Sunshine In My Heart

 44.fejezet

"Mondja,hogy CSAK engem szeret..."

Heyhooo Halihóó!.:D

Csak úgy szárnyaltam a boldogságtól a napokban.:) Annyi díjat kaptam,hogy nem győzöm kitenni őket!És hát az oldal nézettsége rövid idő alatt hatalmasat ugrott!!!Tényleg nagyon szépen köszönöm mindenkinek,aki itt van velem!.<3   De félre a hegyi beszéddel,itt a mai rész!Nem tudom,hogy mit fogtok szólni hozzá,de remélem kellőképpen átadom nektek a dolgokat!Puszi mindenkinek.:) <3

2014.Augusztus.14. (Csütörtök)

20:16

*Becky szemszöge*

Végre valahára sikerült elkészülnöm.Azt a ruhát vettem fel,amit Harry ajánlott.Furcsa,hogy fiú létére mennyire ért a női ruhadarabokhoz is.Teljesen megbíztam az ízlésében!A hajamat is megcsináltam,a sminkemet is,szóval indulhattunk.Miután lementünk a recepcióhoz,megvártuk a többieket és már mentünk is.

20:41

-Te jó ég!Mennyi paparazzi?!!-hüledezett Polly.
-Nyugi Poll.Csak annyi a dolgod,hogy mosolyogj!Ne szólalj meg,ne nézz a szemükbe,vagy ha mégis belenézel,ne pislogj!És semmiképp ne rázd a fejed,mert ezek mindent félre értenek és azt hiszik,hogy az ő kérdésükre válaszoltál!-utasította Niall.
-Azért nyugtass meg,hogy levegőt vehetek!-viccelődött barátnőm.
-Hát persze!-puszilta meg Niall.Még mindig nem sikerült teljesen megszoknom,hogy az én legjobb barátnőmnek pasija van.Engedi neki,hogy megfogja a kezét,megölelje és megpuszilja.Én már több,mint 13 éve a barátnője vagyok és nekem nem lehet!Kivéve a különleges ünnepnapokat,értem ezalatt a karácsonyt és a szülinapokat.Még a végén féltékeny leszek az ír manóra!:D

 

Miután átverekedtük magunkat a fotósok tengerén,egy klubszerű helyiségben találtuk magunkat.És ha valami mondható hatalmasnak,ez biztosan az volt!Maga az épület több szintre épült,ahogy láttam össze vissza.Minden felé 2-3 fok lépcső,ami éppen megemelte a talajt.Színes ledlámpák lógtak le a plafonról,minden rózsaszín és kékes-lila volt.Rengeteg asztal,bárszék és fotel adta a berendezés tárgyait.Az asztalokon üveg lámpák,a DJ a pult mögött,pincérek mindenfelé.Teljesen lenyűgözött a hely!

A hangulatot Louisnak már akkor sikerült megalapoznia,amikor átléptük a küszöböt,ugyanis hasra esett egy kábelben.Elmondani nem tudom,hogy milyen jót nevettünk rajta!Mikor sikerül felkaparni a répakirályt a földről,eltipegtünk egy asztalig és leültünk mind a 7en.
-Hozok piát!-pattant fel Lou.
-Csak vigyázz a gonosz kábelekre!-szólt utána nevetve Hazza.
-Jó,szerelmem!Vigyázok!-kiabált vissza Louis,majd eltűnt a tömegben.Hogy ezek soha nem unják meg egymás becézgetését!.:D

23:53

Az emberek,nagy részük velünk egykorú,a zene ütemére ringatták a csípőjüket.Ha akartam volna,akkor sem lehetett volna nem észre venni,hogy mennyire túlfűtött az,amit csinálnak.Nem bírnak a hormonjaikkal!Ismerős helyzet!Harry is pont ilyen!Az én kis szamárcsődöröm!

