Sunshine In My Heart

67.fejezet

"A tökéletes bosszú..alá a barátom fehér popója!"

Hi Bananas!:)

Itt vagyok a következő résszel,amit csak csütörtökön akartam hozni,de a mai napom annyira jó volt,hogy az írás is könnyebben ment!.:P Szóval itt vagyok megint!Nagyon szépen köszönöm a komikat,mindet el szoktam olvasni és nagyon örülök nekik!<3 Jó olvasást,és a véleményeket kommentben várom!.:) :**

2014.December.25.(Csütörtök)

04:15

*Becky szemszöge*

Mindig is imádtam arra ébredni,hogy Harry és a fiúk énekelnek.Ezt már csak az múlhatja felül,hogy az a mély,dörmögős hang,amivel az én göndörkém rendelkezik élőben szólal meg mellettem.

 

-Miért énekelek??-dörmögte Harry,amikor csörögni kezdett a telefonom.Bizton állíthatom,hogy Harry félálomban a legaranyosabb.Amikor még csukva van a szeme,és kómásan tapogat az ágyban,hogy megtaláljon és magához húzzon,majd csendesen szuszogjon tovább a nyakamba.Az arca nyúzott,mégis csodálatos.Harry egy külön kis csoda,amiből csak egy van!És ez a ritkaság engem választott!Micsoda megtiszteltetés!!
-Azért,mert a 'Don't let me go'-t állítottam be ébresztőnek.-válaszoltam mosolyogva.A telefonért nyúltam,kikapcsoltam a zenét,majd visszagördültem a hátamra és egy kicsit közelebb húzódtam Harryhez.
-Neee!!-rázta meg a fejét.-Én még nem akarok felkelni!Olyan szépet álmodtam!-nyöszörgött,miközben a hasamra tette a fejét.-Éppen a Bahamákon nyaraltunk,és nem volt rajtad csak egy ici-pici vörös bikini.Nagyon szexi volt,ahogy a homokban feküdtél és a koktélodat ittad!-mesélte és egy puszit nyomott a köldököm felé.Jellemző Harryre,hogy még álmában is perverzkedik,de így szeretem,ahogy van.Minden piszkos gondolatával együtt!
-Ez csikiz!-nevettem,amikor a göndör fürtjei hozzáértek fedetlen bőrömhöz.Felültem,de nem húzódott el,helyette áttette a fejét a combomra.Nem voltam benne biztos,hogy így nem fog csikizni,de ráhagytam.Nagyszerű érzés volt lenézni és látni,hogy a fiú,akit szeretek még félálomban pihen a lábamon.Megnyugtató és romantikus pillanat volt!-Harry??
-Hmm??-még a szemét sem nyitotta ki.
-Öhm...én ugye még nem találkoztam a családoddal?-kérdeztem rá félénken,miközben a haját kezdtem piszkálni.Bele túrtam a göndör hajzuhatagba,az ujjamra tekertem egy szálat,majd leengedtem és ezt újra és újra megismételtem.A haja most kócosabb volt,mint általában,de így is iszonyatosan szexin nézett ki vele.
-Nem...mert?-kérdezte meglepődve és végre kinyitotta a szemeit.Álmosan pislogott rám,a zöld íriszek mégis ragyogtak,mint a csillagok.
-Biztos,hülyeségnek fogod tartani,de...Én félek!-böktem ki.-Mi lesz,ha nem fognak kedvelni?És ha véletlenül valami rosszat mondok?Mi lesz,ha egyáltalán nem leszek nekik szimpatikus?-kérdeztem halkan.Egész éjjel csak forgolódtam,mert egyfolytában azon járt az agyam,hogy mit fognak rólam gondolni a családtagjai.Nem biztos,hogy imponál nekik az,ahogy Harry küzd értem.Nem hiszem,hogy az anyukája annyira örülne a fia szenvedésének,amit történetesen Én okoztam!
-Igen,ez tényleg egy nagy butaság!-mondta komolyan,majd felült és megfogta a a kezemet.-Nincs olyan ember a Földön...nem is,a világegyetemben,aki ne szeretne!Anya és Gemma pedig tudják,hogy mennyire beléd vagyok habarodva.Éppen ezért ők is úgy fognak szeretni és elfogadni téged,ahogy vagy!Őket már az boldoggá teszi,ha én boldog vagyok!Márpedig én jelen esetben mindennél boldogabb és felszabadultabb vagyok!Szóval nyugi!-mondta mosolyogva,majd megpecsételte mondandóját egy édes,reggeli csókkal.-Most megyek és letusolok,hogy felébredjek.Addig összepakolnál pár cuccot?-kérdezte mosolyogva,miközben kimászott az ágyból.
-Persze.-bólogattam.
-A bőröndöt az ágy alatt találod.-mondta még,és már indult is a fürdő felé.
-Harry!-szóltam utána.-Felvehetem megint az egyik ingedet??-kérdeztem.
-Egész nyugodtan!Ha megint olyan szexi leszel benne,mint tegnap...-kacsintott.-Bár jobban örülnék,ha nem vennél fel semmit..
-Menjél fürödni!-dobtam utána egy kispárnát nevetve.
 -Én is szeretlek!-kiabálta a csukott ajtó mögül.Ha nem lenne komolyan ki kellene találni!Imádtam,amikor ennyire felszabadultan viselkedett,mert ebből tudtam,hogy boldoggá teszem.Ezek az apróságok,hogy én pakolom be a bőröndöt,együtt kelünk fel,én készítek neki reggelit annyira nem tűnnek nagy dolgoknak,nekem mégis azok.Néha úgy érzem,mintha már évek óta házasok lennénk.Már csak a szaladgáló göndör hajú,zöldszemű lurkók hiányoznak a képből!

