Sunshine In My Heart

85.fejezet
/UTOLSÓ ELŐTTI RÉSZ!!!/

"EGYÜTT!!"

Sziasztok!
55 000 oldalmegtekintés és 40 rendszeres olvasó!!! Azt hiszem mindjárt sírok! :'D Annyira imádlak Benneteket és köszönöm,hogy itt vagytok velem már nagyon régóta! <3 A résszel siettem,ahogy tudtam,remélem tetszeni fog! Már nincs sok hátra!

UI.: A komikat azért továbbra is várom! :*

2015.Augusztus 25. (Kedd)

02:23

*Liam szemszöge*

Esküvő.....Erről a szóról két boldog ember jut eszembe:egy nő és egy férfi.Olyanok,akik egy gyors megismerkedés után,vagy akár lassú,alapos ismerkedés végeztével elkötelezik magukat és örökké együtt lesznek.Esküvő....Egy boldog nap,amelyet a szerelmes pár a szeretteivel tölt el,összekötik életüket.Az esküvő egy olyan nap,amelyen két út összeforr és többet nem válik el.

A mai nap egy ilyennek voltam tanúja.Az egyik legjobb barátom elkötelezte magát és biztos alapra állította jövőjét.Ő tette jól!Most itt vagyunk,de semmi sem biztos.A srácokkal szeretjük egymást,de bármikor jöhet egy hatalmas akadály,amit talán már mi sem leszünk képesek átlépni.Akkor viszont minden szétesik majd,és nekünk-Zaynnek,Niallnek,Louisnak és nekem-nem lesz ilyen biztos alapunk.Harry már soha nem fogja az egyedüllét szindrómát tapasztalni,hiszen neki már ott van Becky és pár hónap múlva ott lesz egy csöppség,aki apának hívja majd.Talán ez a legszebb az egész életben.Amikor tudod,hogy van valaki a hátad mögött,aki mindig támogat majd,amíg világ a világ!

-Hé!Nagyon elméláztál!-ült le mellém jókedvűen Louis.Amióta elkezdődött a buli,azóta folyamatosan táncol,hol Harryt rángatja,hol Beckyt,hol egyszerre mind a kettőjüket.Soha nem fog elfáradni!
-Csak gondolkodtam...a mai nap egy fordulópont a mi életünkben is,nemcsak Harryében.-mondtam még mindig bambulva.
-Jah!-vágta rá.-Innentől úgy kell vigyáznunk Beckre,mint a szemünk fényére!Aztán a babára is!Harry meg férj lett!-röhögött.
-Nem!Nem így értem!Vagyis persze,vigyáznunk kell mindkettőjükre és Harry tényleg férj lett,de...-kezdtem bele,de itt egy pillanatra elhallgattam.Ha kimondom a következő szavakat,sokkal valósabbnak tűnnek majd.-...De Harry az első,aki komolyodni kezdett.Ha választás elé kellene állni,már nem minket részesítene előnyben....ez pedig azt jelenti....-nyeltem egy nagyot.Nem akartam ki mondani!
-....azt jeleni,hogy a banda nem lesz örökké egy csapat!-fejezte be helyettem Louis,én pedig bátortalanul bólintottam.-Igen,tudom.Már egy ideje a fejembe véste magát ez a gondolat.Amikor Becky az éltünk része lett,azonnal megszerettem,de nyilvánvaló volt,hogy a feje tetejére állít majd mindent.Nézd csak meg Harryt!-bökött a tömeg felé.Középen Harry és Becky táncoltak.Boldogak voltak!Harry mindkét kezével Beckyét fogta,hol eltolta magától,hol pedig közel rántotta,így táncoltak a ritmusos zenére.Mind a ketten hatalmasakat kacagtak és csillogó szemmel nézték a körülöttük lévő embereket,és egymást.Friss házasok,férj és feleség.-A régi csapodár fiú,aki sehol nem találta a helyét,most a feleségét táncoltatja és mindennél boldogabb.Megváltozott!És ha minden jól megy,hamarosan mi is így járunk!-nézett rám halványan mosolyogva.-Lassacskán a mi fejünk lágya is beérik és akkor már semmi nem lesz a régi.Ahogy a magánéletünk a helyes kerékvágásba terelődik,úgy lassacskán leáldozódik a One Direction-é.-ahogy ezeket a szavakat kimondta,a szívem hatalmasat dobbant.Nem akarom,hogy a banda már ne zenéljen együtt.Nem szeretném elveszíteni a milliónyi rajongónk támogatását,szükségem van rájuk.Kell,hogy tudjam,szeretnek!Nem akarom feladni az álmomat,amit már látszólag megvalósítottam.Örökké azt akarom csinálni,amit most!Zenélni akarok a legjobb barátaimmal.Érezni akarom a lüktetést az ereimben,amikor kiállok a színpadra,a zene elindul és lányok milliói kezdenek sikítozni,mert szeretik amit csinálok.A zene összeköt Bennünket!Bárcsak mindig így maradna!De egyszer sajnos mindennek vége szakad...ez az élet rendje!

