Sunshine In My Heart

65.fejezet

"Újra boldogok leszünk!"

Sziasztok!!.:D
ÉS ÁTLÉPTÜK A 30 000 OLDALMEGTEKINTÉST!! Nem hiszem el,hogy ennyien olvassátok!Köszönöm!.<3 Az hiszem ez a rész tökéletes az ünnepléshez és ezzel igyekszem megköszönni azt a sok sok támogatást,amit kapok!Imádlak Benneteket!!! Jó olvasást,és a komikat várom!.:))

UI.:Rengeteget dolgoztam ezen a részen és igyekeztem minél jobbá és jobbá varázsolni!Remélem ez sikerült emlékezetessé tenni ezt a pillanatot!Jah és...ezzel most lelövöm a poént,de VIGYÁZAT +18!!!! :D

2014.December.23.(Kedd)

13:29

*Becky szemszöge*

A tegnapi nap nagyon hamar eltelt.Harry minden eszközt bevetett,hogy jól érezzem magam,ami rendszerint sikerült is neki.A kis kanapés afférunk után szinte izzott a levegő közöttünk,de próbáltuk palástolni.Ez számomra elég nehéznek bizonyult,főleg,amikor Harry olyan pillantásokat vetett felém,amelyek egy kiéhezett ragadozó tulajdonában is lehettek volna.Furcsa volt belegondolni abba,hogy már nincs Niall,akire gondolnom kellene.Néha sikerült összegyűjtenem annyi bátorságot,hogy ránézzek Harry ajkaira,de szinte azonnal elkaptam a fejemet.Az egyik vállamon ott ült az ördög és azt kiáltotta,hogy teperjem le a göndör hajú szépfiút és soha ne engedjem el a karmaim közül.Szívem szerint megfogadtam volna a tanácsát,de a másik vállamon ott csücsült az angyalka,ami azt ajánlotta,hogy várjak még a Harryvel való kapcsolatomra.Ez a két kis figura abszolút nem könnyíti meg az ember dolgát!!!

-Beck!!Figyelj csak!!-ugrott mellém a kanapéra Harry,ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-Hülye!!Már megint megijesztettél!!-vágtam rá a hátára,de ezen Ő csak jót nevetett.Tegnap este is sikerült rám hoznia a szívbajt!!Tusolás után,mikor kiléptem a fürdőből egy nagy üvöltéssel vetette magát elém.Én meg annyira megijedtem,hogy reflexből hozzávágtam a melltartómat,amit addig a kezemben szorongattam.Számomra igencsak kínos szituáció volt,de Ő megjegyezte,hogy neki tetszett.Ki gondolta volna?!
-Bocsi!-rebegtette meg a szempilláit.-De nem fogsz haragudni,ha meglátod a meglepetésemet!-mosolygott rám.
-Mi az??-csillant fel a szemem.
-Gyere velem!-húzott fel a kanapéról,és a bejárati ajtó felé vezetett.Az ajtó tárva-nyitva volt,a hideg pedig gyorsan iszkolt befelé a lakásba.-Tádá!!-mutatott kifelé,egyenesen egy örökzöldre.
-Mekkora?!!-hüledeztem a gigászi méretű karácsonyfa láttán.
-Jó nagy,szóval segítened kell behozni!Gyerünk,mert soha nem lesz idebent!!-tolt kifelé az ajtón.