09:50

Az amúgy 5 órás út miattam majdnem 6 lett,ugyanis háromszor meg kellett állnunk pisilni.Lehet,hogy nem kellett volna reggel meginnom az 5 dl-es kólát a Starbucksban,reggeli után!Már úgyis mindegy,mert Holmes Chapelben vagyunk.Csak szegény Harryt sajnáltam,hogy ennyit kellett vezetnie.De percek kérdése és kinyújtózhatunk mind a ketten.Mondjuk a Range Rover elég tágas kocsinak bizonyult ilyen hosszú utak megtételéhez.Már értem,hogy Harry miért szereti annyira!

-Itt is vagyunk!-jelentette ki Harry,amikor leállította a motort.Kiszállt,fülig érő mosollyal az arcán megkerülte a kocsit,és kinyitotta nekem az ajtót.
-Biztos vagy benne,hogy nem bánják,hogy csak így beállítok?-kérdeztem aggódva.Igaz,hogy Harry szavai reggel totál megnyugtatóak voltak,de most hirtelen megint ideges lettem.Hiszen mégiscsak a szerelmem családjára kell jó benyomást tennem!És van egy olyan érzésem,hogy nem sűrűn hozott haza lányokat ezelőtt,szóval ez egy nagy pillanat mind nekünk,mind a házban lévőknek.
-Igen Beck,biztos vagyok benne!-nevette el magát.-Én haza jöttem,te pedig jöttél velem,mint életem szerelme.Nem kell ezt annyira túl ragozni!Nem beállítunk,hanem meglepjük őket.Az egészen más tészta!-magyarázta jókedvűen,miközben kivette a bőröndöt a csomagtartóból.Hát persze,hogy jól szórakozott rajtam!Az én gyomrom meg ráér liftezni,akárhányszor rápillantok a családi házra,amiben felnőtt.-Na gyere!-csókolt meg,majd összefűzte ujjainkat és elindult.Közvetlenül a bejárati ajtó előtt álltunk meg,Harry pedig becsengetett.
-De hülye vagyok!-csaptam a homlokomra.-Nem hoztam semmi karácsonyi ajándékot!Hogy néz ki,hogy beállítok,és nem hozok nekik semmit?!-kérdeztem ijedten.Harry először kinevette magát,majd végre megszólalt.
-Én már régen megvettem nekik az ajándékaikat.És te hozzám tartozol!-mondta.
-Jah,csak ezt elfelejtetted velem közölni!-fújtattam mérgesen.Igazán szólhatott volna,hogy ne aggódjak miatta.
-Ne legyél már ennyire ideges!-vigyorgott,majd újból megcsókolt.Szerintem a csókjaival próbálta elűzni az idegességemet,és elvonni a figyelmemet.Ami megjegyzem nagyon hatásos módszer!Ahogy az ajkai az enyémhez érnek,mintha egy másik világba kerülnék....

