Sunshine In My Heart

59.fejezet

"Micsoda kombináció!!!"

Heyhooo Bananas!!.:DD

Végre itthon vagyok!El sem hiszem,hogy túl éltem az elmúlt napokat!A Balcsin nagyon jól éreztem magam,de iszonyatosan hideg volt..:/ Viszont rengeteget buliztunk és hülyéskedtünk,szóval jól elfáradtam...XD Viszont  most itt vagyok,hogy boldogítsalak benneteket egy újabb résszel!.:) Ez a fejezet sokkal inkább sikerült viccesre,mint komolyra,szóval jó szórakozást hozzá!.:) <3

UI.: Ezt a részt speciálba az egyik barátnőmnek ajánlom!Jó utazást holnapra és vigyázz magadra!!!Várunk haza! <3 <3 :)) :*

2014.December.4. (Csütörtök)

10:12

*Niall szemszöge*

Tegnap nagyon nehezemre esett egyedül hagyni Beckyt.Már emlékszik a betörésre,ami még a barátkozásunk legelején esett meg vele.Egy őrült fotós,azt hitte visszaveszik dolgozni,ha bizonyítékot talál a Harryvel való viszonyáról,ezért betört a lakásukra és felforgatta az egész házat,ezzel Beckyre ráhozva a frászt.Azóta az eset óta egyszerűen utál egyedül lenni otthon.De a díjátadót nem hagyhattam ki,főleg úgy,hogy Harry sem tudott eljönni.Egyébként tegnap este mi lettünk az év fiú bandája és a legnagyobb fandommal rendelkező banda.Mindennél hálásabbak vagyunk ezért a rajongóinknak!!

Hazafelé jövet,sikerült rábeszélnem Pault,hogy ne a one direction háznál tegyen ki bennünket,hanem Beckynél,így azonnal rá tudunk kukkantani.Mivel Polly ideadta az ő kulcsát,könnyen bejutottunk a házba.

-Shhhh....szerintem még alszik!-csendesítettem le a többieket,amint kinyílt a bejárati ajtó,és Becky nem szaladt elénk,hogy boldogan üdvözöljön.
-Akkor majd ÉN felkeltem!-vigyorgott Louis és megindult a lépcső felé,cipőstől,mindenestől.
-Na nem!!-ragadtam meg a karját,és vissza húztam magam mellé.-Először is vedd le a sáros hótaposódat,mert,ha Polly hazajön és meglátja,hogy retkes a szőnyeg,kitekeri a nyakadat.Sőt,még az enyémet is,mert én engedtelek be.-parancsoltam rá.-Másodszor pedig,majd Én felkeltem.Ti addig csináljatok valami kaját,mert mindjárt éhen halok!-mutattam a konyha felé,majd elindultam Beckyhez.

Amikor odaértem,óvatosan nyitottam be a szobájába,kopogás nélkül,azt gondolva,hogy úgysem zavarnék meg semmit.Hát......megzavarni éppen nem zavartam meg semmit,de csak azért,mert nem láttak!A szám tátva maradt,és pislogtam egy párat,mire lokalizáltam a helyzetet.Becky....Harry....ágy...Micsoda kombináció!!!Önkéntelenül is közelebb léptem,hogy még jobban szemügyre vegyem a párost.Olyan 30 centire lehettem az ágytól,amikor rájöttem,hogy nem halucinálok.Tényleg ők voltak!A számra tapasztottam a kezemet,mert éreztem,hogy pillanatok választanak el attól,hogy egy hatalmasat visítsak örömben.

Szinte ugrándozva botladoztam el az ajtóig,amikor megmoccant Harry.Gyorsan,mégis óvatosan behúztam magam mögött az ajtót és lesiettem a többiekhez.Ott már nem bírtam tovább és egy néma sikolyt engedtem ki a számon,miközben felfelé ugráltam és a kezemmel csapkodtam,mintha körülöttem ezer,meg ezer szúnyog nyüzsgött volna.
-SRÁCOK!!!!-szaladtam körbe a konyhán.-Nem fogjátok elhinni,hogy mit láttam az előbb!!!-tapsoltam egyet-kettőt.A többiek azt sem tudták mi ütött belém,teljesen hülyének nézhettek,főleg,amikor táncikolni kezdtem.

