Sunshine In My Heart

58.fejezet

"A sors az én malmomra játssza a vizet!"

Heyhoo!!.:D
Átléptük a 25.000 oldalmegtekintést!Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!! <3 <3 
És...azt hiszem,hogy az elkövetkezendő részeket nagyon fogjátok szeretni!.:D Igyekeztem belevinni a humort,de a komolyságot is!Jó olvasást hozzá!.:))

UI.:Oldalt szavazhattok,hogy milyen fanfiction-t kezdjek el fordítani nektek!.:) Ha nem gyűlik össze elég szavat nem fogok bele!!!!!

2014.December.3.(Szerda)

21:27

*Becky szemszöge*

(ZENE)
-Mit hagytál itt Niall?-tártam ki az ajtót mosolyogva,de nem a szőke hajú haspókkal találtam szemben magam.Annak,aki ott állt,egyáltalán nem volt szőke haja,viszont annál jellegzetesebb volt.-Hát te??-kérdeztem rá,amikor sikerült feleszmélnem a meglepetéstől.Egy ideig csak álltunk,és bámultunk egymásra,ami elég hülyén nézhetett ki kívülről nézve.De nem érdekelt!Ahogyan megpillantottam elöntött a nyugalom,hiszen nincsen semmi baja.
-Én csak....beugrottam.-törte meg a csendet.-Hogy vagy??
-Jól vagyok...Igazából már rengeteg minden eszembe jutott az életemből,de még mindig vannak hiányzó részek.De legalább már itthon vagyok!A kórház egyre unalmasabbá vált,nem bírtam volna ki egy perccel sem többet.-meséltem neki.-És veled mi a helyzet??Úgy eltűntél,hogy azt hittük,a Föld nyelt el!Merre jártál?-kérdeztem rá.
-Neked is feltűnt,hogy elutaztam???-nyíltak tágra szemei és tényleg úgy tűnt,hogy nagyon meglepődött.
-Öhm...Igen?!..-inkább kérdeztem,mint mondtam.-Úgy értem ki ne venné észre Harry?!A többiek minden nap átjöttek,de te nem voltál sehol.Az öttagú One Direction két hete csak négy taggal fut.Ez elég feltűnő,nem gondolod?-nevettem el magam.
-Hmm...de!Lehet,hogy igazad van!-mosolygott rám,miközben a hajába túrt,hogy megigazítsa kusza tincseit.

Az arcomról lefagyott a mosoly,és csak néztem.Néztem azokat a gyönyörű zöld szemeket,amiket megvilágított az előszobából kiáradó lámpafény.Figyeltem,ahogyan egyre mélyebbek lesznek a gödröcskéi és pillantásommal követtem az ujjai járását,ahogyan belevezeti göndör hajába.Egyszerűen nem bírtam vele betelni!

-Khm...Öhm...Bejössz?-törtem meg a már-már kínos csendet.
-Ha nem zavarok!-rántotta meg a vállát,és egyre jobban mosolygott.Mitől van ilyen jó kedve?!Nem..a kérdés nem is ez.Nekem mitől lett ilyen jó kedvem??
-Nem,dehogy!-vágtam rá.-Egyedül vagyok.-tájékoztattam.
-Mert??Polly hol van?-kérdezte még mindig az ajtóban állva.Azon kezdtem el gondolkodni,hogy miért nem jön beljebb,mire leesett.Elálltam az ajtóból,hogy beférjen mellettem.
-Haza ment Párizsba.Mostanában alig látta az anyukáját.És persze miattam,szóval mondtam neki,hogy menjen nyugodtan,nem lesz semmi baj.De azért jó,hogy jöttél...nem igazán szeretek egyedül lenni.-vallottam be.
-Tudom!-vágta rá.Csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám.Ahogy elhaladt mellettem megéreztem az illatát.Óhatatlanul nagyot szippantottam a levegőbe és becsuktam a szemeimet.Olyan ismerős...olyan kellemes...olyan megszokott...

