Sunshine In My Heart

68.fejezet

"Még jobban megismerhettem a Styles családot..."

Sziasztok!
Tudom,hogy egy kicsit megcsúsztam az új részt illetően,de egy hét után most végre itt vagyok!.:) Képzeljétek felvettek egy iskolába,ahol a riporterkedés alapjait tanulom meg,és onnan megyek majd tovább!.:)Na,de visszatérve a részhez....a komikban írtátok egy páran,hogy tetszik nektek Gemma karaktere...és ennek én nagyon örülök!.:) Azt hiszem minden blogoló nevében mondhatom,hogy nehéz,amikor új szereplőket kell belevinni a történetbe!.:) De nem is húzom tovább az időt,jó olvasást nektek és várom a komikat!És gyerünk gyerekek!Legyen legalább 10 hozzászólásom!.:P <3  Köszönöm..:)

2014.December.26. (Péntek)

09:41

*Becky szemszöge*

Anne és én éppen a reggelit készítettük míg Gemma terített.Ez ám a tökéletes triumvirátus!
-GEMMMMAA!!!!!!!-hallottuk meg Harry üvöltését, aki pár pillanat alatt a konyhában termett.-Mi a franc ez?-mutatta nővére felé a telefonját.A képernyőn az a videó virított,amit nem rég posztoltunk ki Gemmával.
-A bosszúm a tegnap reggeli ébresztőd miatt.-mondta nyugodtan Gemma, miközben elhelyezte a késeket a tányérok mellett.
-És van fogalmad róla,hogy ez milyen hatással van rám?Leégettél a rajongóim előtt!Ráadásul most már azt is tudják,hogy együtt vagyok Beckyvel,amit történetesen én akartam bejelenteni.-őrjöngött Harry.
-Honnan tudnák?-kérdezett vissza Gemma.
-Onnan,hogy hallatszik a nevetése.-vágta rá,amin elmosolyodtam.
-És szerinted minden ember megismeri a te barátnőd nevetését?-érvelt Gem.
-Gemma!A rajongóink nem hülyék csak...rajongók!-háborgott Harry.
-Hupsz!-húzta el a száját Gem.
-Hupsz!?Csak ennyit tudsz mondani?!!!-kiabált mérgesen Harry.Azt sem tudtam, hogy kire figyeljek, csak kapkodtam a fejemet.Harry...Gemma...Harry....Gemma...Úgy döntöttem, jobb lesz ha lecsendesítem őket.
-Harry, kérlek nyugodj meg!Ez az egész nem éri....-kezdetem el lenyugtatni, de félbe szakított.
-Te most hagyjál!Segítettél neki ebben az egészben.Mind a kettőtökre mérges vagyok!-közölte velünk, azzal megfordult és kirohant konyhából.Letettem a konyharuhát és utána indultam.
-Harry, ne cirkuszolj már!-szóltam rá.
-Ez nem cirkuszolás!Én nem vagyok egy hétköznapi ember.Nekem igenis gondolnom kell arra, hogy mit csinálok és mit nem.Jó lenne, ha néha ti is gondolkodnátok, mielőtt ilyen marhaságokat találtok ki!-rivallt rám, miközben felvette a cipőjét és a kabátját.Felkapta a kulcsait és már el is ment.

