Sunshine In My Heart

86.fejezet /utolsó rész,EPILÓGUS!!/

"A vég,mint egy kártyavár!"

Sziasztok!
Nem mondok semmit,annak legközelebb jön majd el az ideje.Most itt az utolsó fejezet,élvezzétek ki.Jó olvasást Drágák!

/nászúton/
-Harry!Várj már meg!!-kiabáltam utána,amikor leszaladt a lépcsőn.
-Gyere,ha tudsz!-fordult hátra vigyorogva.Megálltam és néztem,ahogy előre szalad.A nap tűzött,a sugarai megcsillantak a világos víz tükrön.Harry hajába belekapott a langyos fuvallat,amely egy kicsit elviselhetőbbé tette a sivatagi meleget.Lassan és körültekintően léptem le az utolsó lépcsőfokról,bele a meleg homokba.Az apró,puha szemcsék kicsusszantak a lábujjaim között én pedig elmosolyodtam.A kezemet a hasamra tettem és becsuktam a szememet.Arcomat a Nap felé fordítottam és arra koncentráltam,ahogyan felmelegíti a bőrömet.

-Na?! Mi van?! Máris feladja,Mrs.Styles?!-üvöltött Harry jó messziről.Nem szóltam vissza,csak álltam ott,a kezemmel a hasamon.Egy élet.Egy aprócska csoda kettőnkből.-Hé!Jól vagy?-ugrott elém Harry.Kinyitottam a szememet és ránéztem.Tekintetében ott volt a féltés és az aggódás.Jó apa lesz.A legjobb!Az én gyermekem apja!
-Nem!-ráztam meg a fejemet.-Viszont...megvagy!-kulcsoltam össze kezeimet a tarkója mögött.Megragadta a derekamat és velem együtt a tenger felé fordult.
-Ez csalás volt!-állapította meg.
-Én inkább úgy mondanám,hogy megszervezett stratégiai lépés.-incselkedtem tovább.
-Jól van!Ez lényegtelen,az ilyenért büntetés jár!-suttogta a fülembe.Elmosolyodtam és a hideg kirázott a gondolattól,hogy megint az övé lehetek.Mert Harry Styles-ról beszélünk!Mi más lehetne az a bizonyos "büntetés"?!

Soha nem voltam mással.Harryvel feküdtem le először,és nagyon úgy néz ki,hogy utoljára is vele fogok.Nem tudnám elképzelni a hasonló együttlétet bárki mással.Harry és én már összeszokott páros vagyunk.Ismerjük a másik mozdulatait,érzékeny pontjait.Kimondjuk azokat a szavakat,amiket a másik hallani akar.Mert a szerelemben nem az a fontos,hogy nekem jó legyen,hanem az,hogy a társam érezze a boldogság minden szikráját.

Harry a karjaiba kap és a szobáig meg sem állunk.Lassan és óvatosan,mégis szilárdan lépked felfelé a lépcsőn.A hálóba tartunk,amely már az első pillanatban lenyűgözött.A hatalmas ágy a szoba közepén helyezkedik el,és fehér baldachinnal még különösebbé tették.Az ablakok nyitva,nem kell attól félnünk,hogy bárki megláthat egy lakatlan szigeten.Az ágy mellé érve Harry óvatosan letesz.Érzem a szőnyeg puhaságát,majd lassan dőlni kezdek.A fejem a selyem párnán landol,Harry pedig felém helyezkedik.Apró csókjaitól kiráz a hideg.Amikor a szemembe néz,újra és újra megszűnik a világ.Ám ekkor történik valami....

