Sunshine In My Heart

Halihóó!!

Megint itt vagyok..:D Úgy látszik,hogy valamilyen furcsa erők megakarják akadályozni,hogy feltegyem a részeket....Most végre jó a gépem...erre kificamodik a vállam..:( A nyakamat is alig bírom megmozdítani...Szó,mi szó,elég béna tudok lenni,de sebaj!:D Kicsit nehézkesen ment,de semmi nem tántoríthat el tőletek!:D Itt az új rész!Kérlek benneteket,hogy pipáljatok,kommenteljetek és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!.:) Jó olvasást!.:) <3


UI.:Az előző részhez érkezett egy olyan hozzászólásom,hogy rövidre sikerült a rész.:) Most lehet,hogy hülyén fog hangzani,de én ennek nagyon örültem!!.:D Mégpedig azért,mert a rész ugyanolyan hosszú volt..Ami azt jelenti,hogy nektek rövidnek tűnik,mert élvezitek az olvasást!Tehát köszönöm szépen!Imádlak titeket!!!!! <3 :)

23.fejezet

Mindennél jobban és visszavonhatatlanul...

2014.Június.29. (Vasárnap)

09:26

*Polly szemszöge*

A ház egyszerűen PER-FECT!.:D Nem tűnt túl nagynak,de mégis elférhet benne 2 lány.Az ajtón belépve egy kisebb előszoba fogadott,ahova a cipőket és kabátokat lehet tenni.Ahogy beljebb mentünk egy nappalit pillantottunk meg,ahol egy hatalmas Tv,egy kanapé és fotelek kaptak helyet.Ezután következett a konyha,amit egyszerűen imádtam!Nem az a modern és tiszta típusú volt,mint a 1D házban,inkább nevezném takarosnak.A földszinten volt még egy aprócska fürdő és egy kamra,valamint a konyhából nyílt a kertajtó.Megállapítottam,hogy a kert megfelelő,hogy kiéljem a kreativitásomat.

Előszoba

Nappali

Konyha

Földszinti fürdő

A kert

  Miután az alsó szinttel végeztünk,felmentünk az emeletre,ahol a hálók voltak.Egy szoba Beckynek és egy nekem.Az övé az utcára néz,az enyém pedig a kertre.És mindkettőnknek volt külön fürdője,aminek nagyon örültem.Plusz,van egy vendégszoba is,így nem kell egyikőnknek sem átköltöznie másik szobába,ha jön valaki hozzánk.Szóval a ház úgy,ahogy van,tökéletes számunkra.Nem is értem,hogyan sikerült a fiúknak ilyen hamar megtalálnia.De már mindegy,mert a miénk és örökre hálás leszek ezért nekik!

Becky szobája

Polly szobája

Vendégszoba

10:02

Békésen ültünk a saját házunk nappalijának a kanapéján,amikor Becky hirtelen felkiáltott.
-Van egy ötletem!Mi lenne,ha este átjönnétek,mi meg főznénk valami finomat,és ezzel felavatnánk a LAKÁSUNKAT!-hangsúlyozta ki a "lakás" szót.Most a szokásosnál is jobban fel volt pörögve és fülig ért a szája.Azt hiszem túl sok jó dolog történt mostanában körülötte.Először összefut Harryvel a moziban,utána összebarátkozunk az összes One Direction taggal,majd eljönnek a ballagásunkra,kiköltözünk Londonba,Harry vele alszik és most vettek nekünk egy házat!Érthető,hogy miért van ilyen jó kedve,nem?!.:D

Az ölet persze mindenkinek elnyerte a tetszését,de volt egy bökkenő!
-És mikor cuccolunk át?-kérdeztem.
-Hát most!-pattant fel Harry vigyorogva.-Te és Niall elmentek bevásárolni...-mutatott ránk,majd fordult a többiekhez.-Zayn,Liam,Louis és Eleanor,ti pedig mentek a kikötőbe és elhozzátok a lányok többi holmiját.Azt hiszem a komp egy óra múlva érkezik meg.-pillantott az órájára.-Én meg itt maradok és segítek kipakolni Beckynek a csomagokat,amik a kocsimban vannak.-jelentette ki.Szerintem lelkesebb volt,mint én magam!Végül mind rábólintottunk,hisz ez egy jó ötlet volt tőle.Azzal mindenki elindult a saját dolgára.