19:28

Miután Harry elment, visszamentem Gemmához a konyhába és előadtam neki az "én megmondtam" szöveget.Tudtam én,hogy baj lesz belőle,de miért is hallgatott volna rám?!A bajt önmagában nem az okozta,hogy összevesztünk, hanem, hogy Harry szőrén-lábán eltűnt.Egy egész egyedül töltött nap után eldöntöttem,hogy megkeresem.
-Anne,elmegyek,majd jövök!-szóltam be neki a nappaliba.
-Hová mész?-nézett rám kérdően.
-Öhm...megkeresem Harryt.Már kezdek érte aggódni.-magyaráztam.
-Ó, szerintem, nem szükséges.Amikor gyerek volt, akkor is csinált ilyeneket.Biztos nincs semmi baja.-mosolygott rám Anne.
-Nem baj, én azért előkerítem.Nem szeretem, ha a dolgok csak úgy a levegőben lógnak.Jobb mielőbb megbeszélni a problémát, mintsem a szőnyeg alá söpörni.-húztam meg a vállam.
-Igen,ezt megértem-helyeselt.-Akkor egy jó tanács.Először nézd meg a pékségben.Mindig oda megy ha valami nyomasztja.-ajánlotta.
-Rendben köszi.Akkor majd jövünk.Szia!-köszöntem és már mentem is.

19:40

Eltartott egy darabig,míg megtaláltam a pékséget révén,hogy nem jártam még Holmes Chapelben.Viszont,amikor beléptem az ajtón,nagyon jó illatok csapták meg az orromat.Végigfuttattam a szemem a polcokon és azonnal Niall-re gondoltam.Milyen jót enne ezekből?!A finomságok után megláttam a saját desszertemet.:D Harry épp egy középkorú nőt szolgált ki.Piros kötényben volt és egy fekete sapka takarta el göndör fürtjeit.

Nagyon bele volt merülve a munkába, észre se vette,hogy én jöttem be.Ide-oda szaladgált a sütő és a pult között.

-Jó estét, mit adhatok?-kérdezett anélkül,hogy felnézett volna.
-Hmm...nem is tudom.Azok a lekváros kiflik jól néznek ki,de leginkább a pult mögött álló személyt kóstolnám meg.-mondtam mosolyogva.
-Mi?!Becky?!-fordult meg olyan hirtelen, hogy sikerült levernie az asztal szélén lévő tálat.Pillanatok alatt borult be minden liszttel.-Ó, hogy az a ...-káromkodta el majdnem magát,majd gyorsan a seprűért nyúlt,de mielőtt nekikezdett volna feltakarítani a piszkot,rájött, hogy én még mindig ott állok.-Mit csinálsz te itt?-kérdezte.
-Éhes voltam valami péksütire,így eljöttem hogy vegyek magamnak.-vágtam rá.-És..talán...egy ici-picit hiányoztál.-mutattam ujjaimmal.Elmosolyodtam,megkerültem a pultot és odaálltam Harry mellé.Először csak nézte, hogy mit csinálok, de utána letette a seprűt és felém fordult.
-Ide csak dolgozók léphetnek be.-jelentette ki mosolyogva.
-Hmm..akkor...-kezdtem hangosan gondolkodni,majd hirtelen eszembe ötlött egy jó ötlet.Felkaptam egy habverőt és a legközelebbi tálat amiben valami rózsaszín krém virított.Mosolyogva Harryre néztem, felmutattam a habverőt és látványosan kevergetni kezdtem a meggyes tölteléket.-Tessék,dolgozom.-közöltem vele.Egy-null Beckynek!!.:D
-Aha, milyen kis ravasz!Azt hiszem, akkor már nem lehet több ellenvetésem.-vigyorgott és magához húzott.

