Sunshine In My Heart

56.fejezet

"MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK BECKY!!"

Halihó Manócskák!!.:))

Itt a bónusz rész,amit annyira szerettetek volna!.:) Sajnos kicsit rövidre sikerült,de az vigasztaljon,hogy szerda körül jövök a következővel,ha kapok komikat!.Mostanában egy kicsit ellustultatok!.:P Szóval a következő fejezet 10 pipa és 10 komment után jön!.:) Köszönöm!Ehhez pedig mindenkinek jó olvasást!.<3

2014.November.18.(Kedd)

18:05

*Harry szemszöge*

A sütés jó móka...de rengeteg kosszal jár.Legalábbis nekem.Ha nekikezdek sütni könyékig ragacsos vagyok,és mindenhol liszt van.Éppen magam után takarítottam fel,amikor a pékség hátsó ajtaja kinyílt és egy ismerős alak lépett be rajta.

-BARBARA!!-kiáltottam.Kihajítottam a seprűt a kezemből és tárt karokkal szaladtam oda hozzá.
-Harry!!-ölelt magához,miközben megpaskolta a fenekemet.Nem szóltam rá,csak mosolyogtam és öleltem tovább.Barbara vett fel anno a pékségbe dolgozni.Mindvégig olyan volt nekem,mint a nagymamám.És mint a legtöbb nagyinak neki is voltak mániái.Ehhez tartozott a fenék paskolás.-Mit keresel itt Drágám?-simogatta meg a hajamat.

Mindent elmeséltem neki...Beckyt,Niallt és Hannah-t,akivel megcsaltam barátnőmet.Mindenről beszámoltam neki.Barbara nagyon bölcs és megértő nő volt világéletében és örömmel láttam,hogy most sem változott.
-De valami még mindig aggaszt,igaz?Mondd csak el Szívem!-simogatta meg a vállamat,miután befejeztem a mesélés nagy részét.
-Igen...tényleg van még valami...-sóhajtottam egy nagyot.-Attól félek,hogy Becky időközben tényleg beleszeret Niallba.Eddig is nagyon közel álltak egymáshoz.Legjobb barátok voltak és ha mondanom kellene egy fiút magamon kívül,akit Beck közel engedett magához,tutira Niallt mondanám.Annyi mindent csináltak már együtt és annyira jóban vannak.És most Becky tévhitben él.Bármi megtörténhet...-hajtottam le a fejemet.
-Nahát!Ne szomorkodj!!Inkább cselekedj!!Az világosan látszik,hogy szereted azt a lányt,de ez pusztán nem elég!Ha nem akarod elveszíteni tenned kell valamit!Szerintem azzal nem oldasz meg semmit,ha elmenekülsz előle.És egyébként is...mi van ha beleszeret Niallbe?!Az nem lehet!!-jelentette ki magabiztosan.
-Mert??-néztem nagyot.Nem érettem,hogy lehet ennyire biztos magában.Honnan tud ő ilyesmit?
-Mert Becky téged szeret!És egyszerre csak egy valakit lehet tiszta szívünkből szeretni.-kezdte.-Lehet,hogy amnéziás,de a szívének semmi baja.És ha téged ott őrzött,akkor nem tűnhetsz el onnan csak úgy!Ha mégis...nincs olyan lány aki ne szeretne beléd!Ő miért ne tehetné meg megint?!Csábítsd el újra,hódítsd meg és tedd a magadévá,ha másképp nem megy!-mosolygott.-De csak óvatosan!Vigyázz a Harry-fajta vonzerőddel!!-kacsintott rám.
-Hmm....értem..-gondolkodtam el javaslatán.