Mi Niallel úgy döntöttünk,hogy sétálunk a boltig,mivel...nos...mivel nincs senki,aki elvigyen!Az út elején leszögeztem,hogy nem veszek neki semmit,hiszen így is sokat evett már ma.Erre persze azonnal felháborodott és rávágta,hogy ma még alig evett valamit és amúgy is,nem szégyenli,hogy olyan sokat eszik,mert legalább nem illegális dolgokra költi a pénzt.Közölte velem,hogy ha én nem veszek neki kaját,majd vesz magának.Nagyon aranyos volt,ahogy nyavajgott,de már kezdett belőle sok lenni.Teljesen olyan,mint egy óvodás...egy cuki 4 éves,aki mindig édességért könyörög!A szőke feje,az akaratossága,a csínytevései és a csillogó mosolya mérhetetlenül aranyossá varázsolják!

A mellettem sétáló srác,folyamatossan hülyéskedett,amitől rám percenként tört a nevetés.Valahogy szóba került a suli is és megkérdezte,hogy mit fogok tanulni a fősulin.
-Hát...azt hiszem szeretnék szakács lenni,mert....
-ÓÓÓÓÓÓÓ!Neee már!!Te szakács leszel??Ez de szuper!!-kezdett el ugrándozni.
-Niall!A villanyoszlop!-szóltam rá gyorsan,de közben őrült nevetésbe kezdtem.
-Hupsz!Köszi!-állt meg,majd bevárta,míg utolértem és átkarolta a vállamat,úgy mentünk tovább.-Van egy ismerősöm,akinek hivatalosan is az lesz a foglalkozása,hogy főz.Polly,én elveszlek feleségül!!-vigyorgott.
-Hülye!-csaptam oldalba mosolyogva.
-Te egy Istennő vagy..nem is!Te leszel mostantól a Minden Kaják Úrnője!Rövidítve,csak MKÚ!-magyarázta.Kellett nekem elmondanom!.:D Hülyegyerek!.:D

*Becky szemszöge*

Néhány perc leforgása alatt,mindenki elhúzta a csíkot,így egyedül maradtam Harryvel.Sajnos a tegnapi "érzelemkitörésem" miatt még mindig kínosan éreztem magam.Nem tudom,hogy miért vettem annyira komolyan azt,amit mondott.Néha még magamon is meglepődök!De úgy tűnt,hogy Harry már kiverte a fejéből,mert ma még nem is hozta szóba,így én is próbáltam nem figyelni az érzéseimre és élni az új,londoni életem első napját.

Kimentünk és kiszedtük az 5 dobozt a csomagtartóból,amit nem tudom,hogy Harry hogyan csempészett bele az autójába.Az összes doboz,amit a repülőn magunkkal hoztunk,mind abban a szobában volt,ahol aludtunk.Hogy nem vettem észre amikor kicsempészte őket onnan?!Mindegy!
Egyet vittem én,négyet meg Harry kezeibe halmoztam.A dobozhegy,amit felépítettem,magasabb volt,mint ő és emiatt nem igazán látott ki mögüle.Egyszer majdnem le is borította,amikor a bejárati ajtón mentünk át,mert a legfelső doboz felakadt.Azt meg látnotok kellett volna,ahogy felment a lépcsőn.Amerre a dobozok dőltek,arra ment Ő is.Olyan volt,mintha valami cirkuszi zsonglőrködést néznék!.:D A szobámba érve mind a ketten letettük a csomagokat az ágy mellé.
-Tudod,hogy ez nem ért?!Te miért csak egyet vittél?-kérdezte tettetett felháborodással.Kezeit csípőre tette,várakozóan dobolt a lábával és felhúzta a szemöldökét.Elég vicces látványt nyújtott!.:P
-Hát,mert én lány vagyok és nem bírok el annyit!-adtam az egyszerű és velős választ.
-Aha....korrekt válasz!-ismerte el ő is.-De én azt hittem,hogy te egy erős csaj vagy.-tette hozzá.Ez úgy hangzott,mintha egy kivívás lett volna...
-Az is vagyok!De te is itt voltál!Akkor én minek cipekedjek?!-húztam meg a vállamat.Gondoltam,hogy ez egy jó visszafeleselős mondat és majd erre már nem tud mit mondani,de egek!Ő Harry Styles!Miért is ne tudott volna?!.:D
-Szerintem meg csak azt akartad látni,ahogy megfeszülnek az izmaim!-közölte,mire én tetőtől talpig levörösödtem.-De annak,hogy valaki csak úgy bámulhasson engem,ára van!-erre hirtelen nekiindult és ledöntött az ágyra.Olyan gyorsan kezdett el csikizni,hogy elmenekülni sem volt időm.
-Legközelebb jókislány leszel és több csomagot viszel?-kérdezte,amikor már szinte levegőt sem kaptam a nevetéstől.
-IGEEEEN!!-visítottam.-Csak hagyd...a-bba k-kérlek!-könyörögtem sírva a nevetéstől.Megszólalni is alig bírtam,nem hogy egy épkézláb mondatot kinyögni!.:D De szerencsére megkímélt és abbahagyta a "kínzásomat".-PHÚÚ...-fújtam ki a levegőt.-Nem vagy normális!-jelentettem ki mosolyogva,majd Harrybe kapaszkodva nehézkesen felhúztam magam ülőhelyzetbe.
-Igen..kifejezetten normálatlan vagyok!-helyeselt nevetve.-De sokan ezt szeretik bennem!- döntötte oldalra a fejét vigyorogva,majd elkezdtük kipakolni a dobozokat.

