Sunshine In My Heart

82.fejezet

"5 hónap múlva"

HEY!!
Igyekeztem ezzel a résszel,ahogy csak tudtam.A suliban most van a diákok hete és igaz,hogy egy csomó program van,de tanulni legalább nem kell! :P És ez azt jelentette számomra,hogy egy ici-picit több lett a szabadidőm!Az első dolgom az volt,hogy beültem a gép elé és neki kezdtem ennek a résznek!Komolyan!.:D Viszont rossz hír,hogy a fordított blogomra már nem marad időm.:/ Bocsánat érte,de azt hiszem jobb,ha ezt folytatom!Ez a történet mégiscsak jobban a szívemhez nőtt már!És remélem,hogy nektek is!Apropó....
50 000 oldalmegtekintés!!!El sem hiszem!Annyira boldog vagyok!Már csak egy feliratkozót szeretnék,hogy meg legyen a 40 rendszeres olvasóm! Gyerünk lányok,fiúk! :D
Jó szórakozást ehhez a részhez,remélem tetszeni fog!A komikat várom! :) <3

2014.Augusztus.22. (Szombat)

10:42

*Harry szemszöge*

-Most vagy 15 hetes terhes,és ahogy látom,minden rendben van odabent!-mosolygott Dr.Michael Beckyre.
-Mennyi?!-álmélkodtam.Én ugyanis maximum 8 hetesnek gondoltam.És erre tessék!Egy hét és 4 hónapos!
-Akkor már az első tesztnél is terhes voltam.-gondolkodott hangosan Beck.
-Felírok pár vitamint,de azért figyelj oda magadra.Semmi alkohol,vagy cigaretta.Vigyél a szervezetedbe annyi gyümölcsöt és zöldséget,amennyit csak bírsz,ellenben kerüld a zsíros ételeket.2 hét múlva várlak vissza,de ha addig valami történik,vagy kérdésed van,gyere nyugodtan.-mosolygott az orvos.Becky bólintott,én pedig megígértem,hogy vigyázok rá,és már indultunk is kifelé.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!!!-kaptam fel a váróterem kellős közepén és össze-vissza puszilgattam.Annyira boldog voltam,hogy egyszerűen nem bírtam magamban tartani!
-Harry,kérlek!Mindenki minket néz!-simított végig a hajamon.Körbenéztem és igaza volt.Viszont nem aggódtam,mert az emberek tekintete nem dühös,inkább kellemes volt.Egy csomóan mosolyogtak a reakcióm láttán és magukban örültek az örömömnek.Letettem Beckyt és megcsókoltam.
-El sem hiszed,hogy mennyire boldoggá tettél!-öleltem magamhoz.
-Azt hiszem,sejtem!-nevette el magát és egy csókkal fogta be a számat,mielőtt megint áradozásba kezdtem volna arról,hogy apa leszek.Hát igen...nagy rá az esély,hogy ez lesz a hét témája!

11:46

*Becky szemszöge*

5 hónap múlva megszületik a gyermekem!5 hónap múlva anya leszek!A hír úgy ért,mint egy villámcsapás...csak sokkal kevésbé fájt.Bár,még soha nem csapott belém a villán.Szerencsére!Őszintén szólva büszke vagyok magamra...arra a mosolyra,ami Harry arcán ékeskedik,amióta megtudta,hogy apa lesz belőle.Látni rajta,hogy boldog,engem is boldoggá tesz.A gyermekét hordom a szívem alatt...a MI gyermekünket.Egy darabkát kettőnkből.

-Jól vagy?-fordult felém Harry.
-Igen,tökéletesen.-bólintottam határozottan.-Pont,ahogyan 1 perccel ezelőtt is jól voltam!Meg 2 perce,meg 3 perce,meg...-soroltam nevetve.
-Jó,jó értem!Bocsi,csak féltelek!Mostantól kettőtökre kell vigyáznom!-pillantott mosolyogva a hasamra.
-Ne aggódj,teljes biztonságban vagyunk mind a ketten.Főleg,ha az útra figyelsz és nem a hasamra.Ha megmozdul ígérem szólok,bár ezt erősen kétlem.-mondtam viccelődve.Folyamatosan mosolyogtam,mert tetszett Harry viselkedése.-Hidd el,jól csinálod,ez ne aggasszon!De ha a terhesség hátralévő részében minden percben a hogylétem felől fogsz érdeklődni,ideg összeroppanást fogok kapni!-nevettem el magam.
-Oké,vettem az adást.Majd igyekszem nem az őrületbe kergetni!De nem ígérhetek semmit!Ezt az 5 hónapot csak kibírod!-húzta meg a vállát.Ezután megfogta a kezemet és az övével együtt helyezte vissza a sebváltóra.

-Öhm,Harry?Hová megyünk?-kérdeztem tőle,amikor simán elhajtott a házam előtt.Még csak le sem lassított!
-Hát a többiekhez!Azonnal el kell nekik mondanunk a jó hírt!Én nem bírom tovább magamban tartani!-lelkesült fel megint.Meg sem próbáltam megakadályozni,csak mosolyogva megráztam a fejem.Azonkívül én is be voltam zsongva,nem is kicsit.Pollynak tudnia kell,hogy keresztanya lesz!

