79.fejezet

"Felszakítottam egy régi sebet!"

Hola!:D
Így jó pár nap után itt vagyok a következő résszel,amit nem kevés ideig írtam.:) Több szempontból is lényeges ez a fejezet,hiszen fontos dolgok történnek...valamint ez a 100.bejegyzésem a blogon és több,mint 45 000 -en tekintették meg a blogot,valamint közelítünk a 40 rendszeres olvasóhoz!.:) <3 Mindenkinek köszönöm,tényleg hálás vagyok érte!.:) Respect a türelmeteknek,jó olvasást mindenkinek!!! <3

2015.Május.3. (Vasárnap)

13:28

*Polly szemszöge*

-Igen...-mondta halkan Becky.
-Harrynek mondtad már?-kérdeztem tőle.
-Mi?Dehogy is!Megőrültél?!-rivallt rám mosolyogva.-Annyira ráállt erre a baba témára,hogy addig nem merem elmondani neki,amíg nem biztos a dolog.És ez még nagyon nem az!Csinálnom kellene valami tesztet,vagy....Jajj!Nem is tudom,hogy mit kell ilyenkor csinálni!Én még nem vagyok felkészülve erre!-fújtatott kicsit idegesen,miközben igyekezett magára rángatni az utolsó ruhát.
-Ne mondj már ilyen butaságokat!Te is tudod,hogy készen állsz rá!Harry meg főleg!Mióta mondogatja már,hogy gyereket akar?Legalább az eljegyzésetek óta..az meg nem most volt!Amúgy meg,ha szerencséd van,augusztusig nem nő meg a hasad,így nem kell amiatt aggódnod,hogy bárkinek is feltűnik.Holnap szépen veszünk neked egy tesztet,és majd akkor meglátjuk mi lesz.Addig meg kösd le magad a megfelelő esküvői ruha megtalálásával.-mosolyogtam rá.

Igaz,hogy egy kicsit lesokkolt a tény,hogy a legjobb barátnőm anya lesz,de ez már előre várható volt.Kicsit furcsa úgy gondolni Beckyre,mint egy felelősségteljes szülőre,hiszen még jó maga is csak egy nagy gyerek!Úgy értem,néha magára sem tud vigyázni,nemhogy egy babára....de reméljük a legjobbakat.Na meg ott leszünk neki,hogy segítsünk.A gyerekvállalásban nincsen semmi rossz.Mind a ketten fiatalok és szeretik egymást.Az ő történetük így lesz kerek!!!
-Hajh!Mi lenne velem nélküled?!-ölelt meg mosolyogva.
-Hááát....azt inkább ne akarjuk megtudni!!-viccelődtem.Mögé léptem,hogy segítsek elvégezni az utolsó simításokat a ruhán.Elképesztő,hogy mennyit fizet az ember egy ilyen szalonban,mégis nekem kell segítenem,és nem az alkalmazottaknak...akiknek elvileg ez lenne a dolguk.A nő,aki segített az elején ruhát válogatni,elszaladt egy pár percre,mert sürgős dolga akadt.Aha...ez volt 3 órája!

14:49

*Becky szemszöge*

-Azt hiszem ez lesz az!-mondtam mosolyogva,miközben a tükörképemmel szemeztem.Az a ruha volt rajtam,aminek a felső része enyhén átlátszó,a mellrésze szív alakú,a szoknyája pedig pont olyan habos,amennyire kell.És szerencsére a hátulja fűzős,így ha tényleg terhes vagyok,akkor még mindig tudok  állítani rajta,hogy kényelmes legyen.-Szerintetek?-fordultam meg a többiek felé.-Jesszus!Azért ennyire nem lehet rossz!-ijedtem meg,amikor megláttam anya és a leendő anyósom arcát.Egymásra néztek,majd egyszerre álltak fel és indultak el felém.Jujj..ijesztőek!!
-Gyönyörű vagy kislányom!-ölelt meg szipogva anyukám.
-A világ legszebb menyasszonya leszel!Büszke vagyok Harryre,hogy téged választott!-kulcsolta össze kezeit Anne.Nagy kő esett le a szívemről,hogy nekik is tetszik a ruha.Azt hiszem,nem vettem volna meg,ha ők nem egyeznek bele...
-Köszönöm!-szorítottam meg mindkettejük kezét.-Lányok?Vélemény?-kérdeztem a tömeg másik felét,csakhogy biztos legyek.
-Jajj,ne már!!-szólalt meg Polly,mivel a többiek nem szóltak egy szót sem,csak néztek.-Kérlek mondjátok,hogy ez a jó,mert még egy ruhát rá kell adnom és összeesek!!!-közölte fáradtan.Erre persze mindenki elnevette magát,majd áldásukat adták a választásomra.
-Várjatok!Csak még valami!-pattant fel Lou,amikor elindultam befelé,és elszaladt az üzlet másik végébe.-Itt vagyok!-sietett vissza.-Ezeket még vedd fel kérlek!-nyújtott át egy fehér cipőt és egy fátylat,pont olyan árnyalatban,mint a ruha.A magassarkút a lábamra húztam,a fátylat pedig a hajamba tűztem.-TÖ-KÉ-LE-TES!!-mosolygott rám Lou.
-FIZETÜNK!!-kiabált Anne boldogan,én pedig elindultam levenni a menyasszonyi ruhát,amit a nagy napon fogok viselni.

2015.Augusztus.17. (Hétfő)

/3 és fél hónappal később/

20:05

*Louis szemszöge*

-Hééé!Ne már!!-szólt rám Becky,amikor ráugrottam.Ahogy megláttam békésen üldögélni a kanapén,késztetést éreztem,hogy felzavarjam.Nem hagyhattam ki a pillanatot.-Louis!Nem érted,hogy hagyjál?!-rivallt rám összehúzott szemöldökkel.
-Miért vagy ilyen morci??-huppantam le mellé vigyorogva és átvetettem a kezemet a vállán.
-Nem vagyok morci!!-szögezte le.-Amúgy meg miért kell mindig úgy viselkedned,mint egy kisgyereknek??-kérdezte mérgesen.-És amúgy is...Hajh!Bocsi...Nem tudom,hogy mi van velem mostanában.-pislogott rám megbánóan.
-Semmi probléma!El van nézve!-legyintettem.-Viszont...most,hogy mondod tényleg hisztis voltál az utóbbi időben!
-Na köszi!Elvártam volna legalább egy "nem is igaz"-at.-mosolygott rám.-Biztos az esküvő miatt vagyok ilyen.Annyi mindent el kell intézni,és egy kicsit ideges vagyok.-magyarázta.-Most megyek készülődni,mert soha nem végzek!Isten ments,hogy miattam késsünk el!-állt fel mellőlem és feltrappolt az emeletre.

