Sunshine In My Heart

47.fejezet

"Én nem adom fel,és kitartok mellette!"

Heyhoo!:)
Köszönöm a sok kommentet az előző részhez!Nagyon aranyosak vagytok, és örülök hogy tetszik.Remélem a lelkesedésetek most sem fog alábbhagyni! :D Jó olvasást!!
Ui.:Elég nagy időbeni ugrás lesz...bocsi érte, de nem akartam húzni az időt.

2014.augusztus 15.(csütörtök)

10:47

*Harry szemszöge*

-Ez lesz az!-állapította meg Niall, egy barnás ajtó előtt állva, amire 22-es szám volt írva.Amennyire vártam, hogy lássam most annyira nem várom.Megijedtem.Félek attól amit látni fogok.-Na, nem megyünk be?-kérdezte türelmetlenül a szőkeség, mivel meg sem moccantam.
-De, menjünk!-vettem egy nagy levegőt és a kilincs után nyúltam.Egy pillanatra azt hittem, hogy csodálatos varázserővel vagyok megáldva, mivel az ajtó hamarabb kinyílt mint hogy hozzáértem volna.
Azonban hamar kiderült, hogy nem vagyok jedi, ugyanis két fehér köpenyes férfi meglepődve bámult vissza rám.
-Jó napot!Önök a hölgy hozzátartozói?-kérdezte a magasabbik.
-Igen.Vagyis én a fiúja vagyok, ők pedig a barátaink.-mutattam a mellettem álló 4 fiúra és Pollyra.
-Értem.Csodálkozom rajta, hogy beengedte önöket a recepciós.-jelentette ki miközben a másik doki elment.Nem akartam neki mondani,hogy én is csodálkozom rajta.Bár ha rajtam múlott volna már nem dolgozna itt.És amúgy is, hogy lehet így bánni az emberekkel?!Biztos vagyok benne, hogy ezt a problémát orvosolni fogom, még ha nem is rúgatom ki.Nem vagyok olyan kegyetlen mint ő.
-Hogy van?-kérdezte Liam aggódva.
-Sajnos nem túl jól-sóhajtott fel.-Az előbb vizsgáltuk meg.Mióta behozták már két műtéte is volt.A baleset következtében megüthette a fejét, mert találtunk egy vérömlenyt, amit úgy tűnik az első műtéttel sikerült eltávolítanunk.A második beavatkozásnál a törött csontokat tettük a helyére és összevarrtuk a nyílt sebeket.Volt egy nyílt törése is,ami miatt rengeteg vért vesztett.Jelenleg infúzióval folyadékot és vért juttatunk a szervezetébe.-magyarázta az orvos.-Amikor a mentőssel beszéltem, azt mondta, hogy nem volt eszméleténél ,mikor rá találtak.Utána viszont sikerült felébreszteniük és még egy pár szót is mondott.
-És mit?-türelmetlenkedtem.
-Magát hívják Harrynek?-kérdezett.Bólintottam és vártam, hogy folytassa.-Az ájulását megelőzően azt mondta a mentőorvosnak, hogy megbocsátott.Én nem tudom mi volt a probléma, de ez a lány nagyon szerette magát.Ebben biztos vagyok.
-Szeretett?!!!!-sipítottam és a szemembe könnyek gyűltek.Nem tudtam miért használt múlt időt és rögtön a legrosszabbra gondoltam.
-Az állapota nagyon kritikus.Csoda, hogy eddig életben tudtuk tartani.Nem tudom, hogy milyen kimenetelű lesz ez a baleset.Azonban lenne egy kérdésem.Tudja a szülei telefonszámát?Minél hamarabb értesíteni kellene őket.....
-Majd én megadom!-szólt Zayn amikor észrevette, hogy "kikapcsoltam".Egyszerűen nem tudtam hova tenni a doktor úr mondatait:"az is jó, hogy még él".Egyszóval nem reménykedhetek?!Ezzel azt akarta mondani, hogy ne bízzak abban, hogy még velem lehet?Már most hiányzott.Mi lenne velem, ha örökre elmenne?!Nem!!Nem adhatom fel!Mellette maradok amíg csak kell...
-Bemehetünk vagy itt ácsorgunk egész nap?-kérdezte Polly az orvost kicsit felháborodva.Odakaptam a fejem, hogy halljam a válaszát.
-Egyszerre csak egy ember lehet bent, de igen, be lehet menni.Bár csodát ne várjanak!Még nem ébredt fel az altatásból és amúgy is pihennie kell, szóval csak csendben.Én addig megyek és beszélek a szülőkkel.-mondta a doki, azzal elindult.Ahogy elhaladt mellettem, megveregette a vállam, majd eltűnt a folyosón.
-Először menj be te, aztán majd mi.-tanácsolta Liam.Hálásan megöleltem, majd elindultam az ajtó felé, de mielőtt benyitottam volna, hátrapillantottam Pollyra.Nem voltam benne biztos, hogy nem fog rám megharagudni, amiért én leszek Becky első látogatója.Lelkiismeretem azonnal megnyugodott, amikor szomorkás mosollyal az arcán egy aprót bólintott.Hálásan néztem rá, majd visszafordultam az ajtó felé.Becsuktam a szememet, megmarkoltam a kilincset és benyitottam.


