66.fejezet

"Az ENYÉM!!"

Hellóka!!.:)
Egy csöppnyit szomorú vagyok,mert alig kaptam komit az előző részhez,ahol azért elég lényeges dolgok történtek.Viszont vannak új rendszeres olvasóim és rengetegen néztek fel az oldalamra az előző rész óta,és ennek nagyon nagyon örülök!De most nem tudom eldönteni,hogy tetszett e a rész,vagy sem...:/

 De  itt vagyok a következővel,kissé betegen...megint.Azt hiszem,most jön ki rajtam a suli okozta stressz...Remélem mindenkinek jól sikerült az évvégije,és élvezitek a nyarat!Menjetek kirándulni,legyetek a barátaitokkal,hallgassatok sok One Direction-t és menjetek koncertre,ahol sok sok fényképet és videót csináltok!.:D Oké...kicsit elragadtattam magam!Bocsánat!.:P Jó olvasást és várom a komikat!!!!

2014.December.24. (Szerda)

10:11

*Becky szemszöge*

Megtörént....Igaz,hogy sokadjára,de olyan volt,mintha most lettem volna vele először!Mintha másodjára is Harrynek adtam volna oda a szüzességemet!Már másodjára tett mindennél boldogabbá az a srác,akit mindennél jobban szeretek!És erre csak most jöttem rá igazán!Úgy értem...amikor megismerkedtünk,sőt már azelőtt is totál bele voltam zúgva Harrybe,de az érzés most annyira intenzív lett,hogy tudom,soha nem fogom Őt elengedni!Most,hogy visszajöttek az emlékeim a kapcsolatunkat illetően,rájöttem,hogy mennyire rossz volt nélküle.És így utólag belegondolva érthető,hogy miért reagált a  testem rá úgy,ahogy.Azt hiszem tudat alatt,mindig is tudtam,hogy Ő az enyém!Az agyam Niallt hitte a barátomnak,a szívem pedig Harryt!Ha ez nem SZERELEM,akkor mi az?!!

Úgy gondolom,hogy csodálatos éjszakát tudhatunk magunk mögött Harryvel!Minden olyan volt,mint a baleset előtt!Harry minden rezdülésemet figyelte,és minden lehetséges eszközt megragadott,hogy a csúcsra juttasson.A testünk és a lelkünk is összhangban volt ,ebből tudom,hogy minket egymásnak teremtettek.Volt egy-két új dolog,amire nem számítottam és iszonyatosan amatőrnek éreztem magam,de Harry megnyugtatott azzal,hogy majd Ő mindenre megtanít,amit tudnom kell!Az éjszaka tehát fenomenálisra sikerült!!És figyelembe véve,hogy olyan 17 éves korom óta fülig szerelmes vagyok Harrybe,most extra boldog vagyok!!

Óvatosan kimásztam az ágyból,ügyelve arra,nehogy felébresszem az én göndör hajú hercegemet.Mezítláb,anyaszült meztelenül topogtam el a szekrényig,amiből kivettem Harry egyik ingét és magamra kaptam.Felvettem a bugyimat,ami a tegnap este folyamán valahol a fürdőben elkallódott és halkan kiosontam a konyhába.Nem sok kedvem volt otthagyni Őt,de annyira éhes voltam,hogy a gyomrom hangosan korgott.Muszáj volt kijönnöm a szobából,mert attól féltem,hogy felébresztem!És rájöttem valamire!Az a fajta tevékenység,amit Harry és Én űztünk a tegnap este folyamán,kimeríti az ember energia tartalékait!

A konyhába érve előkaptam két szelet kenyeret és csináltam belőlük pirítóst.Amikor kész volt,megpakoltam őket mindenféle finomsággal,amit a hűtőben találtam és egy pohár forró tea kíséretében a nappaliba vonultam,hogy tévézzek egy kicsit.

10:51

Kicsivel több,mint 30 perc elteltével már nagyon unatkoztam!!És,ami még engem is meglepett,hogy hiányoltam Harryt magam mellől.Hozzá akartam bújni,érezni akartam,ahogyan simogatja a kezemet és meg akartam csókolni.És tudatában annak,hogy a vágyaimat nem tartana sokáig beteljesíteni,eldöntöttem,hogy Harrynek ideje felkelni!!

Felpattantam a kanapéról,és sietős léptekkel a háló felé vettem az irányt,majd halkan benyitottam.Harry még mindig aludt.Teljesen szétterült az ágyon,a takarót félig lerúgta magáról és békésen szuszogott.Nem tudtam rá mást mondani,csak azt,hogy gyönyörű.És ez a két lábon járó csodapasi csak az ENYÉM!Halellujjah!!Habár jó volt nézni,ahogy alszik,de nem akartam csak bámulni!Meg akartam érinteni és el akartam vele feledtetni azt a pár hónapot,amíg szenvedést okoztam neki.Mindent be akartam pótolni mihamarabb!

Egy kevés ideig gondolkodtam azon,hogy a kellemes vagy a durva ébresztőt válasszam,de a végén az utóbbinál maradtam.Két lépést hátraléptem az ágytól és egy jól irányzott ugrással rávetettem magam.De semmi!Nem reagált,még csak meg sem ijedt!!Semmi jelét nem adta annak,hogy ébredezik.Tovább próbálkoztam.Ujjaimat belefúrtam az oldalába,oda ahol tudom,hogy nagyon csikis.De még mindig aludt,meg sem moccant.Kezdtem azt hinni,hogy meghalt,vagy kómába esett,úgy mint én!Aggódni kezdtem miatta,de úgy döntöttem,hogy még valamit azért megpróbálok,hátha szerencsével járok.

*Harry szemszöge*

 A tegnap éjszaka egyszerűen csodálatos volt!Beckyvel a karjaimban úgy aludtam,mint a tej,de amikor reggel kimászott mellőlem azonnal felébredtem.Nem akartam kimászni a meleg takarók alól,ahol még mindig éreztem az illatát.Gondolkoztam azon,ami az éjszaka történt.Elmosolyodtam,amikor rájöttem,hogy most már minden a régi lesz,sőt,még talán jobb is lesz.A tegnap este olyan volt,mintha újra megpecsételtük volna a kapcsolatunkat és tudtam,hogy már az ENYÉM!Ő az,akivel teljes lehet az életem,ezért soha nem fogom Őt elengedni.Soha többet nem fogok elkövetni olyan nevetséges hibákat,mint ami Hannahval történt!Vigyázok arra,hogy mit teszek és mit nem,és tisztelni fogom azt,amim van!Vagyis sokkal inkább akim van!

A nagy gondolkodás közepette meghallottam,ahogy nyílik az ajtó,így gyorsan becsuktam a szemem.Gondoltam,hogy Becky az,hiszen nem volt más a házban,és amúgy is éreztem azt a kellemes barack illatot,ami csak neki van.Egy pár percig állt az ágy mellett,majd hirtelen rám ugrott.Eléggé meglepődtem,és majdnem elkiáltottam magam,de a fene sem tudja,hogy miért,tartottam magam és tettetem tovább,hogy alszok.Mivel nem mozdultam csikizni kezdett,hátha azzal fel bír kelteni,de nem jött be.Nagyon kevésen múlott,hogy nem nevettem el magam,mert pontosan ott csikizett,ahol a legérzékenyebb voltam az ilyesmikre.Amikor már csak egy cérna szál választott el attól,hogy kitörjön belőlem a nevetés,hál' istennek Becky abbahagyta a merényletét.Pár pillanatig csak csendben ült rajtam,én pedig vártam,hogy mi lesz a következő akciója.A gondolataim éppen kezdtek a "piszkos" kategória felé terelődni,amikor óvatosan megtámaszkodott a mellkasomon és lassan előre hajolt.A száját az enyém felett tartotta,éreztem,ahogyan kifújja a levegőt az ajkaimra.
-Nem gondolod,hogy ideje felkelni??-suttogta,majd egy óvatos puszit nyomott a számra.

Már abban a pillanatban tudtam,hogy Ő győzött,de azért még kitartottam.Vártam,hogy mi fog kisülni a dologból.Mivel az első puszira nem reagáltam,adott egy rendes csókot.Az alsó ajkamat a fogai közé vette és finomat megharapta.Úgy csókolta végig a nyakamat,mintha üvegből lennék és attól félne,hogy összetörök,utána pedig a tetoválásaimat vette célba.Nedves csókokat hagyott a '17BLACK' felirat mentén,végig haladt a madarak szárnyán,majd a pillangóra tapasztotta ajkait.Amikor még lejjebb ment és már a hasamnál járt,erősen összeszorítottam a szememet.


Szerencsére egy fél pillanatra abba hagyta,így volt időm levegőt venni,de amint észre vette,hogy még mindig csukva van a szemem folytatta a "kínzásomat".
-Tudom,hogy ébren vagy!-közölte velem jókedvűen,miközben végig futtatta ujjait mindkét oldalamon.Egy kicsit lejjebb csúszott,ezzel a combomra helyezve a testsúlyát,majd újból lehajolt.Kissé elhúzta a takarót,ami a derekamtól lefelé takart,és az újonnan felfedezett helyeket is végig csókolta.-Jesszus!-motyogta halkan,amikor rájött,hogy nincs rajtam alsó.Azt hittem eltántorodik,és abbahagyja,amit elkezdett,de nem!Ott csókolt,ahol a legkevésbé számítottam rá!Ekkor szakadt el az a bizonyos cérna.
-Ha ezt tovább fojtatod félő,hogy ismét leteperlek és megismételjük a tegnap esti programot!-szólaltam meg vigyorogva,miközben kinyitottam a szemeimet és rátapasztottam mindkét tenyeremet a fenekére.Éreztem a bőrömön,amint elmosolyodik,majd egy utolsó puszi után a hasamon felemelkedett,én pedig megcsókoltam.-Jó reggelt!-motyogtam a szájába.
-Jó reggelt!-dúrt bele a hajamba,miközben én felültem.-Azt hittem soha nem kelsz fel!-mosolygott rám.
-Én is azt hittem,egészen addig,amíg el nem kezdtél csókolgatni kifejezetten érzékeny terülteken!De az az ugrás sem volt piskóta!-vigyorogtam .
-Mi?!!Óh,úgy tudtam,hogy csak színleltél!-ütött a vállamra.Egy fél pillanat alatt magam alá gyűrtem,így hozzám került az irányítás joga.
-Ki nem hagytam volna azokat az édes puszikat!-csókoltam meg újból.-Mellesleg nagyon jól áll neked az ingem.-jegyeztem meg.
-Tényleg??Pedig háromszor is beleférnék,olyan nagy rám!-nevette el magát.
-Hát...szerintem is lehetne egy ici-picit rövidebb és átlátszóbb,de így is kifejezetten szexi!-vigyorogtam rá,miközben feljebb tűrtem az ing alját és végig simítottam a combján.Tisztában voltam vele,hogy iszonyat nagy mákom volt,hogy rátaláltam,mert most nekem van a legszebb barátnőm!Hivatalosan is!Újból!

16:27

*Becky szemszöge*

A nap nagy részén nem csináltunk semmi különlegeset,csak hétköznapi dolgokat.Filmeztünk,ebédeltünk,és el voltunk foglalva egymással.Harry egy percre sem hagyott magamra és figyelte minden mozdulatomat,mint aki attól tart,hogy megszökök tőle.Pedig ettől igazán nem kellene félnie!Engem már ha akarna sem tudna levakarni magáról!:D

Egy jó órája elkezdtünk készülődni Louis vacsorájára.Harry nagylelkűen felajánlotta,hogy fürödjünk együtt,de sajnos "nem"-et kellett neki mondanom,mert tudtam,hogy abból minden lenne,csak fürdés nem.És akkor holnapra sem érnénk oda Louishoz,nemhogy fél hatra!Végül én vettem birtokba a fürdőt először.Körülbelül fél óráig áztattam magam,majd megmostam a hajamat és a fogamat.Amikor végeztem Harry bement letusolni,én pedig a szobában folytattam a készülődést.Boldogan dúdoltam a dalt,amit Harry énekelt-mert imád teli torokból énekelni,amíg tusol-miközben azon gondolkodtam,mit is kellene felvennem.Nem volt túl nagy a választék,mivel csak az a pár ruha volt nálam,amit Harry szedett össze nekem egy pár napja.A fő problémát az jelentette,hogy egyik sem volt ünnepélyes,vagy kimenő ruha.A fene gondolta,hogy vacsorára leszünk hivatalosak!Szakadt szabadidő naciban és foltos pólóban mégsem illik beállítani egy ilyen alkalomra!Tehát maradt "a szükség törvényt bont" típusú megoldás!

Gondolkodás nélkül nyitottam ki Harry gardróbját,azt remélve,hátha ott találok valami nekem valót.2 perc nézelődés után megszületett a tökéletes ötlet!Kivettem Harry egyik hosszabb piros kockás ingét és magamra vettem.Nem gomboltam be az összes gombot,helyette az utolsó kettőt nyitva hagytam és úgy igazítottam be,hogy olyan legyen,mintha az lenne a dekoltázs rész,az ingujjakat pedig a mellem alatt masniba kötöttem.És Tádá!!Készen volt a megfelelő kimenő ruha!Nem volt az a hű,de hosszú darab,de nem látszott ki semmim,így pont jó volt.

Mivel a hajam magától elég hullámos,így nem kellett vele csinálnom sok mindent.A vasalás már alapból kiesett,mert Harry házában nincs helye ilyen,idézem "kínzóeszközöknek". Fésülködés után a frufrumból egy tincs még mindig kiállt,így muszáj volt kezdenem vele valamit.Megpillantottam Harry szürke sapiját a széken és a fejemre húztam,úgy hogy a hajamat elöl hagytam.Hála a táskámban hordott vész-smink felszerelésnek ki tudtam magam sminkelni egy kicsit,így nem voltam olyan hétköznapi.Végül felkaptam a magas sarkú csizmámat és ezzel teljesen kész voltam.Belenéztem a teljes alakos tükörbe,és meglepődve láttam,hogy nem is lett olyan rossz a végeredmény.Sőt,kifejezetten alkalmasnak találtam magam egy karácsonyi-szülinapi vacsira a barátaimmal.

-Héé!!Te kis tolvaj!Ha felveszed a ruháimat,én mibe járjak??!-lépett ki Harry a fürdőből mosolyogva.
-Ha nem áll jól azonnal leveszem!Te vagy a döntő bíró!-körbe fordultam vagy kétszer,hogy jól szemügyre vehessen,majd vele szemben álltam meg.-Na??Milyen??-kérdeztem türelmetlenül.
-Hmmm...-jött közelebb,így egészen közel állt meg előttem és oda hajolt a fülemhez.-Tökéletes!-suttogta.
-Nem bánod,hogy felvettem??-kérdeztem tőle,amikor magához húzott.
-Nem!Csak egy a baj!-nézett rám komolyan.-Nem engedhetem,hogy sokan lássanak benne,mert mindenki rá fog jönni,hogy neked jobban állnak a ruháim,mint saját magamnak!-mondta mosolyogva.
-Nem is igaz!-nevettem el magam,majd megcsókoltam.Egy perc után kimentem a szobából és hagytam öltözködni.Ha láttam volna,amint leveszi azt a pinduri törölközőt a derekáról,nem biztos,hogy engedtem volna,hogy felvegyen valami mást.Jobb volt,hogy külön voltunk amíg öltözött!!

17:05

-Hahó!Polly,itthon vagy???-kiabáltam,amikor beléptem a lakásba.-Polly!!!Hallod??-kiáltottam megint.Muszáj volt először az én házamba jönnünk,mert az összes ajándékot itt hagytam.
-Szívem!Hiába kiabálsz ötször,akkor sem fog senki visszaszólni,mert üres az egész ház!Biztosan Louisnál vannak.-közölte velem Harry.-Menj fel az ajándékokért,én megvárlak idelent.-puszilt meg,majd sürgetően a fenekemre csapott.Vigyorogva mentem fel,kettesével véve a lépcsőfokokat,majd nagy lendülettel nyitottam be a szobámba.Minden pontosan úgy volt,ahogyan hagytam.A szekrényem elé léptem,ahová elrejtettem az ajándékokat.Szépen sorjában pakoltam ki mindet,de amikor az utolsó csomaghoz értem,kirántottam vele együtt egy csomó papírt.
-Jajj!A levelek!-kaptam ijedten a számhoz.Gyorsan letérdeltem,összekapkodtam mind a 14-et és visszatömtem őket a fiókba.Nem az volt a baj,hogy szétszóródtak,hanem az,hogy mivan,ha Harry meglátja őket?!Nem hiányzik egy féltékenységi jelenet,most,amikor éppen csak rendbe jöttek a dolgok.