-Talán Becky is pucérkodik reggelente,mint Harry?-tippelt vigyorogva Louis.Ki más?!
-Nem!!-vágtam rá.-De Harry stimmelt!-segítettem ki őket egy picike információval,hátha rájön valamelyikőjük.
-Igen.Harry pucérkodik.De mit vagy ezen úgy meglepődve?Nem értem!-értetlenkedett Lou.
-Hülye!!-csapta hátba Liam.-Nem a pucérkodáson volt a hangsúly,hanem Harryn!Itt van Ő is!!-magyarázta.Hogy vág mindig ilyen élesen az esze??!Olyan,mint a borotva!!
-Az nem lehet!!Visszajött és nem szólt nekünk?Biztos,hogy őt láttad?-kételkedett Zayn.
-Atombiztos!De ha nem hiszitek el,gyertek és megmutatom.-ajánlottam.Nekik sem kellett több!Azonnal elindultak a lépcső felé,de úgy,hogy majd' fellöktek.Utánuk mentem,azt suttogva,hogy "csendesen!"

Fellopóztunk a lépcsőn,majd halkan benyitottunk az ajtón.Csak remélem,hogy nem keltek fel!De nem...még mindig úgy voltak,ahogyan pár perce itt hagytam őket.Aludtak,békésen és csendesen.Becky a fejét Harry mellkasára tette,lábát átvetette a derekán,keze pedig Harry hasán pihent.Harry jobb keze Becky nyaka alatt,a bal pedig Becky a bokáján,ami ugye a derekánál volt.A takaró félig lerugdosva róluk,a párnák a földön hevertek.Érdekes pozíció...:D
 -Elég leharcoltnak tűnik a terep!-állapította meg Louis,miután jó alaposan végigmért mindent.
-Vajon mit csinálhattak???-suttogta vigyorogva Zayn.
-Azt talán jobb,ha nem tudjuk!De úgy látszik,hogy Beckynek visszajöttek az emlékei!-jegyezte meg Liam mosolyogva.
-Igen!-bólogattam boldogan.-De most hagyjuk őket!Lesz mit megbeszélniük,amikor felébrednek!Arról nem beszélve,hogy kilyukad a gyomrom,ha egy percen belül nem jutok kajához!-tereltem ki őket a szobából.

Tényleg örülnék neki,ha Becky emlékezne,de nem akarok annyira előre szaladni.Harrynek nagy a vonzereje...az is lehet,hogy úgy csábította el,hogy Becky semmire sem emlékszik a múltjából.Nem tudni...De jó lenne,ha minden a régi lenne!Fel fogom hívni Pollyt és elújságolom neki is a fejleményeket!Biztosan örülni fog,de előbb reggeliznem kell!!!

-Sajnálom Niall!!-tette a vállamra a kezét Louis,amikor beléptünk a konyhába.
-Mit is??-néztem rá kíváncsian.
-Hogy megcsaltak!-görbítette le a száját.-Nem szép dolog,de Harry,az Harry!Minden lányt elcsábít,csak akarnia kell!-rázta a fejét,miközben együttérző pillantásokat lövellt felém.
-De hülye vagy!!Hogy csalna meg,amikor soha nem is volt a barátnőm??-röhögtem jókedvűen.
-Az most lényegtelen,drága barátom!Ugyanis ezt Becky nem tudja!Azt hitte végig,hogy veled van!-vigyorgott.És tényleg....volt benne valami!De mindegy!Csak legyenek együtt,hogy én is Pollyval lehessek!

11:01

*Becky szemszöge*

Arra keltem fel,hogy valaki egy hatalmasat ásít mellettem.Gondolkodás nélkül,szinte automatikusan fontam az illető köré a kezemet és még jobban hozzá bújtam.Már csuktam is vissza a szememet,hogy aludjak tovább,és akkor leesett!Valaki alszik mellettem!Felkaptam a fejemet és az illetőre néztem.
-Harry....Harry alszik mellettem...-suttogtam magam elé.Gyorsan összeraktam magamban a képet,hogy hogy kerülhetett az ágyamba,ami sikerült is.A tegnap éjszaka borzalmas lett volna Harry nélkül.Az a fajta biztonság,amit Ő nyújtott nem fogható semmihez sem.Sikerült megnyugtatnia,amikor azt hittem,hogy soha nem fog elmúlni a félelmen.Komolyan úgy gondoltam,hogy az elkövetkezendő 100 évben nem fogok tudni aludni,az ő mellkasán mégis 5 percen belül álomba szenderültem.Végig mellettem volt és nem hagyta,hogy bepánikoljak.Nem is tudom,hogy mit kezdtem volna nélküle!Egyszerűen nem bírtam volna átvészelni az éjszakát és megvárni,amíg Niall ideér.Jesszuska!Niall!Mit fog szólni,ha rájön,hogy Harryvel aludtam?Lehet,hogy mégsem  volt olyan jó ötlet ez az egész?!

