Sunshine In My Heart

62.fejezet

"Nem engedlek el soha!"

Sziasztok Manócskák!.:P

El sem tudjátok képzelni,hogy milyen fáradt vagyok!A barátnőimmel bulizni voltunk,hogy megünnepeljük a tanév végét-aminek mellesleg NAGYON örülök-és hajnali négy után értem haza.Azért itt vagyok az új résszel!.:) Remélem mindenkinek tetszeni fog,jó olvasást hozzá!ÉS ESEMÉNYDÚS NYARAT MINDENKINEK!!!!! :D <3


UI.:Annyira aranyosak vagytok,ahogyan szurkoltok Beckynek és Harrynek!Csak,hogy megnyugtassalak benneteket,ettől a résztől kezdve,egyre több lesz a közös jelenetük.Lehet,hogy minden a régi lesz??.Nem sokára kiderül!.:D

2014.December.18.(Csütörtök)

/2 héttel később/

18:55

*Harry szemszöge*

2 hét telt el azóta,hogy megakartam csókolni Beckyt.Annyira megharagudott,hogy nem szólt hozzám,sőt,ha tudott elkerült.Úgy viselkedett,mintha attól tartana,hogy bármikor,bárhol lekaphatom.Nagyon rosszul esett az elutasítása,de valahogy sejthető volt,hogy ez lesz.Nincs valami könnyű helyzetben,ezért is próbáltam vele szuper türelmes lenni.Azzal a feltétellel bocsájtott meg,hogy soha többet nem próbálkozok be nála,amíg Niallel van.Nem ölelhetem meg hosszan,nem puszilhatom meg máshol,csak az arcán és nem alszunk együtt semmi szín alatt.Megígértem neki,hogy viselkedni fogok,mert tudtam,másképp elveszíteném.És amúgy is!Ez annyira nem rossz alku!Azt mondta,hogy addig amíg Niallel van!Ez pedig azt jelenti,hogy nem tervez hozzámenni feleségül és vele öregedni meg.Egyszer eljön majd az Én időm is!Megint!

Viszont sajnos most mindent kezdhetek elölről.Újra a bizalmába kell férkőznöm,hogy ne utasítson el és ne zárjon ki az életéből.Szerencsére Niall a segítségemre van mindenben.Egyre többször hagyja magára Beckyt és már nem viselkedik vele olyan mézes-mázosan.Gőzerővel azon dolgozunk,hogy Becky emlékei visszatérjenek.Nem tehetünk mást,mint,hogy várunk és megpróbáljuk rávezetni az igazságra!

19:10

*Becky szemszöge*

-Piros,vagy lila legyen??-mutattam fel a két körömlakkot,hogy barátnőm kitudja választani a neki tetsző színt.
-Hmm...nem tudom.Nekem igazából mindegy!Válassz te!-rántott vállat.Polly soha nem volt az a határozott és döntésképes lány.Ha van rá lehetősége,általában rám bízza a választást,épp úgy,ahogyan mos.
-Akkor piros lesz!-döntöttem el.Óvatos,apró ecsetvonásokkal kezdtem el festeni a gömböt,a körmén díszelgő karácsonyfára.Mindig is szerettem körmöt festeni és szerencsére nem is voltam benne olyan rossz.Bónusznak számít,hogy nekem tökéletes a kikapcsolódásra.