16:01

Több,mint 2 órába telt,hogy feldíszítsük a fát,de a végeredmény csodálatos lett.
-Felteszed a csúcsdíszt?-kérdezte Harry,a kezében tartva a csillogó díszt.
-Feltenném,de nem érem el!Nem mindenki nő meg olyan hatalmasra,mint te!-mutattam rá.-Néha jó lenne,ha nem lennék ilyen kicsi.
-Én kifejezetten imádom a magasságodat.Sok előnnyel jár,ha az ember kicsi!-vigyorgott rám.Inkább nem is akartam belegondolni,hogy milyen előnyökre gondolt.-De ideiglenesen van megoldásom ennek a problémának a leküzdésére!-okoskodott,majd leguggolt és felnézett  rám.-Ülj a nyakamba és akkor eléred a fa tetejét!-ajánlotta.
-Hmm...miért is ne?!De ha leejtesz!-másztam fel a nyakába.Amikor felállt egy kicsit erősebben szorítottam,nehogy leesek,de annyira könnyen emelgetett,mintha holmi tollpihe lennék.Óvatosan elhelyeztem a csúcsdíszt a fa tetején,ügyelve arra,hogy ne verjek le semmit.-Kész is van!-jelentettem ki mosolyogva.Tényleg jó munkát végeztünk!
-Nagyszerű!-bólintott.-Akkor indulhat a RODEÓ!!!-kiáltotta el magát,majd szaladni kezdett.
-Harry!!Lefogok esni!!-visítottam nevetve.Harryt nem nagyon érdekelte az aprócska megjegyzésem,szaladt tovább.Keresztül száguldottunk a nappalin,a konyhán,majd vissza a nappaliba.Megállt a kanapé előtt és forogni kezdett,amitől mind a ketten jól elszédültünk.Inogva indult el a folyosón,én pedig megkapaszkodtam.
-Ha befogod a szemem,akkor nem látok!Vagy legalább irányíts!!-mondta nevetve.Kicsit veszélyes volt,de úgy gondoltam,hogy jó móka lehetne,ha én lennék Harry szeme.
-Oké.Menj előre!Ne!Lassíts!Vigyázz fal!Harry!Most fordulj jobbra!!Várj...-próbáltam figyelmeztetni,de már túl késő volt.
-Jókor szólsz!!-nevetett a homlokát fogva,mert lefejelte az ajtót.
-Bocsi!-vigyorogtam én is,miközben elengedtem a szemét,ezzel visszaadva a látását.Kinyitotta a hálószoba ajtaját és bementünk.Kacsázva jutottunk el az ágyig,ahová Harry velem együtt dőlt be.Mind a ketten úgy nevettünk,hogy már majdnem sírtunk.Harry közelében úgy érzem magam,mintha megint gyerek lennék.Nincsenek problémák,nincsenek veszekedések,csak a boldogság és a jókedv van.-Nem vagy normális!-közöltem vele,még mindig mosolyogva.
-Tudom!-vágta rá,miközben feljebb mászott az ágyon.A nagy nevetés közben,majdnem sikerült leesnie.-De Te,drága Becky pont ezért szeretsz annyira!-vigyorgott rám.
-Honnan veszed,hogy szeretlek??-kezdtem el kötözködni vele.
-Onnan,hogy mindig jó kedved van,ha velem vagy,és mindig nevetsz a vicceimen.Ha valami nincs rendben veled,nekem mindig elmondod,hogy mi a baj.Engeded,hogy sírni lássalak,én pedig képes vagyok megvigasztalni és elfeledtetni veled mindent!És végül....képtelen vagy ellenállni nekem!-magyarázta,egy önelégült vigyorral az arcán.
-Tényleg??Valóban így volna??Nekem fel sem tűnt!-tiltakoztam mosolyogva.-És igenis ellen tudok állni neked!-erősködtem,majd felálltam és kisétáltam a szobából.Jobb,ha nem várom meg,amíg Harry bizonyítani akarja az igazát!

20:13

*Louis szemszöge*

Holnap Szenteste!És természetesen a szülinapom!Viszont a Harry-Becky-Niall dráma miatt senki nem szervezett bulit.De nem estem pánikba,helyette én hozok össze egy kisebb összeröffenést.Már mindenkit meghívtam,kivéve Hazzát és Beckyt.Nem akartam zargatni őket,mert kitudja éppen mit csinálnak?!Még a végén megzavarnék valamit,aztán miattam nem jönnének össze újból.Remélem,hogy holnap megint egy párként láthatom őket.

