Sunshine In My Heart

79.fejezet

"Felszakítottam egy régi sebet!"

Hola!:D
Így jó pár nap után itt vagyok a következő résszel,amit nem kevés ideig írtam.:) Több szempontból is lényeges ez a fejezet,hiszen fontos dolgok történnek...valamint ez a 100.bejegyzésem a blogon és több,mint 45 000 -en tekintették meg a blogot,valamint közelítünk a 40 rendszeres olvasóhoz!.:) <3 Mindenkinek köszönöm,tényleg hálás vagyok érte!.:) Respect a türelmeteknek,jó olvasást mindenkinek!!! <3

2015.Május.3. (Vasárnap)

13:28

*Polly szemszöge*

-Igen...-mondta halkan Becky.
-Harrynek mondtad már?-kérdeztem tőle.
-Mi?Dehogy is!Megőrültél?!-rivallt rám mosolyogva.-Annyira ráállt erre a baba témára,hogy addig nem merem elmondani neki,amíg nem biztos a dolog.És ez még nagyon nem az!Csinálnom kellene valami tesztet,vagy....Jajj!Nem is tudom,hogy mit kell ilyenkor csinálni!Én még nem vagyok felkészülve erre!-fújtatott kicsit idegesen,miközben igyekezett magára rángatni az utolsó ruhát.
-Ne mondj már ilyen butaságokat!Te is tudod,hogy készen állsz rá!Harry meg főleg!Mióta mondogatja már,hogy gyereket akar?Legalább az eljegyzésetek óta..az meg nem most volt!Amúgy meg,ha szerencséd van,augusztusig nem nő meg a hasad,így nem kell amiatt aggódnod,hogy bárkinek is feltűnik.Holnap szépen veszünk neked egy tesztet,és majd akkor meglátjuk mi lesz.Addig meg kösd le magad a megfelelő esküvői ruha megtalálásával.-mosolyogtam rá.

Igaz,hogy egy kicsit lesokkolt a tény,hogy a legjobb barátnőm anya lesz,de ez már előre várható volt.Kicsit furcsa úgy gondolni Beckyre,mint egy felelősségteljes szülőre,hiszen még jó maga is csak egy nagy gyerek!Úgy értem,néha magára sem tud vigyázni,nemhogy egy babára....de reméljük a legjobbakat.Na meg ott leszünk neki,hogy segítsünk.A gyerekvállalásban nincsen semmi rossz.Mind a ketten fiatalok és szeretik egymást.Az ő történetük így lesz kerek!!!
-Hajh!Mi lenne velem nélküled?!-ölelt meg mosolyogva.
-Hááát....azt inkább ne akarjuk megtudni!!-viccelődtem.Mögé léptem,hogy segítsek elvégezni az utolsó simításokat a ruhán.Elképesztő,hogy mennyit fizet az ember egy ilyen szalonban,mégis nekem kell segítenem,és nem az alkalmazottaknak...akiknek elvileg ez lenne a dolguk.A nő,aki segített az elején ruhát válogatni,elszaladt egy pár percre,mert sürgős dolga akadt.Aha...ez volt 3 órája!

14:49

*Becky szemszöge*

-Azt hiszem ez lesz az!-mondtam mosolyogva,miközben a tükörképemmel szemeztem.Az a ruha volt rajtam,aminek a felső része enyhén átlátszó,a mellrésze szív alakú,a szoknyája pedig pont olyan habos,amennyire kell.És szerencsére a hátulja fűzős,így ha tényleg terhes vagyok,akkor még mindig tudok  állítani rajta,hogy kényelmes legyen.-Szerintetek?-fordultam meg a többiek felé.-Jesszus!Azért ennyire nem lehet rossz!-ijedtem meg,amikor megláttam anya és a leendő anyósom arcát.Egymásra néztek,majd egyszerre álltak fel és indultak el felém.Jujj..ijesztőek!!
-Gyönyörű vagy kislányom!-ölelt meg szipogva anyukám.
-A világ legszebb menyasszonya leszel!Büszke vagyok Harryre,hogy téged választott!-kulcsolta össze kezeit Anne.Nagy kő esett le a szívemről,hogy nekik is tetszik a ruha.Azt hiszem,nem vettem volna meg,ha ők nem egyeznek bele...
-Köszönöm!-szorítottam meg mindkettejük kezét.-Lányok?Vélemény?-kérdeztem a tömeg másik felét,csakhogy biztos legyek.
-Jajj,ne már!!-szólalt meg Polly,mivel a többiek nem szóltak egy szót sem,csak néztek.-Kérlek mondjátok,hogy ez a jó,mert még egy ruhát rá kell adnom és összeesek!!!-közölte fáradtan.Erre persze mindenki elnevette magát,majd áldásukat adták a választásomra.
-Várjatok!Csak még valami!-pattant fel Lou,amikor elindultam befelé,és elszaladt az üzlet másik végébe.-Itt vagyok!-sietett vissza.-Ezeket még vedd fel kérlek!-nyújtott át egy fehér cipőt és egy fátylat,pont olyan árnyalatban,mint a ruha.A magassarkút a lábamra húztam,a fátylat pedig a hajamba tűztem.-TÖ-KÉ-LE-TES!!-mosolygott rám Lou.
-FIZETÜNK!!-kiabált Anne boldogan,én pedig elindultam levenni a menyasszonyi ruhát,amit a nagy napon fogok viselni.

