Sunshine In My Heart

54.fejezet

"Nagy vihar van készülőben!"

Helló!
Itt vagyok a következő résszel!.:) Most nincs különösebb hozzáfűzni valóm!.:) Jó olvasást,remélem tetszeni fog!.:) <3 Komizzatok kérlek!.:))

2014.November.17. (Hétfő)

20:17

*Becky szemszöge*

Végre vége a horror filmnek!És hát fogalmazzunk úgy,hogy gusztustalan volt!Nem is azzal volt a baj,hogy ijesztő,hanem a sok vérrel meg egyéb finomságokkal.Fúj!Nem is tudom,minek fogtam bele!Még jó,hogy a fiúk itt maradtak,mert egyedül nem bírtam volna végig nézni!Hol Harry,hol Niall mellkasába fúrtam bele a fejemet,hogy ne lássam a történteket.Harry illatától szinte elszédültem és amikor a kezét a vállamra rakta,valami ismerős érzés fogott el.Biztos régebben is csinált ilyesmit,így nem is vertem nagy dobra.Megnyugtatott és ez volt a fontos.Viszont azon csodálkoztam,hogy Niall ölelése valahogy nem volt olyan védelmező.Inkább,mint egy testvér,vagy egy barát.Furcsa volt,de nem volt időm agyalni ilyeneken a félelem miatt,amit a film hozott ki belőlem.Igen,be voltam szarva,de azért még mindig jobban bírtam,mint Louis.Egy lány is megirigyelhetné a sikítását!!Brutál magas hangok jöttek ki  a száján néhány jelenetnél.Rám meg persze mindig a szívbajt hozta.

Majdnem teljesen el tudtam magam engedni a közelükben és már aligha tekintek rájuk úgy,mint világhírű szupersztárokra.Mostmár emlékszem arra az érzésre,ami a barátság.Barátként kezelem őket,így sokkal könnyebb a velük lenni.Egy baj volt csak!Niall....Még mindig nem igazán tudom hová tenni azt a csók dolgot.Sokáig gondolkodtam rajta,de végül úgy döntöttem,beszélek vele.Már nem bírom ezt a tétlenséget és bizonytalanságot.És ki tudna jobban felvilágosítani a történtekről,mint maga Niall?! Senki,tehát beszélnem kell vele!
-Öhm...Niall!Beszélhetnénk??-böktem ki gyorsan mielőtt még meggondolnám magam.
-Persze!Tessék?-nézett le rám,miközben aranyosan mosolygott.
-Úgy értem kettesben!-tettem hozzá.A többi négy srác szeme tágra nyílt és nem mozdultak egy tapottat sem.Nagyon nem úgy néztek ki,mint akik kimenni készülnek.Kezdtem pánikba esni.Mi lesz,ha nem mennek ki?Akkor majd szépen elterelem a témát,merthogy erről előttük nem beszélek az tuti!!
-Fiúk!Legyetek szívesek!Csak egy pár perc és visszajöhettek.-bökött Niall fejével az ajtó felé.Harry sóhajtott egyet,majd elindult kifelé,a többiek pedig követték.Nagy nehezen,de egyedül maradtunk a szobában.Végre..