*Harry szemszöge*

Egy öt órás autóút alatt,rengeteg mindent lehet csinálni.Én jelen esetben gondolkodással ütöttem el az időt.Legalább ezerféleképpen  elterveztem,hogy mit mondok neki,ha találkozunk.De ahogyan megláttam,az összes gondolatom elillant és megszólalni sem bírtam.Kicsit rosszul esett,hogy Niallt várta,de rögtön kiengesztelt azzal,amikor számon kérte,merre jártam.És ahogyan rám nézett!!Minden bajomat elfelejtettem és legszívesebben azonnal magamhoz öleltem volna.Ez mind annak a jele,hogy nem felejtett el teljesen.Ahogy Barbara mondta,még ott vagyok valahol mélyen a szívében,és csak elő kell csalogatnom onnan az emlékeit!Mindent megfogok tenni,hogy sikerüljön!

Már attól nagyon boldog voltam,hogy láthatom,de még jobb kedvem lett,amikor megmondta,hogy egyedül van.A sors az én malmomra játssza a vizet!Természetesen elfogadtam a meghívását és beljebb mentem.Éreztem a tekintetét a hátamon,amíg levettem a kabátomat és felakasztottam a fogasra.Kibújtam a cipőmből is,majd elindultam befelé.Semmi nem változott,amióta nem voltam itt.
-Kérsz inni valamit?Vagy esetleg enni?-kérdezte,miközben elindult a konyha felé,én pedig követtem.A mosolyom levakarhatatlan volt az arcomról.-Harry!Figyelsz??-húzta el a kezét a szemem előtt.
-Jah..persze,bocsi,csak egy kicsit fárasztó elvezetni Cheshire-ből egészen Londonig.-magyaráztam.Egyébként egyáltalán nem voltam fáradt,sőt!Még csak most kezdek felpörögni!
-Ahh...szóval otthon voltál!-mosolygott.-A többiek  nem akarták elmondani,hogy merre vagy.Nagyon haragudtam rájuk!De holnap megmondom nekik,hogy elárultad nekem.Meglátjuk mit mondanak rá!-vigyorgott.-És milyen volt anyukáddal meg Gemmával tölteni ezt a két hetet?Gondolom tényleg nem sűrűn látjátok egymást,amióta híres lettél.-mondta együttérzően.Igazán örültem neki,hogy legalább úgy emlékszik rám,mint a híres banda tagra,Harry Styles-ra.Ez is több a semminél,nem igaz?!
-Hát..nem igazán.Viszont SKYPE-on minden héten beszélünk,ha összejön,akár többször is.De attól még ugyanúgy hiányoznak!Főleg az a lökött nővérem!!-meséltem neki.Gemma megnevezésén jót nevetett,közben elkezdett matatni a hűtőben.

Pár pillanat múlva egy rakás kaját pakolt ki a konyhapultra.Már megakartam kérdezni,hogy Niallt várja-e vacsorára,hogy ennyi mindent elővett,de a végén más kérdést tettem fel.
-Mégis mit csinálsz??-böktem ki,amikor elővett egy nagyobb lábost is.
-Csinálok valami kaját.Biztos éhes vagy annyi vezetés után.-mosolygott rám.
-Ez igazán nem szük...-kezdtem bele,de nem hagyta,hogy végig mondjam.Ez egy rossz szokása volt,de mégis szerettem benne.
-De szükséges!-vágta rá.-Amúgy meg,ha ez megnyugtat,még én sem ettem és semmi dolgom nincs.Szóval szépen itt maradsz és eszel!-jelentette ki,ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké!-nevettem.Igazából abszolút nem akartam elmenni,csak udvariasságból akartam visszautasítani az ajánlatát.De minél tovább maradok,annál nagyobb az esély arra,hogy az eszébe jutok.-Akkor segíthetek??-néztem rá.
-Igazából megy egye..-kezdte,de most én vágtam bele.
-Nem baj!Szeretnék segíteni!-pislogtam rá.
-De nem kell!-akadékoskodott.-Már nagyon régen nem főztem,mert Polly nem hagyta.Most végre itt a lehetőségem,szóval egyedül akarom csinálni.Most én főzök neked,akár tetszik,akár nem!-mutogatott a fakanállal.
-Igenis főnökasszony!-nevettem ki.Legszívesebben magamhoz rántottam volna és addig puszilgattam volna,amíg el nem gyengül és meg nem engedi,hogy segítsek neki.De nem tehettem.-Viszont akkor nem baj,ha gyorsan letusolok?Mire elkészül a kaja,végzek.- ígértem meg neki.Az volt a tervem első lépése,hogy megmutatom neki,mennyire otthon érzem magam a házban.Talán,ha látja,hogy olyan dolgokat teszek,amiket régen,eszébe jut valami.
-Öhm...nem baj,csak nincs nálam olyan ruha,amit felvehetnél.Hacsak nem jó rád az egyik toppom!-nevetett ki.Imádtam,amikor nevet.A hangja szinte csilingel a levegőben,minden porcikámat súrolva.
-Hmm...bármennyire is csábító ajánlat,most ki kell hagynom.-vágtam szomorú arcot.-De kint a kocsiban vannak ruháim!-álltam fel a székről.-Mindjárt visszajövök!

