Sunshine In My Heart

55.fejezet

"Az idő múlik és az emberek változnak!"

Hi everyone!.:)
Először is nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat,valamint a 25 rendszeres olvasót!.:) Nagyon boldoggá tesztek!.<3 Szeretném veletek megosztani,hogy a következő pár fejezet nagyrészt Harry érzéseit fogja részletezni.Remélem tetszeni fog és egy kicsit jobban átérezhetővé teszem a főhősünk jelenlegi problémáját!.:) Jó olvasást mindenkinek,kérlek komizzatok!.:) Köszönöm!.<3

2014.November.17 (Hétfő)

23.30

*Louis szemszöge*

Niall alig pár perce közölte velem,hogy Becky a barátnője.Hirtelen azt sem tudtam,hogy én fiú vagyok-e vagy lány!Hogy a fenében lett Becky pasija?!És mi van Pollyval??Nem értettem semmit,amíg részletesen el nem magyarázta a helyzetet.És hát mit ne mondjak,nem volt valami jó hír!Teljesen megértettem,hogy Harry miért akadt ki annyira,hogy faképnél hagyta az egész társaságot.Mindenki így reagált volna a helyében.Sőt,én talán megbolondultam volna,ha Eleanor nem emlékezne rám!Szörnyű lehet az én Galambomnak!
-Na,majd beszélek a fejével.Ne aggódj Niall!-szóltam közbe,mivel már vagy 4x elmondta,hogy Harry mennyire,de mennyire dühös rá.
-Őszintén remélem,hogy sikerül meggyőznöd arról,hogy ez nem az én hibám!-hajtotta le szőke fejét.Tényleg nagyon bántotta a dolog.
-Nyugi van!Nekem mi nem sikerül?!!-legyintettem,miközben kinyitottam a bejárati ajtót.Még csak most értünk haza a kórházból,mivel Niall éhes volt és meg kellett állnunk kajálni.-Cukorborsóm!!Virágszálam!!Megjöttünk Galambom!!-kiabáltam,de nem jött válasz.-Harry,gyere már le!!-ordítottam el magam.
-A te cukorborsó-virágszál-Harryd,nincs itthon,akárhogy is üvöltözöl drága Lou!-jött le Polly a lépcsőn.Ez a lány állandóan rám szól,ha egy kicsit is hangosabban beszélek.Hallatlan!!
-Mi??Hát hol van??-kérdeztem meglepődve.Nem mondta,hogy készül valahova,ezért furcsáltam a dolgot.
-Éppen autóban,úton Holmes Chapel felé.-állapította meg Polly,miután vetett egy pillantást az órájára.-Azt üzeni,hogy ne aggódjatok.Kipiheni magát,lenyugszik és majd jön.Nem szeretné,ha zaklatnátok,mert nem fog hazajönni,amíg ő jónak nem látja.-tájékoztatott.Ekkor ért le a lépcső aljára,ahol már Niall várt rá.-Szia Niho!-puszilta meg a szőkeség száját.
-Szia Poll.-csókolt vissza.
-Oké..azt hiszem erre nem vagyok kíváncsi!Nem akarom látni,ahogy elkészül a kicsi Horan.-fintorogtam,amikor megelégeltem az igen hosszúra nyúlt csóktatát a lépcső alján.Mindenki elnevette magát,majd elindult a saját szobája felé.-Felhívom Harryt.-közöltem a többiekkel,mielőtt beléptem a szobámba.

Ahogy az ajtót magamra csuktam,kivettem a zsebemből a telefonomat és azonnal tárcsáztam Harry számát.Nem kellett sokat várnom,hogy fogadja a hívásomat.
-Mondjad Louis!-vette fel a második csörgés után.
-Semmi szia vagy valami?!Azt akarod,hogy megsértődjek?!-szóltam bele kicsit durcásan.
-Helló Louis!Mondjad!!-javította ki magát Harry,egy nagyobb sóhaj után.
-Na így már mindjárt jobb!-vigyorogtam,bár ő ezt nem láthatta.-Szia.-köszöntem én is.-Merre jár az én Báránykám?-tértem végre a lényegre.
-Úton Cheshire-be.-adta a tömör választ.Milyen bőbeszédű ma!
-Ezt már tudom.Inkább arról beszéljünk,hogy hogy vagy!-javasoltam,bár tudtam,hogy semmi kedve hozzá.
-Nem beszélhetnénk meg ezt később?Tudod,hogy nem szeretek vezetés közben telefonálni.Főleg nem vaksötétben!Nem hiányzik egy baleset a címlapokra.-magyarázta.
-Oké.De ha odaértél hívj fel.Úgysem halogathatod örökre!
-Majd reggel!Most leteszem,jó éjszakát!-köszönt el gyorsan.
-Jó éjt Galambom!-búcsúztam én is,majd letettem.

