Sunshine In My Heart

61.fejezet

"Mi az,amit ő tud,de én nem??"

Hellóóó!..:D

Végre itt a nyári idő és már csak 3 napot kell kibírni ebből a tanévből!.:) remélem mindenki sikeresen zárja az évet,és tökéletes nyaratok lesz!.:) Én annyira feldobódtam a nyár gondolatától és a 3 napos hétvégétől,hogy máris itt az új rész!.:D Remélem tetszeni fog!Jó olvasást hozzá!.:) <3

2014.December.4. (Csütörtök)

21:07

*Harry szemszöge*

Becky úgy döntött,hogy értesíti a fiúkat az állapotomról és közölte velük,hogy ne is várjanak,mert nem megyek haza.Olyan hatásosan adta elő a történetet,hogy még én is elhittem,hogy fáj a bokám!Mondta nekik,hogy "a bokám környékén igen érzékeny,de nem látott rajta semmit".A srácokra rájött a szívbaj,és követelték Beckytől,hogy azonnal adja oda a nekem a telefont.Át is vettem tőle a kagylót,és elmondtam a fiúknak,hogy annyira nem vészes,pár nap és rendbe jövök,biztos csak meghúztam egy kicsit.De úgy tűnik,hogy Louis egy kicsivel jobban aggódott,mert felhívott külön is.
-Szia!-vettem fel a telefont.
-Mit csináltál a lábaddal Galambom??-hallottam ijedt hangját.
-Tényleg nem nagy dolog.Jóga közben biztos meghúzódott.-adtam az egyszerű választ.Igazán szerettem volna legalább neki elmondani,hogy nem is fáj,de mivel Becky egy percre sem hagyott magamra,nem sok esélyem volt rá.A fejébe vette,hogy miatta történt,ami történt,ezért most körül ugrál.
-És nagyon fáj??-kérdezősködött tovább Louis.
-Egyáltalán nem!-válaszoltam neki elég furcsa kiejtéssel.Próbáltam rávezetni arra,hogy egyáltalán nincs bajom.Szerencsére Becky csak az én válaszaimat hallhatta,így nem fogok lebukni.A telefon másik végében síri csönd uralkodott.Ilyen,amikor Louis gondolkozik!
-Áhh..Már értem!!Csak szimulálsz igaz??-csendült a hangja boldogan.Örült,hogy rájött a csavarra!
-Pontosan!-vigyorogtam.
-És azért nem mondasz semmi konkrétat,mert Becky is ott van melletted!-vázolta tovább a helyzetet.
-Igen!-bólogattam.Louis egy igazai észlény!
-Jól van,akkor mindent értek.És örülök is,mert ez azt mutatja,hogy nem hiába léptünk le!És tudod mit?Rábeszélem a többieket,hogy holnap csak délután menjünk át.Addig lesz időd akcióba lendülni!!-nevette el magát.
-Oké!Elhiheted,hogy az lenne a legjobb!-nevettem én is.
-Na ugye?!Louis bácsi megmondja a tutit!Tippeket nem adok,hogyan hálózd be,mert azt hiszem ebben te jobb vagy még nálam is!Nehéz beismerni,de így van!Vagy lehet,hogy én TÚL jó vagyok??Eleanor is leragadt nálam!!!-gondolkodott el hangosan.-Na mindegy!Én leteszem,mert biztos van jobb dolgod is,mint velem társalogni!Páá és csak ügyesen!!!-köszönt el.
-Csá Louis!!-tettem le a telefont.

Amikor Beckyre pillantottam,látszólag nagyon bele volt merülve a tévézésbe,de tudtam,hogy a fél fülét és szemét rajtam tartja.Biztos vagyok benne,hogy figyelt minden egyes szóra,amit kiejtettem a számon,és a kíváncsiság lyukat fúr az oldalába,hogy vajon miről beszélhettünk Louissal.De vannak dolgok,amikről jobb,ha nem tud!Egyenlőre!!Valószínűleg a falra mászna a jelenlegi terveimtől.Ha pedig megtudná,hogy mikre gondolok,amikor ránézek nagy az esély arra,hogy kitenne a házból,miközben perverznek titulál!De hát ezt váltja ki belőlem és kész!A piszkos gondolataimról csakis Ő tehet!!

