Sunshine In My Heart

Hi everyone!.:)

Itt a következő rész,most különösebben nincs mit mondanom,csak olvassatok!.:P Remélem tetszeni fog..;)

41.fejezet

"Mindent megad nekem,amire csak vágyom"

2014.Augusztus.12. (Kedd)

21:21

*Becky szemszöge*

-Gratulálok,kitűnő műsort csináltatok!-dicsértem meg a fiúkat.Az étteremben történt alkotásuk óta,ami magába foglal kajacsatát,és kanállal dobálást,sikolyokat és kacajokat,egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni a nevetést.
-Szerintem meg viselkedhettetek volna!-szólalt meg barátnőm.Hát,igen!Kettőnk közül mindig is Polly volt az,aki képes volt felelősségteljesen viselkedni.Persze ugyanúgy tud hülyéskedni,de soha nem csinál semmit meggondolatlanul.Bár én azon a véleményen vagyok,hogy sokat javult ilyen téren,amióta barátnők lettünk.Mostmár többször elengedi magát,és jókat röhög a hülyeségeimen.Hiába,jó hatással vagyok rá!.:P
-Ne már Poll!Te is jót nevettél!És ne mondd azt,hogy nem,mert úgysem hiszem el!-ölelte meg mosolyogva Niall.
-Igen,jót nevettem.De ez még nem azt jelenti,hogy pártolom ezt a fajta viselkedést!Olyanok vagytok,mint a kisgyerekek.Valamiféle késztetést éreztek arra,hogy mindig rosszalkodjatok!-rázta meg a fejét mosolyogva barátnőm.
-Igen,Pollynak igaza van!-szólalt meg Louis komoly arckifejezéssel.-Nekünk mindig "rosszalkodnunk" kell.Na de majd Niall megmutatja,hogy milyen módon tud még "rosszalkodni"!!-folytatta vigyorogva.És még a szemöldökét is húzgálni kezdte,majd oldalba lökte az említett bandatagot.Már egy pillanatra azt hittem,hogy Louis megkomolyodott.És őszintén szólva elég ijesztő gondolat volt.Mi lenne velünk a mi állandó humorzsákunk nélkül?!!
-Menj a francba Louis!-röhögött Niall.-Gyere Polly,inkább menjünk aludni,mielőtt tele nem beszéli a fejünket minden hülyeséggel.Sziasztok srácok!!-köszönt el,majd azzal a mozdulattal be is húzta barátnőmet a lakosztályukba.

"Szerencsére" Louis szobája pont a miénk mellett volt,így az egész folyosón végig kísért minket.Amikor megálltunk a szobaajtóban,Louis egy hirtelen mozdulattal Harry elé lépett és egy hatalmas,cuppanós puszit nyomott az arcára.
-Jó éjszakát Galambjaim!-ölelt meg engem is.-Aztán csak halkan,mert az éjszaka aludni is szeretnék!-kacsintott vigyorogva Lou,majd eltűnt az ajtaja mögött.
-Hát ez hülye!!-röhögtem fel megint.Valahogy nem bírtam abbahagyni,akárhogy próbáltam.Csak nevettem...nevettem...és nevettem...megállíthatatlanul.
-Mit szívtál???-kérdezte Harry,már akkor,amikor a hálónkban álltunk.Szegényre rá is rájött a nevethetnék,de fogadni mernék,hogy csak rajtam röhögött.Úgy látszik a hülyeség tényleg ragályos!.:D
-N-nem tudom...de n-nem múlik el!-dőltem be az ágyba.Már a hasamat fogtam és azért imádkoztam,hogy legalább egy kevéske levegőhöz sikerüljön hozzá jutnom,hogy ne fulladjak meg.Néha egy-egy könnyem is kicsordult az oxigén hiány miatt.
-Segítsek??-kérdezte mosolyogva Harry.Nem igazán tudtam elképzelni,hogyan tudna véget vetni a röhögő görcsömnek,de abban a pillanatban nem is érdekelt.Hevesen bólogatni kezdtem,csak csináljon már valamit!

Neki sem kellett több.Óvatosan felém hajolt,és mélyen a szemembe nézett,miközben valahogy sikerült a saját arcáról eltüntetni a vigyort.Lassan megpuszilta az arcomat,az orrom hegyét,a nyakamat,a vállaimat és így tovább egészen addig,amíg le nem ért a hasamhoz.Az el nem múló röhögésből halk kuncogás,hangos levegő vétel,majd elfúló sóhajok lettek.A nevetés abba maradt!Úgy lettem komoly,hogy szinte észre sem vettem.

