Sunshine In My Heart

71.fejezet

"Harry Styles lehorgonyzott!!"

Helló Bananas! :D

Gőzerővel haladunk előre,és már itt is vagyok az újabb résszel!Csak annyit fűznék hozzá az előző rész kommentjeihez,hogy végtelenül aranyosak vagytok!:) Én sem szeretném,hogy vége legyen,de sajnos nem húzhatom túl sokáig,mert egy idő után félő,hogy unalmassá válna..:( De aggodalomra semmi ok,mert nem fogok eltűnni!.:) Mint tudjátok már belekezdtem az angol fanfic fordításába,és....már dolgozok a következő saját történetemen is!.:) Szóval itt maradok veletek!.:) Na de nem most van a búcsú ideje!.:P Jó olvasást a részhez,a komikat várom!.:) <3 :*

2014.December.29.(Hétfő)

11:50

*James szemszöge(Becky apukája)*

-Apa???!-kérdezte meglepődve Becky,amikor kinyitotta az ajtót.Nem ő volt az egyetlen,aki olyat látott,amit nem akart....Harry egy szál boxerben tapogatta a lányomat és csókolgatta a nyakát.Harry alul öltözöttségénél már csak Becky hiányos öltözéke zavart jobban.Nem volt rajta csak egy bugyi és egy ing,ami nyilvánvalóan ezé a kócos hajúé.A szemem akaratlanul is tágra nyílt a jelenet láttán,mert tudtam,ha most nem lennék itt,már bizonyára mással lennének elfoglalva.Jó volt eddig az édes tudatlanságban élni,de ennek akkor nyoma veszett,amikor kinyílt az ajtó.Hiába...mindig is sejtettem,hogy mit művelhet ez a göndör hajú paprikajancsi és a lányom,hiszen én magam sem csináltam mást az ő korukban.De hogy a saját szememmel lássam?!Az azért nekem egy kicsit sok!-Öhm....mit keresel te itt?-törte meg Becky a kínos csendet.
-Öhm...én hívtam meg a szüleidet és az öcsédet.-mondta Harry.-Szóval.....MEGLEPETÉS!!-kiáltotta el magát,széttárta a karját és fülig ért a szája.
-Hát igen....jól meglepődtem,az biztos!-nézett rá szúrósan a lányom.-Gyere csak be Apa!-arrébb tolta Harryt az ajtóból,hogy beférjek,én pedig be is mentem.-Hiányoztál!-ölelt meg Becky,majd egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Te is Kicsim!-pusziltam vissza.
-Khm....Mr.Morris,örülök,hogy látom!-nyújtott kezet Harry.Kezet fogtam vele,de csak Becky miatt.Már nagyon régóta oda volt érte,és látom,hogy most éppen boldog vele.De attól nem kell,hogy kebelbarátok legyünk!!
-Anyáék??-kíváncsiskodott Becky,amikor beértünk a napaliba.
-Ott maradtak nálatok,Polly is velük van.Amikor reggel leszállt a gépünk,Liam jött ki értünk és azonnal el is vitt hozzátok.Eredetileg ő jött volna értetek,de Louis azt mondta,biztosan még nagyobb lesz a meglepetés,ha én jövök.Szóval itt vagyok.-meséltem el röviden.
-Aha...tehát Louis!-dörmögte Harry az orra alatt.

Vetettem egy pár pillantást a lakásra.Összességében nagyon otthonos és egyszerű volt.Nem erre számítottam egy világsztártól.A nappaliban van egy kanapé és két fotel,egy álló lámpa,rajta egy zakóval,egy helyes kis asztalka és egy...várjunk csak!Zakó?!!Még jobban körbenéztem és csak akkor láttam meg a szétdobált ruhadarabokat...
-Menjetek öltözni,én majd a kocsiban várok!-parancsoltam rájuk és azelőtt,hogy bármit is mondhatnának kiviharoztam a kocsihoz.-Soha többet nem jövök ebbe a házba!!!-mondtam,miután jól becsaptam a kocsiajtót.

12:28

*Susanna szemszöge(Becky anyukája)*

-Megjöttünk!!-kiáltotta el magát Harry,amint beléptek az ajtón.Azonnal felpattantam és odarohantam hozzájuk,hiszen már nagyon nagyon hiányoztak mind a ketten.Jól megszorongattam őket,utána a nappaliba mentünk és beszélgettünk mindenféléről,ami történt velük.És őszintén szólva eddig nem is tudtam,hogy megint együtt vannak,úgyhogy nagy meglepetés volt ez nekem is.Becky mindig is ilyen fiút akart magának....konkrétan Harryt akarta magának.És tessék!Most itt ülnek a kanapén kéz,a kézben.

