Sunshine In My Heart

77.fejezet

"MEGBÍZOK-E HARRYBEN?"

Helló!.:) Kis késéssel,tudom de itt vagyok.Elkezdődött az iskola,ami nem várt nehézségeket hozott,lévén,hogy az új tanárok egész hadseregként árasztották el az iskolámat,szóval nem könnyű.Ezenkívül egy másik sulit is viszek ezzel párhuzamosan,hetente egyszer...plusz,a szerelmi életem is felpezsdült..xD.egyszóval nem unatkozok.Igyekszek mindig sietni,ahogy csak lehet.Remélem megértitek és nem haragszotok rám emiatt!.:) Na de nem beszélek többet,itt az új rész,jó olvasást hozzá,remélem tetszeni fog!.:) Puszi..:*

2015.Január.2.(Csütörtök)

14:19

*Becky szemszöge*

 -Pápá!-integettünk Harryvel az autóban ülő kislánynak.-Annyira a szívemhez nőtt,hogy hiányolni fogom a kis rosszcsontot.-indultam el befelé,miután a jármű eltűnt a szemem elől.Harry futva jött utánam,és elkapott a csuklómnál fogva.
-Örülök,hogy így megszerettétek egymást.Nekem is mindig hiányzik,ha egy ideig nem láthatom.Viszont....egy pár nap múlva úgyis folytatódik a turné,szóval találkozhatunk vele.-mondta mosolyogva,miközben félre simított egy hajtincset,ami az arcomba lógott.
-Én is?-kérdeztem felvont szemöldökkel.-Ha jól emlékszem úgy volt,hogy csak két hetente találkozunk...és akkor is csak 3 napra.Vagy nem?
-De!Igen,így volt.De csak volt!Az is még jóval a baleset előtt.Csak nem gondolod,hogy itthon hagyom az én gyönyörű jegyesemet?!!-kérdezte úgy,mintha teljesen abszurd lenne a feltételezésem.Magához húzott és megcsókolt.
-Nem tudom...vagyis épp ez az!Neki kell állni megszervezni az esküvőt,az meg úgy nem megy,ha folyamatosan úton vagyok veletek.-magyaráztam neki,miközben átkaroltam a derekát.
-Majd felfogadunk egy esküvőszervezőt,aki mindenben segít.-húzta meg a vállát.
-Nem!Nincs esküvőszervező,csak én!Nem akarom másra bízni azt,amit én is meg tudok csinálni.Lehet,hogy a nagy napig milliószor kapok ideg összeroppanást,mert nem úgy mennek a dolgok,ahogy szeretném,de akkor is...ezt én akarom elintézni.-ellenkeztem.
-Jó,jó!Azért ne nyelj el keresztben!-nevetett ki.-Amúgy meg én is részt szeretnék benne venni,így már könnyebb dolgunk lesz.És még ott vannak a srácok,a lányok és a szüleink.Ha nem is lesz gyerekjáték,de mi simán megoldjuk!Na?Jössz velem a turnéra?-ajánlotta.
-Oké,legyen!Akkor megyek veletek világot látni!-adtam meg magam.-De!-emeltem fel a mutató ujjamat.-Előre szólok,hogy nem fogok veled ÚGY együtt lenni,hogy a csak egy vékonyka függöny választ el a többiektől!-jelentettem ki.
-Na!Most miért?!Elhiheted,hogy eleget takar az is!És....ha csöndben vagy,nem pedig sikítozol...észre sem veszik.-suttogta a fülembe.
-Nem érdekel!-csaptam rá a hátára.-Azt mondtam,hogy nem,akkor nem!-erősködtem.Bár elég nehéz úgy "nem"-et mondani,hogy a nyakamnál érzem forró leheletét,ujjaival pedig a csípőmet cirógatja.
-Jól van na,felfogtam!-nevetett megint.-De akkor,amíg itthon vagyunk....-kezdett bele,de ahelyett,hogy szóban fejezte volna be,megmutatta,mit akar.Olyan szenvedélyesen csókolt,hogy még a lélek is kiszaladt belőlem egy percre.Viszont gondoltam nem adom magam olyan könnyen,ezért nevetve szaladtam el előle.Egyenesen át a folyosón,be a szobájába.