Odakint gyorsan kikaptam a bőröndöt a csomagtartóból és már mentem is vissza.
-Nem mondod,hogy hozzám jöttél először???-nézett a csomagjaimra.
-De!A fiúk nincsenek otthon,mert valami díjátadóra kellett menniük.Nálam meg nincs kulcs.Valószínűleg otthon hagytam anyáéknál.-magyaráztam,míg kivettem néhány ruhát.
-Jah,tényleg!Niall említette,hogy csak holnap reggel érnek vissza,mert Birminghamban van a díjátadó.-mondta,miközben folytatta a zöldségek szeletelését.Féltem,hogy elvágja az ujjait.-De várj!Akkor hogy mész be,ha nincs kulcsod?-nézett fel rám.
-Sehogy!-adtam az egyszerű választ.
-És akkor hol alszol?-kérdezett megint.
-A kocsiban.Nem nagy ügy!-legyintettem.-A Range Roverrel vagyok,ami elég nagy kocsi ahhoz,hogy elférjek benne.És kényelmesebb,mint amilyennek tűnik!-magyaráztam.Már aludtam a Roveremben,és egész tűrhető volt.
-Mi?!Nehogy már a kocsidban éjszakázz!Itt a vendégszoba,majd alszol ott!-jelentette ki.Közben megfordult és kavargatni kezdte a zöldségeket.Már előre vártam,hogy ehessek a főztjéből,mert nagyon ügyesen főzött.Mindig finom volt a kaja,amit ő csinált.
-El leszek én odakint is!-tiltakoztam,csak azért,hogy lássam,mennyire vágyik a társaságomra.
-Harry!Nem fogom hagyni,hogy kint töltsd az éjszakád,amikor bent is lehetsz!Itt maradsz és kész!-pirított rám.
-Jól van legyen!-sóhajtottam.-Köszönöm!-mondtam még,majd elindultam a fürdő felé.

Becky egyáltalán nem úgy reagál,ahogyan számítottam.Sokkal jobban!Annyira érezhető,hogy még mindig törődik velem.Igenis számít neki,hogy mi van velem!Bízik bennem,hiszen megengedi,hogy a házában töltsem az éjszakát.Azt hiszem ennél már csak az lenne a jobb,ha az ágyában tölthetném!.:D

22:16

*Becky szemszöge*

Az első sokk után,hogy Harry Styles áll az ajtómban,egészen jól feloldóttam a közelében.Annyira,hogy felajánlottam neki,töltse itt az éjszakát.Na persze,nem az én ágyamban,csak a vendégszobában.Örültem,hogy vissza jött és valamiért nem akartam,hogy elmenjen.Féltem,hogyha hagyom,hogy kint aludjon,reggelre már nem lesz itt,és kitudja mikor láthatom újra.Nem tudom,hogy miért,de nem akartam,hogy magamra hagyjon!Talán azért,mert egyenesen utálok egyedül lenni,főleg éjszaka.És érzem,hogy Harry jelenléte megnyugtatna!