Reflexszerűen becsuktam a szemeimet,amikor hatalmas tenyere a pólóm alá tévedt és gyengéden elkezdett simogatni.A hajába túrtam,hogy közelebb húzzam magamhoz,mire egy férfias sóhaj csúszott ki a száján.Elvigyorodott,és a fülemhez hajolt.
-Látod?Már el is múlt...-suttogta a fülembe.
-Aha..De ha nem folytatod,félő,hogy megint előjön..és azt ugye nem akarjuk!-vigyorogtam rá,majd lehúztam magamhoz,hogy megcsókoljam.
-Még nem most..Várj még egy kicsit!El rontod a meglepetésemet!-szólalt meg nevetve,amikor megmarkoltam a pólója alját,hogy lehúzzam róla.
-A micsodádat??-pislogtam rá.
- Igen,jól hallottad!Készültem egy meglepetéssel,de ha most..khm...tovább megyünk,akkor már mindegy lesz!-magyarázta,majd felállt és a szekrényhez lépett.Ott állt és rám sem nézett.Egy darabig megszólalni sem tudtam az "élmény" miatt,amit a közelsége nyújtott.Vagy inkább nem is attól!Az volt a baj,hogy ott hagyott!Abban a percben éreztem át az ő helyzetét,amikor én hagytam ott őt,ilyen kiszolgáltatott és felhevült helyzetben.Ez kegyetlenség,nem gondoljátok?!.:D

Gondoltam egyet,határozottan felálltam és a bőröndömhöz sétáltam.Kivettem a tusfürdőmet,a pizsamámat és a fogkefémet,majd elindultam a fürdő felé.Ügyeltem arra,hogy egy fél pillantást se vessek Harry felé,hagy tudja,hogy megsértődtem.Ha ő akart volna velem ÚGY együtt lenni,nem mondtam volna "nem"-et.De ő megtette,és ez egy kicsit bántott.
-Hova,hova Szépségem?-ugrott elém vigyorogva,majd kifésült egy tincset az arcomból.
-Fürödni!-jelentettem ki.
-Oké,de ezek nem kellenek most!-vette ki a kezemből a cuccokat,amiket be akartam vinni magammal.Letette őket az egyik fotelba,majd a hátam mögé lépett és átkarolta a derekamat.-Fürödjünk együtt!-susogta a fülembe.
-Nem!-mondtam,próbálva határozottnak tűnni.Igaz,hogy a közelsége szinte azonnal bevonta az agyamat a "rózsaszín köddel",de igyekeztem kitartani amellett,hogy haragszom rá.
-Na!Ne kéresd magad,angyalom!Tudom,hogy te is pont erre gondoltál!-mondta vigyorogva,majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.A lábaim veszélyesen elgyengültek alattam,attól féltem,hogy összeesek,de nem moccantam.-Bocsánat az előbbi...hogy is mondjam..elutasításomért,de mind a te érdekedben volt.A meglepetésemhez pedig az kell,hogy együtt menjünk be fürödni.Naa!-kérlelt.És óhh..olyan aranyos volt!Meg a meglepés is egyre jobban érdekelt.Vajon mi lehet az??
-Így nem tudok rád haragudni!-jelentettem ki nevetve.-Oké,legyen,menjünk együtt!-egyeztem bele.
-Én is így gondoltam!!-örvendezett.-Akkor csukd be a szemedet.Na...gyerünk!-bíztatott.
-De,ha neki vezetsz valaminek....-kulcsoltam össze ujjainkat mosolyogva,miközben lehunytam a szemem.
-Ne félj!Vigyázok rád!-mondta kedvesen.-Amúgy meg a lila jól áll neked,szóval nincs miért aggódnod!-nevetett ki.Gondolom az esetleges ütés foltokra utalhatott.
-Ha-ha-ha!Nagyon humoros!-gúnyolódtam vele,és kicsit szorosabban kapaszkodtam a kezébe.Biztosra mentem,ha én elesek,essen ő is! :D

Mentünk pár lépést,majd egy kisebb küszöböt kellett átlépnem.
-Maradj itt!-állított meg Harry hirtelen.-De a szemed ki ne nyisd!-mondta,majd hallottam,ahogy visszamegy és becsukja mögöttünk az ajtót.-Na,itt vagyok!-állt meg újra mellettem.-Mostmár kinyithatod!-parancsolta és összefonta ujjainkat.A szemem abban a pillanatban kipattant,de nem hittem el,amit láttam.Mindenre számítottam,csak erre nem.

