Sunshine In My Heart

60.fejezet

"Jó irányba haladok!"

Hi Everybody!..:D

Elérkeztünk egy szép kerek számhoz...60.fejezet!!És sajnos közeleg a vége...olyan 30 rész és a történet kerek lesz!.(:( Remélem kitartotok és itt maradtok vele,meg Beckyvel és természetesen Harryvel is!.:P Ehhez a részhez jó olvasást!! :) <3

2014.December.4. (Csütörtök)

11:58

*Becky szemszöge*

A percek csak teletek és teltek,de senki nem szólt semmit.Olyan nagy volt a csend,hogy szinte vágni lehetett a levegőben,amitől még jobban lelkiismeret furdalásom lett.Már éppen elhatároztam magam,hogy megtöröm a kínos csendet,amikor valaki megmoccant.....Harry.Felállt az asztal mellől,és egy szó nélkül kiment a kertbe nyíló ajtón.És mintha becsapta volna maga mögött!Nem tudtam elképzelni,hogy mi ütött belé,de Niall véleménye egy kicsivel jobban érdekelt,mint Harry hirtelen kirohanása.Visszafordultam a szőkeség felé,de mielőtt újból bocsánatkérésbe kezdtem volna,megszólalt.
-Nem haragszom.-mondta nekem mosolyogva.
-Mi?!-húztam fel a szemöldökömet.-Egy ici-picit sem???-kérdeztem rá a biztonság kedvéért.
-Egy ici-picit sem!-rázta meg a fejét.-Megértem,hogy szükséged volt valakire,és az a valaki éppen Harry volt.Nincs belőle semmi baj!-simogatta meg a kézfejem.
-Akkor jó!-fújtam egy nagy adag levegőt.Tényleg azt hittem,hogy mérges lett.Mégis csak mással töltöttem az éjszakát.Más ölelésében aludtam el,nem az övében.De nem lett belőle baj és nem is lesz,mert ilyen soha többet nem fog történni!Niallé vagyok teljes mértékben!De azért...Harry a barátom..és..-Megyek és megnézem mi baja van Harrynek!-álltam fel Niall öléből,de mielőtt elindultam volna,Niall megfogta a csuklómat.
-Hagyd csak,majd én  beszélek vele!-mosolygott rám,majd felpakolt arra a székre,amin ő ült és már ment is kifelé a kertbe.
-Becky!!Ezt most azonnal magyarázd meg,kérlek!Mikor jött meg Harry?És egyáltalán hogy került ide?De még jobb kérdés!Miért aludtatok együtt??-rohamozott meg Louis a kérdéseivel,mihelyst Niall becsukta maga mögött az ajtót.-És milyen volt??Meddig bírta Harry?Sikítottál??-vigyorgott és közben húzgálta a szemöldökét.
-Őrült vagy!!-nevettem el magam.Miért hiszi,hogy lefeküdtünk Harryvel,amikor egyáltalán nem úgy volt?Csak aludtunk!Jó...nem mondom,hogy nem indult be a fantáziám,de csak aludtunk!Nem kell ennyire nagy dobra verni!Ugye??