-Hmmm....Milyen finom illatok!!-jött be a konyhába.
-Köszi,pedig ez csak egy...-kezdtem bele,de befejezni már nem tudtam.

Ahogy megfordultam,hogy ránézzek,még a lélegzetem is elállt!Pont akkor vette fel a pólóját!Amikor áthúzta az anyagot a fején,az izmai megfeszültek és néhány vízcsepp elindult lefelé a hasán.Tekintetemmel követtem az útjukat egyre leljebb,mígnem túlságosan leértem.Elolvastam a fekete boxerének tetejét:"Calvin Klein"Még jó,hogy volt mibe kapaszkodnom,mert hirtelen szédülni kezdtem és azt sem tudtam,hogy takarjam el,mennyire zavarba jöttem.Elfordultam tőle.

-Egy mi??-kérdezett vissza és a hangján hallottam,ahogy vigyorog.
-Egy...egy zöldséges-húsos ragu.-fejeztem be.Jobb később,mint soha,nem igaz?!-Azt szereted nem?-kérdeztem.
-Igen.-mondta mosolyogva.-De várj csak!Honnan tudod,hogy szeretem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Öhm...nem tudom!-mondtam.És tényleg!Honnan is tudtam??-Nem tudom.Amikor elkezdtem főzni,azonnal ez a kaja jutott az eszembe.Valahogy...tudtam,hogy szereted!-magyaráztam.

 (ZENE)
-Akkor emlékszel rá!!-mosolygott,majd hirtelen odaszaladt a hátam mögé és átkarolt.Maga felé fordított,a fenekem alá nyúlt,felkapott és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.Elnevettem magam,mire rájött,mit csinált.A talpaim óvatosan értek talajt,de nem húzódtam el tőle,hiába tartotta a kezeit a csípőmön.-Sajnálom!Csak nagyon örülök!-mosolygott és mélyen a szemembe nézett.
-Én is örülök!-mosolyogtam vissza.Egy darabig csak álltunk ott és figyeltük egymást.Tanulmányoztam az erdő zöld szemeit,megfigyeltem,hogyan kunkorodik a haja az arcára.Mígnem a tekintenem a szájára siklott.Azt vettem észre,hogy a szívem vadul kalapál a mellkasomban,valami olyasmit jelezve,amit egyáltalán nem lenne szabad.Már éppen elakartam húzódni tőle,amikor jobb kezét leemelte a csípőmről és a hátam mögé nyúlt.Mivel nem tudtam,hogy mit csinált lenéztem a kezeire.Ahogyan hátranyúlt tenyerét végig húzta az oldalamon,majd a hátamon,míg el nem érte a gerincemet.Ekkor elengedett és...megkavarta a kaját.
-Majdnem odaégetted miattam!-mondta csendesen,de vigyorogva.
-Megyek kezet mosok,utána ehetünk!-hadartam,majd gyorsan kiszaladtam a fürdőbe,Harryt faképnél hagyva a konyhában-Ez de kínos volt!-ültem le a Wc tetejére.-Ilyen még egyszer nem fordulhat elő!Nekem Niall a barátom!!-szidtam le magam.Nem tudtam,hogy miért,de tisztában voltam vele,hogy másképp érzek Harry iránt,mint kellene.Ez pedig helytelen,szóval nem is szabad ilyenekre gondolnom!

