Sunshine In My Heart

64.fejezet

Emlékek 2.rész

Heyhooka!!..:D
Legelőször szeretném megköszönni a pozitív hozzáállásokat az előző részhez!Nagyon aranyosak vagytok,amikor ennyire örültök egy-egy eseménynek...és ha ti boldogok vagytok,akkor én is!.:) Ráadásul túlléptük a 29 000 oldalmegtekintést,ami számomra nagyon nagyon nagy öröm!..Szóval köszi mindent! <3
Reményeim szerint ezt a részt még jobban fogjátok szeretni,mint az előzőt,ha szabad ilyet mondanom!.:P Mindenesetre jó olvasást mindenkinek,és további szép szünetet!

UI.:A következő részt még nem tudom,hogy mikor hozom,de igyekszek!Puszi..:* <3 :)

2014.December.21. (Vasárnap)

13:48

*Becky szemszöge*

Gondolkodtatok már azon,hogy a sorsotok előre megvan írva?Mert én igen,és arra jutottam,hogy az enyém bizonyára két szálon fut.Az egyiken ott van Niall,a másikon pedig Harry.Harry,akinek a csókja mindennél édesebb.Nem tudom miért,de néha úgy érzem,hogy bőven elég volna az egyik lehetőség is.Amikor Harry visszajött Chesireből,tudtam,hogy az életem örökre megváltozik.Ő az egyetlen ember,aki képes feléleszteni a pillangókat a hasamban...akinek minden megjegyzésétől képes vagyok talpig levörösödni,úgy,hogy egy paradicsom is megirigyelhetné a színemet.Ezeknek az apró dolgoknak jelenteniük kell valamit!

A tegnapi nap végig arról szólt,hogy próbáltuk elrejteni a felszínre törő érzéseinket,de egy idő után azt hiszem,mind a ketten besokalltunk.Engedtünk a csábításnak és,ha csak egy percre is,de elfelejtettük,hogy kik vagyunk.Arra koncentráltunk,hogy együtt kik lehetnénk.Legalábbis az én fejemben hasonló gondolatok kavarogtak,már amikor nem éppen azt ismételgettem magamban,hogy "úú",meg "áá",meg "jajj,de jó",vagy "mééég". Amikor levegő hiányában kénytelenek voltunk elválni egymástól,egyikünk sem szólt semmit.Csak ültem ott Harry ölében,miközben Ő a hátamat támasztotta és várta,hogy megszólaljak.De a szavak cserbenhagytak,mint már oly' sok alkalommal.Nem tudtam,mit mondjak!Hiába számítottam rá,mégis túl hirtelen történt minden.Pillanatok alatt megcsaltam a barátomat és a tényt fel kellett dolgoznom.

Harry bizonyára pozitívumnak vette a hallgatásomat,mert elmosolyodott és közel hajolt,majd megint megcsókolt.De mostmár nem engedtem...A kezemet a mellkasára tettem,eltoltam magamtól és kiszálltam az öléből.Nem mondtam semmit,mielőtt végleg otthagytam volna.Egy pillantást vetettem rá,majd kimásztam az autóból és besiettem a házba.Egyenesen a szobámba mentem,mert nem akartam Pollyval beszélni.Egyáltalán nem akartam senkivel sem beszélni,csak egyedül lenni..hogy végig gondolhassak mindent.

Nem értettem,hogy Harry miért próbálkozik nálam olyan erősen,amikor tudja,hogy nem vagyok szingli.Sőt,a pasim történetesen az egyik legjobb barátja!Mérges voltam Harryre,de magamra is.Ha én meg tudtam volna állni,nem lenne ekkora bűntudatom!!Niall szemébe tudnék nézni,bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül!És hogy Harryvel mi lesz??Ez egy igazán jó kérdés!!Mostantól,ha találkozok vele,mindig a puha ajkai fognak eszembe jutni és a hatalmas tenyere,amint a hátamat simogatja vele.Nem tudom,mit hoz a holnap,de abban teljesen biztos vagyok,hogyha Harrynek egyszer sikerült elcsábítania,akkor másodjára és harmadjára is sikerülni fog.Megtört a jég,innentől már nincs visszaút...elérte a szívemet!

*Harry szemszöge*

Mindennél boldogabb voltam,miután Becky engedte,hogy megcsókoljam.Igaz,hogy másodjára már nem,de nem vagyok telhetetlen.Szegény hirtelen nem tudta,hogy mit csináljon,ezért kiszállt az autóból,és otthagyott.Nem haragudtam meg rá,sőt tegnap óta képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást!Fütyörészve járkáltam fel-alá a házban,de nem volt jó sehol.Egyedül akartam lenni,hogy nyugodtan kitombolhassam magam és gondolkodhassak a folytatáson,de Louis közelében ez majdnem egyenlő a lehetetlennel.Emiatt döntöttem úgy,hogy egy pár napot a saját házamban töltök.Nem nagy szám,csak egy szimpla ház,de mégis otthonos és csöndes,Louis-mentes övezet!

A ház London külvárosában van,egy eldugott utcában.Van benne egy konyha,egy fürdő,egy hálószoba és egy nappali.Továbbá egy aprócska kert,ahol tökéletesen lehet relaxálni,ha el akarok menekülni egy kis időre.A srácokon és Beckyn kívül senki sem tudja,hogy az én birtokomban van,így a paprazzik sem háborgatnak,ha ott vagyok.Éljen a nyugalom!!