Már éppen meg akartam szólalni,amikor megcsörrent a telefonom.Olyan gyorsan igyekeztem előhalászni a zsebem mélyéről,hogy sikerült elejtenem.
-A fenébe!-káromkodtam halkan,majd gyorsan felvettem és benyomtam a zöld gombot.-Halló!!-szóltam bele.
-Szia Kisfiam.Kész a vacsora,ha gondolod indulhatsz haza.-közölte anya jókedvűen.
-Oké..nemsoká otthon vagyok.-mondtam kicsi kedvetlenül.
-Mi a baj?-kérdezett vissza anyukám.Mindig észre veszi,ha nincs rendben valami.
-Semmi...csak azt hittem Becky az.Meg sem néztem a kijelzőn a telefonszámot.-panaszkodtam.
-Sajnálom....
-Semmi baj.Sietek.Szia.-tettem le.Tényleg elkenődtem,mert azt hittem,hogy Becky keres.Vagy ha nem is ő,akkor valaki a srácok közül,hogy elmondja,mi van Beckyvel.De Louis hajlani hívása óta,egyikőjük sem keresett.Lehet,hogy nem is hiányzom nekik...
-Ki volt az?-kérdezett rá Barbara.
-Csak anya.Kész a vacsora és haza kell mennem.Sajnálom,hogy ilyen hamar,de nem akarom megbántani azzal,hogy nem eszek a főztjéből.Viszont köszönöm a tanácsokat,sokat segítettél.-öleltem meg.
-Szívesen Drágám!Holnap is meglátogatsz minket?-mosolygott.
-Természetesen!Szeretek itt lenni veletek!-mosolyogtam vissza.
-Jó,de akkor most nyomás haza,mert anyád nem enged el megint!-csapott nevetve a fenekemre.Néha hajlamos mindenki elfelejteni,hogy már nem vagyok gyerek.Már nincs szükségem anya engedélyére,hogy elmenjek otthonról.
-Sziasztok!-köszöntem el,majd kiléptem az utcára.

18:49

*Anne szemszöge*

 -Megjöttem!!!-kiabált Harry.Hallottam,ahogy ledobja a kulcsát az előszobában lévő kisasztalra,majd hangosan fütyörészve bevágtatott a konyhába.-Hmm...micsoda illatok!!-ült le arra a székre,amire mindig szokott.A mosolygást egy pillanatra sem hagyta abba.
-Mi ez a kitűnő jókedv?-kérdeztem rá mosolyogva.Annyira feltűnően sokat változott a hangulata,amióta elment.-Talán beszéltél Beckyvel?-tippeltem.
-Nem...sajnos nem.-hajtotta le egy pillanatra a fejét,de rögtön visszatért az arcára a jókedv.-De voltam a pékségben és beszéltem Barbarával.Felnyitotta a szememet és hála neki,mostmár tudom,mit kell tennem.-magyarázta,de mielőtt még rákérdezhettem volna a konkrét terveire,témát váltott.-Szedhetek?-kérdezte,és mint a kisgyerekek megnyalta a száját.
-Persze,de előbb szólj a nővérednek.-kértem meg,mivel nyakig voltam a mosogatólében.
-GEMMAAAAA!!GYERE ENNIIIII!!!-kiabált,majd azonnal szedett egy jó nagy adag rakott tésztát a tányérjára.
-Gondoltam felmész!Így nekem is ment volna!-ráztam a fejemet mosolyogva.Harry soha nem fog megváltozni.Lehet öt,tíz vagy akár húsz éves is,mindig is az a csintalan kisgyerek marad,aki volt!Az én kisfiam!

19:36

*Harry szemszöge*

Anya főztje,mint mindig,megint csodálatosan sikerült.Annyit ettem,hogy megmászni a lépcsőt kész kihívásnak bizonyult.Máskor meg több,mint egy órát végig ugrálok úgy,hogy közben énekelek.Mondjuk azt nem teli hassal...