És akkor hirtelen kinyílt az ajtó.Harry kinyitotta a szemét és odafordult,nekem pedig minden részem remegni kezdett.Miért pont csókolózás közben kellett ajtót nyitnia?!De égő!
-MEGLEPETÉS!!-kiáltotta el magát és széttárta a kezeit.Anne kezeit a szája elé kapta és meglepődve pislogott ránk.

-Kisfiam!-ölelte hirtelen magához.Elmosolyodtam a látványon.Mind a ketten úgy ölelték egymást,mintha ezer éve nem találkoztak volna.Látszott mindkettejükön,hogy mennyire szeretik egymást.Igazi anya-fia kapcsolat volt az övéké,ehhez kétség sem fér!-Óh!Hát kibékültetek?-simogatta meg Harry fürtjeit,miközben rám nézett.
-Igen anya.Most már minden a legnagyobb rendben!-mosolygott Harry.-Én bementem!-jelentette ki,majd megpaskolta a fenekemet és elindult befelé.Vetettem rá egy mérges pillantást,egy olyan"hogy mersz itt hagyni?!" típusút,de észre sem vette,így visszafordultam Anne felé.
-Szia!Anne vagyok,Harry édesanyja.El sem hiszed,hogy mennyire vártam,hogy végre találkozhassunk.Harry annyi mindent mesélt rólad,hogy olyan,mintha már én magam is jól ismernélek.-mosolygott rám,majd egy ölelésre invitált.
-Én is nagyon örülök!-simogattam meg a hátát.Egy puha,kötött felső volt rajta és igazi "anya" illata volt.
-Gyere,menjünk be!-húzott magával.Amikor beléptem,rögtön Harry szétdobált cipőit láttam meg,amit Anne azonnal felvett és a helyére tett.Az egész ház annyira otthonos és kellemes légkörű volt,hogy szinte azonnal otthon éreztem magam.Igazán tetszett nekem,főleg,mivel tudtam,hogy Harry ebben a házba élte a gyerekkorát.-És hogy vagy?Visszajött az összes emléked?-kezdeményezett beszélgetést Anne.
-Azt hiszem igen!Borzalmas volt úgy élni a mindennapjaimat,hogy nem ismertem a saját szüleimet és a barátaimat.Az emlékeim nélkül minden olyan...üres volt.Mintha egy teljesen új világba kerültem volna,ahol én senkit nem ismerek,de engem mindenki nagyon jól ismer.És az a borzalmas űr a szívemben,amit addig Harry töltött ki....szörnyű volt!-sóhajtottam.-De már minden oké.Igaz,hogy Harryre csak 3 napja emlékszem,de olyan,mintha soha nem is lettünk volna külön.-mosolyodtam el.Anne annyira figyelmesen hallgatta a válaszomat,hogy azonnal feloldódtam a közelében és tudtam,nem lesz semmi probléma a kapcsolatunkban.