Gőzöm sincs,hogy mi baja lehet,de valóban nagyon furcsa mostanában.Csak azt nem értem mi történt!Még Firenzében semmi baja nem volt,de amióta itthon vagyunk,azóta kibírhatatlan.Mindenkivel veszekszik,semmi nem jó neki és folyamatosan ingerült.Ki kell derítenem,hogy mi a helyzet!Louis bácsi mindent hall,lát és tud!Oké..kivéve ezt!De már nem sokáig lesz így,mert kiderítem,ha addig élek is!

*Becky szemszöge*

A hátam közepére sem kívántam a partyt,amire hivatalosak vagyunk!Valami díjátadó izé,de gőzöm sincs,hogy kit jelöltek és miben.Csak mennünk kell és kész!Az esküvői előkészületek teljesen leszívják az energiáimat.Már sikerült lefoglalnom a helyet,ami végül itt lesz Londonban,mivel az összes ismerősünknek ez a hely van a legközelebb.Megrendeltük az összes kaját,főételestől,desszertestől,mindenestől.Már tudjuk,hogy milyen italok lesznek és a tortához meg a díszítéshez is vannak ötleteink,már csak pontosítani kell őket.Kerestünk koszorúslány ruhákat és Harry öltönyét is megrendeltük.Viszont gondot okoztak a meghívók,amelyek félúton a nyomda és a posta között valahogy elvesztek,így nem érkeztek meg időben a vendégekhez.Nekünk kellett mindenkit külön-külön értesíteni az időpontról és a helyszínről.Két teljes napon át vesztegettük az időnket ezzel,és mire az utolsó embert is felhívtuk,hát nem meglettek a meghívóink is?!Nem voltam ideges!Áh,dehogy!!

Jah,és hogy teljes legyen a sztori,megint késik a menzeszem!Most azonban nem fog átverni a bioritmusom!Nem törődök vele,mert amikor még Olaszországban Pollyval vettünk egy terhességi tesztet,negatív lett.Tisztán és érthetően azt mutatta,hogy nem várok babát!Azóta meg össze-vissza,hol megvan,hol nincs,így már nem érdekel.Biztosan csak felfáztam és kész!Nem kell belőle nagy ügyet csinálni,majd elmúlik!Persze Harry semmit sem tud az egészből!Az hiányzott volna,hogy a fejemhez vágja,hogy biztosan Noeltől van a gyerek.Igen,jól olvastátok!Harry mostanában halálos féltékenységben szenved.A fejébe vette,hogy Noel akar tőlem valamit!És mindezt azért,mert Noel segített behozni a lemaradást,ami az egyetemen gyülemlett fel,azért mert az egyetlen szerelmemet kísértem világ körüli turnéra.Jah,és jelzem,hogy Noel éppen Franciaországban van,valami személyes ügy miatt.Szóval azóta,amióta itthon vagyok a színét sem láttam.A turné alatt meg megint csak nem találkozhattam vele!Tehát Harry kirohanása teljesen abszurd!Értem én,hogy stresszes az esküvő miatt,de azért ennyire mégsem kellene!!!

22:31

*Harry szemszöge*

Már egy jó órája megkezdődött a díjátadó,ahová az egész banda hivatalos volt.Természetesen mindannyian magunkkal hoztuk a barátnőinket,azt gondolva,hogy nekik is emlékezetes lesz a mai este.Eleanornak,Pollynak,Daniellenek és Perrienek úgy tűnt tényleg az is lesz,de Becky mindenhova figyelt csak oda nem,ahová kellett volna!Nyugtalanul fészkelődött a székében,ha megfogtam a kezét egy idő után elhúzta.A probléma nem az,hogy ma ilyen,hanem az,hogy már 2 hete mindig!
-Oké!-fordultam oda hozzá,amikor megelégeltem a nemtörődöm viselkedését.-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi!Csak nincs kedvem itt lenni,fáradt vagyok,ideges és éhes!Amúgy sem vagyok jó kedvemben,szóval most hagyjál!-mondta durcásan.Ebből legalább megtudtam,hogy mi baja.
-Hozzak neked valamit enni?-kérdeztem kedvesen.
-Nem!Nem kell!!-vágta rá.
-Jól van na!Bocsi,hogy élek!-motyogtam halkan,nehogy meghallja,mert akkor csak még jobban feldühíteném.Visszafordultam a színpad felé,ahol éppen Bruno Mars vette át a nyár előadója címet.Én tényleg igyekszek türelmes lenni,de kezdek kiborulni!