Nem beszélt valami sokat,nem mondta el,hogy mi bántja,mégis tudom,hogy nagyon ramatyul van.Én még soha nem láttam ilyennek.Amióta Becky része lett az életünknek,Harry minden lehetséges érzelmen átment már.Volt boldog,kétségbeesett,szomorú,mérges,nyugodt és bűntudatos is.Nem gondoltam volna,hogy valaha is szeretni fog valakit.Erre jött Becky és csak úgy,szinte egyik pillanatról másikra megtörtént a dolog.Pedig még csak azt sem mondhatjuk,hogy keresték a szerelmet.Nem...csak egymásba botlottak.Jókor voltak jó helyen.És most,ahelyett,hogy élveznénk a sors ajándékát,szenvednek.Nem lehetnek egymáséi,mert mindig történik valami.Először Hannah,utána a baleset,a kóma,majd az amnézia.Most meg ez a Niall-ös ügy.Én őszintén nem tudom, mit vétettek,de nyilvánvaló,hogy az univerzum sem akarja őket boldognak látni.Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek és minden mehet a régi kerékvágásban!

2014.November.18. (Kedd)

03:52

*Harry szemszöge*

Majdnem teljes 5 órám volt arra,hogy gondolkozzak és tisztázzam magamban ezt a lehetetlen helyzetet.Szeretem Becky,mindennél jobban,de nem vagyok képes látni,hogy mást "szeret".Nem vagyok elég erős ahhoz,hogy lássam mással van!Főleg nem úgy,hogy az egyik legjobb barátom az a "valaki más".Belegondoltam abba,hogy miért pont velem találkozott.Mi lett volna,ha azon a decemberi napon nem velem ütközik össze a mozi folyosóján,hanem Niallel.Bizonyára most nem lenne amnéziás és nem kellett volna 3  hónapot teljes tudatlanságban töltenie.Nem kellett volna annyit szenvednie,mert Niall soha nem bántotta volna meg.SOHA!!Valószínűleg jobban vigyázott volna rá,mint én.

De ebben az elméletben túl sok a "volna". Én hiszek abban,hogy okkal találtunk egymásra.Kell hogy legyen számunkra folytatás,még akkor is,ha jelenleg nem így látom.De a remény egy kicsiny szikrája még mindig itt pislákol a lelkemben és a szívemben,hogy még boldog lehetek Vele!Igenis lesz még olyan,hogy átölelem és megcsókolom,csak most éppen egy lejtő alján vagyunk.A lejtőkből általában ki lehet kecmeregni,igaz nagyon nehezen,de lehetséges.Leszünk mi még a hegy csúcsán is!

Fekete Range Roveremmel leparkoltam a feljárón,majd kiszálltam.Kinyújtóztattam  elgémberedett végtagjaimat,vettem egy nagy levegőt és kivettem az utazótáskámat a csomagtartóból.Előhalásztam a ház kulcsait a zsebemből és beengedtem magam.Igyekeztem csendes maradni,mert tudtam,hogy már mind alszanak,hiszen már majdnem hajnali 4 van.

Még jóformán ide sem értem,mégis valamiféle jó érzés kerített hatalmába.Az otthon érzése.Ismerős illatok,folyosók,tárgyak,emberek.A tudat,hogy minden a közelemben van,ami fontos volt nekem gyerekkoromban,megnyugtatott.