-Szia egyetlen Madárkám!-köszöntem a telefonba,amikor Harry felvette.
-Szia Lou!Mi a helyzet?-kérdezte jó kedvűen.
-Holnapra beszerveztem egy karácsonyi-szülinapi vacsorát.Ugye ti is megtiszteltek a jelenlétetekkel??-tértem rá a lényegre.
-Tudod,hogy én ki nem hagynám!-vágta rá.-De Beckyben nem vagyok biztos.Megpróbálom rábeszélni,de nem ígérek semmit.-mondta.
-Nélkületek nem lenne ugyanaz,szóval vesd be a bájaidat Bogaram!-parancsoltam rá,amin elnevette magát.-Amúgy hogy álltok?Emlékszik már rád?-kíváncsiskodtam.
-Hát...azt éppen nem,de szerintem már sejti,hogy mi a szitu.Lassan,de biztosan összeteszi magában az eseményeket.és akkor rájön mindenre.De nagyon jól elvagyunk!-tette hozzá.A hangján hallani lehetett,hogy vigyorog.
-Aha!Szóval "JÓL"?!!-húzgáltam a szemöldökömet,de abba is hagytam,mert rájöttem,hogy ő úgy sem láthatja a vonal másik végén.
-Louis!Ha nem jössz azonnal felmegyek és lerángatlak!Mondd meg Harrynek,hogy sietned kell!-kiabált fel Eleanor a földszintről.
-Mindjárt megyek!-kiabáltam vissza neki.-Bocsi,de most mennem kell.El megöl,ha nem indulunk el most rögtön.Vigyázz magadra Egyetlenem!Jah,és vesd be a bájaidat Beckynél!Aztán holnap találkozunk!!Pápá!-köszöntem el.
-Szia Louis!-nevetett Harry,majd letette a telefont.

-Louis!!-kiáltott megint Eleanor.
-Jövök már!-szaladtam le a lépcsőn.
-Hogy van Becky?-kérdezte miközben felvette a csizmáját és a kabátját.
-Egész jól!-válaszoltam és én is elkezdtem öltözködni.-Azt mondta Harry,hogy már valószínűleg tudja,hogy mi a helyzet,de egyáltalán nem biztos magában.Az viszont tuti,hogy Harry mindent megtesz!-nevettem el magam.
-Hát azt rögtön gondoltam!-nevetett El is.-Soha nem hittem,hogy pont Harry fog harcolni egy lányért.Úgy értem,annyian lesik minden lépését,hogy azt gondoltam,valami egyszerűbb kapcsolatba lép be.De jó,hogy így alakult.Becky jó hatással van rá,és ez mindenkinek csak előny!-magyarázta,amikor kiléptünk az ajtón.
-Igen..Becky,ha akarna sem tudna megszabadulni tőle!Harry lett a végzete!-nevettem.-Pont úgy,mint én neked!-karoltam át Eleanor vállát,miközben nekivágtunk a sétának.Ő átkarolta a derekamat és így meneteltünk végig a decemberi fagyos időben.

20:36

*Becky szemszöge*

 -Hívott Louis!-közölte velem Harry,mihelyst kiléptem a fürdőből.Hangjától megijedtem,mert azt reméltem,hogy nem lesz bent,amikor végzek a fürdéssel.Az ágyon ült és pislogás nélkül nézett rám.Valószínűleg meglepődhetett azon,hogy egy szál törölközőben állok előtte.Valahogy éreztem,hogy nem szabad így kijönnöm,de mivel elfelejtettem bevinni a pizsamámat,így muszáj volt.

 
-Ne nézz így rám!-nevettem,amikor a fejem búbjától a lábujjam hegyéig végig mért.Odasétáltam a szekrényhez,és kivettem Harry egyik fekete pólóját.Mivel nem hoztam magammal semmilyen ruhát,így az övéit kellett hordanom,ha nem akartam minden nap ugyanabban a nadrágban és toppban lenni.-Mit akart Louis??-kérdeztem,miközben felé fordultam.Megköszörülte a torkát és felállt az ágyról.
-Meghívott a holnapi vacsorára.-mondta,és felém indult.
-Nem tudom,hogy elakarok-e menni...-hajtottam le a fejemet.
-Persze,hogy megyünk!-közölte Harry.-Louisnak egyszer van egy évben szülinapja,arról nem beszélve,hogy Karácsony sincs sűrűn.És biztos nem akarod,hogy az a rengeteg ajándék,amit vettünk pocsékba menjen!-magyarázta,majd hatalmas szemekkel nézett rám és pislogni kezdett.