23:45

-Azt hiszem,mostmár ideje lenne lefeküdni!-vetettem fel az ötletet.
-Igen...Már én is álmos vagyok.-ásított egyet Harry.-Menjünk!-mosolygott,miközben felállt és a kezét nyújtotta felém.Azonnal elfogadtam,ő pedig felhúzott a kanapéról,így közvetlen közel kerültem hozzá.Az orrom pont szemben volt a mellkasával,amit még mindig csak az az egy póló fedett.
-Megyek hozok neked ágynemű huzatot.-mondtam,ezzel megszakítva a pillanatot.Alig van itt egy pár órája és annyi ilyen"pillanatom" volt már,hogy el sem hiszitek!Olyankor csak nézek rá,de megszólalni nem tudok.Nem értem,hogy miért Niall a barátom!Arra már régóta emlékszem,hogy nagy fan vagyok és az is beugrott ezzel,hogy Harry volt a kedvencem a bandából.Most kezdek rájönni,hogy ez nem véletlen!!
-Nem kell!-fogta meg a csuklómat,és óvatosan visszarántott maga mellé.-Már vettem el egyet,amikor fürödtem.Remélem nem baj!-mondta,miközben erőteljesen a tekintetemet fürkészte.
-Öhm..nem.Nem baj.-nyögtem ki.Az arcomra erőltettem egy mosolyt majd megindultam az emelet felé.Harry követett.Hallottam,ahogyan a nagy lábaival caflat utánam,fel a lépcsőn.A vendégszoba pont az én hálómmal szemben volt,így amikor én megálltam ő is megállt.-Jó éjszakát!-intettem neki.
-Becky,várj!-szólt utánam,amikor benyitottam a szobámba.
-Hm??-fordultam vissza.
-Köszönöm,hogy itt maradhatok!-mosolyodott el,majd hirtelen a karjaiba zárt.

Én csak ott álltam,az egyik kezem a kilincsen,a másik pedig tehetetlenül az oldalam mellett,miközben rázott a hideg az érintésétől.Egy pillanatig vártam,hogy elhúzódjon,de nem tette,így én léptem el tőle.
-Jó éjt!-engedett el teljesen.Ahogy hátat fordított nekem,még volt egy-két másodpercem megcsodálni hátizmait,de amint becsukta maga mögött az ajtót,én is visszavonultam.

Odalépkedtem a szekrényemhez és kivettem a pizsamámat,ami egy hosszú legingsből és egy bő pólóból állt,majd a tükör elé álltam.Kivettem a fülbevalómat és leengedtem a hajamat.A szívem még mindig gyors tempót diktált,és ekkor elmosolyodtam.
-Oké,nyugi!-parancsoltam képmásomra a tükörben.-Végül is csak Harry Styles alszik a vendégszobámban!-mosolyogtam.Furcsa volt,hogy ennyire felpörögtem Harry jelenlététől!Az ember azt hinné,hogyha egy nap több órát tölt a One Direction nagyobbik részével,akkor már a kisebbik fele nem fog ki rajtam.És mégis kifogott!Harry teljesen más hatással van rám!Néha figyelmeztetnem kellett magam,hogy ne sikítsak!!

Hát igen...Harryt mindig is a világ leghelyesebb és legcukibb pasijának tartottam.És a ma este folyamán az is kiderült,hogy még mindig annak tartom.Majdnem rosszul lettem,ahogyan hozzám ért.És amikor megláttam,ahogyan felveszi a pólóját....amikor az izmai megfeszülnek és minden tetoválását látni lehet..Arról meg ne is beszéljünk,amikor megrázza a haját!Komolyan olyan,mint egy félisten!

Magamhoz véve a pizsamámat és egy tiszta fehérneműt,elindultam a fürdő felé.Amikor beálltam a tus alá a gondolatok újra elöltötték a fejemet.

Érdekes érzéseket vált ki belőlem.Apróságokkal is megnevettet és olyan dolgokat veszek észre rajta,amit máson nem.Feltétel nélkül megbízom benne!Ma is mindent elmeséltem neki,mi történt velem abban a két hétben,amíg nem volt itt.Ő pedig figyelmesen végig hallgatott és amikor kellett elmondta a véleményét,vagy nevetett,vagy csak bólogatott.Nem éreztem azt,hogy nem érdekli!Ellenkezőleg....mindennél jobban esett kiönteni a lelkemet.Nem szégyelltem előtte azt sem,amikor az amnéziámról beszéltem.Elmondtam neki,hogy mi van Niallel és azt is,hogy emlékszem a legjobb barátnőmre.Figyelt és látszott rajta,hogy minden szavam érdekli.De én is így voltam vele kapcsolatban.Elmesélte,hogy milyen volt újra otthon lenni és,hogy mennyire hiányzik neki a családja.Azt is kikotyogta,hogy jelen pillanatban mennyire egyedül érzi magát,de amikor rákérdeztem már nem volt hajlandó elismételni!Hiába....Harry is férfiből van!