Amióta beszéltem Barbarával,már nem vagyok olyan lehangolt.Sőt,egészen jó kedvem van.A szavai sok dologra ráébresztettek,legfőképp arra,hogy ne adjam fel. Mostmár tudom,hogy harcolnom kell Becky szívéért,mert ez az egész tulajdonképpen miattam van.Ha azon az estén nem csókoltam volna meg Hannah-t,most nem tartanánk ott,ahol.Szóval harcolok!Egészen pontosan emlékeztetem az érzéseire,amik hozzám kötik.De vissza még nem megyek.Nem...inkább egy levélben üzenek neki.Igaz,hogy a doki azt mondta,nem szabad elárulni neki semmit,de valamit akkor is muszáj csinálnom!Nem ülhetek ölbe tett kézzel,arra várva,hogy mikor történik valami.Amúgy is...az,hogy leírom az érzéseimet iránta,nem egyenlő azzal,hogy odaállok elé és közlöm vele,hogy a balesete előtt jártunk.Vagyis még mindig járunk...vagy valami ilyesmi!

20:10

Úgy döntöttem,hogy lefürdök,mielőtt bármibe is belekezdenék.A forró víz alatt többé-kevésbé sikerült összeszednem a gondolataimat,így már csak le kellett írnom őket.A fürdőből kilépve lehajítottam magamról a törölközőt,bezártam a szobám ajtaját,kerestem egy tollat és egy papírt,majd úgy ahogy voltam bevágódtam az ágyba és neki kezdtem.Elmosolyodtam,mert bele gondoltam abba,hogy Becky mennyire elpirulna,ha tudná,hogy ezt a levelet teljesen meztelenül írtam.

23:54

Mire minden gondolatomat sikerült papírra vetnem,jócskán eltelt az idő.Azt hittem,hogy ez az egész levélírásos dolog könnyű lesz,de rá kellett jönnöm,hogy tévedek.Sokkal nehezebb volt,mint megírni egy dalt,pedig majdnem ugyan az a kettő!De kétségtelenül jó volt kiírni magamból minden jó és rossz érzést.Hamarabb is eszembe juthatott volna!

2014.November.19 (Szerda)

08:27

-Jó reggelt a világ legszebb hölgyeinek!-köszöntem boldogan anyának és a nővéremnek,akik éppen az ablakon lestek ki.-Mit néztek annyira?-kérdeztem kíváncsian és igyekeztem befurakodni közéjük,hogy én is lássak valamit.Amikor kicsi voltam is mindig ezt csinálták!Állandóan lemaradtam mindenről,hacsak anya nem vett fel.Örülök,hogy megnőttem,mert kicsinek lenni idegesítő!

Ahogy kinéztem az ablakon a mosolyom lehervadt az arcomról és helyébe a mérges arckifejezésem ült ki.
-Nem igaz,hogy ide is követnek!Nincs tőlük egy perc nyugtod sem!!-mérgelődött anya.-Megyek és elküldöm őket!-indult meg az ajtó felé,mérges léptekkel.
-Nyugi anya!-álltam el az útját mosolyogva.-Nekik ez a munkájuk,a rajongók pedig elmennek,miután kaptak képet és aláírást.Mondjuk az tény,hogy elég zavaró,ha minden mozdulatát lesik az embernek,de ez a sztársággal jár.Tudtam,hogy ez lesz és nem bánom!-simogattam meg a hátát.-Kimegyek és elintézem!-mondtam.