Odabent félhomály uralkodott és megcsapott a fertőtlenítő szaga.Legelőször egy fekete gépet szúrtam ki az ágya mellett,ami éles sípolással jelezte minden szívverését.A zöld vonal kusza háromszögeket hagyott maga után, minden dobbanásnál.Egy furcsa hang ütötte meg a fülemet.A lélegeztetőgép felerősítette minden levegő vételét.Olyan nehézkesen jutott oxigénhez.

Odahúztam egy széket az ágya mellé és leültem.Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy megfogjam-e a kezét.Nem akartam neki fájdalmat okozni, de a végén összekulcsoltam ujjainkat.Ahogy végignéztem rajta, észrevettem, hogy a karja tele volt szurkálva.Gondolom az infúzió miatt, és valószínűleg vért is vettek tőle.A teste minden szegletét foltok, sebek, zúzódások borították.Mindkét lába be volt gipszelve, a bal karját egy hatalmas kötés fedte.Elképzeltem,hogy mennyire szenvedett, de csak reméltem,hogy mégsem.Az is elég volt neki, amit lelkileg át kellett élnie.Ott ült a repülőgépen ismerősök nélkül és várta a halálát, vagyis csak úgy gondolta.Nem halt meg és ha rajtam múlik nem is fog.

Még nem láttam ilyen gyengének, mióta megismertem.Nem volt vidám és eleven, nem mosolyodott el amikor hozzáértem.Olyan kiszolgáltatottan feküdt abban az egyhangú szobában, mintha ott sem lett volna.
-Hé, szia...-pusziltam meg óvatosan a kézfejét.-Hallasz engem?-kérdeztem.Vártam pár másodpercet, és figyeltem, de semmi.Egy rezzenést se vettem észre.-Tudtad, hogy a filmekben az alvó beteg mindig hallja amit mondanak neki?Eddig úgy gondoltam, hogy ez csak kitaláció!Én sem hallom, ha hozzám szólnak alvás közben.Most mégis remélem, hogy te hallasz.-ismertem be.-Megkaptam az üzenetedet...megbocsátottál.Mégis mivel érdemeltem ki?-kérdeztem, miközben egy keserű nevetés hagyta el a számat.-Most miattam fekszel itt.Miattam kellett felszállnod arra a repülőgépre.-mondtam megbánóan és megint rám jött a sírhatnék, de próbáltam tartani magam, hátha mégis hallja amit mondok.-Az orvos azt mondta, hogy nem sok esély van a felépülésre.Ez badarság!Én még ilyen pesszimista orvost nem láttam.Talán egy kicsit hasonlít Pollyra.Azért gondolja ezt, mert nem tudja, milyen erős vagy.Kérlek, maradj itt velem!Mutassuk meg az egész világnak, hogy mi elválaszthatatlanok vagyunk....

*Becky szemszöge*

Éreztem, ahogy valaki megfogja a kezem.Csak egy kis idő múlva szólalt meg a titokzatos látogatóm, akit azonnal felismertem.Nem tudtam hol vagyok, vagy hogy mi történt és nem emlékeztem semmire, csak RÁ. Harry hangja volt az egyetlen a fejemben.Olyan volt, mintha a testem nem az én irányításom alatt lett volna.Hiába akartam jelezni neki, hogy hallom, nem mozdult semmim.Amikor elkezdte magát hibáztatni,legszívesebben átöleltem volna, és megmondtam volna neki, hogy mennyire szeretem.Nem bírtam, így az egyetlen lehetőségem az volt, hogy végighallgatom.Olyan bánatot fedeztem fel a hangjában, amit még soha.Érezni lehetett, hogy a sírás fojtogatja,miközben közölte velem, hogy az orvosok szerint meg fogok halni.Tudtam, hogy az ő véleménye merőben eltérő.
-...Mutassuk meg az egész világnak, hogy mi elválaszthatatlanok vagyunk.Itt leszek melletted, amíg fel nem épülsz.Vigyázok rád!Nem tudom, hogy most hallasz-e, de ha igen, bizonyára teljesen hülyének nézel.De a helyzeten mit sem változtat, mert én szeretlek!Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek!-mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.Éreztem, hogy felém hajol és óvatos puszit lehel ajkaimra.Nem vágytam semminél se jobban, csak Rá.Bele akartam dúrni a hajába és jó szorosan magamhoz ölelni.Tudtam, hogy nem mozdulhatok meg,de próbáltam élvezni a pillanatot, ám hirtelen éles fájdalom nyilallt a fejembe...

