Sunshine In My Heart

57.fejezet

"A gyávaság biztos jele.."

Helló Bananas!!.:D

Megkaptam a kért komikat és pipákat!Nagyon szépen köszönöm,tényleg nagyon aranyosak vagytok!.:) Itt a rész,remélem tetszeni fog!.:) (De ne felejtkezzetek meg nyomot hagyni magatok után! :P )

Jah..és ha már itt vagyunk,szeretném megkérdezni tőletek,hogy mit szólnátok ahhoz,ha elkezdenék fordítani egy angol fanfiction-t?Nem az a sablon sztori és nekem kifejezetten tetszik.:) Már felvettem a kapcsolatot az eredeti íróval,mihelyst visszaír már tenném is fel a részeket.Persze csak,ha van rá érdeklődő!.:) Írjátok le komiban a véleményeteket,kérlek!.:) Köszönöm!Jó olvasást Drágák! <3 :*

2014.December.3. ( Szerda)

/2 héttel később/

13:16

*Becky szemszöge*

Múlt hét pénteken végre haza engedtek a kórházból.Persze csak azután,miután megesküdtem nekik,hogy vigyázok magamra és rendszeresen meglátogatom őket.Voltak egy páran,akik még meg is siratták az eltávomat.Nagyon megszerettek és el sem hitték,hogy túl éltem azt a csúnya balesetet "egy kis emlékezetkieséssel",ahogy ők mondják.Szerintem ez nem csak egy kis memória zavar volt,de mindegy.A lényeg,hogy végre nem kell bámulnom a kórház egyhangú falait!

És..azonfelül,hogy a saját személyes tárgyaim vesznek körül,és végre a saját ágyamban aludhatok,az emlékeim nagy része is napvilágra tört.Emlékszem anyára,apára,az öcsémre,az összes rokonomra.Az iskolás éveim főbb eseményei is bevillantak és a legjobb barátnőm is újra az,aki volt.Emlékszem rá!Amióta felébredtem a kómából,először érzem azt,hogy nem vagyok egyedül.Itt van velem a családom,a barátaim,Polly és hát a One Direction-ös srácok.Kivéve Harryt....Potosan két hét telt el azóta,hogy utoljára láttam.Nem jött be a kórházba meglátogatni,nem hívott,sőt még csak Sms-t sem írt.Furcsa módon hiányolom, és érdekel,hogy mi lehet vele.Néha úgy érzem,hogy jó lenne,ha itt lenne velem,hogy elmondjam neki,mennyire örülök.Valamiért megszeretném osztani vele a boldogságomat.És abszolút nem értem,hogy miért!Alig beszéltem vele valamit,és mégis ezt érzem.Pár napja megkérdeztem Pollyt,hogy miért lehet....de nem válaszolt.Megint csak kisiklott a válaszadás alól.Próbálkoztam a fiúknál is és érdeklődtem Harry holléte felől,de Pollyhoz hasonlóan ők sem voltak hajlandóak egy szót sem megosztani velem.Azt mondják,hogy "fontos dolga van,majd jön!"

És ha nem lenne elég a Harry iránt érzett különös aggodalmam,van más is!Két hete folyamatosan kapom a névtelen leveleket.Még mindig nem jöttem rá,hogy ki lehet a titkos hódolóm,de nem merem megmutatni senkinek.Főleg,amióta Niall biztosított arról,hogy tényleg együtt járunk.Milyen lenne,ha közölném vele,hogy valaki próbál elcsábítani tőle,és igencsak jó úton halad felé.Azt hiszem az hazavágná a kapcsolatunkat,ami még szinte el sem kezdődött.Rejtegetem előle a leveleket,de már nem sokáig fog menni.Lassan le fogok bukni!Szegény Niall!Nem elég neki,hogy a barátnője nem emlékszik rá,még mással is versenybe kell szállnia.Inkább eldugdosom a leveleket a fiókjaim legmélyébe,ha ezzel megóvhatom a fájdalomtól és a csalódástól.Hátha nem jön rá...


*Niall szemszöge*

Két hét telt el azóta,hogy a házunk Harry-mentes övezetéé változott.Sehogy sem bírjuk rávenni,hogy jöjjön vissza Londonba és beszéljük meg a dolgot.Valami kifogást mindig talál,amiért ott kell maradnia.Pedig igazán jó lenne,ha összeszedné magát,mert én már nem sokáig bírom ezt a helyzetet.Tényleg nagyon szeretem Beckyt és segíteni akarok neki,de  NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES!!