Összezavarodtam.
A szemem kipattan és a világ forogni kezd.
-Harry.-nyögöm.Még érzem,ahogy a kezeit végig futtatja a testemen.Forró lehelete égeti a bőrömet,de a kép egyre homályosabb.-Harry..-próbálkozok újra.Nem tudom mi történik.Az előbb még minden jól ment!Kétségbeesetten próbálom megszüntetni a szörnyű émelygést és a tudatlanságot.Mi történik velem?-Harry!!-kiáltok fel utoljára,ujjaimat pedig görcsösen a hajába fonom.Mi ez az egész?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

/ZENE/

-Becky!-hallok egy lágy hangot,amely közel áll a síráshoz.Ismerős,de annyira forog minden,hogy nem tudom kinyitni a szemem.-Doktor úr!Felébredt!!!-kiált boldogan.
-Polly??!-nyögöm ki nagy nehezen,de a szemem még mindig csukva van.
-Igen,én vagyok!Istenem!El sem hiszem!Végre felébredtél!-örvendezik.Ajtó csukódást hallok,majd sietős lépteket,amelyek mellettem állapodnak meg.
-Becky!Kérem nyissa ki a szemét!-szól rám egy méltóságteljes hang.Félek,hogy megint elfog a szédülés,ezért csak lassan,nagyon lassan nyitom ki a szemeimet.Fehérség.Ennyi,amit látok.A fehér plafon.Óvatosan elfordítom a fejemet és meglátom Pollyt.Valahogy furcsa.Emlékszem,amikor utoljára láttam nem volt melír csík a hajában.Az egyszerű barna fürtjeit most kék tincsek díszítik.Halványan rámosolygok,hiszen mégiscsak a legjobb barátnőm,majd a tekintetem tovább halad.Őszülő haj és bajusz,éles arcvonások,régimódi szemüveg,apró termet köpenybe bújtatva.Ott áll mellettem és úgy bámul,mint aki csodát lát.
-Mi történt?-kérdezem meg végre.A kérdést nem szántam konkrétan valakinek,csak a választ akartam tudni.-Hol van Harry?És egyáltalán hogy kerültem ide?-faggatózok tovább.
-Valahol Amerikában turnézik a többiekkel!-válaszol Poll nevetve.Turnézik?Ezt nem értem!-Semmi baja Doktor úr!Higgyen nekem!Becky pont olyan,mint a baleset előtt!-mosolyog az orvosra.Mi?
-Nem érez a fejében lüktetést,vagy bármely más furcsa és szokatlan dolgot a teste többi részén akár kívül,akár belül?-teszi fel a száraz kérdést az orvos.
-Nem....nem...azt hiszem jól vagyok..-nyugtázom.Azonkívül,hogy nem tudom,hogy kerültem egy kórházba.
-Rendben van.Megyek és szólok,hogy azonnal készítsék elő a röntgent és az ultrahangot.További vizsgálatokra lesz szükség.-jelenti be,majd minden további nélkül kisétál az ajtón.

