polly nem hagyta.Most végre itt a lehetőségem,szóval egyedül akarom csinálni.Most én főzök neked,akár tetszik,akár nem!-mutogatott a fakanállal.
-Igenis főnökasszony!-nevettem ki.Legszívesebben magamhoz rántottam volna és addig puszilgattam volna,amíg el nem gyengül és meg nem engedi,hogy segítsek neki.De nem tehettem.-Viszont akkor nem baj,ha gyorsan letusolok?Mire elkészül a kaja,végzek.- ígértem meg neki.Az volt a tervem első lépése,hogy megmutatom neki,mennyire otthon érzem magam a házban.Talán,ha látja,hogy olyan dolgokat teszek,amiket régen,eszébe jut valami.
-Öhm...nem baj,csak nincs nálam olyan ruha,amit felvehetnél.Hacsak nem jó rád az egyik toppom!-nevetett ki.Imádtam,amikor nevet.A hangja szinte csilingel a levegőben,minden porcikámat súrolva.
-Hmm...bármennyire is csábító ajánlat,most ki kell hagynom.-vágtam szomorú arcot.-De kint a kocsiban vannak ruháim!-álltam fel a székről.-Mindjárt visszajövök!

Odakint gyorsan kikaptam a bőröndöt a csomagtartóból és már mentem is vissza.
-Nem mondod,hogy hozzám jöttél először???-nézett a csomagjaimra.
-De!A fiúk nincsenek otthon,mert valami díjátadóra kellett menniük.Nálam meg nincs kulcs.Valószínűleg otthon hagytam anyáéknál.-magyaráztam,míg kivettem néhány ruhát.
-Jah,tényleg!Niall említette,hogy csak holnap reggel érnek vissza,mert Birminghamban van a díjátadó.-mondta,miközben folytatta a zöldségek szeletelését.Féltem,hogy elvágja az ujjait.-De várj!Akkor hogy mész be,ha nincs kulcsod?-nézett fel rám.
-Sehogy!-adtam az egyszerű választ.
-És akkor hol alszol?-kérdezett megint.
-A kocsiban.Nem nagy ügy!-legyintettem.-A Range Roverrel vagyok,ami elég nagy kocsi ahhoz,hogy elférjek benne.És kényelmesebb,mint amilyennek tűnik!-magyaráztam.Már aludtam a Roveremben,és egész tűrhető volt.
-Mi?!Nehogy már a kocsidban éjszakázz!Itt a vendégszoba,majd alszol ott!-jelentette ki.Közben megfordult és kavargatni kezdte a zöldségeket.Már előre vártam,hogy ehessek a főztjéből,mert nagyon ügyesen főzött.Mindig finom volt a kaja,amit ő csinált.
-El leszek én odakint is!-tiltakoztam,csak azért,hogy lássam,mennyire vágyik a társaságomra.
-Harry!Nem fogom hagyni,hogy kint töltsd az éjszakád,amikor bent is lehetsz!Itt maradsz és kész!-pirított rám.
-Jól van legyen!-sóhajtottam.-Köszönöm!-mondtam még,majd elindultam a fürdő felé.

Becky egyáltalán nem úgy reagál,ahogyan számítottam.Sokkal jobban!Annyira érezhető,hogy még mindig törődik velem.Igenis számít neki,hogy mi van velem!Bízik bennem,hiszen megengedi,hogy a házában töltsem az éjszakát.Azt hiszem ennél már csak az lenne a jobb,ha az ágyában tölthetném!.:D

22:16

*Becky szemszöge*

Az első sokk után,hogy Harry Styles áll az ajtómban,egészen jól feloldóttam a közelében.Annyira,hogy felajánlottam neki,töltse itt az éjszakát.Na persze,nem az én ágyamban,csak a vendégszobában.Örültem,hogy vissza jött és valamiért nem akartam,hogy elmenjen.Féltem,hogyha hagyom,hogy kint aludjon,reggelre már nem lesz itt,és kitudja mikor láthatom újra.Nem tudom,hogy miért,de nem akartam,hogy magamra hagyjon!Talán azért,mert egyenesen utálok egyedül lenni,főleg éjszaka.És érzem,hogy Harry jelenléte megnyugtatna!

-Hmmm....Milyen finom illatok!!-jött be a konyhába.
-Köszi,pedig ez csak egy...-kezdtem bele,de befejezni már nem tudtam.

Ahogy megfordultam,hogy ránézzek,még a lélegzetem is elállt!Pont akkor vette fel a pólóját!Amikor áthúzta az anyagot a fején,az izmai megfeszültek és néhány vízcsepp elindult lefelé a hasán.Tekintetemmel követtem az útjukat egyre leljebb,mígnem túlságosan leértem.Elolvastam a fekete boxerének tetejét:"Calvin Klein"Még jó,hogy volt mibe kapaszkodnom,mert hirtelen szédülni kezdtem és azt sem tudtam,hogy takarjam el,mennyire zavarba jöttem.Elfordultam tőle.

-Egy mi??-kérdezett vissza és a hangján hallottam,ahogy vigyorog.
-Egy...egy zöldséges-húsos ragu.-fejeztem be.Jobb később,mint soha,nem igaz?!-Azt szereted nem?-kérdeztem.
-Igen.-mondta mosolyogva.-De várj csak!Honnan tudod,hogy szeretem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Öhm...nem tudom!-mondtam.És tényleg!Honnan is tudtam??-Nem tudom.Amikor elkezdtem főzni,azonnal ez a kaja jutott az eszembe.Valahogy...tudtam,hogy szereted!-magyaráztam.

 (ZENE)
-Akkor emlékszel rá!!-mosolygott,majd hirtelen odaszaladt a hátam mögé és átkarolt.Maga felé fordított,a fenekem alá nyúlt,felkapott és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.Elnevettem magam,mire rájött,mit csinált.A talpaim óvatosan értek talajt,de nem húzódtam el tőle,hiába tartotta a kezeit a csípőmön.-Sajnálom!Csak nagyon örülök!-mosolygott és mélyen a szemembe nézett.
-Én is örülök!-mosolyogtam vissza.Egy darabig csak álltunk ott és figyeltük egymást.Tanulmányoztam az erdő zöld szemeit,megfigyeltem,hogyan kunkorodik a haja az arcára.Mígnem a tekintenem a szájára siklott.Azt vettem észre,hogy a szívem vadul kalapál a mellkasomban,valami olyasmit jelezve,amit egyáltalán nem lenne szabad.Már éppen elakartam húzódni tőle,amikor jobb kezét leemelte a csípőmről és a hátam mögé nyúlt.Mivel nem tudtam,hogy mit csinált lenéztem a kezeire.Ahogyan hátranyúlt tenyerét végig húzta az oldalamon,majd a hátamon,míg el nem érte a gerincemet.Ekkor elengedett és...megkavarta a kaját.
-Majdnem odaégetted miattam!-mondta csendesen,de vigyorogva.
-Megyek kezet mosok,utána ehetünk!-hadartam,majd gyorsan kiszaladtam a fürdőbe,Harryt faképnél hagyva a konyhában-Ez de kínos volt!-ültem le a Wc tetejére.-Ilyen még egyszer nem fordulhat elő!Nekem Niall a barátom!!-szidtam le magam.Nem tudtam,hogy miért,de tisztában voltam vele,hogy másképp érzek Harry iránt,mint kellene.Ez pedig helytelen,szóval nem is szabad ilyenekre gondolnom!

23:45

-Azt hiszem,mostmár ideje lenne lefeküdni!-vetettem fel az ötletet.
-Igen...Már én is álmos vagyok.-ásított egyet Harry.-Menjünk!-mosolygott,miközben felállt és a kezét nyújtotta felém.Azonnal elfogadtam,ő pedig felhúzott a kanapéról,így közvetlen közel kerültem hozzá.Az orrom pont szemben volt a mellkasával,amit még mindig csak az az egy póló fedett.
-Megyek hozok neked ágynemű huzatot.-mondtam,ezzel megszakítva a pillanatot.Alig van itt egy pár órája és annyi ilyen"pillanatom" volt már,hogy el sem hiszitek!Olyankor csak nézek rá,de megszólalni nem tudok.Nem értem,hogy miért Niall a barátom!Arra már régóta emlékszem,hogy nagy fan vagyok és az is beugrott ezzel,hogy Harry volt a kedvencem a bandából.Most kezdek rájönni,hogy ez nem véletlen!!
-Nem kell!-fogta meg a csuklómat,és óvatosan visszarántott maga mellé.-Már vettem el egyet,amikor fürödtem.Remélem nem baj!-mondta,miközben erőteljesen a tekintetemet fürkészte.
-Öhm..nem.Nem baj.-nyögtem ki.Az arcomra erőltettem egy mosolyt majd megindultam az emelet felé.Harry követett.Hallottam,ahogyan a nagy lábaival caflat utánam,fel a lépcsőn.A vendégszoba pont az én hálómmal szemben volt,így amikor én megálltam ő is megállt.-Jó éjszakát!-intettem neki.
-Becky,várj!-szólt utánam,amikor benyitottam a szobámba.
-Hm??-fordultam vissza.
-Köszönöm,hogy itt maradhatok!-mosolyodott el,majd hirtelen a karjaiba zárt.

Én csak ott álltam,az egyik kezem a kilincsen,a másik pedig tehetetlenül az oldalam mellett,miközben rázott a hideg az érintésétől.Egy pillanatig vártam,hogy elhúzódjon,de nem tette,így én léptem el tőle.
-Jó éjt!-engedett el teljesen.Ahogy hátat fordított nekem,még volt egy-két másodpercem megcsodálni hátizmait,de amint becsukta maga mögött az ajtót,én is visszavonultam.

Odalépkedtem a szekrényemhez és kivettem a pizsamámat,ami egy hosszú legingsből és egy bő pólóból állt,majd a tükör elé álltam.Kivettem a fülbevalómat és leengedtem a hajamat.A szívem még mindig gyors tempót diktált,és ekkor elmosolyodtam.
-Oké,nyugi!-parancsoltam képmásomra a tükörben.-Végül is csak Harry Styles alszik a vendégszobámban!-mosolyogtam.Furcsa volt,hogy ennyire felpörögtem Harry jelenlététől!Az ember azt hinné,hogyha egy nap több órát tölt a One Direction nagyobbik részével,akkor már a kisebbik fele nem fog ki rajtam.És mégis kifogott!Harry teljesen más hatással van rám!Néha figyelmeztetnem kellett magam,hogy ne sikítsak!!

Hát igen...Harryt mindig is a világ leghelyesebb és legcukibb pasijának tartottam.És a ma este folyamán az is kiderült,hogy még mindig annak tartom.Majdnem rosszul lettem,ahogyan hozzám ért.És amikor megláttam,ahogyan felveszi a pólóját....amikor az izmai megfeszülnek és minden tetoválását látni lehet..Arról meg ne is beszéljünk,amikor megrázza a haját!Komolyan olyan,mint egy félisten!

Magamhoz véve a pizsamámat és egy tiszta fehérneműt,elindultam a fürdő felé.Amikor beálltam a tus alá a gondolatok újra elöltötték a fejemet.

Érdekes érzéseket vált ki belőlem.Apróságokkal is megnevettet és olyan dolgokat veszek észre rajta,amit máson nem.Feltétel nélkül megbízom benne!Ma is mindent elmeséltem neki,mi történt velem abban a két hétben,amíg nem volt itt.Ő pedig figyelmesen végig hallgatott és amikor kellett elmondta a véleményét,vagy nevetett,vagy csak bólogatott.Nem éreztem azt,hogy nem érdekli!Ellenkezőleg....mindennél jobban esett kiönteni a lelkemet.Nem szégyelltem előtte azt sem,amikor az amnéziámról beszéltem.Elmondtam neki,hogy mi van Niallel és azt is,hogy emlékszem a legjobb barátnőmre.Figyelt és látszott rajta,hogy minden szavam érdekli.De én is így voltam vele kapcsolatban.Elmesélte,hogy milyen volt újra otthon lenni és,hogy mennyire hiányzik neki a családja.Azt is kikotyogta,hogy jelen pillanatban mennyire egyedül érzi magát,de amikor rákérdeztem már nem volt hajlandó elismételni!Hiába....Harry is férfiből van!

A tusolás végére sikerült kiszűrnöm a lényeget ebből az egészből.Olyan,mintha a baleset előtt szoros kapcsolatban álltunk volna...De akkor miért hagyott itt két teljes hétre?Nem tudta,hogy rá is szükségem van?Már megint kezdek összezavarodni....

2014.December.4. (Csütörtök)

03:21

*Harry szemszöge*

(ZENE)
Akárhogy próbálok,egyszerűen nem tudok elaludni.Annak idején sem ment,amikor először éjszakáztunk ebben a házban.Emlékszem,ahogy Niall és Louis lelökött,nekem pedig "sajnos" át kellett mennem Beckyhez.Az ő ágyában tudtam aludni,ebben nem!Ez azóta sem változott.Össze-vissza forgolódtam,megigazítottam a párnákat,kitakaróztam,betakaróztam,megint megfordultam.Kerestem a kényelmes pozíciót,de rá kellett jönnöm,hogy nem az ággyal van a baj!Csak a tudat,hogy Becky egy ajtóval arrébb alszik tőlem,egyszerűen nem hagyott nyugodni.

Biztos vagyok abban,hogy mélyen,legeslegbelül érez irántam valamit.Hogy az a "valami" konkrétan mi is,még nem tudom.De azért vagyok itt,hogy kiderítsem!És azt hiszem,hogy jó úton haladok!Ezt abból sikerült leszűrnöm,ahogyan rám nézett,amikor öltöztem fel tusolás után.A szava is elállt,ahogy meglátott.És mondanám,hogy nem direkt volt,de akkor hazudnék!.:D Gondoltam,ha rám nem is emlékszik,még a testem látványa visszahozhatja az emlékeit.Igazán örülök,hogy visszajöttem,mert valószínűleg jó irányba haladunk!

A nagy gondolkodás és vergődés közben,hogy megtaláljam a helyemet az ágyban,egy furcsa zaj ütötte meg a fülemet.Mintha sírást és elfúló sikítást halottam volna.
-Fáradtabb vagyok,mint gondoltam!-jegyeztem meg magamnak,majd megfordultam a másik oldalamra,becsuktam a szememet és eldöntöttem,hogy mostmár tényleg alszok.Nem telt bele fél perc és egy éles sikoly törte meg a csendet.Ijedtemben kiugrottam az ágyból és azonnal a hang irányába indultam.