Amikor beértünk a konyhába és megláttuk Harryt,ahogy Anne saját készítésű  mézeskalácsait tömi magába elnevettük magunkat.
-Bivan?-kérdezte Harry teli szájjal,aminek hatására egy pár falat kiesett a konyhapultra.Egy pillanatra visszaköszönt belőle Niall eleganciája.Lehet rokonok?!:D
-Kisfiam,először nyeld le,mert semmit nem fogunk érteni,és megint összeköpködöd az asztalt.Most takarítottam!-szólt rá Anne,amikor látta,hogy Harry beszélni készül.
-Gemma még alszik??-kérdezte,miután kiürült a szája.Anne bólintott,mire Harry felpattant és elszaladt.
-Ebből mi lesz?!-nevettem el magam és leültem az egyik székre,mintha otthon lennék.
-Mindjárt kiderül!-rántotta meg Anne a vállát,majd folytattuk a beszélgetést.Úgy társalogtam vele,mintha régi barátnők lennénk és az izgalomnak nyoma veszett.

 Nem telt bele 3 perc,hogy ketten maradtunk,hangos sikítást hallottunk,majd puffanásokat és Harry üvöltését.Már kezdtem azt hinni,hogy Gemma leütötte drága öcsikéjét,amikor meghallottam a sietős lábdobogásokat.
-ANYAAA!Hogy került egy marha a házunkba??-szaladt be a konyhába Gemma kiabálva.-Segíts,mert az öcsém megkergült!-bújt be nevetve a hátam mögé és ebben a pillanatban megjelent Harry is.
-MÚÚÚÚ!-rontott be a konyhába.Ujjait a homlokához tartotta,lábával a földet kaparta,ezzel utánozva egy dühös bika mozdulatait.Még a szemeit is összehúzta,így elég élethű lett az alakítás.Oscar-díjat neki!
-Harry!Te tényleg egy tehenet utánzol??-kérdeztem nevetve.Erre a kérdésemre mindenki még nagyobb kacajba kezdett.-Ne már!!!Hagyd békén!-tapasztottam a tenyeremet barátom mellkasára,amikor Gemma után akarta vetni magát.
-Na most már elég!Üljetek le és maradjatok nyugton!-szólt rájuk Anne,a minta anya.Mind a ketten nyelvet nyújtottak a másikra,majd helyet foglaltak.Harry nem egy másik széket keresett,helyette óvatosan rácsapott a combomra,ezzel jelezve,hogy legyek kedves felállni,majd leült a helyemre és az ölébe ültetett.
-Jesszus!Te vagy Becky!Harry barátnője!-kapott észbe Gemma.-Nah köszi Töki,jól leégettél előtte!
-Nem engedted,hogy szóljak,itt van Ő is.Mihelyst megláttál az ágyad mellett kiugrottál és ideszaladtál.Mikor is kellett volna szólnom?-vigyorgott Harry.
-Töki???!-kezdtem el nevetni,amikor felfogtam,hogy mit hallottam.Töki?!Milyen becenév ez?!:D
-Igen!Már egészen kicsi kora óta úgy nevezem,mert amikor...-kezdett volna mesélni Gemma,de Harry lábon rúgta.
-Hová csöppentem?!-tettem fel nevetve a költői kérdést.

2014.December.26. (Péntek)

03:55

-Pszt!Becky!Pszt!-kezdte valaki a vállamat rázni.Először azt hittem,hogy csak álmodok,így átfordultam a másik oldalamra és nem is törődtem vele.-Jajj!Amilyen pechem van,te is úgy alszol,mint Harry!Bombával nem lehetne felébreszteni!Becky!Hallod?!-bökdösött meg megint valaki.Szomorúan tudattam magammal,hogy ez nem álom és ideje lenne kinyitnom a szemem.
-He?-hunyorogtam a sötétben.
-Én vagyok!-mondta a titokzatos személy suttogva.
-Király,de ki az az ÉN?!!-kérdeztem vissza két ásítás között.
-Hát Gemma!-adta az egyszerű választ.Úgy csinált,mintha éjjellátó szemem lenne és okvetlenül tudnom  kellett volna!
-Mi az?Baj van?-ültem fel,így a takarót lehúztam Harryről,ő pedig mérgesen rántotta vissza magára.Mindig is allergiás volt arra,ha elloptam a takaróját,hiába alszik,mindig észreveszi.
-Nem,baj az nincs!Viszont kitaláltam valamit!-közölte velem.Egy részt megnyugodtam,hogy nincs semmi gond,másrészt...
-És minek keltesz fel hajnalok hajnalán,azért mert kitaláltál valamit?!!!-rivalltam rá csendesen.
-Bocsi!De muszáj most megbeszélnünk.Gyere le a konyhába!-mondta és már ment is kifelé.
-Hát hogyne!-fújtattam.Félő,hogy kezdek olyan lenni,mint Harry.Ha felkeltenek,harapok!!