Amikor a legnehezebb részt próbáltam kivitelezni a telefonom csörögni kezdett.Odanyúltam érte,de ahogy megláttam a hívót,azonnal ki is nyomtam.
-Ki volt az,hogy nem vetted fel??-kérdezett rá azonnal Polly.
-Senki!-adtam az egyszerű választ.
-Becky!Ha "senki" lett volna,nem hívott volna fel!Ki vele,vagy megnézem én!-jelentette ki és tudtam,hogy tényleg megteszi.
-Jó!Harry volt az!-mondtam végül kissé durcásan.
-És miért nem akartál vele beszélni?Azt hittem,már kibékültetek!!-húzta fel a szemöldökét.Polly az egyetlen,akinek elmeséltem Harold magánakcióját.
-Igen,kibékültünk.De az nem azt jelenti,hogy nem haragszom rá még mindig!!-vágtam rá.
-Szerintem neked nem az a bajod,hogy megakart csókolni!-jelentette ki.-Attól félsz,hogy hagynád magad elcsábulni.A múltkor is majdnem sikerült neki,így ha találkoztok lehet megint megpróbálja!Annyi a bajod,hogy elrejted az érzéseidet!!
-Mi?!Milyen érzéseket?!Nem!!Én csak...csak...csak...hajh!Igazad van!!-hajtottam le a fejemet.-Tudom,hogy nekem Niall a barátom és rá kellene gondoljak,de amióta Harry visszajött Holmes Chapelből,folyamatosan rajta jár az eszem.Nem tudok magammal mit kezdeni.Nagyon haragszom rá azért mert meg akart csókolni,de közben annyira hiányzik.Néha úgy érzem,hogy megbolondulok,ha nem láthatom legalább 2 percre!-vallottam be.-És zavar,hogy nem tudom,miért érzek így..
-Szerintem ez természetes!Harry nagyon jól néz ki és a vonzereje sem piskóta!-ezen elnevettem magam.Pollynak igaza van!Harry vonzerejének az sem tud ellenállni,aki esetleg akar!-Nem csodálom,hogy megtetszett!Neked mindig Harry jelentette a zsáneredet.És tudod mit?Nem kellene elzárkóznod tőle!Derítsd ki,hogy mit érzel valójában iránta és csak utána rágódj a velejáró gondokkal!-barátnőmből kibújt a bölcs énje.
-Gondolod??Biztos,hogy jó ötlet ez??-kérdeztem vissza.
-Igen,az!!-vágta rá bólogatva.-Tessék,itt a telefonod.Hívd vissza,és kérdezd meg  tőle,hogy mit szeretett volna.-mondta nekem,miközben kikereste Harry számát a telefonban.Megnyomta a zöld gombot,majd a fülemhez nyomta.
-De én nem...-kezdtem volna tiltakozni,de nem volt rá időm,mert Harry az első csörgés után felkapta a telefont.-Öhm...szia!
-Szia!Már azt hittem,hogy beszélni sem akarsz velem!- mondta megkönnyebbülten.
-Jah...nem!Csak éppen Polly körmével voltam elfoglalva.Miért hívtál?Valami baj van?-kérdeztem rá.
-Nem,semmi!Csak...gondoltam holnap elmehetnénk valahová.De csak,ha van kedved és nem terveztél semmit!-tette hozzá.
-Na?Mi van??-kérdezte Polly suttogva.
-Elhívott holnapra...-tátogtam neki hang nélkül.
-Hahó Becky!Itt vagy még?-kérdezett Harry,mert nem szóltam semmit az ajánlatához.
-Igen,bocsi.-szóltam bele a telefonba.
-És akkor mi lesz?Eljössz velem,vagy sem?-érdeklődött.
-Hát...én nem is tu...-kezdtem bele,de befejezni már nem tudtam,mert Polly átvette az irányítást és a kagylót is.
-Szia Harry!Becky azt akarta mondani,hogy szívesen elmegy,mert úgy sincs semmi dolga.Aha...oké!Az pont jó!Megmondom!Holnap találkozunk!Szia!-tette le-Holnap érted megy a suli elé és onnan mentek majd tovább.-tájékoztatott.-Szívesen!-vigyorgott rám.
-Nem köszöntem meg!Holnap jött volna át Niall,hogy filmezzünk!!Teljesen ki fog akadni!-rivalltam rá.
-Nem baj!Niall minden hétvégén itt van és filmeztek.Adj esélyt Harrynek is!!Honnan tudod,hogy nem-e Ő az igazi??Ha pedig mégsem,akkor is el kell érnem,hogy újra barátok legyetek,mert ez így nem mehet tovább!És még mielőtt akadékoskodni kezdenél,felmegyek fürdeni.Utána vacsizunk és irány az ágy!Holnap elég kemény napunk lesz!-közölte velem és elindult a lépcső felé.

Ott ültem a konyha asztalnál és azon rágódtam,hogy mi tévő legyek!Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek a Harryvel való "kiruccanást",de már úgysem tudok mit tenni.Valamint Pollynak igaza van!Utána kell járjak,hogy mit érzek Harry iránt és,hogy miért.Majd túl leszek ezen is,mint minden máson!Csak előbb érjem meg a délutánt!