-Becca?!-szólalt meg csodálkozva valaki a hátunk mögül,amire mind a ketten felkaptuk a fejünket.
-Noel?!Tényleg te vagy az???-ugrott fel Becky,majd egy szempillantás alatt a fiú nyakában kötött ki.-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte mosolyogva.
-Én vagyok az egyik tudósító!-jelentette ki boldogan.-Hát te?
-Velem jött!-szóltam bele a beszélgetésbe,hogy észrevegyék,én is ott vagyok.-Képzeld,még mindig együtt vagyunk!Ó,és hamarosan összeházasodunk!-hadartam el büszkén és talán egy kicsit kihívóan,miközben megfogtam Becky derekát és magamhoz húztam.
-Harry!-morogta Becky,és egy kicsit elhúzódott tőlem.
-Ez nagyszerű!És mikor lesz a nagy nap,ha szabad tudnom?-édelgett Beckynek.
-Nem szabad tudnod!Egy cseppet sem a te dolgod és....-kezdtem bele a mondandómba.
-Harry!Most hagyd abba!-rivallt rám Becky.-Nem tudom,hogy miért viselkedsz így,de állj le!
-Mi?!Hogy én hogy viselkedek?!Hiszen te ugrottál a nyakába!Amikor megláttad azonnal jó kedved lett,én meg egész este még egy aprócska mosolyt sem kaptam!És különben is!Miért becézget téged?Nincs joga hozzá!!-keltem ki magamból.
-Micsoda?!Még neked áll feljebb?!-kérdezett vissza hitetlenül,miközben az asztalhoz vágta a szalvétáját,amit addig a kezében gyűrögetett.-Képzeld el,hogy rengeteg ismerősöm hív "Beccának"!És téged is becézgetnek a rajongók!Legközelebb én is csapjak féltékenységi jelenetet,amikor "Hazzának" szólítanak,te meg megpuszilod őket?
-Az teljesen más!-vágtam rá.-Ők rajongók,de ez....-mutattam Noelre szemrehányóan.
-Jól van!Legyen!Akkor mondok másik példát!Pedig nem állt szándékomban felhozni,de legyen!-mondta mérgesen.-Mi van Hannahval?Ő mi volt számodra,hogy extrákban kellett részesítened?Ő nem érte be egy puszival,te pedig úgy gondoltad,hogy megcsalsz vele?Hmm?Így volt???
-M-mi?.....-kérdeztem vissza meglepődve.Már nem érdekelt Noel!Nem értettem,hogyan lehetséges az,hogy vele példálózik!Azt hittem,nem emlékszik rá!
-Igen!Jól hallottad!Vagy talán már sikerült kiverned a fejedből??Vagy csak nem emlékszel rá?Tudod....a szőke bombázó Adeladie-ból,aki rád tapadt,te meg hagytad!-tájékoztatott gúnyosan.-Vele mi a helyzet?
-S-semmi!Azóta nem is láttam és nem hallottam róla semmit!-válaszoltam olyan gyorsan,amilyen gyorsan csak tudtam.-De...te,hogy hogy....nem tudtam....azt hittem,hogy...-kezdtem el dadogva és tettem felé egy lépést.
-Azt hitted,hogy nem emlékszem,igaz?-fejezte be helyettem a mondatot,amire csak bólogatni tudtam.-Miért ne emlékeznék?Gondolj csak bele!Mindenre emlékszem,csak arra a kis....szóval csak rá nem?-egyre mérgesebb és mérgesebb lett.Időközben már a srácok is észrevették a vitánkat és kíváncsian fordultak felénk.-Miatta kellett keresztül mennem annyi szenvedésen!Ha nem megy a közeledbe,fel sem szállok arra az átkozott gépre!
-Igen...tudom...-mondtam halkan.-De miért nem mondtad?Miért nem kérdezted soha,hogy miért tettem azt,amit?
-Minek?!-nevetett fel szomorúan,a szemébe könnyek gyűltek.-Mi értelme lett volna felemlegetni a múltat?Azonkívül mindennél jobban megbízok benned!Fájt,hogyne fájt volna?!Főleg,amikor újra világos lett előttem az egész.Minden pillanatát újra éltem,Harry!Még most is látom a szemem előtt,ahogy a szádban matat!Emlékszem mennyire fájt a szívem!Emlékszem,hogy a könnyeimtől nem láttam semmit,amikor a szobánkba szaladtam,hogy azonnal összepakoljak.De nem szóltam egy szót sem,mert tudtam,hogy szeretsz!Nem csak a rossz emlékeim jöttek vissza,hanem a jók is!Tudom,hogy végig mellettem voltál,amíg kómában voltam és még azután is.Inkább lenyeltem mindent,hogy boldogok legyünk!Erre te azzal vádolsz hetek óta,hogy viszonyom van Noellel?!
-Én csak...-kezdtem volna magyarázkodni,de nem hagyta.
-Az istenért Harry!"Igen"-t mondtam a lánykérésedre!-vágta hozzám és elhúzódott tőlem.-Nem érdekel,hogy miért hitted azt,hogy bármit is akarok Noeltől!Gondolkodj el magadban!Soha nem adtam rá okot,hogy féltékeny legyél!Soha!-kiabálta sírva,majd hátat fordított és elszaladt.Már indultam volna utána,amikor Polly megragadta a kezemet.
-Most hagyd!Majd én!-mondta,majd utána szaladt.

Mire a vitánk véget ért,az én szemem is könnyes lett.A szívem sajgott,amiért megint fájdalmat okoztam neki.Soha nem lett volna szabad kételkednem a hűségében.Egyszer sem kellett még benne csalódnom,erre én vonom kérdőre őt.Igaza volt!Mindenben igaza volt!Tudtam,hogy rossz lesz,ha megtudja,de nem sejtettem,hogy ennyire!Ha belegondolok,hogy min mehetett keresztül,legszívesebben leszúrnám magam!Egyedül,magában rágódott a dolgokon,ahelyett,hogy megbeszéltük volna!Ki tudja mióta kísérti Hannah képe!Nem akarta megzavarni a kapcsolatunkat,és tessék,most én rontottam el mindent!És,hogy miért?!Egy olyan fiú miatt,aki még csak a közelében sem volt mostanában!Féltékeny voltam,mert csak magamnak akartam!És most lehet elveszítem,mert mélységesen megbántottam....felszakítottam azt a régi sebet,amit én akartam a legjobban eltüntetni.Milyen ironikus lenne az élet,ha pont az esküvő előtt állna közénk egy régi hiba....csodálkoztam is,hogy minden olyan csodálatosan alakul közöttünk.Túl egyszerű lett volna...
-Ugye nem fog elhagyni?-kérdeztem szipogva a többieket.Senki nem válaszolt....

78.fejezet

"Ennyi kellett és semmi más!!"

Sziasztok!
Végre sikerült megírnom az új részt,ami nem kis fejtörést igényelt,ugyanis annyi dolgom van,mint még soha! :/ De azért remélem tetszeni fog!Nem is húzom tovább az időt,jó olvasást,és a komikat várom!.:)

2015.Január.2.(Csütörtök)

20:56

*Harry szemszöge*

Miután bejelentettem Beckynek,hogy gyereket szeretnék,elmúlt rólunk...a szenvedély.A téma túl komoly volt ahhoz,hogy tovább folytassuk,amit elkezdtünk.Nagyon tiltakozott,csak azt nem tudom,hogy miért.Értem én,hogy egy nő életében a legszebb dolog az esküvő,de azért egy gyerek mégiscsak másabb.Amúgy meg miért aggódna annyira a kinézetén,ha nekem mindenhogy Ő a világon a legszebb?!Mások véleménye pedig egyszerűen nem ér semmit!A lényeg az,hogy MI boldogok legyünk,nem?!És még csak azt sem mondhatja,hogy a rajongók kiakadnának....már mindenki elfogadta,hogy összeházasodunk és soha nem hagyjuk el egymást.Már számítanak arra is,hogy jön a kicsi Styles.És amúgy szerintem kifejezetten tetszene nekik,ha egy babával a kezemben járkálnék egész nap.Aranyos lenne és kész!

De ha ezek közül egyik sem lehet felmerülő probléma,akkor csak egy dolog maradt....a bizalom!Becky nem válaszolt a kérdésemre,amiből az következik,hogy még ő sem tudja biztosra,hogy mit akar.Nem tudja elképzelni,hogy belőlem is válhat felelősségteljes szülő....nem tudja,hogy mindennél jobban szeretném,és megvédeném őket.Jelenleg fogalma sincs semmiről!!