Mivel nem volt rajtam csak egyetlen boxer,így kénytelen voltam magamra kapni egy kabátot és egy cipőt,mert kint elég hideg volt.Ahogy kiléptem az ajtón,az a rengeteg paparazzi egyszerre kezdett el fényképezni,amitől majdnem megvakultam.Soha nem fogja megszokni a szemem ezt az erős fényt!Mindössze 17 lány várakozott rám,de a sikításuk így is fülsüketítő volt.
 -Sziasztok!Kértek aláírást?-léptem eléjük mosolyogva.Egy emberként vágták rá,hogy "igen" és mind elém tolták a papírjaikat.Elkezdtem dedikálni,de a fotósok egyáltalán nem könnyítették meg a dolgomat.
-Héé!!Lehetne óvatosabban is!!-szóltam rá egy férfire,aki majdnem fellökte az egyik lányt.Annyira igyekeztek közel kerülni hozzám a fotósok,hogy a rajongókat szó szerint neki nyomták a kerítésnek.Közben pedig olyan kérdésekkel bombáztak,hogy "Él még a barátnője?","Igaz,hogy Morris kisasszonyt lekapcsolták a gépekről?" vagy a kedvencem "Van már más barátnőjelöltje?"Hogy lehetnek ennyire érzéketlenek?!-Tudják,mit??!Nem válaszolok,pedig akartam.-mondtam dühösen.-Gyertek be!-nyitottam ki a kerítés ajtaját,hogy beengedjem a rajongókat.Féltem,hogy a hülye fotósok miatt megsérülhetnek.

Mind gyorsan iramodtak be az ajtón,én meg becsuktam utánuk.A fotósok felmordultak,de örültek,hogy közelebb férkőzhettek hozzám.Már nagyon elegem lett belőlük és fáztam is,mivel nem volt rajtam nadrág.Nem biztos,hogy jól meggondoltam én ezt!!Holnap a boxerem fog virítani az összes újság címlapján!
-Mit szólnátok hozzá,ha bemennénk?-néztem kérdően a lányokra,akik visítozva bólogattak.-Oké.Hát akkor Isten hozott benneteket!-mondtam mosolyogva,miközben kitártam előttük a bejártai ajtót.A fényképezőgépek csak úgy kattogtak,és nehezemre esett nem kinyújtani a nyelvemet és azt mondani,hogy "nesze nektek".-Anya!Gemma!Tudnátok hozni innivalót és valami nasit,amíg felöltözök??-kiabáltam,de mint kiderült hiába.Mind a ketten ott álltak a nappali ajtajában,és tátott szájjal nézték a több,mint 15 fant a nappalinkban.Rájuk néztem és meghúztam a vállamat.Mégsem hagyhattam,hogy bajuk essen!És ezerszer inkább vagyok velük,mint a fotósokkal.Ők a mi lányaink és tudom,hogy soha nem bántanának!És ha csak 15 rajongómnak tehetem még emlékezetesebbé a találkozásunkat,hát megteszem!Mert nélkülük,most nem lennék senki!!

13:41

*Becky szemszöge*

-Tessék!-szóltam,mert valaki kopogott az ajtómon.Azt hittem megint valami vizsgálatot jöttek csinálni.Már kezdett nagyon elegem lenni belőlük,de nem tehettem semmit,hogy megakadályozzam.
-Szia!Elnézést a zavarásért,de te vagy Becky Morris?-kérdezett a fiú,aki belépett az ajtón.
-Igen én vagyok.Segíthetek valamiben?-ültem feljebb az ágyon.
-Nem,de ezt a levelet neked hoztam.-mosolygott,majd a kezembe nyomta a borítékot.
-Igazán??És ki küldte??-kíváncsiskodtam,mivel észre vettem,hogy nincs a borítékon a feladó neve,sőt még bélyeget sem láttam rajta.Egyedül a nevem volt ráírva gyöngy betűkkel.
-Az egyik jóbarátom kért meg,hogy adjam át neked.A nevét sajnos nem árulhatom el.-húzta el a száját.-Nekem mennem kell.Örülök,hogy végre megismerhettelek és jobbulást!Szia!-intett és már be is csukta maga mögött az ajtót.Még arra sem volt időm,hogy megköszönjem neki,hogy postást játszott,még ha nem is tudom,ki volt.

