Sunshine In My Heart

63.fejezet

Emlékek 1.rész

Heyho!.:)
 Mivel az előző részeknél már utaltatok arra,hogy nagyon szeretnétek,hogy Becky emlékei visszatérjenek,ezért egy kis meglepetéssel készültem nektek!.:) Ezen a héten két EXTRA HOSSZÚ részt fogok feltenni,amelyek már az emlékezésről szólnak!Eredetileg nem így lett volna,de mivel előre meg vannak írva a részek,így egye fene!.:D remélem így mindenkinek jó lesz és örültök ennek a kis plusznak tőlem!.:) Jó olvasást hozzá és mostantól lehet gőzerővel szurkolni a szerelmeseinknek!...;) Sok sok puszi és ölelés! <3

2014.December.19.(Péntek)

18:53

*Becky szemszöge*

Az esés következtében pont úgy landoltunk,hogy Harry rajtam feküdt.Elnevettük magunkat,de amint egymás szemébe néztünk,elhallgattunk.A nevetést mintha ketté vágták volna.Nem szóltunk egy szót sem,csak bámultuk egymást.Ott feküdtem alatta és elvesztem azokban a gyönyörű zöld szemekben.Azon gondolkoztam hogy,hogy lehet valaki ennyire szép?!!Igen,tisztában vagyok vele,hogy a fiúkra a "helyes" vagy a "jóképű" jelzőt használjuk,de Ő szép!A haja,a szemei,az állkacsa,a szája...egyszerűen tökéletesen passzolnak egymáshoz.!Azt hiszem nem érdemes tovább tagadnom,hogy a csodálója vagyok!

Egy pillanatra becsuktam a szemem,hogy a memóriában rögzítsem a képet,amit Harry nyújtott.De váratlanul egy pár képkocka pergett le előttem.
"Hangos nevetést hallottam.Megfordultam,hogy megnézzem kinek van ilyen kitörően jó kedve..de már nem volt időm reagálni.Egy fiú szaladt háttal felém,majd hirtelen lehajolt,engem meg pofán csapott egy hatalmas hógolyó.Elvesztettem az egyensúlyom és hátraestem.Az illető,aki helyett a találatot kaptam,hirtelen megbotlott és felettem végezte.Kisepertem a havat az arcomból és egy smaragd zöld szempárral találtam szemben magam."
-Mi a baj??-kérdezett rá Harry aggódóan,ezzel megszakítva az emléksorozatot.
-Semmi....azt hiszem...emlékszem a találkozásunkra.-mosolyodtam el.
-Tényleg??Ez most komoly,vagy csak viccelsz??-húzta fel gyanakodva a szemöldökét.
-Nem,nem viccelek.Láttam magam előtt,amikor Louis arcon vágott egy hógolyóval,te pedig...hát rajtam kötöttél ki,akárcsak most!-meséltem el röviden.
-Ez nagyszerű!!Lassan minden összeáll majd!-örvendezett.-Gyere!Ezt megünnepeljük egy forrócsokival!-húzott fel vigyorogva.
-Az jó lesz,mert szétfagytam a hóban!-nevettem el magam.

21:03

-Na ugye,hogy nem törted el semmid??-okoskodott Harry,miután lehámozta rólam a jégkorcsolyát.A forrócsokizás után elhatároztunk,hogy maradunk még egy keveset,amiből több,mint egy óra lett.
-Nem!De be kell vallanod,hogy egy párszor közel voltam hozzá.-nevettem el magam.
-Ebben van valami!-nevetett velem.

Miután összeszedtük a cuccainkat,és leadtuk a korikat,elindultunk a kijárat felé.Az ajtón kilépve meglepő látvány tárult a szemünk elé.

-A francba!-káromkodott halkan Harry.-Ne mondj nekik semmit,csak menj előre!-utasított.Őszintén szólva annyira ijesztő volt annak a rengeteg paparazzinak a látványa,hogy nem tudtam volna megszólalni,még ha akartam volna sem.Folyamatosan villogtak a vakuk,és kérdésekkel dobáltak minket,amiknek a nagy részét nem is értettem a nagy zaj miatt.Volt azonban egy-kettő,amit kristály tisztán hallottam...."Becky!Ismét egy párt alkottok Harryvel??"...."Harry!Morris kisasszony már végleg megbocsájtott neked??"

