Sunshine In My Heart

53.fejezet

"Mi igazából szerelmesek vagyunk..."

HEYHOOO!.:P Az előző résznél kértem komikat,amiket meg is kaptam!Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves és dicsérő szavakat,tényleg nagyon jól estek és segítettek abban,hogy tudjam tetszik-e nektek a történet azon szála,amin éppen haladunk.:) És köszönöm a feliratkozókat is!.:) Le vagyok nyűgözve tőletek!.<3 Remélem,hogy ezzel a hosszabb résszel kiválthatom az előző rövidet és tetszeni fog!.:) Jó olvasást mindenkinek!.:)

2014.November.17. (Hétfő)

16:58

*Polly szemszöge*

-Szia!-léptem be Becky szobájába.-Bocsi,hogy csak most jöttem,de holnapra esszét kellett írnom gasztronómiára.Úgy gondoltam jobb,ha megcsinálom mielőtt jövök,nehogy elfelejtsem.Csak egy kicsit tovább tartott,mint gondoltam.Nem is gondolnák egyesek,hogy milyen nehéz leírni valamit,amit érezni kell.Könyörgöm!Az ízeket nem lehet papírra vetni!-hadartam,hogy kimagyarázzam késői érkezésemet.
-Oké,semmi baj.-mondta mosolyogva.Látszólag nem haragudott,aminek örültem.Mondjuk ilyen apróságok miatt soha nem volt problémánk.A nagyobb bajt az jelentette,hogy mindig túl aggódta magát!Egy percnyi késés után képes volt hívni a rendőrséget,hogy eltűntem és azonnal csináljanak valamit.
-Mizujs?-kérdeztem jó kedvűen,amikor helyet foglaltam az ágya melletti fotelban.
-Semmi.Csak majdnem belehaltam az unalomba,amióta a srácok elmentek!-viccelődött,miközben fészkelődött az ágyon.
-Voltak Niallék?-kérdeztem vissza.
-Igen.És megint eszembe jutott valami...
-Na!!Az tök király!És micsoda?Vagy inkább kérdezzem úgy,hogy kicsoda??-húzgáltam a szemöldökömet.
-Hát..mindkettőt kérdezheted.-válaszolt.Kicsit furcsa volt az arckifejezése.Nem tudtam eldönteni,hogy jó vagy rossz dologra emlékezett vissza.
-Gyerünk,folytasd!Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!-szóltam rá türelmetlenül,miután vártam pár másodpercet,de meg sem szólalt.
-Oké..Szóval reggel bejöttek hozzám mind az öten.Beszélgettünk,nevetgéltünk,elvoltunk.Reggeli után Niall elkérte a gitáromat és énekelni kezdtek.És...nem is tudom..Egyszer csak kitisztult a kép velük kapcsolatban.Hirtelen tudtam,hogy kik ők és mivel foglalkoznak.Hogy milyen tehetségesek és híresek.A dalokra,a videókra,a koncertekre,a mániáikra és a rengeteg hülyeségükre.Mindenre emlékeztem egyik percről a másikra.Rájöttem,hogy hatalmas directioner vagyok!És,hogy őszinte legyek,még most sem nagyon bírom elhinni,hogy ÉN jóban vagyok VELÜK!Úgy értem ez olyan szuper!A barátaimnak tudhatom őket,és ez boldoggá tesz.-áradozott mosolyogva.Én meg tátott szájjal hallgattam.Még levegőt sem mertem venni,nehogy félbeszakítsam a beszámolóját.Elképesztő,hogy mennyi minden eszébe jutott,ilyen rövid idő alatt!!És ez annak a jele,hogy lassan,de biztosan helyre áll a rend és minden a régi medrében folyhat tovább.Ott folytatjuk majd,ahol abbahagytuk!
-Ez nagyszerű!!Nemsokára visszakapom a régi Beckyt!-örvendeztem és barátnőm nyakába ugrottam.
-Örülök,hogy örülsz,de nem igazán kapok levegőt!-szólt rám nevetve,én pedig elengedtem.Ez furcsa volt.Eddig mindig ő ölelgetett engem,és én kértem,hogy engedjen el.Most fordított a helyzet.-Azért még kérdezhetnék valamit?-pillantott rám.
-Persze!Ne felejtsd el,hogy a legjobb barátnőd vagyok!Nekem mondhatsz bármit,tőlem kérdezhetsz bármit!-mosolyogtam rá.Próbáltam biztatni,hogy könnyebben megnyíljon.Tudom,hogy nincs könnyű dolga,hiszen a kiselejtezett emlékkupacba a 13 éves barátságunk is bekerült.Hozzám kell szoknia.
-Jó.-bólogatott.-Niallnek van most barátnője?-bökte ki végül.Elmosolyodtam,mert azt hittem,hogy eszébe jutott az is,hogy Niall és Én egy párt alkotunk.
-Igen,van!!-jelentettem ki fülig érő mosollyal.
-Jajj!Akkor mégis igaz!-dőlt vissza az ágyba,kezeit pedig az arca elé tette.Nem értettem mi volt ez a reakció.Úgy tűnt,mintha nem örülne neki....
-Mi igaz??!És miért törtél úgy le??-kérdeztem rá.
-Hát tudod...Erről olyan furcsa beszélni.Még magamban sem vagyok biztos.Vagyis eddig nem voltam...-kezdett bele.
-Nem baj,azért nekem elmondhatod,hátha tudok segíteni.-tanácsoltam.Reméltem ,hogy nem hagy kétségek között.
-A rajongós dolog után beugrott még valami.Vagyis inkább fogalmazzunk úgy,hogy megálmodtam.Láttam,ahogy Niallel...-itt megállt és összegyűjtötte a bátorságát,majd folytatta.-...hogy Niall és én..szóval,hogy mi csókolózunk.-hallgatott el egy pillanatra.-Egy csomó együtt töltött pillanat kirajzolódott az emlékeimben.Te tudsz erről valamit??- érdeklődött.