*Harry szemszöge*

Egy pár pillanatig csak álltam a konyha közepén,mert nem számítottam arra,hogy elszalad.
-Na megállj!-kiáltottam el magam és utána eredtem.Mire sikerült utolérnem,már a szobámban volt.-Gyere csak ide!- vigyorogva hívogattam az ujjammal.
-A-a!Hülyének nézel?!-nevetett ki az ötletem miatt.
-Nem,természetesen nem!De ha nem jössz akkor nekem kell,hogy elkapjalak!És,ha a kezeim közé kerülsz.....-mondtam elfúló hangon.Úgy éreztem magam,mint egy tigris,aki éppen az áldozatát cserkészi be.Elindultam felé,mire kacagva próbált átvágni az ágy előtt,de gyorsabbnak bizonyultam,mert pillanatok alatt leterítettem az ágyra.-Megvagy!De ezért büntetés jár!-vigyorogtam rá.
-Jajj!Most mi lesz velem?Mindjárt segítségért kiáltok!Vagy talán elfenekelsz?!-parodizált ki nevetve.
-Nem.Annál sokkal jobb!-vágtam rá és azzal a lendülettel húztam fel a pólóját,és kezdtem el csókolgatni a hasát.Az egész testét végig simogattam.Az oldalát,a hasát a lábait.Mindent.Nem telt bele 10 perc,mire hangos sóhajtozásba váltott.Valamit nagyon jól csinálok!
-Harry...- szólt rám motyogta,miközben belemarkolt a hajamba.Felmordultam és egy kicsit nekem is elegem lett,így lekaptam a pólómat,de utána folytattam a kínzását.-Ne már!-nyafogott.
-Mondtam,hogy büntit kapsz!-csókoltam meg vigyorogva.

*Becky szemszöge*

-Nem lehetne áttenni máskorra azt a büntit?!-kérdeztem.Kétségbeesetten vágytam minden érintésére és a csókjai égetették a bőrömet.Már kezdett leereszkedni rám az a bizonyos "rózsaszín köd" és egyre többet akartam.
-Nem!-vágta rá,majd csigalassúsággal kezdte el lehámozni rólam a melegítő nadrágomat.

Majdnem megőrültem,mert több,mint egy fél órán át szórakozott velem.Rajtam már nem volt az ég egy adta világon semmi,de róla még csak a pólója hiányzott.
-Oké,elég volt!-jelentettem ki durcásan és egy gyors mozdulattal fordítottam a helyzetünkön.-Az idegeimen játszadozol,Styles!-fakadtam ki vigyorogva,mire az arcán egy büszke mosoly jelent meg.A hajamba dúrt és lehúzott magához,hogy megcsókoljon.
-Mit csinálsz?-kérdezte vigyorogva,amikor az övéhez nyúltam.
-Úgy gondoltam,hogy nem fair,ha rajtad van ruha,rajtam meg nincs!Ezt a problémát pedig csak úgy tudom orvosolni,ha ezeket is leveszem rólad!-közöltem vele és megrángattam a farmerját.Egy istenért se segített volna!Csaj hagyta,hogy küszködjek,mire levetkőztetem.Emiatt gondoltam úgy,hogy még egy kicsit türelmes leszek és én is megkínzom,mielőtt belevágnánk a dolgok közepébe.Ujjaimat lassan húztam lefelé a mellkasától egészen a 'V' vonaláig,majd apró puszikat hagytam a hasán és belemarkoltam a hajába.
-Na most már tényleg elég ebből!-mondta fújtatva,félig csukott szemmel és maga alá gyűrt.Fél pillanat alatt bepozicionálta magát,de valami még mindig nem volt rendben.