*Niall szemszöge*

Feletébb érdekesnek találtam,hogy Becky négyszemközt akar velem beszélni.A srácok egy istenért nem akartak magunkra hagyni minket,csak miután szépen megkértem őket.Nem tudom,hogy mi az,amiről ők nem tudhatnak,de én igen.
-Na?Miről lenne szó??-kíváncsiskodtam.Abszolút sejtésem sem volt arról,hogy mit akar közölni velem.
-Rólad..-mondta halkan.
-Rólam??!-kérdeztem vissza meglepődve.Mit csináltam??
-Igen.Vagyis inkább rólunk....Nekem eszembe jutott valami..-kezdett bele még mindig halk hangerőn és nem nézett rám.Oké,mi folyik itt?!
-Az nagyon jó,de ne kelljen már mindenre rákérdeznem!-türelmetlenkedtem.
-Oké,bocsi!Csak nem tudom,hogyan kellene megfogalmazni a gondolataimat.-húzta tovább az időt.
-Egyszerűen,hogy megértsem.Mondd el,ami az eszedbe jutott.-ajánlottam és leültem mellé az ágyra.Arrébb ült,miközben bólogatott.Nagy levegőt vett és végre belekezdett.
-Nem tudom pontosan,hogy mikor történt,vagy hogy hol,de beugrott egy emlékkép,amint...nos,amint megcsókolsz.Utána meg mindenféle dolgokat láttam,amit együtt csináltunk.Nevetgéltünk,beszélgettünk,sütit sütöttünk és befontad a hajamat...meg ilyenek.De mivel nem tudtam hová tenni ezt az egészet megkérdeztem Pollyt.-hadarta.Láthatólag gyorsan túl akart esni ezen a beszélgetésen.

-Pollyt?!!-hüledeztem.

-Igen.És azt mondta,hogy tényleg csókolóztunk.De én jelen pillanatban semmit nem értek ebből az egészből.-folytatta.-Talán baj,hogy megkérdeztem?Nem szabadott volna elárulnia??-kérdezősködött Becky.Valószínűleg észrevette az rémült arckifejezésemet,amit sehogyan sem voltam képes elrejteni.
-Öhm..nem.Nem,csak....csak az nem úgy volt,ahogy..-kezdtem volna bele,de a telefonom csörögni kezdett.Hála az égnek!!-Bocsi,de ezt fel kell vennem.Mindjárt visszajövök!-ugrottam fel az ágyról,amikor a kijelzőn megpillantottam barátnőm nevét.

Gyors léptekkel,szinte rohantam a fürdőbe,ahol aztán magamra csaptam az ajtót és ráültem a Wc lehajtott tetejére.
-Miért mondtad Beckynek,hogy csókolóztunk??-támadtam le Pollyt azonnal,mihelyst felvettem a telefont.
-Azért,mert úgy volt!Tudod,hogy soha nem hazudok!-vágta rá.Sóhajtottam egyet,és majd csak azután folytattam.Nem akartam vele összeveszni,mert igaza volt.
-Jó,tudom.De miért nem szóltál??-vontam kérdőre.
-Éppen azért hívtalak,de úgy látszik,hogy magadtól is rájöttél.
-Igen,rá!! De most mit csináljak???-akadtam ki egy kicsit.
-Voltam ma bent az orvosnál és ő azt mondta,hogy még egy időre tartsuk meg magunknak az igazat.
-Miről is??-értetlenkedtem.Kezdtem totálisan összekavarodni.
-Áh...szóval mégsem tudsz mindent!Az van,hogy drága barátnőm jelenleg abban a hitben él,hogy együtt vagytok.Az a csók teljesen összezavarta a gondolatait.Ed szerint egy hét és helyre jön a memóriája.Azt javasolta,hogy addig hitessük el vele,hogy neki van igaza.Vagyis,hogy te vagy a barátja.Úgy kell tenned,mintha szerelmes lennél belé.-magyarázta.
-Mi?!!!Az nem fog menni!Nagyon szeretem Beckyt,és ezt te tudod a legjobban,de nem vagyok belé szerelmes.Én csak téged szeretlek.Az ilyesmit nem lehet csak úgy tettetni!!-tiltakoztam.
-Niall!Ne csináld már!!-torkolt le Polly.-Nem azt mondtam,hogy engem felejts el és vedd feleségül Becket!Mindössze arról van szó,hogy el kell játszanod.És az egész nem tart tovább,mint 7 nap!Képzeld úgy,hogy színészkedsz és Beck a társad.Valahogy csak kibírjuk ezt az egy hetet!Kérlek!Az én kedvemért!Meg gondolj bele abba,hogy Beckyvel mi lenne,ha közölnénk vele,hogy nem te vagy a pasija,hanem Harry,aki mellesleg megcsalta és azért történt vele ez az egész.Nem hiszem,hogy jó hatással lenne az egészségére.-győzködött.