Sajnos rá kellett jönnöm,hogy a zaj Beckytől jön.Kopogás nélkül rontottam be a szobájába.Lámpát nem kapcsoltam,hiszen a sötétben is nagyon jól ismertem az utat az ágyhoz,és egyébként is a Hold adott valamennyi fényt.Hangosan sírt és sikított egyszerre, vergődött és patakokban fojt róla a víz.Görcsösen szorította az ágy oldalát és dobálta a testét.Sejtelmem sem volt,hogy mi történt,de nagyon megijedtem.
-Becky!Becky,nyugodj meg kérlek!Hallod??Nincs semmi baj,itt vagyok!-ráztam meg óvatosan a vállát,hogy felkeljen.
-Ne!!Nem akarok meghalni!Kérlek,Istenem nee!!-kiabálta.-Szeretlek Harry...-tette hozzá elfúló hangon.Ha nem figyelek,én sem hallottam volna meg,olyan halkan mondta.Ledöbbentem...álmában tudja,hogy szeret.Vajon emlékezni fog a szavaira,ha végre felébred??
-Becky!!Ébredj fel!Hallod??-megfogtam,és a vállánál fogva feljebb emeltem,de csak annyira,hogy be tudjak ülni mögé.A karomba húztam,enyhén felültetve.Mindennél kíváncsibb voltam arra,hogy mit mondana még,de nem hagyhattam tovább szenvedni!Mert az világosan látszott,hogy nem jó dolgokról álmodik!Muszáj volt felkeltenem és megnyugtatnom valahogy!-Hé,hé!Nyugodj meg,én vagyok az Harry!-öleltem szorosan magamhoz,de még mindig semmi,ezért taktikát változtattam.Elkezdtem simogatni az oldalát, és óvatosan puszilgattam a homlokát,az arcát,majd a nyakát és a kézfejét.A szemei hirtelen kipattantak és vett egy mély levegőt,mint aki most jött fel a víz alól.
-Nem akarok meghalni!-ismételgette.
-Shh....semmi baj!Nem fogsz meghalni!Csak egy rossz álom volt!Itt vagyok veled,csak kérlek nyugodj meg!-kérleltem,miközben a tenyeremet körkörösen mozgattam a hátán.Kissé oldalra fordult,átkarolta az egyik kezemet és magához szorította.Annyira keservesen zokogott,hogy a szívem szakadt bele!Úgy döntöttem,hogy megpróbálom énekléssel megnyugtatni.Akkor is bejött,amikor az az őrült paparazzi betört hozzá.

Ilyenkor kezdek el azon agyalni,hogy vajon jobb volt-e neki nélkülem?Amikor még nem ismert nem volt ilyen zűrös az élete.Először a betörés,majd a baleset,az amnézia,és van egy olyan érzésem,hogy ehhez a szörnyű álomhoz is közöm van.Csak a bajt hozom rá...

Az első szám,ami az eszembe jutott,a 'you and i' volt.Úgy gondoltam,hogy az éppen elég lassú és kellően képes megnyugtatni Beckyt.Először csak lassan dúdoltam,majd halkan,nagyon halkan énekelni kezdtem.Azért halkan,hogy a dalra kelljen koncentrálnia és ne figyeljen másra.Csak el akartam vonni a figyelmét!


(ZENE)
Végig énekeltem a dalt,a sírása elhalkult és úgy tűnt,hogy tényleg sikerrel jártam.Megpróbáltam felülni,mert időközben teljesen lecsúsztam az ágyon,úgy,hogy már majdnem feküdtem,de amint megmozdultam erősebben fogta át a kezemet.Vele együtt ültem fel,a karjaimban tartottam és védelmezően átöleltem,miközben a haját simogattam.Annyira szorította a pólómat,hogy azt hittem leszedi rólam!A fejét a mellkasomhoz nyomta és mélyeket lélegzett,ezzel magába szívva az illatomat.Hiába nem emlékszik rám,a szíve tudja,hogy milyen hatással vagyok rá.
-Elmondod,mit álmodtál?-kérdeztem,amikor már úgy láttam,hogy lecsendesedett.
-EZ nem álom volt!-szipogta és megrázta a fejét.Feljebb kúszott és teljesen belesimult az ölelésembe..Sok sok hónapja először éreztem azt,hogy megbízik bennem.Szorosan tartottam,mert még mindig éreztem,hogy remeg a félelemtől.
-Shh..semmi baj.Nem kell róla beszélned,ha nem akarsz!-mondtam neki.
-Emlékszem a balesetre!-kezdett bele.-Minden percét újra átéltem!Éreztem,amint zuhanunk.Mindenki sikítozott körülöttem.Mindenki félt a haláltól!És az a kislány!Ott szorította az anyukája és nyugtatgatta,hogy nem lesz semmi baj!Harry...meghalt!Emlékszem a velőt rázó gyermek sikolyra,ami elhagyta a száját az utolsó percében!Ott voltam és nem tudtam neki segíteni,mert leblokkoltam a félelemtől!Féltem a haláltól...attól,hogy soha többé nem láthatom a szeretteimet.Nem láthatom anyát,apát,az öcsémet...Pollyt és a srácokat.Féltem,hogy nem láthatlak...Téged!-zokogott.-Bárcsak ez soha ne jutott volna az eszembe!Én nem akarok erre emlékezni!-dúrt a hajába és egy percre azt hittem,hogy kitép minden egyes szálat.
-Hé,hé!Nyugodj meg!-fejtettem ki ujjait hajtincsei közül.-Sajnálom!-szorítottam megint magamhoz és nem engedtem el.Szembe fordítottam magammal,így lovagló ülésben ült a combomon.Megfogtam az arcát és magam felé fordítottam,ezzel kényszerítve,hogy nézzen rám.-Már vége,oké?Már vége van,nem kell többé átélned!Soha többé nem engedem,hogy bármi bajod essen!-pusziltam meg a homlokát.Kezeit átfonta a derekam körül,fejét a nyakamba fúrta és úgy sírt tovább.

Percekig hullatta a könnyeit a kislányért,a fájdalmas emlékért,a félelemért,amit akkor érzett.Éreztem,amint teste elgyengülve nehezedik rám,így rögtön leemeltem magamról és  magam mellé fektettem.
-Mit csinálsz?-kérdezte azonnal.
-Aludnod kell!Ki kell pihenned magad!-magyaráztam neki és már álltam is fel,hogy magára hagyjam,hátha könnyebben alszik el egyedül.
-Nem akarok!-ragadta meg a csuklómat.-Félek,hogy megint visszajönnek az emlékek...-hajtotta le a fejét.
-Pedig aludnod akkor is kell.-jelentettem ki.-Az orvos csak úgy engedett el,hogy vigyázol magadra és ebbe az alvás is beletartozik.Szóval alvás!-parancsoltam rá.Durcásan bólintott egyet,én pedig ráhúztam a takarót.-Jó éjszakát!-hajoltam oda hozzá,és homlokon csókoltam.
-Ne menj el...-suttogta éppen akkor,amikor ajkaim a homlokához értek.-Maradj itt.Kérlek...-kérlelt óvatosan,hangján hallani lehetett,hogy a sírás fojtogatja.Elmosolyodtam a feltételes módon,hiszen nem vágytam semmi másra jobban,minthogy vele legyek.Csak és kizárólag tapintatosságból akartam elhagyni a szobáját.

Nem válaszoltam a kérésére,csak megkerültem az ágyat,és befeküdtem mellé.
-Gyere ide.-mondtam neki,amikor felemeltem a takarót.Félve bújt oda  hozzám és fejét a mellkasomra fektette.Betakartam őt is és az ölelésembe zártam.-Itt vagyok és vigyázok rád.Aludj csak!-pusziltam a hajába.Igen,jól látjátok!Minden adandó alkalmat kihasználok,hogy a puszijaimmal kényeztessem és átölelhessem.Nem csak neki van rám szüksége...nekem is rá!
-Köszönöm.-motyogta a mellkasomba.-Köszönöm,hogy mellettem vagy...
-Én köszönöm,hogy melletted lehetek!-suttogtam,úgy,hogy ő ne hallhassa meg.

Néha még éreztem egy-két könnycseppet a mellkasomra esni,de utána légzése lelassult és egyenletesen szuszogott.Elaludt...Már több,mint 3 hónapja nem voltunk ilyen közel egymáshoz és most én nyújtok biztonságot számára.

Ahogy megmozdultam,lábát azonnal az enyém köré kulcsolta.Mintha álmában is azt hinné,hogy elmegyek.Pedig én soha többé nem fogom itt hagyni Őt!Végre itt van mellettem,úgy,hogy ő is tud róla.Nem kellett beosonnom hozzá,ő kért hogy maradjak!Minden mozdulatát érzem,ami boldogsággal tölt el.Most érzem igazán,hogy vissza kaptam Őt.Már nem fekszik kómában:ha hozzáérek,összerezzen...ha vicceket mesélek,nevet....ha fél,megnyugszik a hangomtól...Végre az a lány lehet velem,akibe már az első perctől fogva SZERELMES VAGYOK!!Bárcsak életem végéig Őt szoríthatnám magamhoz!Bárcsak mindig velem maradna!




UUI.:Hát ennyi volt..:P Remélem tetszett nektek,mert nekem ez az eddigi kedvenc részem..:D Bocsi a sok zene miatt,de szerintem passzoltak a hangulathoz.:) remélem senkit nem zavartak!.:) A következő részt nem tudom,hogy mikor hozom,mert jövőhéten a Balatonra megyek..):) De ígérem,hogy sietek,ahogy csak tudok!Puszika mindenkinek!<3 :*

57.fejezet

"A gyávaság biztos jele.."

Helló Bananas!!.:D

Megkaptam a kért komikat és pipákat!Nagyon szépen köszönöm,tényleg nagyon aranyosak vagytok!.:) Itt a rész,remélem tetszeni fog!.:) (De ne felejtkezzetek meg nyomot hagyni magatok után! :P )

Jah..és ha már itt vagyunk,szeretném megkérdezni tőletek,hogy mit szólnátok ahhoz,ha elkezdenék fordítani egy angol fanfiction-t?Nem az a sablon sztori és nekem kifejezetten tetszik.:) Már felvettem a kapcsolatot az eredeti íróval,mihelyst visszaír már tenném is fel a részeket.Persze csak,ha van rá érdeklődő!.:) Írjátok le komiban a véleményeteket,kérlek!.:) Köszönöm!Jó olvasást Drágák! <3 :*

2014.December.3. ( Szerda)

/2 héttel később/

13:16

*Becky szemszöge*

Múlt hét pénteken végre haza engedtek a kórházból.Persze csak azután,miután megesküdtem nekik,hogy vigyázok magamra és rendszeresen meglátogatom őket.Voltak egy páran,akik még meg is siratták az eltávomat.Nagyon megszerettek és el sem hitték,hogy túl éltem azt a csúnya balesetet "egy kis emlékezetkieséssel",ahogy ők mondják.Szerintem ez nem csak egy kis memória zavar volt,de mindegy.A lényeg,hogy végre nem kell bámulnom a kórház egyhangú falait!

És..azonfelül,hogy a saját személyes tárgyaim vesznek körül,és végre a saját ágyamban aludhatok,az emlékeim nagy része is napvilágra tört.Emlékszem anyára,apára,az öcsémre,az összes rokonomra.Az iskolás éveim főbb eseményei is bevillantak és a legjobb barátnőm is újra az,aki volt.Emlékszem rá!Amióta felébredtem a kómából,először érzem azt,hogy nem vagyok egyedül.Itt van velem a családom,a barátaim,Polly és hát a One Direction-ös srácok.Kivéve Harryt....Potosan két hét telt el azóta,hogy utoljára láttam.Nem jött be a kórházba meglátogatni,nem hívott,sőt még csak Sms-t sem írt.Furcsa módon hiányolom, és érdekel,hogy mi lehet vele.Néha úgy érzem,hogy jó lenne,ha itt lenne velem,hogy elmondjam neki,mennyire örülök.Valamiért megszeretném osztani vele a boldogságomat.És abszolút nem értem,hogy miért!Alig beszéltem vele valamit,és mégis ezt érzem.Pár napja megkérdeztem Pollyt,hogy miért lehet....de nem válaszolt.Megint csak kisiklott a válaszadás alól.Próbálkoztam a fiúknál is és érdeklődtem Harry holléte felől,de Pollyhoz hasonlóan ők sem voltak hajlandóak egy szót sem megosztani velem.Azt mondják,hogy "fontos dolga van,majd jön!"

És ha nem lenne elég a Harry iránt érzett különös aggodalmam,van más is!Két hete folyamatosan kapom a névtelen leveleket.Még mindig nem jöttem rá,hogy ki lehet a titkos hódolóm,de nem merem megmutatni senkinek.Főleg,amióta Niall biztosított arról,hogy tényleg együtt járunk.Milyen lenne,ha közölném vele,hogy valaki próbál elcsábítani tőle,és igencsak jó úton halad felé.Azt hiszem az hazavágná a kapcsolatunkat,ami még szinte el sem kezdődött.Rejtegetem előle a leveleket,de már nem sokáig fog menni.Lassan le fogok bukni!Szegény Niall!Nem elég neki,hogy a barátnője nem emlékszik rá,még mással is versenybe kell szállnia.Inkább eldugdosom a leveleket a fiókjaim legmélyébe,ha ezzel megóvhatom a fájdalomtól és a csalódástól.Hátha nem jön rá...


*Niall szemszöge*

Két hét telt el azóta,hogy a házunk Harry-mentes övezetéé változott.Sehogy sem bírjuk rávenni,hogy jöjjön vissza Londonba és beszéljük meg a dolgot.Valami kifogást mindig talál,amiért ott kell maradnia.Pedig igazán jó lenne,ha összeszedné magát,mert én már nem sokáig bírom ezt a helyzetet.Tényleg nagyon szeretem Beckyt és segíteni akarok neki,de  NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES!!

És bebizonyosodott,hogy az orvosoknak nincs igazuk!Hiába mondták,hogy egy hét és teljesen helyre áll a memóriája,nem úgy lett.Jó...mondjuk nincs okom panaszkodni,mert tényleg rengeteg dolog az eszébe jutott.Csakhogy a lényeg az nem tartozik ehhez a rengeteg mindenhez...Még mindig nem emlékszik arra,hogy Liam,Louis,Zayn és én is nagyon jó barátai vagyunk.És azt sem tudja,hogy Harry az igaz szerelme!De kérdem én!Hogy jönne rá,ha a mi drága Haroldunk elmenekül,ahelyett,hogy visszahódítaná magának??!