2014.December.5.(Péntek)

11:09

*Becky szemszöge*

Olyan hajnali 2 óra körül arra keltem,hogy szomjas vagyok,ezért lementem a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet.Amikor vissza értem,éppen csuktam volna be magam mögött a szoba ajtót,amikor meghallottam,hogy a szembeni szoba ajtaja kinyílik.Megakartam kérdezni Harryt,hogy mit szeretne,de valamilyen okból mégsem tettem.Helyette csak álltam,vártam és bámultam.Hiába volt éjszaka,a Hold fénye pont a folyosót világította be,ezzel elég fényt adva,hogy lássam Harryt.Szokása szerint csak egy boxert viselt és mintha abban is melege lett volna.Decemberhez méltóan én egy vastag szabadidőnacit és egy pólót használtam pizsamának.Harry soha nem fázik.Pedig fázhatna,mert így nekem is csak melegem lesz!Akárhányszor meglátom a felsőtestét,a tetoválásait,a tökéletes V vonalát,kiver a víz.Lehet jó lenne Harryt befogadni egész télre!Spórolhatnék a fűtésszámlán!:D

Már elhatároztam,hogy bemegyek a szobámba és abba hagyom a leskelődést,amikor észrevettem valamit.Szinte szaladt lefelé a lépcsőn.Semmi jajjgatás,sántítás,vagy bicegés!Azonnal összeállt a kép!Harry csak kamuzott a lábfájását illetően!Nem szóltam semmit,csak visszamentem aludni.

Nem vagyok rá mérges,de azért kíváncsi lennék rá,hogy miért csinálta!Valamint egy kisebb bosszút is sikerült kieszelnem ellene az éjszaka folyamán.Mivel a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út,eldöntöttem,hogy egy reggelivel lepem meg a kis "beteget".Csináltam friss,ropogós pirítóst,rántottát,banános palacsintát és barackos teát.Ha jól emlékszem a barackos tea a kedvence.Bár nem vagyok benne biztos,és azt sem tudom,hogy honnan tudok ilyeneket,de azt hiszem így van.

-Jó reggelt!-löktem be a vendégszoba ajtaját,mert a kezemben a tálca volt.
-Jó reggelt!Mik ezek a finom illatok??-mosolyodott el és beleszagolt a levegőbe,mint a kiskutyák.Én már itt majdnem elnevettem magam,de sikerült visszatartanom.Bár nem sokat segített Harry álmos arca és a szokásosnál is rekedtebb hangja.A fenébe is!!Igazán aranyos és...vonzó volt!!
-Csináltam neked reggelit!-tettem le a tálcát az ölébe,majd leültem mellé az ágyra.-Gondoltam így legalább nem kell lebicegned a konyháig!-mosolyogtam rá olyan elbűvölően,ahogy csak tudtam.
-Igazán kedves tőled!Köszönöm szépen!-mosolygott vissza.-Jól látom,hogy ezek banános palacsinták és barackos tea??-nézett rám boldogan.
-Ühüm.-bólogattam.Nem akartam beszélni,mert akkor tuti,hogy elkezdek nevetni.

Harry nekikezdett enni és egy fél perc alatt fogyasztotta el a reggeliét.Először a pirítóst és a rántottát ette meg,majd jött a palacsinta,és a legvégére hagyta a teát,hogy leöblítse a kiadós falatokat.Pont így terveztem!Felemelte a bögrét és egy jó nagyot kortyolt bele.