Végig gondoltam és rájöttem,hogy Pollynak igaza van.Hét nap tényleg nem sok idő,ráadásul a kórházon kívül láthatjuk egymást,szóval kibírható lesz.Ha ennyit nem él túl a kapcsolatunk,akkor azt jobb most megtudni,mint később.Ezenkívül tényleg nem lenne jó,ha Becky megvilágosodna Harryvel kapcsolatban.Mint az egyik legjobb barátja féltem őt.És azt hiszem,hogy Polly is így van ezzel.Másképp nem ajánlaná fel a saját pasiját,azaz engem,a legjobb barátnőjének.Kettejük barátsága tényleg nagyon erős pilléreken nyugszik.

Miután elköszöntem igazi barátnőmtől visszamentem a nem igazihoz.Oké,ez elég furcsán hangzik!Abba pedig bele sem merek gondolni,hogy mi lesz Hazza véleménye erről az egészről.Nagy vihar van készülőben!
-Baj van?-érdeklődött Becky,amint kiléptem a fürdőből.
-Nem,dehogy!-mosolyogtam.
-Oké.-mosolygott vissza.-Akkor befejezed,amit elkezdtél a hívás előtt?-kérdezte félénken.
-Persze!-mondtam,majd vettem egy mély levegőt és belekezdtem.Erősen használnom kellett a fantáziámat és a kreativitásomat,hogy olyan sztorit adjak elő,ami hihetőnek hangzik és nem bukok le rögtön.Elmeséltem neki,hogy az a csók,amit megálmodott,az volt az első csókunk és,hogy azóta együtt vagyunk.Minden kérdésére válaszoltam,de igyekeztem nem túl sok információt megosztani vele.Mondtam neki,hogy ott voltam a ballagásán és,hogy együtt sütöttük meg a sütiket.Mindent elmondtam neki,ami valójában megtörtént és láttam rajta,hogy boldog.Örült,hogy végre van valaki,akire emlékszik.

-Várj még!-kapott a csuklóm után,amikor felálltam,hogy szóljak a többieknek,mostmár bejöhetnek.-Öhm..megölelsz??-nézett rám nagy kerek szemekkel.Furcsa volt,hogy ilyesmit kér tőlem.Ezelőtt kérés nélkül is ölelgettük egymást.Pont úgy,ahogy a barátok szokták.
-Micsoda kérdés volt ez?!-nevettem el magam.-Gyere,bújj ide!-tártam szét a karjaimat és erősen magamhoz szorítottam.

-Mostmár tisztában vagyok vele,hogy szeretsz,de kérlek legyél velem türelmes.Ez nekem nagyon nehéz.-motyogta a vállamba.-Csak kérlek ne hagyj itt!Rajtad kívül egyedül Pollyban bízok meg.-kérlelt.
-Nem kell aggódnod.Itt vagyok veled.-pusziltam meg a feje búbját.

A szívem majd megszakadt érte!Nem szép dolog a sajnálat,de én akkor is sajnáltam Beckyt.Az amnézia miatt mindenki idegen számára....rajtam kívül.Ha tudná,hogy még én sem az vagyok,akinek gondol teljesen összeroppanna.Igaz,hogy részemről az ölelések,a puszik és a "szeretlek"-ek mindig is barátiak voltak és azok is maradnak,de minden tőlem telhetőt megteszek azért,hogy boldognak lássam.Szüksége van valakire,aki emlékezteti a régi életére.És ő most úgy gondolja,hogy ez a valaki én vagyok!