2015.Augusztus.17. (Hétfő)

/3 és fél hónappal később/

20:05

*Louis szemszöge*

-Hééé!Ne már!!-szólt rám Becky,amikor ráugrottam.Ahogy megláttam békésen üldögélni a kanapén,késztetést éreztem,hogy felzavarjam.Nem hagyhattam ki a pillanatot.-Louis!Nem érted,hogy hagyjál?!-rivallt rám összehúzott szemöldökkel.
-Miért vagy ilyen morci??-huppantam le mellé vigyorogva és átvetettem a kezemet a vállán.
-Nem vagyok morci!!-szögezte le.-Amúgy meg miért kell mindig úgy viselkedned,mint egy kisgyereknek??-kérdezte mérgesen.-És amúgy is...Hajh!Bocsi...Nem tudom,hogy mi van velem mostanában.-pislogott rám megbánóan.
-Semmi probléma!El van nézve!-legyintettem.-Viszont...most,hogy mondod tényleg hisztis voltál az utóbbi időben!
-Na köszi!Elvártam volna legalább egy "nem is igaz"-at.-mosolygott rám.-Biztos az esküvő miatt vagyok ilyen.Annyi mindent el kell intézni,és egy kicsit ideges vagyok.-magyarázta.-Most megyek készülődni,mert soha nem végzek!Isten ments,hogy miattam késsünk el!-állt fel mellőlem és feltrappolt az emeletre.

Gőzöm sincs,hogy mi baja lehet,de valóban nagyon furcsa mostanában.Csak azt nem értem mi történt!Még Firenzében semmi baja nem volt,de amióta itthon vagyunk,azóta kibírhatatlan.Mindenkivel veszekszik,semmi nem jó neki és folyamatosan ingerült.Ki kell derítenem,hogy mi a helyzet!Louis bácsi mindent hall,lát és tud!Oké..kivéve ezt!De már nem sokáig lesz így,mert kiderítem,ha addig élek is!

*Becky szemszöge*

A hátam közepére sem kívántam a partyt,amire hivatalosak vagyunk!Valami díjátadó izé,de gőzöm sincs,hogy kit jelöltek és miben.Csak mennünk kell és kész!Az esküvői előkészületek teljesen leszívják az energiáimat.Már sikerült lefoglalnom a helyet,ami végül itt lesz Londonban,mivel az összes ismerősünknek ez a hely van a legközelebb.Megrendeltük az összes kaját,főételestől,desszertestől,mindenestől.Már tudjuk,hogy milyen italok lesznek és a tortához meg a díszítéshez is vannak ötleteink,már csak pontosítani kell őket.Kerestünk koszorúslány ruhákat és Harry öltönyét is megrendeltük.Viszont gondot okoztak a meghívók,amelyek félúton a nyomda és a posta között valahogy elvesztek,így nem érkeztek meg időben a vendégekhez.Nekünk kellett mindenkit külön-külön értesíteni az időpontról és a helyszínről.Két teljes napon át vesztegettük az időnket ezzel,és mire az utolsó embert is felhívtuk,hát nem meglettek a meghívóink is?!Nem voltam ideges!Áh,dehogy!!