20:41

-Mi bajod??-kérdeztem férjemet,amikor éppen aludni készültünk.Beckyék vendégszobáját kaptuk meg hálónak.
-Mi lenne?!-nézett rám úgy,mintha nem is tudná,miről van szó.
-Egész nap olyan volt a kedved,mint aki citromba harapott.Azonkívül úgy néztél Harryre,mintha legszívesebben melegebb éghajlatra száműznéd.Plusz Becky elmondta,hogy idefelé a hátsó ülésre kényszerítetted.-magyaráztam.-Szóval mi van?
-Semmi!Csupán annyi,hogy a mi drága kislányunk egy szál ingben nyitott ajtót és Harry is igencsak kevés ruhadarabot viselt.És csókolgatta a nyakát!!!A folyosón és a nappaliban meg eldobált ruhákat láttam mindenfelé!Nem nehéz kitalálni,hogy mivel töltötték el az időt!-puffogott és mérgesen bevágta magát az ágyba.Egy pillanatig csak néztem,utána elnevettem magam.
-De James!Becky már felnőtt nő,ráadásul Harry a párja és nem egy kaland.Azt ne mondd,hogy nem tudtad,hogy már voltak együtt ÚGY is!
-De,de tudtam!De a saját szememmel egyáltalán nem akartam látni!És hiába nőtt fel,attól még az én dolgom,hogy megvédjem,mert az egyszem lányom!És nem repesek az örömtől,hogy egy ilyen divatos ficsúrt fogott ki magának,aki ráadásul bármelyik nőt megkaphatná a hírneve miatt.Ki tudja,hogy mikor csalja meg?!-magyarázta dühösen.
-Semmikor!-vágom rá.-Harry szereti Beckyt,különben nem lett volna mellette,amikor 3 egész hónapig eszméletlenül feküdt.-érveltem.
-És ki miatt volt kómában?!-vágott vissza.-Harry miatt.Ha aznap nem kavar azzal a...hogyishívják kis csajjal,akkor Becky nem ül fel arra az átkozott gépre!Mi a garancia,hogy nem teszi meg megint?
-A szerelme,amit a lányunk iránt érez!-álltam ki mellettük.Igenis szereti Beckyt!

2014.December.30.(Kedd)

09:16

*Liam szemszöge*

Harry olyan 10 perce hívott fel,ezzel felébresztve.Azt mondta,hogy valami nagyon fontos dologról van szó,és azonnal találkoznunk kell a lakásán.Amikor azt mondtam,máris szólok a többieknek,és már ott is vagyunk,közölte velem,hogy egyedül kell mennem.Nem jöhet velem sem Becky,sem a szülei.Gőzöm sincs,hogy mit tervez,de tuti,hogy valami nagy dolog,mert mindig megbeszéli mindannyiunkkal.

-Harry!-kiabáltam,amikor beléptem a házba.
-Itt vagyok!-szólt vissza rögtön.Gyorsan levettem a kabátomat és a cipőmet,majd odamentem,ahonnan a hang jött,azaz a konyhába.-Csááá!-pacsiztunk le.
-Na,mi a baj,hogy ilyen titkosan kellett elszöknöm hozzád?-érdeklődtem,miután leültem vele szemben egy székre.
-Hát baj az nincs....vagyis szerintem ezt nem lehet "baj"-nak nevezni.Bár nagy az esély arra,hogy őrültnek hiszel majd...És,ha jobban belegondolok,van benne valami,mert....
-Harry!A lényeget,ha kérhetem!-vágtam bele nevetve,mert össze-vissza motyogott.
-Phúúú...oké.-vett egy mély lélegzetet,majd végre folytatta.-Megfogom kérni Becky kezét!-nyögte ki.A szám is tátva maradt a hír hallatán.Nem tudtam eldönteni,hogy a nyakába ugorjak,leszidjam,vagy csak bólogassak és menjek el,amíg fel nem dolgozom a tényt,hogy a mi egyetlen Harrynk megkomolyodni látszik.Amikor idejöttem,mindenre számítottam,csak erre nem!-Nem azért hívtalak ám ide,hogy csak ülj és nézz ki a fejedből!-törte meg Harry a csendet.-Mi a véleményed?
-Khm...hát...nem tudok szóhoz jutni!Nem gondoltam volna,hogy valaha is hallom ezt a mondatot a szádból!-mondtam neki őszintén.
-Hát köszi!-vágott sértett arcot.
-Mi van?!Nem mondtam,hogy nem örülök neki....csak meglepődtem.Nem vagyok benne biztos,hogy nem túl korai e...Zayn több évet várt,mire meglépte ezt a nagy lépést,és feleségül kérte Perriet.-magyaráztam.
-Mert Zayn beszari!-vágott vissza.És be kell látnom,igaza van.Nagyon nagyon sokszor meggondolta magát,mielőtt tényleg megkérte.Azt hiszem félt a visszautasítástól,vagy ilyesmi.
-Igen...de úgy látom Te nagyon magabiztos vagy!-vigyorogtam.-Mondjuk az tény,hogy Becky jó hatással van rád,mert amióta veled van,egyre komolyabb és....felnőttesebb vagy!És kétség sem fér hozzá,hogy Ő halálosan beléd habarodott.A nagy kérdés csak az,hogy te képes vagy-e egész hátralévő életedben mellette maradni,akármi történjen?-tettem fel neki az egy milliárdos kérdést.Lehet egy kicsit kegyetlennek tűntem,de isten bizony,hogy nem akartam elbizonytalanítani,csak azt szerettem volna,ha tisztában van a házasság fogalmával.