Éppen megakartam kérdezni őket,hogy ezt mégis,hogy értik,amikor Harry kézen fogott és elkezdett húzni a kocsi felé.Nem értettem semmit.Egy:miért haragudnék én Harryre?Kettő:Mi az,hogy együtt vagyok-e Harryvel??Ráadásul ismét??Nem értem!!
-Jól vagy?-kérdezte Harry,miután sikerül beverekednünk magunkat az autóba.
-Igen,jól vagyok.Viszont lenne egy kérdésem.Miért kérdezte az egyik fotós,hogy ismét együtt vagyunk-e és,hogy haragszom-e rád??-böktem ki gondolkodás nélkül.Harry arca elfehéredett és elkapta rólam a tekintetét.-Harry!Válaszolj!Mi a fene folyik itt??-rivalltam rá türelmetlenül.
-Semmi!-vágta rá.-Szerintem csak összekevertek egy volt barátnőmmel.A kapucnid miatt nem biztos,hogy látták az arcodat.-magyarázta.
-Az nem lehet!Tisztán hallottam a nevemet!-ellenkeztem.
-Akkor nem tudom!-pillantott rám.-De nem is érdekes!A paparazzik már csak ilyenek!A fantáziájuk túl jól olajozott.Mindenfélét kitalálnak és utána próbálják elhitetni másokkal,hogy nekik van igazuk!Nem kell vele foglalkoznod,majd én megoldom!-mosolygott.Ám az a mosoly nem volt őszinte.-Mehetünk?-tette fel a kérdést.Válaszul csak bólintottam egyet.A motor felbőgött és lassan indultunk el az ember tömegben.Igazából egyáltalán nem voltam megelégedve Harry válaszával,de hinnem kellett neki.Kettőnk közül mégiscsak Ő az,akinek megvannak az emlékei!Nemde??

21:25

-Köszönöm,hogy elvittél.Nagyon jól éreztem magam!-hálálkodtam mosolyogva Harrynek.
-Az szuper,mert úgy gondoltam,hogy megismételhetnénk.Majd hívj,ha neked jó!-ajánlotta fel.
-Rendben.-bólintottam mosolyogva.-Hát akkor...Jó éjt Harry!-öleltem meg.Nem tudom miért,de enélkül az apró gesztus nélkül még nehezebb lett volna elengedni.
-Szép álmokat Becky!-dörmögte a nyakamba,majd elengedett és visszakocogott a kocsijához,amit az út másik felén parkolt le.

-Megjöttem!-kiabáltam,de nem jött válasz.-Polly!-szóltam barátnőmnek,de még mindig nem válaszolt.Felmentem a lépcsőn és bekukkantottam a szobájába.Egy könyvet szorongatott és aludt.Nem ébresztettem fel,had aludjon.Bementem a szobámba és keresztbe feküdtem az ágyon.A sötétet pásztáztam miközben gondolkodtam.Nem sűrűn látom mostanában Niallt.Ha át is jön,alig marad egy pár percet,és még csak meg sem ölel.Egyre jobban úgy érzem,hogy a mi kapcsolatunk inkább baráti,mintsem szerelmi.Harryvel meg pont fordítva.Vele kellene csak barátoknak lennünk és Niallnek kellene jelentenie számomra a röpdöső lepkéket a gyomromban.De nem így van!Harry zavarja fel a lepkéimet,kocsonyásítja el a lábaimat és zavarja meg nyugodt szívverésemet.A puszta nézésével képes egy másik világba varázsolni.-Megőrültem!-suttogom a semmibe,miközben az arcomat a kezembe temetem.Még mindig érzem Harry illatát az orromban és,ha becsukom a szememet újra élem a mai nap pillanatait.Mintha az egész univerzum az ellen lenne,hogy Niallel legyek!Harry olyan számomra,mint mici mackónak  a mézes bödön kívülről nyalogatva!Hiába is ismerem be magamnak,hogy valójában tetszik,akkor sem lehet köztünk több a barátságnál,mert én Niall barátnője vagyok.Mit érezne,ha bejelenteném neki,hogy "Bocs,de doblak,mert a göndör hajú haverod túl mély benyomást tett rám és inkább vele enyelegnék!"Nem hiszem,hogy ez szebb megfogalmazásban kevésbé lenne kínos és megalázó mind Niall számára,mind az enyémre.Sőt,lehet,hogy Harry sem örülne neki.Lehet,hogy ő nem is akar tőlem többet,mint egyetlen forró éjszakát...lehet...de már semmiben nem vagyok biztos.

2014.December.20. (Szombat)

08:12

*Polly szemszöge*

Tegnap,amíg Becky Harryvel volt,hozzám átjött Niall és mondhatom,hogy nagyon jól éreztük magunkat!Már nagyon hiányolom a szőke haspókot,mert amióta Becky azt hiszi,hogy ő a barátnője,mi alig vagyunk együtt.Eléggé furcsa és frusztráló helyzet,de kibírjuk valahogy,hiszen nemsokára minden a régi lesz!Harry közelsége meglepően jó hatással van barátnőmre,és mintha már most tudná a tudatalattija,hogy ők valójában szerelmesek.Csak még nem biztos magában,mert nincsenek meg a közös emlékei.