*Harry szemszöge*

Amikor Becky bevetette magát Niall ölébe,a szívem apró darabokra tört....megint.Tegnap este szentül meg voltam győződve arról,hogy mindenre emlékszik és újra az enyém.Erre kiderült,hogy mégsem.Még mindig abban a tévhitben él,hogy Niall barátnője és arról,hogy én ki vagyok,lövése sincs.És ez fáj!
-Hé haver!Jól vagy?-ült le mellém Niall a lépcsőre.Elég hideg volt,sőt majdnem esett a hó is.Teljesen be volt borulva az ég,és lehetett látni a leheletünket,minden egyes lélegzetvételnél.A lépcsőn ülni nem biztos,hogy kitűnő ötlet a tél közepén.De az aggasztott a legkevésbé,hogy esetleg megfázok!
-Nem Niall,nem vagyok jól!Azt hittem,hogy visszatértek az emlékei,erre megint nálad kötött ki.Azt hittem,hogy tudja:csak engem szeret...de megint tévedtem.-hajtottam le a fejemet szomorúan.
-Tudja Ő azt,hogy szeret...vagyis nem tudja,de érzi.Ez most lehet,hogy hülyén hangzik,de higgy nekem!Reggel felmentem,hogy megnézzem Beckyt.Nem tudtam,hogy ott vagy te is,de a lényeget láttam.Olyan szorosan kapaszkodott beléd,mint aki el sem akar engedni.Teljesen össze voltatok kapaszkodva.-magyarázta Niall.Az édes emléken elmosolyodtam.Tényleg erősen szorított és azt sem hagyta,hogy megmozduljak.-Biztonságban érezte magát melletted és mindennek ez az alapja!Adj neki időt,hogy emlékezhessen!-tette a kezét a vállamra.
-De mennyit?!-csattantam fel.-Már próbáltam várni,de nem ment.Ha beszélünk próbálok a legkétértelműbben fogalmazni,hátha leesik neki valami.De semmi!Nem vagyok előrébb!Próbálkoztam levelekkel is ráébreszteni az érzéseire,de az sem működött.
-Tudom...-mondta egyetértően.
-Tudod??-húztam fel a szemöldökömet kíváncsian.-Megmutatta a leveleimet?-akkor nem volt semmi értelme az egésznek...
-Mi??Nem,dehogy is!!Féltve őrzi mindegyiket a fehérneműs fiókja legmélyén!-nevette el magát a szőkeség.-Egyszerűen észrevettem és kész.Ha rajta múlik soha nem tudnék róla,de én annál eszesebb vagyok ám!-vigyorgott.És el kell ismernem,hogy jobb kedvem lett a szavaitól.Elképzeltem,ahogy gondosan elhelyezi a papírdarabokat a bugyik és melltartók kellős közepébe.Mennyire zavarba tudnám hozni azzal,hogy bekukkantok abba a fiókba.
-Abban sem voltam biztos,hogy olvassa őket.-mosolyogtam kissé szégyenlősen.
-Na látod!Megint igazam volt!-bólintott,hogy megerősítse saját állítását.-Szerintem már rég rájött,hogy nem szerelmes belém.Valószínűleg azért nem közli velem,mert nem akar megbántani.De erre máris van egy tervem.-jelentette ki.
-Klassz!Lennél olyan kedves,hogy velem is megosztod?-kérdeztem egy kicsit cinikus hangon.
-Természetesen!-csapott hátba,majd bele kezdett a mondókájába.-Na...Te ugye Beckyvel szeretnél lenni,én pedig Pollyval.Neked mindössze annyi a dolgod,hogy tedd pontosan ezt!Tölts annyi időt Beckkel,amennyit csak tudsz.Édesgesd vissza magadhoz!Én pedig egy darabig majd úgy teszek,mint aki se hall se lát és nem vesz észre semmit.Játszom majd a totális tudatlant.És eközben egyre kevesebb és kevesebb időt fogok vele tölteni.Ez,ha minden jól megy nem fog annyira feltűnni Beckynek,mert Te lefoglalod.És egy kis idő elteltével majd bejelentem,hogy már nem szeretem,ezért jobb lesz,ha szakítunk.És hopp!!-csapta össze a tenyerét.-Addigra te ott leszel és megvigasztalod!Te és Becky újra egy pár lesztek,én pedig végre Pollyval lehetek.És voálá!A probléma megoldva!-vigyorgott rám.Nem szóltam,csak gondolkoztam,hogy ez miért jó és miért rossz.-Persze,csak akkor,ha te is akarod!-tette hozzá.
-Jah...azt hiszem,hogy nem is olyan rossz ötlet!Egészen kivitelezhető!-állapítottam meg.
-Akkor?Bele vágunk??-kérdezte Niall.
-Kezet rá Pajtás!-mosolyodtam el és a kezemet nyújtottam.Ő bele csapott,így ettől a perctől fogva,kezdetét vette a "Narry-akció"!!Mint egy igazi összeesküvés!.:D