Jó sok koktél után,a srácok még mindig beszámítható állapotban voltak,kivéve Zaynt és Louist.Harry és Niall próbálták magukat türtőztetni,mivel Polly és én megkértük őket.Ez az utolsó éjszakánk velük,és nem igazán akarjuk úgy eltölteni,hogy őket támogatjuk,mert járni is alig bírnak a piától.Liam meg a veséje miatt nem ihat,csak kevés alkoholt,így jó volt az arány.Piások 2,józanok 5! :P
-Hát haver!Én még szomjas vagyok!-verte hátba Louis Zaynt,aki az ütés hatására leesett a bárszékről.Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni az ijedtségtől,hogy talán valami baja lett,de amikor megszólalt,irdatlan nevetésbe kezdtünk.Ugyanis az első mondata így hangzott:
-Én is szomjas vagyok!De azt hiszem,hogy.....elhagytam a poharamat!-állapította meg a földön ülve.Louis hallva barátja hatalmas problémáját úgy döntött,hogy maga megy el az újabb körért és egy másik pohárért Zaynnek.Ami,csak úgy megjegyezem,ott volt a jobb kezében!Louis lökött magán egyet és pár pillanatra múlva ott kötött ki,ahol Zayn.
-Ennél lejjebb már nem esnek!-fűztem hozzá nevetve.
-Szerelmem!Gy-gyere csak!-hívogatta a mutató ujjával Lou Harryt.Barátom nevetve lépett oda a két jó madár közé és leguggolt.-Segíts nekem!Minden forog és nem akar megállni!Azt hiszem egy iciri-picirit becsiccsentettem!-mutatta az ujjával.-És mindjárt bepisilek!-tette hozzá.
-Na azt már nem!Gyere,elkísérlek!-állította Harry talpra barátját és elindult vele a férfi mosdóba,ami a terem másik felében volt.Félő,hogy nem érnek oda időben!..:D Egy biztos....hosszú vécézés lesz!

-Beck!Hozol nekem..egy..Margarétát??-kérdezte Zayn.Tekintete üveges volt és folyamatosan vigyorgott.
-Hozok!-álltam fel,majd odasétáltam a pulthoz és kértem egy pohár vizet.Csak nem gondolja,hogy még több alkoholt adok neki,amikor már így is alig tud megállni a lábán?!Még hogy állni?!Az ülés sem megy neki!Szóval ossza be a vízzel egy jó darabig!

Mire visszaértem az asztalunkhoz,Zayn már türelmetlenül várta a koktélját.Kihasználva ezt,szó nélkül a kezébe nyomtam a poharat,amit ő máris a szájához emelt és egy jó nagyot kortyolt bele.
-Fúúúúj!Ez meg mi volt?!!-vágott fancsali képet.
-Víz!Te ma már csak kávét ihatsz ezen kívül!-jelentettem ki."Szegény" már ellenkezni sem tudott.Egész vicces látvány volt,ahogy dülöngélt a széken.Jobbra....balra....jobbra...balra.Sokszor hittem azt,hogy le fog esni,és már kaptam volna utána.De nem úgy történt,mert Liam megtámasztotta,amikor úgy gondolta,túl nagy a kilengése.Olyan volt,mint egy állóteke golyó!Megállíthatatlanul instabil!.:D

-Niall,megnéznéd Harryt és Louis?Kezdek értük aggódni!-kértem meg a szőkeséget.Egészen közel kellett hajolnom,mivel annyira hangos volt a zene,hogy nem hallotta.
-Mi van?Kinek a keze adódik hova??-kiabálta vissza.Ezt jól félre értette.
-Mondom,kezdek aggódni Louisért és Harryért!Elmennél megnézni mi van velük??-hajoltam még közelebb és szó szerint a fülébe kiabáltam.
-Jah!Persze!Már megyek is!-állt fel mosolyogva és elindult mosdók irányába.Remélem,hogy nem történt semmi!Már több,mint 20 perce elmentek!

00:19

*Niall szemszöge*

A buli nagyon szuper volt,és a kedvem is kitörő volt,hála Zaynnek.Amikor részeg,úgy viselkedik,mint...mint...mint Louis,amikor józan!Az biztos,hogy mellettük senki sem lehet szomorú!Főleg nem én,akinek van egy csodálatos barátnője és több millió rajongó néz fel rám azért,mert azt teszem,amit igazán szeretek.