Nem tehetek róla,de bennem már az is felmerült,hogy talán nem is volt ez olyan nagy szerelem a részéről,mint ahogy azt állította.Lehet,hogy csak tetszett neki az az új érzés,amit Becky nyújtott neki.Lehet,hogy csak ki akarta próbálni magát egy tartós kapcsolat egyik fele ként.De azt is el tudom képzelni,hogy Holmes Chapelben összetalálkozott egy csajszival és most vele vigasztalódik.Ugyanakkor az is lehet,hogy én tévedek!Sőt,valószínűleg így van és Harry csak egy kevéske nyugalomra vágyott .Bárhogy is van,jó lenne,ha haza jönne!Egyre nehezebbé válik azt tettetni,hogy szerelmes vagyok Beckybe.Főleg úgy,hogy most már emlékszik Pollyra!

Mindezeken felül Poll is nehezen viselni ezt az időszakot.Végre visszakapta a legjobb barátnőjét,de nem ér vele sokat,mert nem beszélheti meg vele a szerelmi ügyeit.Legalábbis gondolom,hogy a lányok azt szokták csinálni.Egymás kedvéért csinálnak a bolhából elefántot,ezzel bajba keverve minket,ártatlan férfiakat.Nem értem a női logikát,de szerencsére a nők sem értik a férfiakét!Akkor aztán tényleg gondban lennénk!.:D

De mindegy is!A lényeg,hogy valamilyen módon túl kellene lépjünk ezen az állapoton,mert ha így folytatjuk,senki nem fog haladni sehová!A megoldás pedig a szerelem lesz!Méghozzá Becky szerelme,de nem irántam!Valaki más iránt!Engem az sem zavarna,ha abba a "titkos" hódolóba habarodna bele.Szegény Beck azt hiszi,hogy nem tudok a levelekről.Pedig már az elsőnél rájöttem,mert elszólta magát.Nagyon aranyosan megköszönte a szerelmes szavakat,a leírt érzéseimet.És mondanom sem kell,hogy azt sem tudtam miről van szó!!De természetesen olyan okos és cseles vagyok,hogy nem szóltam el magam.Szerintem Harry irányítja a dolgokat a háttérből!Remélem,hogy így van,mert ha csak úgy itt hagyott a szarba,akkor jól seggbe lesz rúgva a csinos kis popsija!!

14:40

*Harry szemszöge*

-Szia Matt!-köszöntem régi,jó barátomnak.
-Csá Harry!Még egy levél?Haver,te tényleg belezúgtál abba a csajba,mint vak ló a gödörbe!-röhögött,miközben belépett a házba.-Mondjuk tényleg gyönyörű és...-kezdett bele vigyorogva,de a mondat végét elharapta a szúrós tekintetem láttán.Nem tudom,hogy mit csináltam volna,ha megjegyzést tesz a kerek idomaira vagy valami hasonló.Mostanában kicsit túl hamar jövök ki a sodromból.-Bocs Harry!-köszörülte meg a torkát.

Matt egy régi barátom,akit még a banda előtt ismertem.Mindig is nagyon jóban voltunk,szinte ő volt a legjobb barátom,amíg nem jött Louis és a többiek.Azonban amióta elköltöztem itthonról kissé elhanyagoltuk egymást.De még mindig számíthatok rá.Amióta eljöttem Londonból,ő viszi el a leveleimet Beckynek.Tényleg rendes srác!
-Attól mert minden egyes alkalommal megjegyzed,hogy szeretem Beckyt,nem fognak elmúlni az érzéseim.Igen,benőtt a fejem lágya,szerelmes lettem,leteszem a boxkesztyűt és kiállok a ringből.Mit akarsz,hogy mondjam még??-nevettem el magam.
-Nem kell sehogy!Felfogtam,csak éppen nem hiszem el,hogy van,aki megmarad melletted.Te soha nem voltál az a kitartó típus!Most meg szerelmes leveleket küldözgetsz az amnéziás barátnődnek!Ez lesz a kilencedik alkalom!!-nevetett ki.
-És az utolsó is egyben!-mosolyogtam rá,miközben a kezébe nyomtam a fehér borítékot.
-Ezt mondtad 5 levéllel ezelőtt is!-röhögött.-De no para!Totál ráérek postást játszani!-rántotta meg a vállát.Ezt valószínűleg azért mondta,mert nincs munkája.Ha túl leszek ezen az egészen,szólni fogok az érdekeiben.Ezzel köszönöm meg a segítségét.-Na akkor megyek is,hogy a te Tubicád minél előbb a kezében foghassa a leveledet.Mostanában szinte kikapja a kezemből,olyan türelmetlen.Igazán nem lenne szép dolog megvárakoztatni!Szóval pá!Majd beszélünk!-intett és már ment is.

-Már megint Matt volt az?-érdeklődött Gemma.Bólintottam egyet és leültem a kanapéra.Megfogtam az egyik újságot és fellapoztam.-Nem gondolod,hogy ez gyáva viselkedés??-kérdezte nővérem megtörve a csendet.
-Hogy mi??!-húztam fel a szemöldökömet.Azt hittem,hogy rosszul hallottam.
-Gyáva vagy Töki!!-ismételte meg újból.-Ahelyett,hogy odamennél és megmondanád neki,hogy szereted,itthon sóvárogsz utána és szegény Mattet ugráltatod a leveleiddel.Te soha nem voltál ilyen,szóval most nem tudom mi ütött beléd!Az én Öcsém mindig kiállt magáért és nem csak úgy hagyta elveszni a dolgokat!Szóval kifejezetten ürülnék,ha összekaparnád magad,mert így nem fogod visszakapni Bevkyt!Hogy tudja,hogy kibe szeret bele,ha a leveleid névtelenek?!Ez az egész csak menekülés,a gyávaság biztos jele!-osztott ki.
-Ne mondj nekem ilyeneket,mert ez bonyolultabb,mint amilyennek tűnik!-vágtam oda az újságot az asztalhoz.-Te semmit nem tudsz a levelekről,az érzéseimről,Beckyről meg főleg dúsztod sincs!!Legyél szíves nem piszkálni,mert nem voltál még soha olyan helyzetben,mint amilyenben most én vagyok!Tisztában vagyok vele,hogy a dolgok nem éppen állnak jól,de nem tudom,hogy mi mást tehetnék még anélkül,hogy ellenszegülök az orvosainak!Legközelebb gondolkozz is,mielőtt felmérgelsz!!!-csattantam fel,majd felugrottam a kanapéról,és mérgesen vágtattam a szobámba,ahol aztán jól becsaptam az ajtót.

Háttal feküdtem az ágyamon,és bámultam a plafont.Gemma szavai jártak a fejemben.:"Gyáva vagy....Az én öcsém nem volt ilyen...Nem fogod visszakapni Beckyt...Ez az egész csak menekülés..." Nem kellett sok iő ahhoz,hogy ráébredjek arra,mennyire igaza van Gemmának!
-Egy gyáva alak vagy Harry Styles!-suttogtam magamnak.Gyáva vagyok,amiért itt bujkálok,ahelyett,hogy odamennék életem szerelméhez és szembesíteném a tényekkel.És egyébként is!Ki a frászt érdeklik az orvosok?!!Ők soha nem tudnak semmit!Mindig csak a bajt okozzák a buta tanácsaikkal.Én meg voltam olyan hülye,hogy még hallgattam is rájuk!Vissza kell mennem Londonba!Olyan hamar,amilyen hamar csak lehet!

Vigyorogva ültem fel az ágyon és már mentem is a szekrényhez.Előkaptam a bőröndömet és belehajigáltam a cuccaimat,amiket hoztam.Felkaptam magamra a kedvenc farmeromat és egy egyszerű fehér pólót,majd megragadtam a bőröndömet és levágtattam a földszintre.

-Hát te??-nézett rám anya nagy,kerek szemekkel.
-Hála az én nővéremnek megvilágosodtam!Visszamegyek Londonba,hogy visszaszerezzem Beckyt!-magyaráztam,miközben a cipőmet húztam fel.
-De így?Ilyen hirtelen?-aggódott anyukám.-Gemma!Mit mondtál az öcsédnek?!!-kérte számon.
-Tessék??-jött be Gem az előszobába,gondolom nem hallottam anya előző kérdését.-Jéé...Nem csak hatott rád a beszédem?!-vigyorgott rám.Felvettem a kabátomat,mivel már igencsak hideg idők jártak.
-De,képzeld!-mosolyodtam el én is.-Majd hívlak benneteket,ha történik valami.Vigyázzatok magatokra és Dustyra.-puszilgattam meg őket.-És köszönöm Gemma!-öleltem magamhoz.Hiányozni fognak..
-Szívesen te lökött,csak menj már!Sok sikert!!Legközelebb csak akkor jöhetsz,ha az esküvői meghívót is hozod!-kacsintott rám.
-Csak ne szaladjunk annyira előre!-nevette el magát anya.-Kérlek vigyázz az úton.Eléggé csúszik!-simogatta meg az arcomat.
-Jajj..te is tudod,hogy biztonságosan vezetek!-mosolyodtam el.-Sziasztok!-köszöntem nekik.Betettem a csomagomat a csomagtartóba,majd megkerültem a kocsit és beszálltam.Amíg ki nem kanyarodtam a felhajtóról,integettem nekik.

Már csak pár óra és újra láthatom Őt!Bárcsak mindent helyre tudnánk hozni!

21:16

*Becky szemszöge*

-Biztos nem baj,hogy egyedül hagylak??-kérdezte Niall az ajtóban állva.
-Nem,dehogy.Menj csak nyugodtan,én elleszek!Majd megnézek egy csöpögős,romantikus filmet,aztán alszok reggelig.Holnap meg úgyis látlak.-magyaráztam neki mosolyogva.
-Rendben van,de hívj,ha bármi történne.Szeretlek!-ölelt magához.
-Én is téged!-pusziltam arcon.Néztem,ahogy zsebre dugott kézzel elsétál,majd bementem,mert kezdtem fázni odakint.

Igaz,hogy nem szeretek ezóta egyedül lenni,amióta emlékszem arra a betörős esetre,de most kifejezetten örültem neki,hogy üres a ház. Polly elutazott Párizsba az anyukájához,mert már nagyon hiányzott neki.És amíg engem pesztrált,nem igazán volt ideje másra,szóval most kipiheni magát.Az én szüleim is vele tartottak,hiszen Ricknek folytatnia kell a sulit.Hiába szerettek volna itt maradni velem,nem tudtak.Tehát a ház csak az enyém!!

Ami jó,mert nem zaklat senki,amíg elolvasom a ma érkezett levelemet.Hogy őszinte legyek,már várom az érkezésüket,mert olyan szép dolgokat ír benne az a valaki.Egyszer annyira megnevettetnek a szavai,hogy levegőt is alig kapok,utána meg annyira szomorú dolgokról ír,hogy sírhatnékom van tőle.Fogalmam sincs,hogy miért reagálok ilyen érzékenyen.Ezek csak levelek!Ráadásul azt sem tudom,hogy kitől!Ez az egész nevetséges...de mégis érdekel.Néha már saját magamon sem tudok eligazodni!

A legfrissebb levelet kivettem a kanapé párnái közül.Persze nem a kanapét használom irattartónak,csak amikor megkaptam a "postástól"-ugyanaz az a fiú,aki az első levelet is hozta-pont itt volt Niall.Valami rejtekhelyet találnom kellett és mivel a kanapé mellett álltam,az volt a legkézenfekvőbb.A lényeg,hogy nem buktam le.Még...

Leültem a puha kanapéra,felhúztam a lábaimat,felbontottam az aprócska borítékot és kíváncsian olvasni kezdtem.

(ZENE) :)
"Kedves Becky!

Ez már a kilencedik alkalom,hogy papírra vetem az érzéseimet.Tudom,hogy nem csinálhatom ezt örökké,és abban sem vagyok teljesen biztos,hogy elolvasod őket.Mégis jó kiadni magamból mindent...

Ahogy telnek a napok,egyre jobban hiányzol és rájövök,hogy téged szeretlek a világon a legjobban!De mégsem tudok feléd egyetlen lépést sem tenni,mert....nos azért,mert egyes dolgok az utamba állnak.Ott van például a tény,hogy barátod van.Már ez alapjában kiejt engem a versenyből.De ha tudnád,hogy mennyi mindent tudok,amit te nem!Annyi mindent tudnék mondani,hogy nem érdekelne mi van a jelenlegi barátoddal.Én lennék a mindened!!Nem kellene osztoznom rajtad!

Néha,amikor elkezdek írni,belegondolok abba,hogy mi lehet a véleményed.Tegyük fel,hogy minden egyes szavamat elolvastad.Mit gondolsz róla?Mert én néha úgy érzem,mintha valami nyálas szappanopera főszereplői lennénk.És talán nem állok messze az igazságtól..De tudod mit??Nem is lenne olyan rossz,mert azoknak a filmeknek mindig happy end a vége és a szerelmesek egymásra találnak.:) Én is csak erre várok!

Tudom,hogy ez nem lesz egy rövid folyamat...De talán tudok segíteni neked,hogy visszaemlékezz.Elárulok még egy részletet rólunk.Én tanítottalak meg úszni a nyáron!Nagyon féltél a víztől és azt állítottad,hogy eddig még senki nem járt sikerrel a tanításodat illetően.Talán azért,mert nem bíztál bennük!De bennem igen,ezért sikerült megtanítanom téged az úszás fortélyaira.Annyira elveszettnek érezted magad,láttam a szemedben,hogy félsz,mégis megpróbáltad a kedvemért.Tisztán emlékszem rá,ahogy kezeiddel átkulcsoltad a nyakamat és éreztem,ahogy remeg a kezed.Odahajoltam és a füledbe súgtam:"Vigyázok Rád!",te pedig rögtön megnyugodtál.

És tudd,hogy ez tényleg így is van!Azért,mert most nem vagyok ott Veled,mindent felügyelek és nem engedem,hogy bántódásod essen.Bennem mindig megbízhatsz!Mindig ott leszek neked,ha szükséged lesz rám.És talán akkor is amikor nem....:) 

Igyekszem helyre hozni a dolgokat körülöttünk,de egyedül nem megy.A te segítséged is kelleni fog hozzá.Gondolj Rám!Gondolj arra a fiúra,aki leírja neked az érzéseit félredobva férfiúi büszkeségét.Csak próbálj emlékezni Rám és akkor minden helyre áll!Újra olyan lesz az élet,mint régen!

SZERETLEK!!"

Ennyi....mindössze 5 bekezdés,de annyira szívszorító.Tudni,hogy valahol a világban van valaki,aki törődik velem.Egy kétségbeesett fiú,aki minden lehetséges eszközt megragad,hogy az eszembe jusson.Mindent,kivéve,hogy idejön és felfedi a kilétét.Mert hiába tudok,meg egyre több dolgot a kapcsolatunkról,ha nem látom nem fog eszembe jutni.Érzem,hogy nem!