-Mérges vagy még?-kérdeztem, miközben nyakába dobtam a kezem.
-Nem...de!Elárultál és ezért még ki kell engesztelj!-mondta komolyan.
-És milyen "kiengesztelésre" gondolt,Mr Styles?Mondjuk ilyesmire?-tettem fel a költői kérdést és óvatos puszikat leheltem az állára.
-Hm...igen, azt hiszem, ráéreztél a lényegre-magyarázta csukott szemmel.
-Nagyon örülök.-csókoltam meg.Harry megragadta a csípőmet és egy váratlan mozdulattal felrakott a pult tetejére.-Harry!-szóltam rá nevetve.
-Na?-kérdezett vissza ugyancsak jókedvűen.Nem is törődött azzal,hogy rászóltam,előrébb húzott és hátradöntött.
-Mégis mit csinálsz?Megláthatnak!-tornáztam magam vissza ülő helyzetbe.
-Ugyan már...nincs...itt...senki.-motyogta,miközben a nyakamat csókolgatta.
-De még jöhet bárki.-okoskodtam.
-Hát ezen könnye segíthetünk.Várj egy pillanatot!-vigyorgott és gyors léptekkel az ajtó felé indult.Kikukucskált,megnézte, hogy nem-e jön valaki,majd becsukta az ajtót,elfordította a "nyitva" táblát,így most már az emberek a "zárva" feliratot olvashatták.Kivett a zsebéből egy kulcscsomót,bezárta az ajtót, végül lehúzta a reluxákat.-Na, kész is.-tájékoztatott és elindult visszafelé.Azalatt az öt méter alatt,ami elválasztott tőle,sikerült lehámoznia magáról a kötényét és kigombolnia három gombot az ingén.
-Igazán figyelmes tőled,hogy védelmi rendszert alakítottál ki a pékségből...-nevettem-...de egy valamit nem értek.Most ki engesztel ki kit?
-Hát te engem.-vágta rá.
-Akkor mi ez a rögtönzött sztriptíz bemutató?-kérdeztem pajkosan.
-Hát gondoltam megkönnyítem a dolgod.-vigyorgott.-De ha szeretnéd, visszagombolom és te újra kigombolhatod.-húzgálta a szemöldökét csábosan.
-Hm, nem rossz ajánlat.-incselkedtem.Harry egyetértően bólogatni kezdett,majd száját az enyémre tapasztotta.Belemosolyogtam a csókunkba, amikor a kezeimet bedugtam az inge alá.Ujjaim lassan futtattam végig puha bőrén:először a derekán,utána az oldalán,egészen fel a hátáig.Kirázta a hideg az érintésem nyomán és halk morgás tört fel belőle.Úgy döntöttem,ideje megszabadítanom a felesleges ruhadarabtól.Kigomboltam a maradék négy gombot és lecsúsztattam a vállán az inget.Szokásos rituálémhoz híven végigsimogattam az összes mintát a testén.Sorban...fentről lefelé...Reflexből nyúltam az öv csatjához,de nem engedte, hogy kicsatoljam.
-A-a! Most te jössz.-mosolygott huncutul.Nem szóltam semmit csak megadóan hátrébb hajoltam, hogy legyen rálátása a dolgokra.-Milyen segítőkész vagy.Ez tetszik!-jegyezte meg vigyorogva,majd egy forró csókot adott.

Már éppen kezdtem elfelejteni, hogy hol vagyunk,amikor kulcs zörgést hallottam az ajtó felől.
-Harry, jön valaki.-mondtam neki és igyekeztem eltolni magamtól,de ha ő egyszer elkezd valamit...
-Butaság!Én nem hallottam semmit.-motyogta a nyakamba.
-De én hallottam!Hagyd abba!-szóltam rá megint és óvatosan,de határozottan arrébb löktem.Már éppen meg akart szólalni, hogy biztos az én fülemmel van baj,amikor határozottan hallhatóvá vált, hogy valaki motoszkál a zárban.-Hallod?!-vetettem felé egy jelentőségteljes pillantást és felvettem a blúzomat a földről.
-Jó-jó, bocs.-emelte fel védekezően a kezeit.Gyorsan belebújtunk a ruháinkba és megigazítottuk a hajunkat.Éppen készen lettünk,mielőtt az ajtó kinyílt.Másodpercek választottak el a totális égéstől!
-Harry, drágám, te vagy az?-tette fel a kérdést egy női hang.
-Khm...igen Barbara...én vagyok.-mosolygott Harry mellettem.
-Miért zártad be a...-fordult meg Barbara, majd rögtön megakadt a szeme rajtam.-Óh,szervusz.-mosolygott rám.
-Öhm...jó estét!A nevem Rebecca Morris.Én vagyok Harry barátnője.-indultam el felé, hogy kezet foghassunk.-Nagyon örülök, hogy megismerhetem.-mosolyogtam rá.
-Én is, én is.Már sokat hallottam rólad.-mondta kedvesen.Tekintetét fürkészően végigfuttatta a bolton,leellenőrizte, hogy minden meg van-e.
-Izé...mi nem csináltunk semmit csak..öhm...Harry!-fordultam felé egy segélykérő pillantást vetve rá.De ahelyett, hogy kimentett volna minket, kitört belőle a nevetés.
-Szükségtelen magyarázkodnotok!-nevetett Barbara is.-Azon kívül Harry fordítva vette fel az ingét,neked pedig lisztes a hátad.-kacsintott.
-Oh....-nyögtem ki és kezembe temettem arcomat, mivel fülig elpirultam.Harry ezen persze jót szórakozott.Mit is gondoltam?!Harry az egyetlen olyan ember,akit ismerek,aki egyáltalán nem szégyenlős!
-Na jól van,borítsunk rá fátylat.Menjünk beszélgetni.-zárta le Barbara kínos szituációt.Kézen ragadott és az egyik asztalhoz húzott,ahol aztán leültünk.

