Sunshine In My Heart

 45.fejezet

"Képek,melyek a részemmé váltak..."

Hiii!.:))

Újból itt vagyok!.:) Nem túl sok komit kaptam az előző részhez,de biztos vagyok benne,hogy sokan olvastátok,ugyanis az előző rész óta 1000-rel ment feljebb az oldalmegjelenítések száma!Így most vagyunk 16.000 felett.:)) Örülök,hogy ilyen sokan vagytok.:) Itt a következő rész..:) Jó olvasást!.:)

2014.Augusztus.15.(Csütörtök)

00:49

*Polly szemszöge*

Teljesen békésen és nyugodtan beszélgettünk a többiekkel,és röhögtünk a két részeg bandatagon,amikor Becky elsprintelt az asztal mellett.Azonnal utána kaptuk a fejünket,Liam még utána is kiabált,de nem fordult meg felénk.Megcélozta a hátsó ajtót és fejvesztve rohant odáig.Egyik kezét az arca elé tette,a másikkal  arrébb lökdöste az embereket.Azonnal sejtettem,hogy történt valami!Méghozzá Harryvel!

Liam és én felpattantunk és ijedten szaladtunk barátnőm után.Miközben a tömegen fúrtuk át magunkat,hátra-hátra néztem,hátha megpillantom Harryt,de nem volt sehol!Niall hozta utánunk Louist és Zaynt.Feltűnt,hogy nagyon nyugodt és egyáltalán nem siet sehova,pedig Beckyért eléggé aggódni szokott.Ha ki kellene emelnem valakit a bandából,természetesen Harryn kívül,Niall áll hozzá a legközelebb.Nagyon jó barátok és neki is pont úgy kellene féltenie Becket,ahogy nekem!De látszólag egyáltalán nem sieti el a dolgokat!Nem volt időm Niallön agyalni,barátnőmre kellett koncentrálnom!

(ZENE)-> szerintem jó ide,ha gondoljátok,hallgassátok.Indítsátok újra a következőig.:)

Mire végre utolértük,ő már rég kint volt.Guggolva dőlt a falnak,arcát a tenyerébe temette és keservesen zokogott.
-Becky!!-ugrottam oda mellé.-Mi történt?Hallod?!Beck!!-szólogattam.,de egy érthető mondat sem hagyta el a száját,csak sírt,sírt és sírt.
-Becky!Szedd össze magad!Kérlek!Fáj valamid??Mi a baj??-rázta meg Liam is.Még mindig semmi.Akármit kérdeztünk tőle,mindenre az volt a válasza,hogy "Én milyen hülye vagyok?!!" és zokogott tovább.Szinte a haját tépte és én nem tudtam mi a baja.
-Becky!Légy szíves mondd el mi történt!-próbálkoztam megint.Ekkor értek ki Niallék is.Gyorsan leültette Louist és Zaynt a fal mellé,hogy el ne boruljanak az egyensúlyhiány miatt,majd odajött hozzánk.
-Nyugi!Shh.....semmi baj!Sajnálom!!-mondta halkan barátnőmnek,aki erre a nyakába borult.Úgy szorította Niallt,mint aki attól fél,hogy soha többet nem teheti meg.Becky könnyei teljesen eláztatták Niall fehér pólóját.Nem vagyok az a túl érzékeny típus,de nem volt szívem így látni a legjobb barátnőmet.Tudtam,hogy Niall tudja,mi a baja,de úgy éreztem nekem is támogatnom kell valahogy.Leültem melléjük a földre,és úgy karoltam át Beckyt,hogy Niallt is átérjem.Niall kezei a derekamra fonódtak,ez enyémek pedig barátnőmet szorították.Ott ültünk ölelkezve,miközben barátnőm rázkódott a sírástól.Soha nem volt még ilyen állapotban...semmi miatt!!!

-Visszamehetnénk a hotelbe?-kérdezte Beck,amikor egy kicsit sikerült lenyugodnia,de még midig pityergett.Liam azonnal bólintott,majd felállította Zaynt és a kocsi felé ment vele.Én barátnőmet támogattam,Niall pedig Louist lökdöste előre.