Most jutott először eszembe a titkos hódolóm,amióta Harry visszajött Chesire-ből.Mondjuk azóta nem is kaptam egyet sem.
-Várjunk csak!-pillantottam a levelekre.
-Becky,jössz már??El fogunk késni!!-kiabált fel Harry.
-Mindjárt!Csak még egy perc!-szóltam vissza,majd újból a papír darabokra összpontosítottam.Az első levelet Harry távozása után kaptam,az utolsót meg azelőtt,mielőtt visszajött volna.Minden levélben le volt írva valami a kapcsolatunkról.Az úszás,a találkozás..-Jajj,de hülye vagyok!-csaptam a homlokomra nevetve.Rájöttem,hogy a titkos hódolóm maga Harry.-De aranyos!-mosolyodtam el.Felpattantam a földről és felkaptam a csomagokat.
-Nem gondoltam,hogy ilyen romantikus vagy,de imádom ezt az oldaladat!-szaladtam le a lépcsőn és egyenesen Harry nyakába ugrottam a csomagokkal együtt.
-Nem gondoltam,hogy az egy helyben álldogálás ennyire romantikus dolog,de ha te mondod...-ölelt szórakozottan magához.Boldogan csókoltam meg,ezzel próbálva megköszönni mindazt,amit értem tett.-Hmm..ha ilyen csók jár érte,azt hiszem többször fogok csak úgy álldogálni.-jegyezte meg jó kedvűen.
-Nem azért kaptad!-nevettem.-A levelekért járt,amiket küldtél,amikor Chesire-be utaztál.Alig két perce jöttem rá,hogy te voltál.-mosolyogtam.
-Jah,hogy az!Hát igen....akkoriban nagyon elveszett voltam.Nem bírtam itt maradni és nézni,ahogy Niallel vagy...ugyanakkor nem ülhettem tétlenül a csodára várva.Muszáj volt tennem valamit,hogy visszahozzam az emlékeidet.A levelezés tűnt a legjobb ötletnek,bár nem voltam biztos benne,hogy el is olvasod őket.-magyarázta egy kicsit zavartan.
-Mindet elolvastam az első betűtől az utolsóig.És tudod mit?!Én még életemben nem hallottam ilyen aranyos dologról!-mosolyogtam rá,majd büszkén megcsókoltam.
-Oké...örülök.Csak ne híreszteld,mert akkor megölöd a rossz fiús imidzsemet.-vigyorgott.
-Nem vagy te rossz!Sőt,te vagy a legjobb ember,akit valaha ismertem.-közöltem vele.
-Ha szerinted így van!Nekem nincs jogom ellenkezni!-nevette el magát.-De mostmár tényleg menjünk,mert Louis kitekeri a nyakunkat,ha nem érünk oda időben.-mosolygott,majd elvette tőlem az ajándékokkal teli szatyrokat és elindult kifelé.Amikor a kocsi elindult azon filóztam,hogy vajon mit fognak hozzánk szólni a többiek?Féltem az esetleges rossz reakcióktól,de nem tudom pontosan,hogy miért.

17:35

 *Polly szemszöge*

-Hol a galambdúcban vannak már???!-aggodalmaskodott Louis.
-Nyugi haver!Még csak 5 percet késnek!-röhögött Niall,és mindenki más is.Galambdúc??!
-Lehet,el sem jönnek!-húzta meg a vállát Liam.
-De!Ha az én Galambom valamit megígér,akkor az úgy is lesz!Márpedig Harry megígérte,hogy ráveszi Beckyt,hogy jöjjön el!-durcásan keresztbe tette a kezét a mellkasa előtt.Néha még a mai nap is meglepődök azon,hogy mennyire hülye is tud lenni.Pedig nem kellene,mert mégiscsak Louis Tomlinsonról beszélünk!Akárhányszor találkozunk mindig sírásig nevetem magam,és érzem,hogy ez ma sem lesz másképp.

Louis úgy döntött,hogy a legalkalmasabb Eleanor házában megrendezni a vacsit.El-nek nagyobb az ebédlője és a nappalija is,mint a One Direction házban és amúgy is ő főzte a kaja nagy részét,így egyszerűbbnek tűnt.A nappaliban ücsörögtünk,és vártunk Beckyékre,de úgy látszik hiába.
-Niall!!Vigyázz,a fa!!!-kiabáltam barátomra,aki a nagy hadonászás közepette majdnem felborította a hatalmas karácsonyfát.Éppen azt magyarázta,hogyan hessegetett el egyszer egy giga méretű bogarat egy táborozás közepén,még annó,középiskolás korában.Vicces sztori volt,de szegény fa,majdnem megszívta!
-Köszi!-nézett rám hálásan,de vigyorogva Niall,majd odasétált mellém és megcsókolt.Amióta Becky elment otthonról,én minden időmet a szőkeséggel töltöm.Már nagyon hiányzott az én kis haspókom,arról nem beszélve,hogy nem volt kinek főzzek! :D

Pont azon röhögtünk,ahogy Louis megpróbált utánozni egy fókát,amit még tavaly nyáron látott az egyik állatkertben,valahol Európában,amikor halk ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.
-Sziasztok!!-kiabált Harry.Mivel nem hallottam csak az ő hangját,úgy gondoltam,hogy egyedül jött.
-A nappaliban vagyunk!-tájékoztatta Zayn,mintha a hangos röhögésből nem jött volna rá magától is.
-Halihó!-köszönt Becky boldogan,amikor Harryvel beléptek a nappaliba.Annyira  meglepődtünk,hogy egy pillanatra elhallgattunk és csak néztünk.Louis tért észhez először és egy hatalmas ugrással Harryre és Beckyre vetette magát.
-MÁR ÚGY HIÁNYOZTATOK!!-kiabálta és jó szorosan ölelte őket.
-Khm...Louis!Összenyomod szegényeket!-szólt rá Eleanor.Louis szófogadóan lemászott róluk,majd egy hatalmasat visított.
-Hé!Halkabban,mert megsüketülünk!-szólt rá nevetve Beck.

*Harry szemszöge*

Lou akkorát sikított,hogy jó eséllyel beszakadt a dobhártyám!Miután Becky rászólt ugrálni kezdett,majd megragadta összekulcsolt kezünket és diadalittasan a magasba emelte.
-Tudtam!-vigyorgott.A többiek szeme elkerekedett a meglepetéstől,és kellett nekik pár perc mire felfogták mit is látnak.Legelőször Polly szaladt oda hozzánk és megölelte Beckyt.
-Én annyira,de annyira örülök nektek!És mérhetetlenül sajnálom,ami történt.Nem akartunk hazudni,de nem láttunk más lehetőséget és....-magyarázta Polly,de Becky nem engedte tovább beszélni,hanem megint megölelte.Jó volt újra ilyen boldognak látni őket!
-Akkor mostmár mindenre emlékszel??-kérdezte Perrie.
-Igen,azt hiszem!De,ha nem,az sem baj!-mosolygott Beck.
-Ezt,hogy érted??-értetlenkedett Zayn.
-Úgy drága Zayn,hogy most már mindenre emlékszem,amire kell.Tudom,hogy kik a barátaim,a családom és a szerelmem.Mi más kellene még?!-szorította meg a kezem barátnőm.

19:40

-Hmmm...ez nagyon finom volt!-mondtam Eleanornak,miután az utolsó falatot is lenyeltem.-Köszönöm!
-Egészségedre Harry!-mosolygott El.-Megyek és elmosogatok,mert nem maradt tányér a tortának!-nevetett.-Utána ajándékosztás!-tette hozzá sietve.
-Segítünk!-szólalt meg egyszerre a négy lány,ami vicces is volt és ijesztő is.
-Muszáj neked is menned??-húztam vissza Becket az ölembe.
-Nem,nem muszáj,de megyek!-mosolygott,majd megcsókolt.A többiek hangos "húúúú"-zásba és fütyölésbe kezdtek.Azt hiszem elszoktak a látványunktól!:D Becky elmosolyodott,majd felállt és a lányok után ment.
-Egy szót se!-emeltem fel a kezemet vigyorogva,amikor láttam,hogy nagyon mondani akarnak valamit.-Inkább gyertek és pakoljuk a fa alá az ajándékokat,amíg a lányok mosogatnak!-álltam fel és indultam el a nappaliba.Mind a négyen követtek,így egy kicsit mi is egyedül lehettünk.

-És mi a helyzet veletek??Hogy jöttek vissza Becky emlékei??-kérdezte kíváncsian Zayn,miközben az ajándékokat helyeztük a hatalmas fa alá.
-Hát igazából már sejtette,de minden azzal kezdődött,amikor kijelentette,hogy Ő márpedig ellen tud állni nekem!Én meg persze,nem hagyhattam,hogy neki legyen igaza,így bevetettem a vonzerőmet.-kezdtem el mesélni.
-Óh,jajj!A harry-féle vonzerő!!-ájuldozott Louis.
-Igen...na és utána megcsókoltam azt hiszem az váltotta ki belőle az emlékeit.Utána együtt fürödtünk...a többit meg gondolom magatoktól is kitaláljátok!-nevettem el magam.
-Wáó!!Gratulálok!-pacsizott velem Louis és Niall.
-Hát ez nem semmi!-öklöztem Zayynel is.
-Ez tényleg nagyon jó!-ölelt magához Liam is.-Csak egy kérdést még!Hannahra emlékszik??-kíváncsiskodott.A hideg végig futott a hátamon,és a tarkómon égnek álltak a hajszálak már a név hallatára is.Egyenesen rühellem azt a csajt!Elcsábított,és miatta vesztünk össze Beckyvel.Miatta szált fel arra a gépre,és szenvedett balesetet.Ő minden bajom okozója!!!!
-Ne is mondd!Fogalmam sincs!Nem szeretném,ha megint baj lenne belőle!Talán jobb is,ha nem tudja!-mondtam lehajtott fejjel.
-Mi nem szólunk egy szót sem,csak nehogy aztán az legyen a baj,hogy nem mondtad el neki a teljes igazságot,amikor lehetőséged lett volna rá!-mondta komolyan Louis.Ez egyike volt azon ritka pillanatoknak,amikor az én legjobb barátom felnőttként viselkedett.Ilyenkor tudom,hogy tényleg komoly gondban vagyok.De most nem érdekel,mert csak a boldogságra akarok koncentrálni egy darabig.

20:09

*Becky szemszöge*

-Már ideje volt!Gratulálok!!-ölelt magához Danielle,miután végeztem a beszámolómmal a tegnap este történéseiről.
-Bizony!És tudod,hogy nem szoktam ilyeneket mondani,de benneteket egymásnak teremtettek!-mosolygott legjobb barátnőm,a többiek pedig helyeslően bólogattak!Már egyáltalán nem haragudtam rá,sem pedig Niallre.Sokkal inkább hálás voltam nekik azért,amit értem tettek.Már tudom,hogy csak jót akartak!
-Nekem vannak a legjobb barátaim!-öleltem magamhoz Danit,Elt,Perriet és Pollyt.
-Menjünk ajándékozni,mert a fiúk rájönnek,hogy őket beszéltük ki!-javasolta Perrie nevetve.

Amikor beléptünk a nappaliba,meglepő látvány tárult elénk.Miért is hittük,hogy 5 percnél tovább képesek nyugton maradni?!Louis az egyik csomaggal a kezében az asztal tetején állt,és próbálta távol tartani a másik 4 fiút magától,amíg meglesi az ajándékot.
-Hé!Tedd azt le!-szaladtam oda és egy ügyes mozdulattal kivettem a kezéből.-Várd ki a sorodat!-nyújtottam rá a nyelvemet.

Mindannyian leültünk a szőnyegre,pontosan a karácsonyfa elé.Először Harry és én adtuk át az ajándékainkat,aminek mindenki örült,de Louis vitte a prímet!Amikor meglátta a pulóvert,amin galambok és répák vannak,végig szaladt az egész házon,azt kiabálva,hogy "köszönöm,köszönöm,köszönöm".
 
-Wááá!!-kiabált ijedten Liam,amikor kibontotta Louis ajándékát,ugyanis egy ezüst kanál esett ki a csomagból.Danielle megfogta az evőeszközt és jó alaposan megvizsgálta.
-Nézd,Drágám!Bele van gravírozva a neved!-nevetett a göndör hajú lány.
-Aha...nagyon szép.-mondta gúnyolódva Liam,majd félve,de megnézte,mit kapott még.-Na ne!Ez most komoly??-húzta fel a szemöldökét,majd felemelte az ajándékot,hogy mi is lássuk.Egy fekete,kötött garbó volt,aminek a közepén egy hatalmas kanál díszelgett.A nevetés kitört belőlem,bár elképzelni sem tudtam,hogy melyik eladó képes ilyesmiket a polcára tenni.-Kinek a zseniális ötlete volt?-kérdezte Liam már mosolyogva.
-Az enyém!-nyújtotta büszkén a kezét a mellettem ülő csodapasi.-Nem hagyhattam ki!-fűzte hozzá röhögve.

23:12

-Jó éjt és még egyszer boldog szülinapot és Karácsonyt te Ökör!-öleltem meg Louist az ajtóban állva.
-Ökör?!!-szökött feljebb a hangja legalább 3 oktávval.-Kikérem magamnak,de azért köszönöm,hogy eljöttetek!-ölelt vissza mosolyogva.Egy utolsó integetés után elindultunk a kocsi felé.-Sziasztok!-köszönt hangosan Louis,amikor beszálltunk.Ő és Eleanor gyorsan bementek és magukra csukták az ajtót.Szegényeknek még fel is kell takarítani!

-Jól érezted magad??-kérdezte Harry,miután beindította a motort.
-Igen!Már elképesztően hiányoztak!Jó volt velük lenni úgy,hogy mindenre emlékszem!És amúgy is szeretem a családias légkört!-válaszoltam mosolyogva.
-Az jó,mert szeretném,ha holnap haza jönnél velem Chesire-be!Meglepjük anyáékat!-jelentette ki vigyorogva.
-Hogy mi csinálunk???!!-néztem egy nagyot.

Halihóó!!.:D

Most kivételesen nem résszel jelentkezem,de fontos dolgot szeretnék kérni!.:) Június 27.-éig lehet szavazni a srácokra,szóval itt az ideje,hogy a fandom megint összefogjon és újból megmutassuk a világnak mekkora erő rejtőzik bennünk!.:) Itt a link-> LINK Ne hagyjuk cserben a mi szemünk fényeit!:) Köszönöm!.:)

UI.:A komikat még mindig várom az előző részhez!.:) <3 puszi..:*

65.fejezet

"Újra boldogok leszünk!"

Sziasztok!!.:D
ÉS ÁTLÉPTÜK A 30 000 OLDALMEGTEKINTÉST!! Nem hiszem el,hogy ennyien olvassátok!Köszönöm!.<3 Az hiszem ez a rész tökéletes az ünnepléshez és ezzel igyekszem megköszönni azt a sok sok támogatást,amit kapok!Imádlak Benneteket!!! Jó olvasást,és a komikat várom!.:))

UI.:Rengeteget dolgoztam ezen a részen és igyekeztem minél jobbá és jobbá varázsolni!Remélem ez sikerült emlékezetessé tenni ezt a pillanatot!Jah és...ezzel most lelövöm a poént,de VIGYÁZAT +18!!!! :D

2014.December.23.(Kedd)

13:29

*Becky szemszöge*

A tegnapi nap nagyon hamar eltelt.Harry minden eszközt bevetett,hogy jól érezzem magam,ami rendszerint sikerült is neki.A kis kanapés afférunk után szinte izzott a levegő közöttünk,de próbáltuk palástolni.Ez számomra elég nehéznek bizonyult,főleg,amikor Harry olyan pillantásokat vetett felém,amelyek egy kiéhezett ragadozó tulajdonában is lehettek volna.Furcsa volt belegondolni abba,hogy már nincs Niall,akire gondolnom kellene.Néha sikerült összegyűjtenem annyi bátorságot,hogy ránézzek Harry ajkaira,de szinte azonnal elkaptam a fejemet.Az egyik vállamon ott ült az ördög és azt kiáltotta,hogy teperjem le a göndör hajú szépfiút és soha ne engedjem el a karmaim közül.Szívem szerint megfogadtam volna a tanácsát,de a másik vállamon ott csücsült az angyalka,ami azt ajánlotta,hogy várjak még a Harryvel való kapcsolatomra.Ez a két kis figura abszolút nem könnyíti meg az ember dolgát!!!

-Beck!!Figyelj csak!!-ugrott mellém a kanapéra Harry,ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-Hülye!!Már megint megijesztettél!!-vágtam rá a hátára,de ezen Ő csak jót nevetett.Tegnap este is sikerült rám hoznia a szívbajt!!Tusolás után,mikor kiléptem a fürdőből egy nagy üvöltéssel vetette magát elém.Én meg annyira megijedtem,hogy reflexből hozzávágtam a melltartómat,amit addig a kezemben szorongattam.Számomra igencsak kínos szituáció volt,de Ő megjegyezte,hogy neki tetszett.Ki gondolta volna?!
-Bocsi!-rebegtette meg a szempilláit.-De nem fogsz haragudni,ha meglátod a meglepetésemet!-mosolygott rám.
-Mi az??-csillant fel a szemem.
-Gyere velem!-húzott fel a kanapéról,és a bejárati ajtó felé vezetett.Az ajtó tárva-nyitva volt,a hideg pedig gyorsan iszkolt befelé a lakásba.-Tádá!!-mutatott kifelé,egyenesen egy örökzöldre.
-Mekkora?!!-hüledeztem a gigászi méretű karácsonyfa láttán.
-Jó nagy,szóval segítened kell behozni!Gyerünk,mert soha nem lesz idebent!!-tolt kifelé az ajtón.