*Liam szemszöge*

Csendben ültünk a folyosón, míg arra vártunk, hogy Harry kijöjjön.Nem tudom, a többiek, hogy voltak ezzel,de én személy szerint soha nem szerettem a kórházakat.A hangulata olyan lehangoló és ijesztő.Az orvosok ide-oda szaladgálnak, hogy megmentsenek egy életet.A családtagok, barátok fáradtan, kimerülten és kisírt szemekkel várják a csodát.Pont ahogy mi is tesszük...Polly fel-alá járkál miközben a plafont bámulja,Niall pedig nem győz utána topogni.Próbálja megnyugtatni barátnőjét, de Pollyt nem érdekli túlságosan, csak egy nagyot sóhajt és megy tovább.Zayn telefonja percenként csörög, mert Perrie minden fejleményre kíváncsi.Hiába mondjuk neki, hogy nem tudunk még semmi pontosat.Ő is pont úgy aggódik, mint mi.Louis könyökével a térdére támaszkodik, miközben a lábával dobol.Szegény próbálja oldani a feszültséget, de nem sok sikerrel.Jelen pillanatban egy kiadós Louis-féle vicc sem segíthet.Én pedig a padlót bámultam gondolkodás közben.A fekete fehér kövek sorban váltották egymást, és hangosan kopogtak, amikor valaki elment rajtuk.A folyosó végén egy szürke óra volt felakasztva.A másodpercek iszonyú lassúsággal teltek.A mutató súlyos kattogása őrületbe kergetett.A feszültséget szinte vágni lehetett a levegőben.
-Orvost!Valaki hívjon már egy orvost!Orvost!Valaki gyorsan!-rontott ki Harry a szobából, ezzel a szívrohamot hozva ránk.Mire észbe kaphattunk volna, három doki is a segítségére sietett.Sietősen odamentek Becky ágyához.Mi is követtük őket, így egy egész nagy tömeg gyűlt össze az aprócska szobában.A látvány ami fogadott, sokkoló volt.Becky rángatózott, míg az orvosok lefogva próbáltak beledöfni egy hatalmas tűt.Míg mi álltunk, Harry kétségbeesetten szaladt oda barátnőjéhez.
-Ne, Becky!Ne hagyj itt!Nekem szükségem van rád!-ölelgette sírva a szenvedő lányt, ezzel az orvosokat hátráltatva.
-Harry!Gyere, menjünk ki!-fogtuk meg a srácokkal.Hatalmas erőfeszítést igényelt, hogy kivigyük a szobából.szinte hiszti-rohamot kapott, de mégis kivittük.Magunk után becsuktam az ajtót és amikor széjjel néztem a folyosón, csak akkor vettem észre,hogy Polly nincs kint.Gyorsan megfordultam és visszamentem a szobába. Polly ott állt a sarokban.A kezét a szája elé szorította és apró könnycseppeket hullatott. Odaléptem mellé, megfogtam a vállát és kivezettem.Tudom, hogy erős, de azt azért még sem kéne látnia,ahogy darabokra hullik a barátnője élete.Nem szóltam semmit, csak leültettem az egyik székre és szorosan magamhoz öleltem.
-Nem lesz semmi baj.-suttogtam neki.Abban a pillanatban Niall termett mellettünk és a másik oldalról támogatta barátnőjét.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi bekövetkezhet..., hogy Harry ennyire beleszeret egy lányba.Most, amikor megtörténik, el kell veszítenie. Mert akármennyire is fáj ezt kimondani...Becky valószínűleg...haldoklik.

11:56

*Harry szemszöge*

Már több mint egy órája ülünk a folyosón, teljesen kétségbeesetten.Nem tudom mi történt, vagy hogy miért.Kimondtam, hogy szeretem, majd rángatózni kezdett, a gépek pedig szinte megbolondultak körülötte.Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak...Nyomogattam a nővérhívót, de azt nem találtam elég gyorsnak, ezért a hangomra hagyatkoztam.Az orvosok szerencsére hamar meghallották a kiabálásomat.Amióta a többiek kituszkoltak az ajtón, az orvosok ki-be szaladgálnak, de nem mondanak egy árva szót sem.Bele fogok őrülni a várakozásba!