 10:58

Amióta belekezdtünk a pakolásba,Harry folyamatosan ökörködik,amiken persze jókat nevettem.Ám egyik pillanatról a másikra elkomolyodott.....
-Tudod,tegnap....-kezdett bele.JESSZUS,hát mégsem felejtette el!-azt mondtad,hogy haragudnál rám,ha nem mondanék el neked dolgokat.Mint például a barátnő témát.Igaz ez?-nézett rám.
-Hát igen...Mégiscsak legjobb barátok vagyunk..nem?!-mondtam halkan és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-De!Persze,hogy azok vagyunk!-vágta rá rögtön.-Viszont akkor szeretnék mondani valamit!
-Figylek!-mosolyogtam tovább.(ZENE) /Ha lejár indítsátok újra! szerk.megj./
-Azt...azt hiszem...szerelmes vagyok!-bökte ki végül.
-Tessék??-kérdeztem vissza.A kezemet azonnal a számhoz kaptam,mert megbántam,hogy megint visszakérdeztem.Gyorsan hátat fordítottam neki,hogy ne lássa az arcomat,amiről lefagyott a mosoly.A gondolataim úgy kezdtek el cikázni a fejemben,mint a villámok."Hogy lehet az,hogy Harry szerelmes?És ezt csak úgy elém veti?Hogyan lehetséges ez???Úgy éreztem,hogy alakul valami közöttünk,erre most bejelenti,hogy szerelmes valakibe?"Olyat éreztem,amit eddig még soha.Egyszerre lettem halálosan féltékeny és dühös.A torkomban hatalmas gombóc képződött,a szívem hevesen vert és könnyek gyűltek a szemembe.Ez volt a tiszta csalódottság érzése!Végre,hosszú évek után,amit rajongóként azzal töltöttem,hogy róla álmodoztam,most itt van mellettem.És ezért most milliók lennének a helyemben.Én meg itt állok VELE,abban a házban,amit tulajdonképpen tőle kaptam és nem teszek semmit!Tudom,hogy önző vagyok,de én nem akarom elveszíteni!Nekem szükségem van rá!Eddig fel sem tűnt,hogy gyakorlatilag bárki,aki ezen a bolygón él lecsaphatja a kezemről.De én CSAK magamnak akarom és senki másnak.Ha kell,önző és kitartó leszek,de nem hagyom elveszni a pillanatot!

