Sunshine In My Heart

Heyhóóó!.:D

Na hát..:D Akkor ez lenne a meglepetés..:P Egy nappal hamarabb hoztam a részt...és meglehetősen izgalmasra sikerült..:P A meglepetés oka pedig nem más,mit az,hogy ma 3 hónapja nyitottam meg a blogot!!!Több,mint 8100 oldalmegjelenítés,150 megjegyzés és 16 rendszeres olvasó!!!!!Ezalatt a 12 hét alatt annyi örömöt adtatok nekem,hogy azt el sem hiszitek!Egytől egyig imádom minden olvasómat! :) Ehhez a részhez pedig szeretnék extra mennyiségű komit és pipát kapni,mert azt hiszem,hogy elnyeri majd a tetszéseteket.:) Jó olvasást!.:) <3



29.fejezet

Mr.Styles

2014.Július.15. (Kedd)

21:00

*Harry szemszöge*

Úgy látszik,hogy Eleanor nem a legjobb figyelem elterelő,mert mire a hátsó ajtóhoz értünk,Paul már a nyomunkban volt.
-HAROLD EDWARD STYLES!!Ha nem állsz meg most rögtön,kiteszlek a bandából!!!!-kiabált utánunk.
-Üres szavak!Soha nem rúgna ki!!-nyugtattam meg Beckyt,mert láttam,hogy komolyan vette,viszont nekem eszem ágában sem volt megállni.Biztatóan mosolyogtam rá és még gyorsabban szaladtam,őt magam után húzva.Szegénynek biztos nem lehetett kellemes magassarkúban és miniruhába utánam loholni,de ha megállunk akkor végünk!!.:D

Szinte kitörtem az ajtót a helyéből,amikor odaértünk.Egyenesen szaladtunk előre,amerre a legjobbnak láttam.Bár...nem ismertem nagyon a környéket!Már jó pár métert lesprinteltünk és még mindig "üldöztek" minket.Mivel láttam Beckyn,hogy elfáradt jobbnak láttam elrejtőzni,minthogy egész éjszaka fogócskát játszunk az én drága pót apukámmal.:D Ráadásul az eső is úgy szakadt,mintha dézsából öntenék,szóval mindenképp a rejtőzködés bizonyult a legjobb ötletnek!

Nem tudom,hogy milyen csoda folytán,de egy park bejárata előtt szaladtunk el,ami éppen kapóra jött.
-Állj!Menjünk be ide!-húztam vissza Beckyt,aki egyre jobban nevetett,ahogy én is.Úgy éreztem magam,mintha egy szuper kalandfilmben lennénk és a gonosz fővezér éppen most akarna megöletni minket.De hát tényleg majdnem ez volt a helyzet!Paul a főnök ma este-és úgy mellékesen minden este...meg a nap minden részében- a haragja pedig kétségtelenül szörnyű tud lenni!.:D

Hirtelen ötlettől vezérelve behúztam barátnőmet egy sövénysorba,mert úgy gondoltam ez lesz a legjobb búvóhely.Gyorsan betapasztottam a száját,mert igen jóízűen nevetett a kis magán akciómon. :D
-Harry!Tudom,hogy itt vagytok,mert láttam,ahogy bejöttetek!-kiabált Paul.Hallottam a lépteit,ahogy a sárban egyre közelebb tocsog hozzánk,majd megállt közvetlenül előttünk.Becky egyre nehezebben tudta visszatartani a nevetését,ezért,hogy még véletlen se jöjjön ki egy hang sem a torkán,saját kezeit is rátette az enyémre,így már négy tenyér tapasztotta be a száját.-Oké!Ti nyertetek!!De holnap ezért még megkapod a büntetésedet!-mondta mérgesen Paul,majd durcásan és bőrig ázva elcammogott.Óvatosan kidugtam a fejemet a bokorból,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg elment és nem csak egy ravasz csel volt,hogy lebuktasson minket.
-Tiszta a levegő!-bújtam vissza Becky mellé és levettem a kezemet a szájáról.A nevetés úgy tört ki belőle,mint egy vulkánból a láva.Én meg nem bírtam megállni,hogy ne nevessek vele,így a mi hangunktól zengett az egész park.Mikor én egy kicsit lenyugodtam úgy döntöttem,hogy ideje felállni,így kezet nyújtottam a még mindig hahotázó lánynak.-Jól vagy??-kérdeztem tőle vigyorogva.Attól féltem,hogy megint rám jön a nevető görcs a látványától.
-Hmmm...-motyogta,majd vett egy mély levegőt és magába fojtotta a nevetést.-Csurom vizes vagyok...a hajam olyan,mint egy pulikutya szőre,amin verebek gallyakból elkezdtek építeni egy fészket....-vett ki egy faágat a hajából.-És....azt hiszem most raboltak el!-vigyorgott.
-Igen??És ki volt az a galád??-tettem a kezemet a szám elé,mint aki meglepődött.
-Maga,Mr.Styles!-bökte meg a mellkasom a mutató ujjával,én pedig gyorsan magamhoz húztam.Természetesen nem ellenkezett!.:D
-ÓÓÓ,minő borzalom!!-ájuldoztam tovább.-Borítsunk rá fátylat,kedves!-legyintettem.-Esetleg szabad egy táncra Miss Morris??-kérdeztem,miközben hátra léptem egyet,pukkedliztem és a kezemet felé nyújtottam.Hogy miért beszéltünk úgy,mint a 16.századi emberek??Fogalmam sincs,de mind a ketten jól elszórakoztunk vele! :D
-Hát....én táncolnék...de sajnos nincs mire!-sóhajtozott látványosan.
-Hát én pedig erre is tudok megoldást!-léptem megint közelebb hozzá.-Majd én énekelek.Úgy,mint amikor először találkoztunk.-súgtam a fülébe,majd gyengéden megfogtam a derekát és magamhoz húztam.