És bebizonyosodott,hogy az orvosoknak nincs igazuk!Hiába mondták,hogy egy hét és teljesen helyre áll a memóriája,nem úgy lett.Jó...mondjuk nincs okom panaszkodni,mert tényleg rengeteg dolog az eszébe jutott.Csakhogy a lényeg az nem tartozik ehhez a rengeteg mindenhez...Még mindig nem emlékszik arra,hogy Liam,Louis,Zayn és én is nagyon jó barátai vagyunk.És azt sem tudja,hogy Harry az igaz szerelme!De kérdem én!Hogy jönne rá,ha a mi drága Haroldunk elmenekül,ahelyett,hogy visszahódítaná magának??!

Nem tehetek róla,de bennem már az is felmerült,hogy talán nem is volt ez olyan nagy szerelem a részéről,mint ahogy azt állította.Lehet,hogy csak tetszett neki az az új érzés,amit Becky nyújtott neki.Lehet,hogy csak ki akarta próbálni magát egy tartós kapcsolat egyik fele ként.De azt is el tudom képzelni,hogy Holmes Chapelben összetalálkozott egy csajszival és most vele vigasztalódik.Ugyanakkor az is lehet,hogy én tévedek!Sőt,valószínűleg így van és Harry csak egy kevéske nyugalomra vágyott .Bárhogy is van,jó lenne,ha haza jönne!Egyre nehezebbé válik azt tettetni,hogy szerelmes vagyok Beckybe.Főleg úgy,hogy most már emlékszik Pollyra!

Mindezeken felül Poll is nehezen viselni ezt az időszakot.Végre visszakapta a legjobb barátnőjét,de nem ér vele sokat,mert nem beszélheti meg vele a szerelmi ügyeit.Legalábbis gondolom,hogy a lányok azt szokták csinálni.Egymás kedvéért csinálnak a bolhából elefántot,ezzel bajba keverve minket,ártatlan férfiakat.Nem értem a női logikát,de szerencsére a nők sem értik a férfiakét!Akkor aztán tényleg gondban lennénk!.:D

De mindegy is!A lényeg,hogy valamilyen módon túl kellene lépjünk ezen az állapoton,mert ha így folytatjuk,senki nem fog haladni sehová!A megoldás pedig a szerelem lesz!Méghozzá Becky szerelme,de nem irántam!Valaki más iránt!Engem az sem zavarna,ha abba a "titkos" hódolóba habarodna bele.Szegény Beck azt hiszi,hogy nem tudok a levelekről.Pedig már az elsőnél rájöttem,mert elszólta magát.Nagyon aranyosan megköszönte a szerelmes szavakat,a leírt érzéseimet.És mondanom sem kell,hogy azt sem tudtam miről van szó!!De természetesen olyan okos és cseles vagyok,hogy nem szóltam el magam.Szerintem Harry irányítja a dolgokat a háttérből!Remélem,hogy így van,mert ha csak úgy itt hagyott a szarba,akkor jól seggbe lesz rúgva a csinos kis popsija!!

14:40

*Harry szemszöge*

-Szia Matt!-köszöntem régi,jó barátomnak.
-Csá Harry!Még egy levél?Haver,te tényleg belezúgtál abba a csajba,mint vak ló a gödörbe!-röhögött,miközben belépett a házba.-Mondjuk tényleg gyönyörű és...-kezdett bele vigyorogva,de a mondat végét elharapta a szúrós tekintetem láttán.Nem tudom,hogy mit csináltam volna,ha megjegyzést tesz a kerek idomaira vagy valami hasonló.Mostanában kicsit túl hamar jövök ki a sodromból.-Bocs Harry!-köszörülte meg a torkát.