Jah,és hogy teljes legyen a sztori,megint késik a menzeszem!Most azonban nem fog átverni a bioritmusom!Nem törődök vele,mert amikor még Olaszországban Pollyval vettünk egy terhességi tesztet,negatív lett.Tisztán és érthetően azt mutatta,hogy nem várok babát!Azóta meg össze-vissza,hol megvan,hol nincs,így már nem érdekel.Biztosan csak felfáztam és kész!Nem kell belőle nagy ügyet csinálni,majd elmúlik!Persze Harry semmit sem tud az egészből!Az hiányzott volna,hogy a fejemhez vágja,hogy biztosan Noeltől van a gyerek.Igen,jól olvastátok!Harry mostanában halálos féltékenységben szenved.A fejébe vette,hogy Noel akar tőlem valamit!És mindezt azért,mert Noel segített behozni a lemaradást,ami az egyetemen gyülemlett fel,azért mert az egyetlen szerelmemet kísértem világ körüli turnéra.Jah,és jelzem,hogy Noel éppen Franciaországban van,valami személyes ügy miatt.Szóval azóta,amióta itthon vagyok a színét sem láttam.A turné alatt meg megint csak nem találkozhattam vele!Tehát Harry kirohanása teljesen abszurd!Értem én,hogy stresszes az esküvő miatt,de azért ennyire mégsem kellene!!!

22:31

*Harry szemszöge*

Már egy jó órája megkezdődött a díjátadó,ahová az egész banda hivatalos volt.Természetesen mindannyian magunkkal hoztuk a barátnőinket,azt gondolva,hogy nekik is emlékezetes lesz a mai este.Eleanornak,Pollynak,Daniellenek és Perrienek úgy tűnt tényleg az is lesz,de Becky mindenhova figyelt csak oda nem,ahová kellett volna!Nyugtalanul fészkelődött a székében,ha megfogtam a kezét egy idő után elhúzta.A probléma nem az,hogy ma ilyen,hanem az,hogy már 2 hete mindig!
-Oké!-fordultam oda hozzá,amikor megelégeltem a nemtörődöm viselkedését.-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi!Csak nincs kedvem itt lenni,fáradt vagyok,ideges és éhes!Amúgy sem vagyok jó kedvemben,szóval most hagyjál!-mondta durcásan.Ebből legalább megtudtam,hogy mi baja.
-Hozzak neked valamit enni?-kérdeztem kedvesen.
-Nem!Nem kell!!-vágta rá.
-Jól van na!Bocsi,hogy élek!-motyogtam halkan,nehogy meghallja,mert akkor csak még jobban feldühíteném.Visszafordultam a színpad felé,ahol éppen Bruno Mars vette át a nyár előadója címet.Én tényleg igyekszek türelmes lenni,de kezdek kiborulni!

