Sunshine In My Heart

81.fejezet

"Megbirkózunk ezzel is!"

Sziasztok!
Annyira sokat kések mostanában a részekkel,hogy már neki sem kezdek mentegetőzni...:/ sajnálom,de nincsen elég időm.A tanulás,a suli utáni programok,versenyek,barátok,most még a szülinapom is és a többi és a többi..tényleg nagyon sajnálom.Viszont páran aggódtatok,hogy abbahagyom az írást..de NYUGALOM,PÁNIKRA SEMMI OK!Nem fogom abbahagyni,mert tényleg imádom az egészet!Sőt,szerintem ilyesmivel is fogok foglalkozni a jövőben.:).

De akkor nem húzom az időt,így is vártatok eleget!Jó olvasást!Köszönöm,hogy kitartotok mellettem,még ha nem úgy jelenek meg a részekkel,mint eddig,akkor is!Sok sok puszi! :* A komikat pedig szeretettel várom!.:) :*

2015.Augusztus.22.(Szombat)

09:22

*Becky szemszöge*

Kicsivel fél tíz előtt már a váróban ültünk és vártuk,hogy behívjanak.A teremben rengetegen voltak és minden második nőnek hatalmas pocakja volt.Belegondoltam,hogyha igazak Harry feltételezési,akkor alig pár hónap és már én sem leszek nádszál vékony.

Harry mosolyogva nézett maga elé,de tudtam,hogy közben minden mozdulatomat figyeli.Gondolkozott,ahogyan én is.Itt vagyok 20 évesen,a vőlegényem kezét szorongatom és idegeskedek,mert lehet anya leszek.Ilyen fiatalon egy másik élet lesz rénk bízva,amiért csakis mi leszünk a felelősek.Mi lesz,ha valami baj lesz a terhesség alatt?Azt hiszem összeroppanok,ha a pocakomban sem tudok rá eléggé vigyázni!Ha pedig a 9 hónap alatt rendben mennek a dolgok,akkor sincs minden lerendezve,ugyanis a java még csak azután jön.Lehet,hogy nem úgy neveljük majd,ahogy kell és rossz ember lesz belőle.És a legfőbb kérdés,amely a legjobban aggaszt....Mi lesz,ha Harry még sincs felkészülve erre az egészre?Most boldog,majd kiugrik a bőréből,de szerintem még le sem esett neki,hogy egy kisbabáról van szó.Egy hús-vér emberről!!Nem lehet csak úgy félretenni,ha meguntuk.Hiszen még Harry is jóformán egy nagy gyerek!Nélküle nekem sem fog menni....
-Félek!-szakadt ki belőlem.Nem akartam hangosan kimondani,de mégis kicsúszott.
-Mi?-kapta fel a fejét,ezzel megtörve gondolatmenetét.-Mégis mitől?-kérdezte mosolyogva,és láttam rajta,hogy nehéz megállnia,hogy el ne nevesse magát.
-Ettől az egésztől!-tártam szét a karomat.-Nem biztos,hogy felkészültem egy baba érkezésére!-böktem ki lehajtott fejjel.
-Oké,most jól figyelj rám!-fordított maga felé.-Mindennél jobban szeretjük egymást.2 nap és a feleségem leszel.A kicsinek lesz anyukája és apukája is,de még milyen!-ezen az önelégült mondaton elnevettem magam.-Az anyagi háttér miatt sem kell aggódnod.Van elég pénzünk,van ház a fejünk felett,azonkívül pedig lesz két szerető nagymami,akik mindenben a segítségünkre lesznek.A barátainkról meg nem is beszélve!!-sorolta mosolyogva.-Mi kell még?Mondd és megszerzem!-nézett rám reményteljesen.Gondolkodtam egy keveset,majd megráztam a fejemet és igazat adtam neki.-Helyes!Tény,hogy nem lesz egyszerű,mint semmi más az életben,de biztos vagyok benne,hogy megbirkózunk ezzel is!-ölelt át.

10:31

Amióta a rendelőben csücsülünk,volt időm gondolkodni.Amiket Harry mondott,teljesen megnyugtatott és már sokkal optimistábban állok hozzá a dolgokhoz.Azt hiszem,hogy túl estem a kezdeti sokkon.Sőt,már azt sem tudom,hogy mitől ijedtem meg annyira.Ez az élet rendje!A baba pedig a lehető legjobb környezetbe fog születni,a szülei,azaz HARRY és ÉN mindennél jobban fogjuk szeretni,ebben biztos vagyok.És ha jobban belegondolok,mindig is erre vágytam.Annyiszor játszadoztam a gondolattal,hogy majd én leszek Harry minden boldogsága.És most minden bizonnyal boldog,mert egy fél órája mosolyogva bámulja a hasamat.Közben pedig a kezemet fogja,egy pillanatra sem engedi el,és néha-néha összerezzen.Valószínűleg most értékeli át az eddigi életét és hangolja rá magát az újra,amiben felelősségteljes apát kell alakítania mellettem.