A tusolás végére sikerült kiszűrnöm a lényeget ebből az egészből.Olyan,mintha a baleset előtt szoros kapcsolatban álltunk volna...De akkor miért hagyott itt két teljes hétre?Nem tudta,hogy rá is szükségem van?Már megint kezdek összezavarodni....

2014.December.4. (Csütörtök)

03:21

*Harry szemszöge*

(ZENE)
Akárhogy próbálok,egyszerűen nem tudok elaludni.Annak idején sem ment,amikor először éjszakáztunk ebben a házban.Emlékszem,ahogy Niall és Louis lelökött,nekem pedig "sajnos" át kellett mennem Beckyhez.Az ő ágyában tudtam aludni,ebben nem!Ez azóta sem változott.Össze-vissza forgolódtam,megigazítottam a párnákat,kitakaróztam,betakaróztam,megint megfordultam.Kerestem a kényelmes pozíciót,de rá kellett jönnöm,hogy nem az ággyal van a baj!Csak a tudat,hogy Becky egy ajtóval arrébb alszik tőlem,egyszerűen nem hagyott nyugodni.

Biztos vagyok abban,hogy mélyen,legeslegbelül érez irántam valamit.Hogy az a "valami" konkrétan mi is,még nem tudom.De azért vagyok itt,hogy kiderítsem!És azt hiszem,hogy jó úton haladok!Ezt abból sikerült leszűrnöm,ahogyan rám nézett,amikor öltöztem fel tusolás után.A szava is elállt,ahogy meglátott.És mondanám,hogy nem direkt volt,de akkor hazudnék!.:D Gondoltam,ha rám nem is emlékszik,még a testem látványa visszahozhatja az emlékeit.Igazán örülök,hogy visszajöttem,mert valószínűleg jó irányba haladunk!

A nagy gondolkodás és vergődés közben,hogy megtaláljam a helyemet az ágyban,egy furcsa zaj ütötte meg a fülemet.Mintha sírást és elfúló sikítást halottam volna.
-Fáradtabb vagyok,mint gondoltam!-jegyeztem meg magamnak,majd megfordultam a másik oldalamra,becsuktam a szememet és eldöntöttem,hogy mostmár tényleg alszok.Nem telt bele fél perc és egy éles sikoly törte meg a csendet.Ijedtemben kiugrottam az ágyból és azonnal a hang irányába indultam.

Sajnos rá kellett jönnöm,hogy a zaj Beckytől jön.Kopogás nélkül rontottam be a szobájába.Lámpát nem kapcsoltam,hiszen a sötétben is nagyon jól ismertem az utat az ágyhoz,és egyébként is a Hold adott valamennyi fényt.Hangosan sírt és sikított egyszerre, vergődött és patakokban fojt róla a víz.Görcsösen szorította az ágy oldalát és dobálta a testét.Sejtelmem sem volt,hogy mi történt,de nagyon megijedtem.
-Becky!Becky,nyugodj meg kérlek!Hallod??Nincs semmi baj,itt vagyok!-ráztam meg óvatosan a vállát,hogy felkeljen.
-Ne!!Nem akarok meghalni!Kérlek,Istenem nee!!-kiabálta.-Szeretlek Harry...-tette hozzá elfúló hangon.Ha nem figyelek,én sem hallottam volna meg,olyan halkan mondta.Ledöbbentem...álmában tudja,hogy szeret.Vajon emlékezni fog a szavaira,ha végre felébred??
-Becky!!Ébredj fel!Hallod??-megfogtam,és a vállánál fogva feljebb emeltem,de csak annyira,hogy be tudjak ülni mögé.A karomba húztam,enyhén felültetve.Mindennél kíváncsibb voltam arra,hogy mit mondana még,de nem hagyhattam tovább szenvedni!Mert az világosan látszott,hogy nem jó dolgokról álmodik!Muszáj volt felkeltenem és megnyugtatnom valahogy!-Hé,hé!Nyugodj meg,én vagyok az Harry!-öleltem szorosan magamhoz,de még mindig semmi,ezért taktikát változtattam.Elkezdtem simogatni az oldalát, és óvatosan puszilgattam a homlokát,az arcát,majd a nyakát és a kézfejét.A szemei hirtelen kipattantak és vett egy mély levegőt,mint aki most jött fel a víz alól.
-Nem akarok meghalni!-ismételgette.
-Shh....semmi baj!Nem fogsz meghalni!Csak egy rossz álom volt!Itt vagyok veled,csak kérlek nyugodj meg!-kérleltem,miközben a tenyeremet körkörösen mozgattam a hátán.Kissé oldalra fordult,átkarolta az egyik kezemet és magához szorította.Annyira keservesen zokogott,hogy a szívem szakadt bele!Úgy döntöttem,hogy megpróbálom énekléssel megnyugtatni.Akkor is bejött,amikor az az őrült paparazzi betört hozzá.

