Sunshine In My Heart

Sziasztok!.:)

Sajnálom,hogy kicsit soká hozom,de annyi minden össze jött a héten,hogy semmi plusz időm nem volt!De most itt az újabb rész,ami kissé különleges lesz.:) Majd meglátjátok,hogy miért.;) De az biztos,hogy a világ leges,leges,leges,legeslegjobb barátnőjének ajánlom!...<3

UI.:Megvan a középfokú nyelvvizsgám!..:D Mindenkinek köszönöm,aki gondolt rám a vizsgaidőszakban!.:) <3

39.fejezet

"You're a true friend!"

2014.Július.30. (Szerda)

08:00

*Polly szemszöge*

Tegnap majdnem hajnali három volt,hogy haza értünk,utána még ettünk és fürödtünk,szóval elég későn estünk be az ágyba.Sokáig tartott,mire eltudtam aludni.Hiányzott Niall!Nem alszunk együtt minden éjjel,de a tudat,hogy a Föld másik felén van,egyáltalán nem olyan,mintha 2 utcával arrébb aludná az igazak álmát.Igazából nem gondoltam volna,hogy valaha is mellette találom meg a helyemet,ráadásul ennyire boldogan.Becky mindig mondogatta,hogy majd egyszer,váratlanul rám is rám talál a szerelem,de hogy pont Niall mellett??!Az örökös pesszimizmusomból fakadva,azt sem hittem,hogy engem valaha is szerethet valaki.Erre most itt vagyok,arra várva,hogy Niall mikor hív már fel.Elvileg már 3 órája leszálltak és a lelkére kötöttem,hogy azonnal hívjon fel.De ez még nem történt meg..

Egy nagyobb nyújtózkodás után sikerült rávennem magam,hogy kikeljek az ágyból.Már félúton voltam a fürdőszobám felé,amikor megcsörrent a telefonom.
-Haló??Pizzafutár szolgálat??-szólt bele Niall.-Szeretnék rendelni egy extra húsos pizzát.De tényleg jó sok hús legyen rajta!Meg sajt...igen,az kihagyhatatlan!
-Sajnálattal kell közölnöm,hogy nem szállítok ki pizzákat a világ másik végére!Félő,hogy mire odaérnék Londonból,egy csöppet kihűlne.Aztán meg visszaküldetnéd!-mondtam mosolyogva.
-A pizzát lehet,de téged megtartanálak váltságdíjnak,hogy a következő pizzát időben kihozzák!-vágta rá.-Mizujs?Hiányzok már?-kérdezte.Hangjában hallottam,hogy vigyorog.
-Áh...még nem!-füllentettem.-De fogadok,hogy a főztöm már hiányzik!
-Mi?Phhh...nem.Dehogy is!-legyintett.
-Igen.Akkor nyugodtan elmondhatom,hogy ma mi lesz nálunk az ebéd.Sütni fogok pizzát és....-kezdtem el mesélni,de belevágott.
-Oké,elég!Ne csináld kérlek!Máris megéheztem!-mondta.
-Jó,ne csorgasd a nyálad a telefonra!-nevettem el magam.-Inkább beszéljünk másról.Harryvel mi van?Mert fogadni merek,hogy Becky egy szemhunyásnyit sem aludt miatta.-váltottam témát.
-Amióta leszálltunk,folyamatosan megbeszéléseken csücsülünk!Arra sincs időnk,hogy meghaljunk!Paul azt mondta,hogy addig nem hívhatunk fel benneteket,amíg mindent meg nem beszéltünk a turnéval kapcsolatban!
-Igazán?Akkor csak egy kérdés....Miért is társalogsz velem már 2 perce??-nevettem megint.
-Jah.Nem tudtad,hogy a Te barátod mennyire kreatív egyéniség??-tette fel a kérdést.
-Várj,kitalálom!-vágtam rá.-Fogadok,hogy azt mondtad,ha nem engednek ki enni,abbahagyod az egészet és haza jössz!-mondtam,mire a vonal másik végét ellepte a csend.-Itt vagy még??
-Igen.Csak egy percre el kellett gondolkoznom azon,hogy lehet egy boszorkányba szerettem bele!Pont úgy történt,ahogy mondtad!Elképesztő vagy!-mondta,majd mind a ketten nevetésben törtünk ki.
-NIALL!!!Nem megmondtam,hogy nincs telefonálás??!!-hallottam Paul hangját.
-Hupsz!Bocsi,de most mennem kell!Azt hiszem,hogy lebuktam!-nevetett.-Ígérem,hogy ma még hívlak!Sok ezer csókot küldök neked,vigyázz magadra!És puszilom Beckyt is!
-Én is puszilok mindenkit!És te is vigyázz magadra!Nehogy túl kajáld magad!-tettem hozzá.-Szia!-mondtam,majd bontottam a vonalat.