-Ne!Csak ezt ne kezd el!!-szóltam rá,majd hátat fordítottam neki.Ha beveti a "kiskutya szem" nézését,senki nem bír "nem"-et mondani neki.-Majd meggondolom!-enyhült meg a véleményem 2 perc után.Ekkor még közelebb lépett és még nagyobbakat pislogott.-Jó legyen!-sóhajtottam nevetve.-Elmegyek,ha ennyire akarod!De nem ígérem,hogy jól is fogom érezni magam.
-Köszönöm!-mosolygott rám elégedetten.-És közlöm veled,hogy most bizonyítottad be,hogy nem tudsz ellen állni nekem!Látod?Megint nekem volt igazam!-kötözködött.Már vártam,hogy mikor hozza fel újra.Szinte különös volt,hogy rám hagyta.
-Nem bizonyítottam semmit,és nem volt igazad!Igenis ellen tudok állni neked!-makacskodtam,aztán elindultam a fürdő felé,hogy végre felöltözzek,de Harry megragadta a csuklómat és visszarántott.
-Akkor bizonyítsd be!-vigyorgott.

Jajj Istenem!Pont ettől féltem!Azt akarja,hogy bebizonyítsam,hogy ellen tudok neki állni.Igen ám,de az lehetetlen,ugyanis nem tudok!!A szám nagy,de tisztában vagyok vele,hogy neki van igaza.És ezt Ő is nagyon jól tudja,éppen ezért feszegeti a határaimat.
 (ZENE)
-Na?Mi lesz?-türelmetlenkedett.Amikor nem válaszoltam közelebb húzott magához.Beharaptam a számat,hogy elvonjam a figyelmemet.Mit ne mondjak,elég nehéz feladatnak bizonyult!Nem tudtam másra gondolni,csak hatalmas kezeire a csípőmön és arra,hogy a mellkasa majdnem a hátamhoz ér.-Oké,ha nem szólalsz meg,majd Én bebizonyítom,hogy igenis hatással vagyok rád!-jelentette ki vigyorogva,majd egy könnyed mozdulattal teljesen magához húzott.Ekkor döntöttem úgy,hogy jobb,ha a szememet is becsukom,és megpróbálom elfelejteni,hogy hol vagyok és kivel.Ez a technika egészen jól bevált,mindaddig,amíg el nem húzta a hajamat,ezzel felfedve csupasz vállamat.A törölközőt és a pizsamámat görcsösen szorítottam magamhoz,mintha attól a pár anyagdarabtól függött volna az életem.A szívem már nem a rendes ritmusában pumpált,sokkal inkább egy gőzmozdony sebességében.A lábaim úgy remegtek,mint a kocsonya és gyorsan vettem a levegőt is.Csak remélni mertem,hogy ezeket a jeleket Harry nem vette észre,mert az egyenlő a lebukással.-Jó...eddig bírtad,de lássuk mit szólsz ehhez!-mondta,majd ajkait hozzá érintette a nyakamhoz.

Óvatos puszikat lehet a bőrömre,lassan haladva a vállamig,majd vissza egészen a fülem mögötti érzékeny területig.Teljesen belefeledkeztem és kirázott a hideg a gyengédségétől.Majd egy hirtelen és váratlan mozdulattal megfordított,így szembe kerültem Vele.-Tudtam,hogy csukva van a szemed!-nevetett,majd újra csókolgatni kezdett.Ezúttal a nyakam másik oldalát szórta tele nedves csókjaival,én pedig kezdtem szétesni.-Gyerünk,nyisd ki a szemed!-dörmögte a nyakamba.Éreztem,ahogy elhajol tőlem és végig simít az arcomon.
-Csak nyugi!Erős vagyok!Ki tudom,nyitni a szemem!-ismételgettem magamban,majd megtettem,amire kért és lassan kinyitottam a szemem.Azonban nem néztem rá,helyette a padlót és a lábamat bámultam.Észrevettem,hogy elkezdett kopni a lila körömlakk a lábujjamon.
-Nem pont így gondoltam!-nevette el magát,majd megfogta az államat,és felemelte a fejemet.A tekintetét azonnal az enyémbe fúrta,és ott jöttem rá,hogy vesztettem.Kezeit még mindig a derekamon pihentette,miközben teljesen megszüntette a köztünk lévő aprócska távolságot is.Minden rezzenését éreztem,teljesen egymáshoz voltunk tapadva.Amikor a homlokát az enyémnek nyomta,valami bevillant.Végig futott rajtam egy ismerős és kellemes érzés és az első gondolatom az volt,hogy "ezt már éreztem".Mintha mindig is ennyire közel lett volna hozzám,mintha mindig is többek lettünk volna szimpla barátoknál.