-Mi a fene?!!!-tette le a bögrét az éjjeli szekrényre.Lerántotta magáról a takarót,kipattant az ágyból és a fürdőszobáig szaladt.Belőlem ekkor tört ki a nevetés.A hasamat fogva dőltem el,ezzel elfoglalva az egész ágyat.Minden úgy alakult,ahogyan szerettem volna!

Beletelt legalább 5 percbe,mire Harry visszajött a szobába.Már éppen kezdtem lenyugodni,de a kérdésétől és az arcától megint kibukott belőlem a nevetés.A haja vizes tincsekben tapadt az arcára,valószínűleg locsolta a szájába a vizet.
-Mi volt ez??-kérdezte,amikor odalépett az ágy mellé.
-Csilis tea!!-adtam az egyszerű választ,még mindig nevetve.Igazából csak reméltem,hogy Harry nem bírja az erőset,de az a lényeg,hogy bejött!:D
-Na nem mondod?!-húzta fel a szemöldökét mosolyogva.-Rájöttem,mivel majdnem leégett a szám!Inkább arra volnék kíváncsi,hogy mivel érdemeltem ki!!-vigyorgott.Jó jel!Tehát nem sértődött be!!
-Én pedig arra vagyok kíváncsi,hogy miért csaptál be!!-vágtam vissza.
-Öhmm...Én kérdeztem előbb!!-próbálta elterelni a témát.
-Harry!Nem érdekel,hogy ki kérdezett először!-néztem rá durcásan.-Tudni szeretném,hogy miért hazudtál a lábadat illetően!-vettem még komolyabbra a hangnemet.
-Nem hazudtam!-jelentette ki rögtön.-Csak egy ici-pici füllentés volt!-villantotta meg csábos mosolyát.

Istenem!Ha így folytatja egy kicsit sem fogok rá haragudni!
-És az is csak azért volt,mert..mert törődésre vágytam!-nyögte ki végül.Ideges volt,vagy nagyon zavarban érezte magát,mert a tarkójához kapta a kezét.-Sajnálom,hogy szimuláltam,de nagyon szeretek veled lenni és esküszöm,hogy el akartam mondani még tegnap este az igazat.De amikor felajánlottad,hogy maradhatok,nem hagyhattam ki a lehetőséget!-vigyorgott.Hamar legyűrte a zavarát,ám ezzel sikeresen zavarba hozott engem.
-Hát...igazán örülök,hogy szeretsz velem lenni,de ez akkor sem volt valami szép dolog!Sőt,kifejezetten gonosz voltál!Van fogalmad róla,hogy mennyire féltettelek??-hadartam el.Igazából nem akartam elárulni neki,hogy aggódtam érte,de kicsúszott a számon.Mondjuk valószínűleg magától is rájött,mivel tegnap kiszolgáltam,mint egy kiskirályt és minden percben megkérdeztem,hogy van.Így utólag belegondolva elég anyáskodóan viselkedtem...
-Szóval aggódtál értem?-nézett fel rám.Letette a tálcát az éjjeli szekrényre,majd felém nyújtotta a kezét.-Gyere ide!-intette a fejével maga felé.Mivel nem moccantam,jelzésképpen felemelte a takarót,hogy bújjak be mellé.
-Öhm..nem tudom,hogy jó ötlet-e.Nem szeretnék belőle bajt!-ráztam a fejemet nemlegesen.
-Miféle bajt?-nézett értetlenül a szemembe.
-Hát tudod...Niall..-kezdtem el magyarázkodni,bár magam sem tudom,miért.
-Niall nem lesz féltékeny rám!A múlt éjszaka miatt sem rendezett jelenetet,sőt odakint megköszönte,hogy vigyáztam rád!Már régóta tudja,hogy milyen kapcsolatban állunk.És tudod mit?A baleseted előtt is aludtunk már együtt,nem egyszer,nem kétszer.Sőt!Lehet,hogy többet aludtál már mellettem,mint Niall mellett.-érvelt.-Egyszerűen szeretem,ha a közelemben vagy,mert...-itt elhallgatott.
-Mert??-kérdeztem vissza azonnal mosolyogva.
-Mert csak!-vágta rá.-De ha nem akarsz mellettem aludni....Én nem erőltetem.-pislogott rám nagyokat.-Tényleg nem azért,de a világon több millió lány gondolkodás nélkül feküdne be mellém.De én igazán nem akarlak győzködni!-emelte fel a kezét védekezőleg.
-Tényleg?Mert nekem pont úgy tűnik!-nevettem el magam.
-Pedig nem!!Esküszöm!-tette a kézét a szívére,de úgy,hogy közben lelökte magáról a takarót,teljesen a derekáig.A pillantásom akaratlanul is végig szaladt a tetoválásain,és akkor végem volt.A mosolya,a kiskutya tekintete,és a tény,hogy Harry Styles invitált az ágyba,kiütéses győzelmet aratott ellenem.
-Na jó...legyen!-adtam be a derekamat és bedőltem mellé az ágyba.Rám terítette a takarót és egy kicsit közelebb jött,hogy rendesen beérjen.
-Azt hittem,hogy lepattintasz!-nevette el magát.Erre nem szóltam semmit,csak megráztam a fejemet és elmosolyodtam.Vajon minden lánnyal így bánik?-Na..ha már mind a ketten itt vagyunk,mit szólnál hozzá,ha játszanánk valamit?-vetette fel az ötletet.
-Mégis mit?-kérdeztem.
-Természetesen "Kérdezz,felelek"-et!-vágta rá,mintha olyan nyilvánvaló lett volna.-Ha nem válaszolsz őszintén,valamivel ki kell váltanod a kérdést.-vigyorgott.
-Nem!Soha nem volt szerencsém az ilyen játékokkal!-tiltakoztam.
-Naaaaaa!!Légysziiiii!!-könyörgött.-Ha unalmas lesz ígérem,hogy abbahagyjuk!
-Hajh...Oké,de én kérdezek először!!-jelentettem ki egy percnyi gondolkodás után.