-Polly?-nézek barátnőmre,amikor ketten maradunk.-Mi van a srácokkal?
-Milyen srácokkal?-néz rám értetlenül.
-Hát a One Direction...Louis,Niall,Liam,Zayn és Harry.Mi van velük?Hogy-hogy turnéznak?-kíváncsiskodok,mert valami még mindig nem stimmel.Harrynek itt kellene ülnie az ágyam mellett és a kezemet szorítania.
-Tényleg a régi vagy!-rázza meg a fejét.-A hírek szerint jól vannak.Még mindig rengeteg cikk szól róluk és legalább 10%-al híresebbek,mint 2 hónapja!A turné pedig olyan,mint az összes többi.-feleli megrántva a vállát.Ezek szerint minden a legnagyobb rendben....
-Mi történt velem?-teszem fel a következő,számomra fontos kérdést.
-Baleseted volt.Méghozzá elég komoly!Nem emlékszel?-lepődött meg.
-Nem...eléggé zavaros a kép.Annyi megmaradt,hogy Harry felvitt a hálószobába,és emlékszem,hogy hirtelen elfogott a szédülés.Ennyi.-összegzem.Barátnőm arcára a zavarodás jelei ülnek ki.
-Hogy mit csinált Harry?!-vonja össze a szemöldökét.Most magyarázzam el neki,hogy szex előtt lettem rosszul?!
-Mindegy!-legyintek.-Azt mond,hogy...hogy a baba jól van?-teszem a kezemet a hasamra.
-Te terhes voltál??!!!-döbben le Polly.Ha lehetséges,még jobban összezavar.-De hát kitől?!-erre elnevetem magam.
-Mégis kitől?!!-nevetek jóízűen.-Hát az egyetlen szerelmemtől!-mondom természetesen.
-Noeltől vársz gyereket?!!Nem hiszem el!!!-hüledezik és még a székről is feláll.
-Mi?! Hogy jön ide Noel?!-értetlenkedek és én is ülőhelyzetbe tornázom magam.
-Hát Noel a szerelmed.Már több,mint egy éve együtt vagytok!-közli én pedig ledöbbenek.
-Oké,nem tudom,hogy miért gondolod ezt az egészet viccesnek,de hagyd abba,mert nem az!-szólok rá erélyesen.-Az én szerelmem Harry,akihez nemrég hozzámentem feleségül és 6 hónap múlva a gyermekének adok életet!Noel pedig csak a barátom már a középsuli óta!-mondom határozottan.Egészen mérges vagyok barátnőmre,aki csak ül a székben,ami az ágyam mellett van,és nagy szemekkel néz rám.Nem bírom felfogni,hogy miért beszél ilyen sületlenségeket!Nekem CSAK Harry létezik.Nincs olyan,hogy Noel és én!!!
-Jó...-mosolyodik el zavartan.-Most megyek és megkeresem az orvost,mert azt hiszem valami nem stimmel.-áll fel és még mielőtt kérdezhetnék egyedül hagy a szobában.

A telefon!Fel kell hívnom Harryt!Szólnom kell neki,hogy jól vagyok.Hogy mind a ketten jól vagyunk!A telefonomért nyúlok,amely az aprócska éjjeli szekrényen egyedüli tárgyként pihen.Feloldom a billentyűzárat és megnyitom a telefonkönyvet.Elkezdem lefelé görgetni,de nem találom Harry nevét sehol.Többször átnézem és egyre furcsább az egész.Miért nincs benne a telefonomban a férjem száma?! És csak ekkor veszem észere.Nem az a fehér készülék van a kezemben,amit még annó Harrytől kaptam.Helyette a régi darab,ami egyszer már apróra tört a mozi folyosóján.Ijedten teszem vissza a telefont a szekrényre.Furcsa gondolatok eresztenek gyökeret a fejemben.De az nem lehet!