Matt egy régi barátom,akit még a banda előtt ismertem.Mindig is nagyon jóban voltunk,szinte ő volt a legjobb barátom,amíg nem jött Louis és a többiek.Azonban amióta elköltöztem itthonról kissé elhanyagoltuk egymást.De még mindig számíthatok rá.Amióta eljöttem Londonból,ő viszi el a leveleimet Beckynek.Tényleg rendes srác!
-Attól mert minden egyes alkalommal megjegyzed,hogy szeretem Beckyt,nem fognak elmúlni az érzéseim.Igen,benőtt a fejem lágya,szerelmes lettem,leteszem a boxkesztyűt és kiállok a ringből.Mit akarsz,hogy mondjam még??-nevettem el magam.
-Nem kell sehogy!Felfogtam,csak éppen nem hiszem el,hogy van,aki megmarad melletted.Te soha nem voltál az a kitartó típus!Most meg szerelmes leveleket küldözgetsz az amnéziás barátnődnek!Ez lesz a kilencedik alkalom!!-nevetett ki.
-És az utolsó is egyben!-mosolyogtam rá,miközben a kezébe nyomtam a fehér borítékot.
-Ezt mondtad 5 levéllel ezelőtt is!-röhögött.-De no para!Totál ráérek postást játszani!-rántotta meg a vállát.Ezt valószínűleg azért mondta,mert nincs munkája.Ha túl leszek ezen az egészen,szólni fogok az érdekeiben.Ezzel köszönöm meg a segítségét.-Na akkor megyek is,hogy a te Tubicád minél előbb a kezében foghassa a leveledet.Mostanában szinte kikapja a kezemből,olyan türelmetlen.Igazán nem lenne szép dolog megvárakoztatni!Szóval pá!Majd beszélünk!-intett és már ment is.

-Már megint Matt volt az?-érdeklődött Gemma.Bólintottam egyet és leültem a kanapéra.Megfogtam az egyik újságot és fellapoztam.-Nem gondolod,hogy ez gyáva viselkedés??-kérdezte nővérem megtörve a csendet.
-Hogy mi??!-húztam fel a szemöldökömet.Azt hittem,hogy rosszul hallottam.
-Gyáva vagy Töki!!-ismételte meg újból.-Ahelyett,hogy odamennél és megmondanád neki,hogy szereted,itthon sóvárogsz utána és szegény Mattet ugráltatod a leveleiddel.Te soha nem voltál ilyen,szóval most nem tudom mi ütött beléd!Az én Öcsém mindig kiállt magáért és nem csak úgy hagyta elveszni a dolgokat!Szóval kifejezetten ürülnék,ha összekaparnád magad,mert így nem fogod visszakapni Bevkyt!Hogy tudja,hogy kibe szeret bele,ha a leveleid névtelenek?!Ez az egész csak menekülés,a gyávaság biztos jele!-osztott ki.
-Ne mondj nekem ilyeneket,mert ez bonyolultabb,mint amilyennek tűnik!-vágtam oda az újságot az asztalhoz.-Te semmit nem tudsz a levelekről,az érzéseimről,Beckyről meg főleg dúsztod sincs!!Legyél szíves nem piszkálni,mert nem voltál még soha olyan helyzetben,mint amilyenben most én vagyok!Tisztában vagyok vele,hogy a dolgok nem éppen állnak jól,de nem tudom,hogy mi mást tehetnék még anélkül,hogy ellenszegülök az orvosainak!Legközelebb gondolkozz is,mielőtt felmérgelsz!!!-csattantam fel,majd felugrottam a kanapéról,és mérgesen vágtattam a szobámba,ahol aztán jól becsaptam az ajtót.

Háttal feküdtem az ágyamon,és bámultam a plafont.Gemma szavai jártak a fejemben.:"Gyáva vagy....Az én öcsém nem volt ilyen...Nem fogod visszakapni Beckyt...Ez az egész csak menekülés..." Nem kellett sok iő ahhoz,hogy ráébredjek arra,mennyire igaza van Gemmának!
-Egy gyáva alak vagy Harry Styles!-suttogtam magamnak.Gyáva vagyok,amiért itt bujkálok,ahelyett,hogy odamennék életem szerelméhez és szembesíteném a tényekkel.És egyébként is!Ki a frászt érdeklik az orvosok?!!Ők soha nem tudnak semmit!Mindig csak a bajt okozzák a buta tanácsaikkal.Én meg voltam olyan hülye,hogy még hallgattam is rájuk!Vissza kell mennem Londonba!Olyan hamar,amilyen hamar csak lehet!

Vigyorogva ültem fel az ágyon és már mentem is a szekrényhez.Előkaptam a bőröndömet és belehajigáltam a cuccaimat,amiket hoztam.Felkaptam magamra a kedvenc farmeromat és egy egyszerű fehér pólót,majd megragadtam a bőröndömet és levágtattam a földszintre.