-Jó reggelt Napfény!!-köszönt Harry mosolyogva,ezzel megszakítva a gondolatmenetemet.Azonnal elfelejtettem Niallt és újra csak rá tudtam figyelni.
-Hogy micsoda??-pislogtam rá.Nem voltam biztos benne,hogy jól hallottam a megnevezésemet.Napfény?!!
-Öhmm...semmi.Csak azt akartam kérdezni,hogy...milyen odakint az idő!-hebegte.-Süt a Nap??-kapta a fejét az ablak felé.Egy pillanatig csak néztem rá,majd kitört belőlem a nevetés.
-Nem tudom,Harry.El van húzva a sötétítő!-nevettem.
-Óh...tényleg!-nevetett ki ő is.

A nevetést csak akkor hagytam abba,amikor megéreztem puha ujjait a lábamon.Megdermedtem és levegőt sem vettem egy pillanatig.Lenéztem a lábamra,ami még mindig a derekán volt.Lassan futtatta végig mutató ujját egészen a lábfejemtől a combomig.Oda...vissza...oda...vissza.Nyeltem egy nagyot és felnéztem az arcára.Tekintetével az ujja útját követte,a szeme valahogy más volt,mint szokott....vágyat,szeretetet és figyelmességet tükrözött.Megnyalta alsó ajkát,amitől kivert a víz.Megint lepillantottam a lábamra.Meg kellett néznem,hogy tényleg ég-e a lábam,mert ahol hozzám ért,mintha lángok söpörtek volna végig rajta.De nem égtem,csak a testem reagált az érintésére.

Össze kellett szorítanom a szememet,hogy elég erőt gyűjtsek ahhoz,hogy elhúzódjak.Amikor sikerült,felpattantam és az ablakhoz siettem.Elhúztam a sötétítőt és kilestem rajta.Nem tudtam,hogy mit tegyek,zavarban voltam,méghozzá nagyon!
-Süt a nap!-jelentettem be és megfordultam.Próbáltam úgy tenni,mintha nem vettem volna észre semmit.Pedig igenis észre vettem.Sőt azt az átható pillantás is feltűnt,ahogy engem nézett,ahogyan az ablak előtt álldogálok.A levegő hirtelen fullasztóvá vált és már azon voltam,hogy fejvesztve szaladjak a fürdőbe,amikor végre megszólalt.
-Jobban érzed magad?-ült fel az ágyon.Kényszerítenem kellett magam,hogy ne nézzek rá.Hogy ne bámuljam meg barna bőrét,a madarakat a mellkasán,a pillangót izmos hasán.
-NEM!!!!-parancsoltam magamra.-CSAK VÁLASZOLJ ÉS AZTÁN MEHETSZ!!!-szóltam magamra,majd elhesegettem a gondolataimat és végre megszólaltam.-Igen,köszi.-böktem ki.
-Nem vagy valami bőbeszédű!-nevette el magát.Hangja megtöltötte az egész szobát,és nekem is mosolyognom kellett miatta.
-Bocsi.-indultam meg az ágy felé,és újra leültem rá.-Jól vagyok,hála neked!-folytattam.-Köszönöm,hogy nem hagytál magamra.Rengeteget segített,hogy megnyugtattál és vigyáztál az álmomra,amíg aludtam.-mosolyogtam és szégyenlősen a fülem mögé tűrtem a hajamat,de azonnal vissza esett oda,ahol volt.
-Igazán nem kell megköszönnöd!-emelte fel a fejemet az államnál fogva.-Ha legközelebb bármi baj van,vagy félsz...-kezdte és ő is megpróbálta a fülem mögé tűrni azt a makacs tincset.-....csak szólj nekem és megoldom a problémát!!-kacsintott.A szívem szó szerint bukfenceket vetett a mellkasomban,és egyáltalán nem akartam,hogy így legyen.Nem lehet így!