2014.December.27.(Szombat)

10:21

*Harry szemszöge*

Tegnap,miután majdnem lebuktunk Barbara előtt,végig beszélgettük az éjszakát.Egyáltalán nem haragudott,hogy a pékségben enyelegtünk,helyette nevetett velünk.Vagyis csak velem,mert Becky annyira zavarban volt,hogy alig mert felnézni ránk.Viszont egy óra elteltével úgy társalogtak,mintha mindig is ismerték volna egymást.Barbara mindennél jobban örült,hogy végre megismerhette a barátnőmet,és alig akart elengedni minket.A végén éjfél után estünk haza.Nagyon örültem,hogy végre aludhatok,mert rendesen elfáradtam!Az éneklés is fárasztó...főleg,amikor turnén vagyunk,mert akkor fellépés fellépést követ és nincs időnk a pihenésre.Emiatt néha hajlamos vagyok elfelejteni,hogy a hétköznapi munkák is lehetnek ugyanolyan kimerítőek.Mint például a pékségben dolgozni.Tegnap egész nap tésztát gyúrtam és szaladgáltam,hogy mindenkit kiszolgáljak.Nagyon oda kellett figyelnem,nehogy összekeverjem a vevők kéréseit.

-ÉBRESZTŐŐŐŐ!-vágódott ki a szobám ajtaja és Gemma visítva ugrott közénk az ágyba.
-Na?!Mi a fene van?!Hagyjál már aludni!!-nyavajogtam és a fejemre tettem a kispárnámat,hátha vissza tudok aludni.Becky is hasonlóan reagált:nyöszörögve odabújt hozzám és a fejünkre rántotta a takarót.
-Ne csináljátok már!!!-kezdte el leráncigálni rólunk Gem a takarót.-Mindjárt fél 11 és ti még mindig az ágyban lopjátok a napot!Ma mentek vissza Londonba és én még szeretnék elmenni vásárolni Beckyvel!!-jelentette ki.Az én drága nővéremnek,aki néha úgy viselkedik,mint egy 5 éves,abban teljesen igaza volt,hogy ma van itthon az utolsó napunk.Holnap lesz egy koncertünk a srácokkal és hajnalban indulunk,így muszáj mennünk.De,hogy vásárlással töltsék a napot?!Nem hiszem,hogy Beckynek lenne kedve hozzá...
-Ez egy jó ötlet!!-ült fel hirtelen barátnőm.-Adj 10 percet,hogy elkészüljek és már mehetünk is!!-pattant ki az ágyból..Kitörő jókedvvel vonult be a fürdőmbe,ezzel magamra hagyva a nővéremmel,aki egy jól irányzott ugrással vetette rám magát.
-Ahh....Gemma,szállj le rólam,mert agyon nyomsz!-nyögtem alatta.
-Jajj!Annyira csak nem vagyok nehéz!-mondta durcásan,majd legurult rólam és mellém feküdt.-Ugye már nem haragszol a tegnapi miatt?-kérdezte végül.Tudtam én,hogy lelkiismeret furdalása lesz!Úgy kell neki!Viszont nem vagyok az a haragtartó típus a tulajdon testvéremmel szemben,és Becky tegnap olyan jól kiengesztelt,hogy a dühöm szertefoszlott.