Boldogan és mosolyogva mentem a fürdőbe.Miközben arcot mostam,azon gondolkodtam,hogy nem is lesz olyan hosszú ez a két hét,amíg újra láthatom.Igazából soha nem voltam az a típus,aki ilyenek miatt szomorkodjon.Elment,mert muszáj volt,de attól még él,és vissza fog jönni!Természetesen hiányzik,de addig legalább eltölthetek egy kis időt Beckyvel.Régen volt már olyan,hogy ketten legyünk,mint régen.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet,fogtam magam és átmentem Beckyhez.Amikor beléptem az ajtón láttam,hogy még javában alszik.Tudtam,ha nem keltem fel,képes végig aludni az egész napot.Vagy,ha nem is alszik,de biztos a szobájában kuksolna és azon rágódna,hogy mennyire,de mennyire hiányzik neki Harry.Na már most Én,mint legjobb barátnő,ezt nem hagyhatom!.:D

Megálltam az ágya mellett,elszámoltam háromig,majd egy nagy lendülettel ráugrottam.
-ÁGYÚGOLYÓÓÓÓÓÓ!!!!-kiabáltam.-Ébresztő!!A hasadra süt a nap!!!!!!Gyerünk!!!-noszogattam.
-Na...Polly!Mi van már?!-nyafogott álmosan,majd igyekezett visszarángatni magára a takarót.
-Ma szerda van,és annak az elkövetkezendő két hétnek a kezdete,amit együtt fogunk eltölteni!-magyaráztam.-Szóval ki az ágyból és öltözz,mert rengeteg a dolgunk!
-Addig tetszett az ötlet,hogy együtt ütjük el az időt,de a "ki az ágyból"-os dolgot nem lehetne még halogatni??Álmos vagyok!-kérlelt.
-Nem!NA!!Ne legyél mér ilyen lusta!!Gyerünk!Van 10 perced,hogy haptákba vágd magad!Én addig lemegyek és csinálok valami reggelit!-tápászkodtam fel mellőle.-Tudod,hogy mi lesz,ha nem...
-Igen,tudom!Már kelek is!-vágta rá,amin elnevettük magunkat.

*Becky szemszöge*

Igazából örültem,hogy Polly felkeltett.Ha nem jött volna be,én sem mentem volna ki,talán egész nap sem.Nagyon hiányzik Harry,és folyamatosan azon jár az eszem,hogy vajon,most mit csinál,hol van,és a többi és a többi.Tudom,hogy nem ment el örökre,de ez akkor is nehéz.Igaz,hogy túl éltem 18 évet nélküle,de az csak azért volt,mert még nem szerettem annyira,mint most.Most a két hét is egy örökkévalóságnak tűnik.De tény,hogy sokkal nehezebb lenne elviselni a hiányát,ha nem lenne itt velem Polly.Ő az,aki mindig tudja,hogyan vidítson fel,vagy éppen nyugtasson le,ha nagyon fel vagyok pörögve.Most az előzővel próbálkozik,csak azt nem tudom,hogy mi a terve mára.Nagyon sürgetett,szóval biztos kitalált valami frappánsat.