-Kopp-kopp!!-mondta Becky,miközben már kinyitotta az ajtót és belépett a szobámba.-Jó reggelt a világ legfenomenálisabb barátnőjének!!-mosolygott rám,miután becsukta maga mögött az ajtót.Ha ilyen szépen kéri,tuti akar valamit!
-Mi kéne' ha vóna'??-kérdeztem gyanakodva.
-Honnan veszed,hogy kérni szeretnék valamit?Nem jöhetek csak úgy be a legeslegjobb barátnőmhöz???!-vigyorgott és adta az ártatlant,miközben lazán befeküdt mellém az ágyba.
-Ugyan már!!Látom rajtad!14 év,az mégiscsak 14 év!Na,ki vele!!-biztattam.
-Na jó...megint lebuktam!-sóhajtott,mire elnevettem magam.-Csak azt szerettem volna kérni,hogy gyere el velem vásárolni!4 nap múlva Karácsony és én még nem vettem semmit!Jó lenne,ha segítenél kiválasztani a megfelelő ajándékokat,mert még mindig nem tiszta a memóriám.Nehogy valami olyat vegyek,amit nem szeretnek!-bökte ki.
-Nincs kedvem órákon át a boltokat járni!Szombat van és pihenni akarok!-jelentettem ki.
-Mi???!-háborodott fel.-Ne csináld már!Gyere el a kedvemért,légyszi!!-könyörgött.
-Nem!Még a Te kedvedért sem vagyok hajlandó elhagyni szombaton a jó meleg ágyikómat!Majd máskor csinálunk csajos napot,de nem ma!-fordultam meg a másik oldalamra,hogy aludjak tovább.
-Jó!-vágta rá durcásan.-Akkor majd elhívok valaki mást!-ugrott le az ágyamról.Eltrappolt az ajtóig,majd kivonult a szobámból.Jót mosolyogtam,mert tudtam,hogy Beckynél,ezek a "megsértődtem,nem szólók hozzád" időszakok nem tartanak tovább 5 percnél.

Hirtelen támadt egy ötletem.Majd én teszek arról,hogy az a "valaki más"-aki Beckyt elkíséri vásárolni -Harry legyen.Felhívtam a fiúkat és tájékoztattam őket Becky terveiről.Minden le van zsírozva!Király vagyok!!

*Becky szemszöge*

Polly makacs!Nagyon makacs!Tudtam,hogy nincs értelme tovább kérlelnem,mert ha ő egyszer azt mondja,hogy "nem",az bizony azt is jelenti.Kicsit durcásan,de ráhagytam,és visszamentem a saját szobámba.A helyzet a következő:4 nap múlva Karácsony és nekem egy szem ajándékom sincs,ezért muszáj elmennem vásárolni.Egyedül nincs kedvem,így valakit el kell hívnom.Mondjuk Niallt,hiszem ő a barátom és ismer mindenkit,akinek ajándékot szándékozok venni.

-Szia Beck!Mizujs??-vette fel Niall boldogan a telefont.
-Szia.Csak azért hívtalak,hogy megkérdezzem,lenne-e kedved elkísérni vásárolni?-kérdeztem azonnal.
-Hát...nem igazán érek rá.Van egy pár dolgom,amit el kell intézzek.Máskor nem jó?25.-én az egész napom szabad!-vetette fel az ötletet.Tekintettel arra,hogy 24.-én van az ajándékozás napja,nem vehetem meg az ajándékokat 25.-én!
-Az nem jó...nekem ma kell mennem.És a lányok?Perrie,vagy Eleanor?Esetleg Danielle?-kerestem a további lehetőségeket.
-Öhm..szerintem nekik sem jó.Zayn Perrie-nél aludt,gondolom ma romantikáznak.Louis pedig elvitte Elt a nagymamájához.Már hajnalban elindultak,és nem hiszem,hogy mostanában haza érnek.Liam meg Dani welnesshétvégén vannak és csak holnap jönnek vissza.-magyarázta.
-Oké..akkor ha te is kiestél maradt Harry.-gondolkodtam hangosan.-Harry ráér??-kérdeztem rá azonnal.Muszáj vásárolnom!!
-Azt nem tudom!Tegnap elég későn jött haza...nem árulta el,hogy hol volt,de nagyon jó kedve volt.Szerintem valami csaj van a dologban!-mesélte Niall.Egy pillanatra a levegőm is elakadt.Ha Niall tudná,hogy az a csaj történetesen Én vagyok?!Viszont el is mosolyodtam.Harry boldog volt tegnap este,ami alighanem az én érdemem.-Ott vagy még??
-Jah,persze!-kaptam észbe.
-Most mennem kell!Majd beszélünk,vigyázz magadra.Puszi!-tette le a telefont.