-Szia Dusty!Tudtad,hogy jövök igaz?Anya neked is elpletykálta,mi?-vettem fel fekete-fehér barátomat,aki a lábamhoz dörgölőzött és közben hangosan dorombolt.Mindig is imádtam a macskákat,de amikor Dusty hozzánk került rögtön tudtam,hogy vele különleges kapcsolatban leszek.Már az első pillanattól kezdve hozzám húzta a szíve.Pedig eredetileg Gemma kapta karácsonya.Mégis az én macskám lett,aminek senki nem örült engem és Dustyt kivéve.Következő tavasszal Gem kapott egy másik macskát,aki végül a nagynénémnél kötött ki,mert a nővérem allergiás lett rá.Hát...azt hiszem ennyit erről!-Anya hol van?-kérdeztem a világ legszeretetreméltóbb állatát.Lehet,hogy hülyének néztek,de isten bizony,mintha értené,amit mondok!Kiugrott a kezemből és kecses,hangtalan léptekkel a nappaliba ment.Követtem őt.A Tv be volt kapcsolva,de adás már nem volt benne,anya pedig a kanapén szuszogott a távirányítóval a kezében.

A látványa megmosolyogtatott,mert tudtam,rám várt,csak időközben elnyomta az álom.Valószínűleg kitakarította az egész házat,miután letettük a telefont.Biztosan nagyon elfáradt!

Halkan letettem a csomagomat és a kanapé mellé sétáltam.Óvatosan kivettem a kezéből a távirányítót,majd betakartam.Nem volt szándékomban felébreszteni,mivel így is későn aludhatott el.Én meg úgy is itt leszek egy darabig,szóval lesz időm panaszkodni.
-Gyere Dusty!-suttogtam a macskámnak,aki azonnal felfigyelt a nevére.-Menjünk mi is aludni.-kaptam fel.

Ölemben egy cicával és a vállamon egy táskával sétáltam fel az emeletre.Abba a helyiségbe,ahol 17 éven át hajtottam párnára a fejem.Azonnal elöntöttek az emlékek és nosztalgiázni kezdtem.Már jó ideje nem jártam itt,de minden olyan,mintha két órája hagytam volna el a házat.Anya mindig rendben tartja,arra számítva,hogy bármikor betoppanhatok,ha kedvem tartja.Bárcsak úgy lenne!Bárcsak mindennap megpuszilhatnám az anyukámat,és bárcsak minden este jó éjszakát kívánhatnék neki lefekvés előtt.Tudom,hogy már rég nem vagyok gyerek,de az ember életében egy anya a legbiztosabb dolog.Bármi történjék Ők mindig ott vannak a gyermekeik számára.Nem véletlen,hogy csak egy van belőlük!!És én azt az egyet is csak nagyon ritkán láthatom.Félre értés ne essék!Én nagyon imádom az életemet és szeretem,amit csinálok,de néha hiányoznak a hétköznapi dolgok.Reggel felkelni,együtt reggelizni a családommal,elmenni a pékségbe és estig sütni,kiszolgálni a vevőket.Hülyéskedni a nővéremmel és a barátaimmal,akik úgy szeretnek,ahogy vagyok,majd este haza jönni,vacsorázni és a macskámmal elaludni.Tudom,hogy már semmi sem lesz a régi és nem is akarom!Maradok a fellépésekkel,próbákkal és pletykákkal teli életemnél,mivel ott van az 5 legjobb barátom és a szerelmem!Semmi pénzért nem hagynám abba,amit csinálok!Szeretek kiállni a rajongóink elé és mindent beleadva kiénekelni még a lelkemet is!Ez vagyok és már nem leszek a régi!