-Héé!!-kiáltott fel Louis,pont amikor Liam beindította a kocsit.-Hol van Harry?Hol van az én galambom??Én kiszállok és megkeresem!-jelentette ki és már nyitotta volna az ajtót,ha nem szól rá Niall.Majdnem kiugrott a mozgó járműből,Harryért!!Kivételesen senki nem tartotta viccesnek az eltökéltségét,mindenki csendben volt.Beckyre pillantottunk és vártuk,hogy mi lesz.Megint sírni kezdett,újból keservesen és szívszorítóan.
-Kuss Lou!Harry most nem jön velünk!-szólt rá élesen barátom.Szegény Louis semmit nem értett az egészből,de bocsánatot kért,majd odaült Becky mellé,aki kifelé bámult az ablakon.
-Mi a problem kicsilány??-kérdezte Beckyt,közben átkarolta a vállát.
-Hagyjál Lou,most nincs kedvem a hülyeségeidhez!-jelentette ki Beck.
-Bántott??Mit csinált???-kérdezte Lou szomorúan.-Megmondtam neki,hogy vigyázzon rád...úgy látszik nem tette...-vonta le a következtetést.-Minden rendben lesz!-ígérte és megpuszilta Beck feje búbját.Ezután senki nem kérdezett semmit.Azt hiszem mindenki tudta,mi történt a klubban....

02:13

*Becky szemszöge*

Az úton csend telepedett az autóra.Louis bealudt a vállamon,Zayn pedig lecsúszva az ülésen pihentette a szemét.Liam vezetett,Polly és Niall pedig egymás kezét fogták és csendben voltak.Hogy én mit csináltam?!Azon gondolkodtam,hogyan tovább....Azt tudtam,hogy minden megváltozik és semmi sem lesz a régi,Harryvel már soha nem leszünk együtt.Nem mondom,hogy nem bocsájtok meg neki,de ahhoz időre van szükségem.És,ha ez a pillanat el is jön,akkor sem lesz több,mint egy barát.Vagy lehet még az sem!Nem bírnám látni,hogy mással van,így inkább nem is találkoznék vele.Ez azonban egy újabb problémát vet fel,mivel a többiek mindig vele vannak.Nehéz lesz úgy találkozni Louissal,Liammel,Zaynnel és Niallel,hogy Harryt ne lássam...

Mire visszaértünk a hotelhez,a sírás abbamaradt.Színtiszta düh és csalódottság váltotta fel.
-Itt is vagyunk!-jelentette ki Louis,amikor kiszálltunk a liftből.-Gyere!-karolt át és megindult velem a Harryvel közös szobánk felé.Nagyon aranyosak voltak,hogy ennyire törődtek velem,de igazából nem volt másra szükségem,csak Pollyra.Úgy tűnt,ezt ő is észre vette.
-Hagyjátok!Majd én megyek vele!Ti menjetek aludni!-parancsolta és a szoba felé kezdett terelgetni.A lábaim nehezek voltak,a szemem pedig vörös a sok sírástól.Teljesen lefáradtam ezalatt a pár óra alatt..A legjobb az lett volna,ha aludhatok egy jó meleg fürdő után,Harry mellkasán.De ő most nem ér rám!