A fürdőszoba kellős közepén ácsorogtunk és a szemem elé valami meseszép látvány tárult.Az egész helyiség narancssárga fényben pompázott a pislákoló gyertyák fényétől,amik mindenfelé el voltak helyezve.A fapadlón rózsaszín,sárga és vörös rózsaszirmok hevertek.A földbe mélyesztett kádban élénken csillogott a kék víz,a szélén pedig 2 pohár vörös bor kapott helyet.Meleg,párás levegő töltötte meg a teret.
-Mivel az egy hónapos fordulónkkor nem tudtam adni semmit,sőt..ha jól emlékszem még csak nem is beszéltünk aznap....gondoltam ez egy tökéletes ajándék lenne.-ölelt át hátulról,az állát pedig a jobb vállamon nyugtatta.-Igaz,kicsit megkésve...
-Én meg azt hittem,elfelejtetted!-hajtottam le a fejemet.Kicsit elszégyelltem magam,hogy ilyet feltételeztem róla,de aznap,tényleg egy percet sem beszéltünk.Éppen egy Sms-t írt,hogy annyira elfoglalt,hogy nem tud felhívni.-De ez....ez gyönyörű!-fordultam felé és hálám jeléül megcsókoltam.

Igazából nem mertem elhinni,hogy mindez velem történik meg: a világ minden szempontból legtökéletesebb fiúját ölelgetem és csókolgatom,egy hangulatos fürdőszobában.Körülbelül úgy éreztem magam,mintha egy elcsépelt szappanopera főszereplői lennénk.Ami nem rossz,hiszen én magam is néztem olyan típusú filmeket.Csak egy baj van velük!Azokban mindig úgy van,hogy a csupa jó dolgok után,mindig történik valami nagyon rossz...
-Na?Beszállunk??-mosolygott rám Harry.Gondolom megelégelte a hallgatásomat és semmittevésemet.Nem válaszoltam,csak áthúztam a fejem felett a pólómat.-Azt hiszem,hogy ezt vehetem egy "igen"-nek!-nevetett,majd ő is levette a pólóját és rögtön a nadrágját is!Ekkor felvillant egy kitűnő ötlet az agyamban.Meg kell büntetnem azért,amiért úgy ott hagyott az ágyon!Még,ha a meglepetés érdekében is tette,ami történetesen nagyon is tetszett.
-Harry.-szólítottam meg.-Fordulj el,amíg levetkőzök és beszállok a vízbe!-parancsoltam rá.
-Hogy mit csináljak??Miért?-vonta fel a szemöldökét.-Egyébként is...a fürdőkádban úgyis láthatlak.-vigyorgott rám.
-Nem baj!Légy szíves!- kértem meg.
-Na jó!De siess,mert félő,hogy egészen "véletlenül" meg találok fordulni!-figyelmeztetett,miközben nevetve,de hátat fordított nekem.Beharaptam az alsó ajkamat a látvány miatt.Olyan jól nézett ki még hátulról is,hogy az már majdnem lehetetlen.Az izmos és erős hát,a széles vállak és a kerek fenék..:P Imádni valóan szexi!

-Kész vagyok!-tájékoztattam,miután belecsusszantam a meleg vízbe és megbizonyosodtam arról,hogy nincs kint semmi és a hab mindent takar.
-Oké!Várj,mindjárt visszajövök.-mondta és kiviharzott a fürdőből.Egy percig azt hittem,hogy megint faképnél akar hagyni,de egy pillanat alatt visszajött.A telefonja a kezében volt és valamit lázasan nyomkodott.Nemsokára egy szerelmes dal szólalt meg belőle.(ZENE)-Csak a hangulat kedvéért!-mosolygott  rám,és letette a készüléket az egyik polcra.Szerintem a hangulat már így is megvolt,de nem szóltam semmit.