18:02

*Niall szemszöge*

Tegnap Harry furcsán viselkedett.Folyamatosan fütyörészett,ugrándozott és vigyorgott,de hiába kérdeztük,hogy mi történt,nem volt hajlandó egy árva szót sem mondani.Amikor pedig megelégelte,hogy állandóan faggatjuk,bejelentette,hogy elmegy a házába pihenni,legyünk szívesek nem zaklatni,amíg vissza nem jön!Mi meg pusztuljunk bele a kíváncsiságba!Hát kösz Harry!!

Igyekeztünk tiszteletben tartani a kérését,de a kíváncsiság nagy úr!Mivel sejtettem,hogy Becky áll Harry boldogságának a háta mögött,eldöntöttem,hogy meglátogatom a lányokat.Ha Becky nem is mond semmi,hátha Polly tud valami érdekeset.

Amikor odaértem,megnyomtam a csengőt,és vártam,hogy valamelyikőjük ajtót nyisson.
-Jövök!!-kiabált Polly.-Ó..Szia,Niall.-ölelt meg mosolyogva.Meglepődött,hogy lát,de azért örült nekem.-Mi járatban??-kérdezte,amíg bementünk a nappaliba és helyet foglaltunk a kanapén.
-Nem tudsz valamit,a tegnap történtekről??-tértem rá a lényegre.Ügyeltem arra,hogy Becky véletlen se hallja meg,mert akkor lebukunk!!Választ azonban már nem kaptam,mert meghallottuk Becky lépteit a lépcső felől.
-Ki volt az??-kérdezte Becky,amíg lejött a lépcsőn.-Óh...Szia.-köszönt nekem meglepődve,amikor belépett a nappaliba.-Öhm...bocsi,de nekem el kell mennem a boltba.-nyögte ki egy perc után.
-Most?Nem maradsz itt beszélgetni??-kérdeztem tőle mosolyogva és megpaskoltam magam mellett a kanapét.
-Nem!Izé...nem lehet!Tényleg mennem kell....csomagolópapírt venni...Mert elfogyott!!-makogta.-Majd jövök,de nem tudom,hogy mikor.Nem muszáj megvárnod,ha sietsz....sziasztok!!-hadarta el,majd felkapta a kabátját,és már ment is.

-Oké...ez meg mi volt??-ültem közelebb Pollyhoz,mivel már nem kell tartanunk attól,hogy Becky rajtakap minket.-Becky nagyon furcsa volt.Mintha nem akart volna velem beszélni.És csak nekem tűnt fel,hogy kerülte a tekintetemet??Mi baja van??
-Fogalmam sincs!-sóhajtott Polly.-Tegnap,amikor hazaértek Harryvel,pont a konyhában mosogattam és láttam,amikor leparkoltak.Elég sokáig csak állt a kocsi az út szélén,de egyikük sem szállt ki belőle.Majd Becky hirtelen kipattant.Se szó,se beszéd,felszaladt a szobájába és azóta csak ebédelni jött ki.De akkor sem nagyon beszéltünk..-mesélte.
-Harry meg dalolászik,fütyörészik és folyamatosan vigyorog.Úgy fel van dobva,mint Louis,amikor Kevinnel beszélget.-mondtam viccesen.Polly elmosolyodott,én pedig még közelebb húztam magamhoz.-Hiányzol!-pusziltam meg.
-Te is...De lassan helyre rázódik minden.-sóhajtott megint,majd átkarolta a derekamat és ráfeküdt a mellkasomra.Szeretem,ha Becky velünk van és beszélgethetünk,de most őszintén szólva örültem,hogy elment.Legalább egy keveset megint együtt lehettünk,csendben,kettesben.

19:11

*Becky szemszöge*

Amikor megláttam Niallt a kanapénkon ücsörögve,majdnem szívrohamot kaptam.Azt gondoltam,hogy lesz legalább egy napom a csókot követően,hogy kellően átgondoljam a történteket,de nem így lett.Niall anélkül jött át,hogy szólt volna,ezzel engem még kínosabb helyzetbe hozva.Legalább tudtam volna,hogy jön!!

Mivel nem akartam elszólni magam,úgy döntöttem,hogy otthagyom Pollyval.Tisztában vagyok vele,hogy a menekülés nem old meg semmit,de minden bizonnyal ez volt a legjobb dolog,amit tehettem.És valóban elfogyott a csomagoló papír,szóval nem hazudtam.

Miután megvettem a tökéletes csomagolót,nem siettem,hogy visszamenjek.Beültem egy Nando's-ba és megittam egy Cappuchinot.Húztam az időt...De rájöttem,hogy nem bujkálhatok örökre,így  elindultam.Hogy némiképp enyhítsem a lelkiismeret furdalásomat,vettem Niallnek egy csípős-csirke menüt.Az a kedvence,biztosan örülni fog neki.Nem akartam vele találkozni,beszélgetni meg végképp,de ha már muszáj,legalább egyikünk legyen jókedvű.