Annyira elszomorított Becky reakciója,hogy szedtem a sátorfámat és elmentem.Nem gondoltam arra,hogy neki mi baja lehet,helyette azon voltam,hogy magamat vigasztaljam.Talán órákig sétáltam London utcáin,lefagyott a kezem és vacogott a fogam,de valamiért nem volt erőm visszamenni.A gondolataim folyamatosan egy olyan helyzeten akadtak meg,amit igazán nem szerettem volna.Lehet,hogy most elriasztottam magamtól,megijedt a kapcsolatunk komolyságától és nem akar már velem lenni.
"-Lehet megint elrontottam mindent?"-merült fel bennem újra és újra a kérdés.Már jó messze járhattam a házunktól,amikor sikerült rávennem magam,hogy visszamenjek a kocsimhoz és haza induljak.Ha tényleg hibáztam,jobb minél hamarabb helyre hozni a dolgokat!

Amikor a bejáróra hajtottam,és leállítottam a motort,mély lélegzetet vettem.Lassan másztam ki a kocsiból és indultam el befelé.Ahogy kinyitottam az ajtót,Becky ott ült az előszoba szőnyegen.Amint észrevette,hogy haza jöttem felpattant és elém ugrott.
-Harry,én csak azt...-kezdett hadarni,de nem hagytam,hogy befejezze.
-Shhh...-csendesítettem el.-Nem kell bocsánatot kérned!Gondolkodtam...és rájöttem valamire...Elhamarkodtam ezt az egészet.Annyira beleéltem magam,hogy lesz egy kis csöppség,aki csak a miénk,hogy nem gondoltam bele a te érzéseidbe.Tudom,hogy nem szabad erőltetnem semmit.Ha szeretjük egymást,minden jön magától.-magyaráztam el neki.Közelebb léptem,és éreztem,ahogy egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.-De az esküvő után bedobom magam!-kacsintottam rá,amin azonnal elnevette magát.
-Szeretlek és bízom benned!-suttogta  fülembe,majd megcsókolt.Ennyi kellett és semmi más!!

2015.Május.2. (Szombat)

/4 hónappal később/

19:17

*Becky szemszöge*

-Becky!!Gyere már segíteni!-kiáltott Louis.
-Jövök már!-szóltam vissza és gyors léptekkel az öltözőjük felé vettem az irányt.
-A koncert 13 perc múlva kezdődik,és még egyikük sincs szalon kész állapotban!-dühöngött pánikolva Paul,amint elsietett mellettem.-HALLÓ!MI?!Nem!!HOGY-HOGY ELTŰNT?!JÓ-JÓ!MEGYEK!-ordított a telefonba.-Becky!Csinálj velük valamit!Megőrülök,ha nem lesznek kész!-tette össze a kezét és szinte már könyörgött.
-Épp oda indulok!-mosolyogtam rá.
-Phúú...oké.Nagyszerű vagy!-bólintott elégedetten,majd elindult az ellenkező irányba,amerre én mentem.

Ahogy beléptem az öltözőbe,megértettem,miért pánikolt be Paul.Zayn a haját igazgatta,ígéret ide,vagy oda...soha nem fog leszokni róla,akárhogy mondja.De azért én drukkolok neki!Liam egy férfival veszekedett,aki nem volt hajlandó felfogni,hogy " a mikroportot még élesíteni kell,mert rezonál"...akármit is jelentsen ez,Liamnek mindig igaza van!Niall próbált beénekelni,de a szája a változatosság kedvéért megint tele volt,így nem igazán ment neki.Én pedig nem hagyhattam ezt szó nélkül.
-Szerintem könnyebb lenne,ha nem kellene arra figyelned,hogy ne fulladj meg!Tanácsolom,hogy előbb nyeld le!-szóltam oda neki nevetve.Motyogott valami olyat,hogy "de ha egyszer most vagyok éhes",de nem zavartatta magát,evett tovább.Ezután Louis felé vettem az irányt,aki egy szál boxerben és ingben álldogált a tükör előtt,és a nyakkendőjével bajlódott.
-Megvagy!-ugrott elém hirtelen Harry és azzal a lendülettel meg is csókolt.Jókedvűen csókoltam vissza és átöleltem a derekát.
-Imádlak,de jó lenne,ha felöltöznél!Az oké,hogy előttem így járkálsz,de ne lásson már minden rajongód anyaszült meztelenül!-rivalltam rá nevetve.
-Miért?!Talán nem nyújtok jó látványt?!-forgott körbe,és közben jól láthatóan riszálta a fenekét.Már nem tudott ilyesmikkel zavarba hozni,hiszen mindennap látom így.
-De,Galambom,nagyon szexi vagy....de legyél kedves nem elvenni Beck figyelmét,mert most szükségem van a szakmai tudására!-fogta meg a csuklómat Louis és odahúzott a tükör elé.-Légyszives kösd be,mert nekem még mindig nem megy!-mérgelődött.Már vagy 100x megmutattam neki,hogy is kell csinálni,mégsem megy neki soha.
-Jó,bekötöm!Csak tudnám,hogy ilyenkor Eleanor mit csinál!-léptem elé.-De nem gondolod,hogy előbb a nadrágot kellett volna felvenni?-kérdeztem nevetve.
-Ne szekálj,mert ma teljesen szét vagyok esve!-ájuldozott.
-Azt vettem észre!A fél pár cipőd a folyosón eléggé árulkodó jel volt erre!-piszkáltam tovább.-Egyébként kész van,most már siess,mert soha nem lesz rajtad az összes ruha!-mutattam a nadrágja felé.
-Köszi,egy Istennő vagy!!!-puszilta meg lelkesen a homlokomat.
-Hé!És még nem is tudod,mit művel az ágyban!-lépett mellém röhögve Harry,immáron nadrágban.
-NA!!-csaptam a hátára.-Inkább gyere segítek felöltözni,mert 8 perc és kezdtek.-kulcsoltam össze ujjainkat és odahúztam ahhoz az asztalhoz,ahol az Ő cuccai voltak.Felvette az ingét és elkezdte begombolni,de megállítottam.