Mint tudjuk,Harry nem éppen képviselte a szégyenlős emberek társaságát,és ezt most is bebizonyította.Egy másodperc töredéke alatt beakasztotta az ujját a boxerébe és már tolta is lefelé,majd bemászott mellém a kádba.Én inkább becsuktam a szememet!Nem mertem rá nézni,mert az arcom pirosabb volt,mint egy paradicsom.Az addig oké,hogy már láttam meztelenül,de nem ennyire!Vagyis..úgy értem,hogy amikor együtt voltunk,akkor sem volt rajta semmi,persze.De akkor ott volt a takaró és amúgy sem volt időm AZT nézni.Most viszont,ha kinyitom a szemeimet,akkor nem igazán láttam volna mást,mint Harry....szóval azt!Értitek,nem?!!
-Na!Azért annyira nem nézek ki rosszul,hogy ne nézz rám!-vigyorodott el.-Vagy mégis??-hervadt le a mosoly az arcáról,amikor még mindig nem reagáltam.Az lehet,hogy valaki sokkot kap a gondolatitól?..:D Ha igen,akkor én pont úgy jártam!
-Nem tudom,mert nem láttam!-nevettem el magam.Harry nevetve rázta meg a fejét,majd az ölébe húzott.Ahogy a mellkasa hozzáért a csupasz hátamhoz,kirázott a hideg és egyszerre elöntött a forróság.Óvatosan csúszott lejjebb velem együtt,hogy a víz betakarjon bennünket és összekulcsolta ujjainkat.A dallamok halkan csendültek fel a telefonban,ezzel még romantikusabbá téve a pillanatot.
-Tetszik?-kérdezte halkan,miközben felhúzta a kezemet a szájához és egy óvatos csókot lehelt rá.A tekintetemmel követtem minden mozdulatát.
-Ühüm..-bólogattam mosolyogva és a hajába vezettem a szabad kezemet,mire becsukta a szemét.
-Tudod...én még soha nem csináltam ilyet!Ezelőtt még azt sem tudtam,hogy mi a túró az a romantika!-jelentette ki,nekem meg nevetnem kellett rajta.-Mi az??
-Semmi.....csak elképzeltem,ahogy ügyetlenkedsz,mialatt ezt megvalósítod,vagy megtervezed.Hányszor fordultál segítségért a fiúkhoz?-kérdeztem meg jókedvűen.
-Egyszer sem!-vágta rá.Hátra fordítottam a fejemet,hogy kérdőn a szemébe nézhessek.-Jó!Talán egy párszor!De csak Liamre,és Zaynre hallgattam.Ha tudnád,milyen tanácsokat adott Louis!-nevette el magát.-Niall pedig váltig állította,hogy egy kiadós vacsora felülmúlhatatlan!
-Azt rögtön gondoltam!-nevettem én is.-Akkor holnap reggel beszélhetsz velük!
-Mert?Nem lett jó?Mondtam,hogy most először csináltam ilyet!-háborodott fel és mintha egy kicsit be is durcázott volna.

Úgy gondoltam kötelességem kiengesztelni.
-De!Nagyon is jó lett!Azért mondtam,hogy holnap beszélj velük,hogy megtudd köszönni.Jó tanácsokat adtak!-fordultam meg az ölében,egyenesen vele szemben.-Megtiszteltetés,hogy pont én lehetek itt veled.-mosolyogtam rá,majd gyengéden megcsókoltam.Dicséretemre fülig érő mosolyt varázsolt arcára és visszacsókolt.
-Mit szólnál....ha mutatnék olyan dolgokat,amik még büszkébbé tennének,hogy TE lehetsz itt velem?-vigyorgott rám.
-Hmm...nem is tudom!Van még olyan?-kérdeztem vissza bohókásan.
-Hát hogyne lenne?!Még hozzá nem is akár milyen!-kacsintott,majd megint az ajkaimra vetette magát.

Akkor,abban a fürdőben,a szerelmem karjában azt kívántam,bárcsak soha ne érne véget a pillanat,amibe belecsöppentünk.Rájöttem,hogy mennyire szerencsés vagyok!Azzal lehetek,aki szeret és mindennél boldogabb vagyok!Mindent megad nekem,amire csak vágyom: szerelem,barátság,törődés,kedvesség,megértés,türelem.Kell ennél több?!Nem,mert elég,hogy együtt vagyunk,hogy engem választott a világ összes nője közül.Engem ölel,csókol és szeret!Senki nem láthatja,hogy milyen a kapcsolat közöttünk,csak mi!És én most mindennél erősebbnek érzem a szerelmünket.Mint egy kőfal,amit a legerősebb bika sem bír ledönteni,mert megingathatatlan,kitartó és erős!