Amint mi ilyen komoly témákról beszélgettünk,a többiek jól érezték magukat.El és Danielle jobb oldalt dobálták magukat,Perrie Zaynnel nevetgélt valamin,Polly és Niall pedig vonatozást indított.A sor hamarosan óriási lett,mindenki énekelt és táncolt,miközben haladtak előre.A sor vezetését átvette az ifjú pár.Egy pár perc múlva már csak mi ketten maradtunk ülve,ami Beckynek hamar szemet szúrt.
-Srácok!Mi ez a nagy kedvtelenség?!Az esküvőmön nem vághattok ilyen fancsali arcot!-ugrott mellénk nevetve.Már teljesen ki volt pirosodva a táncikálástól.-Mi a baj?
-Semmi!-vágtuk rá Louissal.Nem akartuk ecsetelni neki,hogy a zenekarunk jövőjét vázoltuk fel az imént és elég elkeserítő volt.Lévén,hogy ő is szereti az együttesünket,nem hiszem,hogy feldobná a hír,hogy nem leszünk örökre együtt.
-Akkor meg gyertek vonatozni!-fogott kézen mind a kettőnket és beráncigált a sorba.Louissal elmosolyodtunk.Azt hiszem ugyanarra gondoltunk mind a ketten.Igaz,hogy a banda nem lesz örökké együtt,de lesz valami,ami nem fog változni.A barátságunk!Harry,Becky és a többiek mindig velünk lesznek,történjék bármi!

04:50

*Harry szemszöge*

-Oké!Most már elég lesz!Ülj,le!-ragadtam meg Becky karját,mert kezdtem úgy érezni,hogy túl sok lesz az ugrálásból.
-Na!!Ne már!Harry!-nyavajgott.Éppen valami régi osztálytársaival táncolt.Egy negyed órája van velük,de folyamatosan beszélnek,miközben nem állnak meg.
-De!Ideje lenne pihenned!-szóltam rá és lenyomtam a legközelebbi székre.
-Nem vagyok fáradt!-mondta szemöldökét ráncolva,majd öntött magának egy pohár vizet.
-Akkor miért van kipirosodva az arcod,miért veszed ilyen gyorsan a levegőt,és miért nyeled  le egy korttyal azt a pohár vizet?-néztem rá okoskodva.Letette a poharat,majd egy nagy sóhajtással nyugtázta,hogy igazam van.-Jól vagy?
-Igen.-mosolygott rám.-Mind a ketten jól vagyunk,nem kell ennyire aggódnod miattunk!-fogta meg a kezemet.
-De aggódom,mert nem akarom,hogy neked vagy a babának baja essen!Nem tesz jót ennyi ugra-bugra.Pihenned kellene!-simítottam ki egy tincset az arcából.-Egyébként meg nem is ettél rendesen!Ebben a korban rendesen kell táplálkoznod,mert...
-Úristen!-kapta a kezét a szájához.Ijedtemben azonnal rákérdeztem,hogy "mi az".-Te titokban elvégezted az orvosit?!!-nézett rám nagy szemekkel.Én meg hirtelen nem értettem,hogy miért mondja.-A férjem orvos!Dr.Harry Styles!Aki szakértője a terhességeknek!-vigyorgott rám.
-Na!!-nevettem fel.
-Ne aggódd már túl!Jól vagyok én is és a kicsi is!Semmit nem vesz észre az egészből.Én pedig mindennél boldogabb vagyok,úgyhogy megyek vissza táncolni!És,ha már úgyis minden mozdulatomat szemmel tartod,igazán jöhetnél velem!-mosolygott huncutul,összekulcsolta a kezünket és elindult a tömeg kellős közepébe.Ahogy a srácok észrevették,hogy megint a táncparketten vagyunk azonnal mellénk csapódtak és együtt bolondoztunk tovább.

*Becky szemszöge*

Apuci aggódik!Méghozzá nem is kicsit.Amíg én próbáltam jól érezni magam a saját esküvőnkön,folyamatosan éreztem magamon a figyelő tekintetét,egy percre sem hagyott szem elől.Ez nem baj,sőt,talán még örülök is neki.Ez azt jelenti,hogy mind a ketten fontosak vagyunk számára.Másrészről pedig,ha úgy érezném,hogy nem tesz jót a babának a sok táncolás,nyilván abbahagynám.Nem vagyok annyira felelőtlen!

Az esküvő egyébként fergeteges!Mindenki nevet,tapsol és énekel,a hangulat még mindig fenomenális,pedig már lassan hajnali 5 lesz.A torta felvágása után szerencsére lekerült rólam a menyasszonyi ruha,amit ugyan nagyon imádtam,de pár benne töltött óra után,már kezdett melegem lenni,és a súlya sem volt kevés.Ezért,amikor felvettem a kék menyecske ruhámat,nagyon megkönnyebbültem.A mozgás is sokkal könnyebb volt benne,szellősebb volt,valamint lazább.Nem szorított annyira,mint a fehér,fűzős darab.Sokkal kényelmesebb volt!

