Meglepetés

Halihó mindenki!.:)

Az egyik legkedvesebb barátnőm névnapom alkalmából ezzel a novellával lepett meg!Annyira tetszett,hogy úgy gondoltam,veletek is megosztom!.:) Szóval köszönöm Violet Begonie!! <3 <3 <3 Egyébként itt az Ő blogja is,mindenképpen megéri benézni!.:) LINK

"2014. július 1., kedd

Meglepetés

Sziasztok! Ez most nem egy új rész, ez egy novella. Ha van kedvetek, olvassátok el, ezt most egy különleges alkalomra szánom!

Kedves Ancsa!

Te mindig kommentelő, drága Olvasóm, barátnőm, IE társam! Nagyon-nagyon sok boldog névnapot szeretnék kívánni neked! Tudod, hogy mennyire szeretlek és majd élőben is egyszer meghúzkodom a füled! De addig is itt volna a meglepetésem... Remélem tetszeni fog! Ezzel kívánnék neked sok boldog névnapot! :)

Ahogy az összes történet, ez is egy áltagos napon kezdődött. Mint minden nap, aznap is elaludtam reggel. Kapkodva szedtem össze a ruháimat, közben fél lábbal kávét főztem, és a sminkelésre már nem is maradt időm. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen fontos nap ennyi hibát megengedek. A házból egy ajtócsapódással rohantam ki, felébresztve az utolsó alvó muslincát is, ha még nem kapott a fejéhez.

Szét sem néztem, úgy futottam át az úton egy autó előtt sikeresen, aki nem is hagyta szó nélkül, de jobban inkább a dudáját nem sajnálta. Bocsánatot kértem és szaladtam tovább. Már a stúdió bejáratánál tartottam, amikor feldöntöttem egy kisebb társaságot, de ők már nem szóltak érte, biztosan látták, milyen pokróc vagyok ma reggel. Az ajtóban előreengedett egy nagyobb, magas, én pedig csak biccentettem neki és siettem befelé. Ki fog nyírni Steve.

Rohanós léptekkel igyekeztem a megbeszélés helyére. Bepillantottam az átlátszó üvegen, és megpillantottam a főnököt. A feje vörös volt és a szemei is villámokat szórtak. Tudtam, hogy miattam dühös, így lehajtott fejjel kullogtam hozzá.

- Elnézést - siettem a bocsánatára.

- Hányszor mondjam még, hogy…? - de ekkor elakadt a mondanivalójában, és sűrűn pislogott az üvegen túl. Követtem a tekintetét és megláttam Őket. Én is falfehér lehettem akkor.

- Steve, ők miért vannak itt? - kérdeztem dühösen. Nem azért voltam az, mert eljöttek, hanem mert nekem senki sem szólt róluk. Kirekesztettnek éreztem magam.

- Csak ma tudtak visszajelezni. Tudod, drágám, nekik sűrű az élet - válaszolt Steve, majd arrébb gurított egy széket, hogy ne keljen kikerülnie, és már sietett is feléjük.

Az üveg jó hangszigetelőnek állt, így csak halk beszélgetést hallottam. Bámultam őket, és nem tudtam mit tenni... Gyerekkorom bálványai álltak előttem, azok az emberek, akik miatt elkezdtem a szakmámat, az újságírást.

- Jöjjenek csak beljebb... - nyitotta ki nekik az ajtót a főnököm, én pedig az asztal szélébe kapaszkodtam meg, nehogy összeessek.

- Jó reggelt - mondták kórusban és mind rám vigyorogtak. Hiába az a sok év, ami mögöttük áll, még mindig rohadt helyesek voltak. Emlékszem, azt gondoltam, nem lesz elég az asztalba kapaszkodnom...

- Ancsa, ők itt...

- Liam, Louis, Niall, Zayn... és Harry - pillantottam az utolsó fiúra is. Nem bírtam ki, ki nem tudja, hogy kik ők? Láttam, ahogy Louis halkan nevet rajtam, de nem érdekelt, ez volt életem nagy pillanata. Végre...

- Öm, igen. Fiúk, ő pedig a legszorgosabb újságírónőnk, Ancsa. Ő fogja készíteni veletek ma az interjút - jelentette be vigyorogva Steve.