16:43

*Becky szemszöge*

Niall és a fiúk ebéd után elmentek,de megígérték,hogy visszajönnek.És van egy olyan érzésem,hogy még vacsi előtt!De egyáltalán nem bánom,mert eléggé egyedül érzem magam Polly nélkül.Amikor végre újra emlékeztem a barátságunkra,rögtön tudtam,hogy nem vagyok egyedül.Azonnal éreztem azt a fajta kötődést,amit csak az igazi barátok válthatnak ki az emberből.Polly a másik felem.Olyanok vagyunk,mint a puzzle darabkák,kiegészítjük egymást!Ezzel persze mindig is tisztában voltam,de úgy igazán csak most jöttem rá!Most,miután úgy kellett élnem,hogy nem volt ott az érzés,hogy van valaki,akire mindig számíthatok.Senkinek sem kívánom azt az állapotot,amiben én voltam!A legjobb barátnő hiánya üressé teszi a mindennapokat.Nincsenek ott a hülyeségek,a nevetgélések az éjszaka közepén..az,hogy van kinek a vállán sírni vagy éppen van kivel együtt nevetni.Ez az emlékezet kieséses ügy,csak még jobban megtanított megbecsülni azt,amim van.Megbecsülni Pollyt!Az egyetlen embert a Földön,aki mindig képes mosolyt csalni az arcomra,megnevel,ha kell és eltűri a rigolyáimat.Igen!Határozottan Polly a világegyetem valaha volt legjobb barátnője!!

Egyik pillanatról a másikra hangos csengőszó szakította meg a gondolataimat.
-Nem kell rátenyerelni a csengőre!Nem vagyok süket!-kiabáltam mosolyogva,amíg elindultam az ajtó felé.Sejthető volt,hogy kik akarnak rám "törni".
-Ezer boccs!Mondtam Louisnak,hogy elég egyszer is megnyomni!-szabadkozott aranyosan Liam.
-Csak biztosra mentem!-jelentette ki Louis és berohant a házba,de úgy,hogy majd felborított!Gőzöm sem volt,hogy hova siet annyira,de néha lassíthatna egy kicsit.

Megvártam,amíg a többiek leveszik a kabátjukat és a cipőjüket,majd együtt mentünk be a mókamester után.Niall abban a szent pillanatban megkérdezte,hogy mikor lesz kész a kaja,mihelyst megérezte az illatát.Aztán,mivel közöltem vele,hogy még várni kell,rám parancsolt,hogy csináljak neki szendvicset.Halvány elképzelésem sincs,hogy hova teszi azt a rengeteg kaját,de azért élvezet nézni,ahogy eszik.Az biztos,hogy nincs még egy ember a földön,aki ennyit képes enni!Miután kész lettem Niall szendvicsével,a többiek úgy gondolták,hogyha már annyira belelendültem a szendvicskészítésbe,csinálhatnék nekik is.A végén tehát 5 felnőtt férfit kellett jól lakatnom!!Úgy éreztem magam,mint a konyhás néni a suli menzán.Csak osztom a kaját és osztom,de soha nem elég!.:D