-Nem is tudom....talán nem.-adtam a kétes választ.
-Na,akkor ezt egy határozott "nem"-nek veszem!-szűrte le.-És egyébként is...ha úgy nézzünk,én tettem szívességet neked!-bökte meg a mellkasomat.-A rajongóid oda vannak érted meg vissza.Pillanatok alatt hatalmas nézettségre tettél szert és az összes kommentben téged istenítenek!"Oh,Harrynek milyen izmos a háta!"."Jajj,bárcsak én simogatnám azt a puha bőrt,Becky helyett!!","Jesszus...menten rosszul leszek!Milyen szexi!"-utánozta a lányokat,amin elnevettem magam.-Észre sem vették,hogy megtréfáltalak!Elvakította őket a meztelen felsőtested látványa.Amit megjegyzem nem értek!Mi nagy szám van benne?!Jajj..nem is akarom tudni!Az én kisöcsém nem szexi és kívánatos,hanem aranyos és csintalan!-mondta kissé bosszúsan.Soha nem volt kíváncsi a nő ügyeimre.Neki mindig az a kisgyerek maradok,aki ellopta a csokiját a hűtőből,vagy összefirkálta a naplóját.
-Jól,van fátylat rá!-nevettem el magam.-De,ha lehet máskor ne a világhálón állj bosszút!-öleltem meg.
-Kösz!-szorított magához.-Most viszont megyek készülődni.-ugrott ki az ágyból és,mint aki jól végezte a dolgát,kiment a szobából.
-Ma reggel mindenki kiszalad az ágyamból.-állapítottam meg magamban,majd felálltam és a fürdő felé vettem az irányt.

Gondolkodás nélkül nyitottam be,nem törődve vele,hogy Becky bent van.
-Hé!És kopogni ki fog?-kérdezte mosolyogva.
-Hát nem én!Nincs olyan,amit ne láthatnék!-közöltem vele,majd odaálltam elé és megcsókoltam.-Nem baj,ha fogat mosok,amíg készülődsz?-kérdeztem,miközben arrébb toltam egy tincset a szeméből.
-Nem,dehogy!-mosolygott.Felpipiskedett,adott egy puszit az arcomra,majd elindult megfésülni a haját.
-Biztos vagy benne,hogy elmész Gemmával vásárolni?-böktem ki végül.-Néha nagyon fárasztó tud lenni az én kedvenc nővérem!-magyaráztam,amíg fogkrémet nyomtam a fogkefémre.
-Pont úgy,mint Te!Mégis itt vagyok veled és nem panaszkodok!-mondta nevetve.
-Hé!Ez övön aluli volt!-kaptam a szívemhez és igyekeztem fájdalmas arckifejezést magamra ölteni.Mondjuk fogkefével a számban ez elég nehéz feladatnak bizonyult.

-Tudod,hogy szeretlek!-mosolygott,majd mögém állt és egy nedves csókot adott a nyakamra.Valószínűleg azért oda,mert a szám éppen foglalt volt!Még utoljára bele nézett a tükörbe,és leellenőrizte,hogy néz ki,majd kiszökdécselt a fürdőből és magamra hagyott.
-Én is sejetlek!!-kiabáltam utána fogkrémmel teli szájjal.