-Mi történt,hogy így kiakadtál??-kérdezte Poll,mihelyst becsukta maga mögött az ajtót.Sejtettem,hogy ettől a kérdéstől nem térhetek ki,de mégis rossz volt hallani.
-Harry megunt engem!Mikor elmentem megkeresni,nem kellett sokáig kutakodnom!Megtaláltam,de bár ne tettem volna!Éppen Hannah száját kóstolgatta és iszonyatosan élvezte,ahogy láttam!-mondtam ki egyszerűen.Mihamarabb túl estem rajta,annál jobb volt.És közben egy könnycseppem csordult csak ki!Nem több!!Kifogytam belőlük...egy időre.
-Nem érdemelt meg!-vágta rá barátnőm.Gondoltam,hogy ezt fogja mondani,ami egy szerény és szomorú mosolyt csalt az arcomra.Vettem egy mély levegőt és odasétáltam a bőröndömhöz.
-Ne mondd ezt nekem Poll!Ettől úgy sem lesz jobb!Miért ne érdemelt volna meg?!Nem vagyok én olyan különleges!-mondtam szomorúan.
-Dehogynem!Csak ezt Harry nem volt képes értékelni!Úgy kell neki!Ő járt rosszul,mert elveszített téged!-próbált vigasztalni.Kedves volt tőle,de nem hittem el neki.Abban a pillanatban nem tűnt úgy,hogy Harry bármikor is hiányolna engem!-Te meg mégis mit csinálsz??-kérdezte felháborodva,amikor kicipzároztam a bőröndömet és elkezdtem belehajigálni a cuccaimat.
-Pakolok!Haza megyek....-adtam a választ.
-Én is megyek!-jelentette ki azonnal.
-Nem!-vágtam rá.-Te itt maradsz Niallel.Nem engedem,hogy miattam kevesebbet legyetek együtt.A turné miatt már így is alig látjátok egymást.Legalább ti legyetek boldogok!És...amúgy is holnap jössz utánam.-magyaráztam.
-De akkor te miért nem maradsz??-tette fel a következő kérdést.
-Nem bírok a közelében lenni.....Nem tudok úgy ránézni,hogy ne gondolnék Hannahra.Itt van a fejemben a kép,ahogy egymás szájában matatnak!Jelenleg undorodom tőle....-fejtettem ki véleményemet.Persze így könnyű volt kijelenteni,hogy utálom Harryt,hiszen nem volt ott.Ha meglátnám nem lennék magamban ennyire biztos.Ezért akartam elmenni...minél hamarabb!

Polly egy aprót bólintott,majd leült az ágy szélére és figyelte,ahogy a szobában szaladgálok.Néha a kezembe nyomott egy papírzsepit,hogy töröljem meg az orromat,mert még mindig szipogtam.Megértette,miért megyek el,és nem próbált marasztalni.Ott volt velem és támogatott.Én pedig imádom őt ezért!Mindig is ő volt és ő lesz az egyetlen személy,akiben 100%-osan megbízok.

02:29

*Harry szemszöge*

-Hol van???-kérdeztem lihegve Liamet.A lépcsőn szaladtam fel,mert a lift túl lassúnak tűnt.Már egy fél órát elpazaroltam azzal,hogy a klubban kerestem őket,mire leesett,hogy valószínűleg visszajöttek a hotelbe.Liam a fejével az ajtó felé bökött,de egy szót sem szólt.Mind ott ültek a folyosón,sorban,a falnak támaszkodva.Haragudtak rám,de egy cseppet sem érdekelt.Becky jobban lekötötte a gondolataimat.Tudtam,hogy nagyon megbántottam és összetörtem a szívét.A buliban Hannah valami olyasmit ébresztett fel bennem,mint amilyen régen voltam.Nem gondoltam másra,csak arra,hogy milyen jó volt kötöttségek nélkül élni.Olyan dolgokat suttogott a fülembe,amik elvették az eszemet.Az alkohol sem segített,amit megittam.Mondanám,hogy ez nem az én hibám,de igenis az!Én tehetek róla!Csak Beckyre kellett volna gondolnom...most már tudom.Rájöttem,hogy mindennél jobban szeretem!De véget vetettem neki...Pedig őt szeretem a világon a legjobban,az összes lány közül,akit megismertek életem során!