Mindenki jóízűen ette a kitudja hanyadik sonkás-sajtos-uborkás szendvicsét,amikor Louis egy hangos "JESSZUSOM" kiáltás után püfölni kezdte Harryt.A hirtelen kirohanásával a szívbajt hozta a göndörkére,mert majdnem megfulladt a szájában lévő falattól.
-Na???-kérdezte Harry ijedten,amikor újra tudott beszélni.Annyira félrenyelt,hogy a könnye is kicsordult.
-Elmúlt öt!!!-hadarta Lou.Felpattant,a széket is felborította maga alatt,majd szaladt egyenesen a nappaliba.
-Tényleg!!-kapott észbe Harry is,majd követte barátját.Niall,Liam és Zayn nevetni kezdtek,felkapták a maradék szendvicsüket és ők is felálltak.Csak álltam a konyha pult mellett és néztem ki a fejemből.
-Hát ezeket meg mi lelte??-kérdeztem magamtól.Megtöröltem a kezemet,mivel éppen petrezselymet aprítottam,majd én is ott hagytam a konyhát.-Most meg mi a frászt csinálnak??-tudakoltam Zaynt.Ahogy beléptem a nappaliba,annyit láttam,hogy Louis és Harry a Tv előtt ülnek a szőnyegen és azt próbálgatták,hogyan lehetne a lábukat a nyakuk köré csavarni.-Atyaég!!-nevettem el magam.Tök mindegy,mit csináltak,nevetséges volt!
-Jógáznak!-válaszolt az előbbi kérdésemre Zayn.Olyan egyszerűen mondta,mintha tudnom kellett volna!-Minden héten egyszer van ez a műsor és ők meg megvannak veszve érte.Ki nem  hagynák semmi pénzért!-magyarázta tovább.
-Igen,ilyenkor mindig jót nevetünk.-tette hozzá Niall.-Köszi a szendvicset,finom volt-puszilt arcon.Elmosolyodtam.Soha nem felejti el megköszönni,ha kaját adok neki.
-Szerintem jobb,ha leülsz!-ajánlotta Liam és megpaskolta maga mellett a kanapét.
-Öhm..oké!-bólintottam és befészkeltem magam a srácok közé.
-Ez jó lesz!-vigyorgott Zayn.Gondolom ők már tudják,hogy mi fog következni.

17:49

-Hát...ez....ez...valami fergeteges volt!!!!-nyögtem ki nagy nehezen.Még mindig nevettem,de úgy,hogy folyt a könnyem is!Louis és Harry jobbnál jobb mozdulatokat mutattak be.Próbálták utánozni a nőcit a Tv-ben,de nem sok sikerrel.Amíg a csaj a sarkával vakarta meg a feje búbját,a két jómadár jól összetekeredett.Nagyon hülyén néztek ki,amikor egy-egy elrontott gyakorlat közepén oldalra dőltek,mint egy krumplis zsák.Utána,amikor megpróbáltak felállni,úgy vergődtek,mint a partra vetett halak.Jobb volt,mint egy kétórás kabaré műsor!!
-Ne nevess!Neked sem menne jobban!-szólt rám sértődötten Louis.
-Biztos vagy benne??-kérdeztem vissza incselkedve és talán egy kicsit kihívóan.Köztudott tény,hogy a nők sok mindenben jobbak,mint a férfiak.
-Áhh...szóval így állunk!-mutatta fel a mutató ujját.-Akkor most te csinálod Niallel!-jelentette ki.
-A-a!!Én teli hassal legfeljebb aludni fogok!Nem hogy jógázni!!Minek nézel te engem?!Nem azért ettem,hogy lemozogjam!-háborodott fel Niall az abszúrd ötleten.A kis haspók!:D
-Ne már!!Gyere és bizonyítsuk be,hogy jobbak vagyunk náluk!!-fordultam a szőkeség felé,de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.-Na!!Niall!Ne csináld már!!Légyszi!!!-győzködtem,de sehogy sem lehetett rábeszélni.A megdönthetetlen érve az volt,hogyha tornázni kezd,akkor megint megéhezik.Komolyan mondom ez SZÖRNYŰ!! :D  Nem mintha nem enne ki a vagyonomból már így is,de mindegy!!.:D
-Majd én leszek veled Louis ellen!-szólalt meg Harry.
-Hogy mi???!!-szaladt fel Louis hangja.-Te áruló!!!-bökte meg Harry mellkasát sértődötten.
-Bocsi,de mégsem hagyhatom szegényt egyedül megcsinálni!-húzta meg a vállát Harry.-Na gyere!!-paskolta meg maga mellett a szőnyeget vigyorogva.
-Igazán nem akarok akadékoskodni...de vége van a műsornak!-mutattam a Tv-re.
-Hát emiatt nem kell aggódnod!Ilyenkor mindig két részt adnak!-tájékoztatott Liam.
-Ahh...értem!-bólintottam.-Akkor gyerünk!-mosolyodtam el,és már ültem is le Harry mellé.
-Nem nyújtasz,mielőtt bele kezdesz?Nehogy megsérülj itt nekem!-okoskodott Harry.
-Nem szükséges!-legyintettem..-Csak kezdjük el!-mondtam izgatottam.Nagyon vártam életem első jóga óráját,még ha az otthon is történik a nappali szőnyegen.Biztos irtóra ellazulok majd tőle!
-Oké,de én szóltam előre!-mondta még Harry.-Mindjárt jövök,csak iszok egy pohár vizet!-állt fel.