Annyira fáradt voltam,hogy még fürödni sem volt kedvem.Csak levetkőztem és bebújtam a pihe-puha ágyikómba.Már majdnem aludtam,amikor a szobám ajtaja kinyílt,majd becsukódott.Dusty felemelte a fejét és figyelmesen leste azt,aki bejött rajta.
-Sicc innen Dusty!!-zavarta le suttogva Gem,amin elmosolyodtam,de nem szóltam egy szót sem.-Fent vagy még Öcskös?-kérdezte,miután bevergődött mellém az ágyba.Jól magára húzta a takarót,nekem szinte nem is hagyott belőle.Gemma mindig ezt csinálta!Hiába ő az idősebb,amikor félt,mindig hozzám jött.Rendszeres látogatója volt a szobámnak a viharos éjszakákon.Úgy tűnik én nyújtom számára a megfelelő biztonságérzetet.Ezen a gondolaton,megint elmosolyodtam.Jó újra itthon lenni.-Ne vigyorogj Töki!!Tudom,hogy még nem alszol!!-vádolt meg.
-Már hiányozott a "kedvenc" becenevem!Kezdtem megfeledkezni róla.-szólaltam meg végül,majd felé fordultam.
-Látod,milyen hasznos,ha haza tolod a segged?!-csipkelődött.
-Honnan tudtad,hogy én jöttem?Lehetett volna egy betörő is!-viccelődtem vele.
-Egy nővér mindig megérzi,ha az öccse a közelében van!!-adta a diplomatikus választ.
-Jah.Vagy csak hallottad,ahogy feljövök a szobámba és Dustyhoz beszélek.-cukkoltam.
-Igazából láttam a kocsidat a felhajtón,amikor lementem inni.-vallotta be.
-Háh,tudtam én!!Ismerd be,hogy tűkön ülve vártál!Azt lested,hogy mikor érek már ide!Ne is próbáld meg tagadni!-kötöszködtem tovább.Mind a ketten jól tudtuk,hogy így történt.Csipkelődünk egymással,mint ahogy az a testvéreknél szokás,de nagyon szeretjük egymást.És hiányzunk egymásnak,ha nem találkozunk!
-Talán...de mi van,ha a titkos szeretőmmel voltam,és azért nem aludtam eddig??-vágott vissza.
-Akkor most nem mellettem feküdnél!-válaszoltam rögtön.-Valamint az a "titkos szerető" nem biztos,hogy túlélné,ha reggel találkozik velem.Nem szeretem,ha az én egyetlen nővérem  közelébe fura alakok kerülnek,akiket  ráadásul nem is ismerek!-jelentettem ki.Soha nem voltam Gemma pasijaival jóban.Én is férfiből vagyok és tudom,hogy mik a szándékai egy fiatalnak.Általában csak egy egyéjszakás kalandra vágynak,amivel nincs is semmi gond,de a drága nővérkém nem képes ezeket a pasasokat felismerni.Már attól szerelmes lesz,ha valaki rámosolyog.Így rám marad az udvarlók kiselejtezése.Az egyetlen gond csupán az,hogy számomra senki sem felel meg neki!Legalábbis eddig nem volt ilyen.
-Jó,akkor holnap felhívom,hogy ne jöjjön amíg itt vagy!-hülyült tovább.A humora nem olyan,mint Louisé,de azért elmegy.A szócsatákban mindig kemény ellenfélre találok benne.-És mi a helyzet Beckyvel?Jobban van már??-váltott hirtelen témát.Azonnal elkomolyodtam,és már nem volt kedvem nevetni.Eszembe jutott,hogy mennyire hiányzik és kezdtem úgy érezni,hogy talán nem is kellett volna eljönnöm.
-Jól van.-rántottam meg a vállamat.
-Annak nagyon örülök,de valami akkor sem stimmel veletek!Máskor egy hónapig szervezed,hogy hazagyere két napra,most meg bepattansz az autódba és már itt is vagy.-magyarázta.
-Menjek el??-kérdeztem,hátha eltudom terelni a témát.
-Nem!Te is tudod,hogy nem azért mondtam!-csattant fel.-Ki vele!Összevesztetek?
-Nem...vele nem,csak Niallel.Beckynek kezdenek visszatérni az emlékei,ami nagyon jó.Viszont tegnap beugrott neki egy régebbi csókja Niallel és most azt hiszi,hogy az ő barátnője.-nyögtem ki végül.
-Ahh...-szólalt meg Gem egy perc csend után.-Értem.Ez nem jó...nagyon nem jó!És nem tudsz tenni valamit,hogy emlékezzen rád??
-Szerinted?!!Akkor nem hiszem,hogy veled feküdnék most itt!!-akadtam ki egy kicsit.Vettem egy mély levegőt,hogy lenyugtassam magam,majd folytattam.-Azért jöttem el,mert nem bírnám nézni,ahogy enyelegnek,még akkor sem,ha ez csak színjáték.Gemma...én még soha nem szerettem így senkit,mint Őt.Sokáig azt gondoltam,hogy tudom,milyen a szerelem.De az utóbbi hónapokban sikerült rájönnöm,hogy nem így volt.Csakis Beckynél éreztem eddig olyan leírhatatlanul gyönyörű érzéseket,tehát ezelőtt nem voltam szerelmes.Most az vagyok,erre nem lehetek azzal,aki mindezt kiváltotta belőlem!-mondtam szomorúan.
-Mondanám,hogy tudom,milyen,de akkor hazudnék.Csak elképzelni tudom,hogy mit érezhetsz.-simogatta meg a hajamat.-De most aludjunk.Majd holnap anyával segítünk a problémádon.