Még pislogni is elfelejtettem,csak néztem rá,ő meg rám.Egy szót sem bírtam kinyögni a meglepődöttségtől.Nem azon lepődtem meg,hogy csókolóztak,mert azt tudtam.Jóval azelőtt történt,hogy Niallel randizni kezdtünk.De hogy pont annak a "baráti csóknak" kellett az eszébe jutnia?!Annál jóval lényegesebb dolgok is történtek vele az élete során!Mondjuk Harry csókjai?!Azokról miért nem álmodik?!-Polly!Figyelsz te rám egyáltalán?-csattant fel.
-Öhm..igen.Bocsi.-pislogtam párat,hogy visszanyerjem a józan eszemet és ne csináljak jelenetet.Nem ő tehet róla!Nem ő szabja meg,hogy mi jut eszébe és mi nem!Ez van,ezt kell szeretni!
-Oké,akkor légy' olyan kedves,hogy válaszolsz!Tényleg megcsókolt?-türelmetlenkedett.
Ezen egy szívdobbanásnyi ideig elgondolkoztam..Ha azt mondom neki,hogy nem,akkor az hazugságnak számít.És én nem szeretek hazudni.A hazugságoknak mindig rossz vége lesz!Ezenkívül az orvos tisztán megmondta,hogy mindenre magától kell rájönnie.Ha elmesélem neki ennek a csóknak a hátterét,akkor Harryről és a kapcsolatukról is beszélnem kell neki.
-Igen.Niall tényleg megcsókolt téged.-válaszoltam végül.Ennek komoly következményei lesznek...-Ó!Jajj!-néztem a telefonomra.-Azt hiszem,nekem most mennem kell.Még van egy kis dolgom..a...szóval sietek!Majd holnap jövök megint.Bocsi,a rövid látogatásért,de tényleg fontos dolgom van.Jó legyél.-intettem és már kint is voltam a szobából.Szegény Becky csak pislogott,mert megszólalni nem hagytam.Ez volt a második kamu "dolgom van,sietek" történetem.Utálok hazudni!De nem bírtam erről a témáról beszélgetni.Erre nem voltam felkészülve!