-Hagyd,majd én!-fogtam meg az egyik apró gombot és átbújtattam a lyukon,ami a párja volt.
-Hmm...Jobban szeretem,ha kigombolod!-mondta vigyorogva és a derekamnál fogva magához húzott.-Mennyi időnk is van?-csókolt bele a nyakamba.
-Harry!Ne csináld már!-toltam el nevetve.-7 perc alatt nem lehet semmit csinálni!
-Azt mondod???Csak,hogy tudd,szerintem nekem menne!De inkább megmutatom....-vigyorgott és hatalmas tenyerét becsúsztatta a pólóm alá és simogatni kezdett.
-Nem lehet,mert el fogsz késni!De meglátjuk mit tehetek az ügy érdekében a későbbi órákban!-csókoltam meg mosolyogva.
-Harry!Gyere,mert megyünk a színpadhoz!-szólt Zayn.
-Oké,most megúsztad,de este olyat....Mindegy!-nevette el magát.-Kérek egy szerencse csókot!
-Ti anélkül is ügyesek vagytok.-mondtam mosolyogva,de a biztonság kedvéért megcsókoltam.Mert ha nem teszem,és történik valami,még képes és rám fogja!-Sok sikert!-motyogtam a szájába.
-Szeretlek!-fordult meg és a többiek után szaladt.Figyeltem,ahogy beállnak a színpad alá,ahonnan egy emelő dobta fel őket.A rajongók irdatlan sikításban törtek ki,amikor az első hangok felcsendültek.

-Na?Kész lettek?-kérdezte mosolyogva Polly,aki az egyik kisebb öltözőben üldögélt.Múlthéten sikeresen eltörte a bokáját,miközben Niallel fogócskáztak a nézőtéren.Egy lépcső helyett kettőt lépett és BUMM!Most gipszben feszít!Egyébként egész menő!
-Igen,de meg se kérdezd,hogy mi volt ott!-legyintettem nevetve.-Viszont azt tanácsolom,hogy tanítsd meg Niallt,a "teli szájjal nem beszélünk"  szabályra,sőt bővítsd ki arra,hogy "teli szájjal nem beszélünk és nem énekelünk"!!-javasoltam.
-Oké,majd megpróbálkozok vele.Úgyis ki akartam próbálni,hogy nála beválik-e a jutalom falatos tanulási módszer!-mondta nevetve barátnőm.-Mit szólnál,ha itt lenne az esküvőtök?Most nézegettem pár képet és igazán szép helyek vannak itt is!Olaszország az mégiscsak Olaszország!-tanácsolta.-Nézd ez milyen szép!-mutatott az egyik fotóra a laptopján.-Amúgy is tengerparton akartál esküdni...Tessék!Ez gyönyörű!

-Igen,tényleg szép.-bólogattam.-De már annyi jó helyet találtunk szerte a világon,hogy most már nem tudok dönteni.Görögország,Hawaii,Spanyolország,Olaszország....végtelen a lista!-nevettem.Harry azt mondta,hogy jó lenne kiválasztani a megfelelő helyet,mert akkor olyan díszletet kell választani,ami odaillik.Már megvan az időpont,ami Augusztus 24.-e lesz.Azért ez a hónap,mert akkor még elég jó az idő és azért 24,mert ekkor találkoztunk először.Lou a minap lefoglaltatott nekem egy időpontot holnapra az egyik legjobb esküvői ruha szalonba.Tehát,ha minden jól megy,holnap már meglesz az álom ruhám!És mivel megígértem Gemmának,hogy részt vehet ezen a jeles eseményen,így holnap Anne és ő ide utaznak.De anya is közölte velem,hogy jön,így ő is tagja lesz a "kis" csapatnak,aki velem tart.Egyenlőre nem vagyok biztos benne,hogy ez jó ötlet-e,hiszen mindannyiunknak más lesz a véleménye,úgy pedig csak összezavarodok.De azért bízok abban,hogy majd megérzem melyik lesz igazi.Harryt is megtaláltam,mindenféle útmutatás nélkül,és nem számított,ki mit mond.Remélem a menyasszonyi ruhánál is így lesz!

2015.Május.3. (Vasárnap)

09:31

*Harry szemszöge*

A tegnapi koncert egyszerűen csodás volt!A firenzei rajongók pedig nagyon hangosak!Akkor is búgott a fülem,miután beértünk a szállodába.Szeretem azt,amit csinálok,de az állandó buszozás és repülés néha fárasztó.És idegesítő,mert nem lehetek együtt a barátnőmmel,amikor akarok.Mondjuk engem nem zavar az sem,ha néznek,de Becky ennél szégyenlősebb.Még csak most jutottunk el arra a pontra,hogy nem vörösödik el a pimasz kommentjeim miatt.Habár furcsa is lett volna,ha 4 hónap alatt nem szokja meg!Az esküvő pedig egyre csak közeledik és közeledik.Az eljegyzés után egy héttel indultunk el a turnéra,és őszintén szólva volt bennem egy kis félelem,hogy mi lesz velünk.Nem tudtam,hogy milyen az,ha az ember éjjel nappal akörül van,akit szeret.Azt hittem,hogy minden rajongóra féltékeny lesz és nyűgös az esküvő miatt...ehelyett ott segít,ahol tud,velünk van a koncerteken és beszélget a fanokkal.A múlthéten például egy 9 éves kislányt hozott hátra a backstage-be és megkért bennünket,hogy csináljunk vele képet és adjunk neki aláírást.Mondjátok meg,hogy lehet valaki ennyire kedves?!Már biztosan tudom,hogy jól döntöttem az elköteleződést illetően!

-Jó reggelt!-pusziltam meg az arcát,amikor mocorogni kezdett.
-Szia.-csókolt meg.
-Mit csinálsz ma?-tértem rá a lényegre.
-Mi az,hogy mit csinálok?!!Ma megyünk megnézni a menyasszonyi ruhákat!-mondta felháborodva,de azért jó kedvűen.
-Tudtam ám!Csak teszteltelek!-vágtam rá.-És elkísérhetem az én gyönyörű menyasszonyomat?
-NEM!Te is tudod,hogy nem láthatsz benne az esküvő napjáig!Meg már amúgy is egy kész hadsereggel állítok be...Jön El,Dani,Poll,Pezz,Gem,anyukád,meg az enyém...plusz ugye Lou,mint hozzáértő...meg természetesen Én,a nap fénypontja...Nem kell még egy tizedik ember is!-számolgatta az ujjain.-Már lehet így sem engednek be minket!-fűzte hozzá nevetve.
-Akkor hívj fel és majd én elrendezem!-öleltem meg.-Most már szokj hozzá,hogyha bármi bökkenőbe ütközöl,szólsz nekem vagy csak elmondod,hogy ki vagy.A Mrs.Styles elég meggyőző lesz!-kacsintottam rá.
-Olyan hülye vagy!-csapott a vállamra.-Tudod,hogy nem azért megyek hozzád,hogy megkapjam a veled járó luxust.
-Jó-jó,bocsi!Tisztában vagyok vele,csak vicceltem!-emeltem fel a kezemet védekezőleg,majd hirtelen felindulásból csikizni kezdtem.Nagyszerű volt hallani önfeledt kacagását és látni mosolyát.