(ZENE)->ha elindul indítsátok el megint.:)

Lassan énekelni kezdtem John Legend,"all of me" című számát ,éppen olyan hangerővel,hogy az esőtől hallani lehessen.Lassan ringatóztunk a ritmusra,szorosan egymáshoz bújva.Abban a pillanatban nem érdekelt semmi,csak Ő!Az a lány,akit már az első pillanattól fogva szerettem.És most itt táncolunk az esőben...egyedül...nyugodtan.Nem volt más,csak mi!És most,hogy így jobban bele gondolok,nekem soha nem is volt másra szükségem!Csak rá,aki úgy szeret,mint még soha senki!Hogy ezt honnan tudom??Egyszerűen érzem a zsigereimben,hogy ő más,mint a többi lány.Olyan elvakíthatatlan vágyat érzek iránta,mint még soha.Ha hozzám ér libabőrös leszek,a hangjától pedig reflexszerűen elmosolyodom.Mindennél jobban meg akarom csókolni.És azt hiszem ez a megfelelő pillanat!!
-Tudod,már régóta kiakartam próbálni valamit!-mosolyogtam rá és egy vizes hajszálat eltűrtem az arcából.

*Becky szemszöge*

Olyan adrenalin löketet adott a Paullal való "fogócskánk",hogy alig bírtam abbahagyni a nevetést.Mikor Paul elment,Harryvel előbújtunk a rejtekhelyünkről és ökörködtünk tovább,egészen addig,amíg fel nem kért táncolni.A semmiből hatalmas nyugodtság és komolyság telepedett rám.A hangjától egyszerre rázott ki a hideg és öntött el a forróság.O-lyan szorosan bújtam hozzá,ahogy csak tudtam és a fejemet is a mellkasába fúrtam,miközben jobbra-ballra dülöngéltünk.A hangulat meghitt és romantikus volt....az eső,a hangja,a tánc és az,hogy egyáltalán vele vagyok itt.Meg nem magyarázhatatlan kémia kötött össze minket,már az első perctől fogva.És mostmár az enyém!Soha,senki nem választhat el minket egymástól!Mert....mert szeretem.Úgy,mint még soha senki mást ezelőtt!
-Tudod,már régóta kiakartam próbálni valamit!-mosolygott rám és elsepert egy vizes tincset az arcomból.Azonnal bevillant!!Harry mindig is arra vágyott,hogy esőben csókolózzon,de eddig még nem jött össze neki!Most itt vagyok én,mint a szerencsés női alany,itt van ő,mint férfi alany és esik!Nem is!!Rendesen zuhog!Szóval minden stimmel!Velem akarja megvalósítani az álmát!-Mindig is szerettem volna....-kezdett bele,de itt egy kicsit elhallgatott,így én kaptam az alkalmon.
-Esőben csókolózni!-fejeztem be a mondatot helyette.
-Igen.De te ezt honnan tudtad?Ennyire látszik rajtam?-nézett végig magán viccesen.
-A rajongók mindent tudnak és megjegyeznek!Ezt vésd az eszedbe!-mondtam büszkén.Igen,én mindennél büszkébb vagyok arra,hogy directioner lehetek és az mindegy,hogy éppen Harryvel táncolok az esőben,vagy sem!
-Mindig elfelejtem,hogy te is fan vagy.Néha nehéz elhinni,hogy nem ugrasz a nyakamba és könyörögsz közös képért vagy aláírásért.Te más vagy,mint a többi lány,akivel találkoztam...már az első perctől fogva tudtam.-itt hatásszünetet tartott,mintha arra várt volna,hogy elszaladjak.-Akkor....megcsókolhatlak??-kérdezte végül.
-Csak két kérdés!-mutattam fel az ujjamat.-Miért beszélsz ennyit?És miért kérdezel hülyeségeket?-mosolyogtam rá és megfogtam az öltönye szélét,hogyha pipiskednem kellene,legyen mibe kapaszkodni.Gyönyörű zöld szemei megteltek vággyal és úgy csillogtak,mint még soha.Száját beharapta és elvigyorodott.Gondolom a bátor cselekedeteim voltak rá ilyen hatással!.:D Egy biztos!Értette a célzásomat!