Gyors léptekkel,szinte vágtattam Becky kezelőorvosának az irodája felé.Beszélnem kellett vele erről az egészről.Kellenek a tanácsai.Amikor odaértem vettem egy nagy levegőt és dörömbölni kezdtem az ajtaján.
-Tessék!-jött bentről a válasz.
-Bocsánat,hogy így rád török,de beszélnünk kell!-léptem be és azonnal be is csuktam magam mögött az ajtót.Már régen letegeződtünk így a beszélgetéseink sokkal kényelmesebbek és közvetlenebbek.
-Baj van Beckyvel??-pattant fel és azonnal a nyakába dobta a sztetoszkópját,ami eddig az asztalon pihent.Kész lett volna az asztalt is átugrani,hogy hamarabb odaérjen barátnőmhöz.
-Nem!-vágtam rá.-Vagyis nem egészségileg.-tettem hozzá gyorsan.
-Óh,értem.Ülj csak le!-mutatott a vele szemben lévő székre,majd saját maga is helyet foglalt.Megnyugodott,hogy nincs semmi baja Beckynek.-Miről lenne szó?
-Hát..Beckynek ma reggel eszébe jutott,hogy nagy One Direction fan.-kezdtem.
-Nem értem.Ezzel mi a baj?Ez egy nagyon jó hír!-mosolygott rám kedvesen.
-Igen,én is nagyon örültem neki.-bólogattam egyetértően.-De amikor bejelentette,hogy emlékszik a csókjára Niallel...
-Mi?-vágott a szavamba Ed.-De Becky nem Harry barátnője?Te pedig Niallé?Vagy összekevertem?
-Nem,nem kevertél össze semmit.Én Niallel vagyok,Becky pedig Harryt boldogítja.Csakhogy régebben Becky nem volt abban biztos,hogy érez-e valamit Harry iránt,ezért Niall felajánlotta neki,hogy segít eldönteni.Megcsókolta,így összetudta hasonlítani Harry csókjával és rájött,hogy szerelmes Harrybe.És akkor....-meséltem,de abbahagytam,mert láttam Ed értetlen arcát.-Mindegy!Ez egy hosszú történet!-fejeztem be.-A lényeg az,hogy amikor rákérdezett,hogy Niall tényleg megcsókolta-e,én azt mondtam,hogy igen.Nem akartam hazudni neki,mert végül is tényleg csókolóztak,csak most...
-Most Becky azt hiszi,hogy ő Niall barátnője.-fejezte be Ed a mondatomat,majd sóhajtott egy nagyot.
-Pontosan!Nem tudom,hogy mit csináljak!Elmondjam neki az igazat,vagy várjunk vele??-kérdeztem.
-Hmm..-gondolkodott el.-Szerintem várjatok.Ha továbbra is ilyen tempóban jutnak eszébe a dolgok,akkor maximum egy hét és mindenre tisztán emlékezni fog.Addig meg csak kibírjátok Niallel,nem?-tanácsolta.
-Nem tudom..így is alig látjuk egymást,de meglátom,hogy mit tehetek.Azért köszönöm és még egyszer bocsi,hogy zavartalak.További kellemes napot.-mosolyogtam rá.-Szia!-intettem,majd elhagytam a szobát.

Szóval összefoglalva:most szépen haza megyek..vagyis a One Direction házba,és közlöm Niallel,hogy tettetnie kell,hogy Becky a barátnője.Hurrá!Tisztára,mint egy szappanoperában.Nem szeretem a szappanoperákat!Élőben még rosszabb!

19:19

*Liam szemszöge*

 -Harold Edward Styles!!Ha beleharapsz,beleborítalak abba a kukába!!-kiabált Niall a göndörre.

-Hmmm...ez isteni!-áradozott Harry,miután csak azért is megízlelte Niall reggelijét.Vagyis Niall reggelijének a végét.Merthogy Niall egy darab buktával tutira nem lakna jól!
-Ó....Na megállj!!Ezért jössz nekem egy teljes Starbucks menüvel!!-kezdte el kergetni a szőkeség Harryt.
-Srácok!!-ragadtam meg őket,amikor felém futottak.-Egy kórházban vagyunk,ha eddig még nem tűnt volna fel!Lehetne csendesebben is,ha még ma látni akarjátok Beckyt!Kihajítanak mindannyiunkat,ha nem bírtok magatokkal!-szóltam rájuk egy kicsit mérgesen.Velük nem lehet soha,sehova elindulni,mert mindig ökörködnek!Csak egyszer élném meg,hogy felnőttesebben viselkednek.Csak egy kicsivel lennének komolyabbak és az életem nyugodtabb lenne!!
-Bocsi APUCI!!-pislogott rám Harry nagy boci szemeivel.Az egy dolog,hogy a lányok nem bírnak neki ellenállni és "nem"-et mondani,de hogy még én sem?!! Ez felháborító!!
-Jól van,csak menjünk már be!!-adtam be a derekamat és mosolyogva megráztam a fejem.Soha nem fognak megváltozni,de én így szeretem őket.Színesebbé teszik a napjaimat!
-Sziaaaaaaaaaaaaaa Becky!!-csapta ki az ajtót Harry,ahogy odaértünk.Egy percre nem figyelek és azonnal kitalál valamit.Rosszabb,mint egy kisgyerek!Szegény Becky biztos felébredt volna Harry üdvözlőjétől!