Ilyenkor kezdek el azon agyalni,hogy vajon jobb volt-e neki nélkülem?Amikor még nem ismert nem volt ilyen zűrös az élete.Először a betörés,majd a baleset,az amnézia,és van egy olyan érzésem,hogy ehhez a szörnyű álomhoz is közöm van.Csak a bajt hozom rá...

Az első szám,ami az eszembe jutott,a 'you and i' volt.Úgy gondoltam,hogy az éppen elég lassú és kellően képes megnyugtatni Beckyt.Először csak lassan dúdoltam,majd halkan,nagyon halkan énekelni kezdtem.Azért halkan,hogy a dalra kelljen koncentrálnia és ne figyeljen másra.Csak el akartam vonni a figyelmét!


(ZENE)
Végig énekeltem a dalt,a sírása elhalkult és úgy tűnt,hogy tényleg sikerrel jártam.Megpróbáltam felülni,mert időközben teljesen lecsúsztam az ágyon,úgy,hogy már majdnem feküdtem,de amint megmozdultam erősebben fogta át a kezemet.Vele együtt ültem fel,a karjaimban tartottam és védelmezően átöleltem,miközben a haját simogattam.Annyira szorította a pólómat,hogy azt hittem leszedi rólam!A fejét a mellkasomhoz nyomta és mélyeket lélegzett,ezzel magába szívva az illatomat.Hiába nem emlékszik rám,a szíve tudja,hogy milyen hatással vagyok rá.
-Elmondod,mit álmodtál?-kérdeztem,amikor már úgy láttam,hogy lecsendesedett.
-EZ nem álom volt!-szipogta és megrázta a fejét.Feljebb kúszott és teljesen belesimult az ölelésembe..Sok sok hónapja először éreztem azt,hogy megbízik bennem.Szorosan tartottam,mert még mindig éreztem,hogy remeg a félelemtől.
-Shh..semmi baj.Nem kell róla beszélned,ha nem akarsz!-mondtam neki.
-Emlékszem a balesetre!-kezdett bele.-Minden percét újra átéltem!Éreztem,amint zuhanunk.Mindenki sikítozott körülöttem.Mindenki félt a haláltól!És az a kislány!Ott szorította az anyukája és nyugtatgatta,hogy nem lesz semmi baj!Harry...meghalt!Emlékszem a velőt rázó gyermek sikolyra,ami elhagyta a száját az utolsó percében!Ott voltam és nem tudtam neki segíteni,mert leblokkoltam a félelemtől!Féltem a haláltól...attól,hogy soha többé nem láthatom a szeretteimet.Nem láthatom anyát,apát,az öcsémet...Pollyt és a srácokat.Féltem,hogy nem láthatlak...Téged!-zokogott.-Bárcsak ez soha ne jutott volna az eszembe!Én nem akarok erre emlékezni!-dúrt a hajába és egy percre azt hittem,hogy kitép minden egyes szálat.
-Hé,hé!Nyugodj meg!-fejtettem ki ujjait hajtincsei közül.-Sajnálom!-szorítottam megint magamhoz és nem engedtem el.Szembe fordítottam magammal,így lovagló ülésben ült a combomon.Megfogtam az arcát és magam felé fordítottam,ezzel kényszerítve,hogy nézzen rám.-Már vége,oké?Már vége van,nem kell többé átélned!Soha többé nem engedem,hogy bármi bajod essen!-pusziltam meg a homlokát.Kezeit átfonta a derekam körül,fejét a nyakamba fúrta és úgy sírt tovább.