12:16

Ahhoz képest,hogy egyenesen ki nem állom a "Kérdezz,felelek" típusú játékokat,meglehetősen jól elszórakoztunk.Az elején próbáltam feltenni komolyabb kérdéseket,hátha eszembe jut valami a múltunkat illetően,de aztán egyre jobban elvicceltük a dolgot.Volt néhány kérdés,amire nem akartam,vagy csak egyszerűen nem tudtam válaszolni az amnéziám miatt.Olyankor Harry azt kérte cserébe,hogy bújjak közelebb hozzá.Amikor megkérdeztem tőle,hogy miért kéri pont ezt,ennyi volt a válasza:"Nem hiszem,hogy jobban örülnél,ha elengedném a fantáziámat és furfangos feladatokat találnék ki neked.Ezenfelül hideg van és ha közel bújsz nem fázok!"Hát...eléggé érdekes helyzet volt,hiszen Harry majdnem meztelenül feküdt mellettem,de furcsa mód nem éreztem magam feszélyezve a közelében.Sőt...egy idő után ráfektettem a fejemet is a vállára,mert elzsibbadt a kezem.Úgy vettem észre,hogy nem zavarja,ha annyira közel vagyok hozzá,így úgy is maradtam.
-Oké,akkor most én jövök!-mondta,miután válaszolt arra a kérdésemre,hogy mit szeret a nővérében.-Szerelmes vagy Niallba?-kérdezte.A szemembe nézett és szinte epekedve várta,hogy megszólaljak,de ez az a kérdés,amire még én magam sem tudom a választ.
-Erre nem válaszolhatok....-mondtam olyan halkan,hogy szinte suttogtam.
-Hát,ha nem válaszolsz,akkor ki kell találnom neked valami jó feladatot!-jelentette ki mosolyogva.-Mindjárt jövök!El ne menj!-parancsolt rám,majd felpattant és kiszaladt a szobából.Elnevettem magam,amikor megbámultam a fenekét.
-Rebecca Morris,te megzakkantál!-közöltem magammal.-Nem vagyok normális!Miért bámulom meg állandóan Harryt?Jesszus!-temettem az arcomat a kezembe.