A levéllel a kezemben dőltem vissza az ágyba.A borítékot a fény felé fordítottam és úgy próbáltam kitalálni,hogy mi lehet benne.Először arra gondoltam,hogy majd Pollyval elolvassuk együtt,de nem bírtam magammal.A kíváncsiság nagy úr!!Óvatosan felbontottam az aprócska borítékot,és kivettem belőle a gondosan összehajtott papírt.Az egésznek férfi kölni illata volt,de nem tudtam,hogy kié lehet.Ismerős volt,de nem tudtam kihez kötni.Az írás nem volt csúnya,sőt kifejezetten tetszett!

(ZENE) :)

"Kedves Becky!

Sokat gondolkoztam azon,hogy megírjam-e ezt a levelet,vagy sem.De végül arra jutottam,hogy ennél jobb módot úgysem fogok találni,hogy elmondjam az érzéseimet.Nem tudom,hogy mennyire tartod hülyeségnek ezt az egészet,főleg úgy,hogy fogalmad sincs róla,ki vagyok.De kérlek legalább olvasd végig!!

Oké...ha már ezeknél a soroknál tartasz,az jót jelent!Nem dobtad ki a kukába az egészet és jó esély van rá,hogy elolvasod az utolsó sorig.Szóval köszönöm!.:)

Na jó,nem húzom az időt,térjünk a lényegre!

Soha nem írtam még levelet,pláne nem olyat,amiben az érzéseim kapják a főszerepet.Jobban belegondolva ez egy vicces és szánalmas szituáció!Amikor először találkoztunk,a mozi folyosóján,nem tudtam,hogy ilyen hatással leszel rám!Tudod..én mindig is az a nőcsábász típusú férfi voltam,de te megváltoztattál!Amióta megismertelek,egy lányra sem tudok úgy nézni,mint rád!A gondolataimat a nap 24 órájában TE foglalod le!És igazából ez egy kicsit ijesztő számomra.Nem tudom,hogy miért akadtunk egymásra,vagy,hogy mi lesz  a jövőben,de abban biztos vagyok,hogy SZERETLEK!

Amikor megtudtam,hogy repülőbaleseted volt,azt hittem,hogy meghalok a fájdalomtól és szó szerint szenvedtem,amikor kómában feküdtél.Hiába virrasztottam az ágyad mellett,nem voltál hajlandó felébredni.Hiába csókoltalak,Te nem csókoltál vissza.Mindened hiányzott,ami csak lehetséges volt.Mégis az fájt a legjobban,hogy nem láthattam azokat a csillogó zöld szemeket és a ragyogó mosolyt,amivel addig mindennap megajándékoztál.

Most végre felébredtél,de még mindig nem olyanok a dolgok,mint régen...És én őszintén nem tudom,hogy mit kellene tennem!Egy helyben állunk és semmi nem történik!Hiába teszek bármit is,nem érzed,mennyire szeretlek!És én ezt már nem bírom sokáig...

Ilyenkor teszem fel a kérdést magamnak,hogy "mi lesz,ha feladom"?Akkor már nem fogok arra ébredni,hogy összekensz csokoládéval...már nem érezhetem a hajad illatát és nem csókolhatlak meg többet.Ha feladom,akkor minden véget ér.Olyan dolgokat veszíthetek el,amiket nem tudok nélkülözni.Téged...mert nélküled nem tudok élni!

A legrosszabb ebben az egészben az,hogy olyan közel voltunk a boldogsághoz!Annyira közel!!És pontosan ez az,ami miatt nem fogom hagyni,hogy csak úgy kisétálj az életemből!Én még igenis hiszek BENNÜNK!Még lesz idő,amikor boldogok leszünk,mert...MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK BECKY!! "

Mindössze ennyi állt a levélben.Nem írta oda a nevét a titkos hódolóm.Furcsálltam az egészet,de mégis valamiféle melegség öntötte el legbelül a  szívemet.Azt sem tudtam ki írta mégis átéreztem a fájdalmát..Minden soron érezni lehetett,hogy ez a valaki mennyire szeret...