-Hát ez szuper!-adtam hangot a nem tetszésemnek.Ma mindenki ellenem szegült?!Ha Harry is lepattint,nem tudom,hogy mit kezdek magammal.Mehetek egyedül a plázába!Aztán vagy jó ajándékot veszek,vagy nem!Ez van.

Gyorsan tárcsáztam Harry számát és reménykedtem benne,hogy Ő ráér velem tölteni a napot.
-Jó reggelt!Máris hiányoztam?-szólt bele a telefonba egy fél csengés után.
-Mi?!Nem...Igen...Vagyis nem azért hívtalak!Már korán reggel képes vagy összekavarni!-fújtattam.
-Aha!Lebuktál!Szóval hiányzom!-nevette el magát.
-Higgy amit akarsz!Azért hívtalak,hogy megkérdezzem eljönnél-e velem vásárolni?-tértem a tárgyra.Megint az "elengedem a fülem mellett" taktikát igyekeztem alkalmazni.
-Persze!-vágta rá azonnal.-Vagyis ma pont nincs semmi dolgom!-helyesbített.
-Na most meg te buktál le!-vágtam vissza neki az előbbiért.
-Jajj!Lebuktam!Bevallom,hogy égek a vágytól,hogy veled lehessek!-mondta túljátszva.
-Tudtam én!-nevettem el magam.
-Visszatérve.Jó lesz,ha az én kocsimmal megyünk?-kérdezte kedvesen.
-Igen,nagyszerű!Abba talán belefér minden,amit venni akarok!-vigyorogtam,bár Ő ezt nem láthatta.
-Oké...És mikorra menjek érted??-tette fel a következő kérdést.
-MOST!-kiáltottam el magam,amire egy hangos puffanás és Harry halk káromkodása volt a reakció.Valószínűleg elejtette a telefont ijedtében.
-Ha lehet legközelebb szólj mielőtt kiabálsz!-mondta,miután újra a kezébe vette a telefonját.
-Bocsi!Nem szándékos volt!-nevettem még jobban.-De komolyan mondtam!10 perced van,hogy ide érj!!Szia!-tettem le a telefont.Ha tovább beszélgetünk,soha nem érünk oda a plázába!

A fene sem tudja,hogy miért,de nagyon jó kedvem lett.Fülig érő vigyorral az arcomon,szaladgáltam oda-vissza a szobában,miközben öltözködtem.Fésülködés közben táncikáltam,és fogmosás közben dúdoltam.

Egy laza szerelés és alapsmink mellett döntöttem,mivel az volt a legegyszerűbb és a leggyorsabb.10 percem volt arra,hogy szalonképessé varázsoljam magam.Bedobáltam a pénztárcámat és a telefonomat egy kistáskába és már készen is voltam.Új készülődési rekord:9 perc 58 másodperc!EZ AZ!!

Harry abba a pillanatban parkolt le a ház előtt,amikor kinéztem az ablakon.
-Elmentem,majd jövök!!-kiabáltam Pollynak,aki vagy meghallottam...vagy nem.Leszaladtam a lépcsőn és hatalmas lendülettel nyitottam ki a bejárati ajtót.Harry keze a levegőben volt,éppen kopogni készült.Elnevettem magam a meglepett arckifejezésén,de mielőtt egy szót is szólhatott volna,megragadtam a csuklóját és magammal húztam a kocsiig.Villámsebességgel pattantam be az anyósülésre,és türelmetlenül vártam,hogy Harry is beüljön.
-Hová ez a nagy sietség??-kérdezte nevetve.Valószínűleg totálisan hülyének nézett,de már mindegy! :D
-Hát vásárolni!-adtam az egyszerű választ.
-Oké,ezt már tudom!De mit akarsz venni,amiért ennyire rohanni kell??-mosolygott még mindig.Hirtelen elhallgattam.Most mondjam meg neki,hogy minden bizonnyal miatta pörögtem így fel??Na nem...inkább nem biztatom még jobban!
-Karácsonyi ajándékot!De mivel halvány lila gőzöm sincs,hogy kinek mit vegyek,valószínűleg jó sokáig fog tartani,mire kiválasztom a megfelelőt.-magyaráztam neki.Nem hazudtam!Tényleg nem tudom mit vegyek!
-Értem!Akkor jobb,ha sietek!De remélem nem bánod,ha nem lépem túl a sebességkorlátozást!-vigyorgott.
-Hmm..nem is tudom.-viccelődtem én is.-Legyen!Tartsd be a szabályokat!Mit gondolnának a rajongók,ha megszegnéd őket?!
-Milyen nagylelkű és figyelmes vagy!-nevette el magát megint.Beindította a kocsit és rátaposott a gázra.
-Tudom!-nevettem én is.Úgy érzem jó napnak nézünk elébe!