Ekkor jön vissza Polly.Az arckifejezése teljesen megváltozott.Már nincs összezavarodva,csupán színtiszta sajnálat látszik a szemein.Nagyot sóhajt,majd mellém ül az ágyra.
-Oké...tudom,hogy ez most bizonyára kiborít,de meg kell ígérned,hogy a körülményekhez képest nyugodt maradsz,amennyire csak lehet!-néz rám szigorúan.Vár.Vár arra,hogy bólintsak.Bólintok,de nagyon nehezen megy.Lélekben,jó mélyen a szívemben már én is tudom,hogy mit fogok hallani.-Jól van...A repülő balesetednek köszönhetően kómába estél.Már több hónapja azért imádkozunk,hogy végre felébredj.Ami,hála Istennek,ma végre megtörtént.-mosolyog rám.
-Mi?!Miről beszélsz?!A repülő baleset már nagyon régen volt!Több,mint egy éve.-világosítom fel.
-Nem...nem volt.-nézett a szemembe.-Vagyis volt,de csak 4 hónapja.Azon a napon,amikor elindultál Londonba,hogy megnézd a One Direction filmet.A repülőgép a felszállást követő 27.percben hajtómű meghibásodást észlelt,majd 9 perc múlva kényszer leszállást kellett végre hajtania a pilótának.Sokan meghaltak azon a reggelen,de te "csak agyrázkódást szenvedtél.Azóta pedig kómában vagy.-meséli.
-Nem...nem,az nem lehet!-rázom a fejem tagadólag.-Milyen napot írunk?-teszem fel a kérdést,gondolván,hátha ezzel megfogom és végre bevallja,hogy ez az egész egy nagy vicc.
-2014.április 12.-e van.A moziba pedig tavaly Karácsonykor mentél.Kicsivel több,mint 4 hónapja történt.Nézd!-a zsebébe nyúl,és előveszi a telefonját.Megkeresi a beérkezett hívásait.Az első,amit megmutat tőlem jött.A dátum December 24.-e,a hívás ideje hajnali 6 óra 35 perc.Tényleg felhívtam.
-Erre emlékszem.-bólintok.-Akkor történt,amikor a reptéren álltam és te nem voltál sehol,pedig már rég ott kellett volna lenned.Elaludtál,így egyedül szálltam fel a repülőre.Egyedül néztem meg a filmet,Harry pedig bejött a vetítésre.Utána hatalmas hó esett és muszáj volt Velük mennem.Ott voltam Harryéknél egy hetet.Összebarátkoztunk.Aztán eljöttek a ballagásomra,utána Londonba költöztünk és Harry szerelmet vallott és....-kezdtem kétségbeesetten hadarni.
-Állj,állj,állj! Nézd meg a következő sms-t.Anyukád küldte,olvasd csak el!-tartja elém a készüléket újból.
Először megint a dátumot nézem meg,amely ugyancsak December 24.A küldés ideje pedig reggel 8 óra 19 perc.Ez állt az üzenetben:

"Polly,amint megkaptad ezt gyere a K.L.M gyerek kórházba!Becky gépe lezuhant.Még nem tudunk semmit,de nagyon kérlek siess!! Susan"

-Látod?A te géped 6:45-kor szállt fel.A beleset után egy órával Susan hívást kapott a kórházból,miszerint a lányát baleset érte,azonnal be kell jönnie a kórházba.Akkor küldte nekem is az sms-t.Azóta a nap óta pedig arra várunk,hogy a kóma véget érjen.-néz rám szomorúan.
-Nem!!Nem,nem és nem!Ez nem igaz!Polly szeretlek,de ez nem vicces!Hagyd ezt abba!-szólok rá már-már hisztérikus állapotban legjobb barátnőmre.Semmi sem lehetséges abból,amit az előbb mondott.-Harryt akarom!Azonnal hívd ide Harryt!Tudnia kell,hogy jól vagyunk!-utasítom Pollyt.-Gyerünk már!!Nem hallod?!!!-kiáltok rá.
-Nem.Nem lehet Beck!-rázza a fejét.-Harryt nem ismered!Ez az egész...az egész nem létezik!
-Elég!!!Hagyd ezt abba!-fogom be a fülemet.-Nem akarom hallani!
-Megkérdeztem az orvost.Minden csupán csak egy illúzió volt!Kóma alatti képzelgések!Nem a valóság,hanem egyfajta álom!Csak egy álom volt Becky!-magyarázza és megpróbál közelebb csúszni hozzám.
-NEM!!!-üvöltök torkom szakadtából.-Nem lehet álom!Harryvel közös életünk volt!A babám!!Januárra születik meg a közös gyermekünk!!Nemrég még egy napsütéses tengerparton töltöttük a mézes heteket!Harry a mindenem már több,mint két éve!A férjem Polly!Érted?!-kétségbe estem.Nem hihettem el,hogy semmi sem létezik abból a világból,amiben életem.Noha a fantáziám mindig is jó volt,nem lehet,hogy mindent csak beképzeltem,megálmodtam magamnak!Egy ennyire komplett életet nem lehet csak úgy kitalálni!-Polly! Mondd,hogy nem igaz!Mondd,hogy Harry nemsokára itt lesz mellettem!Mondd,hogy a gyermekével vagyok terhes!-sírva könyörgök barátnőmnek.