Pedig minden levéltől egy kicsit tájékozottabbnak érzem magam.Mindig rávilágít valami apróságra,amivel egy kicsit közelebb kerül hozzám.Már tudom,hogy egy moziban találkoztunk...hogy tudtam ki ő,mielőtt személyesen megismerkedtünk volna...hogy mind a ketten imádjuk a cicákat,ezért mindig van miről beszélni...hogy mindig mosolyt csalok az arcára....hogy a barátnője voltam.....hogy csókolóztunk...most pedig,hogy ő tanított úszni.Mind-mind olyan dolgok,amikre ő emlékszik,én nem.Olyan dolgok,amiket bárkivel átélhettem volna,mégis tudom,hogy ez a Valaki különleges szerepet játszik az életemben.

A fejemet a térdemre hajtottam,a levelet pedig magam elé tartottam.Kétségbeesetten próbáltam visszaemlékezni.Valamiért segíteni akartam neki,megakartam könnyíteni a fájdalmát,emlékezni akartam.Mély lélegzeteket vettem,miközben újra és újra végig olvastam a sorokat.Azt hiszem próbáltam memorizálni minden betűt.Erősen összeszorítottam a szememet,igyekeztem máshová kerülni gondolatban.Elképzeltem,amint a mély vízben állok az "ismeretlen idegen"-nel.A kezeimet a nyakába dobom,ő pedig közel hajol és azt suttogja,hogy vigyázni fog rám.

Csengettek.
-A fenébe!!-mérgelődtem.Már annyira közel voltam!Szinte éreztem az érintését,amint a derekamra helyezi hatalmas kezeit.-Megyek!!-kiabáltam,ezzel végképp elűzve az emlékkép valóságát.Egy gyors mozdulattal visszadugtam a levelet a kanapé párnái közé,ügyelve arra,hogy ne gyűrjem össze,majd az ajtóhoz csoszogtam.Az előszobában rápillantottam az órára.Niall alig 5 perce ment el.
-Mit hagytál itt Niall?-kérdeztem mosolyogva,miközben kitártam az ajtót.

56.fejezet

"MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK BECKY!!"

Halihó Manócskák!!.:))

Itt a bónusz rész,amit annyira szerettetek volna!.:) Sajnos kicsit rövidre sikerült,de az vigasztaljon,hogy szerda körül jövök a következővel,ha kapok komikat!.Mostanában egy kicsit ellustultatok!.:P Szóval a következő fejezet 10 pipa és 10 komment után jön!.:) Köszönöm!Ehhez pedig mindenkinek jó olvasást!.<3

2014.November.18.(Kedd)

18:05

*Harry szemszöge*

A sütés jó móka...de rengeteg kosszal jár.Legalábbis nekem.Ha nekikezdek sütni könyékig ragacsos vagyok,és mindenhol liszt van.Éppen magam után takarítottam fel,amikor a pékség hátsó ajtaja kinyílt és egy ismerős alak lépett be rajta.

-BARBARA!!-kiáltottam.Kihajítottam a seprűt a kezemből és tárt karokkal szaladtam oda hozzá.
-Harry!!-ölelt magához,miközben megpaskolta a fenekemet.Nem szóltam rá,csak mosolyogtam és öleltem tovább.Barbara vett fel anno a pékségbe dolgozni.Mindvégig olyan volt nekem,mint a nagymamám.És mint a legtöbb nagyinak neki is voltak mániái.Ehhez tartozott a fenék paskolás.-Mit keresel itt Drágám?-simogatta meg a hajamat.

Mindent elmeséltem neki...Beckyt,Niallt és Hannah-t,akivel megcsaltam barátnőmet.Mindenről beszámoltam neki.Barbara nagyon bölcs és megértő nő volt világéletében és örömmel láttam,hogy most sem változott.
-De valami még mindig aggaszt,igaz?Mondd csak el Szívem!-simogatta meg a vállamat,miután befejeztem a mesélés nagy részét.
-Igen...tényleg van még valami...-sóhajtottam egy nagyot.-Attól félek,hogy Becky időközben tényleg beleszeret Niallba.Eddig is nagyon közel álltak egymáshoz.Legjobb barátok voltak és ha mondanom kellene egy fiút magamon kívül,akit Beck közel engedett magához,tutira Niallt mondanám.Annyi mindent csináltak már együtt és annyira jóban vannak.És most Becky tévhitben él.Bármi megtörténhet...-hajtottam le a fejemet.
-Nahát!Ne szomorkodj!!Inkább cselekedj!!Az világosan látszik,hogy szereted azt a lányt,de ez pusztán nem elég!Ha nem akarod elveszíteni tenned kell valamit!Szerintem azzal nem oldasz meg semmit,ha elmenekülsz előle.És egyébként is...mi van ha beleszeret Niallbe?!Az nem lehet!!-jelentette ki magabiztosan.
-Mert??-néztem nagyot.Nem érettem,hogy lehet ennyire biztos magában.Honnan tud ő ilyesmit?
-Mert Becky téged szeret!És egyszerre csak egy valakit lehet tiszta szívünkből szeretni.-kezdte.-Lehet,hogy amnéziás,de a szívének semmi baja.És ha téged ott őrzött,akkor nem tűnhetsz el onnan csak úgy!Ha mégis...nincs olyan lány aki ne szeretne beléd!Ő miért ne tehetné meg megint?!Csábítsd el újra,hódítsd meg és tedd a magadévá,ha másképp nem megy!-mosolygott.-De csak óvatosan!Vigyázz a Harry-fajta vonzerőddel!!-kacsintott rám.
-Hmm....értem..-gondolkodtam el javaslatán.

Már éppen meg akartam szólalni,amikor megcsörrent a telefonom.Olyan gyorsan igyekeztem előhalászni a zsebem mélyéről,hogy sikerült elejtenem.
-A fenébe!-káromkodtam halkan,majd gyorsan felvettem és benyomtam a zöld gombot.-Halló!!-szóltam bele.
-Szia Kisfiam.Kész a vacsora,ha gondolod indulhatsz haza.-közölte anya jókedvűen.
-Oké..nemsoká otthon vagyok.-mondtam kicsi kedvetlenül.
-Mi a baj?-kérdezett vissza anyukám.Mindig észre veszi,ha nincs rendben valami.
-Semmi...csak azt hittem Becky az.Meg sem néztem a kijelzőn a telefonszámot.-panaszkodtam.
-Sajnálom....
-Semmi baj.Sietek.Szia.-tettem le.Tényleg elkenődtem,mert azt hittem,hogy Becky keres.Vagy ha nem is ő,akkor valaki a srácok közül,hogy elmondja,mi van Beckyvel.De Louis hajlani hívása óta,egyikőjük sem keresett.Lehet,hogy nem is hiányzom nekik...
-Ki volt az?-kérdezett rá Barbara.
-Csak anya.Kész a vacsora és haza kell mennem.Sajnálom,hogy ilyen hamar,de nem akarom megbántani azzal,hogy nem eszek a főztjéből.Viszont köszönöm a tanácsokat,sokat segítettél.-öleltem meg.
-Szívesen Drágám!Holnap is meglátogatsz minket?-mosolygott.
-Természetesen!Szeretek itt lenni veletek!-mosolyogtam vissza.
-Jó,de akkor most nyomás haza,mert anyád nem enged el megint!-csapott nevetve a fenekemre.Néha hajlamos mindenki elfelejteni,hogy már nem vagyok gyerek.Már nincs szükségem anya engedélyére,hogy elmenjek otthonról.
-Sziasztok!-köszöntem el,majd kiléptem az utcára.

18:49

*Anne szemszöge*

 -Megjöttem!!!-kiabált Harry.Hallottam,ahogy ledobja a kulcsát az előszobában lévő kisasztalra,majd hangosan fütyörészve bevágtatott a konyhába.-Hmm...micsoda illatok!!-ült le arra a székre,amire mindig szokott.A mosolygást egy pillanatra sem hagyta abba.
-Mi ez a kitűnő jókedv?-kérdeztem rá mosolyogva.Annyira feltűnően sokat változott a hangulata,amióta elment.-Talán beszéltél Beckyvel?-tippeltem.
-Nem...sajnos nem.-hajtotta le egy pillanatra a fejét,de rögtön visszatért az arcára a jókedv.-De voltam a pékségben és beszéltem Barbarával.Felnyitotta a szememet és hála neki,mostmár tudom,mit kell tennem.-magyarázta,de mielőtt még rákérdezhettem volna a konkrét terveire,témát váltott.-Szedhetek?-kérdezte,és mint a kisgyerekek megnyalta a száját.
-Persze,de előbb szólj a nővérednek.-kértem meg,mivel nyakig voltam a mosogatólében.
-GEMMAAAAA!!GYERE ENNIIIII!!!-kiabált,majd azonnal szedett egy jó nagy adag rakott tésztát a tányérjára.
-Gondoltam felmész!Így nekem is ment volna!-ráztam a fejemet mosolyogva.Harry soha nem fog megváltozni.Lehet öt,tíz vagy akár húsz éves is,mindig is az a csintalan kisgyerek marad,aki volt!Az én kisfiam!

19:36

*Harry szemszöge*

Anya főztje,mint mindig,megint csodálatosan sikerült.Annyit ettem,hogy megmászni a lépcsőt kész kihívásnak bizonyult.Máskor meg több,mint egy órát végig ugrálok úgy,hogy közben énekelek.Mondjuk azt nem teli hassal...

Amióta beszéltem Barbarával,már nem vagyok olyan lehangolt.Sőt,egészen jó kedvem van.A szavai sok dologra ráébresztettek,legfőképp arra,hogy ne adjam fel. Mostmár tudom,hogy harcolnom kell Becky szívéért,mert ez az egész tulajdonképpen miattam van.Ha azon az estén nem csókoltam volna meg Hannah-t,most nem tartanánk ott,ahol.Szóval harcolok!Egészen pontosan emlékeztetem az érzéseire,amik hozzám kötik.De vissza még nem megyek.Nem...inkább egy levélben üzenek neki.Igaz,hogy a doki azt mondta,nem szabad elárulni neki semmit,de valamit akkor is muszáj csinálnom!Nem ülhetek ölbe tett kézzel,arra várva,hogy mikor történik valami.Amúgy is...az,hogy leírom az érzéseimet iránta,nem egyenlő azzal,hogy odaállok elé és közlöm vele,hogy a balesete előtt jártunk.Vagyis még mindig járunk...vagy valami ilyesmi!

20:10

Úgy döntöttem,hogy lefürdök,mielőtt bármibe is belekezdenék.A forró víz alatt többé-kevésbé sikerült összeszednem a gondolataimat,így már csak le kellett írnom őket.A fürdőből kilépve lehajítottam magamról a törölközőt,bezártam a szobám ajtaját,kerestem egy tollat és egy papírt,majd úgy ahogy voltam bevágódtam az ágyba és neki kezdtem.Elmosolyodtam,mert bele gondoltam abba,hogy Becky mennyire elpirulna,ha tudná,hogy ezt a levelet teljesen meztelenül írtam.

23:54

Mire minden gondolatomat sikerült papírra vetnem,jócskán eltelt az idő.Azt hittem,hogy ez az egész levélírásos dolog könnyű lesz,de rá kellett jönnöm,hogy tévedek.Sokkal nehezebb volt,mint megírni egy dalt,pedig majdnem ugyan az a kettő!De kétségtelenül jó volt kiírni magamból minden jó és rossz érzést.Hamarabb is eszembe juthatott volna!

2014.November.19 (Szerda)

08:27

-Jó reggelt a világ legszebb hölgyeinek!-köszöntem boldogan anyának és a nővéremnek,akik éppen az ablakon lestek ki.-Mit néztek annyira?-kérdeztem kíváncsian és igyekeztem befurakodni közéjük,hogy én is lássak valamit.Amikor kicsi voltam is mindig ezt csinálták!Állandóan lemaradtam mindenről,hacsak anya nem vett fel.Örülök,hogy megnőttem,mert kicsinek lenni idegesítő!

Ahogy kinéztem az ablakon a mosolyom lehervadt az arcomról és helyébe a mérges arckifejezésem ült ki.
-Nem igaz,hogy ide is követnek!Nincs tőlük egy perc nyugtod sem!!-mérgelődött anya.-Megyek és elküldöm őket!-indult meg az ajtó felé,mérges léptekkel.
-Nyugi anya!-álltam el az útját mosolyogva.-Nekik ez a munkájuk,a rajongók pedig elmennek,miután kaptak képet és aláírást.Mondjuk az tény,hogy elég zavaró,ha minden mozdulatát lesik az embernek,de ez a sztársággal jár.Tudtam,hogy ez lesz és nem bánom!-simogattam meg a hátát.-Kimegyek és elintézem!-mondtam.

Mivel nem volt rajtam csak egyetlen boxer,így kénytelen voltam magamra kapni egy kabátot és egy cipőt,mert kint elég hideg volt.Ahogy kiléptem az ajtón,az a rengeteg paparazzi egyszerre kezdett el fényképezni,amitől majdnem megvakultam.Soha nem fogja megszokni a szemem ezt az erős fényt!Mindössze 17 lány várakozott rám,de a sikításuk így is fülsüketítő volt.
 -Sziasztok!Kértek aláírást?-léptem eléjük mosolyogva.Egy emberként vágták rá,hogy "igen" és mind elém tolták a papírjaikat.Elkezdtem dedikálni,de a fotósok egyáltalán nem könnyítették meg a dolgomat.
-Héé!!Lehetne óvatosabban is!!-szóltam rá egy férfire,aki majdnem fellökte az egyik lányt.Annyira igyekeztek közel kerülni hozzám a fotósok,hogy a rajongókat szó szerint neki nyomták a kerítésnek.Közben pedig olyan kérdésekkel bombáztak,hogy "Él még a barátnője?","Igaz,hogy Morris kisasszonyt lekapcsolták a gépekről?" vagy a kedvencem "Van már más barátnőjelöltje?"Hogy lehetnek ennyire érzéketlenek?!-Tudják,mit??!Nem válaszolok,pedig akartam.-mondtam dühösen.-Gyertek be!-nyitottam ki a kerítés ajtaját,hogy beengedjem a rajongókat.Féltem,hogy a hülye fotósok miatt megsérülhetnek.