A szívem úgy kalapált,hogy majdnem kiugrott a helyéből,amikor megfogta az államat és óvatosan,szépen lassan,ráérősen közeledni kezdett.Úgy éreztem,hogy soha nem ér össze a szánk!Lehet,hogy azt várta,mikor esek össze!!! :D Sőt,biztos,mert amikor látta,hogy nem fogok összecsuklani a karjaiban,lépett.Ajkait óvatosan az enyémekhez érintette és egy lassú,érzéki csókban forrtunk össze.Kezeimet a nyaka köré fontam és mohón tapadtam szájára.Olyan volt az egész,mint egy csoda!Ajaki puhák és melegek voltak.Olyan szorosan húzott magához,hogy minden testrészét jól éreztem.A szempillái csikizték az arcomat....De sajnos minden jónak vége lesz egyszer!Mielőtt levegő hiányában elváltunk volna egymástól,még bele mosolygott a számba,majd egy finom puszit nyomott rá.
-Igen!Én határozottan szeretek esőben csókolózni!-jelentette ki mosolyogva.
-Azt hiszem én is,bár szerintem ez mindenhol ugyanilyen jó lett volna.-mondtam kissé félénken.
-Hát,akkor ki kell próbálnunk máshol is!-kacsintott rám.-Tudod mihez van most kedvem??-kérdezte,de már válaszolt is rá.-Kiabálni!Olyan hangosan,hogy belefájduljon a torkom!De,miért is ne??!-pillantott rám vigyorogva.-SZERETEK ESŐBEN CSÓKOLÓZNI!!SZERETLEK BECKY MORRIS!!-ordibálta,miközben felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Bolond vagy??Csendesebben!-fogtam be a száját nevetve.Azt a szájat,amit alig egy perce tudhattam az enyémen.
-NEM ÉRDEKEL!TUDJA MEG AZ EGÉSZ VILÁG,HOGY AZT HISZEM,SZERELMES VAGYOK!!-kiabált tovább.
-Csak hiszed?-húzgáltam a szemöldökömet,amikor észhez tértem a kijelentésétől.
-Igen..-tett le a földre.-Mert nem tudom,hogy milyen a szerelem.Még soha nem voltam senkibe szerelmes.És mivel még ilyet nem éreztem ezelőtt,így arra a következtetésre jutottam,hogy ez a nagybetűs 'szerelem'.-magyarázta mosolyogva.Igazából kielégítő választ kaptam,de még fúrta valami a csőrömet.
-Mi?Még soha??De...amikor beköltöztünk a házba,és....és összevesztünk,akkor este kihívtál beszélgetni a hintára és azt mondtad,hogy szerelmes vagy!Akkor hazudtál??-böktem ki végül.
-Nem!-vágta rá.A pillantásom lehet egy kicsit túl értetlenre sikerült,mert azonnal folytatta.-Vagyis azt mondtam és nem is volt hazugság.De azon az estén azt is elmondtam,hogy kibe.-magyarázta.
-Hát én nem emlékszem semmi ilyesmire!-akadékoskodtam tovább,mire odahajolt a fülemhez.
-Te vagy az!-súgta.Tényleg!Az a három rövid szócska,ami nem hagyott aludni azon az éjjen.-Emlékszel??-nézett rám aranyosan.Hogyne emlékeznék rá!Tehát már akkor is szeretett....
-Igen....és mostmár értem is!-mondtam nevetve,majd felpipiskedtem és csókot leheltem szájára.Kicsit megleptem vele,de azonnal visszacsókolt és jóízűen hümmögött a számba.
-Jobb lesz,ha megyünk,mert megfázol!-engedett el öleléséből és elindultunk "taxivadászatra".A mosolygást egyikünk sem bírta abbahagyni.Még meg kell szoknunk,hogy itt vagyunk egymásnak.-Taxi!!!!-intett Harry az út szélén állva a sárga autónak,ami szerencsére rögtön megállt.Biztos megesett a szíve az ázott kinézetünkön....pedig,ha tudná mik történtek közöttünk az előbb!Már nem biztos,hogy sajnálna!.:D