Harry komoly gondolkozásba kezdett,de alig egy perc múlva megszólalt.
-Igen!-jelentette ki mosolyogva.-Mindennél jobban szeretem és képes lennék vele leélni az utolsó perceimet is!!!
-Hát akkor azt hiszem kijelenthetem,hogy Harry Styles lehorgonyzott!!Áldásom rátok haver!-öleltem magamhoz nevetve.
-Köszi!-engedett el.-Az egyetlen probléma az,hogy nem csak a te áldásod kell....-húzta el a száját.-Még a szüleivel is beszélnem kell.-sóhajtott.
-Nem muszáj!Előbb kérd meg Becky kezét,utána majd ketten elmondjátok nekik.A mai világban már nem szokás,hogy a szülőktől kéred meg a lányt!-húztam meg a vállamat.
-Nem,nem!Én feltétlenül így szeretném!Így érzem helyénvalónak!-mondta olyan komolyan,amilyennek még nem is láttam.-Már akkor tudtam,hogy elérkezik ez a nap,amikor találkoztunk a moziban.És őszintén szólva már azóta szervezem,amióta felébredt a kómából....igaz,akkor még nem emlékezett rám,de biztos voltam magamban.Egy csomó mindent elterveztem már,és a ti segítségetekre is szükségem lesz.Végig!Jah,meg tegnap megvettem a gyűrűt.Szent ég!Tudod te milyen nehéz megtalálni a megfelelőt??!Várj!Mindjárt megmutatom!-mesélte lelkesen,és ezzel felszaladt az emeletre.Nem telt bele pár pillanatba,már repült is vissza a konyhába egy fekete dobozzal a kezében,amit letett elém az asztalra és kinyitott.A dobozban egy elképesztően csillogó gyűrű lapult.

-Hmm....szép darab!Kizárt,hogy ha ezt meglátja,"nem"-et mondjon!-viccelődtem.
-Hát remélem is,mert ha mégis úgy tenne,azt hiszem remeteként élném le életem további éveit.-mondta elkeseredve.Belegondolt abba,hogy mi lenne vele,ha Becky nem lenne mellette....

-Szerintem nem kell aggódnod ilyesmik miatt.Fülig egymásba vagytok habarodva.Nincs az az Isten,hogy ne menjen hozzád.Mindegy,hogy mikor kéred meg,vagy,hogy mit húzol az ujjára,Ő akkor is szeretni fog és veled marad.Ez már csak így megy,ha valaki szerelmes!-nyugtattam meg.

Őszintén szólva,soha nem gondoltam,hogy Harry hamarabb kötelezi el magát,mint én!Ő mindig is az az "éljük az életünket szabadon"  típus volt,míg én a komolyabb nézetek képviselője vagyok. De amikor Becky belépett....vagyis beesett az életünkbe,érezhető volt,hogy minden megváltozik.Tudtam,hogy ő sokáig Harry oldalán marad,de eljegyzésre nem számítottam ilyen hamar.Már csak a baba hiányzik és Harrynek minden vágya beteljesülne.Furcsa lesz,ha Harryre férjként és apaként kell majd tekintenünk,azonkívül persze,hogy a legjobb barátunk,de majd megszokjuk valahogy.Én mindenesetre szurkolok nekik!