16:44

*Becky szemszöge*

-Gemma!!Lassíts kérlek!Már nem érzem a lábaimat!-kiabáltam utána nevetve.-És a kezeimet sem!-tettem hozzá.Már több,mint 6 órája 'shoppingolunk' és egy rakat ruhát vettünk.Harry azzal a feltétellel engedett el,hogy költsek annyit,amennyit csak szeretnék.Természetesen nem tettem így!Közel sem vettem meg mindent,amit szerettem volna...és még így is volt nálam vagy 8 szatyor.És atyám!Ki gondolta volna,hogy egy aprócska városban ennyi bolt van?!Gemma egész nap pörgött,mint akit felhúztak én meg nem győztem szaladni utána!-Tényleg nagyon jól érzem magam,de most már ideje lenne haza menni!-vetettem fel az ötletet,amikor sikerült utolérjem.-Mit nézel annyira??-kérdeztem amikor lecövekelt egy kirakat előtt.
-Nézd milyen szépek!!-ámuldozott.

Kíváncsian kukkantottam be az ablakon,és elakadt a lélegzetem,amikor végig futtattam a szememet a bolton.Odabent szebbnél-szebb,habosabbnál-habosabb ruhák voltak.
-Tényleg gyönyörűek!-érettem egyet.
-Én már annyira várom az esküvőtöket!!Tudod már,hogy milyen ruhát szeretnél viselni?Bár szerintem mindegy,mert Harry mindegyikben csinosnak lát!És nekem is az a véleményem,hogy neked bármelyik jól állna,mert....
-Hé-hé!Várj!-vágtam a szavába.-Honnan veszed,hogy Harry el fog venni feleségül??-húzgáltam gyanakvóan a szemöldökömet.Lehidalok,ha kiderült,hogy Gemma véletlen elszólta magát Harry terveiről!!!
-Hát...a vak is látja,hogy benneteket egymásnak teremtettek.Te vagy az első lány,akit Harry haza hozott,hogy hivatalosan bemutasson.Pedig elképzelheted,hány barátnője volt már!!Te vagy az egyetlen,akit enged az ágyában aludni...Rajtam kívül persze!-fűzte hozzá nevetve.-És tulajdonképpen ez az első komoly kapcsolta és ha csak a neved szóba jön,már fülig ér a szája.Fülig szerelmes beléd!Beléd esett,mint vak ló a gödörbe!-ezen nevetnem kellett.Micsoda hasonlat!!-Szóval hidd el nekem,hogy ti együtt fogtok megöregedni!-mosolygott rám.
-Gondolod??-tűrtem szégyenlősen egy tincset a fülem mögé.
-Nem gondolom,hanem tudom!Meg sem engedném Harrynek,hogy elengedjen!Nálad jobb sógornőt keresve sem találnék!-ölelt meg.-Csak egy valamit ígérj meg!-tartotta fel a mutató ujját.-Ha oda kerül az idő,vigyél magaddal menyasszonyi ruhát vásárolni!Élek-halok az ilyen csajos cuccokért és feltétlenül ott akarok lenni veled!-kért meg.
-Öhm..oké!-nevettem el magam.Nem konkrétan arról volt szó,hogy Harry már tervezi az esküvőnket,de talán ez annál még jobb volt.Az,hogy Harry családja elfogadott és szeretnék,ha mindig Harry mellett lennék,melegséggel tölti meg a szívemet.

20:19

-Ó,de cuki!!-mosolyogtam az egyik fénykép láttán.Anne kitalálta,hogy megmutatja nekem az összes családi fotót,amit én egy cseppet sem bántam.Örültem,hogy még jobban megismerhetem Harry gyerekkorát.

-Nézd!Itt evett először spagettit.-mutatta a következőt Anne.Harry olyan 1 éves lehetett rajta és az egész arcát beborította a piros szósz.-Annyira tetszett neki a hosszú tészta,hogy az egész konyhát kidekorálta vele!-mesélte.