Úgy nyitottam be a szobába,hogy majdnem betörtem az ajtót.A két lány ijedten kapta rám a tekintetét.
-Polly....Kimennél egy kicsit?-kérdeztem rögtön.Az arcán tisztán látni lehetett a megvetést,szerintem legszívesebben kihajított volna az ablakon.
-Nem!-vágta rá.Tisztában voltam azzal,hogy ő nem az a típusú lány,akinek megmondhatják,hogy mit csináljon.Mindig is nagyon akaratos volt,de azért meglepődtem a válaszán.
-Polly!Kérlek...-kérte meg Becky.Polly egy bólintással jelezte,hogy kimegy.Nem miattam,csakis azért,mert Beck kérte.Elindult kifelé,megfogta a kilincset,majd megállt.Egy pillanatig gondolkozott,majd megfordult és egy hatalmas pofont kevert le.Az arcom sajgott és fogadni mernék,hogy nyoma is lesz,a kis akciójának.Időm sem volt végig gondolni,hogy mi történt,csak álltam ott,tágra nyílt szemekkel.
-Ezt azért kaptad,mert megbántottad,összetörted a szívét.Én már az elején megmondtam,hogy vigyázz rá!Nem tetted!El sem tudod képzelni,hogy mit vesztettél!!-mondta Polly.A szavakat szinte a képembe köpte,gyűlölt és megvetett.Megértem...de ilyet nem mondhat!Nem veszthetem el.Mire utána szólhattam volna,hogy ellent mondjak neki,már kiment.Nem tudtam hozzá vágni,hogy igenis tisztában vagyok a veszteséggel.A boldog jövőm került veszélybe...

(ZENE)-> itt a második.:)

-Becky....én...-kezdtem bele egy nagy levegő vétel után,mikor már kettesben voltunk.
-Ne!Nem kell magyarázkodni!-vágott közbe,miközben becipzározta a bőröndjét.
-Hova mész??-kérdeztem rá.Nem hagyhat itt....
-Mégis mit gondolsz??!-kérdezett vissza felháborodva.-Haza megyek...nem tudok így itt maradni...-tette hozzá.A szemembe nézett..pillantása fájdalmas volt és csalódott.
-Nem tudnánk megbeszélni??-kérdeztem.Próbáltam felnőttesen viselkedni,de lehet jobb lett volna,ha megragadom és egyszerűen nem engedem el,amíg meg nem bocsájt nekem.
-Mit??Azt,hogy mást csókolgatsz helyettem??Azt,hogy nem voltam neked elég jó?Vagy esetleg azt akarod velem megvitatni,hogy milyen ízű szájfényt használt Hannah??Ezen nincs mit megbeszélni!-hadarta el.Hangja indulatos volt,és nem gondolta át,amit kiejtett a száján.-Én bíztam benned Harry,de te nem értékelted eléggé.Nem is olyan régen egy olyan különleges helyet foglaltál el a szívemben,amit ezelőtt még soha senki!És tudod ebben mi a legrosszabb?!Hogy még csak észre sem vettem,mennyire szeretlek.Szinte észrevétlenül költöztél be oda.Most viszont...-befejezni nem tudta,mert erőt vettek rajta könnyei.Sírt...miattam sírt!-...Most viszont úgy látszik ez csak egy szép álom volt!Megpróbálom elfelejteni a ma estét és csak arra emlékezni,ami eddig történt.Úgy talán könnyebb lesz!Régen is annyira ment,hogy csak távolról látlak.Biztos megszokom megint!-fűzte még hozzá.-Most mennem kell!-fogta meg a bőröndjét és az ajtó felé indult.
-Ne!-kaptam a keze után.-Csak...csak...próbáljuk megoldani!-könyörögtem és ekkor már az én könnyeim is elindultak útjukon.
-Minek??-rántotta el a kezét.-Az egyetlen egy dolog,amit nem bírok megbocsájtani és mélyen megvetek,az a megcsalás!Nincs értelme itt maradni.Mi a garancia arra,hogy nem dobod el még egyszer a szívemet?Semmi,Harry!Semmi!Csak hagyj békén és törődj bele!Vége,van és..nem miattam!Mert hidd el,ha rajtam múlik én örökre veled maradok!De ezen már kár rágódni....Csak tudd,hogy ez a te döntésed volt!-vágta oda,majd felkapta a bőröndjét és kiment.Nem bírtam megmozdulni...A lábaim gyökeret vertek a padlószőnyegbe,az elmém megszűnt létezni egy pillanatra.A szavai fájtak,és lyukat égettek a szívembe.Fájt,hogy igaza van.Én okoztam mindent és nem ő.Ő csak igyekszik túllépni rajta.