13:31

*Louis szemszöge*

-MI???!!!!-szökött feljebb a hangom egy pár oktávval.-TE ELAKAROD VENNI BECKYT??
-Shh!Louis!Halkabban hüledezz az ég szerelmére!-szólt rám azonnal Harry.
-Jó,jó!Bocsika!Csak lesokkolódtam!Az én Galambom megnősül!-tettem szipogást és azzal a lendülettel Harry nyakába vetettem magam.
-De,ha eljár a szád Becky előtt,esküszöm,hogy veszek egy nyulat és az összes répát megetetem vele Nagy Britanniában!-"fenyegetett" meg vigyorogva,amin mind az öten elnevettük magunkat.
-Elmentünk!-nézett be a nappaliba Polly.Amikor bólintottunk,kacsintott egyet és már ment is.Ez az egész a terv része volt!Mivel Harry megszeretné kérni Becky kezét a szüleitől valahogy távol kell tartani Becyket a háztól!Itt jön a képbe Polly,akinek ma támadt kedve elvinni a legjobb barátnőjét és annak öccsét moziba.Hát nem érdekes?!Micsoda véletlenek?!
-Na pajti!Itt az idő!-mondta Niall,amikor eljött az ablakból.Azt figyelte,ahogy Polly elhajt.Harry csigalassúsággal állt fel a kanapéról,és elindult a konyha felé,hasonló sebességgel.Majdnem megtapostam,amikor hirtelen megfordult.
-Na?!-néztem rá értetlenül.
-Ez lehet,hogy nem is olyan jó ötlet!-indult volna vissza,de megfogtuk.
-Oké,akkor most figyelj!Bemész oda,és elmondod Susannának és Jamesnek a terveidet.Ha "igen"-t mondanak boldog leszel,ha "nem"-et,akkor is,mert a döntő szó Beckyé és nem a szüleié!-mondta neki Zayn.
-Ott leszünk veled!-biztatta Liam is.
-Ne legyél beszari nyuszi!-mondtam neki vigyorogva,majd betoltam a konyhába,mielőtt elszökne.Igazán jót mulattam az esetlenségén,de ha belegondoltam,hogy egyszer majd én is hasonló cipőbe kerülök,kirázott a hideg.

*Harry szemszöge*

 Hirtelen mégsem tartottam olyan briliáns ötletnek,hogy beszéljek a leendő anyósommal és apósommal.Akár szégyen,akár nem...én megijedtem!Susan véleményétől egy cseppet sem tartok,mert ő mindig is mellettem volt.De James....na ő már más eset!Tegnap is úgy nézett rám,mintha képes lett volna megfojtani egy kanál vízben!Rémisztő egy alak!

Mivel a fiúk belökdöstek a konyhába,már nem tudtam mit tenni.És ezt a lépést előbb-utóbb úgyis meg kellett volna tennem,szóval jobb hamarabb túlesni rajta!
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva Susan.
-Ráértek egy kicsit?Harry szeretne beszélni veletek!-mondta udvariasan Liam.
-Persze!Miről lenne szó?-kérdezett vissza Beck anyukája.Tétovázva ültem le egy székre,miközben gyorsan kapkodtam a levegőt és arra figyeltem,nehogy elájuljak.A többiek nem ültek le,csak mögém álltak és árasztották felém az erőt.
-Gyerünk Cukorrépám!Lemegy a Nap!-sürgetett Louis és a kezét támogatásként a vállamra tette.Vettem egy mély levegőt és igyekeztem összeszedni a gondolataimat,amit az utóbbi pár órában már szinte bemagoltam.
-Na....-nem a legszebb kezdet,de legalább belefogtam.-Szeretném megragadni az alkalmat,hogy elmondjam,mennyire szeretem Beckyt.Ő a világon az egyetlen lány,akit valaha megtartottam magam mellett.És nem bántam meg,ugyanis mindennél boldogabb vagyok vele!-vezettem fel a témát.Oké,idáig megvagyunk.Beszéd közben próbáltam kitalálni az érzéseiket,de nem ment.Az arcukról csak a zavartságot és a kíváncsiságot tudtam kivenni,ezért folytattam.-Az utóbbi időben rájöttem,hogy már nem tudnék nélküle élni.Eldöntöttem,hogy vele öregszem meg!Szer...szeretném megkérni a lányotok kezét!-böktem ki.




ÉS VÉGE! :D  Tudom,hogy gonosz vagyok..:P Remélem mindenkinek beváltottam a kívánságit ezzel a résszel,igaz kicsit rövidebb lett,mint szokott!És el kell mondanom,hogy az elkövetkezendő részek lesznek a kedvenceim Harry viselkedése miatt.:D  Ti mit gondoltok róla?Túllihegi,vagy aranyos,hogy így szervezkedik meg minden?

UI.:Nézzetek be IDE is és hagyjatok nyomot magatok után!.:) :* <3