Mire Harry visszaért mellém,vége lett a reklámnak,így kezdhettük is.Az elején még könnyű volt,de a tizedik perc után jöttek a nehezebb feladatok.És,mint kiderült a mai adásban pont a páros jógát mutatták be.Ez igazából annyit tesz,hogy Harryvel mindent együtt kellett csinálnunk.Először nem örültem neki,hogy ennyire közel kell lennem hozzá,de utána megszoktam és még élveztem is.Megbíztam benne,amikor fel kellett emelnie és nem féltem,hogy rám esik,amikor felettem csinálta a gyakorlatokat.Elég érdekes pózokban kötöttünk ki.

A kedvencem az volt,amikor Harry nagy terpeszbe tette a lábait,majd a kezével fogta a lábujjait.Addig én háttal fordultam neki,a két lábfejemet rátettem a combjára és felülről,a vállán átnyúlva fogtam meg azokat.Végül a fejemet az övére hajtottam,ő pedig egyre lejjebb hajolt.Teljesen és totálisan össze voltunk tapadva.Egyre melegebb lett a szobában,a szívem pedig akaratlanul is gyorsabban kezdett verni,hiába volt elvileg megnyugtató a gyakorlat.
-Khm..Becky..-állt mellém Niall.Majdnemhogy megijedtem tőle,annyira belemerültem a feladatba és Harrybe.Kinyitottam a szememet,de nem hagytam abba.-Sajnos most el kell mennem,de este majd hívlak.-mosolygott rám,nyomott egy puszit az arcomra,és már ment is.Válaszolni nem igazán volt időm,de amúgy sem tudtam volna,mert abban a helyzetben nem igazán tudtam volna beszélni.

Pózt váltottunk. Harry négykézlábra ereszkedett,majd feltolta magát,én pedig háttal ráfeküdtem és a kezeimet összekulcsoltam a hasa alatt.Hallottam minden egyes levegővételét,és éreztem a hasizmát az ujjaim alatt.
-Húúú,de hülye vagyok!!-csapott Zayn a homlokára,de olyan hangosan,hogy még mi is meghallottuk a nagy koncentráció közepette és azonnal oda kaptuk a fejünket.Már amennyire a pozíció engedte a forgolódást.-Nekünk is el kell mennünk.Majdnem sikerült elfelejtenem!-mosolyodott el,majd megragadta Louis kezét és felrántotta a kanapéról.
-Mi?Hova kell nekünk menni??-tudakolta értetlenül Louis.
-Hát a...jajj,ne mondd,hogy elfelejtetted!Arra a helyre kell mennünk,amit tegnap este megbeszéltünk,hogy ma feltétlen el kell mennünk oda.-hablatyolt össze-vissza Zayn.-Feledékenyebb vagy,mint én!Látszik,hogy öregszel!-nevetett,majd mintha rá kacsintott volna Louisra.
-Jah!!Óh,hát igen!Már emlékszem!Az izéhez kell mennünk!Az tényleg nagyon fontos!-kezdett el hevesen bólogatni a répakirály.-Bocsi srácok,de mi is megyünk.Majd holnap találkozunk.Puszi,pá!!-indult kifelé Zayn után és pár perc múlva már ők is kint voltak a decemberi időben.