Mind gyorsan iramodtak be az ajtón,én meg becsuktam utánuk.A fotósok felmordultak,de örültek,hogy közelebb férkőzhettek hozzám.Már nagyon elegem lett belőlük és fáztam is,mivel nem volt rajtam nadrág.Nem biztos,hogy jól meggondoltam én ezt!!Holnap a boxerem fog virítani az összes újság címlapján!
-Mit szólnátok hozzá,ha bemennénk?-néztem kérdően a lányokra,akik visítozva bólogattak.-Oké.Hát akkor Isten hozott benneteket!-mondtam mosolyogva,miközben kitártam előttük a bejártai ajtót.A fényképezőgépek csak úgy kattogtak,és nehezemre esett nem kinyújtani a nyelvemet és azt mondani,hogy "nesze nektek".-Anya!Gemma!Tudnátok hozni innivalót és valami nasit,amíg felöltözök??-kiabáltam,de mint kiderült hiába.Mind a ketten ott álltak a nappali ajtajában,és tátott szájjal nézték a több,mint 15 fant a nappalinkban.Rájuk néztem és meghúztam a vállamat.Mégsem hagyhattam,hogy bajuk essen!És ezerszer inkább vagyok velük,mint a fotósokkal.Ők a mi lányaink és tudom,hogy soha nem bántanának!És ha csak 15 rajongómnak tehetem még emlékezetesebbé a találkozásunkat,hát megteszem!Mert nélkülük,most nem lennék senki!!

13:41

*Becky szemszöge*

-Tessék!-szóltam,mert valaki kopogott az ajtómon.Azt hittem megint valami vizsgálatot jöttek csinálni.Már kezdett nagyon elegem lenni belőlük,de nem tehettem semmit,hogy megakadályozzam.
-Szia!Elnézést a zavarásért,de te vagy Becky Morris?-kérdezett a fiú,aki belépett az ajtón.
-Igen én vagyok.Segíthetek valamiben?-ültem feljebb az ágyon.
-Nem,de ezt a levelet neked hoztam.-mosolygott,majd a kezembe nyomta a borítékot.
-Igazán??És ki küldte??-kíváncsiskodtam,mivel észre vettem,hogy nincs a borítékon a feladó neve,sőt még bélyeget sem láttam rajta.Egyedül a nevem volt ráírva gyöngy betűkkel.
-Az egyik jóbarátom kért meg,hogy adjam át neked.A nevét sajnos nem árulhatom el.-húzta el a száját.-Nekem mennem kell.Örülök,hogy végre megismerhettelek és jobbulást!Szia!-intett és már be is csukta maga mögött az ajtót.Még arra sem volt időm,hogy megköszönjem neki,hogy postást játszott,még ha nem is tudom,ki volt.

A levéllel a kezemben dőltem vissza az ágyba.A borítékot a fény felé fordítottam és úgy próbáltam kitalálni,hogy mi lehet benne.Először arra gondoltam,hogy majd Pollyval elolvassuk együtt,de nem bírtam magammal.A kíváncsiság nagy úr!!Óvatosan felbontottam az aprócska borítékot,és kivettem belőle a gondosan összehajtott papírt.Az egésznek férfi kölni illata volt,de nem tudtam,hogy kié lehet.Ismerős volt,de nem tudtam kihez kötni.Az írás nem volt csúnya,sőt kifejezetten tetszett!

(ZENE) :)

"Kedves Becky!

Sokat gondolkoztam azon,hogy megírjam-e ezt a levelet,vagy sem.De végül arra jutottam,hogy ennél jobb módot úgysem fogok találni,hogy elmondjam az érzéseimet.Nem tudom,hogy mennyire tartod hülyeségnek ezt az egészet,főleg úgy,hogy fogalmad sincs róla,ki vagyok.De kérlek legalább olvasd végig!!

Oké...ha már ezeknél a soroknál tartasz,az jót jelent!Nem dobtad ki a kukába az egészet és jó esély van rá,hogy elolvasod az utolsó sorig.Szóval köszönöm!.:)

Na jó,nem húzom az időt,térjünk a lényegre!

Soha nem írtam még levelet,pláne nem olyat,amiben az érzéseim kapják a főszerepet.Jobban belegondolva ez egy vicces és szánalmas szituáció!Amikor először találkoztunk,a mozi folyosóján,nem tudtam,hogy ilyen hatással leszel rám!Tudod..én mindig is az a nőcsábász típusú férfi voltam,de te megváltoztattál!Amióta megismertelek,egy lányra sem tudok úgy nézni,mint rád!A gondolataimat a nap 24 órájában TE foglalod le!És igazából ez egy kicsit ijesztő számomra.Nem tudom,hogy miért akadtunk egymásra,vagy,hogy mi lesz  a jövőben,de abban biztos vagyok,hogy SZERETLEK!

Amikor megtudtam,hogy repülőbaleseted volt,azt hittem,hogy meghalok a fájdalomtól és szó szerint szenvedtem,amikor kómában feküdtél.Hiába virrasztottam az ágyad mellett,nem voltál hajlandó felébredni.Hiába csókoltalak,Te nem csókoltál vissza.Mindened hiányzott,ami csak lehetséges volt.Mégis az fájt a legjobban,hogy nem láthattam azokat a csillogó zöld szemeket és a ragyogó mosolyt,amivel addig mindennap megajándékoztál.

Most végre felébredtél,de még mindig nem olyanok a dolgok,mint régen...És én őszintén nem tudom,hogy mit kellene tennem!Egy helyben állunk és semmi nem történik!Hiába teszek bármit is,nem érzed,mennyire szeretlek!És én ezt már nem bírom sokáig...

Ilyenkor teszem fel a kérdést magamnak,hogy "mi lesz,ha feladom"?Akkor már nem fogok arra ébredni,hogy összekensz csokoládéval...már nem érezhetem a hajad illatát és nem csókolhatlak meg többet.Ha feladom,akkor minden véget ér.Olyan dolgokat veszíthetek el,amiket nem tudok nélkülözni.Téged...mert nélküled nem tudok élni!

A legrosszabb ebben az egészben az,hogy olyan közel voltunk a boldogsághoz!Annyira közel!!És pontosan ez az,ami miatt nem fogom hagyni,hogy csak úgy kisétálj az életemből!Én még igenis hiszek BENNÜNK!Még lesz idő,amikor boldogok leszünk,mert...MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK BECKY!! "

Mindössze ennyi állt a levélben.Nem írta oda a nevét a titkos hódolóm.Furcsálltam az egészet,de mégis valamiféle melegség öntötte el legbelül a  szívemet.Azt sem tudtam ki írta mégis átéreztem a fájdalmát..Minden soron érezni lehetett,hogy ez a valaki mennyire szeret...

55.fejezet

"Az idő múlik és az emberek változnak!"

Hi everyone!.:)
Először is nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat,valamint a 25 rendszeres olvasót!.:) Nagyon boldoggá tesztek!.<3 Szeretném veletek megosztani,hogy a következő pár fejezet nagyrészt Harry érzéseit fogja részletezni.Remélem tetszeni fog és egy kicsit jobban átérezhetővé teszem a főhősünk jelenlegi problémáját!.:) Jó olvasást mindenkinek,kérlek komizzatok!.:) Köszönöm!.<3

2014.November.17 (Hétfő)

23.30

*Louis szemszöge*

Niall alig pár perce közölte velem,hogy Becky a barátnője.Hirtelen azt sem tudtam,hogy én fiú vagyok-e vagy lány!Hogy a fenében lett Becky pasija?!És mi van Pollyval??Nem értettem semmit,amíg részletesen el nem magyarázta a helyzetet.És hát mit ne mondjak,nem volt valami jó hír!Teljesen megértettem,hogy Harry miért akadt ki annyira,hogy faképnél hagyta az egész társaságot.Mindenki így reagált volna a helyében.Sőt,én talán megbolondultam volna,ha Eleanor nem emlékezne rám!Szörnyű lehet az én Galambomnak!
-Na,majd beszélek a fejével.Ne aggódj Niall!-szóltam közbe,mivel már vagy 4x elmondta,hogy Harry mennyire,de mennyire dühös rá.
-Őszintén remélem,hogy sikerül meggyőznöd arról,hogy ez nem az én hibám!-hajtotta le szőke fejét.Tényleg nagyon bántotta a dolog.
-Nyugi van!Nekem mi nem sikerül?!!-legyintettem,miközben kinyitottam a bejárati ajtót.Még csak most értünk haza a kórházból,mivel Niall éhes volt és meg kellett állnunk kajálni.-Cukorborsóm!!Virágszálam!!Megjöttünk Galambom!!-kiabáltam,de nem jött válasz.-Harry,gyere már le!!-ordítottam el magam.
-A te cukorborsó-virágszál-Harryd,nincs itthon,akárhogy is üvöltözöl drága Lou!-jött le Polly a lépcsőn.Ez a lány állandóan rám szól,ha egy kicsit is hangosabban beszélek.Hallatlan!!
-Mi??Hát hol van??-kérdeztem meglepődve.Nem mondta,hogy készül valahova,ezért furcsáltam a dolgot.
-Éppen autóban,úton Holmes Chapel felé.-állapította meg Polly,miután vetett egy pillantást az órájára.-Azt üzeni,hogy ne aggódjatok.Kipiheni magát,lenyugszik és majd jön.Nem szeretné,ha zaklatnátok,mert nem fog hazajönni,amíg ő jónak nem látja.-tájékoztatott.Ekkor ért le a lépcső aljára,ahol már Niall várt rá.-Szia Niho!-puszilta meg a szőkeség száját.
-Szia Poll.-csókolt vissza.
-Oké..azt hiszem erre nem vagyok kíváncsi!Nem akarom látni,ahogy elkészül a kicsi Horan.-fintorogtam,amikor megelégeltem az igen hosszúra nyúlt csóktatát a lépcső alján.Mindenki elnevette magát,majd elindult a saját szobája felé.-Felhívom Harryt.-közöltem a többiekkel,mielőtt beléptem a szobámba.

Ahogy az ajtót magamra csuktam,kivettem a zsebemből a telefonomat és azonnal tárcsáztam Harry számát.Nem kellett sokat várnom,hogy fogadja a hívásomat.
-Mondjad Louis!-vette fel a második csörgés után.
-Semmi szia vagy valami?!Azt akarod,hogy megsértődjek?!-szóltam bele kicsit durcásan.
-Helló Louis!Mondjad!!-javította ki magát Harry,egy nagyobb sóhaj után.
-Na így már mindjárt jobb!-vigyorogtam,bár ő ezt nem láthatta.-Szia.-köszöntem én is.-Merre jár az én Báránykám?-tértem végre a lényegre.
-Úton Cheshire-be.-adta a tömör választ.Milyen bőbeszédű ma!
-Ezt már tudom.Inkább arról beszéljünk,hogy hogy vagy!-javasoltam,bár tudtam,hogy semmi kedve hozzá.
-Nem beszélhetnénk meg ezt később?Tudod,hogy nem szeretek vezetés közben telefonálni.Főleg nem vaksötétben!Nem hiányzik egy baleset a címlapokra.-magyarázta.
-Oké.De ha odaértél hívj fel.Úgysem halogathatod örökre!
-Majd reggel!Most leteszem,jó éjszakát!-köszönt el gyorsan.
-Jó éjt Galambom!-búcsúztam én is,majd letettem.

Nem beszélt valami sokat,nem mondta el,hogy mi bántja,mégis tudom,hogy nagyon ramatyul van.Én még soha nem láttam ilyennek.Amióta Becky része lett az életünknek,Harry minden lehetséges érzelmen átment már.Volt boldog,kétségbeesett,szomorú,mérges,nyugodt és bűntudatos is.Nem gondoltam volna,hogy valaha is szeretni fog valakit.Erre jött Becky és csak úgy,szinte egyik pillanatról másikra megtörtént a dolog.Pedig még csak azt sem mondhatjuk,hogy keresték a szerelmet.Nem...csak egymásba botlottak.Jókor voltak jó helyen.És most,ahelyett,hogy élveznénk a sors ajándékát,szenvednek.Nem lehetnek egymáséi,mert mindig történik valami.Először Hannah,utána a baleset,a kóma,majd az amnézia.Most meg ez a Niall-ös ügy.Én őszintén nem tudom, mit vétettek,de nyilvánvaló,hogy az univerzum sem akarja őket boldognak látni.Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek és minden mehet a régi kerékvágásban!

2014.November.18. (Kedd)

03:52

*Harry szemszöge*

Majdnem teljes 5 órám volt arra,hogy gondolkozzak és tisztázzam magamban ezt a lehetetlen helyzetet.Szeretem Becky,mindennél jobban,de nem vagyok képes látni,hogy mást "szeret".Nem vagyok elég erős ahhoz,hogy lássam mással van!Főleg nem úgy,hogy az egyik legjobb barátom az a "valaki más".Belegondoltam abba,hogy miért pont velem találkozott.Mi lett volna,ha azon a decemberi napon nem velem ütközik össze a mozi folyosóján,hanem Niallel.Bizonyára most nem lenne amnéziás és nem kellett volna 3  hónapot teljes tudatlanságban töltenie.Nem kellett volna annyit szenvednie,mert Niall soha nem bántotta volna meg.SOHA!!Valószínűleg jobban vigyázott volna rá,mint én.

De ebben az elméletben túl sok a "volna". Én hiszek abban,hogy okkal találtunk egymásra.Kell hogy legyen számunkra folytatás,még akkor is,ha jelenleg nem így látom.De a remény egy kicsiny szikrája még mindig itt pislákol a lelkemben és a szívemben,hogy még boldog lehetek Vele!Igenis lesz még olyan,hogy átölelem és megcsókolom,csak most éppen egy lejtő alján vagyunk.A lejtőkből általában ki lehet kecmeregni,igaz nagyon nehezen,de lehetséges.Leszünk mi még a hegy csúcsán is!

Fekete Range Roveremmel leparkoltam a feljárón,majd kiszálltam.Kinyújtóztattam  elgémberedett végtagjaimat,vettem egy nagy levegőt és kivettem az utazótáskámat a csomagtartóból.Előhalásztam a ház kulcsait a zsebemből és beengedtem magam.Igyekeztem csendes maradni,mert tudtam,hogy már mind alszanak,hiszen már majdnem hajnali 4 van.

Még jóformán ide sem értem,mégis valamiféle jó érzés kerített hatalmába.Az otthon érzése.Ismerős illatok,folyosók,tárgyak,emberek.A tudat,hogy minden a közelemben van,ami fontos volt nekem gyerekkoromban,megnyugtatott.