-Még jó,hogy ezt a szokását már kinőtte!Takaríthatnék utána!-jegyeztem meg nevetve.
-Haha!!-fűzte hozzá Harry mosolyogva.Mondanom sem kell,hogy eleinte abszolút nem pártolta ezt a fénykép nézegetősdit,de a végén bele bent.Ott ült mellettem és ő is figyelte a fotókat,szerintem arra ügyelt,hogy a kínos darabokat Anne ne mutassa meg nekem.De nem tudta megakadályozni!:D

 -Édes istenem,de aranyos voltál!!-mondtam fülig érő mosollyal.Harry és a plüssállatok kitűnő párosítás.
-Miért,most nem vagyok aranyos?!-háborodott fel.
-De,de az vagy!-pusziltam arcon.-De venni fogok neked egy macit és csinálok rólad egy ugyanilyen képet!A fanok oda lennének érte!-dobtam fel az ötletet.
-Felőlem!De ezt a macit is használhatjuk,hogy pont egyforma legyen a két kép.-jegyezte meg,mire furcsán néztem rá.Már majdnem 20 év telt el a kép készítése óta..és neki még mindig meg van a macija?!-Mi van?!Az volt a kedvenc játékom!Hozzám nőtt!-magyarázta meg,amin mind nevetni kezdtünk.
-Ez végtelenül cuki!!-öleltem meg.

-Hát ez meg mi?!!-néztem kerek szemekkel.Harry téli sapkában,kesztyűben és egy szál pelenkában ácsorgott az udvar kellős közepén.A nap száz ágra sütött és nagyon menő rózsaszín-sárga motorbicikli  "parkolt" mellette.-Milyen évszakban készült ez a kép?Télen,vagy nyáron??-kérdeztem nevetve.

-Ez nyáron volt!Átpakoltam az összes ruhásszekrényt,mert selejteztem.Harry megtalálta a téli ruháit és addig hisztizett,amíg rá nem adtam.Amikor rajta volt az összes,fogta magát és kiment játszani.-mesélte jó kedvűen Anne.

-Hát igen!Már ekkor is tudtam mi a jó!!-jegyezte meg nevetve Harry,egy másik kép láttán,amin éppen felpróbálta Anne melltartóját.A huncut tekintete semmit nem változott azóta!
-Mindig az én ruháimban járkált!Felpróbálta a magassarkúmat,magára vette a ruháimat..mindent!-mesélte Anne.
-Jujj...a ferde hajlamok!-röhögtem ki.Azt hittem Harry mérges lesz,de nem!Helyette elvigyorodott és oda hajolt a fülemhez.
-Csak legyen egy kis kettesben töltött időnk és megmutatom,hogy mennyire egyenesek a hajlamaim!-súgta a fülembe.A leheletétől kirázott a hideg,és beharaptam a számat.
-Harry!-csaptam rá a kezére,miközben megint elpirultam.


Mindenki jókat nevetett a régi emlékeken,még Harry is.Néha,egy-egy kép láttán eszébe jutottak a régi barátai és emlékei,amiket aztán boldogan megosztott velem is.Annyira jó volt nézni,ahogy önfeledten mesél!Iszonyatosan élveztem,hogy beleképzelhettem magam a múltba, és hogy még jobban megismerhettem a Styles családot.Volt,amikor azon kaptam magam,hogy elképzelem,amint a Harryvel közös gyerekeinkről készítek hasonló fényképeket.Úgy tűnt,Gemmának sikerült bele ültetni az agyamba a gondolatot,miszerint Harryvel együtt fogunk élni.Nem lehettem biztos benne,hogy Harry mellettem akar-e megöregedni,de én nem lennék ellene a dolognak!Lehetne egy saját kis életünk.Egy házunk,amiben a gyerekeinket neveljük a legjobb tudásunk szerint...lehetnének macskáink,akiket attól óvunk nehogy a gyerekek letépjék a farkukat.Minden reggel mellette ébredhetnék....