20:49

*Harry szemszöge*

-Mi az istent csinálnak odabent?!!-tapadtam a fülemmel az ajtóra,hátha meghallok valamit.Már több,mint egy fél órája bent beszélgetnek.Vagy kitudja,mit csinálnak!Bármit is,kettesben csinálják és ez nekem egyáltalán nem tetszik!
-Nyugi haver!Niallel van bent nem egy másik pasival!-röhögött ki Louis.-És legyél kedves leülni,mert elszédülök miattad!-tette hozzá.Érdekes,hogy Louis mindig marhára türelmes tud lenni,ha az ÉN barátnőmről van szó.Ha Eleanor nem emlékezne rá,és mondjuk velem támadt volna beszélgethetnéke,már ő sem lenne ennyire higgadt!

Nem tehetek arról,hogy féltékeny vagyok.Amnéziás és pár órája még azt sem tudta,hogy ki az a Harry Styles,nehogy azt,hogy a barátnőm.Meg amúgy is furcsán viselkedett ma!Amikor ölelkeztünk Niallt hosszabb ideig ölelte,mint engem.A film közben,amikor megijedt,Niallhöz bújt hozzá,nem pedig hozzám.Oké...hozzám is odabújt,de akkor is!Ez egy "csöppet" kezdett zavarni!
-Gyertek!-nyitotta ki Niall az ajtót.Végre!!

21:36

Már majdnem egy órája jöttük vissza Beck szobájába, és azóta Niall folyamatosan mellette ül,fekszik és az ágyán terpeszkedik.Már annyira ingerelt,hogy éreztem,nemsokára robbanok.Annyi lélekjelenlétem még volt,hogy nem a szobában rendeztem jelenetet,hanem kihívtam Niallt.Muszáj vele beszélnem!
-Mi a baj?-kérdezte,miután becsuktam magam mögött az ajtót.Be kellett harapnom a számat,nehogy becsapjam.
-Te vagy a baj!!Mi a fenéért vagy állandóan a barátnőm seggében?!-emeltem fel a hangomat,de azért ügyeltem arra,hogy ne legyek túl hangos.Mégiscsak egy kórházban vagyunk,nem?!
-Nem kellene velem kiabálnod!-vágta rá.-Nem fog tetszeni a válasz a kérdésedre,de elmondom,ha annyira tudni akarod!
-Csak mondjad már!!-fújtattam.
-Oké!Becky azt hiszi,hogy én vagyok a barátja!Az orvos meg azt tanácsolta,hogy ne mondjuk meg neki az igazat,így most tettetem,hogy szerelmes vagyok belé.-hadarta el.
-Hogy mit csinálsz?!!-emelkedett fel a hangom legalább két oktávval.-Engem kurvára nem érdekel,hogy ki mit tanácsol!Becky nem fogja azt hinni,hogy a te barátnőd,mert az enyém!Megyek és közlök vele mindent!-indultam meg,de Niall elém állt,mielőtt rátettem volna a kezemet a kilincsre.
-Megőrültél?!!Nem mondhatod csak úgy el neki!-lökött hátra.
-Mi az,hogy nem?!!Jogom van hozzá!És neki is joga van ahhoz,hogy emlékezzen rám!-akadékoskodtam és próbáltam bejutni a szobába,de nem ment.Niall erősebb,mint azt az ember gondolná!
-Igen???És az eszedbe jutott,hogy akkor a félrelépésedre is emlékezni fog?-kérdezte hirtelen.Megálltam.-Erre ugye nem gondoltál???Menj,és mondj el neki mindent!Nem bánom!De tudd,hogy ha megteszed,ugyanott leszel ahol a part szakad!Nem fog benned bízni,mert emlékezni fog arra,hogy mást csókoltál meg!Nem fogja érdekelni,hogy mit mondasz!Nem lehetsz vele újra,ha elsieted ezt az egészet!-magyarázta.
-Ezt nem hiszem el!!-ütöttem a falba.-Valaminek mindig történnie kell???Persze!!Még a végén teljes lenne az életem!-mérgelődtem magamban,majd újra Niall felé fordultam.-De miért pont te?!!Miért pont rólad gondolja,hogy a barátja vagy?!
-Szerinted én ezt akartam??-emelte feljebb Niall is a hangját.-Nem én szabályzom,hogy ki jut eszébe és ki nem!!Az meg,hogy pont arra az átkozott csókra emlékezett vissza igazán nem az én hibám!!
-Óh!!Szóval a csók!Ráadásul pont az a rohadt csók!-kiabáltam.-Amiből az az egy volt!Én hányszor csókoltam meg szerelemből?!Azok igazi és mindent elsöprő csókok voltak!Miért nem én jutok az eszébe??Igazán nem értem,mi rosszat tettem,hogy nem lehetek azzal,akit szeretek!!
-Hé haver,nyugodj már meg!-próbálta megfogni a vállamat Niall,de elhúzódtam.
-Nem nyugszom le!!Nem bírod felfogni,hogy milyen szar helyzetben vagyok???Életem szerelme az egyik legjobb barátomat képzeli a fiújának helyettem!Én meg nézzem végig??Na nem!!Nekem ebből az egészből elegem van!!-ordítottam,majd hátat fordítottam és nagy,dühös léptekkel indultam el a lift felé.
-Harry!!Ne csináld már!!Gyere vissza!!Mit mondok Beckynek,hova tűntél?-szaladt utánam.
-Mit bánom én!!Úgysem fogja érdekelni!Most te vagy a mindene!!-fűztem hozzá cinikusan,majd beszálltam a liftbe.

