Sunshine In My Heart

Hi Darlins'.:)

Megint itt vagyok..:D nem tűnök ám olyan könnyen el!!...:) hoztam a részt,bár nem volt meg a 3 komment,de nem csüggedek,hiszen a történet még nagyon az elején jár.:) nem vagyok telhetetlen és örülök a 2 feliratkozómnak valamint a több,mint 200 oldalmegjelenítésnek.:) még egy hete se kezdtem és máris vannak olvasóim..:) Remélem egy kis idő múlva még többen gyarapítjátok ezt a listát!

A mai résszel egy FONTOS fordulóponthoz értünk.:) Nem mondanék többet.Jó olvasást és kérnék még egy feliratkozót,ha lehet.:) Nagyon örülnék neki.:)

4.fejezet

2013.December.24. (Kedd)

07:35

*Becky szemszöge*

Imádom Pollyt,de most egy kicsit mérges voltam rá,mert nincs itt velem.De legalább a következő géppel utánam jön!

Gyönyörű volt a világ felülről nézve!!Úgy éreztem,hogy most bárkit láthatok.Éppen a Little Things ment a fülesemben,amikor elkezdett havazni.Hatalmas pelyhekben hullott le a fehér csoda.Lélegzetelállító volt a látvány,de sajnos nem sokáig élvezhettem,mert a repülő a felhők fölé emelkedett.Gondolom azért,hogy nehogy belekerüljünk egy szélcsatornába...vagy mibe.Nem értek a repülőkhöz!

08:15

Még fél órán át szeltük a levegőt,majd végre leszálltunk Londonban.Járatos voltam itt,hiszen már látogattam meg a nagybátyjámat egy jópárszor,mióta elköltözött.Felvettem a csomagjaim,amit nem sokáig kellett cipeljek,mert valaki kikapta őket a kezemből.Ilyedten fordultam hátra és vettem jól szemügyre az illetőt,aki elcsórta a bőröndömet.Magam mögött bácsikámat pillantottam meg,akit azonnal meg is öleltem.
-Beck!Szia kincsem.De megnőttél,sőt...mióta nem láttalak kész nő lett belőled.-fordított körbe.Emlékszem,amikor kicsi voltam,mindig azt mondta,hogy ne törődjek senki véleményével.Csak neki higgyek,mert Ő mindig igazat fog mondani nekem.Ezért ez a bók,most mindennél jobban esett.

Megkérdezte,hogy hol hagytam barátnőmet.Azzal viccelődött,hogy fent felejtettem a repülőn.Elmeséltem neki,hogy mi történt valójában.Sajnálkozó pillantásokat küldött felém,majd beszálltunk egy taxiba és elindultunk.Londonban a legjobb dolog a taxi.Imádom a kis,sárga járműveket,amik olyanok,mint a hangyák....a városban bárhol lehet találni és mindig szorgoskodnak az utakon.Párizshoz hasonlóan,itt is sokan élnek és mindig történik valami.Itt viszont híres sztárok is laknak..mint például...a One Direction.Nem reméltem,hogy az egyik boltban összefutunk..vagy esetleg ugyan azt a taxit stoppoljuk le az egyikőjükkel.Ilyenkor mind az öten haza utaznak a családjukhoz az ünnepekre.De attól még lehet elsétálok a házuk előtt egy pászor a héten.Soha nem lehet tudni! :D

14:20

Már felöltözve köszöntem el bácsikámtól,aki nevetve kívánt jó szórakozást.Ő soha nem szólt egy szót sem egyik szeszéjemért sem,szóval (gondolom) a mostani One Direction imádatom sem zavarta.Kiálltam a tömbház elé,hogy fogjak egy taxit,de elég lassan ment a dolog.Végre megállt egy és elindultam a moziba.VÉÉGREE!!!.:D

14:38

Az időjárás miatt,több,mint 15 percbe telt,hogy odaérjünk.Azonban,ez volt a kisebb gond..a mozi bejáratánál megint nagy aggodalom lett úrrá rajtam.Polly sehol sem volt...Gondoltam felhívom,hogy megkérdezzem,hol a frászban van,mikor a film 10 perc múlva kezdődik.Mielőtt kivettem volna a telefonom a zsebemből,egy 30-40 éves férfi szólított meg,akit egy fiatalabb fiú követett egy hatalmas kamerával a vállán."Mi lesz ebből?!"