Egy "Hogy mi?" pillantást vetettem rá, de ő nem válaszolt semmit, csak kiterelte őket egy nagyobb terembe, én pedig elhűlve követtem a társaságot. Nekem egy másik bandát mondtak, de az is nagy falat volt. Mindegy... Csak össze kell szednem magam, és kibírni, hogy ne ájuljak el. Ha ezek egyesével megszólalnak, még videókon keresztül is kirázott a hideg. Jesszusom, talán erre nem készítenek fel egy iskolában sem. Felsóhajtottam, és beültem a riporteri székembe.

Amennyire akkor izzadt a tenyerem, annyira soha többet. Nem értettem, mi van velem, én mindig magabiztosan álltam ki az emberek elé, annyira meggyőzően, hogy még magammal is elhitettem, hogy mindenre képes vagyok. Az egyetemi beszédek, a sok riport, előadás, most mintha a süllyesztőbe vesztek volna, egy tapasztalatlan kislánynak éreztem magam, akinek még a lába sem ér le a székből.

Végre mindannyian elhelyezkedtek, én pedig minden magabiztosságomat összegyűjtöttem, amíg csend nem telepedett ránk. Akkor elindult a szokásos zene, a műsorunk védjegye, mert mindent videóra is veszünk, és vártam, hogy megint elhalkuljon, mint mindig, minden riportnál. Akkor rájuk pillantottam, igyekeztem mindenkire nézni. Harry nagyon vigyorgott, láttam rajta, hogy valami nagyon elterelte a gondolatait, így inkább az ő szemébe nem mertem tovább.

- Sziasztok srácok! Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívásunkat, nagyon hálás dolog, hogy ilyen aprócska interjúkra is szántok időt. Én Ancsa vagyok, bemutatkoznátok ti is a hallgatóknak? - mosolyogtam rájuk.

- Azt hittem, kívülről vágod kik vagyunk - szemtelenkedett Louis - de akkor had mutatkozzunk be. Én Louis vagyok, a csapat legviccesebb sráca.

- Hé, azt hittem az én vagyok - hitetlenkedett Liam.

- Mi? Hogy te? Hallottad már a kop-kop vicceimet? - szólt bele Harry is.

Mindannyian egy "Nehogy mondj egyet" pillantást küldtek felé, én pedig elmosolyodtam, minden a régi.

- Jól van srácok, akkor bemutatlak én titeket. Louis, Liam, Harry, Zayn és Niall.

- Mondtam én, hogy tudja - vágott közbe vigyorogva Louis, és a jókedve ragályos volt, mert én is alig bírtam visszafogni magam, hogy ne nevessek. A fiúk piszmogtak halkan valami "Te fogd be"t, de hirtelen mindannyian rám kapták a tekintetüket és elhallgattak.

- Úgy gondolom, kezdjük a legfontosabb kérdéssel, amire minden lány kíváncsi. Ki hogy áll a kapcsolatokkal? - akaratlanul is beharaptam az ajkam, és átkoztam magam, hogy ilyen amatőr vagyok. Én is rajongóvá váltam és nem hagytam a csábításnak.

- Én szabad vagyok - szólalt fel Harry vigyorogva.

Nagyon elpirultam, ahogy nézett rám, még ha tudtam is, hogy ő most csak előadja a szokásos, "Szívtipró vagyok, ments meg a magánytól" énjét. Összezártam a lábaimat és kihúztam magam, hogy még szigorúbbnak tűnjek, de azt hiszem ezt csak elcsépelt próbálkozás volt, mindenki látta rajtam, hogy mindjárt összeesem.

- És ti fiúk? - hadartam a többiek felé fordulva. Igyekeztem kizárni Harry Dögös Stylest.

- Nekem sincs senkim - rántotta meg a vállát Niall.

- Én most vagyok túl egy friss szakításon, de jót tesz nekem most a szingliség, úgy érzem - vallotta be Liam. Bólogattam és Zayn felé fordultam, habár tudtam, hogy vele mi a helyzet. Csak az ő szájából akartam hallani.

- Én pedig boldog házasságban élek... Mióta is, srácok? Már vagy három éve - mondta büszkén.

Gratuláltam neki, majd Louist is meghallgattam. El sem hiszem, hogy Eleanorral még nem házasodtak össze, biztosan túl nagy répák hozzá. Mindenesetre boldogak együtt, és ez az én directioner szívemet is melengette.

- Játszunk srácok, rendben? - vigyorogtam rájuk, és tudták, mi következik. Az örökös megkínzás.