A nyitott ajtón keresztül láttam,ahogy a többiek kíváncsi tekintettel hallgatták,amit Becky mond nekik.Majd körbe fogták és elindultak vele együtt a lift felé.A felismerés belém hasított és rájöttem,hogy tényleg elmegy.Nem csak ijesztget és a többiek sem fogják visszatartani.Tennem kellett valamit!Felpattantam és utána szaladtam.A lift előtt állt,amikor utol értem.Megragadtam a csuklóját és gondolkodás nélkül megcsókoltam.Bíztam benne,hogy ezzel fel tudom ébreszteni az érzéseit és elbizonytalanítom.Nem így lett...Éreztem,ahogy egy kövér könnycseppje az alsó ajkamra esik,de nem csókolt vissza....kirántotta csuklóját az ujjaim közül,undorodva letörte a száját és belépett a liftbe.Akaratosan püfölte a gombokat,miután az ajtó sietve zárult be előtte.Elment és én már nem tehettem semmit.A földre rogytam és legszívesebben üvöltöttem volna...Vége van.....

03:09

Miután Becky elment,nem maradt bennem semmi,csak fájdalom és megbánás.De már nem tudtam vele mit tenni,késő bánat!Arra vágytam,hogy valaki azt mondja,minden rendben lesz és meg fog bocsájtani nekem.De senki nem mondott nekem ilyeneket.Polly,ha lehetne,a szemével ölt volna meg.A fiúk pedig egyszerűen haragudtak rám,amiért ilyen nagy barom voltam.Megértem őket...én is haragszom magamra!Így utólag nem nehéz okosnak lenni!Most már tudom,hogy hiba volt és soha többé nem tennék ilyet vele.De sanszos,hogy már alkalmam sem lesz rá,hogy mindezt bebizonyítsam.

Egy félórás sírógörcsöt követően sikerült feltápászkodjak,és bementem a szobába.Erőtlenül dőltem be az ágyba,ahol még mindig érezem az illatát.Elnevettem magam.Úgy viselkedtem,mintha meghalt volna.Be kellett ismernem,hogy ennél azért jobb a helyzet.Nem halt meg,csak elhagyott.Oké...talán mégsem jobb!

Elhatároztam,hogy lefürdök,hátha az segít elűzni a gondolataimat.Bár,kötve hiszem,hogy egy fürdőtől minden rendbe jönne.Csak akkor leszek jól,ha újra velem lesz...ha helyre hoztam a hatalmas baklövésemet.

03:11

*Becky szemszöge*

Éppen elértem egy 3 órási járatot,ami átszállás nélkül visz Londonig.Szerencsére útközben egy fotóssal sem találkoztam és a reptér is kihalt volt.Nem akartam semmi mást,csak minél távolabb kerülni tőle.Nevetséges...azt hittem a távolsággal eltűnnek majd a rossz emlékeim is a ma estéről.Egy agymosás lehet jobb volna!De,mint tudjuk ez lehetetlen,így csak saját magamra hagyatkozhattam.

Amikor a repülő a magasba emelkedett,lelkileg már teljesen összetörtem.Nem akartam elhinni ami történt.Azért imádkoztam,hogy keljek már fel végre!Ez csakis egy rossz rémálom lehet...tudatalatt természetesen tudtam,hogy nem az.Ez igenis a valóság,ahol pár órája még én voltam a világ legboldogabb embere,most pedig a legszomorúbb vagyok.Nagyon irónikus,nem?!