Ott álltam a félhomályban egy szál törölközőben,és arra vártam,hogy Harry Styles megcsókoljon.Feladtam a küzdelmet,mert rájöttem,hogy mindennél jobban vonzódok hozzá.Felfogtam,hogy soha nem tudnám távol tartani magam tőle.Harry egyre közelebb és közelebb hajolt,a szánkat alig választotta el fél centiméter.De a csókot hiába vártam,mert nem jött.Arra várt,hogy én lépjek....És ha csak ez kell ahhoz,hogy megint azt érezzem,mint,amit tegnap a nappali kanapéján,hát legyen!
-Cseszd meg Styles!!-mordultam fel,majd a számat az övére tapasztottam.Egyszerűen képtelen voltam tovább várni,hiába tudtam,hogy ezzel neki adok igazat.A póló és a rövidnadrág a földre esett,ahogy átkaroltam a nyakát.A semmiből olyan érzések öntöttek el,hogy tudtam ez már nem az első alkalom,amikor ennyire közel kerülök hozzá.Emlékek százai törtek rám bármiféle előjel nélkül.Egyetlen igazi,vággyal teli csókja elég volt ahhoz,hogy felébressze a bennem szunnyadó múltat.Egyik percről a másikra tudtam,hogy ki vagyok....tudtam,hogy Harry kicsoda.Az összes vele töltött pillanat lepergett a szemem előtt.Csókok,amiket váltottunk...ölelések,becézgetések...SZERELEM!!Mindenre emlékeztem,ami még hiányzott.Hirtelen újra az lettem,aki hónapokkal ezelőtt voltam!Színtisztán éreztem a szerelmemet Harry iránt és úgy húztam magamhoz,hogy tudja,soha többet nem engedem el.

(ZENE) -> ha leáll,indítsátok újra..:P
Kinyitottam a számat,hogy elmondjam neki,hogy emlékszek rá,de a szavak nem jöttek.Nem tudtam,hogy fogalmazzam meg,amit mondani szeretnék.
-Tudom...-mosolygott rám,ezzel megkímélve attól,hogy meg kelljen szólalnom.Tudta,hogy visszajöttek az emlékeim anélkül,hogy egy árva szót is szóltam volna.

Elsepert egy tincset az arcomból,majd újra megcsókolt.De ez most más volt,mint az előző...Ez lágy és érzelmes volt....egy szerelmes csók,amit csak Harry adhat nekem,senki más!!Nem áradozott arról,hogy mennyire örül,nem kezdett el dobálni a levegőben.De ezzel az egy szerelmes csókkal mindent elmondott.-Nagyon hiányoztál!-súgta a fülembe,amitől ismét kirázott a hideg.Elmosolyodtam és megöleltem,a fejemet a vállába fúrtam és belélegeztem az illatát.Azt az illatot,amit mostantól kezdve örökre érezni szeretnék!


Amikor elhúzódtam tőle,láttam az arcára kiülő boldogságot és azt gondoltam,"ez a fiú tényleg szeret engem". Újabb és újabb csókokra invitált,hol gyengédre,hogy vágyakozóra.Úgy viselkedtünk,mint akik már 10 éve nem látták egymást,pedig a baleset csak 4 hónapja volt.4 hónap,nem hosszú idő,mégis mennyi minden megváltozhat!!Nem akartam elengedni Őt,és Ő sem akart elengedni Engem!A szívem megtelt azokkal az édes emlékekkel,amelyeket vele éltem át és úgy éreztem,hogy végre teljes az életem!