Amióta beiratkoztam a fősuliba,fáradtabb vagyok,mint valaha!De muszáj volt kezdenem valamit,mert itthon halálra untam magam egyedül.Az orvos is azt mondta,hogy jót tesz,ha közösségben vagyok.Igazából már nem érdekel a véleménye,mert egészségesnek érzem magam.Azon kívül,hogy az elmúlt 1 évre nem emlékszem,minden a legnagyobb rendben van!Új barátokat szereztem a fősulin és a tanáraim is elfogadhatóak,amennyire egy tanár az lehet.Plusz a szakot is imádom,amin tanulok!Mivel nemrég felkeltette az érdeklődésemet az újságírás és a riporterkedés,így média szakra jelentkeztem.Egyébként az egyik volt osztálytársam is ebbe az irányba kacsingatott,ezért most megint "osztálytársak" lettünk.Őszintén szólva nem kicsit féltem a helyzettől,hogy Polly nélkül kell végig üljem az órákat.Mégiscsak 13 éven át ott voltunk egymás fenekében,most meg alig vannak közös óráink és teljesen mást tanulunk.Nem tudunk egymásnak segíteni,ha szükségünk lenne rá.Ez azért eléggé kiborító tud lenni,de már mindegy!Mondjuk az lényegesen megkönnyítette a dolgomat,hogy Noellel rengeteg közös órát vettünk fel.Így van valaki,akit régóta ismerek és akivel elbeszélgethetek,ha éppen unalmas az,amiről hablatyolnak.Egyszóval most Noellel koptatom az iskola padot!

2014.December.19.(Péntek)

16:15

Még csak ez a második hetem a fősulin,de máris olyan fáradt vagyok,mintha 3 évet jártam volna végig nyári szünet nélkül.Soha nem fogom megérteni magam!
-Hé Beck!Bent hagytad a telefonodat!-hallottam Noel kiáltását.Meglepődve pillantottam hátra,de megálltam és bevártam.
-Hú!!Köszi szépen!Megmentetted az életemet!-hálálkodtam,miután átnyújtotta az apró készüléket.
-Igazán nincs mit!Viszont,ha már itt vagyunk...lehetne egy kérdésem??-mosolygott és várta a reakciómat.Kíváncsi voltam a folytatásra,ezért bólintottam egyet,ő pedig feltette a kérdését.-Lenne kedved velem beülni a LaCafe-ba meginni egy forrócsokit?
-Mikor?-kérdeztem rá.
-Mondjuk most!-vágta rá vigyorogva.

Azt kell mondanom,hogy Noel mosolya igazán szemet gyönyörködtető volt.Az egész srác egy két lábon járó helyesség!Rövid,barna haja tökéletesen illik csoki barna szemeihez,a karját pedig jól kidolgozott izmok fedik.Világéletében az az optimista és boldog típus volt,mint én.Sokszor nevetett és hülyéskedett,ezzel feldobva mindenki napját.Valami mégis hiányzott belőle!Hiányoltam a göndör fürtöket,az erdő-zöld szempárt és a gödröcskés mosolyt!Az egyetlen baj Noellel kapcsolatban,hogy nem Harry!Akivel történetesen most készülök találkozni.A Harryvel való "talán vita"...vagy Noellel egy kellemes forrócsokizás??Nehéz kérdés!
-Sajnálom,de már van programom!-húztam el a szám.-Talán majd máskor!-mondtam kedvesen.Isten ments,hogy megharagudjon rám!
-Óh...oké.Semmi baj!-mosolygott tovább.-Akkor megyek,biztosan sietsz!Jó pihenést és kellemes ünnepeket!-ölelt meg.
-Köszönöm,neked is.És tényleg sajnálom!Majd bepótoljuk!Szia!-intettem neki,miközben elindult a velem ellenkező irányba.

*Harry szemszöge*

Soha nem voltam az a "hű de pontos" típus,de most mégis igyekeztem a legjobbat kihozni magamból.Tisztában vagyok vele,hogy borotvaélen táncolok Beckynél,ezért oda kell figyelnem,hogy mit,mikor,hogyan teszek!Miután leparkoltam kiszálltam a kocsiból,hogy lássam,amikor Becky kijön.A nagy tömeg ellenére is szinte azonnal kiszúrtam,de egy cseppet sem tetszett,amit láttam.A hőn szeretett nőt éppen egy másik pasi karjai zárták körül.A szemem elkerekedett,a szívem egy pillanatra megállt és olyat éreztem,amit eddig még soha.Legszívesebben odarohantam volna és jól pofán gyűrtem volna azt a nyikhaj jancsit!Hogy a fárszban képzeli,hogy más barátnőjét ölelgeti??!!