Becky kérésére elindultam felkutatni Louist és Harryt.Nem kellett sokat keresgélnem!
-Louis!Harry hol van?-kérdeztem az itókás fiútól,aki éppen nekem jött.
-O-ott!-mutatott a tömegbe.Szememmel arra néztem,amerre Lou mutatott.Megtaláltam!Nem egyedül volt!Egy szőke csajszi állt előtte,a kezeit Harry vállán járatta oda-vissza és valamit nagyon magyarázott neki.Hirtelen megmarkolta Harry ingét és magához rántotta.A szájuk milliméterekre került egymástól,de nem ért egymáshoz.Egyikőjük sem mozdult,csak mély levegőket vettek.Egy pillanatra még a szívverésem is megállt,majd elöntött a düh.Mi a frászért nem húzódik el tőle,és küldi el a francba?!Hogy tehet ilyet Beckyvel?

Miután "kigyönyörködtem" magam a látványban,Louist magam után ráncigálva indultam vissza az asztalunkhoz.Elhatároztam magam,hogy elmondom Beckynek!Tudnia kell!Jobb,ha én mondom meg,mintha mástól hallaná,vagy az egyik pletykalap címlapján találna rá!Magabiztosan lépdeltem az asztalhoz,ahol a többiek ültek.A határozottságom azonnal eltűnt,amikor megláttam őket.Becky arcán ott volt az a gyönyörű mosoly,amit a barátnőm csalt ki belőle.Jól érezte magát,boldog volt,hogy velünk lehet!Nem szabad elárulnom neki.Összetörne,mint egy gyenge üvegváza,és soha többet nem bízna Harryben.Nem!A mai estéjét nem ronthatom el,hiszen holnap haza megy.Ma nem lehet vége...Próbáltam elnyomni a bennem tomboló érzéseket: harag,düh,csalódottság,meghökkentség és bűntudat.Nagyon rossz párosítás!

*Becky szemszöge*

-Na végre!Már azt hittem,te is eltűntél!-viccelődtem Niallel,amikor visszaért hozzánk,Louissal az oldalán.-Hát Harry hol van?-kukucskáltam be a háta mögé,hátha csak lemaradt.
-Öhm...Ő most...öhm...Ő most pont beszélget valakivel!Igen!-bólogatott Niall,miután megtalálta a keresett szavakat.Leültette mellém Louist,majd elhelyezkedett Polly mellett.Mereven bámult maga elé,miközben barátnőm kezét szorongatta.Furcsa volt....amikor elment,még jó kedve volt és mosolygott.Most pedig olyan,mint akit hipnotizáltak.
-Niall!-szóltam neki.Hangomra összerezzent,de próbált úgy tenni,mint aki nem hallotta.-Mi a baj?Mondd meg,mert érzem,hogy van valami!-szóltam neki megint.
-S-semmi!Tényleg!-hebegte,majd egy mű mosolyt erőltetett az arcára.
-Niall!Mostmár tényleg megőrülök!Ne szórakozz velem!Hol van Harry?Történt vele valami?-buktam ki.Kicsit mérges lettem,ezért hagosabban szóltam,amit a zenétől nem valószínű,hogy ő érzékelt.
-Neem!Harry,csak.....beszélget!-vágta rá idegesen,de nem elég gyorsan ahhoz,hogy elhiggyem,amit mondd.
-Oké,akkor megyek és megkeresem!-jelentettem ki és azon nyomban felpattantam a helyemről.Louis,aki eddig a vállamon pihent,úgy dőlt el oldalra,mint egy zsák.Talán még viccesnek is találtam volna,ha éppen nem robbanok fel majdnem az idegességtől.
-Ne!!-kiáltott fel Niall és visszanyomott a helyemre.Majdnem sikerült ráülnöm Louis fejére!-Most ne zavard!Egy nagyon fontos dologról lehet szó!-tette hozzá idegesen.Hangja remegett és látszott rajta,hogy kétségbeesett.Mitől akar ennyire távol tartani?Harry talán valami meglepetéssel készül nekem??
-Már pedig én akkor is megyek!Engedj ki!Harry a barátom és biztos vagyok benne,hogy nem fog haragudni,ha csatlakozom hozzájuk.-magyaráztam és nem törődve Niall sipítozásával,elindultam.