-Szia Dusty!Tudtad,hogy jövök igaz?Anya neked is elpletykálta,mi?-vettem fel fekete-fehér barátomat,aki a lábamhoz dörgölőzött és közben hangosan dorombolt.Mindig is imádtam a macskákat,de amikor Dusty hozzánk került rögtön tudtam,hogy vele különleges kapcsolatban leszek.Már az első pillanattól kezdve hozzám húzta a szíve.Pedig eredetileg Gemma kapta karácsonya.Mégis az én macskám lett,aminek senki nem örült engem és Dustyt kivéve.Következő tavasszal Gem kapott egy másik macskát,aki végül a nagynénémnél kötött ki,mert a nővérem allergiás lett rá.Hát...azt hiszem ennyit erről!-Anya hol van?-kérdeztem a világ legszeretetreméltóbb állatát.Lehet,hogy hülyének néztek,de isten bizony,mintha értené,amit mondok!Kiugrott a kezemből és kecses,hangtalan léptekkel a nappaliba ment.Követtem őt.A Tv be volt kapcsolva,de adás már nem volt benne,anya pedig a kanapén szuszogott a távirányítóval a kezében.

A látványa megmosolyogtatott,mert tudtam,rám várt,csak időközben elnyomta az álom.Valószínűleg kitakarította az egész házat,miután letettük a telefont.Biztosan nagyon elfáradt!

Halkan letettem a csomagomat és a kanapé mellé sétáltam.Óvatosan kivettem a kezéből a távirányítót,majd betakartam.Nem volt szándékomban felébreszteni,mivel így is későn aludhatott el.Én meg úgy is itt leszek egy darabig,szóval lesz időm panaszkodni.
-Gyere Dusty!-suttogtam a macskámnak,aki azonnal felfigyelt a nevére.-Menjünk mi is aludni.-kaptam fel.

Ölemben egy cicával és a vállamon egy táskával sétáltam fel az emeletre.Abba a helyiségbe,ahol 17 éven át hajtottam párnára a fejem.Azonnal elöntöttek az emlékek és nosztalgiázni kezdtem.Már jó ideje nem jártam itt,de minden olyan,mintha két órája hagytam volna el a házat.Anya mindig rendben tartja,arra számítva,hogy bármikor betoppanhatok,ha kedvem tartja.Bárcsak úgy lenne!Bárcsak mindennap megpuszilhatnám az anyukámat,és bárcsak minden este jó éjszakát kívánhatnék neki lefekvés előtt.Tudom,hogy már rég nem vagyok gyerek,de az ember életében egy anya a legbiztosabb dolog.Bármi történjék Ők mindig ott vannak a gyermekeik számára.Nem véletlen,hogy csak egy van belőlük!!És én azt az egyet is csak nagyon ritkán láthatom.Félre értés ne essék!Én nagyon imádom az életemet és szeretem,amit csinálok,de néha hiányoznak a hétköznapi dolgok.Reggel felkelni,együtt reggelizni a családommal,elmenni a pékségbe és estig sütni,kiszolgálni a vevőket.Hülyéskedni a nővéremmel és a barátaimmal,akik úgy szeretnek,ahogy vagyok,majd este haza jönni,vacsorázni és a macskámmal elaludni.Tudom,hogy már semmi sem lesz a régi és nem is akarom!Maradok a fellépésekkel,próbákkal és pletykákkal teli életemnél,mivel ott van az 5 legjobb barátom és a szerelmem!Semmi pénzért nem hagynám abba,amit csinálok!Szeretek kiállni a rajongóink elé és mindent beleadva kiénekelni még a lelkemet is!Ez vagyok és már nem leszek a régi!

Annyira fáradt voltam,hogy még fürödni sem volt kedvem.Csak levetkőztem és bebújtam a pihe-puha ágyikómba.Már majdnem aludtam,amikor a szobám ajtaja kinyílt,majd becsukódott.Dusty felemelte a fejét és figyelmesen leste azt,aki bejött rajta.
-Sicc innen Dusty!!-zavarta le suttogva Gem,amin elmosolyodtam,de nem szóltam egy szót sem.-Fent vagy még Öcskös?-kérdezte,miután bevergődött mellém az ágyba.Jól magára húzta a takarót,nekem szinte nem is hagyott belőle.Gemma mindig ezt csinálta!Hiába ő az idősebb,amikor félt,mindig hozzám jött.Rendszeres látogatója volt a szobámnak a viharos éjszakákon.Úgy tűnik én nyújtom számára a megfelelő biztonságérzetet.Ezen a gondolaton,megint elmosolyodtam.Jó újra itthon lenni.-Ne vigyorogj Töki!!Tudom,hogy még nem alszol!!-vádolt meg.
-Már hiányozott a "kedvenc" becenevem!Kezdtem megfeledkezni róla.-szólaltam meg végül,majd felé fordultam.
-Látod,milyen hasznos,ha haza tolod a segged?!-csipkelődött.
-Honnan tudtad,hogy én jöttem?Lehetett volna egy betörő is!-viccelődtem vele.
-Egy nővér mindig megérzi,ha az öccse a közelében van!!-adta a diplomatikus választ.
-Jah.Vagy csak hallottad,ahogy feljövök a szobámba és Dustyhoz beszélek.-cukkoltam.
-Igazából láttam a kocsidat a felhajtón,amikor lementem inni.-vallotta be.
-Háh,tudtam én!!Ismerd be,hogy tűkön ülve vártál!Azt lested,hogy mikor érek már ide!Ne is próbáld meg tagadni!-kötöszködtem tovább.Mind a ketten jól tudtuk,hogy így történt.Csipkelődünk egymással,mint ahogy az a testvéreknél szokás,de nagyon szeretjük egymást.És hiányzunk egymásnak,ha nem találkozunk!
-Talán...de mi van,ha a titkos szeretőmmel voltam,és azért nem aludtam eddig??-vágott vissza.
-Akkor most nem mellettem feküdnél!-válaszoltam rögtön.-Valamint az a "titkos szerető" nem biztos,hogy túlélné,ha reggel találkozik velem.Nem szeretem,ha az én egyetlen nővérem  közelébe fura alakok kerülnek,akiket  ráadásul nem is ismerek!-jelentettem ki.Soha nem voltam Gemma pasijaival jóban.Én is férfiből vagyok és tudom,hogy mik a szándékai egy fiatalnak.Általában csak egy egyéjszakás kalandra vágynak,amivel nincs is semmi gond,de a drága nővérkém nem képes ezeket a pasasokat felismerni.Már attól szerelmes lesz,ha valaki rámosolyog.Így rám marad az udvarlók kiselejtezése.Az egyetlen gond csupán az,hogy számomra senki sem felel meg neki!Legalábbis eddig nem volt ilyen.
-Jó,akkor holnap felhívom,hogy ne jöjjön amíg itt vagy!-hülyült tovább.A humora nem olyan,mint Louisé,de azért elmegy.A szócsatákban mindig kemény ellenfélre találok benne.-És mi a helyzet Beckyvel?Jobban van már??-váltott hirtelen témát.Azonnal elkomolyodtam,és már nem volt kedvem nevetni.Eszembe jutott,hogy mennyire hiányzik és kezdtem úgy érezni,hogy talán nem is kellett volna eljönnöm.
-Jól van.-rántottam meg a vállamat.
-Annak nagyon örülök,de valami akkor sem stimmel veletek!Máskor egy hónapig szervezed,hogy hazagyere két napra,most meg bepattansz az autódba és már itt is vagy.-magyarázta.
-Menjek el??-kérdeztem,hátha eltudom terelni a témát.
-Nem!Te is tudod,hogy nem azért mondtam!-csattant fel.-Ki vele!Összevesztetek?
-Nem...vele nem,csak Niallel.Beckynek kezdenek visszatérni az emlékei,ami nagyon jó.Viszont tegnap beugrott neki egy régebbi csókja Niallel és most azt hiszi,hogy az ő barátnője.-nyögtem ki végül.
-Ahh...-szólalt meg Gem egy perc csend után.-Értem.Ez nem jó...nagyon nem jó!És nem tudsz tenni valamit,hogy emlékezzen rád??
-Szerinted?!!Akkor nem hiszem,hogy veled feküdnék most itt!!-akadtam ki egy kicsit.Vettem egy mély levegőt,hogy lenyugtassam magam,majd folytattam.-Azért jöttem el,mert nem bírnám nézni,ahogy enyelegnek,még akkor sem,ha ez csak színjáték.Gemma...én még soha nem szerettem így senkit,mint Őt.Sokáig azt gondoltam,hogy tudom,milyen a szerelem.De az utóbbi hónapokban sikerült rájönnöm,hogy nem így volt.Csakis Beckynél éreztem eddig olyan leírhatatlanul gyönyörű érzéseket,tehát ezelőtt nem voltam szerelmes.Most az vagyok,erre nem lehetek azzal,aki mindezt kiváltotta belőlem!-mondtam szomorúan.
-Mondanám,hogy tudom,milyen,de akkor hazudnék.Csak elképzelni tudom,hogy mit érezhetsz.-simogatta meg a hajamat.-De most aludjunk.Majd holnap anyával segítünk a problémádon.

Azzal magára húzta a takarómat,amire csak morogtam egyet,de nem szóltam.Pár pillanat,múlva közelebb bújt és rám hajította a takaró egyik felét.Amikor csend lett becsuktam a szememet és próbáltam nem Beckyre gondolni.
-Hiányoztál Töki!-mormolta Gemma az orra alatt.Félig már aludt.Örültem,hogy végre itthon lehetek vele és anyával.Hátha az otthon melegének sikerül kiűzni a gondolataimat a fejemből legalább egy kis időre.

11:47

*Gemma szemszöge*

Már nagyon régen nem aludtam ilyen jól!!Azt a fajta biztonságot éreztem,amit csak egy testvér képes nyújtani.Ami nem pótolható semmivel!Harry mellett olyan aludni,mint egy nagy,dörmögős,meleg vérű macival.És pont úgy is terpeszkedik,mint egy medve!Most is arra riadtam fel a legszebb álmomból,hogy rám fekszik.
-Hé Töki!!Ne tehénkedj rajtam!!-löktem arrébb.De lehet,hogy egy kicsit túl nagyra sikeredett...
-Áúúú!!Ezt most miért kaptam?!!-sipítozott a földön ülve.
-Mert rám feküdtél!Amúgy meg ne fújd fel annyira,mert csak éppen megtoszojtottalak!Ne nyafogj!-legyintettem és visszadőltem az ágyba.
-ÉPPEN?!!-húzta fel a szemöldökét.-Eltört a seggcsontom!!háborodott fel.

Lassan és nyögdécselve tápászkodott fel,majd fájdalmas arckifejezéssel mászott vissza az ágyra.Lehasalt és a hátsó fertájára tette mindkét kezét.Amikor 3 perc elteltével sem szólalt meg,csak jajjgatott,kezdtem aggódni.
-Ennyire fáj??-hajoltam közelebb.Hirtelen megragadta a csuklóm,maga alá gyűrt és csikizni kezdett.Az én drága öcsikém az egyetlen a Földön,aki tudja,hogy hol vagyok csikis és ezt rendszerint ki is használja.A lábaimat a térde közé szorította,egyik kezével összefogta a csuklómat,szabad kezével pedig csikizett.Már majdnem megfulladtam a nevetéstől,de nem volt hajlandó abbahagyni.-Harry!!!!Ne..már!!!Nem...kapok...levegőt!!-préseltem ki magamból nagy nehézségek árán.
-Tessék!!Itt a levegőd!!-vigyorgott,majd elkezdett fújkálni,de még mindig terrorizált.Igyekeztem kiszabadítani az egyik kezemet,de sikertelenül.Az utóbbi időben rá kellett jönnöm,hogy mostmár Harry az erősebb.Sokkal erősebb,így semmi esélyem nincs ellene!Szabadon kínozhat,míg valaki meg nem ment! :D

-Jó re....-lépett be anya az ajtón,de a látványunk annyira váratlanul érte,hogy nem tudta mit szóljon hozzá.Biztos azt hitte,hogy Harry egyedül lesz bent a szobájában.Hát...tévedett!-Harry!Mássz le a nővéredről!És Gemma!!Ne visítozz!!-szólt ránk.
-De anya!!Ő kezdte az egészet!Úgy lelökött az ágyról,hogy még mindig fáj a fenekem!!-nyafogott Harry,miközben elengedett és leszállt rólam.
-Az azért volt,mert rám feküdt!És amúgy is ő hitette el velem,hogy eltörte a seggcsontját!-magyaráztam anyának.-Tudod,hogy megijedtem?!!!-néztem Harryre,miközben próbáltam pótolni az előbbi oxigén hiányt.
-Az volt a cél!!-vigyorgott Harry.
-Te kis szemtelen!!Gyere csak ide!!Most visszakapsz mindent!!-vetettem rá magam.
-Gyerekek!!Hagyjátok már abba!!-szólt ránk megint anya.Oda sietett hozzánk,rátérdelt az ágyra és felénk nyúlt azzal a céllal,hogy szétszed bennünket.De mi annál sokkal ravaszabbak vagyunk!Elég volt egy közös pillantást váltanunk és rögtön egy oldalra kerültünk.Egy gyors mozdulattal berántottunk közénk anyát és közös erővel csikizni kezdtük.-Jajj!!Ne már!!Gemma!!Harry!!-nevetett.Nem tartott sokáig a kínzása,ugyanis pár perc után mind a hárman fáradtan terültünk el Harry ágyán.Annyira jól éreztem magam!Egy kis időre újra gyerek lehettem!

Mielőtt Harry elköltözött itthonról,rendszeresen tartottunk ilyen "csikizőversenyeket",de amióta elment,ilyenekre már nem került sor.Az életünk egyhangú lett Harry nélkül.Soha nem gondoltam volna,hogy távol fog élni tőlem,saját karrierrel,híresen.Mindig úgy hittem,hogy az én apró,törékeny öcsikém marad,akire nekem kell vigyáznom.De Harryből erős és kitartó férfi lett,akinek nincs szüksége rám.A világot járja,új embereket ismer meg,új helyeket fedez fel,és azt csinálja,amint igazán szeret.Nagyon büszke vagyok rá,amiért nem hagyta elszállni az álmait,de azért néha belegondolok,hogy mi lett volna,ha itt marad.Valószínűleg pékként dolgozna a helyi pékségben és mindennap haza járna hozzánk.Nem lett volna jó neki az az élet.Ő arra született,amit most csinál.Egy cseppnyi lámpaláz nélkül áll ki rajongók százezrei elé,és boldog.Már semmi sem lesz ugyanolyan,mint gyerekkoromban és ebbe bele kell törődnöm.Apa éli a saját életét,Harry felnőtt lett,anya újraházasodott,én meg lediplomáztam.Az idő múlik és az emberek változnak!Ez az élet  rendje!