Mire haza gyalogoltam beletelt 20 percbe is.Nem sittem el,szépen lassan pattyogtam és minden autót átengedtem a kereszteződéseknél.Nem rohanok sehová!
-Csak ne legyen itt!-imádkoztam magamban,miközben halkan benyitottam az ajtón.Lábujjhegyen osontam el a nappaliig,és bekukucskáltam.Olyan kép fogadott,amire soha nem számítottam volna.A Nando's zacskó kiesett a zsebemből,és a szám elé kaptam a kezemet.Hirtelen nehéz volt levegőt venni,és nem tudtam,hogy szomorúnak,megbántottnak,vagy boldognak kellene éreznem magam.Csak álltam egy helyben és vártam,hogy történjen valami.Hát történt is...emlékek sorozata árasztott el.Láttam magam előtt a két legjobb barátomat,amint ölelkeznek,nevetgélnek és csókolóznak...láttam,ahogy kézen fogva sétálnak...egyik pillanatról a másikra jöttem rá,hogy valami nem stimmel...valami,ami itt volt az orrom előtt...

*Polly szemszöge*

Miután Becky elment itthonról,Niall teljesen elengedte magát.Hiába mondtam neki,hogy most már ne csókoljon meg,mert Becky bármelyik pillanatban haza érhet,nem hallgatott rám.Megnyugtatott azzal,hogy majd halljuk,ha kinyílik a bejárati ajtó.Hát nem hallottuk....

Egy halk puffanásra lettünk figyelmesek,és azonnal a hang irányába kaptuk a fejünket...de már túl késő volt!Becky a nappali ajtajában állt,a kezét a szája elé szorította,a földön pedig egy Nando's zacskó hevert.Valószínűleg annyira lesokkolta a látvány,hogy kiejtette a kezéből.
-Becky...megtudjuk magyarázni!!!-pattant fel mellőlem Niall.
-Tényleg??Hát az tök jó lenne,mert nem vagyok képes felfogni,hogy miért csókolózol a legjobb barátnőmmel!!-vitte feljebb a hangját Becky.Végülis annyira nem volt mérges,mint amilyennek tűnt...ez jó,nem???
-Azért,mert...nos,hát...azért,mert Polly a  barátnőm!-húzott magához Niall.Átkarolta a derekamat és rám mosolygott.
-Na várj!Nem biztos,hogy jól hallottam!-Becky hangja legalább három oktávval magasabb lett és elég értetlen arcot vágott.
-Nem,teljesen jól hallottad!Nem te vagy a barátnőm,hanem Polly.A mi "kapcsoltunk" csak színlelés volt,mert az orvos nem engedte,hogy elmondjuk neked az igazat.Magadtól kellett volna rájönnöd,de azt hiszem,hogy lebuktunk...-magyarázta a szőkeség.Becky egy darabig néma volt,majd sokkal idegesebben és mérgesebben szólalt meg.
-Áh...már értem!Hazudtatok nekem,mert egy akárki orvos azt mondta.Ha azt tanácsolja,hogy verjetek fejbe,azt is megteszitek??Elvileg ti vagytok a legjobb barátaim,de heteken keresztül a szemembe hazudtatok!Elhitettétek velem,hogy Niall a barátom!!Én pedig éjszakákon át nem aludtam,mert azon gondolkodtam,hogy miért nem érzek iránta semmit!!Istenem!!Furdalt a lelkiismeret,mert belegabalyodtam Harrybe!!!Majd belehaltam abba,hogy megcsaltalak!!Szidtam magam,mert engedtem,hogy megcsókoltam!!-borult ki.-Tudjátok mit??Inkább mondtátok volna el már a legelején!!Annyi mindent megspórolhattatok volna!!-kiabált,majd hátat fordított és elment.

2014.December.22.(Hétfő)

02:04

*Niall szemszöge*

-Hol a fenében lehet már??-aggodalmaskodott Louis.Miután Becky elment,felhívtam a fiúkat és elmondtam nekik,hogy mi történt.Ők persze mindent kihajítottak a kezükből és siettek hozzánk,így most együtt várjuk,hogy Becky haza jöjjön.Harryt még egyikünk sem merte tájékoztatni.Egy:éjszaka van,és bizonyára alszik.Harry pedig nagyon utálja,ha felébresztik és akkor borzalmasan morcos tud lenni.Kettő:valószínűleg nem venné jó néven,ha bejelentenék,hogy a szerelme kitudja merre jár.
-Ötletem sincs,merre járhat ez a lány!Nem kellene mégis csak felhívni Harryt?Hátha Ő tudja,hogy hol van!!-javasolta Zayn.
-Nem,nem!!Kinyír,ha megtudja!!-ültem le a kanapéra és nemlegesen ráztam a fejem.
-Jajj,hogy mindent nekem kell csinálni!!!-pattant fel mellőlem Polly.-Iszonyatosan beszarik vagytok!!Majd én beszélek Harryvel,ha ti nem!-nézett ránk mérgesen.Felkapta a telefonját és már hívta is Harryt.Hogy ebből mi lesz?!