11:47

Miután beszélgettünk egy kicsit,megigazítottuk az ágyat és elindultunk a konyhába,mert Harry bejelentette,hogy ő farkas éhes.A lépcsőn lefelé menet elmesélte,hogy Gemma lelökte az ágyról és azóta is fáj a feneke.
-Na nem!-nevettem ki.-Nem hiszem el!Nem lehettek ennyire gyerekesek!
-Dehogynem!Hidd csak el!Megmutassam a lila foltot??-kérdezte lelkesen és már félre is húzta boxszerének szélét,hogy láthassam.
-HARRY!!-csaptam nevetve a karjára és azonnal eltakartam a szememet.-Nem vagyok kíváncsi a fehér seggedre!
-Nem??-húzta fel a szemöldökét.
-Nem!-ráztam a fejemet,még mindig nevetve.
-Pedig én igazán nem vagyok szégyenlős!-tudatta velem jókedvűen.
-Ezt már tudom!-bólogattam.
-Biztos,hogy nem nézed meg??-ajánlotta fel utoljára.
-Nem!Most nem élek ezzel a csodálatos lehetőséggel!-indultam tovább.
-Te tudod!De azért remélem tisztában vagy azzal,hogy lányok milliói szeretnék látni azt,amit én felajánlottam neked!-húzta meg a vállát vigyorogva.
-Mit??A lila foltot a seggeden??-nevettem még jobban.Szabályosan folyt a könnyem!!

A jókedvem azonban elmúlt,amikor leléptünk a lépcsőről és megláttam a cipő halmot az előszobában.Megtorpantam és a szívverésem is kihagyott egy ütemet,amikor rájöttem,hogy a fiúk itt vannak.Niall itt van!!Rögtön azon kezdtem agyalni,hogy mit fog gondolni,ha meglát minket Harryvel.Ha meglátja Harryt boxszerben besétálni,az oldalán velem,rövid naciban és pólóban...kócos hajjal,boldogan nevetgélve.Mi fog gondolni??Biztosan azt,amit én gondolnék fordított esetben!

Hirtelen támadt egy ötletem!Mivel ők még nem láttak meg minket,még nem késő visszafordulni,eldugni Harryt a szekrényben,lejönni,mintha mit sem történt volna,megvárni,míg elmennek,majd kiengedni Harryt a szekrényből.Egészen kivitelezhetőnek tűnt.De Harry túl fürgének bizonyult!
-SRÁCOK!!-kiáltotta el magát és beugrott a konyhába,egyenesen a fiúk közé.Normális?!!
-Harry!!Galambom!!De jó újra látni!!-visított Louis,majd a többiekkel együtt letámadták Harryt.Úgy összepréselték,hogy csak a haja látszott ki a kupacból!

 -Mizújs haver?-bökte oldalba Zayn,miután elengedték egymást.
-Semmi!-rántotta meg Harry vigyorogva a vállát.És,mint aki otthon van,töltött magának kávét,kivett egy tányért és ő is enni kezdett,abból a valamiből,ami az asztalon gőzölgött.
-Nem tűnt "semmi"-nek!-húzogatta a szemöldökét Liam.
-Tényleg!Beckyt hol hagytad??-érdeklődött teli szájjal Niall.Sokkal inkább tűnt éhesnek,mint mérgesnek.
-Az előbb még itt volt mögöttem!-nézett szét a göndörke.-Beck!!Gyere már!!Itt vannak a többiek is!!-hívott hangosan.

Vettem egy nagy levegőt és elindultam a konyhába.Úgy voltam vele,hogy jobb mihamarabb túl esni a kiabálós,veszekedős részen.
-Khm....Jó reggelt!-köszöntem halkan.-Szia Niall.-léptem oda hozzá,arcon pusziltam,majd az ölébe ültem.Amikor megláttam,hogy mit eszik,odanyúltam a tányérjához,megcsíptem magamnak egy falatot és bekaptam.Zayn,Louis,és Liam tágra nyílt szemmel bámultak minket.....Harry félrenyelte a falatot,amit éppen lenyelni készült...Niall meg csak egy "szia"-t nyögött ki nagy meglepődésében.-Oké...-fordultam meg egy kicsit,hogy lássam Niall arcát.-Tudom,hogy mérges vagy és,hogy nem szabadott volna Harryvel aludnom,mert te vagy a barátom,de nagyon féltem és te nem voltál itt,Harry viszont igen,én meg nagyon féltem,mert az éjszaka közepén eszembe jutottak a baleset pillanatai,és tényleg nagyon megijedtem,féltem,hogy megint előjönnek a képek amíg alszom,ezért megkértem Harryt,hogy maradjon velem.-hadartam egy levegővel és sokszor használtam a "féltem" szót,hátha azzal hatok rá és megsajnál.-Kérlek ne haragudj!!-öleltem meg jó szorosan,hátha elnyerem a bocsánatát.Reméltem,hogy elnyerem!



Bocsánat,hogy csak ennyi lett,de még fáradt vagyok és egy kicsit beteg is!.:/ legközelebb megint hosszút hozok,ígérem!.:) Remélem tetszett!.<3