Olyan 10 perc után elkezdtem vacogni.Nem volt rajtam más,csak egy vékonyka törölköző,és mégiscsak december volt.
-Megyek,felveszem a pizsamámat!-tájékoztattam Harryt,miközben kibújtam a karjaiból.El is indultam a fürdő felé,de Harrynek nem tetszett a tervem,mert megint megállított.
-És mi lenne,ha csak a törölközőt vennénk le??Fürödj velem!-kért meg egy csábos vigyorral az arcán.
-Én már fürödtem.-ellenkeztem mosolyogva.Igazából remek ötletnek tartottam,de még húztam az időt.-Meg amúgy is...alig pár perce jöttem rá,hogy a barátnőd vagyok.Nem gondolod,hogy ez egy kicsit gyors??-húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.Két lépéssel előttem termett és egy laza mozdulattal felkapott.
-Nem gondolom!!Erre a pillanatra várok már több,mint 4 hónapja!Szerintem nem diktálok gyors tempót,csak már elvetted az eszemet!Ilyenkor nehéz gondolkoznom!-nevetett.-Ígérem,hogy semmi olyat nem csinálunk,amit nem akarsz!-puszilta meg a hajamat és letett a fürdőszoba padlójára.Egy pillanatra ott hagyott,amíg becsukta az ajtót,majd újból elém állt.Furcsa mód nem akartam elmenekülni előle,pedig nagyon is jól tudtam,hogy mi fog következni.És most nem a közös fürdőzésre gondolok,hanem arra ami utána jön majd!! Igaz,hogy Harry azt mondta,hogy semmi olyat nem teszünk,amit én nem akarok...de épp ez az!Nincs olyan,amit vele ne szeretnék megtenni!Főleg most,hogy tudom mi a helyzet kettőnket illetően.Már emlékeztem az együtt töltött éjszakáinkra és jól tudtam,hogy már lefeküdtünk.Ráadásul nem is egyszer,szóval semmi olyan nem történhet,ami eddig ne lett volna.

Felbátorodva a gondolataimon,most én kezdeményeztem csókot.Pár perc múlva Harry óvatosan megfogta a törölközőmet,gondolva,hogy gyorsan megszabadít tőle,de nem engedtem.
-Azt hiszem rajtad több ruha van,szóval előbb Te vetkőzöl!-jelentettem ki mosolyogva.Kicsit furcsán hangzott,de már mindegy.
-Már hiányzott ez a domináns éned!!-jegyezte meg vigyorogva,majd újból megcsókolt,de sokkal keményebben.Kissé remegő kezekkel nyúltam a pólója széléhez,majd egy gyors mozdulattal és persze az Ő segítségével áthúztam a fején és a földre dobtam.Tetoválásai láttán elmosolyodtam,majd végig húztam rajtuk az ujjamat.Már nem féltem megérinteni őket,mert tudtam,hogy mind az enyém!Harry minden porcikája az enyém és senki másé!Tudom...önző vagyok!Látszólag Harry imádta,amikor a tetoválásival babráltam,mert mosolygott.A V vonalán két levél díszelgett,azokat is megvizsgáltam.

-Ezek eddig nem voltak itt!-emlékeztem vissza.Végig simítottam a leveleken,ami miatt Harry egy mély sóhajt engedett el.Az egyik kezével az oldalamon körözött,a másikkal megfogta az arcomat és oldalra döntötte a fejemet,majd apró puszikat hagyott a nyakamon.Pár pillanat múlva elhatároztam,hogy a nadrágjától is megszabadítom.Még mindig remegő kezekkel fogtam meg a madzagot és oldottam ki a masnit.Áldottam az eget,hogy nem farmert vett fel övvel,mert akkor elég hosszú ideig tartott volna lehámozni róla.Így viszont könnyen került le róla a szabadidő nadrág.
-Nem érzed úgy,hogy túl vagy öltözve?-kérdezte,amikor már csak a boxere maradt rajta.
-Nem tudom...miért te úgy érzed,hogy túl vagyok??-kérdeztem vissza mosolyogva.
-Igen,határozottan úgy érzem!-bólogatott,majd egy egyszerű mozdulattal letekerte rólam a törölközőt és a földre dobta,a saját ruhái mellé.-Mindjárt jobb!-jegyezte meg két csók között.