*Harry szemszöge*

 Miért van az,hogy mindenki hajnalban hív,amikor alszok??!!Nem lehet igaz,hogy az embert nem hagyják nyugton!!
-Mi olyan sürgős,hogy nem ért rá reggelig???-kaptam fel mérgesen a telefont,meg sem nézve,hogy ki az.
-Nem tudjuk,hol van Becky...-közölte velem egy ismerős hang.
-Mi??Polly te vagy az?-ültem fel és megdörzsöltem a szememet.Egy pillanatra azt hittem,hogy álmodok.
-Igen,én vagyok.Becky elment és már nagyon rég nem jött haza,nem veszi fel a telefont.Fogalmunk sincs,hogy merre lehet!-ismételte meg.Tehát mégsem egy álomról van szó...
-Oké,várj!Nem értem.Mégis miért ment el?És mikor történt mindez??-faggattam.Közben kihangosítottam a telefont,letettem az ágyra,a szekrényemhez rohantam és öltözni kezdtem.
-Meglátta,ahogy Niall megcsókolt,így muszáj volt neki elmondanunk az igazat.Teljesen kiborult,kiosztott minket,majd dühösen elrohant itthonról.Ez volt olyan 6-7 órája...-mesélte.
-Nem igaz,hogy ilyen hülye ez a Niall!!Most miatta megint minden összedőlt,mint egy kártyavár!!Kezd elegem lenni!!-fújtattam a telefonba mérgesen.
-Nem csak az ő hibája volt...-mondta Polly.Hallottam a hangján,hogy mennyire bántja a dolog.Valószínűleg már nagyon régen nem volt komoly vitájuk Beckyvel,így nem hiszem,hogy jól bírja.Ő is ki van borulva!
-Jó,már úgyis mindegy..Hol vagytok most?-kérdezte,miközben bebújtam az első farmerba,ami a kezembe került.
-Itt vagyunk nálunk.Louis,Liam és Zayn is átjött,és most együtt várjuk Beckyt.-tájékoztatott.
-Oké,akkor mondom,hogy mi lesz!Te és Niall szépen ott maradtok nálatok,hátha Becky haza megy.Louist és Zaynt küld vissza a One direction házba,ha véletlen oda menne.Liam meg menjen és nézzen szét a városban.Én is megyek megnézem a kedvenc helyein,hátha meglesz.Ha valaki megtud valamit,értesíti a többieket!-adtam ki parancsnak.
-Oké,értem.És Harry....sajnálom.-mondta Polly halkan.
-Semmi baj...már megtörtént,nem tehetünk ellene semmit.A legfontosabb,hogy megtaláljuk Beckyt.A többit majd megbeszéljük.Most megyek.Szia!-nyomtam ki.

Bedugtam a telefont a zsebembe,felkaptam a kulcsokat,és már indultam is kifelé.Úgy döntöttem,hogy autóval megyek,mert azzal gyorsabban haladok,mintha gyalogolnék.Liam amúgy is gyalog megy,így több helyre be tud nézni.

02:47

Végig mentem majdnem az összes helyen,amit Becky szeret,de sehol sem találtam.Az egyetlen reményem a kikötő maradt.Becky mindig azt mondta,hogy megnyugtatja a víz zúgása és tényleg szerette a víz mellett álldogálva tölteni az idejét.Ha ott nincs,akkor nem tudom,hogy mi tévő leszek.

*Becky szemszöge*

A víz...néha csendes és nyugodt,de van,hogy háborog és mindent elpusztít,ami az útjába kerül.Annyira változékony...ezért jöttem most is ide.Le kellett nyugodnom,hogy tisztán gondolkodhassak.Sajnos több,mint 5 órányi agyalás sem segített a helyzetemen.Semmi nem változott meg,amíg csendben üldögéltem a kikötő elhagyatott részén.Talán annyi,hogy visszajött az összes emlékem Pollyról és Niallról.Most már emlékszem hogyan jöttek össze,és mennyire egymásnak lettek teremtve.

Nem fér a fejembe,hogy miért kellett hazudniuk nekem!Biztosan tudom,hogy túléltem volna,ha már a kórházban közlik velem az igazságot.Miért kellett ezt az egészet ennyire elhúzni?Fájdalmat okoztak saját maguknak...Nagyon nehéz lehetett mind a kettőjüknek.Pollynak végig kellett néznie,ahogyan Niall ölelget,becézget és puszilgat.Niallnek meg el kellett játszania,hogy Polly nem jelent számára semmit.És mindeközben nekem és Harrynek is fájdalmat okoztak.Annyi álmatlan éjszakám volt azért,mert nem tudtam hová tenni a dolgokat kettőnk között.És,bár még mindig nem vagyok biztos a Harry és köztem lévő furcsa vibrálás jelentésében,tudom,hogy valami van közöttünk.Vagy volt...még nem tudom.Én soha nem akartam,hogy rossz legyen Pollynak,Niallnek,vagy Harrynek.Most mégis miattam van a baj!

A gondolataimba merülve nem vettem észre,hogy nem vagyok egyedül,így amikor két erős kar fonódott a derekamra ijedten ugrottam egyet és hátra fordultam.
-Harry???-néztem rá meglepődve.-Mit keresel itt??És egyáltalán honnan tudtad,hogy itt vagyok?De mindegy is...Nem akarok beszélgetni!Az lesz a legjobb,ha elmész!-fordultam vissza a víz felé.Igyekeztem a hullámokra és az apró fényekre koncentrálni a túlparton.Figyeltem a London Eye kivilágított körvonalát és a Hol tükörképét a folyón.Gyönyörű és nyugodt volt a víz.