Ledobtam magamról a takarót,és ráterítettem Harry lábára.Az előbb annyira akarta az ő felét,hát tessék,most itt az enyém is,majd kicsoszogtam a szobából,le a konyhába.Egy kicsit féltem,hogy rossz helyre megyek,mégis csak pár órát töltöttem még ebben a házban...
-Azt hittem vissza aludtál!-vigyorgott rám Gem.És Istenkém!Totál egyforma a mosolyuk Harryvel.Ugyanott ráncosodik a homloka,ugyanott  vannak a gödröcskék és ugyanannyira mosolyog a szemük is.Ha nem tudnám,hogy van közöttük 2 év,azt hinném,hogy ikrek!!

-Áh nem...Louis már megtanított rá,hogy semmilyen körülmények között NEM ALSZUNK VISSZA!!-hangsúlyoztam,amin elnevette magát.-Na de térjünk a lényegre,mert aludni is szeretnék még ma éjszaka!
-Na,az van,hogy meg akarom tréfálni Harryt.Tekintsd ezt a tökéletes bosszúnak azért,amiért úgy keltett fel,ahogy.Benne vagy?-kérdezte.
-Hát...Egy:Nem tudom,hogy mi a terv!Kettő:Nem vagyok benne biztos,hogy én ebbe bele akarok keveredni.-húztam el a számat,majd megint ásítottam.Jobb lesz,ha hamar visszafekszem a puha ágyikóba Harry mellé.Igen,az jó lenne...
-Akkor elmondom,mi a terv és te meg utána eldöntöd,hogy benne vagy,vagy sem!Oké?-vetette fel az ötletet,mire bólintottam egyet.Ennyiből még nem lehet baj!-Na,szóval...-kezdett bele.

Az elkövetkezendő 20 percben csak ültem a konyha asztal mellett és hallgattam Gemma beszámolóját az Év Tréfájáról.Mindent elmondott és tényleg nem tűnt olyan rossznak,bár nem voltam benne biztos,hogy Harry nem fog megsértődni.De Gem megnyugtatott azzal,hogy mindig is ilyeneket csináltak.És figyelembe véve,hogy félig aludtam,nem volt más ellenvetésem,így belementem a dologba,annak reményében,hogy végre lefekhetek.
-Akkor majd reggel találkozunk!Jó éjszakát!-köszöntem el,majd egy gyors ölelés után visszamentem a szobába.

Igyekeztem a leghalkabb lenni,nehogy felébresszem Harryt.Az hiányozna,ha lebuknék!!
-Hol voltál??-szólalt meg hirtelen.Annyira megijedtem,hogy belerúgtam az ágy sarkába.
-Ó,hogy az a...-káromkodtam el magam.Csillagokat láttam a fájdalomtól,és biztosra vettem,hogy ripityára tört szerencsétlen kis lábujjam,de sikerült elsántikálnom a másik oldalig és befeküdni Harry mellé.
-Megijesztettelek?-kérdezte és a hangján hallani lehetett azt a gyermeki huncutságot.Ilyenkor mindig mosolyog és előbújnak a gödröcskéi.Egyszerűen ennivaló!
-Igen!Azt hittem,hogy alszol!-jelentettem ki.
-Amikor nem volt kit átölelnem,pánikba estem.Azt hittem,hogy elszöktél tőlem!-nyöszörgött álmosan,majd magához húzott.A hátamon feküdtem,ő pedig a hasán.Karját a mellkasomra tette és kezét bedugta az oldalam alá,lábát pedig oldalvást átdobta az enyémen.Mondhatom mennyire kényelmes volt,de Harry esetében nem számított.Örültem,hogy közel van hozzám,így csak összetekertem a lábunkat és már csuktam is be a szemem.
-Miért akarnék én elszökni egy ilyen pasitól,mint TE??-kérdeztem mosolyogva,fél álomban.-Öhm..csak inni voltam!-fűztem hozzá,remélve,hogy el is hiszi.
-Szerencséd!-csókolt bele a  nyakamba,majd ott is maradt.Pár pillanat múlva éreztem,hogy elengedi magát és egyre lassabban szuszogott.Harry Styles elaludt!