16:01

Több,mint 2 órába telt,hogy feldíszítsük a fát,de a végeredmény csodálatos lett.
-Felteszed a csúcsdíszt?-kérdezte Harry,a kezében tartva a csillogó díszt.
-Feltenném,de nem érem el!Nem mindenki nő meg olyan hatalmasra,mint te!-mutattam rá.-Néha jó lenne,ha nem lennék ilyen kicsi.
-Én kifejezetten imádom a magasságodat.Sok előnnyel jár,ha az ember kicsi!-vigyorgott rám.Inkább nem is akartam belegondolni,hogy milyen előnyökre gondolt.-De ideiglenesen van megoldásom ennek a problémának a leküzdésére!-okoskodott,majd leguggolt és felnézett  rám.-Ülj a nyakamba és akkor eléred a fa tetejét!-ajánlotta.
-Hmm...miért is ne?!De ha leejtesz!-másztam fel a nyakába.Amikor felállt egy kicsit erősebben szorítottam,nehogy leesek,de annyira könnyen emelgetett,mintha holmi tollpihe lennék.Óvatosan elhelyeztem a csúcsdíszt a fa tetején,ügyelve arra,hogy ne verjek le semmit.-Kész is van!-jelentettem ki mosolyogva.Tényleg jó munkát végeztünk!
-Nagyszerű!-bólintott.-Akkor indulhat a RODEÓ!!!-kiáltotta el magát,majd szaladni kezdett.
-Harry!!Lefogok esni!!-visítottam nevetve.Harryt nem nagyon érdekelte az aprócska megjegyzésem,szaladt tovább.Keresztül száguldottunk a nappalin,a konyhán,majd vissza a nappaliba.Megállt a kanapé előtt és forogni kezdett,amitől mind a ketten jól elszédültünk.Inogva indult el a folyosón,én pedig megkapaszkodtam.
-Ha befogod a szemem,akkor nem látok!Vagy legalább irányíts!!-mondta nevetve.Kicsit veszélyes volt,de úgy gondoltam,hogy jó móka lehetne,ha én lennék Harry szeme.
-Oké.Menj előre!Ne!Lassíts!Vigyázz fal!Harry!Most fordulj jobbra!!Várj...-próbáltam figyelmeztetni,de már túl késő volt.
-Jókor szólsz!!-nevetett a homlokát fogva,mert lefejelte az ajtót.
-Bocsi!-vigyorogtam én is,miközben elengedtem a szemét,ezzel visszaadva a látását.Kinyitotta a hálószoba ajtaját és bementünk.Kacsázva jutottunk el az ágyig,ahová Harry velem együtt dőlt be.Mind a ketten úgy nevettünk,hogy már majdnem sírtunk.Harry közelében úgy érzem magam,mintha megint gyerek lennék.Nincsenek problémák,nincsenek veszekedések,csak a boldogság és a jókedv van.-Nem vagy normális!-közöltem vele,még mindig mosolyogva.
-Tudom!-vágta rá,miközben feljebb mászott az ágyon.A nagy nevetés közben,majdnem sikerült leesnie.-De Te,drága Becky pont ezért szeretsz annyira!-vigyorgott rám.
-Honnan veszed,hogy szeretlek??-kezdtem el kötözködni vele.
-Onnan,hogy mindig jó kedved van,ha velem vagy,és mindig nevetsz a vicceimen.Ha valami nincs rendben veled,nekem mindig elmondod,hogy mi a baj.Engeded,hogy sírni lássalak,én pedig képes vagyok megvigasztalni és elfeledtetni veled mindent!És végül....képtelen vagy ellenállni nekem!-magyarázta,egy önelégült vigyorral az arcán.
-Tényleg??Valóban így volna??Nekem fel sem tűnt!-tiltakoztam mosolyogva.-És igenis ellen tudok állni neked!-erősködtem,majd felálltam és kisétáltam a szobából.Jobb,ha nem várom meg,amíg Harry bizonyítani akarja az igazát!

20:13

*Louis szemszöge*

Holnap Szenteste!És természetesen a szülinapom!Viszont a Harry-Becky-Niall dráma miatt senki nem szervezett bulit.De nem estem pánikba,helyette én hozok össze egy kisebb összeröffenést.Már mindenkit meghívtam,kivéve Hazzát és Beckyt.Nem akartam zargatni őket,mert kitudja éppen mit csinálnak?!Még a végén megzavarnék valamit,aztán miattam nem jönnének össze újból.Remélem,hogy holnap megint egy párként láthatom őket.

-Szia egyetlen Madárkám!-köszöntem a telefonba,amikor Harry felvette.
-Szia Lou!Mi a helyzet?-kérdezte jó kedvűen.
-Holnapra beszerveztem egy karácsonyi-szülinapi vacsorát.Ugye ti is megtiszteltek a jelenlétetekkel??-tértem rá a lényegre.
-Tudod,hogy én ki nem hagynám!-vágta rá.-De Beckyben nem vagyok biztos.Megpróbálom rábeszélni,de nem ígérek semmit.-mondta.
-Nélkületek nem lenne ugyanaz,szóval vesd be a bájaidat Bogaram!-parancsoltam rá,amin elnevette magát.-Amúgy hogy álltok?Emlékszik már rád?-kíváncsiskodtam.
-Hát...azt éppen nem,de szerintem már sejti,hogy mi a szitu.Lassan,de biztosan összeteszi magában az eseményeket.és akkor rájön mindenre.De nagyon jól elvagyunk!-tette hozzá.A hangján hallani lehetett,hogy vigyorog.
-Aha!Szóval "JÓL"?!!-húzgáltam a szemöldökömet,de abba is hagytam,mert rájöttem,hogy ő úgy sem láthatja a vonal másik végén.
-Louis!Ha nem jössz azonnal felmegyek és lerángatlak!Mondd meg Harrynek,hogy sietned kell!-kiabált fel Eleanor a földszintről.
-Mindjárt megyek!-kiabáltam vissza neki.-Bocsi,de most mennem kell.El megöl,ha nem indulunk el most rögtön.Vigyázz magadra Egyetlenem!Jah,és vesd be a bájaidat Beckynél!Aztán holnap találkozunk!!Pápá!-köszöntem el.
-Szia Louis!-nevetett Harry,majd letette a telefont.

-Louis!!-kiáltott megint Eleanor.
-Jövök már!-szaladtam le a lépcsőn.
-Hogy van Becky?-kérdezte miközben felvette a csizmáját és a kabátját.
-Egész jól!-válaszoltam és én is elkezdtem öltözködni.-Azt mondta Harry,hogy már valószínűleg tudja,hogy mi a helyzet,de egyáltalán nem biztos magában.Az viszont tuti,hogy Harry mindent megtesz!-nevettem el magam.
-Hát azt rögtön gondoltam!-nevetett El is.-Soha nem hittem,hogy pont Harry fog harcolni egy lányért.Úgy értem,annyian lesik minden lépését,hogy azt gondoltam,valami egyszerűbb kapcsolatba lép be.De jó,hogy így alakult.Becky jó hatással van rá,és ez mindenkinek csak előny!-magyarázta,amikor kiléptünk az ajtón.
-Igen..Becky,ha akarna sem tudna megszabadulni tőle!Harry lett a végzete!-nevettem.-Pont úgy,mint én neked!-karoltam át Eleanor vállát,miközben nekivágtunk a sétának.Ő átkarolta a derekamat és így meneteltünk végig a decemberi fagyos időben.

20:36

*Becky szemszöge*

 -Hívott Louis!-közölte velem Harry,mihelyst kiléptem a fürdőből.Hangjától megijedtem,mert azt reméltem,hogy nem lesz bent,amikor végzek a fürdéssel.Az ágyon ült és pislogás nélkül nézett rám.Valószínűleg meglepődhetett azon,hogy egy szál törölközőben állok előtte.Valahogy éreztem,hogy nem szabad így kijönnöm,de mivel elfelejtettem bevinni a pizsamámat,így muszáj volt.

 
-Ne nézz így rám!-nevettem,amikor a fejem búbjától a lábujjam hegyéig végig mért.Odasétáltam a szekrényhez,és kivettem Harry egyik fekete pólóját.Mivel nem hoztam magammal semmilyen ruhát,így az övéit kellett hordanom,ha nem akartam minden nap ugyanabban a nadrágban és toppban lenni.-Mit akart Louis??-kérdeztem,miközben felé fordultam.Megköszörülte a torkát és felállt az ágyról.
-Meghívott a holnapi vacsorára.-mondta,és felém indult.
-Nem tudom,hogy elakarok-e menni...-hajtottam le a fejemet.
-Persze,hogy megyünk!-közölte Harry.-Louisnak egyszer van egy évben szülinapja,arról nem beszélve,hogy Karácsony sincs sűrűn.És biztos nem akarod,hogy az a rengeteg ajándék,amit vettünk pocsékba menjen!-magyarázta,majd hatalmas szemekkel nézett rám és pislogni kezdett.

-Ne!Csak ezt ne kezd el!!-szóltam rá,majd hátat fordítottam neki.Ha beveti a "kiskutya szem" nézését,senki nem bír "nem"-et mondani neki.-Majd meggondolom!-enyhült meg a véleményem 2 perc után.Ekkor még közelebb lépett és még nagyobbakat pislogott.-Jó legyen!-sóhajtottam nevetve.-Elmegyek,ha ennyire akarod!De nem ígérem,hogy jól is fogom érezni magam.
-Köszönöm!-mosolygott rám elégedetten.-És közlöm veled,hogy most bizonyítottad be,hogy nem tudsz ellen állni nekem!Látod?Megint nekem volt igazam!-kötözködött.Már vártam,hogy mikor hozza fel újra.Szinte különös volt,hogy rám hagyta.
-Nem bizonyítottam semmit,és nem volt igazad!Igenis ellen tudok állni neked!-makacskodtam,aztán elindultam a fürdő felé,hogy végre felöltözzek,de Harry megragadta a csuklómat és visszarántott.
-Akkor bizonyítsd be!-vigyorgott.

Jajj Istenem!Pont ettől féltem!Azt akarja,hogy bebizonyítsam,hogy ellen tudok neki állni.Igen ám,de az lehetetlen,ugyanis nem tudok!!A szám nagy,de tisztában vagyok vele,hogy neki van igaza.És ezt Ő is nagyon jól tudja,éppen ezért feszegeti a határaimat.
 (ZENE)
-Na?Mi lesz?-türelmetlenkedett.Amikor nem válaszoltam közelebb húzott magához.Beharaptam a számat,hogy elvonjam a figyelmemet.Mit ne mondjak,elég nehéz feladatnak bizonyult!Nem tudtam másra gondolni,csak hatalmas kezeire a csípőmön és arra,hogy a mellkasa majdnem a hátamhoz ér.-Oké,ha nem szólalsz meg,majd Én bebizonyítom,hogy igenis hatással vagyok rád!-jelentette ki vigyorogva,majd egy könnyed mozdulattal teljesen magához húzott.Ekkor döntöttem úgy,hogy jobb,ha a szememet is becsukom,és megpróbálom elfelejteni,hogy hol vagyok és kivel.Ez a technika egészen jól bevált,mindaddig,amíg el nem húzta a hajamat,ezzel felfedve csupasz vállamat.A törölközőt és a pizsamámat görcsösen szorítottam magamhoz,mintha attól a pár anyagdarabtól függött volna az életem.A szívem már nem a rendes ritmusában pumpált,sokkal inkább egy gőzmozdony sebességében.A lábaim úgy remegtek,mint a kocsonya és gyorsan vettem a levegőt is.Csak remélni mertem,hogy ezeket a jeleket Harry nem vette észre,mert az egyenlő a lebukással.-Jó...eddig bírtad,de lássuk mit szólsz ehhez!-mondta,majd ajkait hozzá érintette a nyakamhoz.

Óvatos puszikat lehet a bőrömre,lassan haladva a vállamig,majd vissza egészen a fülem mögötti érzékeny területig.Teljesen belefeledkeztem és kirázott a hideg a gyengédségétől.Majd egy hirtelen és váratlan mozdulattal megfordított,így szembe kerültem Vele.-Tudtam,hogy csukva van a szemed!-nevetett,majd újra csókolgatni kezdett.Ezúttal a nyakam másik oldalát szórta tele nedves csókjaival,én pedig kezdtem szétesni.-Gyerünk,nyisd ki a szemed!-dörmögte a nyakamba.Éreztem,ahogy elhajol tőlem és végig simít az arcomon.
-Csak nyugi!Erős vagyok!Ki tudom,nyitni a szemem!-ismételgettem magamban,majd megtettem,amire kért és lassan kinyitottam a szemem.Azonban nem néztem rá,helyette a padlót és a lábamat bámultam.Észrevettem,hogy elkezdett kopni a lila körömlakk a lábujjamon.
-Nem pont így gondoltam!-nevette el magát,majd megfogta az államat,és felemelte a fejemet.A tekintetét azonnal az enyémbe fúrta,és ott jöttem rá,hogy vesztettem.Kezeit még mindig a derekamon pihentette,miközben teljesen megszüntette a köztünk lévő aprócska távolságot is.Minden rezzenését éreztem,teljesen egymáshoz voltunk tapadva.Amikor a homlokát az enyémnek nyomta,valami bevillant.Végig futott rajtam egy ismerős és kellemes érzés és az első gondolatom az volt,hogy "ezt már éreztem".Mintha mindig is ennyire közel lett volna hozzám,mintha mindig is többek lettünk volna szimpla barátoknál.

Ott álltam a félhomályban egy szál törölközőben,és arra vártam,hogy Harry Styles megcsókoljon.Feladtam a küzdelmet,mert rájöttem,hogy mindennél jobban vonzódok hozzá.Felfogtam,hogy soha nem tudnám távol tartani magam tőle.Harry egyre közelebb és közelebb hajolt,a szánkat alig választotta el fél centiméter.De a csókot hiába vártam,mert nem jött.Arra várt,hogy én lépjek....És ha csak ez kell ahhoz,hogy megint azt érezzem,mint,amit tegnap a nappali kanapéján,hát legyen!
-Cseszd meg Styles!!-mordultam fel,majd a számat az övére tapasztottam.Egyszerűen képtelen voltam tovább várni,hiába tudtam,hogy ezzel neki adok igazat.A póló és a rövidnadrág a földre esett,ahogy átkaroltam a nyakát.A semmiből olyan érzések öntöttek el,hogy tudtam ez már nem az első alkalom,amikor ennyire közel kerülök hozzá.Emlékek százai törtek rám bármiféle előjel nélkül.Egyetlen igazi,vággyal teli csókja elég volt ahhoz,hogy felébressze a bennem szunnyadó múltat.Egyik percről a másikra tudtam,hogy ki vagyok....tudtam,hogy Harry kicsoda.Az összes vele töltött pillanat lepergett a szemem előtt.Csókok,amiket váltottunk...ölelések,becézgetések...SZERELEM!!Mindenre emlékeztem,ami még hiányzott.Hirtelen újra az lettem,aki hónapokkal ezelőtt voltam!Színtisztán éreztem a szerelmemet Harry iránt és úgy húztam magamhoz,hogy tudja,soha többet nem engedem el.

(ZENE) -> ha leáll,indítsátok újra..:P
Kinyitottam a számat,hogy elmondjam neki,hogy emlékszek rá,de a szavak nem jöttek.Nem tudtam,hogy fogalmazzam meg,amit mondani szeretnék.
-Tudom...-mosolygott rám,ezzel megkímélve attól,hogy meg kelljen szólalnom.Tudta,hogy visszajöttek az emlékeim anélkül,hogy egy árva szót is szóltam volna.

Elsepert egy tincset az arcomból,majd újra megcsókolt.De ez most más volt,mint az előző...Ez lágy és érzelmes volt....egy szerelmes csók,amit csak Harry adhat nekem,senki más!!Nem áradozott arról,hogy mennyire örül,nem kezdett el dobálni a levegőben.De ezzel az egy szerelmes csókkal mindent elmondott.-Nagyon hiányoztál!-súgta a fülembe,amitől ismét kirázott a hideg.Elmosolyodtam és megöleltem,a fejemet a vállába fúrtam és belélegeztem az illatát.Azt az illatot,amit mostantól kezdve örökre érezni szeretnék!


Amikor elhúzódtam tőle,láttam az arcára kiülő boldogságot és azt gondoltam,"ez a fiú tényleg szeret engem". Újabb és újabb csókokra invitált,hol gyengédre,hogy vágyakozóra.Úgy viselkedtünk,mint akik már 10 éve nem látták egymást,pedig a baleset csak 4 hónapja volt.4 hónap,nem hosszú idő,mégis mennyi minden megváltozhat!!Nem akartam elengedni Őt,és Ő sem akart elengedni Engem!A szívem megtelt azokkal az édes emlékekkel,amelyeket vele éltem át és úgy éreztem,hogy végre teljes az életem!