Nem telt bele 10 perc és Liam is ott hagyott minket,azzal az indokkal,hogy Daniellet viszi vacsorázni és még át kell öltöznie,meg egyebek.
-Neked esetleg nincs valami okvetlenül fontos és kihagyhatatlan dolgod?Vagy esetleg nem viszel senkit vacsorázni?Esetleg nem mész az "izéhez"??-kérdeztem nevetve Harryt,amikor már csak ketten maradtunk az egész házban.
-Hmm...nem!Azt hiszem nincs semmi kihagyhatatlan dolgom,nem viszek senkit vacsorázni és nem,nem kell mennem az "izé"-hez sem!-nevetett velem ő is.
-Szerintem nekik sincs,csak egyszerűen megunták a bénázásunkat!-szűrtem le a következtetést még mindig nevetve.
-Mi??Még ugyan jól...-kezdett beszélni,de abban a percben borult el mellettem.-...csináljuk!-fejezte be nevetve.
-Aha,látom!Főleg te vagy nagyon szuper!!-röhögtem ki.Már nem érdekelt a jóga,mert a nevetéstől levegőt is alig kaptam.
-Na mi van?Feladod??-kérdezte Harry vigyorogva.
-Nem!-vágtam rá.-Csak felfüggesztem!-adtam a diplomatikus választ.
-Jah,értem!-bólintott Harry.-De,ha valaki abba hagyja a jógázást egy gyakorlat kellős közepén,azért büntetés jár.
-Igen?És mit kell csinálnom?-kérdeztem kíváncsian.
-Neked semmit......de én halálra csikizlek!-vetette rám magát.Hosszú ujjait pillanatok alatt az oldalamba fúrta,miközben lábait átvetette a csípőmön és óvatosan rám ült,ezzel megakadályozva,hogy a lábaimmal rúgkapáljak.
-H..Harry!Kérlek....hagyd..abba!!!-nyögtem ki nagy nehezen,amikor sikerült levegőhöz jutnom.Harry viszont,mint aki meg sem hallotta,folytatta a "kínzásomat".Egyszerűen muszáj volt csinálnom valamit,mert különben tényleg képes halálra csikizni.Összegyűjtöttem minden erőmet és átfordultam.Így már én ültem az ő csípőjén!!

*Harry szemszöge*

Annyira jó volt nézni,ahogy önfeledten nevet és nem érdekli semmi.Tudtam,hogy abban a percben elfelejtette minden gondját és jól érzi magát.Jó volt azt érezni,hogy miattam boldog!Még akkor is,ha csak a csikizés miatt nevetett.De ha azt nézzük,ahhoz is el kellett jutni valahogy!Szóval mindenféleképpen segítettem jókedvre deríteni,nemde?!

Hallottam,ahogy kérlel,de nem igazán érdekelt.Örültem,hogy végre előcsaltam belőle ezt az énjét is.Hallgatni akartam a csilingelő nevetését és látni kipirosodott arcát.Ám amikor egy pillanatra abbahagytam,hogy máshol csikizzem,ő kapott az alkalmon,és fordított a helyzetünkön.A meglepődöttségtől még levegőt is elfelejtettem venni,és a szívverésem is kihagyott egy ütemet.

Amint újra tanultam lélegezni,lepillantottam a combjára,ott,ahol hozzám ért.A gondolataim azonnal elterelődtek,és teljesen kizártam a külvilágot.Vágytam a csókjára,vagy akár egyetlen érintésére is.A csípőmön ült,apró kezeit a mellkasomon támasztotta,haja az arcába lógott.Olyan közel volt és én annyira akartam őt,mindenestül!A képzelőerőm felelevenedett és olyan gondolatok lepték el a fejemet,hogy majdnem belepirultam.
 