09:13

-Jó reggelt Napfény!-puszilta meg a homlokomat Harry.
-Hmm...de régen nem hallottam már ezt!-csókoltam meg mosolyogva.

-Na,akkor megyek fürödni.-jelentette be Harry egy pár perc lustálkodás után.-Te nem tartsz velem??-húzgálta a szemöldökét,miközben az ölébe húzott.
-Hát...öhm...izé,most nem!-ráztam meg a fejem.
-Már nem vagyok neked elég jó?!!!-sipákolt.Áh nem!!Haha...jó vicc!!
-Nem erről van szó,tudod nagyon jól!Csak...csak...éhes vagyok!Megyek és megnézem hogy áll a reggeli!-ugrottam ki az ágyból és már rohantam is Gemmához.
-Gemma!!!Gyere!!!-rontottam be izgatottam a szobájába.
-Jövök!!-kiáltott Ő is,és már vágtattunk is kifelé.A szoba ajtó előtt megálltunk és átváltottunk csendes módba.Óvatosan benyitottam a szobába,hogy leellenőrizzem,Harry nincs e mégis bent.De nem volt,mivel a fürdőből a hallottam a víz hangját.
-Tiszta!-intettem Gemmának.Úgy éreztem magam,mint valami kommandós!

Óvatosan benyitottunk a fürdőszoba ajtón és Harry már tényleg javában tusolt.Gem a kezembe nyomta a telefonját,ő meg megfogta a samponos dobozt és nyomott belőle Harry hajára.Ezt annyiszor ismételte meg ahányszor leakarta öblíteni.Csodálkozott rajta,hogy miért habos még mindig a haja!Vicces volt és nehezemre esett nem elnevetni magam,főleg,amikor majdnem a pucér fenekét vettem.Néha egy csöppet elkalandozott a tekintetem,de mindig rájöttem,hogy talán nem jó mutogatni a világnak az ÉN barátom fehér popóját!Az az enyém és csak rám tartozik!.:D

Amikor Harry idegesen zárta el a vizet,gyorsan kiszaladtunk a fürdőből,egyenesen be Gemma szobájába.útközben belefutottunk  Robba,aki úgy nézett ránk,mintha 3 fejünk lett volna.
-H..hát ez nagyon jó lett!-röhögött Gem.-Láttad az arcát.Hót ideg lett!!Háh!Úgy kell neki!Legközelebb nem kelt majd fel!-nevetett tovább,úgy,hogy már a térdét csapkodta.-Máris feltöltöm Twitterre!-jelentette ki.
-Biztos,hogy nem lesz belőle baj?Az öcséd egy világhírű énekes,nem hiszem,hogy ez a videó jó színben tüntetné fel!-aggodalmaskodtam.
-Áh,ugyan már!Az én kis öcsémet mindenki szereti.És amúgy is,mi lehet a legrosszabb?!Nevetnek rajta egy jót és bekerül a hírekbe?!Nagy kaland!-legyintett és láttam,amint megnyomja az "update" gombot.Már ekkor éreztem,hogy ebből baj lesz!-Kész!-tartotta elém büszkén a telefont.A poszt mellé ennyit írt:"Édes a bosszú...és habos! XD De azért szeretlek Töki! <3 #Harry Styles..:P :D"