18:33

*Harry szemszöge*


Áldom Polly okos eszét,hogy "beszervezte" nekem ezt a napot Beckyvel.Egész nap beszélgettünk és nevetgéltünk.Már kezdem érezni,hogy egyre közelebb kerül hozzám.Mintha már nem félne az érzéseitől.
-Na!!Kérlek Harry!Vedd már fel a kedvemért!!-könyörgött vigyorogva Becky,miközben próbált betolni egy próbafülkébe.
-Nem akarom!Hidd el nekem,belőlem nem lenne jó mikulás!Nem veszem fel...-győzködtem,de látszólag teljesen hiába.A fejébe vette,hogy az imént talált mikulás jelmezt rám adja,bármibe is kerüljön.Hülye lennék nem kihasználni a helyzetet.-...hacsak!!-tettem fel a mutató ujjamat és drámai szünetet hagytam.
-Hacsak mi??-türelmetlenkedett.-Bármit megtennék azért,hogy legyen egy ilyen fotóm Harry Stylesról!
-Oké.Akkor várj egy percet!-mondtam neki,majd elindultam a bolt másik felébe.Valószínűleg azt hitte,hogy meg akarok szökni,mert felpipiskedett és úgy követett a tekintetével.Csak akkor engedte el magát,amikor megint mellette álltam.
-Az mi??-bökött a kezemben lévő jelmezre.
-Felveszem a mikulás szerkót,ha te leszel az ördögöm!-vigyorogtam.
-Ne már Harry!Ez túl rövid!-mérte magához.
-Khmm...-köszörülte meg a torkát az egyik eladó.Mind a ketten felé kaptuk a fejünket és vártuk,hogy mit akar mondani.-Elnézést,hogy megzavarom önöket,de legyenek szívesek sietni,mert nemsokára zárunk!-mosolygott ránk,majd el is ment.Csodálkoztam azon,amit mondott,mert a bolt még mindig színültig tömve volt,de ő tudja!

Mivel sokan voltak,minden öltöző foglalt volt,kivéve az,amit Becky stoppolt le nekem.Beléptem az aprócska próbafülkébe és magam után húztam Őt is,majd bezártam az ajtót.
-Mit csinálsz??-nézett rám értetlenül.
-Átöltözünk!-jelentettem ki vigyorogva.
-Egyszerre egy ilyen mini valamiben??-nyíltak tágra a szemei.
-Igen!-vágtam rá.-Mivel nemsokára bezárják a boltot,nincs időnk,hogy megvárjuk,amíg az egyik öltöző felszabadul.Ezenfelül,legalább egyikünk sem veri át a másikat!-magyaráztam.
-Már megint mibe keveredtem!!-sóhajtott.-Legalább fordulj meg!-parancsolt rám.Nem igazán akartam,de a kedvéért megtettem.Hogy én milyen rendes vagyok mostanában?!Miután megfordult gyorsan lekaptam magamról a pólót.Attól,mert én nem láthatom Őt,Ő még láthat engem!

*Becky szemszöge*

Nagyon nem füllött a fogam ehhez a közös öltözéshez.Olyan érzésem volt,mintha valami hatalmas bűnt követnék el,de mégis belementem.Mindez a kíváncsiságomnak köszönhető.Kíváncsi voltam Harryre mikulásként és...oké,lebuktam!Megint látni akartam,mi van a pólója alatt!Viszont az nem hiányzott,hogy erre Ő is rájöjjön.Szerencsére volt olyan kedves,hogy megfordult a kérésemre,így nem láthatta,ahogyan titokban megbámulom....ma már sokadjára.Beharaptam a számat,amikor megpillantottam izmos hátát.Egyszerűen elképesztő volt,ahogy megfeszültek az izmai,amikor levette a pólóját,bár csinálhatta volna lassabban is,hogy teljes mértékben kiélvezhessem a pillanatot!

-Jujj,bocsi!-mondtam,amikor véletlenül hozzáértem,ahogy levettem a felsőmet.
-Micsoda?-fordult meg egy nagyobb lendülettel,aminek hatására egy kicsit meglökött.Ez a kis lökés éppen elég volt ahhoz,hogy elveszítsem az egyensúlyomat és seggre üljek.-Hupsz!-mosolyodott el.-Gyere segítek!-nyújtotta a kezét,amit el is fogadtam.Ahogy álltam fel,véletlenül megtapostam,Ő pedig reflexből hajolt le a lábához.Nem kellett volna,ugyanis ráadásnak lefejelt.Ebben a pillanatban szakadt el végleg a cérna,és röhögve rogytunk le mind a ketten az aprócska próbafülke padlójára.Alig-alig fértünk el ülve.A lában Harryén volt és alig választott el minket 20 cm.Nem véletlen,hogy ezek EGYSZEMÉLYES öltözők!!