Amikor végre elengedték egymást felsóhajtottam,majd vadul kalimpálni kezdtem Beckynek,hogy észre vegyen.Nem engedhettem,hogy egy fél másodperccel is többet töltsön annak a Valakinek a közelében.Azt akartam,hogy végre mellettem legyen és érezzem,hogy az enyém!Csak az enyém!!Tudom,önző vagyok!
-Ki volt AZ??-kérdeztem azonnal Beckytől,mihelyst mellém ért.
-Ki?? -nézett rám értetlenül.
-Az a gyerek,aki a nyakadba csöpögtette a nyálát,miközben jól végig taperolt!-magyaráztam.
-Nem csöpögött a nyála,és nem fogdosott végig.Csak megölelt és a hátamra tette a kezét!Egyébként meg Noelnek hívják és ő is média szakos.-mondta kicsit mérgesen.-Nem mintha bármi közöd lenne hozzá!-tette hozzá.
-Hát nekem pedig pont úgy tűnt,hogy tapogatott.Úgy vándorolt a keze le-fel,mint....mint..-akartam valami frappánsat mondani,de nem jött össze.Akkor ugorjunk!-Jobb,ha vigyázol az ilyenekkel,mielőtt Niall megtudja!-okoskodtam,miután beszálltunk az autóba.
-Ó,tényleg??-nézett rám egy kis gúnnyal az arcán.-Szerintem te sem gondoltad komolyan ezt a tanácsodat!Ha megfogadnám,nem ülnék veled egy autóba!Noellel pedig csak barátok vagyunk,semmi több!Én a te helyedben jobban félteném a saját bőrömet!-hadarta dühösen.Elmosolyodtam.Az utolsó mondatában a remény szikráit fedeztem fel.Akaratlanul is,de arra utalt,hogy Niallnek jobban kellene azért aggódnia,hogy velem van,mint hogy Noellel.Engem persze egy cseppet sem érdekelt Niall véleménye!Nekem ez a Noel,vagy kicsoda,egyáltalán nem volt szimpatikus és kész!Ha mégegyszer meglátom Becky közelében,kitekerem a nyakát!!!

16:32

-Sietek!Addig érezd magad otthon!-mondta Beck,majd felszaladt a lépcsőn.Kényelmesen elvágódtam a kanapén,és a kezembe vettem azt az újságot,ami az asztalon hevert.Női magazin volt,aminek a 20.oldalán találtam egy cikket magamról,"Harry Styles saját hajóra száll!"-főcímmel.Azt írták benne,hogy kilépek a bandából és szóló karrierbe kezdek.Ez badarság!Nem leszek szóló énekes akkor sem,ha kényszerítenek rá!

Úgy gondoltam,hogy sokáig fog tartani,amíg Becky átöltözik,de kellemeset csalódtam benne.Röpke 5 perc múlva már lefelé robogott a lépcsőn,engem keresve.
-Kész vagyok!-dugta be a fejét a nappali ajtaján.Felálltam,összecsuktam az újságot és visszatettem az asztalra,majd az előszobába mentem,ahol Becky éppen a csizmáját húzta fel.Amikor kész lett,kiegyenesedett és rám pillantott.
-Hűű!!Nagyon csinos vagy!-dicsértem meg ámuldozva,miután jól végig mértem.

Egy sötét farmert viselt és gy szürke garbót,szintén szürke sállal és sapkával.A csizmája is illett ehhez a színhez,de nekem a fülbevalója tetszett a legjobban.Madártoll és gyöngyök.Egyszerűen mesésen állt neki!A figyelmemet mégis a szája ragadta meg.A frissen felvitt szájvénytől csillogott az ajka,ezzel még ellenállhatatlanabbá téve.Nagyon megakartam csókolni!
-Köszi.-mondta kissé zavarban.-Elárulod,hogy hová megyünk?-kérdezte kíváncsian,miközben kiléptünk a hideg,téli levegőre.
-Nem!-vágtam rá.-Majd meglátod,ha odaértünk!-tettem hozzá.Bedurcizott,én meg elmosolyodtam.Aranyos volt,amikor próbált mérges lenni valakire.Az orrát felhúzta,a szemei összeszűkültek,a szájával pedig enyhén csücsörített.De majd megszokja,nem igaz?!Ezelőtt sem mondtam el neki soha,hogy mire készülök!Most sem fogom!-Ne mérgelődj!Nem rosszindulatból nem árulom el,hanem azért,mert így izgisebb!Bízz bennem és gyere!-fogtam meg a kezét és a kocsiig húztam.