-Hát te??-nézett rám anya nagy,kerek szemekkel.
-Hála az én nővéremnek megvilágosodtam!Visszamegyek Londonba,hogy visszaszerezzem Beckyt!-magyaráztam,miközben a cipőmet húztam fel.
-De így?Ilyen hirtelen?-aggódott anyukám.-Gemma!Mit mondtál az öcsédnek?!!-kérte számon.
-Tessék??-jött be Gem az előszobába,gondolom nem hallottam anya előző kérdését.-Jéé...Nem csak hatott rád a beszédem?!-vigyorgott rám.Felvettem a kabátomat,mivel már igencsak hideg idők jártak.
-De,képzeld!-mosolyodtam el én is.-Majd hívlak benneteket,ha történik valami.Vigyázzatok magatokra és Dustyra.-puszilgattam meg őket.-És köszönöm Gemma!-öleltem magamhoz.Hiányozni fognak..
-Szívesen te lökött,csak menj már!Sok sikert!!Legközelebb csak akkor jöhetsz,ha az esküvői meghívót is hozod!-kacsintott rám.
-Csak ne szaladjunk annyira előre!-nevette el magát anya.-Kérlek vigyázz az úton.Eléggé csúszik!-simogatta meg az arcomat.
-Jajj..te is tudod,hogy biztonságosan vezetek!-mosolyodtam el.-Sziasztok!-köszöntem nekik.Betettem a csomagomat a csomagtartóba,majd megkerültem a kocsit és beszálltam.Amíg ki nem kanyarodtam a felhajtóról,integettem nekik.

Már csak pár óra és újra láthatom Őt!Bárcsak mindent helyre tudnánk hozni!

21:16

*Becky szemszöge*

-Biztos nem baj,hogy egyedül hagylak??-kérdezte Niall az ajtóban állva.
-Nem,dehogy.Menj csak nyugodtan,én elleszek!Majd megnézek egy csöpögős,romantikus filmet,aztán alszok reggelig.Holnap meg úgyis látlak.-magyaráztam neki mosolyogva.
-Rendben van,de hívj,ha bármi történne.Szeretlek!-ölelt magához.
-Én is téged!-pusziltam arcon.Néztem,ahogy zsebre dugott kézzel elsétál,majd bementem,mert kezdtem fázni odakint.

Igaz,hogy nem szeretek ezóta egyedül lenni,amióta emlékszem arra a betörős esetre,de most kifejezetten örültem neki,hogy üres a ház. Polly elutazott Párizsba az anyukájához,mert már nagyon hiányzott neki.És amíg engem pesztrált,nem igazán volt ideje másra,szóval most kipiheni magát.Az én szüleim is vele tartottak,hiszen Ricknek folytatnia kell a sulit.Hiába szerettek volna itt maradni velem,nem tudtak.Tehát a ház csak az enyém!!

Ami jó,mert nem zaklat senki,amíg elolvasom a ma érkezett levelemet.Hogy őszinte legyek,már várom az érkezésüket,mert olyan szép dolgokat ír benne az a valaki.Egyszer annyira megnevettetnek a szavai,hogy levegőt is alig kapok,utána meg annyira szomorú dolgokról ír,hogy sírhatnékom van tőle.Fogalmam sincs,hogy miért reagálok ilyen érzékenyen.Ezek csak levelek!Ráadásul azt sem tudom,hogy kitől!Ez az egész nevetséges...de mégis érdekel.Néha már saját magamon sem tudok eligazodni!

A legfrissebb levelet kivettem a kanapé párnái közül.Persze nem a kanapét használom irattartónak,csak amikor megkaptam a "postástól"-ugyanaz az a fiú,aki az első levelet is hozta-pont itt volt Niall.Valami rejtekhelyet találnom kellett és mivel a kanapé mellett álltam,az volt a legkézenfekvőbb.A lényeg,hogy nem buktam le.Még...

Leültem a puha kanapéra,felhúztam a lábaimat,felbontottam az aprócska borítékot és kíváncsian olvasni kezdtem.

(ZENE) :)
"Kedves Becky!

Ez már a kilencedik alkalom,hogy papírra vetem az érzéseimet.Tudom,hogy nem csinálhatom ezt örökké,és abban sem vagyok teljesen biztos,hogy elolvasod őket.Mégis jó kiadni magamból mindent...

Ahogy telnek a napok,egyre jobban hiányzol és rájövök,hogy téged szeretlek a világon a legjobban!De mégsem tudok feléd egyetlen lépést sem tenni,mert....nos azért,mert egyes dolgok az utamba állnak.Ott van például a tény,hogy barátod van.Már ez alapjában kiejt engem a versenyből.De ha tudnád,hogy mennyi mindent tudok,amit te nem!Annyi mindent tudnék mondani,hogy nem érdekelne mi van a jelenlegi barátoddal.Én lennék a mindened!!Nem kellene osztoznom rajtad!