Olyan 10 perc után elkezdtem vacogni.Nem volt rajtam más,csak egy vékonyka törölköző,és mégiscsak december volt.
-Megyek,felveszem a pizsamámat!-tájékoztattam Harryt,miközben kibújtam a karjaiból.El is indultam a fürdő felé,de Harrynek nem tetszett a tervem,mert megint megállított.
-És mi lenne,ha csak a törölközőt vennénk le??Fürödj velem!-kért meg egy csábos vigyorral az arcán.
-Én már fürödtem.-ellenkeztem mosolyogva.Igazából remek ötletnek tartottam,de még húztam az időt.-Meg amúgy is...alig pár perce jöttem rá,hogy a barátnőd vagyok.Nem gondolod,hogy ez egy kicsit gyors??-húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.Két lépéssel előttem termett és egy laza mozdulattal felkapott.
-Nem gondolom!!Erre a pillanatra várok már több,mint 4 hónapja!Szerintem nem diktálok gyors tempót,csak már elvetted az eszemet!Ilyenkor nehéz gondolkoznom!-nevetett.-Ígérem,hogy semmi olyat nem csinálunk,amit nem akarsz!-puszilta meg a hajamat és letett a fürdőszoba padlójára.Egy pillanatra ott hagyott,amíg becsukta az ajtót,majd újból elém állt.Furcsa mód nem akartam elmenekülni előle,pedig nagyon is jól tudtam,hogy mi fog következni.És most nem a közös fürdőzésre gondolok,hanem arra ami utána jön majd!! Igaz,hogy Harry azt mondta,hogy semmi olyat nem teszünk,amit én nem akarok...de épp ez az!Nincs olyan,amit vele ne szeretnék megtenni!Főleg most,hogy tudom mi a helyzet kettőnket illetően.Már emlékeztem az együtt töltött éjszakáinkra és jól tudtam,hogy már lefeküdtünk.Ráadásul nem is egyszer,szóval semmi olyan nem történhet,ami eddig ne lett volna.

Felbátorodva a gondolataimon,most én kezdeményeztem csókot.Pár perc múlva Harry óvatosan megfogta a törölközőmet,gondolva,hogy gyorsan megszabadít tőle,de nem engedtem.
-Azt hiszem rajtad több ruha van,szóval előbb Te vetkőzöl!-jelentettem ki mosolyogva.Kicsit furcsán hangzott,de már mindegy.
-Már hiányzott ez a domináns éned!!-jegyezte meg vigyorogva,majd újból megcsókolt,de sokkal keményebben.Kissé remegő kezekkel nyúltam a pólója széléhez,majd egy gyors mozdulattal és persze az Ő segítségével áthúztam a fején és a földre dobtam.Tetoválásai láttán elmosolyodtam,majd végig húztam rajtuk az ujjamat.Már nem féltem megérinteni őket,mert tudtam,hogy mind az enyém!Harry minden porcikája az enyém és senki másé!Tudom...önző vagyok!Látszólag Harry imádta,amikor a tetoválásival babráltam,mert mosolygott.A V vonalán két levél díszelgett,azokat is megvizsgáltam.

-Ezek eddig nem voltak itt!-emlékeztem vissza.Végig simítottam a leveleken,ami miatt Harry egy mély sóhajt engedett el.Az egyik kezével az oldalamon körözött,a másikkal megfogta az arcomat és oldalra döntötte a fejemet,majd apró puszikat hagyott a nyakamon.Pár pillanat múlva elhatároztam,hogy a nadrágjától is megszabadítom.Még mindig remegő kezekkel fogtam meg a madzagot és oldottam ki a masnit.Áldottam az eget,hogy nem farmert vett fel övvel,mert akkor elég hosszú ideig tartott volna lehámozni róla.Így viszont könnyen került le róla a szabadidő nadrág.
-Nem érzed úgy,hogy túl vagy öltözve?-kérdezte,amikor már csak a boxere maradt rajta.
-Nem tudom...miért te úgy érzed,hogy túl vagyok??-kérdeztem vissza mosolyogva.
-Igen,határozottan úgy érzem!-bólogatott,majd egy egyszerű mozdulattal letekerte rólam a törölközőt és a földre dobta,a saját ruhái mellé.-Mindjárt jobb!-jegyezte meg két csók között.

Ügyelve arra,hogy ne essünk el,betolattunk a tus alá,majd Harry megnyitotta a csapot.A kellemesen meleg víz jól esett,bár úgy éreztem,csak még jobban fel forrósodik tőle a hangulat.Megfogtam a tusfürdőjét és nyomtam belőle a kezembe.
-Mi csinálsz?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Megfürdetlek.Elvégre arról volt szó,hogy fürdünk,nem?-magyaráztam.-Fordulj meg!-parancsoltam rá.Harry szófogadóan tette,amire kértem,így már széles háta díszelgett a szemem előtt.Szép volt a kilátás,az már egyszer biztos!

*Harry szemszöge*

Amikor azon voltam,hogy bebizonyítsam Becky nem tud nekem ellenállni,igyekeztem hatni rá.Amikor megcsókolt,tudtam,hogy újra emlékszik rám.Éreztem,amikor hozzám ért...azonnal megváltozott a viselkedése,és már nem félt kimutatni az érzéseit.Már oly' rég vártam ezekre a percekre,hogy nehéz volt elhinni,hogy tényleg megtörténik!

Becky apró kezeivel óvatosan dörzsölte szét a tusfürdőt a hátamon.Nem sokáig bírtam háttal lenni neki,mert tudtam,hogy most már csak az enyém.Meg akartam érinteni,magamhoz húzni és a teste minden pontját végig csókolni.Egyszerűen nem volt elég belőle,így hát megfordultam és újból megcsókoltam,miközben a mellkasomat mosta.
-Mi az?Te mióta vagy szégyenlős?-nevette el magát,amikor észrevette,hogy még mindig rajtam van a boxerem.-Úgy tudtam,Te nem félsz megmutatni,amid van!-nevetett tovább.
-Nem is!-vágtam rá rögtön.-De hidd el nekem,jobb,ha az még rajtam marad!-vigyorogtam.
-És mi van...-kezdett bele.Felpipiskedett és a fülemhez hajolt.-....ha én nem akarom,hogy rajtad maradjon?-kérdezte suttogva.
-Óhó....te most tényleg azt mon...-kezdtem el,de befejezni már nem tudtam,mivel betapasztotta a számat.

Belemosolyogtam a csókunkba,amikor átkarolta a hátamat
.-Ha tudnád,hogy most mennyire boldog vagyok!Olyan régóta szerettelek volna újra a karjaimban tartani!-simítottam ki egy vizes tincset az arcából.

-Túl sokat beszélsz Harry!-jelentette ki,majd csókolgatni kezdte a nyakamat.Nekem nem is kellett több,azonnal befogtam a számat!A hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz.Minden egyes érintésétől kirázott a hideg és azt akartam,hogy ez az érzés soha ne múljon el!
-Tetszik ez a magabiztosság!-motyogtam a szájába vigyorogva,amikor a boxerem széléhez nyúlt és  lassan lefelé kezdte tolni.
-Akkor szerencséd van,mert ma pont magabiztos kedvemben vagyok!-mosolygott rám,és végleg lekerült rólam az egyetlen ruha darab.
-Hmmm...csábító!-vigyorogtam,majd a csípőjénél fogva felkaptam.Lábait átfűzte a derekam körül,én pedig elzártam a csapot és kiléptem a tus alól.Igyekeztem óvatos lenni,de a vágyaim annyira eluralkodtak rajtam,hogy ezt nem teljesen sikerült megvalósítani.Botladozva kivittem a szobába és azonnal az ágyra fektettem.Mindent ott folytattunk,ahol a baleset előtt abbahagytuk.Minden visszatér a régi kerékvágásba és újra boldogok leszünk!


FONTOS!
Mint tudjátok,egy hónapja elindítottam egy szavazást,melyben arról dönthettetek,hogy milyen angol fanfictiont fordítsak le!.:) A véleményetek alapján egyértelműen Harry győzött,amin egy kicsit sem lepődtem meg!.:P Viszont úgy gondoltam,hogy a többieknek is kedvezek,így a többi srác is szerepelni fog benne!.:) Már kiválasztottam egy blogot,ami szerintem elég érdekes és izgalmas,ugyanakkor vicces is.Az első évada már teljesen be van fejezve és a második is el lett kezdve.Egyébként már felvettem a kapcsolatot az írójával és megkaptam az "engedélyét",hogy lefordíthatom!Szóval elolvasom végig a történetet és már Július elején  olvasható is lesz!.:) Remélem mindenkinek tetszeni fog!.:) Puszi!<3

64.fejezet

Emlékek 2.rész

Heyhooka!!..:D
Legelőször szeretném megköszönni a pozitív hozzáállásokat az előző részhez!Nagyon aranyosak vagytok,amikor ennyire örültök egy-egy eseménynek...és ha ti boldogok vagytok,akkor én is!.:) Ráadásul túlléptük a 29 000 oldalmegtekintést,ami számomra nagyon nagyon nagy öröm!..Szóval köszi mindent! <3
Reményeim szerint ezt a részt még jobban fogjátok szeretni,mint az előzőt,ha szabad ilyet mondanom!.:P Mindenesetre jó olvasást mindenkinek,és további szép szünetet!

UI.:A következő részt még nem tudom,hogy mikor hozom,de igyekszek!Puszi..:* <3 :)

2014.December.21. (Vasárnap)

13:48

*Becky szemszöge*

Gondolkodtatok már azon,hogy a sorsotok előre megvan írva?Mert én igen,és arra jutottam,hogy az enyém bizonyára két szálon fut.Az egyiken ott van Niall,a másikon pedig Harry.Harry,akinek a csókja mindennél édesebb.Nem tudom miért,de néha úgy érzem,hogy bőven elég volna az egyik lehetőség is.Amikor Harry visszajött Chesireből,tudtam,hogy az életem örökre megváltozik.Ő az egyetlen ember,aki képes feléleszteni a pillangókat a hasamban...akinek minden megjegyzésétől képes vagyok talpig levörösödni,úgy,hogy egy paradicsom is megirigyelhetné a színemet.Ezeknek az apró dolgoknak jelenteniük kell valamit!

A tegnapi nap végig arról szólt,hogy próbáltuk elrejteni a felszínre törő érzéseinket,de egy idő után azt hiszem,mind a ketten besokalltunk.Engedtünk a csábításnak és,ha csak egy percre is,de elfelejtettük,hogy kik vagyunk.Arra koncentráltunk,hogy együtt kik lehetnénk.Legalábbis az én fejemben hasonló gondolatok kavarogtak,már amikor nem éppen azt ismételgettem magamban,hogy "úú",meg "áá",meg "jajj,de jó",vagy "mééég". Amikor levegő hiányában kénytelenek voltunk elválni egymástól,egyikünk sem szólt semmit.Csak ültem ott Harry ölében,miközben Ő a hátamat támasztotta és várta,hogy megszólaljak.De a szavak cserbenhagytak,mint már oly' sok alkalommal.Nem tudtam,mit mondjak!Hiába számítottam rá,mégis túl hirtelen történt minden.Pillanatok alatt megcsaltam a barátomat és a tényt fel kellett dolgoznom.

Harry bizonyára pozitívumnak vette a hallgatásomat,mert elmosolyodott és közel hajolt,majd megint megcsókolt.De mostmár nem engedtem...A kezemet a mellkasára tettem,eltoltam magamtól és kiszálltam az öléből.Nem mondtam semmit,mielőtt végleg otthagytam volna.Egy pillantást vetettem rá,majd kimásztam az autóból és besiettem a házba.Egyenesen a szobámba mentem,mert nem akartam Pollyval beszélni.Egyáltalán nem akartam senkivel sem beszélni,csak egyedül lenni..hogy végig gondolhassak mindent.

Nem értettem,hogy Harry miért próbálkozik nálam olyan erősen,amikor tudja,hogy nem vagyok szingli.Sőt,a pasim történetesen az egyik legjobb barátja!Mérges voltam Harryre,de magamra is.Ha én meg tudtam volna állni,nem lenne ekkora bűntudatom!!Niall szemébe tudnék nézni,bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül!És hogy Harryvel mi lesz??Ez egy igazán jó kérdés!!Mostantól,ha találkozok vele,mindig a puha ajkai fognak eszembe jutni és a hatalmas tenyere,amint a hátamat simogatja vele.Nem tudom,mit hoz a holnap,de abban teljesen biztos vagyok,hogyha Harrynek egyszer sikerült elcsábítania,akkor másodjára és harmadjára is sikerülni fog.Megtört a jég,innentől már nincs visszaút...elérte a szívemet!

*Harry szemszöge*

Mindennél boldogabb voltam,miután Becky engedte,hogy megcsókoljam.Igaz,hogy másodjára már nem,de nem vagyok telhetetlen.Szegény hirtelen nem tudta,hogy mit csináljon,ezért kiszállt az autóból,és otthagyott.Nem haragudtam meg rá,sőt tegnap óta képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást!Fütyörészve járkáltam fel-alá a házban,de nem volt jó sehol.Egyedül akartam lenni,hogy nyugodtan kitombolhassam magam és gondolkodhassak a folytatáson,de Louis közelében ez majdnem egyenlő a lehetetlennel.Emiatt döntöttem úgy,hogy egy pár napot a saját házamban töltök.Nem nagy szám,csak egy szimpla ház,de mégis otthonos és csöndes,Louis-mentes övezet!

A ház London külvárosában van,egy eldugott utcában.Van benne egy konyha,egy fürdő,egy hálószoba és egy nappali.Továbbá egy aprócska kert,ahol tökéletesen lehet relaxálni,ha el akarok menekülni egy kis időre.A srácokon és Beckyn kívül senki sem tudja,hogy az én birtokomban van,így a paprazzik sem háborgatnak,ha ott vagyok.Éljen a nyugalom!!

18:02

*Niall szemszöge*

Tegnap Harry furcsán viselkedett.Folyamatosan fütyörészett,ugrándozott és vigyorgott,de hiába kérdeztük,hogy mi történt,nem volt hajlandó egy árva szót sem mondani.Amikor pedig megelégelte,hogy állandóan faggatjuk,bejelentette,hogy elmegy a házába pihenni,legyünk szívesek nem zaklatni,amíg vissza nem jön!Mi meg pusztuljunk bele a kíváncsiságba!Hát kösz Harry!!

Igyekeztünk tiszteletben tartani a kérését,de a kíváncsiság nagy úr!Mivel sejtettem,hogy Becky áll Harry boldogságának a háta mögött,eldöntöttem,hogy meglátogatom a lányokat.Ha Becky nem is mond semmi,hátha Polly tud valami érdekeset.

Amikor odaértem,megnyomtam a csengőt,és vártam,hogy valamelyikőjük ajtót nyisson.
-Jövök!!-kiabált Polly.-Ó..Szia,Niall.-ölelt meg mosolyogva.Meglepődött,hogy lát,de azért örült nekem.-Mi járatban??-kérdezte,amíg bementünk a nappaliba és helyet foglaltunk a kanapén.
-Nem tudsz valamit,a tegnap történtekről??-tértem rá a lényegre.Ügyeltem arra,hogy Becky véletlen se hallja meg,mert akkor lebukunk!!Választ azonban már nem kaptam,mert meghallottuk Becky lépteit a lépcső felől.
-Ki volt az??-kérdezte Becky,amíg lejött a lépcsőn.-Óh...Szia.-köszönt nekem meglepődve,amikor belépett a nappaliba.-Öhm...bocsi,de nekem el kell mennem a boltba.-nyögte ki egy perc után.
-Most?Nem maradsz itt beszélgetni??-kérdeztem tőle mosolyogva és megpaskoltam magam mellett a kanapét.
-Nem!Izé...nem lehet!Tényleg mennem kell....csomagolópapírt venni...Mert elfogyott!!-makogta.-Majd jövök,de nem tudom,hogy mikor.Nem muszáj megvárnod,ha sietsz....sziasztok!!-hadarta el,majd felkapta a kabátját,és már ment is.

-Oké...ez meg mi volt??-ültem közelebb Pollyhoz,mivel már nem kell tartanunk attól,hogy Becky rajtakap minket.-Becky nagyon furcsa volt.Mintha nem akart volna velem beszélni.És csak nekem tűnt fel,hogy kerülte a tekintetemet??Mi baja van??
-Fogalmam sincs!-sóhajtott Polly.-Tegnap,amikor hazaértek Harryvel,pont a konyhában mosogattam és láttam,amikor leparkoltak.Elég sokáig csak állt a kocsi az út szélén,de egyikük sem szállt ki belőle.Majd Becky hirtelen kipattant.Se szó,se beszéd,felszaladt a szobájába és azóta csak ebédelni jött ki.De akkor sem nagyon beszéltünk..-mesélte.
-Harry meg dalolászik,fütyörészik és folyamatosan vigyorog.Úgy fel van dobva,mint Louis,amikor Kevinnel beszélget.-mondtam viccesen.Polly elmosolyodott,én pedig még közelebb húztam magamhoz.-Hiányzol!-pusziltam meg.
-Te is...De lassan helyre rázódik minden.-sóhajtott megint,majd átkarolta a derekamat és ráfeküdt a mellkasomra.Szeretem,ha Becky velünk van és beszélgethetünk,de most őszintén szólva örültem,hogy elment.Legalább egy keveset megint együtt lehettünk,csendben,kettesben.

19:11

*Becky szemszöge*

Amikor megláttam Niallt a kanapénkon ücsörögve,majdnem szívrohamot kaptam.Azt gondoltam,hogy lesz legalább egy napom a csókot követően,hogy kellően átgondoljam a történteket,de nem így lett.Niall anélkül jött át,hogy szólt volna,ezzel engem még kínosabb helyzetbe hozva.Legalább tudtam volna,hogy jön!!