- Jaj, Harry, olyan butus vagy - bökte oldalba Louis. - Sandra Bullock nem játszott a Jurassic Parkban, az a Beépített szépség.

- Jól van, akkor válaszoljatok ti, nagyokosok - állt félre sértődötten.

- Ki a Harry Potter sikersorozat főszereplője? - tréfálkoztam.

Mindenki gyanakodva összenézett, végül Niall kiáltott fel.

- Hát Harry - mondta egyszerűen.

Megráztam a fejem.

- Na srácok, ennél többre vagytok képesek - cukkoltam őket.

- De hát Harry... - válaszolt Louis és nem értette ő sem.

- Daniel Radcliffe, nem én - vont vállat Harry, mire mindenki elnevette magát.

Louis tapsolni kezdett, majd visszahúzta a barátját a háttérből nagy örömködve.

- Itt a helyed a csapatban, sajnálom - ölelte át.

Hirtelen mindenki a göndör szépfiúra nehezedett, és csapatölelést szült a pillanat. Zayn engem is bevont, habár kicsit furcsán éreztem magam, olyan plusz egynek.

Harry engem is szorosan megölelgetett, és tudtam, ennyi bőven elég, ha reális akarok maradni, teljesült minden álmom...

- Hát mára ennyi lett volna - széledtünk szét. Mindenki szomorúan pillantottam rám, és ez nekem hatalmas bók volt. - Köszönöm szépen, hogy eljöttetek, igazán szórakoztató volt. Remélem még látjuk egymást! És sok sikert a következő albumotokhoz, ami most ősszel jelenik meg, ugye?

- Pontosan, nagyon is tájékozott vagy - bólogatott vigyorogva Liam.

- Remek, biztos vagyok benne, hogy én is beszerzek majd egyet.

Harry megrázta a fejét és kedvesen mondta.

- Erre a vendégünk vagy - és én megint teljesen elpirultam. "Hol itt a profizmus?" korholtam magam.

Megköszöntem és a kamerától is elköszöntünk mindannyian. Azt hiszem ez egy sikeres riport lett.

- Srácok, a főnök ilyenkor mindig készül egy kis étellel-itallal, ha nem siettek, esetleg teletömhetnétek magatokat vele - ajánlottam fel.

Szórakozottan bólogattak mind, és elindultunk a kisebb konferencia terembe.

- Nagyon élveztem a riportot - szólalt meg mellettem Harry. Még mindig el sem hiszem, hogy hozzám beszélt és ezt nekem mondta. Biztosan kedveskedni akart.

- Én is, én is... Egyébként nagy rajongótok voltam... vagyok - motyogtam szerényen, míg ő előreengedett az ajtóban.

- Igen, sejtettem - vigyorgott, ahogy hátranéztem az arcára.

Mindenki felkapkodott a zsebébe is pár pogácsát, de leültek az asztal köré. Én Harryvel álldogáltam, már annyit ültem, nem volt kedvem. Meg egyébként is... Kinek van kedve leülni, ha Vele álldogálhat?!

- Szóval mióta is riporterkedsz? - kérdezte Harry, én pedig mosolyogva felé fordultam, de Louis közbevágott.

- Jaj, haver, hívd már el randira! De béna... - nevetett.

Harry fülig elpirult, én pedig csak bámultam őt. Nagyon meglepett, miből gondolja Louis, hogy Harry elakarna?

- Um, hát ha egyszer gondolod... beülhetnénk egy kávéra valahova - harapta be az ajkát csábítóan.

A gyomrom hatalmasat bukfencezett... Jesszusom, Harry Styles randira hívott? Elkerekedett szemekkel néztem rá, annyira csodálkoztam. Ezt lehet ő úgy vette, hogy én biztos nem akarok, ezért sűrű bólogatásba kezdtem. Ő csak mosolygott és magabiztosan bekapott egy pogácsát és nekem is felkínált egyet.

- Köszönöm - motyogtam, és vigyorogva néztem őt.

Akkor tudtam, hogy bármi történjen, az én álmaim célba értek. Megérte a sok átvirrasztott éjszaka, a vizsga, a tandíj, a távolság, a történetek, amik a fejemben születtek, de a szívem írta őket... Mind igazzá válik, ha az ember hisz bennük. És én hittem, és ez volt a legszebb július elseje az életemben.

És, amit igazán tudni akartok...

Igen, randiztunk Harryvel. Őrült egy éjszaka volt. És utána még sok...."