-Harry...-szólt,már a a mellkasomon pihentetve a fejét.
-Hmm?
-Változni fog valami,ha a feleséged leszek?-kérdezte félénken.
-Igen!-vágtam rá,de olyan értetlen fejet vágott,hogy muszáj volt folytatnom.-Nem fogok annyi szeretőt tartani,mint most!
-Harry!Ez nem vicces!Komolyan kérdeztem!-emelte fel a fejét,de azért észrevettem egy aprócska mosolyt a szája sarkában.
-Jól van na!Tudod,hogy számomra Te vagy az egyetlen.Nem kell komolyan venned!-nyomtam vissza a fejét a mellkasomra.Ahogy puha ujjaival végig simított a hasamon kirázott a hideg és elmosolyodtam.-Persze,hogy lesz,ami megváltozik majd.-folytattam.-Tudni fogjuk,hogy hivatalosan is egymáséi lettünk.Lesz egy közös családunk,remélhetőleg egy kisbabával,aki mihamarabb megérkezik.Jah,és én leszek a világ legboldogabb embere!-soroltam mosolyogva.Már a gondolattól is felderültem,hogy egyszer lesz egy csöppség,akit Én csináltam.Micsoda teljesítmény lenne!Nos...igen.Még mindig nem akadtam le a baba témáról.Minden áldatott nap felhozom a témát Beckynek,enyhe célzásként,hátha meggondolja magát.

10:02

*Becky szemszöge*

Már nagyon izgatott voltam,hogy mehetünk ruhát venni.Neten egy csomót megnéztem,de nem sikerült eldönteni,hogy milyen legyen pontosan.Azt tudom,hogy sellő és "A" vonalú ruhát nem szeretnék.Legyen valami habos és csillogós,elvégre egyszer megy férjhez az ember!Nem?!Na jó...jobb esetben!

-Ott van Anne és Gemma!-mutatott a tömeg közepébe Pezz.
-Ott meg jön anyukád!-mondta Polly,miközben intett egyet anyának.
-Sziasztok,annyira örülök,hogy itt vagytok.Már nagyon hiányoztatok!-öleltem át mindhármójukat.
-Hogy vagy kislányom?-mosolygott rám anya.
-Igen!És milyen a turné élet?-vigyorgott Gemma.-Gondolom a magánéleteteknek kaputt!
-Gemma!Ez szerintem nem rád tartozik!-szólt rá Anne.
-Ó,nem kell félteni Hazzát!Megoldja a dolgokat!Bár...vehetnétek lejjebb a hangerőt!-mondta nevetve Polly.
-Polly!Ne már!-szóltam rá nevetve.-Szerintem inkább menjünk!Már teljesen be vagyok zsongva!-magyaráztam és elindultunk az autó felé,amit Harry bérelt nekünk mára,külön sofőrrel.Plusz úgy engedett el,hogy ne nézzem a ruha árát,csak azt hogy mennyire tetszik,majd Ő minden költséget kifizet.Hiába mondtam neki,hogy "nem",Ő hajthatatlan volt,így rá hagytam.Úgysem veszek meg egy méregdrága darabot,ha az olcsóbbak közül is találok olyat,ami tetszik!

11:05

-Jó napot!Miben segíthetek?-lépett elénk egy mosolygós nő,mihelyst beléptünk a szalon ajtaján.
-Jó napot!Volt egy időpontunk 11 órára,kilenc főre.-mondta Lou.
-Áh...igen,meg is van!Megkérdezhetem,hogy ki a menyasszony?
-ÉN!!!-vágtam a kezemet a magasba,mint annak idején az iskolában.
-Nos,akkor te és egy valaki a csapatból velem jöhet a ruhák közé,a többieknek pedig le kell ülnie a 69-es öltöző előtti kanapéra.-Ha bármi kellene,ott van Jorge,majd ő segít.-mutatott egy fiatal fiú felé.-Te pedig gyere velem!
-Polly!Jössz velem?-fogtam meg barátnőm kezét.
-Én?!-csodálkozott.-Nem anyukádnak kellene veled menni?
-Nem,mert ő nem tudna segíteni a döntésben.Neki mindenben gyönyörű vagyok,de te megmondod a véleményedet akkor is,ha rossz!Ezt már vele is közöltem.-magyaráztam el.-Gyere!-húztam magam után.

A nő,akit a névtáblája szerint Cher-nek hívnak,egy olyan helységbe vezetett be minket,ami magam volt a mennyország!!Fehér ruhák ezrei sorakoztak felakasztva a vállfákra,szebbnél szebb cipők,fátylak és csokrok...ha itt nem találom meg,amit keresek,akkor sehol!
-Milyen ruhára gondoltál?-kérdezte Cher.
-Ne legyen "A" vonalú és sellő szabású,inkább valami habosra gondoltam.-vázoltam fel.
-És árban meddig mehetünk el?-tette fel a következő kérdést.
-Háát...azt nem tudom.A vőlegényem azt mondta,hogy ne törődjek vele,de nem hiszem,hogy a legdrágább ruhát viszem el.Ha meg a legolcsóbbal állítok haza,a fejemet szedi.Szóval legyen a közepes árkategória.-mondtam.

13:12

*Polly szemszöge*

Már több,mint 2 órája ruhákat próbálgat,de még mindig nem született meg a döntés.A 20 ruha közül hármat tettünk félre,ami nagyon tetszett barátnőmnek.
-Húzd be a hasad!-mondtam neki nevetve.
-Jó-jó!Könnyű azt mondani!-nevetett velem.-Polly...mondhatok valamit?-nézett rám.
-Hát...figyelembe véve,hogy így is úgy is mondod,csak tessék!Figyelek!-mosolyogtam rá és néztem,ahogy megigazítja a ruhája alját.
-Öhm....-kezdett bele.-Nem tudom,hogy milyen cipőt vegyek fel!-mondta hirtelen.
-Aha...és ez volt olyan fontos?-kérdeztem furcsán.
-Jah!-vágta rá,majd lelépett a kör alakú dobbanóról,és gyorsan kiment.

-TÁDÁ!-tárta szét a karjait.

-Hűha!Hát ez is nagyon szép!-áradozott az anyukája.
-Szerintem Harry kifejezetten szeretné ezt az átlátszó felsőrészt.-vigyorgott Gemma.
-Nekem ez tetszik eddig a legjobban!-mosolygott El,mire Pezz és Dani hatalmas bólogatásba kezdtek.Gondolom ezzel fejezték ki egyetértésüket.
-Igen,nagyon jól áll,bár a mellrésznél lehetne rajta szűkíteni,hogy még csinosabban mutasson.-mondta Lou.Odalépett Becky mögé és összébb húzta a hátánál az anyagot.-Látod,így gondoltam!
-Aha!Tetszik!Tegyük félre ezt is,és majd eldöntöm!Még van bent egy ruha azt felpróbálom,utána azokat veszem fel megint,amiket eltettünk.-magyarázta barátnőm a nap további forgatókönyvét,majd megfordult és betotyogott az öltözőbe.