11:51

-Kész vagy?-mosolygott rám Harry a "bandaház" bejárati ajtaja előtt.Még nem mentünk be,össze kellett szednünk magunkat.
-Nem,de menjünk!-indultam meg.Igen,ideges voltam!Hogy miért?Nos,gőzöm sincs!Igaz,hogy legjobb barátaimról van szó,de az ember nem minden nap közli velük,hogy babát vár!
-Halihó!-köszönt Harry,amikor beléptünk az ajtón.
-Na végre!Azt hittem,hogy soha nem értek ide!-ölelt meg Eleanor.-Kibékültetek,ugye?
-Igen!-vigyorgott Harry.És a többiek még nem tudták,hogy az a fülig érő mosoly nem csak a kibékülésünknek szól.
-Jó sokáig kimaradtatok!De hát ilyen ez a békülős szex,ugye galambom?-állt mellénk Louis és megveregette Harry hátát.
-Sajnos el kell keserítselek,semmi ilyesmi nem történt!Egészen mást csináltunk!-tettem a kezem Louis vállára.A többiek mind furcsán néztek,Louisnak pedig egyenesen leesett az álla,majd legörbült a szája.
-Csalódtam benned!!!-nézett "komolyan" Harryre.
-Na,na!Azért ezt még ne jelentsd ki!Várj még egy pár percet és egészen más lesz a véleményed!-vigyorgott tovább Harry,majd megindult a nappali felé,engem maga után húzva.A többiek tekintetén látszott,hogy halvány lila sejtelmük sincs arról,hogy miről zagyválunk össze-vissza.Na nem baj,mindjárt világos lesz mindenkinek!

Amikor beléptünk a helyiségbe észrevettem,hogy mindenki itt van.Ekkor eszembe jutott,hogy két nap múlva van az esküvő!Ezért már mindenki szabadnapot kért,készülődik és egyebek.És jesszus,holnap jönnek anyuék is!
-Üljetek le,mert mondani szeretnénk valamit.-közölte Harry a népes társasággal.Pollyval összenéztünk.A tekintete gyanakvó volt,azon gondolkodott,hogy mi történhetett.-Mondod?-kérdezte tőlem Harry,amíg a többiek elhelyezkedtek.
-Nem,mondd csak te!-hagytam rá.Egyrészt azért,mert annyira örült a dolognak,és nem bánom,ha ő mondja el a nagy hírt.Másrészt,mert valahol félúton a bejárat és a nappali között elhagytam a hangomat.Nem tudtam volna kinyögni egy épkézláb mondatot.Ez van!Izgultam,de nagyon!
-Oké!-állt a hátam mögé,és átkarolta a hasamat.A többiek követték Harry kezeit,majd értetlenül meredtek rám,hátha én értelmesebben elmagyaráznám,mert így nem értik.Harryre néztem,ő pedig folyatta.-Na szóval...igazából nem is tudom,hogy az ilyesmit,hogyan kell...tehát azt hiszem a legjobb az lesz,ha csak egyszerűen közlöm veletek.-mondta.Türelmetlen pillantásokat kapott válaszul.-Kisbabát várunk!-bökte ki végül,hatalmas mosollyal az arcán.

Egy pillanatig néma csönd szállta meg a nappalit és félő,hogy a szívverésem hangja is jól hallhatóvá vált.Azután két dolog is történt.Louis felugrott a kanapéról és hatalmas lendülettel indult meg felém.Harry pedig,hogy kivédje Louis ugrását(nehogy bajom essen)elém állt,ám megbukott a szőnyegben,ami miatt hasra esett.Pont Louis lába előtt.És mivel a répakirálynak nem volt ideje megállni,keresztben átesett Harryn.Amikor már készültem nevetni,hatalmas csörömpölés hallatszott a hátam mögött.Niall hátulról próbált megközelíteni,de ahogy átakarta ugrani a fotelt,elvesztette az egyensúlyát.Egy vázában akart megkapaszkodni.Az egyensúlyát megtartotta,de a váza darabokban hevert a földön.Ott álltam,terhesen a nappali közepén,Louis és Harry a lábaim előtt hevertek,Niall oldalra emelt kezekkel állt a váza darabkák felett,a fotelen ülő barátaim jobbra és balra kapkodták a fejüket,mert hirtelen nem tudták,hová figyeljenek.Polly pedig nyugodtan átlépte a padlón heverő fiúkat és megölelt.Na ekkor tört ki belőlem a nevetés!Rájöttem,hogy a viselkedésünk talán soha nem fog megváltozni,de ez így van jól!A baba egy olyan környezetbe fog születni,ahol mindig jó kedve lesz,lesz aki megvédje,aki támogassa.Lesz,aki szeresse és mellette álljon.És igen,olykor lesz,aki leszidja,ha valami olyat csinál,amit nem szabad.Jó kezekben lesz!

-Wáááá!El sem hiszem!-ölelt meg Polly.-Furcsa lesz,hogy anya leszel,de majd megszokjuk!-tette hozzá,majd arrébb állt,ugyanis időközben Louisnak sikerült feltápászkodnia és türelmetlenül bökdöste,hogy ugyan engedje már őt is gratulálni.
-Én ezt már sejtettem!-lépett elém Louis büszkén,majd ő is megölelt.Amikor már azt hittem,hogy engedi a többieket is,lehajolt és tovább beszélt,de nem hozzám.-Szóval miattad volt anya olyan durca!Egy csomószor nem nevetett a vicceimen.Jobb,ha ezentúl tiszteletben tartod Louis bácsikád humorát,te kis lurkó!-magyarázta a hasamnak.Na,mondanom sem kell,hogy ezen mindenki jót derült!
-Milyen jót fogok éjszakánkét nassolni a keresztlányommal!-jelentette ki Niall,amikor ő következett a sorban.
-Mi?!!Én leszek a keresztapja!És egyébként is honnan veszed,hogy fiú lesz?!-háborodott fel Louis.Na ezután kitört a káosz és mind a nyolcan egyenként jelentették ki,hogy márpedig "én leszek a baba keresztapja/ kereszanyja".A lelkesedésük nagyon lenyűgöző és örülök,hogy ennyire örülnek nekem,de...Egy babának nem lehet ennyi keresztszülője!De majd megoldjuk ezt is valahogy!