16:53

*Becky szemszöge*

 Több,mint negyed óra kocsikázás után már nagyon fúrta az oldalamat,hogy hová megyünk.Harryt hiába kérdeztem,nem mondott semmit.Annyit árult el,hogy eddig is titkolózott előttem,ha elvitt valahova.Hát kösz,ettől nem lett jobb!!Viszont arra rájöttem,hogy tényleg szoros lehetett a kapcsolatunk a balesetem előtt.Ha annyiszor eljártunk együtt,valószínűleg nagyon jóban voltunk.

Amíg vezetett volt időm jól végig mérni,mert annyira koncentrált az útra,hogy nem figyelt rám.Végig futtattam a tekintetemet a karján,amit lazán tartott a kormánykeréken.Másik kezét a sebváltón tartotta,a szemét egy pillanatra sem vette le az útról.Eszembe jutott,ahogyan hozzám ért a múltkor.A kellemes melegség,amit a bőrömön éreztem,még mindig ott bizsergett bennem.Szinte vágyódtam arra,hogy újra élesszem azt a bizsergést.hogy újra hozzám érjen és megint elfelejtsek mindent,ami valaha is bántott.Harry közelében nem nehéz gondtalannak és boldognak lenni,csak rá kell jönnöm,hogyan kell.
-Megérkeztünk!-jelentette ki mosolyogva és leállította a kocsit.A huncut mosolyból tudtam,hogy lebuktam.Érezhette az átható pillantásaimat a kezét,az arcán,a száján...mindenhol.
-Minek gondolok én ilyenekre?!!Tudtam,hogy nem kellett volna eljönnöm vele!!-szidtam le magam,amíg kiszállt és megkerülte az autót.
-Hölgyem!-vigyorgott rám és a kezét nyújtotta,miután kinyitotta nekem az ajtót.
-Milyen udvarias lettél hirtelen!-jegyeztem meg mosolyogva.Igazából már most olvadoztam tőle.Mintha Niall a süllyesztőbe esett volna.Volt,nincs!
-Nem lettem!Régen is ilyen voltam.Az már más dolog,hogy Te nem emlékszel rá!-mosolygott vissza.Egy gomb nyomással lezárta a kocsit,majd elindultunk a túloldalon lévő épülethez.A szám is tátva maradt,amikor megláttam a feliratot a tetején:" Jégkorcsolya pálya!Könnyen csúszó élvezet!"
-Öhm...Harry!-húztam meg a kabátja szélét,mire azonnal rám pillantott.
-Tessék?-mosolygott.És istenem!Olyan elbűvölő volt,hogy majdnem elfelejtettem,amit mondani akartam.
-Nem akarlak megbántani,de nem hiszem,hogy ez jó ötlet!-böktem a pálya felé.
-Mi?Miért ne lenne az?-nézett le rám értetlenül.
-Mert nem tudok jégkorizni!Amúgy is az a két ballábas típus vagyok,nemhogy a jégen!-magyaráztam.
-Azért vagyok itt,hogy vigyázzak rád!Egyébként nekem kifejezetten tetszenek a "ballábaid"!-vigyorgott.Úgy csináltam,mintha meg sem hallottam volna az utolsó mondatát.Ha nem figyelek rá,talán abbahagyja és eltölthetünk együtt egy normális estét.Mint barátok!Semmi több!Jajj!Ezt még én sem hiszem el,akkor hogy várhatnám el éppen Harrytől?!-Menjünk!-indult el a bejárat felé.-Jó estét!Szeretnék két belépőt!-mondta a kasszánál ülő hölgynek.
-Harry Styles??-kerekedett ki a nő szeme.Harry csak bólintott egyet és,mintha gondolat olvasó lenne,már nyúlt is hátra a zsebébe,hogy kivegyen egy tollat.-A lányom hatalmas rajongó.Kérhetnék egy autógrammot??-kérdezte.
-Természetesen!-mosolygott Harry és aláfirkantotta a papírt,amit a nő kinyújtott neki.Ezt a procedúrát nem igazán kedvelték a sorban mögöttünk lévők,pedig tényleg nem tartott 2 percnél tovább.