Mivel nem akartam elszólni magam,úgy döntöttem,hogy otthagyom Pollyval.Tisztában vagyok vele,hogy a menekülés nem old meg semmit,de minden bizonnyal ez volt a legjobb dolog,amit tehettem.És valóban elfogyott a csomagoló papír,szóval nem hazudtam.

Miután megvettem a tökéletes csomagolót,nem siettem,hogy visszamenjek.Beültem egy Nando's-ba és megittam egy Cappuchinot.Húztam az időt...De rájöttem,hogy nem bujkálhatok örökre,így  elindultam.Hogy némiképp enyhítsem a lelkiismeret furdalásomat,vettem Niallnek egy csípős-csirke menüt.Az a kedvence,biztosan örülni fog neki.Nem akartam vele találkozni,beszélgetni meg végképp,de ha már muszáj,legalább egyikünk legyen jókedvű.

Mire haza gyalogoltam beletelt 20 percbe is.Nem sittem el,szépen lassan pattyogtam és minden autót átengedtem a kereszteződéseknél.Nem rohanok sehová!
-Csak ne legyen itt!-imádkoztam magamban,miközben halkan benyitottam az ajtón.Lábujjhegyen osontam el a nappaliig,és bekukucskáltam.Olyan kép fogadott,amire soha nem számítottam volna.A Nando's zacskó kiesett a zsebemből,és a szám elé kaptam a kezemet.Hirtelen nehéz volt levegőt venni,és nem tudtam,hogy szomorúnak,megbántottnak,vagy boldognak kellene éreznem magam.Csak álltam egy helyben és vártam,hogy történjen valami.Hát történt is...emlékek sorozata árasztott el.Láttam magam előtt a két legjobb barátomat,amint ölelkeznek,nevetgélnek és csókolóznak...láttam,ahogy kézen fogva sétálnak...egyik pillanatról a másikra jöttem rá,hogy valami nem stimmel...valami,ami itt volt az orrom előtt...

*Polly szemszöge*

Miután Becky elment itthonról,Niall teljesen elengedte magát.Hiába mondtam neki,hogy most már ne csókoljon meg,mert Becky bármelyik pillanatban haza érhet,nem hallgatott rám.Megnyugtatott azzal,hogy majd halljuk,ha kinyílik a bejárati ajtó.Hát nem hallottuk....

Egy halk puffanásra lettünk figyelmesek,és azonnal a hang irányába kaptuk a fejünket...de már túl késő volt!Becky a nappali ajtajában állt,a kezét a szája elé szorította,a földön pedig egy Nando's zacskó hevert.Valószínűleg annyira lesokkolta a látvány,hogy kiejtette a kezéből.
-Becky...megtudjuk magyarázni!!!-pattant fel mellőlem Niall.
-Tényleg??Hát az tök jó lenne,mert nem vagyok képes felfogni,hogy miért csókolózol a legjobb barátnőmmel!!-vitte feljebb a hangját Becky.Végülis annyira nem volt mérges,mint amilyennek tűnt...ez jó,nem???
-Azért,mert...nos,hát...azért,mert Polly a  barátnőm!-húzott magához Niall.Átkarolta a derekamat és rám mosolygott.
-Na várj!Nem biztos,hogy jól hallottam!-Becky hangja legalább három oktávval magasabb lett és elég értetlen arcot vágott.
-Nem,teljesen jól hallottad!Nem te vagy a barátnőm,hanem Polly.A mi "kapcsoltunk" csak színlelés volt,mert az orvos nem engedte,hogy elmondjuk neked az igazat.Magadtól kellett volna rájönnöd,de azt hiszem,hogy lebuktunk...-magyarázta a szőkeség.Becky egy darabig néma volt,majd sokkal idegesebben és mérgesebben szólalt meg.
-Áh...már értem!Hazudtatok nekem,mert egy akárki orvos azt mondta.Ha azt tanácsolja,hogy verjetek fejbe,azt is megteszitek??Elvileg ti vagytok a legjobb barátaim,de heteken keresztül a szemembe hazudtatok!Elhitettétek velem,hogy Niall a barátom!!Én pedig éjszakákon át nem aludtam,mert azon gondolkodtam,hogy miért nem érzek iránta semmit!!Istenem!!Furdalt a lelkiismeret,mert belegabalyodtam Harrybe!!!Majd belehaltam abba,hogy megcsaltalak!!Szidtam magam,mert engedtem,hogy megcsókoltam!!-borult ki.-Tudjátok mit??Inkább mondtátok volna el már a legelején!!Annyi mindent megspórolhattatok volna!!-kiabált,majd hátat fordított és elment.

2014.December.22.(Hétfő)

02:04

*Niall szemszöge*

-Hol a fenében lehet már??-aggodalmaskodott Louis.Miután Becky elment,felhívtam a fiúkat és elmondtam nekik,hogy mi történt.Ők persze mindent kihajítottak a kezükből és siettek hozzánk,így most együtt várjuk,hogy Becky haza jöjjön.Harryt még egyikünk sem merte tájékoztatni.Egy:éjszaka van,és bizonyára alszik.Harry pedig nagyon utálja,ha felébresztik és akkor borzalmasan morcos tud lenni.Kettő:valószínűleg nem venné jó néven,ha bejelentenék,hogy a szerelme kitudja merre jár.
-Ötletem sincs,merre járhat ez a lány!Nem kellene mégis csak felhívni Harryt?Hátha Ő tudja,hogy hol van!!-javasolta Zayn.
-Nem,nem!!Kinyír,ha megtudja!!-ültem le a kanapéra és nemlegesen ráztam a fejem.
-Jajj,hogy mindent nekem kell csinálni!!!-pattant fel mellőlem Polly.-Iszonyatosan beszarik vagytok!!Majd én beszélek Harryvel,ha ti nem!-nézett ránk mérgesen.Felkapta a telefonját és már hívta is Harryt.Hogy ebből mi lesz?!

*Harry szemszöge*

 Miért van az,hogy mindenki hajnalban hív,amikor alszok??!!Nem lehet igaz,hogy az embert nem hagyják nyugton!!
-Mi olyan sürgős,hogy nem ért rá reggelig???-kaptam fel mérgesen a telefont,meg sem nézve,hogy ki az.
-Nem tudjuk,hol van Becky...-közölte velem egy ismerős hang.
-Mi??Polly te vagy az?-ültem fel és megdörzsöltem a szememet.Egy pillanatra azt hittem,hogy álmodok.
-Igen,én vagyok.Becky elment és már nagyon rég nem jött haza,nem veszi fel a telefont.Fogalmunk sincs,hogy merre lehet!-ismételte meg.Tehát mégsem egy álomról van szó...
-Oké,várj!Nem értem.Mégis miért ment el?És mikor történt mindez??-faggattam.Közben kihangosítottam a telefont,letettem az ágyra,a szekrényemhez rohantam és öltözni kezdtem.
-Meglátta,ahogy Niall megcsókolt,így muszáj volt neki elmondanunk az igazat.Teljesen kiborult,kiosztott minket,majd dühösen elrohant itthonról.Ez volt olyan 6-7 órája...-mesélte.
-Nem igaz,hogy ilyen hülye ez a Niall!!Most miatta megint minden összedőlt,mint egy kártyavár!!Kezd elegem lenni!!-fújtattam a telefonba mérgesen.
-Nem csak az ő hibája volt...-mondta Polly.Hallottam a hangján,hogy mennyire bántja a dolog.Valószínűleg már nagyon régen nem volt komoly vitájuk Beckyvel,így nem hiszem,hogy jól bírja.Ő is ki van borulva!
-Jó,már úgyis mindegy..Hol vagytok most?-kérdezte,miközben bebújtam az első farmerba,ami a kezembe került.
-Itt vagyunk nálunk.Louis,Liam és Zayn is átjött,és most együtt várjuk Beckyt.-tájékoztatott.
-Oké,akkor mondom,hogy mi lesz!Te és Niall szépen ott maradtok nálatok,hátha Becky haza megy.Louist és Zaynt küld vissza a One direction házba,ha véletlen oda menne.Liam meg menjen és nézzen szét a városban.Én is megyek megnézem a kedvenc helyein,hátha meglesz.Ha valaki megtud valamit,értesíti a többieket!-adtam ki parancsnak.
-Oké,értem.És Harry....sajnálom.-mondta Polly halkan.
-Semmi baj...már megtörtént,nem tehetünk ellene semmit.A legfontosabb,hogy megtaláljuk Beckyt.A többit majd megbeszéljük.Most megyek.Szia!-nyomtam ki.

Bedugtam a telefont a zsebembe,felkaptam a kulcsokat,és már indultam is kifelé.Úgy döntöttem,hogy autóval megyek,mert azzal gyorsabban haladok,mintha gyalogolnék.Liam amúgy is gyalog megy,így több helyre be tud nézni.

02:47

Végig mentem majdnem az összes helyen,amit Becky szeret,de sehol sem találtam.Az egyetlen reményem a kikötő maradt.Becky mindig azt mondta,hogy megnyugtatja a víz zúgása és tényleg szerette a víz mellett álldogálva tölteni az idejét.Ha ott nincs,akkor nem tudom,hogy mi tévő leszek.

*Becky szemszöge*

A víz...néha csendes és nyugodt,de van,hogy háborog és mindent elpusztít,ami az útjába kerül.Annyira változékony...ezért jöttem most is ide.Le kellett nyugodnom,hogy tisztán gondolkodhassak.Sajnos több,mint 5 órányi agyalás sem segített a helyzetemen.Semmi nem változott meg,amíg csendben üldögéltem a kikötő elhagyatott részén.Talán annyi,hogy visszajött az összes emlékem Pollyról és Niallról.Most már emlékszem hogyan jöttek össze,és mennyire egymásnak lettek teremtve.

Nem fér a fejembe,hogy miért kellett hazudniuk nekem!Biztosan tudom,hogy túléltem volna,ha már a kórházban közlik velem az igazságot.Miért kellett ezt az egészet ennyire elhúzni?Fájdalmat okoztak saját maguknak...Nagyon nehéz lehetett mind a kettőjüknek.Pollynak végig kellett néznie,ahogyan Niall ölelget,becézget és puszilgat.Niallnek meg el kellett játszania,hogy Polly nem jelent számára semmit.És mindeközben nekem és Harrynek is fájdalmat okoztak.Annyi álmatlan éjszakám volt azért,mert nem tudtam hová tenni a dolgokat kettőnk között.És,bár még mindig nem vagyok biztos a Harry és köztem lévő furcsa vibrálás jelentésében,tudom,hogy valami van közöttünk.Vagy volt...még nem tudom.Én soha nem akartam,hogy rossz legyen Pollynak,Niallnek,vagy Harrynek.Most mégis miattam van a baj!

A gondolataimba merülve nem vettem észre,hogy nem vagyok egyedül,így amikor két erős kar fonódott a derekamra ijedten ugrottam egyet és hátra fordultam.
-Harry???-néztem rá meglepődve.-Mit keresel itt??És egyáltalán honnan tudtad,hogy itt vagyok?De mindegy is...Nem akarok beszélgetni!Az lesz a legjobb,ha elmész!-fordultam vissza a víz felé.Igyekeztem a hullámokra és az apró fényekre koncentrálni a túlparton.Figyeltem a London Eye kivilágított körvonalát és a Hol tükörképét a folyón.Gyönyörű és nyugodt volt a víz.

-Egyedül nekem mondtad el,hogy ha mérges,vagy szomorú vagy ide jössz.Azt mondtad,hogy a víz hangja megnyugtat és tisztábban tudsz gondolkodni.-magyarázta.Nem emlékeztem rá,hogy bárkinek is elmondtam volna ilyesmiket,de hiszek neki.Bizonyára a baleset előtt történt.-Hogy vagy?-kérdezte meg óvatosan.
-Te is tudtad igaz?Mindenki tudta,hogy nem vagyok Niall barátnője,csak én nem,ugye?-kérdeztem.Nem törődtem az Ő kérdéseivel,de Ő sem válaszolt az enyémekre,így igennek vettem.A hallgatás beleegyezés!-Miért tették meg ezt értem?Miért kellett belemenniük egy olyan hazugságba,ami nekik is csak bonyodalmakat okozott?Az Istenért!Egyáltalán miért nem jöttek vissza még az emlékeim?!!-mérgelődtem tovább.Tettem egy pár lépést a víz felé,távolabb Harrytől.A könnyeim mardosták a szememet,de nem akartam,hogy Harry sírni lásson...
-Azért tették,mert szeretnek!Polly és Niall a legjobb barátaid.Ők azok közé az emberek közé tartoznak,akiknek igenis fontos,hogy boldog legyél!Nem akarták,hogy még jobban kiborulj.Elég volt neked az is,hogy nem emlékszel az életed nagy részére.Csak jót akartak,mert szeretnek..És tudod mit?Én is szeretlek...el sem hiszed,hogy mennyire jó lett volna elmondani neked az igazat.Szerettem volna,ha tudod,hogy ki vagyok...-jött közelebb.-Mindig itt voltam neked és ez soha nem fog megváltozni,akármi is lesz ezek után.-mondta halkan,majd annyira közel jött,hogy éreztem a leheletét a nyakamon.Ekkor sokalltam be végleg.Elegem lett mindenből,ami történt a baleset óta.Újra az a lány akartam lenni,aki előtte voltam,bármilyen is voltam akkor.

Kövér könnycseppek csordultak le az arcomon,és azt kívántam bárcsak mindenre emlékeznék.
-Hé...ne sírj!!-fordított meg.Karjait körém fonta,fejemet a mellkasába fúrtam és a pólóját markolásztam.Igaz,hogy még nem tudom,hogy Harry ki volt az életemben,de érzem,hogy fontos volt nekem.És még mindig fontos.Akkor van mellettem,amikor igazán szükségem van rá,az ölelése pedig mindennél jobban esett.

Egy jó 5 percig nem szólt semmit,csak szorosan tartott és próbált megnyugtatni.Tenyerével a hátamon körzött,állát a fejemen pihentette és nem engedett.Karjaiban kirázott a hideg,amint megéreztem teste melegét.
-Gyere,haza viszlek.A többiek már nagyon aggódnak érted!-szólalt meg csendesen.
-Nem!Nem akarok visszamenni!-jelentettem ki,majd elhúzódtam tőle.
-De muszáj!Nem maradhatsz itt örökre!Azonkívül hideg van és megfázol!-okoskodott.
-Én már pedig egy darabig oda biztos nem megyek!-ráztam a fejemet a nyomatékosítás érdekében.
-Akkor jössz hozzám,csak menjünk már!!-erősködött,majd megfogta a csuklómat és az autója felé kezdett húzni.
-Mi?Nem!Nem érted,hogy nem akarok találkozni vagy beszélni egyikükkel sem?Ha a One Direction házba megyek,ott tuti összefutunk és elkerülhetetlen lesz a veszekedés!Időre van szükségem!-cövekeltem le az út közepén.-A legjobb az lesz,ha hazautazok egy pár napra..vagy hétre.
-Mi?Dehogy mész  te sehová!-közölte velem.-Nem a közös házba akarlak vinni,hanem a saját házamba.Na,jössz már??-türelmetlenkedett.-Jó,akkor majd viszlek én!!-jelentette ki,mivel nem voltam hajlandó megmoccanni.Egy nagy lépéssel ott termett előttem,felkapott a vállára és elindult a kocsi felé.
-Harry!Most rögtön tegyél le!!-püföltem a hátát,de mint aki meg sem érezte,ment tovább.-Mi vagyok én?Valami zsák,hogy így felkaphass??-mérgelődtem.
-Nem vagy zsák,csak nagyon makacs vagy!!-mondta vigyorogva,majd berakott az autóba.

Rá is mérges lettem,ezért nem szóltam hozzá.A néma csend közepén éppen elég időm volt,hogy megint a gondolataimba feledkezzek,de most nem Niallön járt az eszem,hanem Harryn.Igyekeztem sorban végig venni mindent,ami eddig történt.Harry mindvégig tudta,hogy nem vagyok Niall barátnője,és amióta csak felébredtem a kómából folyamatosan ostromol.Anya öleléssel köszöntötte,amikor eljöttek meglátogatni,az öcsém szó szerint a nyakába ugrott,apa pedig..nos apa gyilkos pillantással jutalmazta és "fiam"-nak szólította.Emlékszem,hogy Harry volt a legboldogabb,amikor felébredtem.Annyira örült,hogy majdnem megfojtott a szeretetével és minden áldott nap bejött látogatni.Egészen addig,amíg ki nem derült,hogy Niall barátnője vagyok..vagyis,amikor azt hittem,hogy...mindegy!A lényeg,hogy Harry hosszú időre eltűnt,amikor meg visszatért azonnal hozzám jött.Furcsán viselkedett,most,hogy így utólag belegondolok.Pont annyira akart engem,mint én Őt.Remeg kezem-lábam,ha a közelemben van,a szívem meg majd kiugrik a helyéből,ha hozzám ér.Azt hiszem,hogy ez nem normális reagálás...és tegnap,amikor megcsókolt...Istenem,annyira kellemes és ismerős érzés kerített a hatalmába..Lehet,hogy Harry és én...?...