*Harry szemszöge*

Tegnap kitaláltam,hogyan fogom kideríteni,hogy mit érez Becky.Amikor már egy jó ideje pakoltunk az új szobájában,úgy éreztem,hogy az a megfelelő pillanat,így hát akcióba lendültem.Elmondtam neki,hogy azt hiszem szerelmes vagyok "valakibe". Addig,amíg ki nem nyögtem ezt az elcsépelt kijelentést,Becky mosolygott...de azután a mosolya lefagyott az arcáról és hátat fordított nekem.És én igazán úgy gondoltam,hogy jó munkát végeztem.A néma csend minden kérdésemre választ adott!De egy idő után már úgy éreztem,hogy kínos a hallgatása,így megszólaltam.
-Öhm...Húúú,hogy ez a polc milyen poros?!-húztam végig a mutató ujjamat a fán.-Megyek és hozok egy rongyot,amivel letörölhetem.- jelentettem ki.Gondoltam egy pár percre magára hagyom,hogy gondolkozhasson,de nem jött össze!Amikor megfogtam a kilincset,Becky kidobta a kezében lévő könyveket,amik nagy csattanással értek földet.Sírva vetette magát a karjaimba és olyan szorosan ölelt,mint aki el sem akar engedni soha.
-Na?Mi a baj Beck?-kérdeztem tőle óvatosan.
-Harry....kérlek csókolj meg!-szipogta,miközben a szemembe nézett.
-Tessék??-néztem rá nagy szemekkel.Nem értettem,hogy mi ütött belé!Amikor én próbálom elcsábítani,minden áron ellenáll,most meg arra kér,hogy csókoljam meg?Ennyire felzaklatta volna a kijelentésem,miszerint szerelmes vagyok?Egyszerűen nem értem!Miért csinálja ezt velem?Esküszöm,hogy az őrületbe fog kergeti!Nekem kellene tőle kérnem a csókot,nem pedig fordítva!Eddig mindig én léptem meg ezt a lépést először!!Úgy látszik,hogy túl nagy hatással vagyok a lányokra! :D

Amíg gondolkoztam,Becky reményteli szemekkel pislogott fel rám és még mindig pityergett.Az ajkai szinte hívogattak magukhoz,főleg úgy,hogy tudom,nem utasítana el...megint,mint már annyiszor tette.Lassan közelebb hajoltam hozzá,ő pedig becsukta a szemeit és úgy várt a csókomra.Kezeim a dereka körül voltak,ahogy az övéi is az enyém körül.Minden olyan szép és egyszerű lett volna...de nem!Én nem vagyok ilyen gonosz!Nem fogom kihasználni az idegállapotát.Nem,most nem!Várni fogok ezzel a csókkal a tökéletes pillanatig!Ezért mielőtt az ajkaim az övére értek volna,gyorsan elhúztam a fejemet és csak egy gyengéd puszit adta az arcára.Nem tehettem meg...megbánta volna az egészet és én azt nem akartam....
-Kérlek.....-suttogta elhaló hangon,majd a könnyei megint szaporábban folytak le arcáról.
-Sajnálom....-hüvelyk ujjammal letöröltem néhány sós cseppet,majd folytattam.-Nem tehetem....legalábbis nem így...-pusziltam meg a homlokát engesztelés képpen.-Most elmegyek egy kicsit...-mondtam,majd elengedtem a derekát és elindultam.Az ajtóból visszanéztem és láttam,hogy Becky még mindig ott áll,ahol hagytam.A szívem majd meghasadt,hogy ott hagytam,de muszáj volt gondolkozzak egy kicsit.

11:46

*Becky szemszöge*

Láttam,ahogy a fekete kabátjában,zsebre dugott kézzel elsétál.Azóta gubbasztok az ablakban,bámulok kifelé és folyamatosan gondolkozok.Nem értem saját magamat!Rájöttem,hogy mindent elrontottam....talán már soha nem lesz olyan a kapcsolatom Harryvel,mint volt.Telhetetlen voltam és nem volt elég az,hogy a barátomnak tudhattam...csak magamnak akartam...azt akartam,hogy szeressen és én legyek az egyetlen az életében...ehelyett elüldözöm magam mellől.Egyike voltam azoknak az emberknek,akiket barátjaként szeretett,nem pedig nőként..ez világos,hiszen nem akart megcsókolni.Miért is éreztem többet a dologba,mint ami?!És tessék,még csak nem is volt a pasim és itt bőgök.Szánalmas vagyok!Mindig is gyorsabban járt az eszem,mint ahogy végig gondoltam volna a dolgokat..
-A fene egye meg!!!-kiabáltam.-Hülye,hülye,hülye!-ütöttem a térdeimet.Nagyon mérges voltam magamra és,ami a legfurcsább,hogy máris hiányzott Harry.Attól féltem,hogy mostantól nem fog velem beszélni,nem nevettet meg,amikor szomorú vagyok és nem oson be hozzám az éjszaka közepén.Nehéz beismerni,de én szerelmes vagyok...Szerelmes vagyok Harrybe....mindennél jobban és visszavonhatatlanul!

Hirtelen egy halk ajtócsapódásra lettem figyelmes,amit Niall hangja követett.
-Becky!Megjöttünk!Hol vagy?-kiabálta.Nem akartam,hogy észre vegyék,hogy sírtam ezért gyorsan megtöröltem a szememet,mosolyt festettem az arcomra,majd lementem hozzájuk.