Amikor az ajtó becsukódott lerogytam a földre és üvöltöttem egy hatalmasat.Már nem érdekelt,hogy hol vagyok,vagy hogy ki hallja és ki nem.Úgy éreztem felrobbanok a nyomás alatt.Nem akartam semmi mást,csak Beckyvel lenni.Magamhoz ölelni és megcsókolni.Érezni a szerelmét és a törődését.Minden porcikája hiányzik.Tudom,hogy amit teszek nem segít megoldani a problémát.Mert amit csinálok,azt menekülésnek hívják.Menekülök,mert képtelen lennék végig nézni,ahogyan Niall ölelgeti,ahogy Niallre néz azzal a tekintettel,amiből eddig csak é kaptam.De ami a legjobban aggaszt,hogy mi lesz,ha időközben tényleg egymásba szeretnek?!Ha bekövetkezne,életem további részét remeteként élmém le!Nem engedném meg magamnak,hogy újra szerelmes legyek!Nem,ha a szerelem ilyen fájdalmas!

21:42

*Niall szemszöge*

-Mi volt ez a kiabálás?Mi baja van Harrynek?-kérdezte aggódva Becky azonnal,ahogy beléptem az ajtón.Még hogy nem fog érdeklődni?!!
-Semmi érdekes Szívem.Csak megint rájött az 5 perc!-adtam az egyszerű választ.
-Szívem?!!!!-húzta fel a szemöldökét Louis.
-Öhm...igen.Mostmár nem kell aggódnotok!Becky emlékszik a kapcsolatunkra és tudja,hogy a barátja vagyok.-magyaráztam.A mondat végén kacsintottam egyet a fiúkra,remélve,hogy leesik nekik.Nem szabad elszólniuk magukat,mert akkor lebukok!
-De az nem..-kezdett bele Louis az értetlenkedésbe,de Liam a lábára taposott,ezzel elhallgattatva őt.Egy darabig...
-Az nagyszerű!Ugye Louis??-nézett mosolyogva Liam Louisra.
-Jah....azt hiszem...-nézett furcsán Lou,de nem mondott mást.Megkönnyebbülve felsóhajtottam,majd leültem Becky ágyára.

22:26

*Becky szemszöge*

A srácokat olyan 10 perce zavarta el Ed,hogy hagyjanak pihenni.Igazából egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak,de nem szóltam,hogy nem szeretném,ha elmennének.Gondolkodni akartam a mai napom,hiszen annyi minden történt.Reggel a fiúknak hála eszembe jutott,hogy directioner vagyok.Utána megálmodtam,hogy csókolózok Niallel.Nemrég pedig kiderült,hogy Niall Horan a fiúm.Ez ám az eseménydús nap!