/ZENE/

Megrázza a fejét és csillogó szemekkel mered rám.
-Sajnálom...-mondja az egyetlen szót,amit jónak lát.
-Neeee!!-kiáltok fel.Polly az ölelésébe zár,én pedig zokogok.Siratom azokat a napokat,amelyeket Harryvel töltöttem.A napokat,amelyeket együtt éltünk meg,hol boldogan,hol szomorúan.Visszaemlékszem minden egyes közös percünkre,a képkockák leperegnek előttem:

A pillanat,amikor összeütköztünk a moziban.A zöld tekintet,amivel engem nézett,az erős kéz,amivel felhúzott.A csodás hang,amivel minden elkezdődött,mikor nekem énekelt.A nevetése,amelytől a hideg végig futott a hátamon,egészen a szívemig.A csókok,az érintések,a szerelmes szavak.A nyaralások,az együtt töltött esték.De nem csak Harryről van szó.A többiekről is.Eszembe jut,hogy Niall mellettem volt,amikor csak kellett és Pollyval annyira összeillettek.Louis és az egyetemes hülyeségei,amiken mindig jót nevettem.Liam,aki tudtam minden percben figyelt,vigyázott rám.Zayn,aki zárkózott volt,de előttem megnyitotta magát.A lányok,akikkel igazi barátnők lettünk.Még Paul is könnyeket csal a szemembe.Az apáskodása kétségtelenül jól jött!

Sírok,mert tudom,hogy ezek,mind csak az emlékeimben maradnak meg.A két évből semmi sem igaz!Niall,Zayn,Liam és Louis nem a barátaim,én pedig nem vagyok Mrs.Styles.Egy olyan álomba csöppentem,amelyet örökké álmodtam volna.Egy világot képzeltem el,amelyben én voltam a főszereplő.Megteremtettem egy kicsi életet is,aki ugyan "nem látta meg a napvilágot",de az szívemben mindenképpen jelen lesz.Ott volt!A Harryvel való szerelmünk gyümölcseként!Harry!Istenem azok a gyönyörű szemei!Már soha többet nem suttog a fülembe,soha többet nem érezhetem az illatát.Ezentúl megint csak a tv képernyőin keresztül álmodozhatok róla.Hiszen nincs olyan,hogy mi ketten!Azt sem tudja,hogy létezem!!

Csak egy lány vagyok ebben a hatalmas világban.Egyedül,azok nélkül a képzelgések nélkül,amelyeket megteremtettem magamnak.Nincs az a hely,ahol éltem,nincsenek azok az emberek AKIKKEL éltem!Már nincs semmim!Ha választhatnék,inkább visszaaludnék.Álmodnám tovább,és újra együtt lennék a SZERELMEMMEL!Újra szárnyalni akarok,újra beleakarom magam vetni az ÉLETEMBE!Harryt akarom,és a közös jövőnket!!!

-Ez normális,de kérlek nyugodj meg!-simogatja Polly a hátamat,miközben a könnyeimmel a vállát áztatom.Ujjaimat szakaszosan vájom meleg kasmír pulóverébe és hisztérikusan zokogok,miközben a gondolataim egyre csak az...álmom körül járnak.Fáj.Fáj elhinni,hogy semmi nem létezett!

Enyhén észlelem,hogy az ajtó kinyílik és valaki egyenesen hozzám szalad.Karjait erősen körém fonja,illata megérinti az elmém.A könnyeimtől nem látok,mégis egy pillanatra elhiszem,hogy Ő az.De nem...
-Beky!Egyetlenem!Végre újra itt vagy velem!-szorít még jobban.Karjaim ernyedten esnek le válláról.Még jobban zokogok.-Mi baj?Polly,mi van vele?-kérdezi ijedten.Nem akarom a közelemben tudni....senkit nem akarok,csak a göndör haj tulajdonosát.Noelre nincs szükségem!Durván eltolom magamtól,nem akarom látni!