-Harry!A...khm..gumi.-szóltam rá egy kicsit zavarban.Hiába voltunk már annyiszor együtt,az ilyenekre általában Ő figyel.
-Az most nem kell!-jelentette ki,majd azonnal megcsókolt,mintha nem mondott volna semmi érdekeset.
-Mi az,hogy "most nem kell"?!-háborodtam fel nevetve és egy picit hátrébb toltam magamtól.Gondoltam úgy akarta mondani,hogy majd vigyáz és időben leállunk...aha,gondoltam!
-Hát..én csak...-dadogta.-Gyereket akarok!-bökte ki és a nyakamba csókolt.
-MI VAN?!!-kérdeztem vissza magasabb hangon.-Gyereket????
-Igen!Tudod...azok a kicsi emberek,akik nagyon aranyosak!Van két kezük,lábuk,fülük és szemük.Pont,mint mi,csak kicsiben és ártatlanabbul!-magyarázta meg,miközben mosolyogva mellém feküdt.Úgy tett,mintha ez egy vicc lenne,pedig egyáltalán nem az!
-Harry!Tudom,hogy mi az a gyerek!-rivalltam rá.-De hogy jutott ez most eszedbe?
-Amikor Luxxal voltál,mindennél jobban vágytam arra,hogy...szóval,hogy elképzeltem,amint az én gyerekemet...vagyis a MI gyerekünket tartod a kezedben.Egy csöppséget,aki a szerelmünk gyümölcse.-mosolygott.Jól esett ezeket a szavakat hallani a szájából,de...egy baba?!
-Nem lehet!-vágtam rá.Tényleg nagyon lesokkolt a mondanivalója.Nem gondoltam rá,hogy most fog előállni ezzel.
-Mi?!Miért ne lehetne?-nézett rám kerek szemekkel.-Már felnőttek vagyunk,ráadásul még jegyesek is.Szeretlek,te is szeretsz engem és a gyerekeket is szeretjük.A jövőnk miatt sem kell aggónunk,hiszen van elég pénzem,hogy mind a kettőtöknek meglegyen mindene.Akkor mi kell még?-érvelt.
-Ez mind szép és jó,de nem akarok még gyereket szülni.Nem fogok úgy oltár elé állni,hogy olyan vagyok,mint egy víziló!Plusz mindenki azt hinné,hogy csak a baba miatt veszel el.Gondolj bele,hogy milyen botrány lenne belőle!-győzködtem én is őt.
-Nem érdekel!Majd bebizonyítom nekik,hogy nem úgy volt!És én annyira szeretném!Képzeld el,milyen jó lenne!Ő lenne a mi szemünk fénye,és úgy szeretnénk,mint még soha senkit.Az is mindegy,hogy fiú vagy lány,csak legyen!-akaratoskodott mosolyogva.
-Nem Harry!Még biztosan nem fogok gyereket szülni!-tiltakoztam tovább.

Egy pillanatig mind a ketten hallgattunk,majd Harry arcáról lefagyott a mosoly.
-Bennem nem bízol meg?-tette fel a váratlan kérdést.El kellett gondolkodnom rajta,de csak azért mert ezen még soha nem járt az agyam.MEGBÍZOK-E HARRYBEN?Igen,feltétel nélkül....ezért is nem gondolkodtam ezen.Amióta együtt vagyunk,egyszer csalódtam benne....amikor megcsókolta Hannah-t....Igen,jól látjátok emlékszem rá!Minden egyes képkocka elevenen él bennem!De azóta jobban mellettem van,mint valaha.Megtanulta a leckét.Hónapokig ücsörgött az ágyam mellett,fogta a kezemet,beszélt hozzám,biztatott,hogy minden rendben lesz,amíg kómában voltam.És az emlékezetkiesésem sem tántorította el,megszerzett még egyszer!Kétszer szerettem bele ugyan azon életem során,és ez azt jelenti,hogy örökre az enyém lesz!Jöhet még sok sok Hannah,tudom,hogy megbízhatok benne,mert szeret.-Értem...-szólalt meg,amivel megszakította a gondolatmenetemet.Sóhajtott egy hatalmasat,felállt az ágyról,magára kapkodta a ruháit és elindult kifelé.-Majd szólj,ha úgy érzed megbízol bennem!-mondta feldúltan és csalódottan.Hallottam ahogy végig csattog a folyosón és az ajtóhoz megy.Olyan váratlanul ért a reakciója,hogy fel fogni sem volt időm,válaszolni meg végképp nem...a hallgatásomat rosszul értelmezte...
-Harry!Állj meg!-pattantam ki az ágyból.Gyorsan magamra tekertem a takarót és utána szaladtam,de már késő volt.Beült a fehér Mercedes-ébe és elhajtott,anélkül,hogy visszanézett volna.