-Egyedül nekem mondtad el,hogy ha mérges,vagy szomorú vagy ide jössz.Azt mondtad,hogy a víz hangja megnyugtat és tisztábban tudsz gondolkodni.-magyarázta.Nem emlékeztem rá,hogy bárkinek is elmondtam volna ilyesmiket,de hiszek neki.Bizonyára a baleset előtt történt.-Hogy vagy?-kérdezte meg óvatosan.
-Te is tudtad igaz?Mindenki tudta,hogy nem vagyok Niall barátnője,csak én nem,ugye?-kérdeztem.Nem törődtem az Ő kérdéseivel,de Ő sem válaszolt az enyémekre,így igennek vettem.A hallgatás beleegyezés!-Miért tették meg ezt értem?Miért kellett belemenniük egy olyan hazugságba,ami nekik is csak bonyodalmakat okozott?Az Istenért!Egyáltalán miért nem jöttek vissza még az emlékeim?!!-mérgelődtem tovább.Tettem egy pár lépést a víz felé,távolabb Harrytől.A könnyeim mardosták a szememet,de nem akartam,hogy Harry sírni lásson...
-Azért tették,mert szeretnek!Polly és Niall a legjobb barátaid.Ők azok közé az emberek közé tartoznak,akiknek igenis fontos,hogy boldog legyél!Nem akarták,hogy még jobban kiborulj.Elég volt neked az is,hogy nem emlékszel az életed nagy részére.Csak jót akartak,mert szeretnek..És tudod mit?Én is szeretlek...el sem hiszed,hogy mennyire jó lett volna elmondani neked az igazat.Szerettem volna,ha tudod,hogy ki vagyok...-jött közelebb.-Mindig itt voltam neked és ez soha nem fog megváltozni,akármi is lesz ezek után.-mondta halkan,majd annyira közel jött,hogy éreztem a leheletét a nyakamon.Ekkor sokalltam be végleg.Elegem lett mindenből,ami történt a baleset óta.Újra az a lány akartam lenni,aki előtte voltam,bármilyen is voltam akkor.

Kövér könnycseppek csordultak le az arcomon,és azt kívántam bárcsak mindenre emlékeznék.
-Hé...ne sírj!!-fordított meg.Karjait körém fonta,fejemet a mellkasába fúrtam és a pólóját markolásztam.Igaz,hogy még nem tudom,hogy Harry ki volt az életemben,de érzem,hogy fontos volt nekem.És még mindig fontos.Akkor van mellettem,amikor igazán szükségem van rá,az ölelése pedig mindennél jobban esett.

Egy jó 5 percig nem szólt semmit,csak szorosan tartott és próbált megnyugtatni.Tenyerével a hátamon körzött,állát a fejemen pihentette és nem engedett.Karjaiban kirázott a hideg,amint megéreztem teste melegét.
-Gyere,haza viszlek.A többiek már nagyon aggódnak érted!-szólalt meg csendesen.
-Nem!Nem akarok visszamenni!-jelentettem ki,majd elhúzódtam tőle.
-De muszáj!Nem maradhatsz itt örökre!Azonkívül hideg van és megfázol!-okoskodott.
-Én már pedig egy darabig oda biztos nem megyek!-ráztam a fejemet a nyomatékosítás érdekében.
-Akkor jössz hozzám,csak menjünk már!!-erősködött,majd megfogta a csuklómat és az autója felé kezdett húzni.
-Mi?Nem!Nem érted,hogy nem akarok találkozni vagy beszélni egyikükkel sem?Ha a One Direction házba megyek,ott tuti összefutunk és elkerülhetetlen lesz a veszekedés!Időre van szükségem!-cövekeltem le az út közepén.-A legjobb az lesz,ha hazautazok egy pár napra..vagy hétre.
-Mi?Dehogy mész  te sehová!-közölte velem.-Nem a közös házba akarlak vinni,hanem a saját házamba.Na,jössz már??-türelmetlenkedett.-Jó,akkor majd viszlek én!!-jelentette ki,mivel nem voltam hajlandó megmoccanni.Egy nagy lépéssel ott termett előttem,felkapott a vállára és elindult a kocsi felé.
-Harry!Most rögtön tegyél le!!-püföltem a hátát,de mint aki meg sem érezte,ment tovább.-Mi vagyok én?Valami zsák,hogy így felkaphass??-mérgelődtem.
-Nem vagy zsák,csak nagyon makacs vagy!!-mondta vigyorogva,majd berakott az autóba.