Nem telt bele 3 percbe,és már vissza is ért.
-Az meg minek????-néztem a tejszínhabos dobozra,amit a kezében szorongatott.
-Kell a feladathoz!!-vigyorgott kajánul.Nem mondott mást,csak lefeküdt mellém és a hasára nyomott a habból.A szemem elkerekedett a látványtól és hirtelen,mintha a sivatagi kánikulába csöppentem volna,kivert a víz.Hogy ebből mi sül ki??!!

*Harry szemszöge*

Egy kicsit bántam,hogy Becky rájött arra,hogy csak szimulálok,de nem keseredtem el,mert szerencsére nem volt mérges.Ráadásul valami csoda folytán arra is sikerült rávennem,hogy feküdjön be mellém az ágyba.A játéknak köszönhetően pedig egyre közelebb és közelebb került hozzám.Igaz,hogy közben majdnem sikerült szerelmet vallanom neki,de szerencsésen kimagyaráztam magam.

Az egész "Kérdezz,felelek"-nek az volt a lényege,hogy megtudjam,mit érez Niall iránt.Megkérdeztem tőle,hogy szerelmes-e belé,mire csak sejtelmesen annyit mondott,hogy "ő erre nem válaszolhat".Ekkor vált teljesen világossá számomra,hogy nem szereti Niallt.Legalábbis nem szerelemből.Az kétségtelen,hogy szereti,és tiszteli,de ez inkább csak baráti jellegű.Tisztában vagyok vele,hogy még irántam sem azt érzi,amit régen,de a vonzalom nem tűnt el.Látom rajta,hogy vonzódik hozzám.A tekintete mindig elárulja.Szerintem képes lenne felfalni,ha nem hinné azt,hogy Niallel van együtt.

Mindezeken sikerült teljesen elbíznom magam,így bepróbálkoztam még valamivel.Mivel nem felelt a kérdésemre,végre kellett hajtania egy feladatot.Leszaladtam a konyhába,kikaptam a tejszínhabos dobozt a hűtőből és már mentem is vissza hozzá.
-Az meg minek????-bökött a flakon felé kíváncsian.
-Kell a feladathoz!-jelentettem ki vigyorogva.Nem akartam elárulni neki,hogy minek,mert félő,hogy akkor abban a percben ott hagyott volna.Lefeküdtem mellé az ágyra,a hasamra nyomtam egy adag habot.A szemei tágra nyíltak és egy kissé ijedt lett az arckifejezése.
-Te nem vagy normális!!-vádolt meg.-Ha azt akarod kérni amire gondolok.....Ne is álmodj róla!!-rázta meg a fejét mosolyogva.Király!Annyira nem akadt ki,mint gondoltam!
-Nem álmodok,mert ez a valóság!Nem feleltél a kérdésemre,ezért meg kell csinálnod,amit kérek.Ez jelen esetben az,hogy nyald le a habot a hasamról!-okoskodtam.
-Nem!Szó sem lehet róla!-tiltakozott.-Te mindig ilyen perverz voltál??-kérdezett.
-Hmmm....Had gondolkozzak!Igen!Már születésemtől fogva!-nevettem el magam.-És tudod,amióta a megismerkedtünk,milliószor hoztalak ilyen és ehhez hasonló szituációba.Olyankor mindig tetőtől talpig levörösödsz és próbálod elterelni a témát.-meséltem neki,miközben közelebb hajoltam hozzá.
-Nem gondoltam,hogy mi ennyire jóban voltunk!-gondolkozott el hangosan.Észre sem vette,hogy közelebb kerültem hozzá.-És amúgy is,ez a viselkedés nem éppen barátokhoz méltó!Nem gondolod,hogy átlépjük azt a BIZONYOS határt??-kérdezte.