Azzal magára húzta a takarómat,amire csak morogtam egyet,de nem szóltam.Pár pillanat,múlva közelebb bújt és rám hajította a takaró egyik felét.Amikor csend lett becsuktam a szememet és próbáltam nem Beckyre gondolni.
-Hiányoztál Töki!-mormolta Gemma az orra alatt.Félig már aludt.Örültem,hogy végre itthon lehetek vele és anyával.Hátha az otthon melegének sikerül kiűzni a gondolataimat a fejemből legalább egy kis időre.

11:47

*Gemma szemszöge*

Már nagyon régen nem aludtam ilyen jól!!Azt a fajta biztonságot éreztem,amit csak egy testvér képes nyújtani.Ami nem pótolható semmivel!Harry mellett olyan aludni,mint egy nagy,dörmögős,meleg vérű macival.És pont úgy is terpeszkedik,mint egy medve!Most is arra riadtam fel a legszebb álmomból,hogy rám fekszik.
-Hé Töki!!Ne tehénkedj rajtam!!-löktem arrébb.De lehet,hogy egy kicsit túl nagyra sikeredett...
-Áúúú!!Ezt most miért kaptam?!!-sipítozott a földön ülve.
-Mert rám feküdtél!Amúgy meg ne fújd fel annyira,mert csak éppen megtoszojtottalak!Ne nyafogj!-legyintettem és visszadőltem az ágyba.
-ÉPPEN?!!-húzta fel a szemöldökét.-Eltört a seggcsontom!!háborodott fel.

Lassan és nyögdécselve tápászkodott fel,majd fájdalmas arckifejezéssel mászott vissza az ágyra.Lehasalt és a hátsó fertájára tette mindkét kezét.Amikor 3 perc elteltével sem szólalt meg,csak jajjgatott,kezdtem aggódni.
-Ennyire fáj??-hajoltam közelebb.Hirtelen megragadta a csuklóm,maga alá gyűrt és csikizni kezdett.Az én drága öcsikém az egyetlen a Földön,aki tudja,hogy hol vagyok csikis és ezt rendszerint ki is használja.A lábaimat a térde közé szorította,egyik kezével összefogta a csuklómat,szabad kezével pedig csikizett.Már majdnem megfulladtam a nevetéstől,de nem volt hajlandó abbahagyni.-Harry!!!!Ne..már!!!Nem...kapok...levegőt!!-préseltem ki magamból nagy nehézségek árán.
-Tessék!!Itt a levegőd!!-vigyorgott,majd elkezdett fújkálni,de még mindig terrorizált.Igyekeztem kiszabadítani az egyik kezemet,de sikertelenül.Az utóbbi időben rá kellett jönnöm,hogy mostmár Harry az erősebb.Sokkal erősebb,így semmi esélyem nincs ellene!Szabadon kínozhat,míg valaki meg nem ment! :D

-Jó re....-lépett be anya az ajtón,de a látványunk annyira váratlanul érte,hogy nem tudta mit szóljon hozzá.Biztos azt hitte,hogy Harry egyedül lesz bent a szobájában.Hát...tévedett!-Harry!Mássz le a nővéredről!És Gemma!!Ne visítozz!!-szólt ránk.
-De anya!!Ő kezdte az egészet!Úgy lelökött az ágyról,hogy még mindig fáj a fenekem!!-nyafogott Harry,miközben elengedett és leszállt rólam.
-Az azért volt,mert rám feküdt!És amúgy is ő hitette el velem,hogy eltörte a seggcsontját!-magyaráztam anyának.-Tudod,hogy megijedtem?!!!-néztem Harryre,miközben próbáltam pótolni az előbbi oxigén hiányt.
-Az volt a cél!!-vigyorgott Harry.
-Te kis szemtelen!!Gyere csak ide!!Most visszakapsz mindent!!-vetettem rá magam.
-Gyerekek!!Hagyjátok már abba!!-szólt ránk megint anya.Oda sietett hozzánk,rátérdelt az ágyra és felénk nyúlt azzal a céllal,hogy szétszed bennünket.De mi annál sokkal ravaszabbak vagyunk!Elég volt egy közös pillantást váltanunk és rögtön egy oldalra kerültünk.Egy gyors mozdulattal berántottunk közénk anyát és közös erővel csikizni kezdtük.-Jajj!!Ne már!!Gemma!!Harry!!-nevetett.Nem tartott sokáig a kínzása,ugyanis pár perc után mind a hárman fáradtan terültünk el Harry ágyán.Annyira jól éreztem magam!Egy kis időre újra gyerek lehettem!