-Becca?!-szólalt meg csodálkozva valaki a hátunk mögül,amire mind a ketten felkaptuk a fejünket.
-Noel?!Tényleg te vagy az???-ugrott fel Becky,majd egy szempillantás alatt a fiú nyakában kötött ki.-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte mosolyogva.
-Én vagyok az egyik tudósító!-jelentette ki boldogan.-Hát te?
-Velem jött!-szóltam bele a beszélgetésbe,hogy észrevegyék,én is ott vagyok.-Képzeld,még mindig együtt vagyunk!Ó,és hamarosan összeházasodunk!-hadartam el büszkén és talán egy kicsit kihívóan,miközben megfogtam Becky derekát és magamhoz húztam.
-Harry!-morogta Becky,és egy kicsit elhúzódott tőlem.
-Ez nagyszerű!És mikor lesz a nagy nap,ha szabad tudnom?-édelgett Beckynek.
-Nem szabad tudnod!Egy cseppet sem a te dolgod és....-kezdtem bele a mondandómba.
-Harry!Most hagyd abba!-rivallt rám Becky.-Nem tudom,hogy miért viselkedsz így,de állj le!
-Mi?!Hogy én hogy viselkedek?!Hiszen te ugrottál a nyakába!Amikor megláttad azonnal jó kedved lett,én meg egész este még egy aprócska mosolyt sem kaptam!És különben is!Miért becézget téged?Nincs joga hozzá!!-keltem ki magamból.
-Micsoda?!Még neked áll feljebb?!-kérdezett vissza hitetlenül,miközben az asztalhoz vágta a szalvétáját,amit addig a kezében gyűrögetett.-Képzeld el,hogy rengeteg ismerősöm hív "Beccának"!És téged is becézgetnek a rajongók!Legközelebb én is csapjak féltékenységi jelenetet,amikor "Hazzának" szólítanak,te meg megpuszilod őket?
-Az teljesen más!-vágtam rá.-Ők rajongók,de ez....-mutattam Noelre szemrehányóan.
-Jól van!Legyen!Akkor mondok másik példát!Pedig nem állt szándékomban felhozni,de legyen!-mondta mérgesen.-Mi van Hannahval?Ő mi volt számodra,hogy extrákban kellett részesítened?Ő nem érte be egy puszival,te pedig úgy gondoltad,hogy megcsalsz vele?Hmm?Így volt???
-M-mi?.....-kérdeztem vissza meglepődve.Már nem érdekelt Noel!Nem értettem,hogyan lehetséges az,hogy vele példálózik!Azt hittem,nem emlékszik rá!
-Igen!Jól hallottad!Vagy talán már sikerült kiverned a fejedből??Vagy csak nem emlékszel rá?Tudod....a szőke bombázó Adeladie-ból,aki rád tapadt,te meg hagytad!-tájékoztatott gúnyosan.-Vele mi a helyzet?
-S-semmi!Azóta nem is láttam és nem hallottam róla semmit!-válaszoltam olyan gyorsan,amilyen gyorsan csak tudtam.-De...te,hogy hogy....nem tudtam....azt hittem,hogy...-kezdtem el dadogva és tettem felé egy lépést.
-Azt hitted,hogy nem emlékszem,igaz?-fejezte be helyettem a mondatot,amire csak bólogatni tudtam.-Miért ne emlékeznék?Gondolj csak bele!Mindenre emlékszem,csak arra a kis....szóval csak rá nem?-egyre mérgesebb és mérgesebb lett.Időközben már a srácok is észrevették a vitánkat és kíváncsian fordultak felénk.-Miatta kellett keresztül mennem annyi szenvedésen!Ha nem megy a közeledbe,fel sem szállok arra az átkozott gépre!
-Igen...tudom...-mondtam halkan.-De miért nem mondtad?Miért nem kérdezted soha,hogy miért tettem azt,amit?
-Minek?!-nevetett fel szomorúan,a szemébe könnyek gyűltek.-Mi értelme lett volna felemlegetni a múltat?Azonkívül mindennél jobban megbízok benned!Fájt,hogyne fájt volna?!Főleg,amikor újra világos lett előttem az egész.Minden pillanatát újra éltem,Harry!Még most is látom a szemem előtt,ahogy a szádban matat!Emlékszem mennyire fájt a szívem!Emlékszem,hogy a könnyeimtől nem láttam semmit,amikor a szobánkba szaladtam,hogy azonnal összepakoljak.De nem szóltam egy szót sem,mert tudtam,hogy szeretsz!Nem csak a rossz emlékeim jöttek vissza,hanem a jók is!Tudom,hogy végig mellettem voltál,amíg kómában voltam és még azután is.Inkább lenyeltem mindent,hogy boldogok legyünk!Erre te azzal vádolsz hetek óta,hogy viszonyom van Noellel?!
-Én csak...-kezdtem volna magyarázkodni,de nem hagyta.
-Az istenért Harry!"Igen"-t mondtam a lánykérésedre!-vágta hozzám és elhúzódott tőlem.-Nem érdekel,hogy miért hitted azt,hogy bármit is akarok Noeltől!Gondolkodj el magadban!Soha nem adtam rá okot,hogy féltékeny legyél!Soha!-kiabálta sírva,majd hátat fordított és elszaladt.Már indultam volna utána,amikor Polly megragadta a kezemet.
-Most hagyd!Majd én!-mondta,majd utána szaladt.

Mire a vitánk véget ért,az én szemem is könnyes lett.A szívem sajgott,amiért megint fájdalmat okoztam neki.Soha nem lett volna szabad kételkednem a hűségében.Egyszer sem kellett még benne csalódnom,erre én vonom kérdőre őt.Igaza volt!Mindenben igaza volt!Tudtam,hogy rossz lesz,ha megtudja,de nem sejtettem,hogy ennyire!Ha belegondolok,hogy min mehetett keresztül,legszívesebben leszúrnám magam!Egyedül,magában rágódott a dolgokon,ahelyett,hogy megbeszéltük volna!Ki tudja mióta kísérti Hannah képe!Nem akarta megzavarni a kapcsolatunkat,és tessék,most én rontottam el mindent!És,hogy miért?!Egy olyan fiú miatt,aki még csak a közelében sem volt mostanában!Féltékeny voltam,mert csak magamnak akartam!És most lehet elveszítem,mert mélységesen megbántottam....felszakítottam azt a régi sebet,amit én akartam a legjobban eltüntetni.Milyen ironikus lenne az élet,ha pont az esküvő előtt állna közénk egy régi hiba....csodálkoztam is,hogy minden olyan csodálatosan alakul közöttünk.Túl egyszerű lett volna...
-Ugye nem fog elhagyni?-kérdeztem szipogva a többieket.Senki nem válaszolt....