8 hónappal később


Esik.Megint esik!Az időjárás mostanában borzalmas!Nem lehet élvezni a kinti levegőt,hiszen folyton esik!Olyan,mint az életem!Sorozatosan érnek a balszerencsék.Először a repülőgép baleset,ami azóta is kísért.Az emlékeimben ott él a zuhanás pillanata és a fájdalom,ami földet éréskor belém hasított.Kicsivel azután,hogy végre kiengedtek a kórházból,egy haláleset rázta meg az életemet,amely már soha nem lesz ugyan az.

Megtudtam,hogy Daniel nagybátyámnál daganatos betegséget diagnosztizáltak abban a hónapban,amikor kómába estem.Ahogy értesült a balesetemről,azonnal Párizsba utazott,hogy láthasson.Az egyik délután,amikor ő vigyázott rám,rosszul lett.Az orvosok persze rögtön kivizsgálták és kiderült,hogy rákos.Tüdőrák,amely már az egész szervezetét megtámadta.Áttétes volt.Maximum félévet jósoltak neki,de több,mint 8 hónapig bírta.Az utolsó két hónapja igaz már kész szenvedés volt.Nem bírt enni és minden percét kezelésekkel töltötte,amelyek semmit sem segítettek neki.Kínlódott,mígnem Augusztus elején végleg lehunyta szemeit és már soha többet nem nyitotta ki.

4 hónapja élek Londonban.Nagybátyjám végrendeletében a lakását rám hagyta,és egy levelet is címzett hozzá:

/ZENE/

"Drága Becky,egyetlen unokahúgom!

Annyi filmet láttunk már együtt,amiben búcsúlevelek voltak.Te már akkor is sírtál!Most viszont kérlek ne áztasd el a papírt!Mosolyogj!

Igaz,hogy Én már nem lehetek veled,már nem biztathatlak,nem támogathatlak,de a szívedben mindig ott leszek!Mosolyogj,mert az élet megy tovább,még ha nélkülem is.Emlékezz arra,amit mindig mondtam neked!Legyél bátor és nézd az életet pozitívan!Szerezd meg,amit a sors neked szánt!Küzdj az álmaidért!És ne hagyd,hogy az a ficsúr szépfiú szomorúvá tegye a szívedet!

Már bizonyára tudod,hogy a londoni lakásomat a nevedre írattam és kifizettem mindent.Ezzel legalább nem kell majd törődnöd!Amikor kislány voltál,annyiszor elmondtad,hogy ebben a városban szeretnél élni,álmodoztál arról,hogy főiskolára mész és itt alapítasz családot.Gondoltam segítek!Most már van egy lakás,amiben élhetsz.A Te dolgod,hogy OTTHONNÁ varázsold!Remélem,hogy a szellemem nem jár majd oda kísérteni,vagy hasonlók.

Kívánom,hogy élj boldogan,és soha ne felejtsd el a te drága nagybátyjádat,aki mindig szeretni fog!Gondolj rám nyugodtan,ha az segít,mert tudom,hogy nem lesz könnyű elfelejteni.Viszont verd ki a fejedből betegségem pillanatait!Emlékezz arra,amikor az állatkertbe vittelek,amikor nagyokat nevettünk és hajnalig filmeztünk.Vedd elő a képeket,amelyeket a hálószoba szekrény harmadik fiókjában őriztem,és elevenítsd fel a szüneteket,amiket nálam töltöttél.Nézegesd őket és gondolj Rám.Mutasd majd meg a gyermekeidnek és mesélj nekik Rólam!