A helyzet,egy kívülálló- mondjuk az egyik eladó-szempontjából elég érdekes lehetett.Először Harry hoz nekem egy igen csak rövid ördög jelmezt.Utána ránk zárja az ajtót,majd hangos jajjgatásba és nevetésbe kezdünk.Csak nekem tűnik úgy,mintha egészen mást csináltunk volna??
-Jól vagy?-kérdezte Harry még mindig nevetve .
-Öhm..azt hiszem!-nyögtem ki a hasamat fogva.-Mondtam én,hogy ez nem jó ötlet!Nem férünk el.
-Dehogynem!Csak összébb kell húznunk magunkat!-mondta rögtön.-Szerintem próbáljunk meg felállni.Először te,aztán én!-javasolta.
-Oké!-bólintottam,és már álltam is fel.Amikor stabil lábakon álltam Harry is megpróbálkozott.Azonban ahelyett,hogy magától tápászkodott volna fel,megragadta a csípőmet és felhúzta magát.Néztem,ahogyan a göndör fürtök felemelkednek,és pillanatok alatt felém magasodnak.Lenéztem hatalmas kezére a derekamnál.Rázott a hideg akárhányszor hozzámért.
-Bocsi...csak nem akartam megint elesni.-magyarázta és elengedett.Nem figyeltem arra,amit mond.Elvesztem a tetoválásaiban.A szememet végig futtattam minden egyes mintán és arra vágytam,hogy megérinthessem.-Tetszenek??-kérdezte vigyorogva.Úgy tűnik,egy csöppet túl feltűnőre sikerült a beámulás.Hupsz!Lebuktam!!

-Ühüm...-nyögtem ki.A hangom cserben hagyott,amint hozzám ért.
-És melyik a kedvenced??-kérdezett rá.Ne,csak beszélgetést ne kezdeményezz!!Könyörgök!!
-A lakat.-válaszoltam egy kis idő múlva,miután újra megvizsgáltam minden tetoválását.Megfogtam a kezét és az ujjam hegyével végig simítottam az apró mintán.
-Mindig ezt szeretted a legjobban.Amikor legelőször találkoztunk akkor is megbámultad.-mesélte.
-Tudom..-mondtam halkan.És tényleg tudtam!Emlékeztem az első találkozásunkra,amikor nekimentem a mozi folyosóján.Emlékszem,hogy mennyire mérges voltam,mert Ő állva maradt és pedig elestem.Emlékeztem,hogy minden dühöm elszállt,amikor rájöttem hogy Ő az.Emlékeztem,hogy vert a szívem,amikor felajánlotta a segítségét.Minden perc újra ott volt a fejemben.-Emlékszem!-mosolyogtam rá.
-Végre!-suttogta Harry.Felemelte a kezét és óvatosan,szinte félve fogta az ujjai közé egyik hajtincsemet.A szemében mindent felemésztő boldogságot láttam és valami meghatározhatatlan csillogást.Nem voltam képes megszakítani a szemkontaktust,csak bámultam rá és még levegőt is elfelejtettem venni.Pillantásával követte keze útját végig az arcomon,le a vállamig.Ekkor villámlásszerűen jöttem rá,hogy egy szál fehér neműben állok előtte.Mondjuk rajta sem volt több egy fekete boxeren kívül,de ez csak még kínosabbá tette a helyzetet.A kezeimet reflexből kaptam magam elé,hátha sikerült valamit elrejtenem,bár elég későn kaptam észbe.-Előlem nem kell eltakarnod magad!Igazán nem bánom!-mosolyodott el.De ez inkább egy csábos vigyor volt,mintsem egy szelíd mosoly.

-Azt rögtön gondoltam!-csaptam a vállára.-Fordulj meg!-parancsoltam rá.
-Rendben.-sóhajtott,majd a fülemhez hajolt.-De tudd,hogy már semmi újat nem látnék!-közölte suttogva.
-Harry!-vágtam megint rá.
-Erőszakos vagy!-jelentette ki vigyorogva,de mielőtt bármit szólhattam volna megragadta a derekamat és magához húzott.
-Oké!Ezt hagyd abba!Gyorsan vegyük fel ezeket a hülye jelmezeket,utána menjünk haza!-mondtam mérgesen.Miután sikerült kiszabadulnom a fogásából,talpig levörösödve fordítottam neki hátat.