-Mrs.Morris,Ön következik!-szólt ki az ablakon egy fiatal nő.
-Megyünk!-pattant fel Harry olyan hirtelen,hogy megijedtem tőle.Megragadta a kezemet és magabiztosan húzott magával.-Jó napot doktor úr!-köszönt vigyorogva az öregedő orvosnak,mihelyst beléptünk az ajtón.
-Áh!!Harry!Mi járatban?Egy újabb baba?!!-kérdezett vissza az orvos mosolyogva.
-ÚJABB??!!-csúszott ki a számon meglepettségemben.Ami először végig futott az agyamban,elég abszurdnak tűnt.De akkor mégis miért lennének ennyire jóban?Reméltem,hogy nem arról van szó,hogy Harry elfelejtette velem közölni azt az apró tényezőt,hogy már van egy gyereke!
-Igen!-nevetett ki Harry,én pedig felvont szemöldökkel,karba tett kézzel néztem rá,és vártam,hogy folytassa.-Viszont mielőtt még féltékenységi rohamot kapnál,elárulom,hogy Lou-val voltam itt,még amikor Lux-al volt terhes.Azóta pedig van,hogy én hozom Lux-ot dokihoz,ha beteg.Így mivel Dr.Michael a gyerekorvosa,tarjuk a kapcsolatot.-magyarázta mosolyogva.Oké,ez tényleg érthető.Szóval semmi rejtett gyerek!Hála az égnek!-Ő itt a menyasszonyom,Becky.Becky,ő pedig Dr.Michael.-mutatott be minket egymásnak.
-Örvendek!-léptem előrébb,hogy kezet foghassunk egymással.
-Szint úgy!-bólintott mosolyogva,majd újra Harryre nézett.A szeme hirtelen felcsillant,és olyan arcot vágott,mint aki csak most világosodott meg.-Ó!Harry!Ez akkor az,amire gondolok???-kérdezte meg a biztonság kedvéért.Nagyon örült neki.

-Bizony!-bólogatott Harry fülig érő mosollyal.-Minden tünete stimmel,és majdnem 100%-ig biztos vagyok benne,de azért jó lenne,ha megnézné.
-Értem!-helyeselt Dr.Michael.-Akkor feküdj fel oda,és csinálunk egy ultrahangot.-mondta ezt olyan természetesen,mintha az ember minden nap ultrahangra járkálna,hogy megtudja,terhes-e,vagy sem.Oké...neki ez nyilván mindennapi,hiszem ez a munkája.De én akkor is izgultam.Remegő lábakkal totyogtam el a furcsa ágyig.Hevesen zakatoló szívvel feküdtem le és tűrtem fel a pólóm alját.Az orvos leült mellém és bekapcsolta a mellettünk lévő monitort,megakartam fogni Harry kezét,és akkor vettem csak észre,hogy nincs is mellettem.Még mindig ott állt az ajtóban,ahol hagytam.
-Nem jönnél esetleg ide?-kérdeztem tőle kíváncsian.Jól nézek ki,ha Harry az a fajta férfi,aki be van szarva az orvosi műszerektől.
-Ja....de!Dehogynem!-mosolyodott el.-Csak azt hittem,hogy zavarna.-húzta meg a vállát,amikor leült mellém egy székre.
-Már miért zavarna?-néztem rá egy kissé furcsán.Micsoda feltételezés volt ez?!A saját gyerekem apja már miért zavarna?!
-Nem tudom...csak Lounak úgy kellett könyörögnöm,hogy bejöhessek vele. -magyarázta meg röviden.
-Aha.-nevettem el magam.-Viszont Lou nem volt a menyasszonyod, és nem a te gyerekeddel volt várandós!Legalábbis én úgy tudom!-amikor befejeztem felszisszentem,mert az orvos a hasamra nyomta a hideg zselészerű anyagot.Azt hittem,hogy csak túloznak,amikor azt mondják,hogy kellemetlenül hideg.Hát nem!
-Na?!!-ijedezett Harry és ha nem fogom a kezét,akkor biztos,hogy fel is ugrott volna.
-Semmi baj,csak hideg volt!-nevettem megint.

*Harry szemszöge*

Amíg kint ültünk a váróban,egész végig Beck hasát bámultam.Nem is tudom...talán arra vártam,hogy megmoccanjon.Oké,természetesen tudtam,hogy ez nagy badarság,de már alig vártam,hogy a kezemben foghassam az apróságot.A MI apróságunkat!Már most tudom,hogy hosszú 9 hónapnak nézünk elébe,amíg a kis kópé kibújik a mamája pocakjából!

A gondolatmenetemet Dr.Michael hümmögése törte meg.Folyamatosan körbe-körbe mozgatta azt az izét Becky hasán,hol erősebben nyomta oda,hol gyengébben.Becky a kezemet semmi pénzért nem engedte volna el és száját is harapdálta,tehát ideges.Pont,mint én!
-Mi az?Lát valamit?-türelmetlenkedtem.
-Nem....-mondta komolyan,nekem pedig még a szívverésem is kihagyott egy ütemet,Becky pedig tágra nyitotta a szemeit.Azonban mielőtt megszólalhattunk volna,Dr.Michael folytatta.-Nem valamit,hanem valakit!-mosolygott ránk.-Egy apró Styles örököst!Gratulálok,pár hónap és szülők lesztek!
-EZ AZ!!Én megmondtam!Apa leszek!-pattantam fel a székemről és magasakat ugrottam.
-Harry!Ez egy rendelő,légy szíves halkabban!-szólt rám nevetve Becky.Semmi kétség,már most előbújt belőle az anyai énje.Mindig rám szól!
-Jó,jó!-fújtam ki a levegőt,és szinte kényszerítettem magam,hogy nyugodjak le.-Öhm...ez most lehet gáz,de hol is van a baba?-kérdeztem az orvost.-Te látod?-súgtam Beckynek.
-Háát....-fordította el a fejét.-Azt hiszem.-nevetett.
-Semmi baj.Az ilyesmi gyakran megesik.Ebben a korban még csak akkorák,mint egy szilva.Nehéz észre venni,de itt van.-bökött az ujjával a képernyőre.Oda,ahol a kisfiam vagy éppen kislányom élete első hónapjait tölti majd!