(ZENE)-> ha vége,indítsátok újra.:) Ettől még jobban átérezhető lesz majd.:)

Nem igazán tudtam,merre is kellene mennem,mivel a klub nagy volt,tele emberekkel.így először csak körbe néztem.Lassan haladtam előre a tömegben,egészen addig amíg egy ismerős hajkoronát ki nem szúrtam.Harry göndör tincseit soha nem téveszteném el!Nincs hozzá fogható!Kicsit megnyugodtam,hiszen ez azt jelenti,hogy nincs semmi baja!Hatalmas mosollyal az arcomon indultam el felé.

Már csak 3 méter választott el Harrytől,amikor megláttam azt,amit soha nem akartam!A mosolyom egyszer s mind lefagyott az arcomról.A keserűség vette át a szívemben uralkodó melegség helyét.A torkomban hatalmas csomó keletkezett,és elakadt a levegőm.Harry egy hosszú,szőke hajú lánnyal volt....láttam,ahogy beletúr a hajába.Pont,mint ahogy az enyémbe szokott....azzal a kivétellel,hogy most más hajába vezette bele hosszú,puha ujjait.Amikor eltolta magától a lányt,vettem egy éles levegőt.Vártam,hogy mi fog történni.Vártam,hogy odamehessek hozzá és megköszönhessem neki,hogy nem szegte meg ígéretét.De erre nem került sor!....Harry arcára kaján vigyor ült ki és megnyalta ajkait.Élvezte....és többet akart.Láttam a szemében...kellett neki az a lány.A kezemet a szám elé kaptam,amikor újból egymáshoz értek ajkaik.Abban a pillanatban érzetem,ahogy a szívem milliónyi apró darabra törik.Menthetetlenül!Látni,hogy más is kitudja váltani belőle azokat a dolgokat,ami elvileg csak az én kiváltságom lenne,mindennél jobban fájt.Az érzés,hogy én nem vagyok elég neki,gyorsan kezdett felemészteni belülről.Először csak a szívem fájt,de utána minden testrészem sajogni kezdett.Eluralkodott rajtam,és a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.Már rég nem figyeltem a zenére,vagy az emberekre,akik körülvettek.Mindenki boldog volt....rajtam kívül!Tudtam,hogy vége!Már soha nem lesz semmi ugyanolyan,mint pár órával ezelőtt.Soha nem leszek olyan boldog,mint amilyen voltam!Ennyi volt!Nekem ennyi jutott!Eddig tartott ki mellettem!Mindössze 1 hónap járt nekem az életéből....minden olyan gyorsan történt,de valahol mélyen mindig is tudtam,hogy ez lesz.Miért pont én lennék az,akivel megöregszik?!Milyen naiv voltam!Mindig magamnak okozom a bajt!