-Na!Akkor most már mondd el azt,amit eredetileg akartál!-parancsoltam,ahogy becsuktam magunk mögött az ajtót.-A cipős sztori elég gyenge volt!
-Oké...-mondta egy rövidebb hallgatást követően.-Már egy hete késik és lehet,hogy....
-TERHES VAGY!-fejeztem be a mondatát helyette.

77.fejezet

"MEGBÍZOK-E HARRYBEN?"

Helló!.:) Kis késéssel,tudom de itt vagyok.Elkezdődött az iskola,ami nem várt nehézségeket hozott,lévén,hogy az új tanárok egész hadseregként árasztották el az iskolámat,szóval nem könnyű.Ezenkívül egy másik sulit is viszek ezzel párhuzamosan,hetente egyszer...plusz,a szerelmi életem is felpezsdült..xD.egyszóval nem unatkozok.Igyekszek mindig sietni,ahogy csak lehet.Remélem megértitek és nem haragszotok rám emiatt!.:) Na de nem beszélek többet,itt az új rész,jó olvasást hozzá,remélem tetszeni fog!.:) Puszi..:*

2015.Január.2.(Csütörtök)

14:19

*Becky szemszöge*

 -Pápá!-integettünk Harryvel az autóban ülő kislánynak.-Annyira a szívemhez nőtt,hogy hiányolni fogom a kis rosszcsontot.-indultam el befelé,miután a jármű eltűnt a szemem elől.Harry futva jött utánam,és elkapott a csuklómnál fogva.
-Örülök,hogy így megszerettétek egymást.Nekem is mindig hiányzik,ha egy ideig nem láthatom.Viszont....egy pár nap múlva úgyis folytatódik a turné,szóval találkozhatunk vele.-mondta mosolyogva,miközben félre simított egy hajtincset,ami az arcomba lógott.
-Én is?-kérdeztem felvont szemöldökkel.-Ha jól emlékszem úgy volt,hogy csak két hetente találkozunk...és akkor is csak 3 napra.Vagy nem?
-De!Igen,így volt.De csak volt!Az is még jóval a baleset előtt.Csak nem gondolod,hogy itthon hagyom az én gyönyörű jegyesemet?!!-kérdezte úgy,mintha teljesen abszurd lenne a feltételezésem.Magához húzott és megcsókolt.
-Nem tudom...vagyis épp ez az!Neki kell állni megszervezni az esküvőt,az meg úgy nem megy,ha folyamatosan úton vagyok veletek.-magyaráztam neki,miközben átkaroltam a derekát.
-Majd felfogadunk egy esküvőszervezőt,aki mindenben segít.-húzta meg a vállát.
-Nem!Nincs esküvőszervező,csak én!Nem akarom másra bízni azt,amit én is meg tudok csinálni.Lehet,hogy a nagy napig milliószor kapok ideg összeroppanást,mert nem úgy mennek a dolgok,ahogy szeretném,de akkor is...ezt én akarom elintézni.-ellenkeztem.
-Jó,jó!Azért ne nyelj el keresztben!-nevetett ki.-Amúgy meg én is részt szeretnék benne venni,így már könnyebb dolgunk lesz.És még ott vannak a srácok,a lányok és a szüleink.Ha nem is lesz gyerekjáték,de mi simán megoldjuk!Na?Jössz velem a turnéra?-ajánlotta.
-Oké,legyen!Akkor megyek veletek világot látni!-adtam meg magam.-De!-emeltem fel a mutató ujjamat.-Előre szólok,hogy nem fogok veled ÚGY együtt lenni,hogy a csak egy vékonyka függöny választ el a többiektől!-jelentettem ki.
-Na!Most miért?!Elhiheted,hogy eleget takar az is!És....ha csöndben vagy,nem pedig sikítozol...észre sem veszik.-suttogta a fülembe.
-Nem érdekel!-csaptam rá a hátára.-Azt mondtam,hogy nem,akkor nem!-erősködtem.Bár elég nehéz úgy "nem"-et mondani,hogy a nyakamnál érzem forró leheletét,ujjaival pedig a csípőmet cirógatja.
-Jól van na,felfogtam!-nevetett megint.-De akkor,amíg itthon vagyunk....-kezdett bele,de ahelyett,hogy szóban fejezte volna be,megmutatta,mit akar.Olyan szenvedélyesen csókolt,hogy még a lélek is kiszaladt belőlem egy percre.Viszont gondoltam nem adom magam olyan könnyen,ezért nevetve szaladtam el előle.Egyenesen át a folyosón,be a szobájába.

*Harry szemszöge*

Egy pár pillanatig csak álltam a konyha közepén,mert nem számítottam arra,hogy elszalad.
-Na megállj!-kiáltottam el magam és utána eredtem.Mire sikerült utolérnem,már a szobámban volt.-Gyere csak ide!- vigyorogva hívogattam az ujjammal.
-A-a!Hülyének nézel?!-nevetett ki az ötletem miatt.
-Nem,természetesen nem!De ha nem jössz akkor nekem kell,hogy elkapjalak!És,ha a kezeim közé kerülsz.....-mondtam elfúló hangon.Úgy éreztem magam,mint egy tigris,aki éppen az áldozatát cserkészi be.Elindultam felé,mire kacagva próbált átvágni az ágy előtt,de gyorsabbnak bizonyultam,mert pillanatok alatt leterítettem az ágyra.-Megvagy!De ezért büntetés jár!-vigyorogtam rá.
-Jajj!Most mi lesz velem?Mindjárt segítségért kiáltok!Vagy talán elfenekelsz?!-parodizált ki nevetve.
-Nem.Annál sokkal jobb!-vágtam rá és azzal a lendülettel húztam fel a pólóját,és kezdtem el csókolgatni a hasát.Az egész testét végig simogattam.Az oldalát,a hasát a lábait.Mindent.Nem telt bele 10 perc,mire hangos sóhajtozásba váltott.Valamit nagyon jól csinálok!
-Harry...- szólt rám motyogta,miközben belemarkolt a hajamba.Felmordultam és egy kicsit nekem is elegem lett,így lekaptam a pólómat,de utána folytattam a kínzását.-Ne már!-nyafogott.
-Mondtam,hogy büntit kapsz!-csókoltam meg vigyorogva.