Mielőtt Harry elköltözött itthonról,rendszeresen tartottunk ilyen "csikizőversenyeket",de amióta elment,ilyenekre már nem került sor.Az életünk egyhangú lett Harry nélkül.Soha nem gondoltam volna,hogy távol fog élni tőlem,saját karrierrel,híresen.Mindig úgy hittem,hogy az én apró,törékeny öcsikém marad,akire nekem kell vigyáznom.De Harryből erős és kitartó férfi lett,akinek nincs szüksége rám.A világot járja,új embereket ismer meg,új helyeket fedez fel,és azt csinálja,amint igazán szeret.Nagyon büszke vagyok rá,amiért nem hagyta elszállni az álmait,de azért néha belegondolok,hogy mi lett volna,ha itt marad.Valószínűleg pékként dolgozna a helyi pékségben és mindennap haza járna hozzánk.Nem lett volna jó neki az az élet.Ő arra született,amit most csinál.Egy cseppnyi lámpaláz nélkül áll ki rajongók százezrei elé,és boldog.Már semmi sem lesz ugyanolyan,mint gyerekkoromban és ebbe bele kell törődnöm.Apa éli a saját életét,Harry felnőtt lett,anya újraházasodott,én meg lediplomáztam.Az idő múlik és az emberek változnak!Ez az élet  rendje!

*Harry szemszöge*

-Várjatok itt!!Meg ne mozduljatok!!-pattantam fel anya és Gemma mellől.Értetlen tekintettel követték a lépteimet a bőröndöm felé,de amint elővettem a fényképezőgépemet,megvilágosodtak.-Mondjátok,hogy "CSÍÍÍÍZZ"!-álltam meg az ágy előtt.Összebújtak és szófogadóan mosolyogtak a kamerába,amíg ellőttem a fényképet.

-Ez mire volt jó??-kérdezte Gemma mosolyogva.Rengetegen említik,hogy egyforma a mosolyunk,bár én ezt soha nem vettem észre.
-Megörökítettem kettőt,a három legfontosabb nő közül az életemben.-mosolyogtam rájuk,majd magamhoz öleltem őket.Már nagyon hiányoztak nekem!
-Nem akarom elrontani a kedved,Drágám...-szólalt meg anya,miután elengedtem őket.Nagyon is jól tudtam,hogy mi fog következni.-Mi történt,hogy ilyen hirtelen haza jöttél?-bökte ki.
-Becky...azt hiszi,hogy Niall barátnője.Már így is ki voltam akadva a kóma miatt,de amikor Niall bejelentette nekem ezt,akkor végképp betelt a pohár.Jól összevesztem vele,habár tudom,hogy nem az ő hibája ez az egész.Nem akartam mással is kiabálni,ezért autóba pattantam és meg sem álltam idáig.-meséltem el tömören.
-De miért nem beszélted meg vele rendesen?És egyébként is!Miért nem mondjátok el Beckynek az igazat?-értetlenkedett Gemma.
-Ha megtehetném,már rég nem lenne ilyen problémám!-csattantam fel,kissé idegesen.-Sajnos nem olyan egyszerű a helyzet,mint amilyennek tűnik.Az orvos azt mondta,hogy nem szabad leterhelni azzal,hogy elmondunk neki mindent az életéről.Magától kell rájönnie,mert különben megint baja lehet.Tényleg igyekeztem türelmes lenni,ami egészen idáig teljesen jól ment.Csak tegnap eszébe jutott az a hülye csók és most minden felborult.-magyaráztam.-Félek,hogy esetleg egymásba szeretnek a nagy színjáték közepette.Akkor velem mi lesz??Mi lesz,ha egyáltalán nem fog emlékezni rám??-kérdeztem.Kezdett rajtam eluralkodni a pánik és azon gondolkodtam,hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet haza jönni.Lehet,hogy pont ezzel adok Niallnek lehetőséget,hogy Becky belé szeressen!Óh,jajj...
-Semmi baj Kicsim!-simogatta meg anya a hajamat.-A szerelem nem tűnik csak úgy el!Semmilyen kóma nem képes egy lány szívéből kiverni az első szerelmét,hidd el nekem!És,ha jól tudom,akkor Beckynek te vagy az első igazi szerelme.És tudod mit?Én bízom benne,hogy az utolsó is!Szóval ne aggódj!Minden rendbe fog jönni köztetek!-vigasztalt.
-Igen!És amúgy is,mi van akkor,ha nem emlékszik rád?!Tegyél róla,hogy új emlékei legyenek veled kapcsolatban.Akkor már nem lesz szüksége a régiekre,mert ott lesznek vele az újak.Ha egyszer beléd szeretett,ki mondja,hogy nem teheti meg másodjára,vagy harmadjára?!-mosolygott rám Gemma.
-Köszönöm!-öleltem meg őket megint.