Miután felöltöztem,lementem a konyhába,ahonnan finom illatok szálltak fel.
-Látom lecsalt az orrod.-mondta nevetve Polly,amikor beléptem az ajtón.
-Igen,ezeknek az illatoknak nehéz ellenállni.Segítsek??-kérdeztem mosolyogva.
-Nem kell,köszi.Egy perc és készen van.Csak vegyél elő két tányért.-mondta és visszafordult,hogy kavarjon egyet a reggelinken.-Vigyázz,jövök!-figyelmeztetett,amikor kész lett a kaja és a serpenyővel a kezében az asztal felé vette az irányt.Gondolom nem akarta,hogy felborítsam.-Szedjél!
-Hogy a fene....-káromkodtam,mert az első falatnál sikerült leennem magam.
-Nem is te lettél volna!-vágta rá barátnőm nevetve.
-Haha!-vigyorogtam rá.-Már igazán megszokhattad volna!

10:46

-Nem is tudom,hogy minek költöztem veled össze!Melléd 3 takarító nő is kevés lett volna!Nem,hogy én egymagam!-mondta nevetve Polly.Éppen azon munkálgattuk,hogy kisikáljuk a nappali szőnyegből a szőlőlevet,ugyanis sikeresen kiborítottam.
-Hát igen,én is csodálkoztam rajta!-nevettem vele.
-Oké,ez is megvan,még sincs este!De azt hiszem szükségünk lesz egy új szőnyegre!-állt fel nevetve.
-Igen,lehet!-bólogattam én is.-Menjünk pakolni,mert így soha nem érünk oda!-javasoltam,és elindultunk az emeletre.

A szobámba érve kitártam a szekrényem ajtaját,és kivettem az egyik hátizsákomat.Polly azt találta ki,hogy menjünk sátorozni,ami nem is olyan rossz ötlet.Kint a szabadban,elzárva az újságíróktól,akik folyton azt kérdezgetik,hogy milyen a fiúk nélkül. Márpedig így nehezen tudjuk elterelni a gondolatainkat!De ha kint leszünk a vadon sűrűjében senki nem zaklathat minket!Fogtam egy pár ruhát,csak annyit amire feltétlenül szükségem lehet,és betettem a hátizsákba.Tettem el rövid-,és hosszú nadrágokat,pólót,pulcsit,szúnyogriasztót,és egy vékony takarót.A sátrat is előhalásztuk az egyik szekrény mélyéről,plusz viszünk hálózsákot,lábost és kajának valót,mert legalább 3 napot maradunk majd.

-Kész vagy?Indulhatunk?-nyitott be a szobámba Polly.
-Yepp!Szolgálatra kész vagyok!-vigyorogtam rá,zsebre dugtam a telefonomat,majd lerohantam utána a lépcsőn.Bezártuk az ajtót,bepakoltuk a csomagokat a csomagtartóba,és elindultunk.Úgy terveztük,hogy az autót leparkoljuk közel a turista útvonalhoz,így még hamarabb odaérünk.

16:59

-POLLY!!!Kérlek ne szaladj!Már nem kapok levegőt!!-kiáltottam barátnőm után,aki úgy rohant előttem,hogy képtelenség volt utol érnem.Pollyról tudni kell,hogy nála a séta az olyan,mint más embernél a kocogás!Sokszor az utcám is lehagy,nemhogy az ilyen dimbes-dombos talajon.-Hallod???!Állj már meg,mert nem bírom tovább!!-szóltam neki megint,mire végre szíveskedett megállni.-Köszönöm!
-Nem szívesen!Ne mondd,hogy ennyitől elfáradtál!
-De,mondom!Már órák óta gyalogolunk!Szétmegy a lábam,pisilnem kell és éhes vagyok!Azon kívül mindjárt sötétedik!Nem gondolod,hogy ideje lenne keresni valami táborhelynek valót??
-Jó,jó!Legyen,de csak azért,nehogy miattam legyél rosszul!-nevetett ki,amin én is elnevettem magam.