19:21

*Becky szemszöge*

Miután Polly furcsa mód bejelentette,hogy neki sürgős és elhalaszthatatlan dolga akadt,egyedül maradtam,és eldöntöttem,hogy filmezek egyet.Anyáék már behozták a laptopomat,így nem volt gondom a technikával.Csak azt kellett eldöntenem,hogy mit nézzek.Romantikus filmhez nem volt hangulatom.A komédiákon sokat lehet nevetni,amihez túl fáradt voltam.Így maradt egy jó kis horror film.A választásom a Sinister-re esett.

Már a film közepénél jártam,amikor a főszereplő elszánta magát,hogy felnéz a padlásra.Hiába tudtam,hogy mi várható,mégis halálra izgultam magam.Lassan megfogta a feljáró ajtaját és felkukucskált.Nem tudom,hogy ti hogy vagytok ezzel,de én semmi pénzért nem néznék fel oda.Inkább szaladnék el,ahogy csak bírok.Viszont odafent nem valami ijesztő dolog volt,hanem egy doboz.Egy hétköznapi,barna,papírdoboz.Semmi más.

 A dobozt elkezdték közelebbről venni én pedig köröm rágva vártam,hogy mi fog kiugrani belőle.A szobában pont olyan sötét volt,mint a filmben,mivel behúztam a sötétítőt.Csend volt,szinte a szívdobogásomat is hallani lehetett.Amikor az izgalom a tetőfokára hágott.........BUMMM!!

A szobaajtóm kicsapódott és valaki üvöltve ugrott be rajta.Hatalmas sikítások közepette,egy jól irányzott ugrással az ágy mellé vetődtem,hogy elbújhassak támadóm elől.....vagyis támadóim elől!Ugyanis feltűnt,hogy nincs egyedül,bárki is legyen az!De büszkeséggel töltött el,hogy ők is megijedtek tőlem!Amikor felsikítottam,ők is azt tették és egy lépést hátra ugrottak.Ezt pár pillanat csend követte,majd hangos nevetés tört fel az ajtó felől.Nem értettem,hogy mi olyan vicces,ezért inkább összekuporodtam a biztonságot nyújtó ágy háta mögött.

Pár pillanat múlva rájöttem,hogy ezek a kacajok ismerősek nekem.És a gyilkosok amúgy sem nevetnek ilyen jóízűen!Óvatosan kikukucskáltam az ágytámla mögül.Ügyeltem arra,hogy én lássam őket,de ők engem ne!Ez fontos dolog az ilyen bizonytalan helyzetekben.Felkészültem arra,hogy valami borzalmas lénnyel van dolgom.

Amikor megláttam,hogy kik állnak az ajtóban,hatalmas sóhajjal fejeztem ki a megkönnyebbülésemet.Szépen lassan felálltam,mert remegtek a lábaim.Mind az öten rám néztek,és még jobban nevetni kezdtek.Pár perc múlva már a földön fetrengtek és levegőért kapkodtak.Közben volt időm rájönni,hogy ki volt az,aki majdnem betörte az ajtót.Harry.Úgy gondolta,hogy nagyon örülni fogok a lelkes üdvözlésének.

-Ez.....nagyon vicces volt!!-állapította meg Zayn 10 perces röhögőgörcs után.Jah..és még mindig nem nyugodtak le teljesen!!
-Hát nagyon!!Végül is "csak" majdnem kaptam szívrohamot!!-háborogtam.És teljesen jogosan,mivel még mindig remegett kezem-lábam a félelemtől.
-Ennyire megijedtél??-ült le mellém Niall.Olyan aranyosan mosolygott,hogy majdnem elolvadtam tőle.És azok a szemek...Ó,jajh!

Akaratlanul is eszembe jutott az a csók,amiről még mindig nem tudtam,hogy mit jelentett.De kétségtelenül mást érzek Niall iránt.Olyan...Meg sem tudom magyarázni,csak más és kész!Furcsa!
-Hahó!Föld hívja Beckyt!!Itt vagy??-lengette meg előttem a kezét Niall.
-Lehet megint amnéziája lett attól,hogy megijedt!Csak most beszélni is elfelejtett!-röhögött Louis.
-Ha-ha-ha!-gúnyoltam ki a hülye viccét és hozzá vágtam egy kispárnát.
-Oké,oké!Ezer bocs!-vigyorgott.
-Olyan hülyék vagytok!!Én még soha nem ijedtem meg ennyire!!
-De akkor most miért??-értetlenkedett Harry.
-Azért drága Harry,mert éppen egy horror film közepénél tartottam!A legijesztőbb résznél,amikor berontottál.-világosítottam fel,de azért mosolyogtam.