Nem Harryre voltam mérges,hanem magamra!Hogy engedhettem meg neki,hogy ilyen közel kerüljön hozzám?!Egyáltalán mióta engedem neki,hogy egy szál melltartóban és bugyiban fogdosson??!Valami nagyon nem stimmel,csak azt nem tudom mi!Ez az egész egy nagy hülyeség!...Csak éppen igaz hülyeség!Minden porcikám érzi Harry jelenlétét és vágyok arra,hogy megérinthessem.Szeretném ha minden percben velem lenne,és soha nem hagyna magamra.Azt hiszem ez a pár perc bőven elég volt ahhoz,hogy tisztába tegyem az érzéseimet Harry iránt.Pollynak igaza volt!Igenis vonzódom Harryhez,méghozzá nem is kicsit!A kérdés már csak az,hogy most hogyan tovább??

Miután sikerült magunkra rángatnunk a jelmezeket,Harry rávett,hogy készítsünk néhány fotót.Mivel Harry úgy tett,mintha nem történt volna semmi az elmúlt pár percben,én is igyekeztem nem foglalkozni vele.Már készültem levenni a fekete bőrruhát,amikor beszorult a cipzár.Akárhogy próbáltam,egy istenért nem sikerült lehúznom a  cipzárt.Ideges lettem.Vagy megkérem Harryt,hogy segítsen,vagy ebben a túl szexi cuccban kell haza mennem!
-Öhm...Harry,tudnál nekem segíteni??-kérdeztem kissé félénken.Nem tudom,hogy mitől tartottam,mert az előbb már úgyis látott fehérneműben.
-Miben lehetek a szolgálatodra?-fordult felém.Majdnem elnevette magát,amikor meglátta a hátamon a félig lehúzott cipzárt.
-Ne nevess!Inkább szedd le rólam ezt az izét!!-mutattam az ördögszerkóra.Erre a mondatra a göndörke arcára valami furcsa huncutság ült ki és beharapta alsó ajkát.
-Hát...amióta megismerkedtünk ez az első alkalom,hogy azt kéred,vetkőztesselek le!-vigyorgott.
-Pofa be és csináld!-parancsoltam mosolyogva.Ez a helyzet mégis csak vicces,még az én szemszögemből nézve is.Itt állok Harry Stylessal egy 1x1 méteres öltözőben,miközben vetkőztet.Igen,határozottan nevetséges szituáció,ami naná,hogy velem történik meg!!

(ZENE)
Harry bizonyára nagyon gyakorlott a lányok vetkőztetésében,mert kettőt pislogtam és már le is húzta a cipzárt.Megmarkolta a ruha alját és áthúzta a fejemen.Nem szóltam rá,pedig ez már ment volna egyedül is.
-Kész is!-jelentette ki,miközben ledobta a ruhát a padlóra és újból szugerálni kezdett szemeivel.Tényleg nem tudom,hogy mit akar elérni...de van egy olyan sejtésem,hogy jó úton halad a célja felé.A mai nap képtelen voltam ellenállni neki,bármennyire is akartam.Próbáltam Niallre gondolni,és arra,hogy mit szólna ehhez az egészhez,de nem volt elég erős a lelkifurdalásom.Nem bántam,hogy megcsalom a barátomat...
-Köszönöm..-mondtam halkan.Hatalmas tenyerét a csípőmre tette,ma már másodjára,és közelebb húzott magához.
-Igazán nincs mit...-motyogta alig érthetően.Összeszorította a szemét és a homlokát az enyémnek nyomta.A szívem majd' kiugrott a helyéről a közelsége miatt.Kezeimet félve emeltem a nyakába,és becsuktam a szememet.Kész voltam arra,hogy megcsókoljon.A fenébe is,szerettem volna,ha megcsókol!!!Érezni akartam  száját a számon,tudni akartam,hogy tényleg azt váltaná-e ki belőlem,amire számítok!Nem állíthatom Niallt Harry elé,mert nem vagyok belé szerelmes.Azt még nem tudom,hogy Harrybe vagyok-e,de biztosan erősebbek az érzéseim iránta,mint Niall iránt!

Harry hirtelen kinyitotta a szemeit,lejjebb hajolt és egy nedves csókot lehelt az arcomra(??).
-Szerintem menjünk...-bökte ki.Kinyitotta a próbafülke ajtaját,ezzel végleg megszakítva a pillanatot és elindult a kassza felé.Ott álltam egymagamban,még mindig őrülten zakatoló szívvel,a csókomra várva.A csókra,amit nem kaptam meg.A csókra,amire mindennél jobban vágytam.A csókra,amiért képes lettem volna mindenemet eldobni.

 19:21

A haza vezető úton egyikünk sem szólt egy árva szót sem.Harry látszólag mélységesen bele volt merülve a vezetésbe,én pedig az elsuhanó házakat,fákat,autókat figyeltem nagy érdeklődéssel.A hatalmas Range Rover most olyan aprónak tűnt,hogy legszívesebben kiugrottam volna belőle.Igen,kínosan éreztem magam!Jobb lett volna,ha Harry bekapcsolja a rádiót,vagy tudom is én.Csak az a nagy csönd ne lett volna!!Így a plázától a lakásunkig tartó 10 perces út,egy örökkévalóságnak tűnt!