03:16

*Harry szemszöge*

A 20 perces autóút alatt Becky egyszer sem szólt hozzám.Én sem szóltam hozzá,mert nem tudtam,hogy mit mondhatnék.Jó lenne vele beszélni,hogy tudjam most mire emlékszik,de nem törhetek ajtóstul a házba.Annak kell örülnöm,hogy nem utasította el a meghívásomat a házamba.Megbízik bennem és engedi,hogy megvigasztaljam.Ez mindenképpen hatalmas előrelépés!
-Megjöttünk!-jelentettem ki,amikor felkanyarodtam a felhajtómra,és megállítottam a motort.
-Gondoltam,mivel nem mozdulunk egy centit sem és leállítottad az autót.-vágta rá cinikusan,de legalább hajlandó hozzám szólni.
-Ne legyél már ilyen durci!Én azt szeretem,ha mosolyogsz!Na gyerünk,had lássam azt a gyönyörű fogsort!-nyúltam a szájához,hogy mosolyra húzzam azt.-Áu!-kiáltottam el magam,amikor rácsapott a kezemre.-Aha...már látom,hogy a helyzet súlyosabb,mint gondoltam!-vakargattam meg az államat és próbáltam úgy beszélni,mint egy orvos.-A Harry-féle felvidító módszert kell alkalmaznom.-közöltem vele.
-És az milyen?-kíváncsiskodott.Elvigyorodtam,de nem mondtam neki semmit,csak kicsatoltam az övemet.Valószínűleg azt hitte,hogy megint megakarom csókolni,mert fészkelődni kezdett az ülésében és lehajtotta a fejét.Elnevettem magam és csikizni kezdtem.Annyira váratlanul érte a dolog,hogy nem volt ideje a kezem után kapni,csak vergődött és kacagott.Amikor úgy ítéltem meg,hogy ideje levegőhöz juttatni,abbahagytam a csikizést és elkezdtem puszilgatni az arcát.Nem a száját,az arcát!!Becky ahelyett,hogy levegőt vett volna,pont az ellenkezőjét tette.Elakadt a lélegzete,összeszorította a szemét és megmarkolta maga mellett az ülés szélét.Elhúzódtam tőle,mert féltem,hogy még a végén miattam oxigénhiányos állapotba kerül.
-Na,haragszol még rám??-kérdeztem tőle vigyorogva.
-Igen!-vágta rá,majd kinyitotta a szemét.-Nem szeretem,ha megmondják,hogy mit csináljak.Azt meg főleg nem bírom,ha elcipelnek valahová,ahol nem is akarok lenni!-magyarázta.
-De mégsem maradhattál egész éjjel a kikötőben!-cáfoltam meg.-Azonkívül megígérem,hogy itt senki sem fog zavarni.Rajtam kívül persze...-tettem hozzá.Ezen már elmosolyodott,én pedig halálosan büszke voltam magamra,hogy sikerült kicsaljam belőle.
-Tudod,hogy te vagy a leghülyébb ember,akivel valaha találkoztam??-kérdezte viccesen.
-Hát,most hogy mondod!-gondolkodtam hangosan.-De ez jó!Én büszke vagyok magamra és a hülyeségeimre is,mert Te így szeretsz,ahogy vagyok!-vigyorogtam rá.Nem szólt semmit,tehát rátapintottam a lényegre.Jupi!!..:D -Menjünk be!-javasoltam,majd kipattantam és kinyitottam Beckynek a kocsi ajtaját.A nők közelében az első számú alapszabály,hogy légy mindig udvarias és türelmes!

*Becky szemszöge*

 Ahogy beléptünk a házba,kellemes érzés fogott el.Minden tiszta és rendezett volt,mégis az otthon jutott róla eszembe.
-Megyek,és felhívom a többieket.Szólok,hogy itt vagy nálam.-mondta Harry,miután letette a kulcsait egy kis asztalra.
-De nehogy ide jöjjenek!!-kiabáltam utána.

Amíg Harry telefonált,azon gondolkoztam,hogy vajon voltam-e már itt.Minden annyira ismerősnek tűnt,mégsem tudtam hova tenni a dolgokat.Az is lehet,hogy azért volt ismerős,mert Harry-illata volt az egész háznak.Nem tudom...majd megkérdezem ezt is,de van egy fontosabb dolog,amire feltétlenül fényt kell derítenem.Nem biztos,hogy jól,de összetettem a fejemben az eseményeket,és azt hiszem,sikerült rájönnöm,hogy mi is az igazság.De muszáj lesz megkérdeznem Harryt,mert magamtól soha nem tudom meg,hogy jól sejtem-e!A bökkenő az,hogy még nincs hozzá elég bátorságom...
-Na,itt is vagyok!-zökkentett ki Harry a gondolatmenetemből.-Beljebb is szabad ám menni!-mosolygott rám,amikor meglátta,hogy még mindig az ajtóban álldogálok,ott ahol hagyott.-Gyere!-fogta meg a kezemet és bevezetett a nappaliba.
-Mit beszéltetek??-kérdeztem rá.
-Megkértem őket,hogy egy pár napig ne zavarjanak minket,amíg egy kicsit megnyugszol.Jó lesz így?-kérdezte,miközben átszeltük a folyosót.
-Igen...azt hiszem!-feleltem halkan,majd a mondat végén ásítottam egy hatalmasat.-Jujj..bocsi.
-Semmi baj!Gondoltam,hogy fáradt vagy,mert még nem aludtál semmit ma éjjel.-mosolygott rám."És tegnap sem,mert folyamatosan a csókon járt az eszem!"tettem hozzá magamban.-Most szépen lefekszünk és kialusszuk magunkat,holnap pedig megbeszélünk mindent.-mondta,majd belépett a hálószobába.Bent felkapcsolta a lámpát és azonnal tudtam,hogy az Ő szobájában vagyunk.Minden annyira Harrys volt odabent,hogy nincs olyan ember,aki ne találná ki.Ami azonnal szemet szúrt,egy fotó volt a falon,amin ketten voltunk.Harry a hátam mögött áll,átkarolja a derekamat és arcon puszil.Én pedig összekulcsolom az ujjainkat és mindennél felszabadultabban nevetek.Boldog voltam Harryvel....

Ahogyan megpillantottam a bevetetlen franciaágyat azonnal tudtam,hogy kiugrasztották az ágyból.Miattam kelt fel,azért hogy megkeressen.Harry minden cécó nélkül lekapta magáról a pólóját,majd nyúlt volna a nadrágjához,amikor végre megszólaltam.
-Ha azt akarod,hogy melletted aludjak,jobban teszed,ha azt magadon hagyod!-mutattam a szabadidőnadrágjára,aminek már kioldotta a madzagját.Nevetve rázta meg a fejét,de nem vette le a nadrágot,helyette bebújt az ágyba és felemelte maga mellett a takarót.
-Gyere ide!-intett a fejével én pedig gondolkodás nélkül bebújtam mellé.Semmi másra nem vágytam,csak arra,hogy aludjak egy jót és elfelejtsem az összes gondolatomat.Harry leoltotta a kislámpát,magához húzott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.A fejemet a mellkasára tettem,hogy még közelebb érezzem magamhoz és jó mélyen beszippantottam az illatát.Ott volt nekem és másra nem is volt szükségem.Egy darabig hallgattam az egyenletes szuszogását,figyeltem a szívverését és ellazultam a karjaiban.A szemeim elnehezedtek és pillanatok alatt mély álomba szenderültem.

09:15

Halk éneklésre és isteni illatokra ébredtem fel.Felültem az ágyon és nyújtózkodtam egyet.Észrevettem,hogy a tegnapi ruhán van rajtam és,hogy egy idegen szobában vagyok.Egy rövidebb eszmefuttatás után eszembe jutott,hogy mi is történt tegnap és,hogy ki ágyában vagyok.Nem akartam gondolkodni,csak jól akartam érezni magam egy kicsit.

Kikászálódtam az ágyból és elindultam a hang irányába,ami a konyhába vezetett.Megálltam,és elmosolyodtam azon,amit láttam.Harry a gáz előtt táncikált,énekelte a "Diana"-t és közben palacsintát sütött.Még mindig a tegnapi szabadidőnacit viselte,és póló sem volt rajta,ezért jól láthatóak voltak a tetoválásai.Nem tudom,miért,de késztetést éreztem arra,hogy végig simítsak hatalmas hátán és érezzem puha bőrét az ujjaim alatt.Már nem gátolt meg Niall...megtehettem volna,de mégis elűztem ezeket a piszkos gondolatokat a  fejemből és bementem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem,miután beléptem az ajtón.Azonnal abba hagyta az éneklést és hátra fordult,hogy lásson.-Miattam igazán nem kell befejezned az éneklést!Én,mint potenciális One direction fan,csak örülök,ha a hangodat hallhatom.-mosolyogtam rá.
-Aha,persze!Ingyen Harry Styles koncert,mi?-vigyorgott rám.-Hogy aludtál??-kérdezte kedvesen,miközben egy újabb adag palacsintát tett a serpenyőbe.
-Úgy,mint a tej!Meglepően megnyugtató a közeledben lenni és az ágyad is kényelmes volt!-vallottam be.-Segítsek?-kérdeztem,amikor odaálltam mellé.
-Ha szeretnél!-húzta meg a vállát.-Addig én megcsinálom hozzá a tölteléket.Áfonya,vagy ribizli??-mutatta fel a két műanyag dobozkát,amiben a gyümölcsök voltak.
-Hmmm...mindkettő!-vágtam rá.
-Telhetetlen vagy!-jegyezte meg mosolyogva.
-Nem is!Nem ismered azt a mondást,hogy a jóból sosem elég??-kérdeztem tőle viccelődve.

-Na ez kész is!-jelentette ki körülbelül 5 perc múlva.Letette a két tálat az asztalra,majd visszajött mellém.-Szeretnéd,hogy megtanítsalak hogyan kell dobálni?-mosolygott rám.
-Igen,légyszi!!-lelkesedtem az ötletért.Kétszer megmutatta,majd a kezembe nyomta a serpenyőt,hogy próbáljam meg.És én esküszöm,hogy próbáltam!!Viszont,amikor már az 5.palacsintát ragasztottam a plafonra,rájöttem valamire.-Na jó,ez nekem nem megy!-sóhajtottam egyet.
-Dehogynem!Próbáljuk meg együtt.-javasolta nevetve.Mögém állt,megfogta a kezemet,majd az övével együtt rátette a serpenyő nyelére.Megvártuk,amíg a tészta egyik fele megsül,majd Harry irányításával feldobtuk.A palacsinta kettőt pördült a levegőben,majd a másik oldalával lefelé esett vissza a serpenyőbe.
-Sikerült!-kiáltottam fel boldogan,miközben megfordultam,ezzel szembe kerülve vele.Az egyik keze a csípőmre vándorolt,ezzel teljesen elterelve a figyelmemet a palacsinta sütésről.Csupasz mellkasa olyan közel volt hozzám,hogy szinte hallottam,ahogy ver a szíve.Amikor pedig felnéztem a szemébe,a lélegzetem is elakadt.Ott csillogott a vágy bennük...az a vágy,ami két napja is ott volt....az a vágy,amikor megcsókolt.Hirtelen  letette a serpenyőt a gázra,és a másik kezét is a derekamra tette,majd még közelebb húzott magához.A csípőnk összeért,éreztem mindent,amit még nem kellett volna...nem voltam kész semmi OLYASMIRE,de láthatólag Harry nagyon is kész volt mindenre.Nem toltam el magamtól,helyette a nyakába tettem a kezeimet.Annyival szabadabbnak éreztem magam,hogy tudtam,nem csalok meg senkit.Csak én és Harry voltunk!

Ahogy közel hajolt a szívverésem felgyorsult és kivert a víz.Először csak annyira hajolt le hozzám,hogy a szánk majdnem összeért.
-Mit szólnál ahhoz,ha azt mondanám,hogy örökre az enyém vagy?-suttogta a számra.Nem szóltam semmit.Nem tudtam mit mondani.Igazából belül azt kiabáltam,hogy "Oké,legyen!A tied vagyok!",de ezt mégsem mondhattam neki.Gondoltam veszi az adást,és a hallgatásomat a beleegyezésemnek veszi.-Remélem,most már tudod,hogy fontos vagy nekem és,hogy soha nem engedném,hogy bántódásod essen!!-folytatta halkan.-Az életed minden egyes pillanatában jelen akarok lenni.Amikor boldog vagy,veled akarok örülni...-puszilta meg az arcomat.-Amikor mérges vagy,veled akarok dühöngeni..-puszilt meg ezúttal a orromon.-Amikor szomorú vagy,én akarlak felvidítani.-mosolyodott el és megpuszilta az államat.-Azt akarom,hogy csak engem kívánj...minden egyes éjszaka veled akarok lenni.-suttogta a fülembe.Kirázott a hideg és hatalmas csomó keletkezett a torkomban.Harry pont azokat a dolgokat sorolta fel,amiket én is akartam.Őt akartam!!-Érted?-motyogta,miközben nedves csókokat hagyott a nyakamon.Teljesen elkábultam,de bólintottam."Hát hogyne érteném?!"-Akkor jó..-vigyorgott és a száját az enyémre tapasztotta.

Ez a csók más volt,mint az előző.Ebben benne volt a gyengédség és a vágy.Akart engem,és én is akartam Őt.Akartam,hogy mindent elfejtessen velem és új életet kezdhessek.Új emlékeket akartam Vele a régiek helyett.


Harry egyre erősebben nyomta az ajkát az enyémre,egyre követelőzőbb lett,de nem bántam.Bíztam benne,hogyha szólok leállhatunk.Még nem voltam kész odaadni magam neki,de elengedni sem akartam.Hirtelen megfordított és egy laza mozdulattal felrakott a konyhapultra.Kezemet a hajába vezette,majd visszatért a nyakam kényeztetéséhez.Ujjaival a combomat masszírozta,én pedig átkulcsoltam a lábamat a derekán.Felkapott és elindult velem a nappali felé,miközben én csak csókoltam és csókoltam.Óvatosan letett a kanapéra és elhelyezkedett felettem.Feljebb húzta a pólómat,és csókolgatni kezdte a hasamat,én pedig a haját markoltam.
-Azt hiszem...jobb,ha....most abba...hagyom..-motyogta a számba egy-egy csók között.Nem akartam,hogy abba hagyja,de nem ellenkeztem."Ennek még nincs itt az ideje!!" mondogattam magamban.-Megyek és letusolok!-mondta,majd egy utolsó csók után elindult a hálószoba felé.
-Ez meg mi volt??-nyúltam el a kanapén.-Már megint mi ütött belém??!Rebecca Morris,te nem vagy normális!!-nevettem el magam.

63.fejezet

Emlékek 1.rész

Heyho!.:)
 Mivel az előző részeknél már utaltatok arra,hogy nagyon szeretnétek,hogy Becky emlékei visszatérjenek,ezért egy kis meglepetéssel készültem nektek!.:) Ezen a héten két EXTRA HOSSZÚ részt fogok feltenni,amelyek már az emlékezésről szólnak!Eredetileg nem így lett volna,de mivel előre meg vannak írva a részek,így egye fene!.:D remélem így mindenkinek jó lesz és örültök ennek a kis plusznak tőlem!.:) Jó olvasást hozzá és mostantól lehet gőzerővel szurkolni a szerelmeseinknek!...;) Sok sok puszi és ölelés! <3

2014.December.19.(Péntek)

18:53

*Becky szemszöge*

Az esés következtében pont úgy landoltunk,hogy Harry rajtam feküdt.Elnevettük magunkat,de amint egymás szemébe néztünk,elhallgattunk.A nevetést mintha ketté vágták volna.Nem szóltunk egy szót sem,csak bámultuk egymást.Ott feküdtem alatta és elvesztem azokban a gyönyörű zöld szemekben.Azon gondolkoztam hogy,hogy lehet valaki ennyire szép?!!Igen,tisztában vagyok vele,hogy a fiúkra a "helyes" vagy a "jóképű" jelzőt használjuk,de Ő szép!A haja,a szemei,az állkacsa,a szája...egyszerűen tökéletesen passzolnak egymáshoz.!Azt hiszem nem érdemes tovább tagadnom,hogy a csodálója vagyok!

Egy pillanatra becsuktam a szemem,hogy a memóriában rögzítsem a képet,amit Harry nyújtott.De váratlanul egy pár képkocka pergett le előttem.
"Hangos nevetést hallottam.Megfordultam,hogy megnézzem kinek van ilyen kitörően jó kedve..de már nem volt időm reagálni.Egy fiú szaladt háttal felém,majd hirtelen lehajolt,engem meg pofán csapott egy hatalmas hógolyó.Elvesztettem az egyensúlyom és hátraestem.Az illető,aki helyett a találatot kaptam,hirtelen megbotlott és felettem végezte.Kisepertem a havat az arcomból és egy smaragd zöld szempárral találtam szemben magam."
-Mi a baj??-kérdezett rá Harry aggódóan,ezzel megszakítva az emléksorozatot.
-Semmi....azt hiszem...emlékszem a találkozásunkra.-mosolyodtam el.
-Tényleg??Ez most komoly,vagy csak viccelsz??-húzta fel gyanakodva a szemöldökét.
-Nem,nem viccelek.Láttam magam előtt,amikor Louis arcon vágott egy hógolyóval,te pedig...hát rajtam kötöttél ki,akárcsak most!-meséltem el röviden.
-Ez nagyszerű!!Lassan minden összeáll majd!-örvendezett.-Gyere!Ezt megünnepeljük egy forrócsokival!-húzott fel vigyorogva.
-Az jó lesz,mert szétfagytam a hóban!-nevettem el magam.