*Harry szemszöge*

-Várjatok itt!!Meg ne mozduljatok!!-pattantam fel anya és Gemma mellől.Értetlen tekintettel követték a lépteimet a bőröndöm felé,de amint elővettem a fényképezőgépemet,megvilágosodtak.-Mondjátok,hogy "CSÍÍÍÍZZ"!-álltam meg az ágy előtt.Összebújtak és szófogadóan mosolyogtak a kamerába,amíg ellőttem a fényképet.

-Ez mire volt jó??-kérdezte Gemma mosolyogva.Rengetegen említik,hogy egyforma a mosolyunk,bár én ezt soha nem vettem észre.
-Megörökítettem kettőt,a három legfontosabb nő közül az életemben.-mosolyogtam rájuk,majd magamhoz öleltem őket.Már nagyon hiányoztak nekem!
-Nem akarom elrontani a kedved,Drágám...-szólalt meg anya,miután elengedtem őket.Nagyon is jól tudtam,hogy mi fog következni.-Mi történt,hogy ilyen hirtelen haza jöttél?-bökte ki.
-Becky...azt hiszi,hogy Niall barátnője.Már így is ki voltam akadva a kóma miatt,de amikor Niall bejelentette nekem ezt,akkor végképp betelt a pohár.Jól összevesztem vele,habár tudom,hogy nem az ő hibája ez az egész.Nem akartam mással is kiabálni,ezért autóba pattantam és meg sem álltam idáig.-meséltem el tömören.
-De miért nem beszélted meg vele rendesen?És egyébként is!Miért nem mondjátok el Beckynek az igazat?-értetlenkedett Gemma.
-Ha megtehetném,már rég nem lenne ilyen problémám!-csattantam fel,kissé idegesen.-Sajnos nem olyan egyszerű a helyzet,mint amilyennek tűnik.Az orvos azt mondta,hogy nem szabad leterhelni azzal,hogy elmondunk neki mindent az életéről.Magától kell rájönnie,mert különben megint baja lehet.Tényleg igyekeztem türelmes lenni,ami egészen idáig teljesen jól ment.Csak tegnap eszébe jutott az a hülye csók és most minden felborult.-magyaráztam.-Félek,hogy esetleg egymásba szeretnek a nagy színjáték közepette.Akkor velem mi lesz??Mi lesz,ha egyáltalán nem fog emlékezni rám??-kérdeztem.Kezdett rajtam eluralkodni a pánik és azon gondolkodtam,hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet haza jönni.Lehet,hogy pont ezzel adok Niallnek lehetőséget,hogy Becky belé szeressen!Óh,jajj...
-Semmi baj Kicsim!-simogatta meg anya a hajamat.-A szerelem nem tűnik csak úgy el!Semmilyen kóma nem képes egy lány szívéből kiverni az első szerelmét,hidd el nekem!És,ha jól tudom,akkor Beckynek te vagy az első igazi szerelme.És tudod mit?Én bízom benne,hogy az utolsó is!Szóval ne aggódj!Minden rendbe fog jönni köztetek!-vigasztalt.
-Igen!És amúgy is,mi van akkor,ha nem emlékszik rád?!Tegyél róla,hogy új emlékei legyenek veled kapcsolatban.Akkor már nem lesz szüksége a régiekre,mert ott lesznek vele az újak.Ha egyszer beléd szeretett,ki mondja,hogy nem teheti meg másodjára,vagy harmadjára?!-mosolygott rám Gemma.
-Köszönöm!-öleltem meg őket megint.

A szívem megkönnyebbült,hogy kibeszélhettem magamból,azt ami a szívemet nyomja.De még mindig fáj ez az egész!Sokszor belegondolok abba,hogy a baleset nélkül mi lenne velünk.Valószínűleg mindennél boldogabb lennék vele és lehet,hogy már rég eljegyeztem volna.Most viszont egy helyben toporgunk,hacsak nem hátra felé araszolunk!És ha lenne bármi,amivel segíthetnék a helyzeten megtenném.De a szerelemhez két ember kell...most csak én vagyok,egyedül!

15:29

Miután megebédeltünk úgy döntöttem,hogy sétálok egyet.Több,mint egy órája jártam az utcákat,amikor elérkeztem a pékséghez,ahol régen dolgoztam.Annyira furcsa belegondolni,hogy alig 4 évvel ezelőtt még egy normális tinédzser voltam,aki a zsebpénzét kenyér gyúrással kereste.Az itt töltött időre mégis boldogan emlékszem vissza,hiszen a többi dolgozóval olyanok voltunk,mint egy nagy család.A pékség volt a második otthonom!

Végül úgy döntöttem,hogy bemegyek.És mivel nem volt semmi dolgom,valahogy amúgy is el kellett foglalnom magam.
-Hahó!!Na ki van itt??-ugrottam be az ajtón,ezzel minden bent tartózkodóra a szívbajt hozva.
-Nocsak!!!Jól látok??A híres Harry Styles ránk is szakít egy keveset a drága idejéből??-sietett elém mosolyogva Sarah,az egyik hölgy,aki már nagyon nagyon régóta a pékség dolgozója.
-Ugyan Sarah!Tudod,hogy jövök,amilyen gyakran csak tudok!-öleltem meg.
-Hiányozott már nekünk a mi kis Tehetségünk!-ölelgetett meg Alise is.
-Örömmel hallom,ugyanis úgy terveztem,hogy maradok egy ideig.És...még be is segíthetek,ha gondoljátok!-mosolyogtam rájuk.
-Hát..nem biztos,hogy jó ötlet!!Lehet,hogy már rég elfelejtetted,hogyan kell bekapcsolni a sütőt!Nemhogy a tészta recepteket!-viccelődött Sarah.
-Ne becsüljetek annyira alá!-kacsintottam rájuk.

Felkaptam magamra a bordó köpenyt,majd nekikezdtem a sütögetésnek.Mindig is élveztem pékként dolgozni.Sok kosz,móka és kacagás!Itt mindig meghallgatnak,és közben nem kell arra figyelnem,hogy mit mondok.Azt mondják,hogy az idős nők,mind pletykásak,de ez egyáltalán nem így van.Sarah,Alise és Barbara is elmúlt már 50 éves,mégis megtartják maguknak a titkaimat.Nem kell attól félnem,hogy másnap a címlapon látom vissza,amit nekik mondtam!

54.fejezet

"Nagy vihar van készülőben!"

Helló!
Itt vagyok a következő résszel!.:) Most nincs különösebb hozzáfűzni valóm!.:) Jó olvasást,remélem tetszeni fog!.:) <3 Komizzatok kérlek!.:))

2014.November.17. (Hétfő)

20:17

*Becky szemszöge*

Végre vége a horror filmnek!És hát fogalmazzunk úgy,hogy gusztustalan volt!Nem is azzal volt a baj,hogy ijesztő,hanem a sok vérrel meg egyéb finomságokkal.Fúj!Nem is tudom,minek fogtam bele!Még jó,hogy a fiúk itt maradtak,mert egyedül nem bírtam volna végig nézni!Hol Harry,hol Niall mellkasába fúrtam bele a fejemet,hogy ne lássam a történteket.Harry illatától szinte elszédültem és amikor a kezét a vállamra rakta,valami ismerős érzés fogott el.Biztos régebben is csinált ilyesmit,így nem is vertem nagy dobra.Megnyugtatott és ez volt a fontos.Viszont azon csodálkoztam,hogy Niall ölelése valahogy nem volt olyan védelmező.Inkább,mint egy testvér,vagy egy barát.Furcsa volt,de nem volt időm agyalni ilyeneken a félelem miatt,amit a film hozott ki belőlem.Igen,be voltam szarva,de azért még mindig jobban bírtam,mint Louis.Egy lány is megirigyelhetné a sikítását!!Brutál magas hangok jöttek ki  a száján néhány jelenetnél.Rám meg persze mindig a szívbajt hozta.

Majdnem teljesen el tudtam magam engedni a közelükben és már aligha tekintek rájuk úgy,mint világhírű szupersztárokra.Mostmár emlékszem arra az érzésre,ami a barátság.Barátként kezelem őket,így sokkal könnyebb a velük lenni.Egy baj volt csak!Niall....Még mindig nem igazán tudom hová tenni azt a csók dolgot.Sokáig gondolkodtam rajta,de végül úgy döntöttem,beszélek vele.Már nem bírom ezt a tétlenséget és bizonytalanságot.És ki tudna jobban felvilágosítani a történtekről,mint maga Niall?! Senki,tehát beszélnem kell vele!
-Öhm...Niall!Beszélhetnénk??-böktem ki gyorsan mielőtt még meggondolnám magam.
-Persze!Tessék?-nézett le rám,miközben aranyosan mosolygott.
-Úgy értem kettesben!-tettem hozzá.A többi négy srác szeme tágra nyílt és nem mozdultak egy tapottat sem.Nagyon nem úgy néztek ki,mint akik kimenni készülnek.Kezdtem pánikba esni.Mi lesz,ha nem mennek ki?Akkor majd szépen elterelem a témát,merthogy erről előttük nem beszélek az tuti!!
-Fiúk!Legyetek szívesek!Csak egy pár perc és visszajöhettek.-bökött Niall fejével az ajtó felé.Harry sóhajtott egyet,majd elindult kifelé,a többiek pedig követték.Nagy nehezen,de egyedül maradtunk a szobában.Végre..

*Niall szemszöge*

Feletébb érdekesnek találtam,hogy Becky négyszemközt akar velem beszélni.A srácok egy istenért nem akartak magunkra hagyni minket,csak miután szépen megkértem őket.Nem tudom,hogy mi az,amiről ők nem tudhatnak,de én igen.
-Na?Miről lenne szó??-kíváncsiskodtam.Abszolút sejtésem sem volt arról,hogy mit akar közölni velem.
-Rólad..-mondta halkan.
-Rólam??!-kérdeztem vissza meglepődve.Mit csináltam??
-Igen.Vagyis inkább rólunk....Nekem eszembe jutott valami..-kezdett bele még mindig halk hangerőn és nem nézett rám.Oké,mi folyik itt?!
-Az nagyon jó,de ne kelljen már mindenre rákérdeznem!-türelmetlenkedtem.
-Oké,bocsi!Csak nem tudom,hogyan kellene megfogalmazni a gondolataimat.-húzta tovább az időt.
-Egyszerűen,hogy megértsem.Mondd el,ami az eszedbe jutott.-ajánlottam és leültem mellé az ágyra.Arrébb ült,miközben bólogatott.Nagy levegőt vett és végre belekezdett.
-Nem tudom pontosan,hogy mikor történt,vagy hogy hol,de beugrott egy emlékkép,amint...nos,amint megcsókolsz.Utána meg mindenféle dolgokat láttam,amit együtt csináltunk.Nevetgéltünk,beszélgettünk,sütit sütöttünk és befontad a hajamat...meg ilyenek.De mivel nem tudtam hová tenni ezt az egészet megkérdeztem Pollyt.-hadarta.Láthatólag gyorsan túl akart esni ezen a beszélgetésen.

-Pollyt?!!-hüledeztem.

-Igen.És azt mondta,hogy tényleg csókolóztunk.De én jelen pillanatban semmit nem értek ebből az egészből.-folytatta.-Talán baj,hogy megkérdeztem?Nem szabadott volna elárulnia??-kérdezősködött Becky.Valószínűleg észrevette az rémült arckifejezésemet,amit sehogyan sem voltam képes elrejteni.
-Öhm..nem.Nem,csak....csak az nem úgy volt,ahogy..-kezdtem volna bele,de a telefonom csörögni kezdett.Hála az égnek!!-Bocsi,de ezt fel kell vennem.Mindjárt visszajövök!-ugrottam fel az ágyról,amikor a kijelzőn megpillantottam barátnőm nevét.

Gyors léptekkel,szinte rohantam a fürdőbe,ahol aztán magamra csaptam az ajtót és ráültem a Wc lehajtott tetejére.
-Miért mondtad Beckynek,hogy csókolóztunk??-támadtam le Pollyt azonnal,mihelyst felvettem a telefont.
-Azért,mert úgy volt!Tudod,hogy soha nem hazudok!-vágta rá.Sóhajtottam egyet,és majd csak azután folytattam.Nem akartam vele összeveszni,mert igaza volt.
-Jó,tudom.De miért nem szóltál??-vontam kérdőre.
-Éppen azért hívtalak,de úgy látszik,hogy magadtól is rájöttél.
-Igen,rá!! De most mit csináljak???-akadtam ki egy kicsit.
-Voltam ma bent az orvosnál és ő azt mondta,hogy még egy időre tartsuk meg magunknak az igazat.
-Miről is??-értetlenkedtem.Kezdtem totálisan összekavarodni.
-Áh...szóval mégsem tudsz mindent!Az van,hogy drága barátnőm jelenleg abban a hitben él,hogy együtt vagytok.Az a csók teljesen összezavarta a gondolatait.Ed szerint egy hét és helyre jön a memóriája.Azt javasolta,hogy addig hitessük el vele,hogy neki van igaza.Vagyis,hogy te vagy a barátja.Úgy kell tenned,mintha szerelmes lennél belé.-magyarázta.
-Mi?!!!Az nem fog menni!Nagyon szeretem Beckyt,és ezt te tudod a legjobban,de nem vagyok belé szerelmes.Én csak téged szeretlek.Az ilyesmit nem lehet csak úgy tettetni!!-tiltakoztam.
-Niall!Ne csináld már!!-torkolt le Polly.-Nem azt mondtam,hogy engem felejts el és vedd feleségül Becket!Mindössze arról van szó,hogy el kell játszanod.És az egész nem tart tovább,mint 7 nap!Képzeld úgy,hogy színészkedsz és Beck a társad.Valahogy csak kibírjuk ezt az egy hetet!Kérlek!Az én kedvemért!Meg gondolj bele abba,hogy Beckyvel mi lenne,ha közölnénk vele,hogy nem te vagy a pasija,hanem Harry,aki mellesleg megcsalta és azért történt vele ez az egész.Nem hiszem,hogy jó hatással lenne az egészségére.-győzködött.

Végig gondoltam és rájöttem,hogy Pollynak igaza van.Hét nap tényleg nem sok idő,ráadásul a kórházon kívül láthatjuk egymást,szóval kibírható lesz.Ha ennyit nem él túl a kapcsolatunk,akkor azt jobb most megtudni,mint később.Ezenkívül tényleg nem lenne jó,ha Becky megvilágosodna Harryvel kapcsolatban.Mint az egyik legjobb barátja féltem őt.És azt hiszem,hogy Polly is így van ezzel.Másképp nem ajánlaná fel a saját pasiját,azaz engem,a legjobb barátnőjének.Kettejük barátsága tényleg nagyon erős pilléreken nyugszik.