Amikor az autó leállt,és Harry leparkolt a házunk előtt,siettem,hogy mihamarabb kiszálljak.
-Hát akkor köszönöm,hogy elkísértél,majd még beszélünk!-hadartam,miközben már nyitottam is az ajtót.
-Várj!!-nyúlt rajtam keresztül és becsapta az ajtót.-Nem érdekel,hogy mi történik ezután,de én már nem bírom tovább!!-jelentette ki.Idegesen a hajába túrt és hatalmas szemeivel rám pillantott.
-Mit is??Nem tudom,miről beszélsz...-mondtam,mintha gőzöm sem lenne arról,hogy miről van szó.Pedig nagyon is jól tudtam.A közöttünk lévő izzásról beszélt...
-Ezt!!-vágta rá.Kicsatolta a biztonsági övét,áthajolt az én térfelemre és száját az enyémnek nyomta.Sejtettem,hogy a mai nap még megtörténik,de mégis váratlanul ért.Először nem csináltam semmit,de amint Harry ujjával végigsimított az arcomon,megtörtem.Becsuktam a szememet és visszacsókoltam.

*Harry szemszöge*

Az egész napos vibrálás kettőnk között,a tiltott érintések és pillantások az őrületbe kergettek.Nehezemre esett leállítani magam az öltözőben,hiszen egy szál fehérneműben állt előttem,de tudtam,ha megint elsietem,vége mindennek.És nem akarom,hogy vége legyen!

Az autóban volt elég időm gondolkodni.Újra végig futtattam az eseményeket a fejemben és rájöttem valamire.Egyszer sem utasított el!Nem lökte el a kezemet,amikor hozzáértem...Nem hajolt el,amikor közel hajoltam....Tegnap valami megváltozott kettőnkkel kapcsolatban.Egyre erősebbek az érzései irántam és erre Ő maga is rájött már.Akkor miért ne lovagoljam meg a friss hullámokat és cselekedjek?!

Amikor ki akart szállni az autómból gyorsan kellett döntést hozzak,nem volt időm tovább teketóriázni!
-Itt a soha vissza nem térő alkalom!Gyerünk Harry!-biztattam magam.-Várj!-nyúltam keresztül Beckyn és becsaptam az ajtót.-Nem érdekel,hogy mi történik ezután,de én már nem bírom tovább!!-közöltem vele.Ideges voltam,mert lehet,hogy éppen készültem mindent lerombolni.
-Mit is??Nem tudom,miről beszélsz...-mondta zavartan.Ó,dehogyisnem tudja!Mindennel tisztában van,csak nem akarja bevallani.De ha az kell,majd én megmutatom,hogy mire gondoltam!
-Ezt!-vágtam rá.Kikapcsoltam a biztonsági övemet,áthajoltam hozzá és megcsókoltam.

Megszólalni nem volt ideje,a meglepődéstől pedig csak ült,de nem tett semmit.Kétségbeestem!Ha nem csókol vissza,akkor baromi  nagy hibát követtem el!Próbáltam rávezetni a csókra,hüvelykujjammal gyengéden simítottam meg arcát,mire felsóhajtott és visszacsókolt.Ajka tökéletesen mozgott az enyémmel,pont,mint régen.Elvesztem benne és mindent kizártam,ami a fejemben ellenkezett a tettemmel.Csak rá koncentráltam és belemerültem a gyengéd csókba.Többet és többet akartam!

Lenyúltam az ő övéhez és azt is kikapcsoltam,hogy szabadabban tudjunk mozogni.Kezeit a nyakamba tette én pedig visszaültem a saját ülésembe,ezzel magam után húzva Őt is.Egy fél pillanatra sem váltunk el egymástól,miközben az ölembe mászott.Kezemmel megtámasztottam a hátát és gyengéden simogattam.Úgy csókolt,mint még soha.Ujjait a hajamba vezette és óvatosan markolta meg tincseimet.A vágy ott csillogott minden cselekedetében,levegő vételében,és mozdulatában.

Hónapok óta először éreztem újra a magaménak.Először voltam benne biztos,hogy a közös életünk,az együtt töltött percek még nem értek véget.Még csak most kezdődik minden!



TÁDÁ!!.:D Ennyi volna a rész!Remélem nem tartottátok túlságosan hosszúnak!.:) Ha így megfelelő volt,pénteken vagy vasárnap hozom a folytatást
"Emlékek 2.rész" címmel!.:P A véleményeket várom kommentben és remélem,hogy megérte várni erre a csókra...*.* :$$ Puszi!..<3