  
-Jajj te szegény!Gyere,megölellek!Az én ölelésem csodákra képes!Elmúlik minden félelmed!-indult el felém Harry,majd mielőtt ellenkezni tudtam volna,erősen magához húzott.Egy pillanatra azt hittem,hogy soha nem fog elengedni!!!Mondjuk nem mondanám,hogy rossz érzés volt.Sőt,kifejezetten megnyugtató volt.Talán Harry ölelése tényleg mágikus erejű!
-Én is!Én is!!-kiabálták kórusban a többiek.Vágtam egy grimaszt,de azért örültem,hogy ennyire szeretnek.Niall ölelése pedig egy kicsivel jobban esett.Lehet,hogy azért,mert mindig arra gondoltam,hogy mi igazából szerelmesek vagyunk egymásba.
-Na!-szólalt meg Harry,ezzel megtörve az ölelkezés pillanatát.-Ha végeztünk a szeretetosztással,befejezhetnénk a filmet,amit elkezdtél.-ajánlotta fel.
-Nem biztos,hogy jó ötlet.Már eléggé megijedtem az előbb.Már nem bírnék még egy szívrohamhoz közeli állapotot.-nevettem saját hülyeségemen.
-Naaaaaaa légyszi!!-könyörgött Zayn.
-Itt leszek veled én is,és majd megvédelek!!-húzta ki magát Lou.
-Te?!!-kérdezték egyszerre a többiek,majd megint nevetésben törtek ki.Hogy tudnak ennyit nevetni?!
-Szívem,te fogsz megijedni a leghamarabb.-állt mellé a göndörke és megveregette a vállát.Nagyon furcsa tekintettel néztem rájuk.Szívem?!Eddig is tudtam,hogy becézgetik egymást,de így élőben elég érdekesen hangzott.
-Hát...ez nem volt valami megnyugtató.-nevettem ki őket.Erre mind az öten az ágyam elé ugrottak,és befeszítettek.Az egyik jobban erőlködött,mint a másik.Lila volt a fejük az erőfeszítéstől!Nekem meg a röhögéstől!Abszolút nem úgy néztek ki,mint akik egy nagy ijesztő szörnytől megtudnának védeni...esetleg egy aprócska méhecskétől.De ebben sem vagyok 100%-ig biztos.
-Látod???Ugye milyen jól nézünk ki??Kábítóak vagyunk,mi??-kérdezte Liam hatalmas mosollyal az arcán.
-D-de!Mondjuk én inkább attól kábulok,hogy nem kapok le-vegőt a nevetéstől.-nyögtem ki.Elég nehéz volt egy értelmes mondatot kipréselni magamból.Nem volt hozzá elegendő levegőm.
-Ez nem volt szép!-durcázott be Louis.
-Jól van na!Ne durcizz Répafiú.-szóltam rá mosolyogva.Remélem igazából nem sértődött meg rám.
-Hát...oké.Most az egyszer megbocsájtok.-pislogott édesen Lou.-De,csak egy feltétellel!-emelte fel az ujját.-Megnézzük a filmet.
-Hajh.Jó,legyen!-sóhajtottam.


Eredetileg úgy terveztünk,hogy mind az én ágyamban fogunk feküdni,de ez persze nem jött be.Sima logikát igényel csak,hogy 6 ember nem fér el egy 1 személyes ágyon.Még 2 csak-csak,de hogy 6?!Az 5 fiúból 6 rajtam feküdt!Azt hittem,hogy agyon nyomnak.Egy negyed órás nyafogást követően hajlandóak voltak összetolni a két ágyat,ami a szobában volt,így egy kicsit jobban elfértünk.A bal oldalamra Niall,a jobb oldalamra pedig Harry került.Majdnem összevesztek,hogy ki feküdjön mellém,mire tájékoztattam őket,hogy két oldalam van,ezért mind a ketten elférnek.Néha olyan hülyék,hogy az már fáj!De azért szeretem őket.Sőt,kifejezetten jó helyre kerültem!.:P

Louis a combomra tette a fejét,míg Liam Harryére,Zayn pedig Niall vállára.Elég érdekes pozíció volt,az biztos!A laptopnak már alig találtam helyet.De egy jó oldala mégis volt ennek a zsúfoltságnak.Vagy inkább kettő.Az első,hogy biztonságban éreztem magam!A másik pedig,hogy a One direction fekszik az ágyamban!Ez ne lenne jó?!Éreztem minden mozdulatukat,annyira közel voltak hozzám.És azt kívántam bárcsak soha ne érne véget a horror film!!