 21:41

A taxisofőr egész úton mérges szemekkel meredt ránk a tükörből.Gondolom nem csipázta,hogy összevizeztük az üléseket.Bár,ha jobban bele gondolok,csak javítottunk az amúgy is koszos autó kinézetén.
-Harry!Mégis mit csinálsz??-kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő srácot,mert elővette a telefonját és felénk tartotta.
-Csak megörökítem életem..vagyis életünk első igazán csodás napját!-válaszolta.-Na gyere,bújj ide!-húzott magához.-Mosoooooooly!!!-vigyorogtunk a kamerába.
-Had nézzem meg!-vettem ki a telefont a kezéből.-Jesszus!!Úgy nézek ki,mint aki most jön egy vizespóló versenyről!Vesztesként!-nevettem el magam.A ruhámból facsarni lehetett a sáros löttyöt,a hajam csomókban terpeszkedett a fejem tetején és a sminkem teljesen lefojt.-Olyan vagyok,mint szörnyella!-tettem hozzá.
-Nekem tetszik,de ha neked ellenvetésed van,akkor csinálunk még egyet.-jelentette ki és már kattogtatta is a képeket.Csinált jópárat,hogy legyen miből válogatni.Volt olyan,amin csak megölelt,volt amin a nyelvünket nyújtottuk,olyan amin az arcát puszilom meg és amin ő puszilja meg az enyémet.
-Szerintem elég lesz.-mondtam nevetve a 20.fénykép után.
-Oké...csak még egy utolsót!-pislogott rám nagy szemekkel.
-Jó...de tényleg az utolsó.-egyeztem bele.Harry elvigyorodott,közel hajolt és megcsókolt.-Mosolyogj!-motyogta a számba,majd megcsinálta a képet.
-Khmm....-krákogott a sofőr,miközben leállította a kocsit.Annyira belemerültünk a dolgokba,hogy észre sem vettük,hogy megálltunk.-Megérkeztünk!-szólt még egyszer,kicsit erőteljesebben.Harryvel nevetve váltunk el egymástól,majd mind a ketten kiszálltunk.Hazza kifizette az utat és a taxis elhajtott.
-Hupsz!-csapott nevetve a homlokára.-Most jut eszembe,hogy nekem ki se kellett volna szállnom!-magyarázta.És tényleg!A nagy csókolózás közepette elfelejtettük,hogy mit terveztünk.Eredetileg úgy volt,hogy Harry csak haza kísér és utána megy útjára,de nem jött össze,a taxi elment,az eső meg még mindig szakad.
-És akkor most mit csinálsz?-kérdeztem úgy,mintha nem sejteném mi lesz a vége a mai estének.Ha értitek,mire gondolok..;)
-Úgy tűnik,hogy gyalogolnom kell.-sóhajtott fel.Ezek szerint csak nekem jutott azonnal az eszembe,hogy nálam töltse az éjszakát??!-Na,akkor majd holnap jövök.Jó éjszakát!-mosolygott és egy hosszú csókot lehelt ajkaimra.-Szia!-intett és nekilódult,hogy elinduljon.
-Harry!Várj!-kaptam el a karját.Szerencsére azonnal visszafordult.-Öhm...izé...nem szeretnél...esetleg...-habogtam.Jézusnak az ő ereje!De béna vagyok!!
-Azt hittem,hogy csak úgy hagysz elmenni!-húzott magához a derekamnál fogva és szélesen vigyorgott.
-Áh...szóval arra vártál,hogy én kérjelek meg,hogy maradj itt?!Gonosz vagy!-csaptam játékosan hátba.
-Bocsi,de kíváncsi voltam rá,hogy mennyire vagy oda értem!-jelentette ki egyszerűen.Ez hülyeség volt tőle!Nem igaz,hogy még nem esett le neki,hogy a kútba is beugranék érte!!-Na,akkor be is megyünk,vagy itt kell aludnunk az ajtót előtt?-kérdezte viccesen.Megráztam a fejemet és elkezdtem kotorászni a kulcsom után.
-Harry,azt hiszem elhagytam a kulcsomat!-jelentettem ki,mikor könyékig másztam a tatyómba és még mindig nem volt sehol.
-Mi?Akkor most tényleg kint ragadunk az esőben??-nézett rám ijedten.
-Hát....-húztam el a szám és visszavettem a táskámat a vállamra,mert feladtam a keresést.
-Na,majd én mindjárt megoldom!Gyere!-húzott maga után.-Mássz be!-tartott bakot a hátsó kertet elkerítő kerítés előtt állva.
-Mi?Miniruhában?-nyíltak tágra a szemeim.
-Majd nem nézek oda!-vigyorgott.Na persze!Én meg most jöttem le a falvédőről,nem?!:D
-Oké....de csak azért mert már leakarok feküdni!-jelentettem ki és már másztam is.
-Én is szeretnék már LEFEKÜDNI!-hangsúlyozta ki a "lefeküdni" szót.
-Hülye!Nem úgy értettem!-mondtam talpig levörösödve.Hogy mindent képes félreérteni!.:DXD