Amikor megkaptuk a jegyeinket és két méretben passzoló jégkorcsolyát,bementünk a hatalmas üvegajtón.Mindenféle színes fényekkel világították be a pályát és középre egy hatalmas karácsonyfát állítottak.Közvetlenül a pálya két oldalán sorakoztak a pavilonok,amiből egy üreset kiválasztottunk és oda pakoltuk le a cuccainkat illetve ott készültünk fel a "siklásra". Miután 5 teljes percen keresztül küszködtem a korcsolyám felvételével,Harry úgy döntött a kezébe veszi az irányítást.Ráhúzta a lábamra a cipőt,megkötötte a fűzőket és eligazította a pántokat.Úgy éreztem magam,mint egy óvodás,aki a saját cipőit sem képes felvenni segítség nélkül.Égő!!
-Mehetünk??-pattant fel Harry.Egy szóval sem említette meg a bénázásomat!Piros pont jár érte!
-Azt hiszem igen!-bólintottam és megpróbáltam felállni.Már az első lépésem bizonytalanra sikerült,és majdnem elborultam,de Harry szinte reflexből kapott utánam,így nem estem el.És még csak szőnyegen álltam!!!!
-Hé-hé!Csak óvatosan!-mosolygott rám.A keze a derekamra simult,úgy tartotta meg az egyensúlyunkat.
-Szóltam előre,hogy béna vagyok!Jobb,ha fel sem megyek a pályára!-mondtam a szemébe nézve.Valahogy nem tudok ellenállni az átható pillantásának.A zöld íriszei olyanok számomra,mint a drogok!Ha belenézek,képtelen vagyok megszakítani a szemkontaktust.
-Dehogynem feljössz!Ígérem,hogy nem lesz semmi bajod!Végig ott leszek melletted és segítek!-mondta.-Na!Ne legyél ilyen nyuszi!-vigyorgott.
-Oké,legyen!De ha kitöröm a nyakamat az a te lelkedet szárad majd!-mutattam felé.
-Vállalom a felelősséget!-húzta ki magát boldogan.
-De ha elmersz engedni akár egy másodpercre is....én nem tudom,hogy mit csinálok veled!!-"fenyegettem" meg.Az arca hirtelen elkomolyodott és oda volt az a gyönyörű mosoly.
-Nem engedlek el soha!-mormolta miközben a fülem mögé rejtette az egyik makacs hajtincsemet,ami mindig az arcomba lógott.Ez az egy ártatlan mozdulat és a rekedt suttogás éppen elég volt ahhoz,hogy kirázzon a hideg.
-Khm...akkor menjünk!-húzódtam el.Már megint olyan közel volt!Talán tényleg meg kellene fogadnom Polly tanácsát,miszerint hagyjam magam.Sokáig már úgysem bírom...

Először Harry lépett rá a tükör sima jégre,majd óvatosan maga után húzott engem is.
-Wááá!-kiáltottam el magam,mert az első mozdulatomnál majdnem sikerült letennem a spárgát.A lábaim nem arra mentek,amerre akartam,hanem éppen ellentétes irányba!
-Az ilyen mozdulatokat szerintem hagyd a végére!-nevetett ki Harry,miután megint megmentett a seggre üléstől.-A lábaidat szépen lassan tedd egymás után,de ne emeld fel a jégről.És kapaszkodj erősen!-magyarázta,majd  elindult a jégpálya közepére,szlalomozva az emberek között.Nagyon beleélte magát,hogy megtanít korcsolyázni...Hát én ehhez nem sok remény fűzök,de lesz,ami lesz!

18:47

Majdnem 2 órányi szerencsétlenkedés,esés,csúszás,mászás és röhögés után,úgy döntöttünk,hogy pihenünk egy keveset.Amennyire féltem ettől az egésztől-és itt most nem csak a jégkorcsolyázásra gondolok,hanem arra is,hogy Harryvel vagyok-annyira jól éreztem magam.Ami meglepett,hogy egyáltalán nem éreztem magam zavarban Harry előtt.Nem bántam,hogy a keze a derekamon pihent.Nem szóltam rá,amikor elragadtatta magát,felkapott és a levegőben megpörgetett.Velem ellentétben Ő igazán jól korizott,így nem volt mitől félnem.Megbíztam benne és éreztem,hogy vigyáz rám.Nem kapott volna fel,ha attól fél,hogy leejthet.Ez biztos!Sőt,ha úgy éreztem,hogy nem állok stabil lábakon bátran kapaszkodtam a nyakába.Ami valljuk be aligha fordul elő,tekintettel arra,ha az ember egy jégpálya kellős közepén próbál lábon maradni.Szóval sűrűn fojtogattam szegényt!

Éppen kifelé igyekeztünk,amikor valaki véletlenül nekiment Harrynek,ezzel felborítva mind a kettőnket.Hatalmas puffanással landoltunk egy puha hókupacban....