Miután elköszöntem igazi barátnőmtől visszamentem a nem igazihoz.Oké,ez elég furcsán hangzik!Abba pedig bele sem merek gondolni,hogy mi lesz Hazza véleménye erről az egészről.Nagy vihar van készülőben!
-Baj van?-érdeklődött Becky,amint kiléptem a fürdőből.
-Nem,dehogy!-mosolyogtam.
-Oké.-mosolygott vissza.-Akkor befejezed,amit elkezdtél a hívás előtt?-kérdezte félénken.
-Persze!-mondtam,majd vettem egy mély levegőt és belekezdtem.Erősen használnom kellett a fantáziámat és a kreativitásomat,hogy olyan sztorit adjak elő,ami hihetőnek hangzik és nem bukok le rögtön.Elmeséltem neki,hogy az a csók,amit megálmodott,az volt az első csókunk és,hogy azóta együtt vagyunk.Minden kérdésére válaszoltam,de igyekeztem nem túl sok információt megosztani vele.Mondtam neki,hogy ott voltam a ballagásán és,hogy együtt sütöttük meg a sütiket.Mindent elmondtam neki,ami valójában megtörtént és láttam rajta,hogy boldog.Örült,hogy végre van valaki,akire emlékszik.

-Várj még!-kapott a csuklóm után,amikor felálltam,hogy szóljak a többieknek,mostmár bejöhetnek.-Öhm..megölelsz??-nézett rám nagy kerek szemekkel.Furcsa volt,hogy ilyesmit kér tőlem.Ezelőtt kérés nélkül is ölelgettük egymást.Pont úgy,ahogy a barátok szokták.
-Micsoda kérdés volt ez?!-nevettem el magam.-Gyere,bújj ide!-tártam szét a karjaimat és erősen magamhoz szorítottam.

-Mostmár tisztában vagyok vele,hogy szeretsz,de kérlek legyél velem türelmes.Ez nekem nagyon nehéz.-motyogta a vállamba.-Csak kérlek ne hagyj itt!Rajtad kívül egyedül Pollyban bízok meg.-kérlelt.
-Nem kell aggódnod.Itt vagyok veled.-pusziltam meg a feje búbját.

A szívem majd megszakadt érte!Nem szép dolog a sajnálat,de én akkor is sajnáltam Beckyt.Az amnézia miatt mindenki idegen számára....rajtam kívül.Ha tudná,hogy még én sem az vagyok,akinek gondol teljesen összeroppanna.Igaz,hogy részemről az ölelések,a puszik és a "szeretlek"-ek mindig is barátiak voltak és azok is maradnak,de minden tőlem telhetőt megteszek azért,hogy boldognak lássam.Szüksége van valakire,aki emlékezteti a régi életére.És ő most úgy gondolja,hogy ez a valaki én vagyok!

20:49

*Harry szemszöge*

-Mi az istent csinálnak odabent?!!-tapadtam a fülemmel az ajtóra,hátha meghallok valamit.Már több,mint egy fél órája bent beszélgetnek.Vagy kitudja,mit csinálnak!Bármit is,kettesben csinálják és ez nekem egyáltalán nem tetszik!
-Nyugi haver!Niallel van bent nem egy másik pasival!-röhögött ki Louis.-És legyél kedves leülni,mert elszédülök miattad!-tette hozzá.Érdekes,hogy Louis mindig marhára türelmes tud lenni,ha az ÉN barátnőmről van szó.Ha Eleanor nem emlékezne rá,és mondjuk velem támadt volna beszélgethetnéke,már ő sem lenne ennyire higgadt!

Nem tehetek arról,hogy féltékeny vagyok.Amnéziás és pár órája még azt sem tudta,hogy ki az a Harry Styles,nehogy azt,hogy a barátnőm.Meg amúgy is furcsán viselkedett ma!Amikor ölelkeztünk Niallt hosszabb ideig ölelte,mint engem.A film közben,amikor megijedt,Niallhöz bújt hozzá,nem pedig hozzám.Oké...hozzám is odabújt,de akkor is!Ez egy "csöppet" kezdett zavarni!
-Gyertek!-nyitotta ki Niall az ajtót.Végre!!

21:36

Már majdnem egy órája jöttük vissza Beck szobájába, és azóta Niall folyamatosan mellette ül,fekszik és az ágyán terpeszkedik.Már annyira ingerelt,hogy éreztem,nemsokára robbanok.Annyi lélekjelenlétem még volt,hogy nem a szobában rendeztem jelenetet,hanem kihívtam Niallt.Muszáj vele beszélnem!
-Mi a baj?-kérdezte,miután becsuktam magam mögött az ajtót.Be kellett harapnom a számat,nehogy becsapjam.
-Te vagy a baj!!Mi a fenéért vagy állandóan a barátnőm seggében?!-emeltem fel a hangomat,de azért ügyeltem arra,hogy ne legyek túl hangos.Mégiscsak egy kórházban vagyunk,nem?!
-Nem kellene velem kiabálnod!-vágta rá.-Nem fog tetszeni a válasz a kérdésedre,de elmondom,ha annyira tudni akarod!
-Csak mondjad már!!-fújtattam.
-Oké!Becky azt hiszi,hogy én vagyok a barátja!Az orvos meg azt tanácsolta,hogy ne mondjuk meg neki az igazat,így most tettetem,hogy szerelmes vagyok belé.-hadarta el.
-Hogy mit csinálsz?!!-emelkedett fel a hangom legalább két oktávval.-Engem kurvára nem érdekel,hogy ki mit tanácsol!Becky nem fogja azt hinni,hogy a te barátnőd,mert az enyém!Megyek és közlök vele mindent!-indultam meg,de Niall elém állt,mielőtt rátettem volna a kezemet a kilincsre.
-Megőrültél?!!Nem mondhatod csak úgy el neki!-lökött hátra.
-Mi az,hogy nem?!!Jogom van hozzá!És neki is joga van ahhoz,hogy emlékezzen rám!-akadékoskodtam és próbáltam bejutni a szobába,de nem ment.Niall erősebb,mint azt az ember gondolná!
-Igen???És az eszedbe jutott,hogy akkor a félrelépésedre is emlékezni fog?-kérdezte hirtelen.Megálltam.-Erre ugye nem gondoltál???Menj,és mondj el neki mindent!Nem bánom!De tudd,hogy ha megteszed,ugyanott leszel ahol a part szakad!Nem fog benned bízni,mert emlékezni fog arra,hogy mást csókoltál meg!Nem fogja érdekelni,hogy mit mondasz!Nem lehetsz vele újra,ha elsieted ezt az egészet!-magyarázta.
-Ezt nem hiszem el!!-ütöttem a falba.-Valaminek mindig történnie kell???Persze!!Még a végén teljes lenne az életem!-mérgelődtem magamban,majd újra Niall felé fordultam.-De miért pont te?!!Miért pont rólad gondolja,hogy a barátja vagy?!
-Szerinted én ezt akartam??-emelte feljebb Niall is a hangját.-Nem én szabályzom,hogy ki jut eszébe és ki nem!!Az meg,hogy pont arra az átkozott csókra emlékezett vissza igazán nem az én hibám!!
-Óh!!Szóval a csók!Ráadásul pont az a rohadt csók!-kiabáltam.-Amiből az az egy volt!Én hányszor csókoltam meg szerelemből?!Azok igazi és mindent elsöprő csókok voltak!Miért nem én jutok az eszébe??Igazán nem értem,mi rosszat tettem,hogy nem lehetek azzal,akit szeretek!!
-Hé haver,nyugodj már meg!-próbálta megfogni a vállamat Niall,de elhúzódtam.
-Nem nyugszom le!!Nem bírod felfogni,hogy milyen szar helyzetben vagyok???Életem szerelme az egyik legjobb barátomat képzeli a fiújának helyettem!Én meg nézzem végig??Na nem!!Nekem ebből az egészből elegem van!!-ordítottam,majd hátat fordítottam és nagy,dühös léptekkel indultam el a lift felé.
-Harry!!Ne csináld már!!Gyere vissza!!Mit mondok Beckynek,hova tűntél?-szaladt utánam.
-Mit bánom én!!Úgysem fogja érdekelni!Most te vagy a mindene!!-fűztem hozzá cinikusan,majd beszálltam a liftbe.

Amikor az ajtó becsukódott lerogytam a földre és üvöltöttem egy hatalmasat.Már nem érdekelt,hogy hol vagyok,vagy hogy ki hallja és ki nem.Úgy éreztem felrobbanok a nyomás alatt.Nem akartam semmi mást,csak Beckyvel lenni.Magamhoz ölelni és megcsókolni.Érezni a szerelmét és a törődését.Minden porcikája hiányzik.Tudom,hogy amit teszek nem segít megoldani a problémát.Mert amit csinálok,azt menekülésnek hívják.Menekülök,mert képtelen lennék végig nézni,ahogyan Niall ölelgeti,ahogy Niallre néz azzal a tekintettel,amiből eddig csak é kaptam.De ami a legjobban aggaszt,hogy mi lesz,ha időközben tényleg egymásba szeretnek?!Ha bekövetkezne,életem további részét remeteként élmém le!Nem engedném meg magamnak,hogy újra szerelmes legyek!Nem,ha a szerelem ilyen fájdalmas!

21:42

*Niall szemszöge*

-Mi volt ez a kiabálás?Mi baja van Harrynek?-kérdezte aggódva Becky azonnal,ahogy beléptem az ajtón.Még hogy nem fog érdeklődni?!!
-Semmi érdekes Szívem.Csak megint rájött az 5 perc!-adtam az egyszerű választ.
-Szívem?!!!!-húzta fel a szemöldökét Louis.
-Öhm...igen.Mostmár nem kell aggódnotok!Becky emlékszik a kapcsolatunkra és tudja,hogy a barátja vagyok.-magyaráztam.A mondat végén kacsintottam egyet a fiúkra,remélve,hogy leesik nekik.Nem szabad elszólniuk magukat,mert akkor lebukok!
-De az nem..-kezdett bele Louis az értetlenkedésbe,de Liam a lábára taposott,ezzel elhallgattatva őt.Egy darabig...
-Az nagyszerű!Ugye Louis??-nézett mosolyogva Liam Louisra.
-Jah....azt hiszem...-nézett furcsán Lou,de nem mondott mást.Megkönnyebbülve felsóhajtottam,majd leültem Becky ágyára.

22:26

*Becky szemszöge*

A srácokat olyan 10 perce zavarta el Ed,hogy hagyjanak pihenni.Igazából egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak,de nem szóltam,hogy nem szeretném,ha elmennének.Gondolkodni akartam a mai napom,hiszen annyi minden történt.Reggel a fiúknak hála eszembe jutott,hogy directioner vagyok.Utána megálmodtam,hogy csókolózok Niallel.Nemrég pedig kiderült,hogy Niall Horan a fiúm.Ez ám az eseménydús nap!

4 napja ébredtem fel a kómából és szerencsére semmi bajom.Az amnéziát leszámítva!De már egyre több és több dolog jut eszembe,szóval nem lehet annyira szörnyű az állapotom!Egyedül egy dolog aggaszt...Harry.Hiába kérdeztem Niallt,hogy miért kiabáltak a folyosón,nem volt hajlandó elárulni.Eleinte azt hittem,hogy rólam folyik a veszekedés,de nem halottam sokat.Zayn,Louis és Liam minden tőlük telhetőt megtettek,hogy eltereljék a figyelmemet a kint zajló eseményekről,de azért néhány szót sikerült elcsípnem.Harry száját olyan szavak hagyták el,mint a "csók" és a "szerelem".Ezek nem igazán kapcsolódhatnak hozzám.Esetleg,ha Niall mondta volna.Szóval a vita okozója bizonyára nem én voltam.De akkor mi a gond???

22:41

*Anne szemszöge* / Harry anyukája :) /

-Szia Kisfiam!Hogy vagy?-kérdeztem rögtön,amikor felvettem a telefont.
-Egyáltalán nem jól!Összetörtem és szükségem van rátok!-mondta szomorúan.Az arcomról letört a mosoly,amit a hívása okozott.
-Mi történt??Beckyvel van valami?-aggodalmaskodtam.Harry már mesélt nekünk róla,így azt is tudjuk,hogy mi történt vele.Egyszer meg is látogattuk Gemmával,amikor még a kómája elején volt.Harry értesített minket,amikor felébredt,és úgy terveztük,hogy megint meglátogatjuk.
-Igen...de nem egészségileg.Jól van,csak....-itt elhallgatott.Vártam egy pár másodpercet,de semmi.
-Itt vagy még,Harry??-kérdeztem.Azt hittem,megszakadt a vonal.
-Igen bocsi,csak elgondolkodtam.-szólalt meg végre.-Otthon lesztek a következő napokban?-kérdezte.
-Igen.Azt hiszem nincsen semmi programunk.-válaszoltam gyorsan.Igazából nem tudtam,hogy mit tervezett Gemma,de az mindegy.Harrynek bármikor itthon vagyunk.
-Jó,akkor haza megyek.Nem bírom itt tovább.Szükségem van egy kis nyugalomra.El kell felejtenem mindent!-magyarázta.
-Persze Drágám,gyere csak.Tudod,hogy bármikor jöhetsz.Szólnod sem kellett volna.Ez az ajtó mindig nyitva áll számodra.
-Akkor gyorsan bepakolok pár cuccot,kocsiba ülök és már indulok is.Meg sem állok hazáig.De most leteszlek.Nemsokára látjuk egymást.Szeretlek Anya!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.

Elképzelni sem tudtam,hogy mi nyomhatja ennyire a szívét.A hangja meggyötört és szomorú volt.Hiába nem vagyok vele minden nap,észrevettem,hogy mennyire szereti Beckyt.Még soha nem hívott fel éjnek évadján,hogy közölje velem: szerelmes és a lány ott alszik a karjaiban!Beckynél megtette!Amikor kómába esett egy percre sem mozdult el mellőle.Rettegett attól,hogy elveszítheti.Most végre boldog lehetne,mert Becky felébredt,de megint nem stimmel valami.Mi történhetett 4 nap leforgása alatt??

-Harry hívott??-jött ki a fürdőből Gemma.
-Igen.-mosolyodtam el.-Az öcséd haza jön!Nemsokára indul.-tájékoztattam boldogan.
-Már éppen ideje,mert kezdtem hiányolni a képét.-vigyorgott.Akármi is a problémája Harrynek,igazából én is nagyon örültem,hogy hazajön.Már jó ideje nem láttam őt!