*Polly szemszöge*

Mikor Becky  lejött,mosolyogva intett egyet,kivett egy szatyrot a kezemből és a konyhába vette az irányt,mi meg mentünk utána.
-Hát Harry?-kérdeztem meg,miközben letettem az egyik szatyrot az asztalra.Becky arcáról eltűnt a mosoly és még jobban lehajtotta a fejét.
-Öhm...el kellett mennie valamiért..-válaszolta.A hangja egy kicsit megremegett és elég bizonytalannak tűnt,majd próbálta elterelni a témát.-És,milyen volt a vásárlás?
-Szuper!Kár,hogy nem jöttél!-mosolygott rá Niall,mire Becky az orra alatt dörmögve megjegyzett valami olyasmit,hogy "Igen..akkor nem lennék most ilyen helyzetben.." Sajnos nem értettem tisztán,mivel Niall folyamatosan beszélt.-Olyan kaját ettem,amilyet még soha!Biztosra veszem,hogy neked is ízlett volna.Ha szeretnéd majd elviszlek és megkóstolod te is.Jó?-nézett rá aranyosan.
-Oké.-mosolyodott el barátnőm.Niall örömében úgy döntött,hogy kibont egy zacskó chipset.
-Niall!Azt estére vettük!Légy olyan kedves,hogy nem falsz fel mindent!-szóltam rá nevetve.
-Ez nem minden...és amúgy is a többiek nekem adnák!-nyújtotta rám a nyelvét.

Mire mindent kipakoltunk bele telt 10 percbe,de láttam Beckyn,hogy valami csak nem okés vele.És mivel nem bírtam tovább nézni a fancsali arckifejezését,cselekedtem.
-Niall!Nem szeretnél egy kicsit tv-t nézni??-kérdeztem tőle hirtelen.
-Nem,köszi most nincs kedvem.-mosolygott rám aranyosan.Ám én szúrós pillantást vetettem rá és a fejemmel kifelé mutogattam.-Jah...de..mégis van kedvem!Most megy a....a kedvencem!Majdnem elfelejtettem!Köszi Polly,hogy szóltál!-magyarázta,mikor leesett neki,hogy magunkra kellene hagynia minket.Elcsoszogott a nappaliig,majd bekapcsolta a Tv-t és úgy csinált,mint akit nagyon érdekel a műsor,én meg becsuktam a konyhaajtót.
-Na halljam mi történt,míg vásároltunk?-kérdeztem rá kertelés nélkül.
-Mi?Ezt hogy érted?Semmi sem történt...-túrt bele a hajába barátnőm.
-Becky!Hiába tagadod,lerí rólad,hogy valami baj van!13 év alatt már kiismertelek annyira,hogy lássam rajtad.És eddig én voltam az első,akinek elmondtad a gondjaidat!Most is ugyanúgy megbízhatsz bennem!
-Tudom Polly...csak még pihentetni akartam a dolgot...de ha már úgy is rájöttél...-sóhajtott egy nagyot,majd bele kezdett.Elmesélt mindent az elejétől a végéig!-Na?Mit gondolsz?-kérdezte,amikor a story végére ért.Abból ítélve,hogy a beszámolója közben cirka 3x sírta majdnem el magát,rájöttem,hogy menthetetlenül bele esett Harrybe..mint vak ló a gödörbe!.xD
-Hát...nem is tudom.Mindig is tetszett a gondolat,hogy te és Harry együtt vagytok.Szerintem összeilletek,csak még kell egy kis idő,mire erre az a lökött is rájön.-mondtam.Harry "lökött" elnevezésén Becky elmosolyodott.-És nem hibáztasd magad az érzéseid miatt.Amióta fan lettél,azóta álmodozol Harryről és ez csak felerősödött benned,mikor megismerted.Szerintem tetszel neki,csak még bizonytalan.Adj időt a dolgoknak és azok majd maguktól a helyes kerékvágásba terelődnek!-öleltem meg barátnőmet.Azt hiszem kitettem magamért!Kitűnő tanácsot adtam,nemde?!
-Köszi!Mi lenne velem nélküled?!-mosolygott.
-Ne akarjuk megtudni!-nevettem fel,majd ő is csatlakozott.Mivel sikerült felvidítanom,lementünk Niallhöz.Szépen lassan a többiek is visszaértek a dobozokkal és folytattuk a pakolást...Harry nélkül.....