Percekig hullatta a könnyeit a kislányért,a fájdalmas emlékért,a félelemért,amit akkor érzett.Éreztem,amint teste elgyengülve nehezedik rám,így rögtön leemeltem magamról és  magam mellé fektettem.
-Mit csinálsz?-kérdezte azonnal.
-Aludnod kell!Ki kell pihenned magad!-magyaráztam neki és már álltam is fel,hogy magára hagyjam,hátha könnyebben alszik el egyedül.
-Nem akarok!-ragadta meg a csuklómat.-Félek,hogy megint visszajönnek az emlékek...-hajtotta le a fejét.
-Pedig aludnod akkor is kell.-jelentettem ki.-Az orvos csak úgy engedett el,hogy vigyázol magadra és ebbe az alvás is beletartozik.Szóval alvás!-parancsoltam rá.Durcásan bólintott egyet,én pedig ráhúztam a takarót.-Jó éjszakát!-hajoltam oda hozzá,és homlokon csókoltam.
-Ne menj el...-suttogta éppen akkor,amikor ajkaim a homlokához értek.-Maradj itt.Kérlek...-kérlelt óvatosan,hangján hallani lehetett,hogy a sírás fojtogatja.Elmosolyodtam a feltételes módon,hiszen nem vágytam semmi másra jobban,minthogy vele legyek.Csak és kizárólag tapintatosságból akartam elhagyni a szobáját.

Nem válaszoltam a kérésére,csak megkerültem az ágyat,és befeküdtem mellé.
-Gyere ide.-mondtam neki,amikor felemeltem a takarót.Félve bújt oda  hozzám és fejét a mellkasomra fektette.Betakartam őt is és az ölelésembe zártam.-Itt vagyok és vigyázok rád.Aludj csak!-pusziltam a hajába.Igen,jól látjátok!Minden adandó alkalmat kihasználok,hogy a puszijaimmal kényeztessem és átölelhessem.Nem csak neki van rám szüksége...nekem is rá!
-Köszönöm.-motyogta a mellkasomba.-Köszönöm,hogy mellettem vagy...
-Én köszönöm,hogy melletted lehetek!-suttogtam,úgy,hogy ő ne hallhassa meg.

Néha még éreztem egy-két könnycseppet a mellkasomra esni,de utána légzése lelassult és egyenletesen szuszogott.Elaludt...Már több,mint 3 hónapja nem voltunk ilyen közel egymáshoz és most én nyújtok biztonságot számára.

Ahogy megmozdultam,lábát azonnal az enyém köré kulcsolta.Mintha álmában is azt hinné,hogy elmegyek.Pedig én soha többé nem fogom itt hagyni Őt!Végre itt van mellettem,úgy,hogy ő is tud róla.Nem kellett beosonnom hozzá,ő kért hogy maradjak!Minden mozdulatát érzem,ami boldogsággal tölt el.Most érzem igazán,hogy vissza kaptam Őt.Már nem fekszik kómában:ha hozzáérek,összerezzen...ha vicceket mesélek,nevet....ha fél,megnyugszik a hangomtól...Végre az a lány lehet velem,akibe már az első perctől fogva SZERELMES VAGYOK!!Bárcsak életem végéig Őt szoríthatnám magamhoz!Bárcsak mindig velem maradna!




UUI.:Hát ennyi volt..:P Remélem tetszett nektek,mert nekem ez az eddigi kedvenc részem..:D Bocsi a sok zene miatt,de szerintem passzoltak a hangulathoz.:) remélem senkit nem zavartak!.:) A következő részt nem tudom,hogy mikor hozom,mert jövőhéten a Balatonra megyek..):) De ígérem,hogy sietek,ahogy csak tudok!Puszika mindenkinek!<3 :*