Vigyázz magadra és az öcsédre,meg mindenkire,akit ilyenkor fel szoktak sorolni.És fontos,NE SÍRJ!!Mert nem tűnök el örökre!Egyszer majd újra találkozunk!Addig pedig innen,fentről vigyázok rátok!

Hatalmas ölelést küld: DANIEL BÁCSIKÁD! "


Ezek voltak azok a sorok,amelyek láttán sírva fakadtam.Amikor a levelet a kezembe adták,Daniel bácsit két napja végső nyugalomra helyeztük.A halála után sokáig olyan voltam,mint egy zombi.Senki sem segíthetett rajtam,nem könnyíthették a fájdalmamat!Akkora űr tátongott a szívemben,amelyet képtelenség volt betapasztani.Még szükségem lett volna rá!Önző vagyok,tudom!De akkor is azt akartam,hogy mellettem legyen!Ugyanis világéletemben Dan bácsi volt az egyetlen,aki vissza tudta hozni az életkedvemet.Tudom,hogy jobb neki odafent,hiszen láttam mennyire szenvedett,mégis azt kívánom,bárcsak velem lehetne még.

A mai napig eszembe jut,hogy milyen lehetne az életem.Sokszor alszom el úgy,hogy azt kívánom,bárcsak ne kelnék fel.Nem azért,mert megakarok halni,hanem azért,mert vannak jobb dolgok,amiket eltudok képzelni.Olykor eljátszadozom a gondolattal,hogy tényleg Harry felesége vagyok.Már bizonyára a gyermeke anyja lennék,és Daniel bácsi boldogan és egészségesen játszhatna a gyermekemmel.Olyan hatással lenne rá is,mint rám volt!Segíthetne abban,hogy jó ember legyen belőle.

De nincs férjem,sem gyermekem,se nagybácsim!

Egyedül élek Londonban,a saját házamban,amelyet Dan hagyott rám.Egyetemre járok és magyar szakon tanulok.Valamint a felgyülemlett "emlékeket" papírra vetem.A hobbim a könyvírás lett.A szeptemberi hónapot teljes egészében az írásnak szenteltem,a tollamból szinte ömlöttek a gondolatok.Később kerestem egy kiadót,aki szerint "az írásaimban van jövő és a melankólikus történetek igen keresettek napjainkban".Ez volt az első dolog aminek örültem,már hosszú idő óta.Nem az boldogított,hogy híres lehetek,hanem az,amit eljuttathatok az olvasóimnak.A művem üzenete az egyetlen lényeg:

Ne az álmaidban élj,hanem a jelenedben!Ne gondolkodj túl sokáig és csak magadba vess hitet.Hitet ahhoz,hogy az életed-bármi történjék is-haladhasson tovább!

És ennyi!Ez volt az utolsó rész....remélem mindenkinek tetszett,noha "kissé szomorkásra" sikerült..:') btw:én is sírtam,míg írtam so semmi probléma..:")

Még majd érkezek egy összefoglalóval,amelyben különlegességeket tudhattok meg a blogról.:) Ehhez a részhez pedig szeretnék rekord mennyiségű kommentet!És aki komizik(remélem minden rendszeres olvasóm) attól szeretném kérni a véleményt erről a fejezetről,vagy akár all in one,egyben az egész blogról.:) Valamint,hogy olvasnátok e még tőlem,ha igen esetleg ötlet foszlányokat is szívesen fogadok,amit majd beleépíthetek a sztoriba.:)

Jók legyetek,sok sok Puszi! :) <3 KOMIZNI ÉR MINDEN RENDSZERES OLVASÓNAK ÉS IDE LÁTOGATÓNAK!!!


UI.: Majdnem elfelejtettem!.XD A komizók egy játékban vehetnek részt,ami a történetről fog szólni.Az első helyezettet díjazom is!.:) A részleteket megtudhatjátok a következő bejegyzésemkor! szóval gyerünk,én ezzel mondanék köszönetet az olvasóimnak!HAJRÁ