Sunshine In My Heart

84.fejezet

"Már nem veheti el tőlem senki!"

Hey!..:)
Tudom,hogy nem sűrűn hozom a részeket,de azért ti is lusták vagytok ám!.:D ejnye,bejnye!!Szeretném,ha komiznátok,mert már nem sok van hátra és tényleg számít a véleményetek.Nem akarom a részeket a komik számához kötni,megy ez nektek magatoktól is..:P
Viszont el kell mondjam,hogy végtelenül hálás vagyok nektek!Annyian jártatok már nálam,hogy tényleg meg melengetitek a szívemet,ezeken a hideg,esős napokon!Szóval köszönök mindent!!

Hajrá és jó olvasást!! :*

 2015.Augustus 24.(Hétfő)

14:02

*Harry szemszöge*

Ha valaki-legyen az családtag,barát,rajongó,ismerős vagy ismeretlen- tavaly nyáron azt mondja nekem,hogy "Hé haver!Egy év múlva megházasodsz!" gondolkodás nélkül a képébe röhögök.Legmerészebb álmaiban sem gondoltam volna,hogy ilyen lesz,ha valakit teljes egészében a magaménak tudhatok.Az a kellemes melegség,amely mindahányszor végig fut a hátamon,egészen fel a tarkómig,most már soha nem fog elmúlni,hiszen Becky velem marad.A házassággal papíron is összekötjük az életünket,a baba pedig egy olyan kötelék lesz közöttünk,ami mindennél erősebben tart majd össze minket.

Ahogy felcsendült a már jól ismert zene,felemeltem a fejemet és azonnal elmosolyodtam.Becky belekarolva édesapjába,lassú és kecses léptekkel haladt felém.A köztünk lévő távolság hosszabbnak tűnt,mint amennyi valójában volt.Egyszerűen nem bírtam kivárni,hogy odaérjen,megfoghassam a kezét és már soha ne engedjem el.Körbe pillantottam és minden arcon elégedettséget láttam.A mai nap valami megszokottnak,mégis egy egészen új dolognak a kezdete.Ezt mindenki tudta és érezte.
-Szia.-mosolygott rám Becky,amint megállt előttem,én pedig csak vissza mosolyogtam.James elengedte Becky karját és felém fordult.
-Vigyázz rá!-tanácsolta,én pedig bólintottam.Már az első naptól fogva ezt hajtogatja nekem.Nem felejtem el!James megfordult és helyet foglalt az első sorban a fia és a felesége mellett.

Én is megfordultam és jelentőségteljesen mosolyogtam Beckyre,majd igyekeztünk a papra figyelni,aki éppen belekezdett a szokásos mondandójába.Mind a ketten egyre vártunk.Nem érdekelte egyikünket sem a sok felesleges beszéd.Nekünk nem kellett megbizonyosodjunk arról,hogy jóban rosszban egymás mellett leszünk,ugyanis ez eddig is így volt.Már nem kellett az eskünket csiszoljuk,mert tudtuk,hogy bármit megígérünk egymásnak a boldogságunk érdekében.Szükségtelen volt a mondat,miszerint "Van-e bárkinek ellenvetése?Akinek nincs,az szóljon most,vagy hallgasson örökké!".Senki nem szólt egy szót sem,nem ugrottak be az ajtón,hogy megakadályozzák az egybekelést....Semmi nem történt. Minden úgy ment,ahogyan kellett.És végre elértünk a várva várt szavakhoz.
-Harold Edward Styles.Akarod-e feleségedül Rebecca Jane Morris-t?-tette fel a nagy kérdést a pap.
-Igen,akarom!-válaszoltam gondolkodás nélkül.Igazából soha nem hittem,hogy ilyen könnyen kimondom majd,de az elkötelezettség nem is rossz dolog.
-Ígéred-e,hogy jövendőbeli feleségedet tisztelni és szeretni fogod,amíg a halál el nem választ?-folytatta.
-Ígérem!-bólintottam határozottan.
-Rebecca Jane Morris.Akarod-e hites férjedül Harold Edward Styles-ot?-fordult Beckyhez.Egy pillanatig hallgatott,az én szívem pedig kihagyott egy ütemet.Ijedtemben azonnal felé néztem,de csak arra várt,hogy a szemembe nézhessen.
-Igen!-mondta ki mosolyogva,a szívem pedig hatalmasat dobbant.
-Ígéred-e hogy jövendőbeli férjed mellett leszel jóban rosszban,amíg a halál el ne választ tőle?
-Ígérem!
-Ezentúl férj és feleség vagytok!Megcsókolhatod a menyasszonyt!-mondta a pap,az utolsó mondatot nekem címezve.Fülig érő mosollyal fordultam a Becky felé,megfogtam az arcát,a másik kezemet óvatosan a hasára tettem és megcsókoltam.Abban a pillanatban a világ megfordult körülöttem,és egy hatalmas kő esett le a vállamról.Már nem veheti el tőlem senki!