Már pont kezdtem fáradni,amikor a teremben felgyúltak a fények és Niall lépett a színpadra,Louissal az oldalán.Harryvel egymásra néztünk,majd megrántottuk a vállunkat és kíváncsian vártuk a folytatást.Nem tudtuk,hogy mi következik,mert Niall és Louis hajnali beszédje-vagy akármije-nem volt benne a tervezett programban.
-Khm!-köszörülte meg igen diszkréten Louis a torkát.Erre természetesen mindenki a színpad felé fordult és figyelt.-Kedves násznép!-Kezdte vigyorogva.-Bizonyára sokan tudjátok,hogy a galambom és Becky nem tétlenkedett az esküvő előtt,hiszen sikerült veteményezniük!-vigyorgott.Mi,a többiekkel együtt pedig nem értettük,hogy miről van szó.-Szóval,hogy Harry elvetette magjait Beckyben!-magyarázta meg erősen artikulálva,közben pedig annyira húzgálta a szemöldökét,hogy egy pillanatra azt hittem,hogy a tarkójára csusszan.A magyarázat megtette a hatását,mindenkiből előtört a nevetés.
-Na ezt jól körülírtad!-kiabálta be röhögve Harry.
-Nem beszólni!Inkább gyertek fel ide mellénk!-invitált a színpadra.Harry előrement,és maga mögött felvezetett a színpadra,míg a fiúk mellé nem kerültünk.-Na szóval,ott tartottam,hogy mivel hamarosan babájuk lesz,nem lesz sok szabadidejük.Ezért úgy gondoltuk a fiúkkal -Zaynnel és Liammel együtt-,hogy most van itt az ideje a kikapcsolódásnak.
-Közösen befizettünk Benneteket egy két hetes tengerparti pihenésre!-bólintott büszkén Niall.-Méghozzá nem is akármilyenre.Távol lesz mindentől,és nem fog Benneteket zavarni senki,ugyanis a szigeten egy árva lélek sem lesz.Vagyis de,egy pincér,aki majd kiszolgál titeket!-mosolygott.Én a szám elé kaptam a kezemet és hitetlenül hol kapkodtam a fejemet Louis és Niall között,hol pedig Zaynt és Liamet kerestem a szememmel.Egy saját sziget két hétre!Elképesztőek!-A gépetek pontosan 30 perc múlva indul.-tette hozzá Niall.
-Mi?!-néztem rá hitetlenül.-Harminc perc??! Annyi idő alatt haza sem érek!-háborogtam,amin mindenki jót derült.
-Zayn és Liam már mindent elintéztek.Becsomagoltak nektek és kint vár a kocsi,ami a reptérig visz,ott pedig már ott van a magán repcsitek!-imitálta Louis a kezével,ahogy felszáll egy repülőgép.
-Wáow!-nyögte ki Harry.-Köszönjük!Nagyon szépen köszönjük!-veregette meg Louis,majd Niall vállát.
-Jajj istenem!El sem hiszem! 2 hét távol mindentől!-ugrottam Louis nyakába.
-Bizony!De azért valld be,hogy ÉN hiányozni fogok!-vigyorgott.
-Hát hogyne!-bólogattam.
-Na?! Milyen ötletet eszelt ki a te egyetlen legjobb fiú barátod?!-veregette a mellkasát büszkén Niall.
-Szuper!Tényleg nem tudom,hogy mit mondjak!Köszönöm!-mosolyogtam rá őszintén,majd jó szorosan megöleltem.
-Nincs mit!-ölelt ő is.Niall tényleg mellettem volt végig.És azért is hálás vagyok neki,mert a legjobb barátnőmre vigyáz.Niall sokat jelent nekem...talán egy kicsit többet,mint a többi fiú a bandából....ő a másik legjobb barátom!

Mivel nem győztem hálálkodni,lassan terelgetni kezdtek engem és Harryt a kijárat felé.Sietnünk kellett,hiszen volt 20 percünk,hogy kiérjünk a reptérre.Kicsit megsirattam a távozásunkat egy pár emberrel együtt-és igen,itt természetesen anyukámat és anyósomat értem-,és kétségeim voltak a ruhák pakolásának eredményességével,de nagy nehezen beültünk az autóba.
-Sziasztok!-integettünk Harryvel az ablakon keresztül,amikor elhajtott a sofőr az épület elől.Harry megragadta a derekamat,lerántott az ülésre és a száját az enyémre tapasztotta.A hirtelen cselekedetétől meglepődtem,ezért kellett pár másodperc,amíg kapcsoltam.A kezemet a hajába vezettem és visszacsókoltam.
-Ez mi volt?!-nevettem,amikor elváltak ajkaink.
-Kíváncsi voltam,hogy milyen,amikor megcsókolom a feleségemet!-mosolygott büszkén.A FELESÉGÉT!ENGEM!Jajj,még mindig olyan hihetetlen!!!
-És?-kacérkodtam.
-Hmm...-gondolkodott.-Határozottan kellemes.És csak az enyém!-tette a kezét a hasamra,és megint megcsókolt.Kétségtelenül szép heteknek,hónapoknak,éveknek....életnek nézünk elébe!EGYÜTT!!