2014.Július.31.(Csütürtök)

02:43

Sikerült találnunk egy megfelelő helyet,ahol felállítottuk a sátrat és gyújtottunk tüzet.Nagy nehezen,hatalmas röhögések közepette odacipeltünk egy nagyobb farönköt is,amin ücsöröghettünk.A tűzből kellemes meleg áradt,a hasam tele volt csilis babbal és a legjobb barátnőmmel hülyéskedtünk.Azt hiszem nem is kívánhattam volna szebb napot.Pollyval annyira jól elvagyok,hogy szinte nem is gondoltam az én göndör hajú csodapasimra.És meg kell vallanom,hogy már nagyon hiányoztak az olyan napok,amiket a legjobb barátnőmmel tölthetek.Amíg nem találkoztunk a fiúkkal,addig volt,hogy hetente 2x is tartottunk "ottalvós" bulit.De most,hogy "ismertek" lettünk,minden a feje tetejére állt.Persze,még mindig ott vagyunk a másiknak bármi is történjék,de már nincs annyi időnk a másikra,mint ezelőtt.A legnagyobb különbség az,hogy mind a kettőnknek van barátja.Ráadásul olyan,aki képes úgy viselkedni,mint egy 5 éves.Niallról és Harryről beszélünk!Csoda volna,ha valaha is megkomolyodnának!:D Ezzel persze nincs semmi baj,hiszen úgy szeretjük őket,ahogy vannak,de így még többet kell velük foglalkoznunk és kevesebb időnk marad arra,hogy csajos napokat tartsunk.Amikor pedig sikerül összehoznunk egy szabad napot,akkor jön Pezz,Dani és El is.Ami tök jó,mert barátnők vagyunk,de az még sem ugyan olyan,mintha csak ketten lennénk.Néha úgy érzem,hogy jó lenne haza menni,és újra a réginek lenni.Egy kicsit kikapcsolódni és a sok lesifotóstól távol,a családommal és a legjobb barátnőmmel lenni.
-Köszönöm!-böktem ki hirtelen.
-Mégis mit??-kérdezett meglepődve Polly.
-Azt,hogy elfelejtetted velem Harryt.Azt hiszem,hogy nélküled két hétig becsavarodtam volna!De most itt vagyok és tök jó kedvem van!-magyaráztam neki.
-Nagyon szívesen.Azért vagyok,nem?!-mosolygott rám.

És tényleg igaza van!A legjobb barátok azért vannak,hogy elfelejtessék velünk a rossz dolgokat.Néha úgy gondoltam,hogy megleszek egyedül is,de egyáltalán nem így van!Könnyű azt gondolni,hogy nincs szükségünk segítségre,de amikor egyedül kell túlélnünk egy napot,az már annál nehezebb.Ha van egy álmunk,az nem is igazán az,ha nincs kivel megosztani.Aztán megváltoztam,amikor észre vettem,hogy a világ életre kel,és mindent sokkal színsebben látok,amikor van egy legjobb barátom.Aki segít megtalálni a bennem lévő jót,aki tudja,hogy mikor vagyok elveszett és mikor félek igazán.Aki ott van velem jóban,rosszban,akire számíthatok és akivel törődhetek,akárhol is vagyunk a világon.Akinek ezer meg ezer módja van,hogy megnevettessen és aki tudja az összes titkomat.Aki a talajon tart,ha lázadozni van kedvem vagy lábra állít,ha úgy érzem,minden elveszett.Aki nem lesz mérges,ha megváltoztatom a terveket az utolsó pillanatban.Aki,ha hibázok,mindig hozzá teszi,hogy "Én megmondtam!",majd egy öleléssel vigasztal meg.Aki akkor is hisz bennem,amikor már én magam sem.Aki azt mondja,hogy "igen",amikor én azt,hogy "nem". Aki az a felem,aki én soha nem lehetek és ketten jobbak vagyunk,mint egyedül.Akivel bármikor képes vagyok őrültségekre,de ha kell,komoly is vagyok érte.Akit a saját káromra is megvédek,bármi legyen is az.Akire nem tudok sokáig haragudni,mert mindig történik valami olyan,amit meg kell beszélnünk.A legjobb barát az,akit nem cserélnék le senkire a világon,mert belőle csak egy van és nélküle én sem lennék senki!Ilyen a mi barátságunk is Pollyval!Nem mindig egyezik a véleményünk és a személyiségünk sem ugyanaz,de tudjuk,hogy akármi is történjék,mi mindig ott leszünk egymásnak,mert elfogadtuk egymás nyavalyáit és mániáit.Nem számít mi lesz,amíg itt van nekem és támogat!


Köszönöm,hogy vagy nekem!!..:) <3 <3 <3 ÁJ LÓV JÚ!!! <3 <3 <3