21:03

-Na ugye,hogy nem törted el semmid??-okoskodott Harry,miután lehámozta rólam a jégkorcsolyát.A forrócsokizás után elhatároztunk,hogy maradunk még egy keveset,amiből több,mint egy óra lett.
-Nem!De be kell vallanod,hogy egy párszor közel voltam hozzá.-nevettem el magam.
-Ebben van valami!-nevetett velem.

Miután összeszedtük a cuccainkat,és leadtuk a korikat,elindultunk a kijárat felé.Az ajtón kilépve meglepő látvány tárult a szemünk elé.

-A francba!-káromkodott halkan Harry.-Ne mondj nekik semmit,csak menj előre!-utasított.Őszintén szólva annyira ijesztő volt annak a rengeteg paparazzinak a látványa,hogy nem tudtam volna megszólalni,még ha akartam volna sem.Folyamatosan villogtak a vakuk,és kérdésekkel dobáltak minket,amiknek a nagy részét nem is értettem a nagy zaj miatt.Volt azonban egy-kettő,amit kristály tisztán hallottam...."Becky!Ismét egy párt alkottok Harryvel??"...."Harry!Morris kisasszony már végleg megbocsájtott neked??"

Éppen megakartam kérdezni őket,hogy ezt mégis,hogy értik,amikor Harry kézen fogott és elkezdett húzni a kocsi felé.Nem értettem semmit.Egy:miért haragudnék én Harryre?Kettő:Mi az,hogy együtt vagyok-e Harryvel??Ráadásul ismét??Nem értem!!
-Jól vagy?-kérdezte Harry,miután sikerül beverekednünk magunkat az autóba.
-Igen,jól vagyok.Viszont lenne egy kérdésem.Miért kérdezte az egyik fotós,hogy ismét együtt vagyunk-e és,hogy haragszom-e rád??-böktem ki gondolkodás nélkül.Harry arca elfehéredett és elkapta rólam a tekintetét.-Harry!Válaszolj!Mi a fene folyik itt??-rivalltam rá türelmetlenül.
-Semmi!-vágta rá.-Szerintem csak összekevertek egy volt barátnőmmel.A kapucnid miatt nem biztos,hogy látták az arcodat.-magyarázta.
-Az nem lehet!Tisztán hallottam a nevemet!-ellenkeztem.
-Akkor nem tudom!-pillantott rám.-De nem is érdekes!A paparazzik már csak ilyenek!A fantáziájuk túl jól olajozott.Mindenfélét kitalálnak és utána próbálják elhitetni másokkal,hogy nekik van igazuk!Nem kell vele foglalkoznod,majd én megoldom!-mosolygott.Ám az a mosoly nem volt őszinte.-Mehetünk?-tette fel a kérdést.Válaszul csak bólintottam egyet.A motor felbőgött és lassan indultunk el az ember tömegben.Igazából egyáltalán nem voltam megelégedve Harry válaszával,de hinnem kellett neki.Kettőnk közül mégiscsak Ő az,akinek megvannak az emlékei!Nemde??

21:25

-Köszönöm,hogy elvittél.Nagyon jól éreztem magam!-hálálkodtam mosolyogva Harrynek.
-Az szuper,mert úgy gondoltam,hogy megismételhetnénk.Majd hívj,ha neked jó!-ajánlotta fel.
-Rendben.-bólintottam mosolyogva.-Hát akkor...Jó éjt Harry!-öleltem meg.Nem tudom miért,de enélkül az apró gesztus nélkül még nehezebb lett volna elengedni.
-Szép álmokat Becky!-dörmögte a nyakamba,majd elengedett és visszakocogott a kocsijához,amit az út másik felén parkolt le.

-Megjöttem!-kiabáltam,de nem jött válasz.-Polly!-szóltam barátnőmnek,de még mindig nem válaszolt.Felmentem a lépcsőn és bekukkantottam a szobájába.Egy könyvet szorongatott és aludt.Nem ébresztettem fel,had aludjon.Bementem a szobámba és keresztbe feküdtem az ágyon.A sötétet pásztáztam miközben gondolkodtam.Nem sűrűn látom mostanában Niallt.Ha át is jön,alig marad egy pár percet,és még csak meg sem ölel.Egyre jobban úgy érzem,hogy a mi kapcsolatunk inkább baráti,mintsem szerelmi.Harryvel meg pont fordítva.Vele kellene csak barátoknak lennünk és Niallnek kellene jelentenie számomra a röpdöső lepkéket a gyomromban.De nem így van!Harry zavarja fel a lepkéimet,kocsonyásítja el a lábaimat és zavarja meg nyugodt szívverésemet.A puszta nézésével képes egy másik világba varázsolni.-Megőrültem!-suttogom a semmibe,miközben az arcomat a kezembe temetem.Még mindig érzem Harry illatát az orromban és,ha becsukom a szememet újra élem a mai nap pillanatait.Mintha az egész univerzum az ellen lenne,hogy Niallel legyek!Harry olyan számomra,mint mici mackónak  a mézes bödön kívülről nyalogatva!Hiába is ismerem be magamnak,hogy valójában tetszik,akkor sem lehet köztünk több a barátságnál,mert én Niall barátnője vagyok.Mit érezne,ha bejelenteném neki,hogy "Bocs,de doblak,mert a göndör hajú haverod túl mély benyomást tett rám és inkább vele enyelegnék!"Nem hiszem,hogy ez szebb megfogalmazásban kevésbé lenne kínos és megalázó mind Niall számára,mind az enyémre.Sőt,lehet,hogy Harry sem örülne neki.Lehet,hogy ő nem is akar tőlem többet,mint egyetlen forró éjszakát...lehet...de már semmiben nem vagyok biztos.

2014.December.20. (Szombat)

08:12

*Polly szemszöge*

Tegnap,amíg Becky Harryvel volt,hozzám átjött Niall és mondhatom,hogy nagyon jól éreztük magunkat!Már nagyon hiányolom a szőke haspókot,mert amióta Becky azt hiszi,hogy ő a barátnője,mi alig vagyunk együtt.Eléggé furcsa és frusztráló helyzet,de kibírjuk valahogy,hiszen nemsokára minden a régi lesz!Harry közelsége meglepően jó hatással van barátnőmre,és mintha már most tudná a tudatalattija,hogy ők valójában szerelmesek.Csak még nem biztos magában,mert nincsenek meg a közös emlékei.

-Kopp-kopp!!-mondta Becky,miközben már kinyitotta az ajtót és belépett a szobámba.-Jó reggelt a világ legfenomenálisabb barátnőjének!!-mosolygott rám,miután becsukta maga mögött az ajtót.Ha ilyen szépen kéri,tuti akar valamit!
-Mi kéne' ha vóna'??-kérdeztem gyanakodva.
-Honnan veszed,hogy kérni szeretnék valamit?Nem jöhetek csak úgy be a legeslegjobb barátnőmhöz???!-vigyorgott és adta az ártatlant,miközben lazán befeküdt mellém az ágyba.
-Ugyan már!!Látom rajtad!14 év,az mégiscsak 14 év!Na,ki vele!!-biztattam.
-Na jó...megint lebuktam!-sóhajtott,mire elnevettem magam.-Csak azt szerettem volna kérni,hogy gyere el velem vásárolni!4 nap múlva Karácsony és én még nem vettem semmit!Jó lenne,ha segítenél kiválasztani a megfelelő ajándékokat,mert még mindig nem tiszta a memóriám.Nehogy valami olyat vegyek,amit nem szeretnek!-bökte ki.
-Nincs kedvem órákon át a boltokat járni!Szombat van és pihenni akarok!-jelentettem ki.
-Mi???!-háborodott fel.-Ne csináld már!Gyere el a kedvemért,légyszi!!-könyörgött.
-Nem!Még a Te kedvedért sem vagyok hajlandó elhagyni szombaton a jó meleg ágyikómat!Majd máskor csinálunk csajos napot,de nem ma!-fordultam meg a másik oldalamra,hogy aludjak tovább.
-Jó!-vágta rá durcásan.-Akkor majd elhívok valaki mást!-ugrott le az ágyamról.Eltrappolt az ajtóig,majd kivonult a szobámból.Jót mosolyogtam,mert tudtam,hogy Beckynél,ezek a "megsértődtem,nem szólók hozzád" időszakok nem tartanak tovább 5 percnél.

Hirtelen támadt egy ötletem.Majd én teszek arról,hogy az a "valaki más"-aki Beckyt elkíséri vásárolni -Harry legyen.Felhívtam a fiúkat és tájékoztattam őket Becky terveiről.Minden le van zsírozva!Király vagyok!!

*Becky szemszöge*

Polly makacs!Nagyon makacs!Tudtam,hogy nincs értelme tovább kérlelnem,mert ha ő egyszer azt mondja,hogy "nem",az bizony azt is jelenti.Kicsit durcásan,de ráhagytam,és visszamentem a saját szobámba.A helyzet a következő:4 nap múlva Karácsony és nekem egy szem ajándékom sincs,ezért muszáj elmennem vásárolni.Egyedül nincs kedvem,így valakit el kell hívnom.Mondjuk Niallt,hiszem ő a barátom és ismer mindenkit,akinek ajándékot szándékozok venni.

-Szia Beck!Mizujs??-vette fel Niall boldogan a telefont.
-Szia.Csak azért hívtalak,hogy megkérdezzem,lenne-e kedved elkísérni vásárolni?-kérdeztem azonnal.
-Hát...nem igazán érek rá.Van egy pár dolgom,amit el kell intézzek.Máskor nem jó?25.-én az egész napom szabad!-vetette fel az ötletet.Tekintettel arra,hogy 24.-én van az ajándékozás napja,nem vehetem meg az ajándékokat 25.-én!
-Az nem jó...nekem ma kell mennem.És a lányok?Perrie,vagy Eleanor?Esetleg Danielle?-kerestem a további lehetőségeket.
-Öhm..szerintem nekik sem jó.Zayn Perrie-nél aludt,gondolom ma romantikáznak.Louis pedig elvitte Elt a nagymamájához.Már hajnalban elindultak,és nem hiszem,hogy mostanában haza érnek.Liam meg Dani welnesshétvégén vannak és csak holnap jönnek vissza.-magyarázta.
-Oké..akkor ha te is kiestél maradt Harry.-gondolkodtam hangosan.-Harry ráér??-kérdeztem rá azonnal.Muszáj vásárolnom!!
-Azt nem tudom!Tegnap elég későn jött haza...nem árulta el,hogy hol volt,de nagyon jó kedve volt.Szerintem valami csaj van a dologban!-mesélte Niall.Egy pillanatra a levegőm is elakadt.Ha Niall tudná,hogy az a csaj történetesen Én vagyok?!Viszont el is mosolyodtam.Harry boldog volt tegnap este,ami alighanem az én érdemem.-Ott vagy még??
-Jah,persze!-kaptam észbe.
-Most mennem kell!Majd beszélünk,vigyázz magadra.Puszi!-tette le a telefont.

-Hát ez szuper!-adtam hangot a nem tetszésemnek.Ma mindenki ellenem szegült?!Ha Harry is lepattint,nem tudom,hogy mit kezdek magammal.Mehetek egyedül a plázába!Aztán vagy jó ajándékot veszek,vagy nem!Ez van.

Gyorsan tárcsáztam Harry számát és reménykedtem benne,hogy Ő ráér velem tölteni a napot.
-Jó reggelt!Máris hiányoztam?-szólt bele a telefonba egy fél csengés után.
-Mi?!Nem...Igen...Vagyis nem azért hívtalak!Már korán reggel képes vagy összekavarni!-fújtattam.
-Aha!Lebuktál!Szóval hiányzom!-nevette el magát.
-Higgy amit akarsz!Azért hívtalak,hogy megkérdezzem eljönnél-e velem vásárolni?-tértem a tárgyra.Megint az "elengedem a fülem mellett" taktikát igyekeztem alkalmazni.
-Persze!-vágta rá azonnal.-Vagyis ma pont nincs semmi dolgom!-helyesbített.
-Na most meg te buktál le!-vágtam vissza neki az előbbiért.
-Jajj!Lebuktam!Bevallom,hogy égek a vágytól,hogy veled lehessek!-mondta túljátszva.
-Tudtam én!-nevettem el magam.
-Visszatérve.Jó lesz,ha az én kocsimmal megyünk?-kérdezte kedvesen.
-Igen,nagyszerű!Abba talán belefér minden,amit venni akarok!-vigyorogtam,bár Ő ezt nem láthatta.
-Oké...És mikorra menjek érted??-tette fel a következő kérdést.
-MOST!-kiáltottam el magam,amire egy hangos puffanás és Harry halk káromkodása volt a reakció.Valószínűleg elejtette a telefont ijedtében.
-Ha lehet legközelebb szólj mielőtt kiabálsz!-mondta,miután újra a kezébe vette a telefonját.
-Bocsi!Nem szándékos volt!-nevettem még jobban.-De komolyan mondtam!10 perced van,hogy ide érj!!Szia!-tettem le a telefont.Ha tovább beszélgetünk,soha nem érünk oda a plázába!

A fene sem tudja,hogy miért,de nagyon jó kedvem lett.Fülig érő vigyorral az arcomon,szaladgáltam oda-vissza a szobában,miközben öltözködtem.Fésülködés közben táncikáltam,és fogmosás közben dúdoltam.

Egy laza szerelés és alapsmink mellett döntöttem,mivel az volt a legegyszerűbb és a leggyorsabb.10 percem volt arra,hogy szalonképessé varázsoljam magam.Bedobáltam a pénztárcámat és a telefonomat egy kistáskába és már készen is voltam.Új készülődési rekord:9 perc 58 másodperc!EZ AZ!!

Harry abba a pillanatban parkolt le a ház előtt,amikor kinéztem az ablakon.
-Elmentem,majd jövök!!-kiabáltam Pollynak,aki vagy meghallottam...vagy nem.Leszaladtam a lépcsőn és hatalmas lendülettel nyitottam ki a bejárati ajtót.Harry keze a levegőben volt,éppen kopogni készült.Elnevettem magam a meglepett arckifejezésén,de mielőtt egy szót is szólhatott volna,megragadtam a csuklóját és magammal húztam a kocsiig.Villámsebességgel pattantam be az anyósülésre,és türelmetlenül vártam,hogy Harry is beüljön.
-Hová ez a nagy sietség??-kérdezte nevetve.Valószínűleg totálisan hülyének nézett,de már mindegy! :D
-Hát vásárolni!-adtam az egyszerű választ.
-Oké,ezt már tudom!De mit akarsz venni,amiért ennyire rohanni kell??-mosolygott még mindig.Hirtelen elhallgattam.Most mondjam meg neki,hogy minden bizonnyal miatta pörögtem így fel??Na nem...inkább nem biztatom még jobban!
-Karácsonyi ajándékot!De mivel halvány lila gőzöm sincs,hogy kinek mit vegyek,valószínűleg jó sokáig fog tartani,mire kiválasztom a megfelelőt.-magyaráztam neki.Nem hazudtam!Tényleg nem tudom mit vegyek!
-Értem!Akkor jobb,ha sietek!De remélem nem bánod,ha nem lépem túl a sebességkorlátozást!-vigyorgott.
-Hmm..nem is tudom.-viccelődtem én is.-Legyen!Tartsd be a szabályokat!Mit gondolnának a rajongók,ha megszegnéd őket?!
-Milyen nagylelkű és figyelmes vagy!-nevette el magát megint.Beindította a kocsit és rátaposott a gázra.
-Tudom!-nevettem én is.Úgy érzem jó napnak nézünk elébe!

18:33

*Harry szemszöge*


Áldom Polly okos eszét,hogy "beszervezte" nekem ezt a napot Beckyvel.Egész nap beszélgettünk és nevetgéltünk.Már kezdem érezni,hogy egyre közelebb kerül hozzám.Mintha már nem félne az érzéseitől.
-Na!!Kérlek Harry!Vedd már fel a kedvemért!!-könyörgött vigyorogva Becky,miközben próbált betolni egy próbafülkébe.
-Nem akarom!Hidd el nekem,belőlem nem lenne jó mikulás!Nem veszem fel...-győzködtem,de látszólag teljesen hiába.A fejébe vette,hogy az imént talált mikulás jelmezt rám adja,bármibe is kerüljön.Hülye lennék nem kihasználni a helyzetet.-...hacsak!!-tettem fel a mutató ujjamat és drámai szünetet hagytam.
-Hacsak mi??-türelmetlenkedett.-Bármit megtennék azért,hogy legyen egy ilyen fotóm Harry Stylesról!
-Oké.Akkor várj egy percet!-mondtam neki,majd elindultam a bolt másik felébe.Valószínűleg azt hitte,hogy meg akarok szökni,mert felpipiskedett és úgy követett a tekintetével.Csak akkor engedte el magát,amikor megint mellette álltam.
-Az mi??-bökött a kezemben lévő jelmezre.
-Felveszem a mikulás szerkót,ha te leszel az ördögöm!-vigyorogtam.
-Ne már Harry!Ez túl rövid!-mérte magához.
-Khmm...-köszörülte meg a torkát az egyik eladó.Mind a ketten felé kaptuk a fejünket és vártuk,hogy mit akar mondani.-Elnézést,hogy megzavarom önöket,de legyenek szívesek sietni,mert nemsokára zárunk!-mosolygott ránk,majd el is ment.Csodálkoztam azon,amit mondott,mert a bolt még mindig színültig tömve volt,de ő tudja!