4 napja ébredtem fel a kómából és szerencsére semmi bajom.Az amnéziát leszámítva!De már egyre több és több dolog jut eszembe,szóval nem lehet annyira szörnyű az állapotom!Egyedül egy dolog aggaszt...Harry.Hiába kérdeztem Niallt,hogy miért kiabáltak a folyosón,nem volt hajlandó elárulni.Eleinte azt hittem,hogy rólam folyik a veszekedés,de nem halottam sokat.Zayn,Louis és Liam minden tőlük telhetőt megtettek,hogy eltereljék a figyelmemet a kint zajló eseményekről,de azért néhány szót sikerült elcsípnem.Harry száját olyan szavak hagyták el,mint a "csók" és a "szerelem".Ezek nem igazán kapcsolódhatnak hozzám.Esetleg,ha Niall mondta volna.Szóval a vita okozója bizonyára nem én voltam.De akkor mi a gond???

22:41

*Anne szemszöge* / Harry anyukája :) /

-Szia Kisfiam!Hogy vagy?-kérdeztem rögtön,amikor felvettem a telefont.
-Egyáltalán nem jól!Összetörtem és szükségem van rátok!-mondta szomorúan.Az arcomról letört a mosoly,amit a hívása okozott.
-Mi történt??Beckyvel van valami?-aggodalmaskodtam.Harry már mesélt nekünk róla,így azt is tudjuk,hogy mi történt vele.Egyszer meg is látogattuk Gemmával,amikor még a kómája elején volt.Harry értesített minket,amikor felébredt,és úgy terveztük,hogy megint meglátogatjuk.
-Igen...de nem egészségileg.Jól van,csak....-itt elhallgatott.Vártam egy pár másodpercet,de semmi.
-Itt vagy még,Harry??-kérdeztem.Azt hittem,megszakadt a vonal.
-Igen bocsi,csak elgondolkodtam.-szólalt meg végre.-Otthon lesztek a következő napokban?-kérdezte.
-Igen.Azt hiszem nincsen semmi programunk.-válaszoltam gyorsan.Igazából nem tudtam,hogy mit tervezett Gemma,de az mindegy.Harrynek bármikor itthon vagyunk.
-Jó,akkor haza megyek.Nem bírom itt tovább.Szükségem van egy kis nyugalomra.El kell felejtenem mindent!-magyarázta.
-Persze Drágám,gyere csak.Tudod,hogy bármikor jöhetsz.Szólnod sem kellett volna.Ez az ajtó mindig nyitva áll számodra.
-Akkor gyorsan bepakolok pár cuccot,kocsiba ülök és már indulok is.Meg sem állok hazáig.De most leteszlek.Nemsokára látjuk egymást.Szeretlek Anya!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.

Elképzelni sem tudtam,hogy mi nyomhatja ennyire a szívét.A hangja meggyötört és szomorú volt.Hiába nem vagyok vele minden nap,észrevettem,hogy mennyire szereti Beckyt.Még soha nem hívott fel éjnek évadján,hogy közölje velem: szerelmes és a lány ott alszik a karjaiban!Beckynél megtette!Amikor kómába esett egy percre sem mozdult el mellőle.Rettegett attól,hogy elveszítheti.Most végre boldog lehetne,mert Becky felébredt,de megint nem stimmel valami.Mi történhetett 4 nap leforgása alatt??

-Harry hívott??-jött ki a fürdőből Gemma.
-Igen.-mosolyodtam el.-Az öcséd haza jön!Nemsokára indul.-tájékoztattam boldogan.
-Már éppen ideje,mert kezdtem hiányolni a képét.-vigyorgott.Akármi is a problémája Harrynek,igazából én is nagyon örültem,hogy hazajön.Már jó ideje nem láttam őt!