-Szervusz!Szeretnénk veled egy kicsit beszélgetni!Szabad??

-Jónapot!Hát..nem is tudom.Igazából sietek...de miről lenne szó?-kérdeztem.Az idősebb intett a kamerásnak, hogy 'mehet',majd kezdetét vette a "vallatás".

-Te is a This Is Us vetítésére jöttél?

-Igen?!-mondtam kicsit félénken,sőt..inkább kérdeztem.Nem tudom mi lett volna,ha 'nem'-et mondok.Az interjúnak ott lett volna vége...

-Miért szereted ezt az öt fiút és a zenéjüket?

-Mindig  felvidítanak és mosolyt csalnak az arcomra és megnyugszom a hangjuktól.Mind olyan kedvesek és közvetlenek az emberekkel,akár rajongó,akár nem.Nem szálltak el a hírnévtől,ami hirtelen megadatott nekik.Ugyanazok maradtak,mint akik az x-factor előtt voltak.A szívük hatalmas!A tehetségükről pedig ne is beszéljünk.Sok mindent elértek már és,ha így haladnak...hamar a csúcson lesznek és sokáig ott is maradnak majd.Remélem!!-fejeztem be és vártam a következő kérdést.

-És minden srácról tudsz minden apró dolgot?Úgy értem,hogy nagyon nagy fan vagy tudod a határokat?

-Szerintem ez mind egyszerre!-nevettem.-Hatalmas fan vagyok,ami egyet jelent azzal is,hogy mindent tudok róluk,amit egy fannak tudnia kell.De megértem,hogy nekik is van magán életük,ami rám nem tartozik.A határokat soha nem lépném át és nem követném minden mozdulatukat,még....ha engednék sem!Az egyszerűen nem én lennék.

-És ki a kedvenced,ha szabad ilyet kérdeznem?

-Kérdezni szabad,de erre inkább nem válaszolnék,mert mindenkit szeretek!!-viccelődtem.

A kamera kikapcsolt,a férfi megköszönte és elmentek."Hmmmm....hát ez érdekes volt!"-gondoltam.Nem tartott csak 3 percig a kis "interjúm",így gyorsan elővettem a mobilom,míg a mozi terem felé sétáltam.Miután feloldottam a billentyűzárat,észrevettem,hogy SMS-em jött.

Feladó:Polly

Sajnálom,de nem engedik felszállni a gépemet a hóvihar miatt.neked viszont nagyon jó szórakozást és ígérd meg,hogy azonnal felhívsz,ahogy vége.Ne szomorkodj miattam,hanem élvezd ki,hogy ott lehetsz!

Puszi,Polly!

Míg az SMS-t olvastam éppen egy folyosóra fordultam be,amikor valakinek nekimentem.....

"Remek!!Nem elég,hogy Polly ott ragadt Párizsban,most a filmet is lekésem emiatt az idióta miatt!"-szitkozódtam magamban.Az ütközés végkimenetele az lett,hogy seggre ültem és a mobilom a folyosó másik végében hevert darabokra törve.Tudtam,hogy az én hibám is,mert annyira belemerültem az SMS olvasásába,hogy egyáltalán nem figyeltem,de mégis arra voltam mérges,akinek nekimentem.Ráadásul én elestem..ő meg állva maradt."Na várjon csak,mert amit most tőlem kap,azt nem teszi zsebre!"

Felemeltem a fejem és nem hittem a szememnek.Az idegesség egy pillanat alatt elszállt és a szívem vadul verni kezdet.Azt hittem összeesek,ami lehetetlen lett volna,hiszen már így is a földön csücsültem.o.O Gyönyörű alakja felém tornyosult.Idegesen nézett körbe,majd újra rám.Látszott rajta,hogy fél valamitől.Egy szürke kapucni alól kukucskált ki néhány göndör tincs.A szemeit pedig egy napszemüveg rejtette el előlem.Alig láttam belőle valamit,mégis tudtam,hogy Ő az.Ruhájából arra a következtetésre jutottam,hogy álcázza magát.Hát persze!!Akkor attól fél,hogy meglátják velem!Vagy..hogy elkiáltom magam...de én nem tennék ilyesmiket.De ezt Ő honnan is tudhatná?!