Rá is mérges lettem,ezért nem szóltam hozzá.A néma csend közepén éppen elég időm volt,hogy megint a gondolataimba feledkezzek,de most nem Niallön járt az eszem,hanem Harryn.Igyekeztem sorban végig venni mindent,ami eddig történt.Harry mindvégig tudta,hogy nem vagyok Niall barátnője,és amióta csak felébredtem a kómából folyamatosan ostromol.Anya öleléssel köszöntötte,amikor eljöttek meglátogatni,az öcsém szó szerint a nyakába ugrott,apa pedig..nos apa gyilkos pillantással jutalmazta és "fiam"-nak szólította.Emlékszem,hogy Harry volt a legboldogabb,amikor felébredtem.Annyira örült,hogy majdnem megfojtott a szeretetével és minden áldott nap bejött látogatni.Egészen addig,amíg ki nem derült,hogy Niall barátnője vagyok..vagyis,amikor azt hittem,hogy...mindegy!A lényeg,hogy Harry hosszú időre eltűnt,amikor meg visszatért azonnal hozzám jött.Furcsán viselkedett,most,hogy így utólag belegondolok.Pont annyira akart engem,mint én Őt.Remeg kezem-lábam,ha a közelemben van,a szívem meg majd kiugrik a helyéből,ha hozzám ér.Azt hiszem,hogy ez nem normális reagálás...és tegnap,amikor megcsókolt...Istenem,annyira kellemes és ismerős érzés kerített a hatalmába..Lehet,hogy Harry és én...?...

03:16

*Harry szemszöge*

A 20 perces autóút alatt Becky egyszer sem szólt hozzám.Én sem szóltam hozzá,mert nem tudtam,hogy mit mondhatnék.Jó lenne vele beszélni,hogy tudjam most mire emlékszik,de nem törhetek ajtóstul a házba.Annak kell örülnöm,hogy nem utasította el a meghívásomat a házamba.Megbízik bennem és engedi,hogy megvigasztaljam.Ez mindenképpen hatalmas előrelépés!
-Megjöttünk!-jelentettem ki,amikor felkanyarodtam a felhajtómra,és megállítottam a motort.
-Gondoltam,mivel nem mozdulunk egy centit sem és leállítottad az autót.-vágta rá cinikusan,de legalább hajlandó hozzám szólni.
-Ne legyél már ilyen durci!Én azt szeretem,ha mosolyogsz!Na gyerünk,had lássam azt a gyönyörű fogsort!-nyúltam a szájához,hogy mosolyra húzzam azt.-Áu!-kiáltottam el magam,amikor rácsapott a kezemre.-Aha...már látom,hogy a helyzet súlyosabb,mint gondoltam!-vakargattam meg az államat és próbáltam úgy beszélni,mint egy orvos.-A Harry-féle felvidító módszert kell alkalmaznom.-közöltem vele.
-És az milyen?-kíváncsiskodott.Elvigyorodtam,de nem mondtam neki semmit,csak kicsatoltam az övemet.Valószínűleg azt hitte,hogy megint megakarom csókolni,mert fészkelődni kezdett az ülésében és lehajtotta a fejét.Elnevettem magam és csikizni kezdtem.Annyira váratlanul érte a dolog,hogy nem volt ideje a kezem után kapni,csak vergődött és kacagott.Amikor úgy ítéltem meg,hogy ideje levegőhöz juttatni,abbahagytam a csikizést és elkezdtem puszilgatni az arcát.Nem a száját,az arcát!!Becky ahelyett,hogy levegőt vett volna,pont az ellenkezőjét tette.Elakadt a lélegzete,összeszorította a szemét és megmarkolta maga mellett az ülés szélét.Elhúzódtam tőle,mert féltem,hogy még a végén miattam oxigénhiányos állapotba kerül.
-Na,haragszol még rám??-kérdeztem tőle vigyorogva.
-Igen!-vágta rá,majd kinyitotta a szemét.-Nem szeretem,ha megmondják,hogy mit csináljak.Azt meg főleg nem bírom,ha elcipelnek valahová,ahol nem is akarok lenni!-magyarázta.
-De mégsem maradhattál egész éjjel a kikötőben!-cáfoltam meg.-Azonkívül megígérem,hogy itt senki sem fog zavarni.Rajtam kívül persze...-tettem hozzá.Ezen már elmosolyodott,én pedig halálosan büszke voltam magamra,hogy sikerült kicsaljam belőle.
-Tudod,hogy te vagy a leghülyébb ember,akivel valaha találkoztam??-kérdezte viccesen.
-Hát,most hogy mondod!-gondolkodtam hangosan.-De ez jó!Én büszke vagyok magamra és a hülyeségeimre is,mert Te így szeretsz,ahogy vagyok!-vigyorogtam rá.Nem szólt semmit,tehát rátapintottam a lényegre.Jupi!!..:D -Menjünk be!-javasoltam,majd kipattantam és kinyitottam Beckynek a kocsi ajtaját.A nők közelében az első számú alapszabály,hogy légy mindig udvarias és türelmes!

*Becky szemszöge*

 Ahogy beléptünk a házba,kellemes érzés fogott el.Minden tiszta és rendezett volt,mégis az otthon jutott róla eszembe.
-Megyek,és felhívom a többieket.Szólok,hogy itt vagy nálam.-mondta Harry,miután letette a kulcsait egy kis asztalra.
-De nehogy ide jöjjenek!!-kiabáltam utána.