*Becky szemszöge*

-Nem lehetne áttenni máskorra azt a büntit?!-kérdeztem.Kétségbeesetten vágytam minden érintésére és a csókjai égetették a bőrömet.Már kezdett leereszkedni rám az a bizonyos "rózsaszín köd" és egyre többet akartam.
-Nem!-vágta rá,majd csigalassúsággal kezdte el lehámozni rólam a melegítő nadrágomat.

Majdnem megőrültem,mert több,mint egy fél órán át szórakozott velem.Rajtam már nem volt az ég egy adta világon semmi,de róla még csak a pólója hiányzott.
-Oké,elég volt!-jelentettem ki durcásan és egy gyors mozdulattal fordítottam a helyzetünkön.-Az idegeimen játszadozol,Styles!-fakadtam ki vigyorogva,mire az arcán egy büszke mosoly jelent meg.A hajamba dúrt és lehúzott magához,hogy megcsókoljon.
-Mit csinálsz?-kérdezte vigyorogva,amikor az övéhez nyúltam.
-Úgy gondoltam,hogy nem fair,ha rajtad van ruha,rajtam meg nincs!Ezt a problémát pedig csak úgy tudom orvosolni,ha ezeket is leveszem rólad!-közöltem vele és megrángattam a farmerját.Egy istenért se segített volna!Csaj hagyta,hogy küszködjek,mire levetkőztetem.Emiatt gondoltam úgy,hogy még egy kicsit türelmes leszek és én is megkínzom,mielőtt belevágnánk a dolgok közepébe.Ujjaimat lassan húztam lefelé a mellkasától egészen a 'V' vonaláig,majd apró puszikat hagytam a hasán és belemarkoltam a hajába.
-Na most már tényleg elég ebből!-mondta fújtatva,félig csukott szemmel és maga alá gyűrt.Fél pillanat alatt bepozicionálta magát,de valami még mindig nem volt rendben.

-Harry!A...khm..gumi.-szóltam rá egy kicsit zavarban.Hiába voltunk már annyiszor együtt,az ilyenekre általában Ő figyel.
-Az most nem kell!-jelentette ki,majd azonnal megcsókolt,mintha nem mondott volna semmi érdekeset.
-Mi az,hogy "most nem kell"?!-háborodtam fel nevetve és egy picit hátrébb toltam magamtól.Gondoltam úgy akarta mondani,hogy majd vigyáz és időben leállunk...aha,gondoltam!
-Hát..én csak...-dadogta.-Gyereket akarok!-bökte ki és a nyakamba csókolt.
-MI VAN?!!-kérdeztem vissza magasabb hangon.-Gyereket????
-Igen!Tudod...azok a kicsi emberek,akik nagyon aranyosak!Van két kezük,lábuk,fülük és szemük.Pont,mint mi,csak kicsiben és ártatlanabbul!-magyarázta meg,miközben mosolyogva mellém feküdt.Úgy tett,mintha ez egy vicc lenne,pedig egyáltalán nem az!
-Harry!Tudom,hogy mi az a gyerek!-rivalltam rá.-De hogy jutott ez most eszedbe?
-Amikor Luxxal voltál,mindennél jobban vágytam arra,hogy...szóval,hogy elképzeltem,amint az én gyerekemet...vagyis a MI gyerekünket tartod a kezedben.Egy csöppséget,aki a szerelmünk gyümölcse.-mosolygott.Jól esett ezeket a szavakat hallani a szájából,de...egy baba?!
-Nem lehet!-vágtam rá.Tényleg nagyon lesokkolt a mondanivalója.Nem gondoltam rá,hogy most fog előállni ezzel.
-Mi?!Miért ne lehetne?-nézett rám kerek szemekkel.-Már felnőttek vagyunk,ráadásul még jegyesek is.Szeretlek,te is szeretsz engem és a gyerekeket is szeretjük.A jövőnk miatt sem kell aggónunk,hiszen van elég pénzem,hogy mind a kettőtöknek meglegyen mindene.Akkor mi kell még?-érvelt.
-Ez mind szép és jó,de nem akarok még gyereket szülni.Nem fogok úgy oltár elé állni,hogy olyan vagyok,mint egy víziló!Plusz mindenki azt hinné,hogy csak a baba miatt veszel el.Gondolj bele,hogy milyen botrány lenne belőle!-győzködtem én is őt.
-Nem érdekel!Majd bebizonyítom nekik,hogy nem úgy volt!És én annyira szeretném!Képzeld el,milyen jó lenne!Ő lenne a mi szemünk fénye,és úgy szeretnénk,mint még soha senkit.Az is mindegy,hogy fiú vagy lány,csak legyen!-akaratoskodott mosolyogva.
-Nem Harry!Még biztosan nem fogok gyereket szülni!-tiltakoztam tovább.

Egy pillanatig mind a ketten hallgattunk,majd Harry arcáról lefagyott a mosoly.
-Bennem nem bízol meg?-tette fel a váratlan kérdést.El kellett gondolkodnom rajta,de csak azért mert ezen még soha nem járt az agyam.MEGBÍZOK-E HARRYBEN?Igen,feltétel nélkül....ezért is nem gondolkodtam ezen.Amióta együtt vagyunk,egyszer csalódtam benne....amikor megcsókolta Hannah-t....Igen,jól látjátok emlékszem rá!Minden egyes képkocka elevenen él bennem!De azóta jobban mellettem van,mint valaha.Megtanulta a leckét.Hónapokig ücsörgött az ágyam mellett,fogta a kezemet,beszélt hozzám,biztatott,hogy minden rendben lesz,amíg kómában voltam.És az emlékezetkiesésem sem tántorította el,megszerzett még egyszer!Kétszer szerettem bele ugyan azon életem során,és ez azt jelenti,hogy örökre az enyém lesz!Jöhet még sok sok Hannah,tudom,hogy megbízhatok benne,mert szeret.-Értem...-szólalt meg,amivel megszakította a gondolatmenetemet.Sóhajtott egy hatalmasat,felállt az ágyról,magára kapkodta a ruháit és elindult kifelé.-Majd szólj,ha úgy érzed megbízol bennem!-mondta feldúltan és csalódottan.Hallottam ahogy végig csattog a folyosón és az ajtóhoz megy.Olyan váratlanul ért a reakciója,hogy fel fogni sem volt időm,válaszolni meg végképp nem...a hallgatásomat rosszul értelmezte...
-Harry!Állj meg!-pattantam ki az ágyból.Gyorsan magamra tekertem a takarót és utána szaladtam,de már késő volt.Beült a fehér Mercedes-ébe és elhajtott,anélkül,hogy visszanézett volna.