Szívem szerint rávágtam,volna,hogy "nem,nem gondolom".Mert az a BIZONYOS határ már rég ott sincs közöttünk.Mert mi már régen átléptük a "barátok" zónát!Akkor,abban a pillanatban megakartam mondani neki,hogy mindennél jobban szeretem és,hogy Niall nem a barátja.Semmire sem vágytam jobban,mint hogy minden újra a régi legyen.Mert hiába fekszik mellettem,ha nem tudja az igazat!Azt akartam,hogy emlékezzen minden egyes együtt töltött percünkre és mondja ki azt,amit még csak messziről sejt.Mondja nekem,hogy SZERET!
-Harry!!Figyelj már,ha hozzád beszélek!!-lengette meg dühösen a kezét a szemem előtt.
-Figyelek!-pislogtam párat.-Csak nem értem,hogy miért parázod túl a dolgokat!Ha egy baráttal nem tehetsz őrültségeket,akkor kivel?!Csak azt kérem,hogy egy percre felejtsd el Niallt és gondolj rám!Itt vagyok veled,de te állandóan miatta aggódsz!Egy kicsit felejtsd el!-kértem,majd felültem.Nem bírtam tovább fekve maradni.
-De nem tudom!-ült fel ő is.-Niall a pasim,és ha jól tudom,nem illik ilyeneket csinálnom,ha egyszer barátom van!Nem bújhatok hozzád,nem aludhatok veled és nem nyalogathatok tejszínhabot a hasadról!Akivel ezt mind megtehetném,az Niall!Nem tudok csak úgy megfeledkezni erről!-jelentette ki mérgesen.

Azt hiszem,hogy egy kicsit tényleg elvetettem a súlykot,de már úgyis mindegy!Eddig azt tettem,amit mások mondtak,de most szakítok a hagyományokkal.Mindennél jobban szerettem volna ráébreszteni az igazságra,de ha nem csinálok valamit,akkor nagyon nagyon sokat kell még várnom!És ha már úgyis itt vagyunk,és már úgyis mérges rám...

*Becky szemszöge*

(ZENE)
Egyszerűen nem voltam képes felfogni,hogy miért akarja Harry,hogy elfelejtsem Niallt!!Nagyon felidegesített a viselkedése,mert Ő is tudja,hogy Niall a barátom!Sőt bizonyára azzal is tisztában van,hogy nem szabadna egy ágyban lennem vele....Én mégis megtettem!Csak tudnám miért csinálok sorban hülyeségeket?!!
-És,ha én segítek??-kérdezte hirtelen,miután befejeztem a mondanivalómat.A kérdés meglepett,így nem nagyon tudtam reagálni.-Mi van,ha én mindent el tudok feledtetni veled?Ha bármit megtennék azért,hogy újra a régi legyél??Ha olyat mondok,amit egyenlőre még nem tudsz?Ha ÉN leszek az,aki visszahozza az emlékeidet?Ha miattam elfelejted Niallt??-árasztott el a sok kérdésével.Mindegyikkel egy kicsit közelebb hajolt és fokozatosan halkította lejjebb a hangját.

A szívem olyan tempóban kezdett verni,mint még soha.Csak bámultam,miközben igyekeztem levegő után kapni.Olyan közelről rájöttem,hogy ő a legszebb ember az egész világon!Zöld szemei élénken csillogtak,miközben a szemembe nézett velük.Kellemes illatát megérezve lehunytam a szememet.
-Mi van,ha nem az vagyok,akinek hiszel??-suttogta a fülembe.A hangja megnyugtatott,meleg leheletétől kirázott a hideg.Hiába voltam rá iszonyúan mérges,abban a percben minden dühöm elillant.Arra kellett koncentrálnom,hogy mély levegőket vegyek,nehogy elájuljak a közelségétől.A keze a kezemre csúszott és,ha lehet még közelebb csusszant hozzám.Megéreztem,ahogyan göndör tincsei simogatják az arcomat,az orrunk egy pillanatra összeért.