Belemosolyogtam a csókunkba,ahogy megütötte a fülemet az üdvrivalgás.Az összes vendég egyszerre kezdett tapsolni és fütyülni.A fényképezőgépek kattogtak,a szüleink könnyes szemmel ugrottak mellénk,hogy gratuláljanak.Nem sok mindent értettem abból,amit nekem mondtak,csak vigyorogtam és Bekcyt bámultam.A feleségemet!A saját feleségemet!!Csak az enyém!

Amikor beléptünk a terembe,ahol az ételeket szolgálták fel,felcsendült a zene,amivel hivatalosan is megkezdődött a lakodalmunk.

*Becky szemszöge*

/ZENE/

Megfogta a kezemet és a táncparkett közepére vezetett.Egyik kezével átkarolta a derekamat,a másikkal pedig egymás kezét fogtuk.Szabad kezemet a vállára tettem és gyengéden simítottam végig a puha inggallér anyagán.Ahogy elindult a zene,lassan táncolni kezdtünk.A lábunk magától siklott a lágy ütemre.Teljesen átéreztük a zene hangulatát.Decemberben találkoztunk és most itt állunk.Emlékszem,amikor majdnem lekéstem a Londonba tartó járatomat,kétségbeestem.És akkor még csak nem is sejtettem,hogy így alakul majd az életem!Mindenem meg van,amire csak szükségem lehet.A barátok,a boldogság,a család.Valaki,aki biztonságban tart és mindig vigyáz rám.Valaki,aki mindig az életem része lesz és az emlékeim róla szólnak majd.Olyan emberek között vagyok egy olyan helyen,ahol mindig is lenni akartam!Az álmaimban!ott,ahová való vagyok! Azzal,akivel lennem kell!

Amikor erőteljesebb lett a zene,mi is felgyorsultunk és határozott léptekkel haladtunk körbe-körbe.A vendégek jobbra balra ringatóztak,majd páronként csatlakoztak hozzánk.Először a szüleink álltak minket körbe.Őket követte Polly és Niall,majd Louis Eleanorral,utána Liamék végül pedig Zayn és Perrie és az összes többi ember.Mindenki táncolt.Miközben a fejemben folyamatosan azt skandáltam,hogy "egy,két,há....egy,két,há....egy két há....",nehogy elrontsam a nyitótáncunkat,újra meg újra lejátszottam az elmúlt hónapok eseményeit.A találkozás,az ismerkedés,az együtt töltött idő,a közös élmények...minden olyan nagyszerűnek tűnt.Mintha tényleg egy mese főhősei lennénk.A herceg és a hercegnő.És ahogy Harry szemébe néztem,tudtam,hogy minden egyes ígérete igaz,és szeretni fog.Nem vagyok annyira naiv,hogy azt higgyem,mindig minden simán fog menni,mert igenis lesznek bökkenők.De,ha idáig eljutottunk,tudom,hogy menni fog.Jöhet ezer rajongó,és egymillió ok,ami szétválaszthat bennünket,de Harryt már nem veheti el tőlem senki.Ő már csak az enyém.

Amint a zene új lassú ütemre váltott,mi is lelassítottuk lépteinket,a végére pedig egymás karjaiban ringatóztunk,amíg a vendégek vágyakozva néztek bennünket.Kétségtelenül életem legszebb percei voltak!

BTW:Beteg lettem,szóval lehet hozok még a héten egy részt,és már tényleg nincs sok hátra.A következő már lehet a vége.De maximum 3 rész és DONE! (:(