A harag lassan,de acél biztosan gyülemlett fel bennem.Mire átgondoltam,amit látok,hatalmassá nőtte ki magát.Hirtelen felindulásból,de határozottan indultam feléjük és lecövekeltem mellettük.Az arcomon megállíthatatlanul gördültek le a bánatom könnycseppjei,ezzel nedvessé téve azt.A szemem vörös volt,és szakadozva vettem a levegőt...de mindennél határozottabb voltam...és dühös!Dühös arra a lányra...aki...aki Hannah?!Szemeim elkerekedtek a felismeréstől!Az a szende és kedves lány a tengerpartról,most bugyivillantós ruhában és 15 centis maghassarkúban simul az ÉN barátomhoz.Szőke,göndör haja Harry hatalmas ujjai között lógott és alig akarta elengedni.Az undor pillanatok alatt felváltotta a szomorúságomat.Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni,hogy lehet valaki ennyire aljas?!Undorodtam Hannah-tól...és Harrytől is!Egy hangosabb levegővétel után vettek csak észre,de akkor sem szóltak semmit.Csak álltak ott,egymáshoz közel és rám bámultak.Betelt a pohár...kiborultam!
-Mi van?!Lenyeltétek egymás nyelvét?!-kérdeztem cinikusan.Próbáltam keménynek tűnni,de kövér könnycseppjeim elárulták gyengeségemet.Harry szemeiben fájdalmat láttam megcsillanni és szólásra nyitotta száját,de egy hang sem jött ki a torkán.Megpróbálta elkapni a kezemet,de nem hagytam.Hozzám érne,miután ezt a.....Hát köszönöm,de nem  leszek második senki életében!Mielőtt elmentem volna,úgy gondoltam,nem árt,ha megmutatom "Hannah drágának",hogy nem veszem semmibe sem!A büszkeségem pedig már úgy is oda!Akkor meg nem mindegy?!Felemeltem a kezem és a tenyerem egy jól irányzott lendítéssel a szőke lány arcán landolt.Éles és fájdalmas csattanást hallatott,ő pedig azonnal oda kapta a kezét.Harry egy árva hangot sem bírt kinyögni,csak tágra nyílt szemekkel nézett.Kezei a teste mellé voltak esve és gyorsan szedte a levegőt.Megbánta...de már túl késő!Igazából Őt kellett volna megütnöm!Megérdemelné,mert megszegte az ígéretét!Azt mondta,hogy mindig szeretni fog!De őt nem bírnám bántani!Nem bírnék neki fájdalmat okozni!Nem úgy,mint ő nekem!

Mégegyszer,utoljára belepillantottam azokba a gyönyörű,zöld íriszekbe,majd sarkon fordultam és igyekeztem minél gyorsabban eltűnni onnan.Éreztem,hogy a hisztérikus sírógörcs bármelyik pillanatban képes kitörni belőlem!Levegőre volt szükségem,mert bent úgy éreztem,hogy megfulladok.Azonban ahhoz,hogy kijussak,kénytelen voltam elmenni az asztalunk előtt,ahol a többiek vannak.Elfordítottam a fejemet és úgy szaladtam el az asztal mellett.Hátha nem vesznek észre!Nem volt szerencsém....
-BECKY!!-hallottam Liam ijedt kiáltását,de nem tudott érdekelni.Ha tovább maradok egy épületben..velük,megfulladok!Amíg ki nem értem az utcára,a hátsóajtón át,meg sem álltam.Több embernek is neki mentem,de annyira sem volt lélekjelenlétem,hogy elmormoljak egy "bocsánat"-ot.Csak mentem és mentem,megállás nélkül.

Éreztétek már úgy,hogy minden összeomlott,mint egy kártyavár?!Hogy már semmi nem lesz ugyanolyan szép és jó?!És még,ha tudjátok,hogy csak álarc és színjáték volt az egész,akkor is azt kívánjátok,hogy bárcsak minden a régi volna?!Harry mélyen megbántott,összetörte a szívemet!De bármennyire is haragudtam rá,tudtam,hogy az elmúlt pár hónap során hozzá nőttem.Azt hittem,ő a másik felem!Ezzel úgy látszik,ő nem volt tisztában!De nem tudok nélküle élni!Nem,már nem!Mindegy volt,mit csinál,a szívem mélyén örökre szeretni fogom!És mélyen,legbelül,a düh és a bánat alatt,arra vártam,hogy kijöjjön hozzám és átöleljen.A fülembe súgja,hogy ez az egész csak egy hatalmas félreértés volt,és nem lesz semmi baj!Mondja,hogy CSAK engem szeret és csókoljon meg....Legyen az enyém,örökre!De nem tette!Nem jött,hiába vártam rá!Helyette a többiek gyűltek körém halálra ijedt arccal...