Pont akkor nyitottam ki a szememet,amikor Ő becsukta és megcélozta a számat.Mintha azzal,hogy behunyta a szemeit,megszűnt volna a varázs.Már nem voltam a hatása alatt,így még időben elugrottam előle.

Meglepődve,nagyokat pislogott,amikor észre vette,hogy a levegőt "csókolgatja".
-MI  AZ ISTENT CSINÁLSZ???-emeltem fel a hangomat.-Nem vagy normális!!Azt akarod elérni,hogy megcsaljam Niallt??Mert,ha igen,akkor ezzel tényleg átlépted a határt Harry!!!-kiabáltam vele mérgesen.Igazán mérgesen!!
-Én csak....kezdett volna bele,de közbe vágtam.
-Nem érdekel!-emeltem fel a kezemet,jelezve,hogy ne mondjon semmit.-Kérlek menj el,mielőtt még jobban összeveszünk!És szólj a többieknek is,hogy ne jöjjenek ma,mert egyedül akarok lenni!-parancsoltam rá,majd átvágtattam a szobámba és becsaptam magam mögött annak ajtaját.

20:07

Miután bevonultam a szobámba,csak annyit hallottam,hogy Harry csoszogó léptekkel elhagyja a házat.Örültem,hogy elment.Hiába töltöttem az egész délután gondolkodással,még mindig nem tudom hová tenni ezt az egészet.Miért nem képes felfogni,hogy én Niallel vagyok együtt??Mondjuk én magam sem értem,hogy miért pont Niall!Ez meglehetősen hülyeség,de úgy emlékszem,hogy mindig is Harry volt a zsánerem a bandából.Emlékszem,hogy mindig róla áradoztam Pollynak,amikor pizsipartit tartottunk."Harry ilyen cuki...Harry ezt csinálta...Harry azt csinálta...Nézd Harry milyen szexi!" és a többi.Tetszett úgy ahogy volt.Szerettem a göndör haját,a mélyzöld szemét,és azt a gyönyörű,gödröcskés mosolyát is.Bírtam a stílusát,és minden olyan cuccot megvettem,amihez hasonlót Ő is hord.

Lehet,hogy csak az én IQ szintem kritikusan alacsony a kóma után,de ha ennyire oda voltam Harryért,miért Niall barátnője vagyok????Minden olyan zavaros!!Jó volna,ha emlékeznék a megismerkedésünkre....hátha az megkönnyítené a dolgomat!De a gond mégsem az emlékezet kiesésben van!

Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből Harryt!Folyamatosan arra gondolok,hogy mennyire jól éreztem vele magam.Meg arra,hogy mindig meg tud nevettetni és olyan dolgokra vesz rá,amire magam sem gondolnék.Bármikor képes megnyugtatni és a pillangók minden egyes alkalommal felélednek a hasamban,ha közel van hozzám.Tudom,hogy nem szabadna ilyesmikre gondolnom,de ha egyszer nem bírom elfelejteni!!Alig 3 napja jött vissza és máris milyen hatással van rám!!És akárhogy is szeretnék,nem tudok huzamosabb ideig haragudni rá!Egyre jobban érdekel,hogy mi volt a múltban kettőnk között,amire sajnálatos módon nem emlékszem.Mert hogy valami volt,abban biztos vagyok!Azt mondta,hogy többször is aludtam már vele és hogy mindig zavarba tud hozni.De miért viselkedik így velem??Mi az,amit ő tud,de én nem??Istenem,bárcsak mindenre emlékeznék!!!