Nem akartam tovább gondolkozni.Bedugtam a fülesemet,hogy kikapcsoljam az agyamat.A zene eddig mindig segített,ha kellett...most nem!Semmit nem értem el vele,sőt lehet még rosszabb lett a hangulatom.A telefonomon One Direction számok váltották egymást.Amikor Niall belekezdett a You and I első soraiba,még nem volt különösebb probléma.Csak figyeltem a szöveget..."Már rájöttem,rájöttem a feketéből és a fehérből.Másodperceket és órákat,egy kevés időt vett igénybe.De mit számít az már?"-énekelte Niall.Jó volt hallani kellemesen csilingelő hangját,de a szöveg mondanivalója,már nem tetszett annyira.Vártam Liam-et,hátha valami szebb dologról énekel majd.Nem így lett.."Tudom,hogyan megy ez.Tudom,hogyan megy rosszból és jóból.Csend és hangzavar,valaha olyan közel álltak egymáshoz,mint mi.Pont úgy harcoltak egymásért,mint mi."Aztán jött Harry szólója..."Te és én....nem akarunk olyanok lenni,mint a ők!Együtt leszünk örökké!Semmi nem állhat közénk...csak te és én!Még Isten sem választhat el bennünket.Nem állhat közénk senki!" ....Elkapcsoltam!Nagyon jól hangzott az egész,csak kár,hogy üres beszéd,levegőbe szállt ígéretek!Úgy tűnt Isten elég ravasz volt és mégis sikerült elválasztania bennünket.Vagy inkább Hannahnak...

(ZENE)

Nehezen,de végül sikerült találnom egy olyan számot,ami semmiképpen nem kapcsolódik Hozzá.De ez sem bizonyult jobbnak.Lehet jobb lett volna,ha kikapcsolom.De nem tettem.A gondolataim hamar eluralkodtak rajtam és csak Ő járt a fejemben.A kezemmel a karomat fogtam át,ahogy visszaemlékeztem az érintéseire,amik a bőrömbe égtek.Még mindig érzem hatalmas,puha ujjait,ahogy végig simít velük a gerincem mentén,fel a nyakamig,majd gyengéden belevezeti őket a hajamba.Ezután óvatos,mégis szenvedélyes csókot lehel ajkaimra,amiktől megszűnik körülöttem a világ.Képek,amikor minden rendben volt és a boldogságban úsztunk.Amikor megszöktünk Paul elől és a parkig szaladtunk,nehogy elkapjon minket.Megfogta a kezem,mélyen a szemembe nézett,miközben mély hangján csak nekem énekelt és táncolt velem az esőben.Akkor este csattant el az első csókunk,amikor azt mondta,valóra váltottam az egyik álmát.Amikor úgy aludtunk el,hogy átkarolt és mindentől megvédett.Biztonságban voltam mellette.Amikor a magáévá tett és megköszönte,hogy vele voltam először.Amikor izzott körülöttünk a levegő.Amikor úgy keltett fel,hogy "Jó reggelt Napfény!" Amikor addig csikizett,amíg sírtam a nevetéstől.Amikor körbe kergetett az egész házon azt kiabálva,hogy "Ha elkaplak megbüntetlek!"Amikor beborítottam csokival,amikor úszni tanított.Amikor csak Ő és Én voltunk.Amikor még tiszta szívéből szeretett!!A romantikus meglepetések,a csókok,az ölelések.....képek,melyek a részemmé váltak.Képes volt a hangjával megnyugtatni,amikor a legjobban féltem.Nem hiányzott Harryből semmi,tökéletes volt számomra.Én soha nem akartam boldogtalannak látni..azt hittem ezzel Ő is ugyanígy van.Tévedtem!

Mindenben tévedtem!Tudnom kellett volna,hogy megfájdítja a szívem!A majdnem szerelmek mindig ezt teszik!Hátat kell fordítanom neki,bármennyire is fáj.Nem!Elfelejteni nem akarok semmit az elmúlt egy hónapból,mert boldog voltam,még ha most nem is vagyok az!Csak hagyjon békén egy időre,hogy elmúljon a fájdalom és a harag.Nem kell más,csak ne lássam és ne halljam egy jó darabig.Azt hiszem,akkor könnyebb lesz!Viszlát majdnem szerelem...viszlát reménytelen álmok!


Ui.:Bocsi a sok zenéért,de így jobban átmegy a lényeg.:) Ez ilyen plusz dolog,hogy még jobbá tegyem vele.:) Szeretnék pipákat és komikat,hogy tudjam,mi a véleményetek.:) Köszönöm.<3