*Harry szemszöge*

"A fiúk hiába mondták,hogy ne menjek sehova,mert baj lesz!!Neeem!!!Nekem el kellett jönnöm!És tessék!Megint nekik lesz igazuk!Mindig,mindent elrontok!A francba!Én hülye!!!"-szidtam magam.

A lány,akivel összeütköztünk,csak ült ott.Nem sírt,nem visítozott és nem is szaladt el....csak ült!Csendben volt,de láttam rajta,hogy ő is meglepődött a találkozásunkon.Talán kicsit izgatott is volt,mert remegett a keze,ahogy a földet támasztotta.A telefonja darabokban hevert valahol a folyosón.Kiesett a kezéből,mikor nekem jött.Szétnéztem,majd ismét rá vittem a tekintetemet.Gondoltam,Ő is egy rajongónk lehet,mert egy "forever directioner" nyaklánc csüngött nyakában.

Aggódtam,hogy lebuktat,amit Ő is észrevehetett,mert halkan megszólalt.

-Nem fogok sikítani.

Nem szóltam semmit,csak elmosolyodtam és felé nyújtottam a bal kezem,hogy felsegítsem.

*Becky szemszöge*

Mosolygott!Halványan,de láttam!!!Felém nyújtotta a kezét,amin egy kicsit feljebb csúszott a szürke pulcsi.Mikor megláttam a lakatot a csuklóján,teljesen biztos lettem a feltételezéseimet illetően.

-Szia.Harry Styles vagyok.-mondta már bátrabban,míg felhúzott.

-Sz-szia.Tényleg?Nem mondod?-kérdeztem kicsit viccesen.

-De bizony!Gondoltam,hogy tudod,de mégis csak így illik,ha már felborítottalak.-mondta nevetve Harry.

Egy kis ideig csak bámultam,mert olyan szép a mosolya.Főleg,hogy mostmár megmutatta a gödröcskéit is,amiket már a képernyőn is csak csodálni tudtam.

Hirtelen eszembe jutott a telefonom.

-Jajj!A telefonom.Nem lehet igaz,milyen rossz napom van ma!Mi jöhet még?!!-mérgelődtem és odaszaladtam,ahol a telefonom földet ért.Vagyis..csak a maradványai.Idegesen kezdtem el szedegetni a darabokat.Kétségbeesettem próbáltam összetenni,de nem nagy sikerrel.Harry nevetve gugolt le mellém.

-Szerintem ezen már csak a csoda segíthet!-mutatott fel egy darabot a képernyőből.

-Igazad van.-dobtam ki a kezemből minden részt,amit eddig sikerült felszednem.-Még nem is kértem bocsánatot!-hajtottam le a fejem megbánóan.-Sajnálom,hogy neked mentem.Éppen egy üzenetet olvastam és nem figyeltem.Ma olyan rossz minden!

-Semmi probléma!És...a mai napod nem lehet rossz!Most beszélgetsz a nagy Harry Styles-al!!-jelentette ki nevetve.-Tudod...te vagy az egyetlen lány,aki bocsánatot kér a One Direction egyik tagjától,mert véletlen neki ment és felborult.-mosolygott tovább.

Lassan felálltunk,én pedig vetettem egy pillantást az órámra...14:56 perc.

-Jajj ne!!Még ez is...-szomorodtam el.

-Mi a baj?-Harry.

-Lekésem...a filmeteket.Már 11 perce elkezdődött...biztos,hogy nem engednek be...-panaszkodtam el magam.

-Igen?!Na majd azt meglátjuk!Gyere velem!-azzal megragadta a csuklóm és szaladt velem egészen a moziajtóig.Ott két őr állt,a nagy ajtó pedig már be volt csukva.Harry hirtelen lekapta a kapucnit és a szemüveget.A látvány lesokkolt!!!!!!!!!!!Szerintem még levegőt sem vettem,most hogy láttam "mindenét".Mondott valamit a két férfinak,akik rögtön kinyitották az ajtót.

-Jó filmezést!-kacsintott a barna herceg és "belökött" az ajtón.Eszembe jutott valami,így visszafordultam.

-Köszönöm!De vedd vissza-mutattam a kapucnira.-mert felismernek és a srácok kiakadnak.-mosolyogva fordultam meg,bementem a keleti terembe és leültem a 10-es székre.