Amíg Harry telefonált,azon gondolkoztam,hogy vajon voltam-e már itt.Minden annyira ismerősnek tűnt,mégsem tudtam hova tenni a dolgokat.Az is lehet,hogy azért volt ismerős,mert Harry-illata volt az egész háznak.Nem tudom...majd megkérdezem ezt is,de van egy fontosabb dolog,amire feltétlenül fényt kell derítenem.Nem biztos,hogy jól,de összetettem a fejemben az eseményeket,és azt hiszem,sikerült rájönnöm,hogy mi is az igazság.De muszáj lesz megkérdeznem Harryt,mert magamtól soha nem tudom meg,hogy jól sejtem-e!A bökkenő az,hogy még nincs hozzá elég bátorságom...
-Na,itt is vagyok!-zökkentett ki Harry a gondolatmenetemből.-Beljebb is szabad ám menni!-mosolygott rám,amikor meglátta,hogy még mindig az ajtóban álldogálok,ott ahol hagyott.-Gyere!-fogta meg a kezemet és bevezetett a nappaliba.
-Mit beszéltetek??-kérdeztem rá.
-Megkértem őket,hogy egy pár napig ne zavarjanak minket,amíg egy kicsit megnyugszol.Jó lesz így?-kérdezte,miközben átszeltük a folyosót.
-Igen...azt hiszem!-feleltem halkan,majd a mondat végén ásítottam egy hatalmasat.-Jujj..bocsi.
-Semmi baj!Gondoltam,hogy fáradt vagy,mert még nem aludtál semmit ma éjjel.-mosolygott rám."És tegnap sem,mert folyamatosan a csókon járt az eszem!"tettem hozzá magamban.-Most szépen lefekszünk és kialusszuk magunkat,holnap pedig megbeszélünk mindent.-mondta,majd belépett a hálószobába.Bent felkapcsolta a lámpát és azonnal tudtam,hogy az Ő szobájában vagyunk.Minden annyira Harrys volt odabent,hogy nincs olyan ember,aki ne találná ki.Ami azonnal szemet szúrt,egy fotó volt a falon,amin ketten voltunk.Harry a hátam mögött áll,átkarolja a derekamat és arcon puszil.Én pedig összekulcsolom az ujjainkat és mindennél felszabadultabban nevetek.Boldog voltam Harryvel....

Ahogyan megpillantottam a bevetetlen franciaágyat azonnal tudtam,hogy kiugrasztották az ágyból.Miattam kelt fel,azért hogy megkeressen.Harry minden cécó nélkül lekapta magáról a pólóját,majd nyúlt volna a nadrágjához,amikor végre megszólaltam.
-Ha azt akarod,hogy melletted aludjak,jobban teszed,ha azt magadon hagyod!-mutattam a szabadidőnadrágjára,aminek már kioldotta a madzagját.Nevetve rázta meg a fejét,de nem vette le a nadrágot,helyette bebújt az ágyba és felemelte maga mellett a takarót.
-Gyere ide!-intett a fejével én pedig gondolkodás nélkül bebújtam mellé.Semmi másra nem vágytam,csak arra,hogy aludjak egy jót és elfelejtsem az összes gondolatomat.Harry leoltotta a kislámpát,magához húzott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.A fejemet a mellkasára tettem,hogy még közelebb érezzem magamhoz és jó mélyen beszippantottam az illatát.Ott volt nekem és másra nem is volt szükségem.Egy darabig hallgattam az egyenletes szuszogását,figyeltem a szívverését és ellazultam a karjaiban.A szemeim elnehezedtek és pillanatok alatt mély álomba szenderültem.

09:15

Halk éneklésre és isteni illatokra ébredtem fel.Felültem az ágyon és nyújtózkodtam egyet.Észrevettem,hogy a tegnapi ruhán van rajtam és,hogy egy idegen szobában vagyok.Egy rövidebb eszmefuttatás után eszembe jutott,hogy mi is történt tegnap és,hogy ki ágyában vagyok.Nem akartam gondolkodni,csak jól akartam érezni magam egy kicsit.

Kikászálódtam az ágyból és elindultam a hang irányába,ami a konyhába vezetett.Megálltam,és elmosolyodtam azon,amit láttam.Harry a gáz előtt táncikált,énekelte a "Diana"-t és közben palacsintát sütött.Még mindig a tegnapi szabadidőnacit viselte,és póló sem volt rajta,ezért jól láthatóak voltak a tetoválásai.Nem tudom,miért,de késztetést éreztem arra,hogy végig simítsak hatalmas hátán és érezzem puha bőrét az ujjaim alatt.Már nem gátolt meg Niall...megtehettem volna,de mégis elűztem ezeket a piszkos gondolatokat a  fejemből és bementem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem,miután beléptem az ajtón.Azonnal abba hagyta az éneklést és hátra fordult,hogy lásson.-Miattam igazán nem kell befejezned az éneklést!Én,mint potenciális One direction fan,csak örülök,ha a hangodat hallhatom.-mosolyogtam rá.
-Aha,persze!Ingyen Harry Styles koncert,mi?-vigyorgott rám.-Hogy aludtál??-kérdezte kedvesen,miközben egy újabb adag palacsintát tett a serpenyőbe.
-Úgy,mint a tej!Meglepően megnyugtató a közeledben lenni és az ágyad is kényelmes volt!-vallottam be.-Segítsek?-kérdeztem,amikor odaálltam mellé.
-Ha szeretnél!-húzta meg a vállát.-Addig én megcsinálom hozzá a tölteléket.Áfonya,vagy ribizli??-mutatta fel a két műanyag dobozkát,amiben a gyümölcsök voltak.
-Hmmm...mindkettő!-vágtam rá.
-Telhetetlen vagy!-jegyezte meg mosolyogva.
-Nem is!Nem ismered azt a mondást,hogy a jóból sosem elég??-kérdeztem tőle viccelődve.