Szerencsére soha nem voltam az a fajta lány,aki félt bepiszkolni magát és fára mászni is kifejezetten szerettem gyerekkoromban,annak ellenére,hogy lány vagyok.Ennek köszönhetően pár másodperc alatt bent voltam a hátsó udvarban,ahonnan már gyerekjáték volt bejutni a házba.Az egyik cserép alá Polly javaslatára elrejtettünk egy pótkulcsot a hátsóajtóhoz,így már meg is volt oldva a problémánk.Amíg én betörtem a saját házamba,Harry visszament a bejárati ajtóhoz és arra várt,hogy belülről kinyissam.Gondoltam itt a lehető legjobb alkalom,hogy megszívassam,amiért megvárta,amíg megkérdezem én,hogy szeretne e maradni.:D
-Becky!-dörömbölt az ajtón.Én közben nevetve,halál nyugodtan elkezdtem kipakolni a kistáskámat.És jéé!!!!Megtaláltam a kulcsokat.:D -Becky!!!Hahóó!!!Bent vagy???-dörömbölt egyre jobban.Még ott kellett volna hagynom egy pár percig,de nem volt szívem,így ajtót nyitottam neki.-Már kezdtem azt hinni,hogy megfeledkeztél rólam!-mondta rögtön,amikor bejött.
-Hát....talán egy kicsit vissza akartam vele vágni.-magyaráztam mosolyogva.
-Óóóh.Szóval játszadozol velem??-lépett egyre közelebb hozzám,széles vigyorral az arcán.-Akkor sajnos ezért büntetés jár!-húzott szorosan magához és megcsókolt.-Mit szólnál hozzá,ha levennénk ezeket a vizes göncöket?-kérdezte,amikor elvált tőlem.Válaszolni sem volt időm,mert megint ajkaimra tapadt.És mire észre vettem már az ölében vitt felfelé a lépcsőn,egyenesen a hálószobámba,amíg én a nyakát csókolgattam.Ahogy becsukta magunk után az ajtót,lábra állított és olyan szenvedélyesen csókolt meg,hogy még a lélek is kiszökött belőlem.Az agyamat pillanatok alatt ellepte a rózsaszín köd és nem bírtam leállni.A nyakát kezdtem el csókolgatni,és reflexszerűen nyúltam az inge után,hogy lehámozzam róla.Gőzöm sincs,hogy honnan jöttek azok a bizonyos reflexek,mert még soha nem voltam együtt ÚGY senkivel.Nem értem,hogy miért tettem azt,amit.
-Harry!V-várj!-szóltam rá,amikor a ruhám cipzárja után nyúlt.-Ezt még nem most kellene...-léptem hátrébb egy lépést.De ahogy megláttam kidolgozott felsőtestét,a tetoválásait és a zilált,vizes fürtjeit,máris kezdtem meggondolni magam.A szája piros volt és duzzadt az előbbi csókcsatánk után.
-Most meg te vagy gonosz,hogy ilyen állapotomban állítasz le!-jelentette ki,miközben gyorsan kapkodta a levegőt.Egy határozott mozdulattal újra a karjai közé zárt és megint megcsókolt.Azt hittem,hogy nem fog leállni...és őszintén nem is bántam volna.:P-De,ha te még nem akarod,akkor még várunk.-mondta,amikor elvált tőlem.-Menj és fürödj meg,addig én megágyazok.-puszilta meg a homlokomat.
-Szeretlek!-pusziltam szájon,amiből a végére csók lett.
-Jobb...ha..mész!-mondta egy egy szájra puszi között.-Így is bele fog telni egy kis időbe,mire lecsendesítem a bennem lévő állatot!-közölte velem vigyorogva.
-Bocsi....-iszkoltam be a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.Még mindig rázott a hideg,a történtektől.Valami olyasfajta bizsergést éreztem a testemben,mint még soha!Kellett nekem....de még nem történhetett meg....