-Áuuu!!!-kiáltottam fel.Nem fájt semmim,de valamit tennem kellett,hogy megszakítsam az igencsak igéretes pozíciót.Na persze nem azért,mert nem akartam semmit csinálni vele!Nem!Csak tudtam jól,hogyha megcsókolom,azzal mindent elrontok és talán soha többé nem lehetek vele.Türelmesnek kell lennem,akármilyen nehéz is!
-Mi történt??-nézett rám ijedt arccal,miközben lemászott rólam.Kiengedtem egy nagy levegőt.Meleg helyzet volt!Ha akár csak egy perccel tovább marad ott,biztos elszakadt volna nálam a cérna.
-Semmi!Csak...csak..csak fáj a bokám!-találtam ki gyorsan valamit.
-Mitől?Én csináltam??-rémült meg még jobban.
-Nem,dehogy!-vágtam rá gondolkodás nélkül.-Biztosan jóga közbe húztam meg.-rántottam vállat.
-És még nekem kellett volna bemelegítenem,mi??-kötözködött.-Megnézhetem?-kérdezte,de már nyúlt is a nadrágom széléhez,hogy elhúzza a bokám elől.Közben kinyögtem egy "aha"-t,hogy válaszoljak a kérdésére.

Olyan jó két percig nézegette,nyomkodta és forgatta a bokámat,majd a hümmögések után végre megszólalt.
-Nem látok rajta semmit.De azért a biztonság kedvéért hozok rá valami hideget.-hadarta el.Felpattant és a konyhába szaladt.Fél perc sem telt el,de már megint mellettem térdelt és óvatosan ráhelyezte a zacskó fagyasztott répát a "fájó" területre,én pedig felszisszentem.Ha már hazudok,legyen hihető,nem igaz?!.:D -Jujj,bocsi!Nem akartam,hogy fájjon!-nézett rám nagy szemeivel.Ezután olyan óvatosan ért hozzám,mintha porcelánból lettem volna.Annyira összpontosított a bokámra,hogy ne okozzon fájdalmat,hogy észre sem vette,hogy őt bámulom és vigyorgok,mint a tejbe tök.Tetszett,hogy ennyire aggódik értem!

Másrészről pedig lelkiismeret furdalásom volt,hogy így árverem.Már éppen azon voltam,hogy elmondom neki az igazat,de ő hamarabb szólalt meg.
-Ha tényleg annyira fáj,nyugodtan itt maradhatsz megint éjszakára.A fiúk elvitték a kocsit,és ki tudja,mikor érnek rá érted jönni.Te meg ilyen lábbal sétálni nem tudsz!-mosolygott és leült mellém a földre.Hát,szerintem mondanom sem kell,hogy azonnal elmúlt rólam az őszinteségi roham!Hülye lettem volna kihagyni egy ilyen lehetőséget! :D Még egy éjszaka Beckyvel!!
-Oké...de csak akkor,ha nem zavarok!-adtam az ártatlan jókisfiút.
-Nem zavarsz!Tegnap is jó volt,hogy mellettem voltál!-mosolygott.-És még meg sem köszöntem rendesen.Szóval...köszönöm!Nélküled lehet már régen a diliházban csücsülnék.Igazán örülök,hogy a barátomnak tudhatlak!-ölelt hirtelen magához,majd adott egy puszit az arcomra.

A boldogság abban a pillanatban lett úrrá rajtam,amit egy hatalmas mosoly keretében mutattam ki.Két oka is volt annak,hogy örüljek!Az egyik az,hogy a barátjának nevezett.Mindössze egy nap alatt értem el a bizalmát,megnevetettem,jógáztam és aludtam vele.Szép teljesítmény Harry!!:D A második pedig,hogy kaptam PUSZIT!!!Már nagyon régóta várok erre az apró,de mégis jelentőségteljes gesztusra.Tudom,hogy ez még nem az a jellegű puszi volt,amire igazán vágyok,de azért ez sem rossz!Most már látom,hogy jó irányba haladok!A többieknek igaza volt!Niall,anya,Gemma és Barbara is megmondta,hogy ne adjam fel,hanem küzdjek érte!Csak meg kell neki mutatnom,hogy ki vagyok és,hogy Ő ki lehet mellettem!!