-Na ez kész is!-jelentette ki körülbelül 5 perc múlva.Letette a két tálat az asztalra,majd visszajött mellém.-Szeretnéd,hogy megtanítsalak hogyan kell dobálni?-mosolygott rám.
-Igen,légyszi!!-lelkesedtem az ötletért.Kétszer megmutatta,majd a kezembe nyomta a serpenyőt,hogy próbáljam meg.És én esküszöm,hogy próbáltam!!Viszont,amikor már az 5.palacsintát ragasztottam a plafonra,rájöttem valamire.-Na jó,ez nekem nem megy!-sóhajtottam egyet.
-Dehogynem!Próbáljuk meg együtt.-javasolta nevetve.Mögém állt,megfogta a kezemet,majd az övével együtt rátette a serpenyő nyelére.Megvártuk,amíg a tészta egyik fele megsül,majd Harry irányításával feldobtuk.A palacsinta kettőt pördült a levegőben,majd a másik oldalával lefelé esett vissza a serpenyőbe.
-Sikerült!-kiáltottam fel boldogan,miközben megfordultam,ezzel szembe kerülve vele.Az egyik keze a csípőmre vándorolt,ezzel teljesen elterelve a figyelmemet a palacsinta sütésről.Csupasz mellkasa olyan közel volt hozzám,hogy szinte hallottam,ahogy ver a szíve.Amikor pedig felnéztem a szemébe,a lélegzetem is elakadt.Ott csillogott a vágy bennük...az a vágy,ami két napja is ott volt....az a vágy,amikor megcsókolt.Hirtelen  letette a serpenyőt a gázra,és a másik kezét is a derekamra tette,majd még közelebb húzott magához.A csípőnk összeért,éreztem mindent,amit még nem kellett volna...nem voltam kész semmi OLYASMIRE,de láthatólag Harry nagyon is kész volt mindenre.Nem toltam el magamtól,helyette a nyakába tettem a kezeimet.Annyival szabadabbnak éreztem magam,hogy tudtam,nem csalok meg senkit.Csak én és Harry voltunk!

Ahogy közel hajolt a szívverésem felgyorsult és kivert a víz.Először csak annyira hajolt le hozzám,hogy a szánk majdnem összeért.
-Mit szólnál ahhoz,ha azt mondanám,hogy örökre az enyém vagy?-suttogta a számra.Nem szóltam semmit.Nem tudtam mit mondani.Igazából belül azt kiabáltam,hogy "Oké,legyen!A tied vagyok!",de ezt mégsem mondhattam neki.Gondoltam veszi az adást,és a hallgatásomat a beleegyezésemnek veszi.-Remélem,most már tudod,hogy fontos vagy nekem és,hogy soha nem engedném,hogy bántódásod essen!!-folytatta halkan.-Az életed minden egyes pillanatában jelen akarok lenni.Amikor boldog vagy,veled akarok örülni...-puszilta meg az arcomat.-Amikor mérges vagy,veled akarok dühöngeni..-puszilt meg ezúttal a orromon.-Amikor szomorú vagy,én akarlak felvidítani.-mosolyodott el és megpuszilta az államat.-Azt akarom,hogy csak engem kívánj...minden egyes éjszaka veled akarok lenni.-suttogta a fülembe.Kirázott a hideg és hatalmas csomó keletkezett a torkomban.Harry pont azokat a dolgokat sorolta fel,amiket én is akartam.Őt akartam!!-Érted?-motyogta,miközben nedves csókokat hagyott a nyakamon.Teljesen elkábultam,de bólintottam."Hát hogyne érteném?!"-Akkor jó..-vigyorgott és a száját az enyémre tapasztotta.

Ez a csók más volt,mint az előző.Ebben benne volt a gyengédség és a vágy.Akart engem,és én is akartam Őt.Akartam,hogy mindent elfejtessen velem és új életet kezdhessek.Új emlékeket akartam Vele a régiek helyett.


Harry egyre erősebben nyomta az ajkát az enyémre,egyre követelőzőbb lett,de nem bántam.Bíztam benne,hogyha szólok leállhatunk.Még nem voltam kész odaadni magam neki,de elengedni sem akartam.Hirtelen megfordított és egy laza mozdulattal felrakott a konyhapultra.Kezemet a hajába vezette,majd visszatért a nyakam kényeztetéséhez.Ujjaival a combomat masszírozta,én pedig átkulcsoltam a lábamat a derekán.Felkapott és elindult velem a nappali felé,miközben én csak csókoltam és csókoltam.Óvatosan letett a kanapéra és elhelyezkedett felettem.Feljebb húzta a pólómat,és csókolgatni kezdte a hasamat,én pedig a haját markoltam.
-Azt hiszem...jobb,ha....most abba...hagyom..-motyogta a számba egy-egy csók között.Nem akartam,hogy abba hagyja,de nem ellenkeztem."Ennek még nincs itt az ideje!!" mondogattam magamban.-Megyek és letusolok!-mondta,majd egy utolsó csók után elindult a hálószoba felé.
-Ez meg mi volt??-nyúltam el a kanapén.-Már megint mi ütött belém??!Rebecca Morris,te nem vagy normális!!-nevettem el magam.