Ügyelve arra,hogy ne essünk el,betolattunk a tus alá,majd Harry megnyitotta a csapot.A kellemesen meleg víz jól esett,bár úgy éreztem,csak még jobban fel forrósodik tőle a hangulat.Megfogtam a tusfürdőjét és nyomtam belőle a kezembe.
-Mi csinálsz?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Megfürdetlek.Elvégre arról volt szó,hogy fürdünk,nem?-magyaráztam.-Fordulj meg!-parancsoltam rá.Harry szófogadóan tette,amire kértem,így már széles háta díszelgett a szemem előtt.Szép volt a kilátás,az már egyszer biztos!

*Harry szemszöge*

Amikor azon voltam,hogy bebizonyítsam Becky nem tud nekem ellenállni,igyekeztem hatni rá.Amikor megcsókolt,tudtam,hogy újra emlékszik rám.Éreztem,amikor hozzám ért...azonnal megváltozott a viselkedése,és már nem félt kimutatni az érzéseit.Már oly' rég vártam ezekre a percekre,hogy nehéz volt elhinni,hogy tényleg megtörténik!

Becky apró kezeivel óvatosan dörzsölte szét a tusfürdőt a hátamon.Nem sokáig bírtam háttal lenni neki,mert tudtam,hogy most már csak az enyém.Meg akartam érinteni,magamhoz húzni és a teste minden pontját végig csókolni.Egyszerűen nem volt elég belőle,így hát megfordultam és újból megcsókoltam,miközben a mellkasomat mosta.
-Mi az?Te mióta vagy szégyenlős?-nevette el magát,amikor észrevette,hogy még mindig rajtam van a boxerem.-Úgy tudtam,Te nem félsz megmutatni,amid van!-nevetett tovább.
-Nem is!-vágtam rá rögtön.-De hidd el nekem,jobb,ha az még rajtam marad!-vigyorogtam.
-És mi van...-kezdett bele.Felpipiskedett és a fülemhez hajolt.-....ha én nem akarom,hogy rajtad maradjon?-kérdezte suttogva.
-Óhó....te most tényleg azt mon...-kezdtem el,de befejezni már nem tudtam,mivel betapasztotta a számat.

Belemosolyogtam a csókunkba,amikor átkarolta a hátamat
.-Ha tudnád,hogy most mennyire boldog vagyok!Olyan régóta szerettelek volna újra a karjaimban tartani!-simítottam ki egy vizes tincset az arcából.

-Túl sokat beszélsz Harry!-jelentette ki,majd csókolgatni kezdte a nyakamat.Nekem nem is kellett több,azonnal befogtam a számat!A hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz.Minden egyes érintésétől kirázott a hideg és azt akartam,hogy ez az érzés soha ne múljon el!
-Tetszik ez a magabiztosság!-motyogtam a szájába vigyorogva,amikor a boxerem széléhez nyúlt és  lassan lefelé kezdte tolni.
-Akkor szerencséd van,mert ma pont magabiztos kedvemben vagyok!-mosolygott rám,és végleg lekerült rólam az egyetlen ruha darab.
-Hmmm...csábító!-vigyorogtam,majd a csípőjénél fogva felkaptam.Lábait átfűzte a derekam körül,én pedig elzártam a csapot és kiléptem a tus alól.Igyekeztem óvatos lenni,de a vágyaim annyira eluralkodtak rajtam,hogy ezt nem teljesen sikerült megvalósítani.Botladozva kivittem a szobába és azonnal az ágyra fektettem.Mindent ott folytattunk,ahol a baleset előtt abbahagytuk.Minden visszatér a régi kerékvágásba és újra boldogok leszünk!


FONTOS!
Mint tudjátok,egy hónapja elindítottam egy szavazást,melyben arról dönthettetek,hogy milyen angol fanfictiont fordítsak le!.:) A véleményetek alapján egyértelműen Harry győzött,amin egy kicsit sem lepődtem meg!.:P Viszont úgy gondoltam,hogy a többieknek is kedvezek,így a többi srác is szerepelni fog benne!.:) Már kiválasztottam egy blogot,ami szerintem elég érdekes és izgalmas,ugyanakkor vicces is.Az első évada már teljesen be van fejezve és a második is el lett kezdve.Egyébként már felvettem a kapcsolatot az írójával és megkaptam az "engedélyét",hogy lefordíthatom!Szóval elolvasom végig a történetet és már Július elején  olvasható is lesz!.:) Remélem mindenkinek tetszeni fog!.:) Puszi!<3