Mivel sokan voltak,minden öltöző foglalt volt,kivéve az,amit Becky stoppolt le nekem.Beléptem az aprócska próbafülkébe és magam után húztam Őt is,majd bezártam az ajtót.
-Mit csinálsz??-nézett rám értetlenül.
-Átöltözünk!-jelentettem ki vigyorogva.
-Egyszerre egy ilyen mini valamiben??-nyíltak tágra a szemei.
-Igen!-vágtam rá.-Mivel nemsokára bezárják a boltot,nincs időnk,hogy megvárjuk,amíg az egyik öltöző felszabadul.Ezenfelül,legalább egyikünk sem veri át a másikat!-magyaráztam.
-Már megint mibe keveredtem!!-sóhajtott.-Legalább fordulj meg!-parancsolt rám.Nem igazán akartam,de a kedvéért megtettem.Hogy én milyen rendes vagyok mostanában?!Miután megfordult gyorsan lekaptam magamról a pólót.Attól,mert én nem láthatom Őt,Ő még láthat engem!

*Becky szemszöge*

Nagyon nem füllött a fogam ehhez a közös öltözéshez.Olyan érzésem volt,mintha valami hatalmas bűnt követnék el,de mégis belementem.Mindez a kíváncsiságomnak köszönhető.Kíváncsi voltam Harryre mikulásként és...oké,lebuktam!Megint látni akartam,mi van a pólója alatt!Viszont az nem hiányzott,hogy erre Ő is rájöjjön.Szerencsére volt olyan kedves,hogy megfordult a kérésemre,így nem láthatta,ahogyan titokban megbámulom....ma már sokadjára.Beharaptam a számat,amikor megpillantottam izmos hátát.Egyszerűen elképesztő volt,ahogy megfeszültek az izmai,amikor levette a pólóját,bár csinálhatta volna lassabban is,hogy teljes mértékben kiélvezhessem a pillanatot!

-Jujj,bocsi!-mondtam,amikor véletlenül hozzáértem,ahogy levettem a felsőmet.
-Micsoda?-fordult meg egy nagyobb lendülettel,aminek hatására egy kicsit meglökött.Ez a kis lökés éppen elég volt ahhoz,hogy elveszítsem az egyensúlyomat és seggre üljek.-Hupsz!-mosolyodott el.-Gyere segítek!-nyújtotta a kezét,amit el is fogadtam.Ahogy álltam fel,véletlenül megtapostam,Ő pedig reflexből hajolt le a lábához.Nem kellett volna,ugyanis ráadásnak lefejelt.Ebben a pillanatban szakadt el végleg a cérna,és röhögve rogytunk le mind a ketten az aprócska próbafülke padlójára.Alig-alig fértünk el ülve.A lában Harryén volt és alig választott el minket 20 cm.Nem véletlen,hogy ezek EGYSZEMÉLYES öltözők!!

A helyzet,egy kívülálló- mondjuk az egyik eladó-szempontjából elég érdekes lehetett.Először Harry hoz nekem egy igen csak rövid ördög jelmezt.Utána ránk zárja az ajtót,majd hangos jajjgatásba és nevetésbe kezdünk.Csak nekem tűnik úgy,mintha egészen mást csináltunk volna??
-Jól vagy?-kérdezte Harry még mindig nevetve .
-Öhm..azt hiszem!-nyögtem ki a hasamat fogva.-Mondtam én,hogy ez nem jó ötlet!Nem férünk el.
-Dehogynem!Csak összébb kell húznunk magunkat!-mondta rögtön.-Szerintem próbáljunk meg felállni.Először te,aztán én!-javasolta.
-Oké!-bólintottam,és már álltam is fel.Amikor stabil lábakon álltam Harry is megpróbálkozott.Azonban ahelyett,hogy magától tápászkodott volna fel,megragadta a csípőmet és felhúzta magát.Néztem,ahogyan a göndör fürtök felemelkednek,és pillanatok alatt felém magasodnak.Lenéztem hatalmas kezére a derekamnál.Rázott a hideg akárhányszor hozzámért.
-Bocsi...csak nem akartam megint elesni.-magyarázta és elengedett.Nem figyeltem arra,amit mond.Elvesztem a tetoválásaiban.A szememet végig futtattam minden egyes mintán és arra vágytam,hogy megérinthessem.-Tetszenek??-kérdezte vigyorogva.Úgy tűnik,egy csöppet túl feltűnőre sikerült a beámulás.Hupsz!Lebuktam!!

-Ühüm...-nyögtem ki.A hangom cserben hagyott,amint hozzám ért.
-És melyik a kedvenced??-kérdezett rá.Ne,csak beszélgetést ne kezdeményezz!!Könyörgök!!
-A lakat.-válaszoltam egy kis idő múlva,miután újra megvizsgáltam minden tetoválását.Megfogtam a kezét és az ujjam hegyével végig simítottam az apró mintán.
-Mindig ezt szeretted a legjobban.Amikor legelőször találkoztunk akkor is megbámultad.-mesélte.
-Tudom..-mondtam halkan.És tényleg tudtam!Emlékeztem az első találkozásunkra,amikor nekimentem a mozi folyosóján.Emlékszem,hogy mennyire mérges voltam,mert Ő állva maradt és pedig elestem.Emlékeztem,hogy minden dühöm elszállt,amikor rájöttem hogy Ő az.Emlékeztem,hogy vert a szívem,amikor felajánlotta a segítségét.Minden perc újra ott volt a fejemben.-Emlékszem!-mosolyogtam rá.
-Végre!-suttogta Harry.Felemelte a kezét és óvatosan,szinte félve fogta az ujjai közé egyik hajtincsemet.A szemében mindent felemésztő boldogságot láttam és valami meghatározhatatlan csillogást.Nem voltam képes megszakítani a szemkontaktust,csak bámultam rá és még levegőt is elfelejtettem venni.Pillantásával követte keze útját végig az arcomon,le a vállamig.Ekkor villámlásszerűen jöttem rá,hogy egy szál fehér neműben állok előtte.Mondjuk rajta sem volt több egy fekete boxeren kívül,de ez csak még kínosabbá tette a helyzetet.A kezeimet reflexből kaptam magam elé,hátha sikerült valamit elrejtenem,bár elég későn kaptam észbe.-Előlem nem kell eltakarnod magad!Igazán nem bánom!-mosolyodott el.De ez inkább egy csábos vigyor volt,mintsem egy szelíd mosoly.

-Azt rögtön gondoltam!-csaptam a vállára.-Fordulj meg!-parancsoltam rá.
-Rendben.-sóhajtott,majd a fülemhez hajolt.-De tudd,hogy már semmi újat nem látnék!-közölte suttogva.
-Harry!-vágtam megint rá.
-Erőszakos vagy!-jelentette ki vigyorogva,de mielőtt bármit szólhattam volna megragadta a derekamat és magához húzott.
-Oké!Ezt hagyd abba!Gyorsan vegyük fel ezeket a hülye jelmezeket,utána menjünk haza!-mondtam mérgesen.Miután sikerült kiszabadulnom a fogásából,talpig levörösödve fordítottam neki hátat.

Nem Harryre voltam mérges,hanem magamra!Hogy engedhettem meg neki,hogy ilyen közel kerüljön hozzám?!Egyáltalán mióta engedem neki,hogy egy szál melltartóban és bugyiban fogdosson??!Valami nagyon nem stimmel,csak azt nem tudom mi!Ez az egész egy nagy hülyeség!...Csak éppen igaz hülyeség!Minden porcikám érzi Harry jelenlétét és vágyok arra,hogy megérinthessem.Szeretném ha minden percben velem lenne,és soha nem hagyna magamra.Azt hiszem ez a pár perc bőven elég volt ahhoz,hogy tisztába tegyem az érzéseimet Harry iránt.Pollynak igaza volt!Igenis vonzódom Harryhez,méghozzá nem is kicsit!A kérdés már csak az,hogy most hogyan tovább??

Miután sikerült magunkra rángatnunk a jelmezeket,Harry rávett,hogy készítsünk néhány fotót.Mivel Harry úgy tett,mintha nem történt volna semmi az elmúlt pár percben,én is igyekeztem nem foglalkozni vele.Már készültem levenni a fekete bőrruhát,amikor beszorult a cipzár.Akárhogy próbáltam,egy istenért nem sikerült lehúznom a  cipzárt.Ideges lettem.Vagy megkérem Harryt,hogy segítsen,vagy ebben a túl szexi cuccban kell haza mennem!
-Öhm...Harry,tudnál nekem segíteni??-kérdeztem kissé félénken.Nem tudom,hogy mitől tartottam,mert az előbb már úgyis látott fehérneműben.
-Miben lehetek a szolgálatodra?-fordult felém.Majdnem elnevette magát,amikor meglátta a hátamon a félig lehúzott cipzárt.
-Ne nevess!Inkább szedd le rólam ezt az izét!!-mutattam az ördögszerkóra.Erre a mondatra a göndörke arcára valami furcsa huncutság ült ki és beharapta alsó ajkát.
-Hát...amióta megismerkedtünk ez az első alkalom,hogy azt kéred,vetkőztesselek le!-vigyorgott.
-Pofa be és csináld!-parancsoltam mosolyogva.Ez a helyzet mégis csak vicces,még az én szemszögemből nézve is.Itt állok Harry Stylessal egy 1x1 méteres öltözőben,miközben vetkőztet.Igen,határozottan nevetséges szituáció,ami naná,hogy velem történik meg!!

(ZENE)
Harry bizonyára nagyon gyakorlott a lányok vetkőztetésében,mert kettőt pislogtam és már le is húzta a cipzárt.Megmarkolta a ruha alját és áthúzta a fejemen.Nem szóltam rá,pedig ez már ment volna egyedül is.
-Kész is!-jelentette ki,miközben ledobta a ruhát a padlóra és újból szugerálni kezdett szemeivel.Tényleg nem tudom,hogy mit akar elérni...de van egy olyan sejtésem,hogy jó úton halad a célja felé.A mai nap képtelen voltam ellenállni neki,bármennyire is akartam.Próbáltam Niallre gondolni,és arra,hogy mit szólna ehhez az egészhez,de nem volt elég erős a lelkifurdalásom.Nem bántam,hogy megcsalom a barátomat...
-Köszönöm..-mondtam halkan.Hatalmas tenyerét a csípőmre tette,ma már másodjára,és közelebb húzott magához.
-Igazán nincs mit...-motyogta alig érthetően.Összeszorította a szemét és a homlokát az enyémnek nyomta.A szívem majd' kiugrott a helyéről a közelsége miatt.Kezeimet félve emeltem a nyakába,és becsuktam a szememet.Kész voltam arra,hogy megcsókoljon.A fenébe is,szerettem volna,ha megcsókol!!!Érezni akartam  száját a számon,tudni akartam,hogy tényleg azt váltaná-e ki belőlem,amire számítok!Nem állíthatom Niallt Harry elé,mert nem vagyok belé szerelmes.Azt még nem tudom,hogy Harrybe vagyok-e,de biztosan erősebbek az érzéseim iránta,mint Niall iránt!

Harry hirtelen kinyitotta a szemeit,lejjebb hajolt és egy nedves csókot lehelt az arcomra(??).
-Szerintem menjünk...-bökte ki.Kinyitotta a próbafülke ajtaját,ezzel végleg megszakítva a pillanatot és elindult a kassza felé.Ott álltam egymagamban,még mindig őrülten zakatoló szívvel,a csókomra várva.A csókra,amit nem kaptam meg.A csókra,amire mindennél jobban vágytam.A csókra,amiért képes lettem volna mindenemet eldobni.

 19:21

A haza vezető úton egyikünk sem szólt egy árva szót sem.Harry látszólag mélységesen bele volt merülve a vezetésbe,én pedig az elsuhanó házakat,fákat,autókat figyeltem nagy érdeklődéssel.A hatalmas Range Rover most olyan aprónak tűnt,hogy legszívesebben kiugrottam volna belőle.Igen,kínosan éreztem magam!Jobb lett volna,ha Harry bekapcsolja a rádiót,vagy tudom is én.Csak az a nagy csönd ne lett volna!!Így a plázától a lakásunkig tartó 10 perces út,egy örökkévalóságnak tűnt!

Amikor az autó leállt,és Harry leparkolt a házunk előtt,siettem,hogy mihamarabb kiszálljak.
-Hát akkor köszönöm,hogy elkísértél,majd még beszélünk!-hadartam,miközben már nyitottam is az ajtót.
-Várj!!-nyúlt rajtam keresztül és becsapta az ajtót.-Nem érdekel,hogy mi történik ezután,de én már nem bírom tovább!!-jelentette ki.Idegesen a hajába túrt és hatalmas szemeivel rám pillantott.
-Mit is??Nem tudom,miről beszélsz...-mondtam,mintha gőzöm sem lenne arról,hogy miről van szó.Pedig nagyon is jól tudtam.A közöttünk lévő izzásról beszélt...
-Ezt!!-vágta rá.Kicsatolta a biztonsági övét,áthajolt az én térfelemre és száját az enyémnek nyomta.Sejtettem,hogy a mai nap még megtörténik,de mégis váratlanul ért.Először nem csináltam semmit,de amint Harry ujjával végigsimított az arcomon,megtörtem.Becsuktam a szememet és visszacsókoltam.

*Harry szemszöge*

Az egész napos vibrálás kettőnk között,a tiltott érintések és pillantások az őrületbe kergettek.Nehezemre esett leállítani magam az öltözőben,hiszen egy szál fehérneműben állt előttem,de tudtam,ha megint elsietem,vége mindennek.És nem akarom,hogy vége legyen!

Az autóban volt elég időm gondolkodni.Újra végig futtattam az eseményeket a fejemben és rájöttem valamire.Egyszer sem utasított el!Nem lökte el a kezemet,amikor hozzáértem...Nem hajolt el,amikor közel hajoltam....Tegnap valami megváltozott kettőnkkel kapcsolatban.Egyre erősebbek az érzései irántam és erre Ő maga is rájött már.Akkor miért ne lovagoljam meg a friss hullámokat és cselekedjek?!

Amikor ki akart szállni az autómból gyorsan kellett döntést hozzak,nem volt időm tovább teketóriázni!
-Itt a soha vissza nem térő alkalom!Gyerünk Harry!-biztattam magam.-Várj!-nyúltam keresztül Beckyn és becsaptam az ajtót.-Nem érdekel,hogy mi történik ezután,de én már nem bírom tovább!!-közöltem vele.Ideges voltam,mert lehet,hogy éppen készültem mindent lerombolni.
-Mit is??Nem tudom,miről beszélsz...-mondta zavartan.Ó,dehogyisnem tudja!Mindennel tisztában van,csak nem akarja bevallani.De ha az kell,majd én megmutatom,hogy mire gondoltam!
-Ezt!-vágtam rá.Kikapcsoltam a biztonsági övemet,áthajoltam hozzá és megcsókoltam.

Megszólalni nem volt ideje,a meglepődéstől pedig csak ült,de nem tett semmit.Kétségbeestem!Ha nem csókol vissza,akkor baromi  nagy hibát követtem el!Próbáltam rávezetni a csókra,hüvelykujjammal gyengéden simítottam meg arcát,mire felsóhajtott és visszacsókolt.Ajka tökéletesen mozgott az enyémmel,pont,mint régen.Elvesztem benne és mindent kizártam,ami a fejemben ellenkezett a tettemmel.Csak rá koncentráltam és belemerültem a gyengéd csókba.Többet és többet akartam!

Lenyúltam az ő övéhez és azt is kikapcsoltam,hogy szabadabban tudjunk mozogni.Kezeit a nyakamba tette én pedig visszaültem a saját ülésembe,ezzel magam után húzva Őt is.Egy fél pillanatra sem váltunk el egymástól,miközben az ölembe mászott.Kezemmel megtámasztottam a hátát és gyengéden simogattam.Úgy csókolt,mint még soha.Ujjait a hajamba vezette és óvatosan markolta meg tincseimet.A vágy ott csillogott minden cselekedetében,levegő vételében,és mozdulatában.

Hónapok óta először éreztem újra a magaménak.Először voltam benne biztos,hogy a közös életünk,az együtt töltött percek még nem értek véget.Még csak most kezdődik minden!



TÁDÁ!!.:D Ennyi volna a rész!Remélem nem tartottátok túlságosan hosszúnak!.:) Ha így megfelelő volt,pénteken vagy vasárnap hozom a folytatást
"Emlékek 2.rész" címmel!.:P A véleményeket várom kommentben és remélem,hogy megérte várni erre a csókra...*.* :$$ Puszi!..<3