A szívem megkönnyebbült,hogy kibeszélhettem magamból,azt ami a szívemet nyomja.De még mindig fáj ez az egész!Sokszor belegondolok abba,hogy a baleset nélkül mi lenne velünk.Valószínűleg mindennél boldogabb lennék vele és lehet,hogy már rég eljegyeztem volna.Most viszont egy helyben toporgunk,hacsak nem hátra felé araszolunk!És ha lenne bármi,amivel segíthetnék a helyzeten megtenném.De a szerelemhez két ember kell...most csak én vagyok,egyedül!

15:29

Miután megebédeltünk úgy döntöttem,hogy sétálok egyet.Több,mint egy órája jártam az utcákat,amikor elérkeztem a pékséghez,ahol régen dolgoztam.Annyira furcsa belegondolni,hogy alig 4 évvel ezelőtt még egy normális tinédzser voltam,aki a zsebpénzét kenyér gyúrással kereste.Az itt töltött időre mégis boldogan emlékszem vissza,hiszen a többi dolgozóval olyanok voltunk,mint egy nagy család.A pékség volt a második otthonom!

Végül úgy döntöttem,hogy bemegyek.És mivel nem volt semmi dolgom,valahogy amúgy is el kellett foglalnom magam.
-Hahó!!Na ki van itt??-ugrottam be az ajtón,ezzel minden bent tartózkodóra a szívbajt hozva.
-Nocsak!!!Jól látok??A híres Harry Styles ránk is szakít egy keveset a drága idejéből??-sietett elém mosolyogva Sarah,az egyik hölgy,aki már nagyon nagyon régóta a pékség dolgozója.
-Ugyan Sarah!Tudod,hogy jövök,amilyen gyakran csak tudok!-öleltem meg.
-Hiányozott már nekünk a mi kis Tehetségünk!-ölelgetett meg Alise is.
-Örömmel hallom,ugyanis úgy terveztem,hogy maradok egy ideig.És...még be is segíthetek,ha gondoljátok!-mosolyogtam rájuk.
-Hát..nem biztos,hogy jó ötlet!!Lehet,hogy már rég elfelejtetted,hogyan kell bekapcsolni a sütőt!Nemhogy a tészta recepteket!-viccelődött Sarah.
-Ne becsüljetek annyira alá!-kacsintottam rájuk.

Felkaptam magamra a bordó köpenyt,majd nekikezdtem a sütögetésnek.Mindig is élveztem pékként dolgozni.Sok kosz,móka és kacagás!Itt mindig meghallgatnak,és közben nem kell arra figyelnem,hogy mit mondok.Azt mondják,hogy az idős nők,mind pletykásak,de ez egyáltalán nem így van.Sarah,Alise és Barbara is elmúlt már 50 éves,mégis megtartják maguknak a titkaimat.Nem kell attól félnem,hogy másnap a címlapon látom vissza,amit nekik mondtam!