Néha,amikor elkezdek írni,belegondolok abba,hogy mi lehet a véleményed.Tegyük fel,hogy minden egyes szavamat elolvastad.Mit gondolsz róla?Mert én néha úgy érzem,mintha valami nyálas szappanopera főszereplői lennénk.És talán nem állok messze az igazságtól..De tudod mit??Nem is lenne olyan rossz,mert azoknak a filmeknek mindig happy end a vége és a szerelmesek egymásra találnak.:) Én is csak erre várok!

Tudom,hogy ez nem lesz egy rövid folyamat...De talán tudok segíteni neked,hogy visszaemlékezz.Elárulok még egy részletet rólunk.Én tanítottalak meg úszni a nyáron!Nagyon féltél a víztől és azt állítottad,hogy eddig még senki nem járt sikerrel a tanításodat illetően.Talán azért,mert nem bíztál bennük!De bennem igen,ezért sikerült megtanítanom téged az úszás fortélyaira.Annyira elveszettnek érezted magad,láttam a szemedben,hogy félsz,mégis megpróbáltad a kedvemért.Tisztán emlékszem rá,ahogy kezeiddel átkulcsoltad a nyakamat és éreztem,ahogy remeg a kezed.Odahajoltam és a füledbe súgtam:"Vigyázok Rád!",te pedig rögtön megnyugodtál.

És tudd,hogy ez tényleg így is van!Azért,mert most nem vagyok ott Veled,mindent felügyelek és nem engedem,hogy bántódásod essen.Bennem mindig megbízhatsz!Mindig ott leszek neked,ha szükséged lesz rám.És talán akkor is amikor nem....:) 

Igyekszem helyre hozni a dolgokat körülöttünk,de egyedül nem megy.A te segítséged is kelleni fog hozzá.Gondolj Rám!Gondolj arra a fiúra,aki leírja neked az érzéseit félredobva férfiúi büszkeségét.Csak próbálj emlékezni Rám és akkor minden helyre áll!Újra olyan lesz az élet,mint régen!

SZERETLEK!!"

Ennyi....mindössze 5 bekezdés,de annyira szívszorító.Tudni,hogy valahol a világban van valaki,aki törődik velem.Egy kétségbeesett fiú,aki minden lehetséges eszközt megragad,hogy az eszembe jusson.Mindent,kivéve,hogy idejön és felfedi a kilétét.Mert hiába tudok,meg egyre több dolgot a kapcsolatunkról,ha nem látom nem fog eszembe jutni.Érzem,hogy nem!

Pedig minden levéltől egy kicsit tájékozottabbnak érzem magam.Mindig rávilágít valami apróságra,amivel egy kicsit közelebb kerül hozzám.Már tudom,hogy egy moziban találkoztunk...hogy tudtam ki ő,mielőtt személyesen megismerkedtünk volna...hogy mind a ketten imádjuk a cicákat,ezért mindig van miről beszélni...hogy mindig mosolyt csalok az arcára....hogy a barátnője voltam.....hogy csókolóztunk...most pedig,hogy ő tanított úszni.Mind-mind olyan dolgok,amikre ő emlékszik,én nem.Olyan dolgok,amiket bárkivel átélhettem volna,mégis tudom,hogy ez a Valaki különleges szerepet játszik az életemben.

A fejemet a térdemre hajtottam,a levelet pedig magam elé tartottam.Kétségbeesetten próbáltam visszaemlékezni.Valamiért segíteni akartam neki,megakartam könnyíteni a fájdalmát,emlékezni akartam.Mély lélegzeteket vettem,miközben újra és újra végig olvastam a sorokat.Azt hiszem próbáltam memorizálni minden betűt.Erősen összeszorítottam a szememet,igyekeztem máshová kerülni gondolatban.Elképzeltem,amint a mély vízben állok az "ismeretlen idegen"-nel.A kezeimet a nyakába dobom,ő pedig közel hajol és azt suttogja,hogy vigyázni fog rám.

Csengettek.
-A fenébe!!-mérgelődtem.Már annyira közel voltam!Szinte éreztem az érintését,amint a derekamra helyezi hatalmas kezeit.-Megyek!!-kiabáltam,ezzel végképp elűzve az emlékkép valóságát.Egy gyors mozdulattal visszadugtam a levelet a kanapé párnái közé,ügyelve arra,hogy ne gyűrjem össze,majd az ajtóhoz csoszogtam.Az előszobában rápillantottam az órára.Niall alig 5 perce ment el.
-Mit hagytál itt Niall?-kérdeztem mosolyogva,miközben kitártam az ajtót.