-Na végre!-hallottam meg Niall hangját és azonnal odakaptam a tekintetem egy nagy levegővétel kíséretében.Felpattantunk és az orvos elé ugrottunk, ezzel elállva az útját.
-Mi történt?-kérdezte Polly.Ő sem volt a legjobb állapotában,sőt.. kifejezetten megviselték a történtek.
-Sajnálattal kell közölnöm...-kezdett bele az orvos, miközben levette a szemüvegét és megtörölte a homlokát.A kezeimet az arcomhoz kaptam és leguggoltam.Úgy éreztem, az erőm elhagyott és nem bírtam tovább állva maradni.A kép ami a szemem elé villant, borzalmas volt.Láttam, ahogy Becky arca falfehér, megviselt, a szeme csukva van.Nem emelkedett a mellkasa, ami a lélegzetvételét mutatta volna...mert nem lélegzett.Halott volt.Én ezt nem akartam látni,ezért a hajamba dúrtam és úgy próbáltam elűzni a rossz gondolataimat.Meghalt?!Az nem lehet...egyszerűen nem hagyhatott itt!-...hogy Rebecca kisasszony kómába esett.
-Hogy micsoda?!-álltam fel, és döbbenten néztem az orvosra.
-Próbáltuk visszahozni, de nem reagált semmire.-tájékoztatott.
-És meddig tarthat ez az állapot?-érdeklődött Louis.
-Meg ez most jót vagy rosszat jelent?-faggatta tovább Zayn is.
-Nem tudjuk mit jelent.-hajtotta le fejét az orvos.-Az időtartama meg lehet egy nap, egy hónap, egy év, tíz év...kiszámíthatatlan!Viszont most már magától lélegzik, ami mindenképpen egy pozitív előrelépés az állapotát illetően.-mondta.

Tehát még van remény!Én nem adom fel,és kitartok mellette!

2014.augusztus 30.(szombat)

/15 nappal később/

15.21

*Polly szemszöge*

Már több mint két hete volt Becky balesete.Amióta kómába esett, az állapota nem változott.Nem javult, nem rosszabbodott, csak vegetál.Az orvosok nem tudnak semmit.Mindössze annyit sikerült kideríteniük, hogy a vérömleny miatt esett kómába, de ezzel nem sokra megyünk.Azt kellene kitalálniuk, hogyan zökkentsék ki a mostani állapotából.A fenébe a mostani orvostudománnyal!Úgy látszik hiába volt áthozni London egyik legjobb klinikájára, mert itt sem derítettek ki semmi újat.Pedig jó lenne ha sikerülne felébreszteniük valahogy, mert már nagyon hiányzik a legjobb barátnőm.

Eredetileg úgy lett megbeszélve, hogy felváltva leszünk bent nála,de Harry nem hajlandó elmozdulni mellőle.Olyan szobát kért Beckynek, amihez külön fürdőszoba és egy plusz ágy tartozik.Ma van hatodik napja az átszállításának, és Harry azóta abban a szobában éli az életét, ha ezt életnek lehet mondani.A koncerteket ideiglenesen lemondták, mert Harold nem akarja egyedül hagyni Beckyt.Csak egy kérdés:hogy lehetne valaki egyedül, amikor mindenki aki fontos neki, mellette van.Itt vagyok Én,Niall,Louis,Liam,Zayn,Beck szülei és Rick.Danielle,Perrie és El is sűrűn meglátogatják, amikor tudják.Mindenkit nagyon megvisel ez  helyzet.Mindenki a kórházban tölti a szabadidejét, velem együtt.Várunk a csodára, de ki tudja meddig....

2014.szeptember 12.(péntek)

/13 nappal később/

"Rebecca Morris kómába került!
A mindössze 19 éves lány egy repülőbaleset áldozatává vált majdnem 1 hónappal ezelőtt.Az állapota kritikus volt, de sikerült életben tartaniuk.A helyzet azonban így sem jobb, mivel sajnálatos módon mély kómába esett.Harry Styles és bandatársai nem nyilatkoznak az üggyel kapcsolatban, de annyit tudunk, hogy hűségesen látogatják a lányt.Reméljük, hamar új információkat közölhetünk Önökkel!"-Daily News Magazine

2014.szeptember 27.(szombat)

/15 nappal később/

"Mély álomban Harry barátnője!
Az orvosok nem tudják kihozni a kómából Rebecca Morrist (19), Harry Styles (20) barátnőjét.A One direction lemondta koncertjeit, mindezt azért, hogy Becky mellett lehessen a nehéz időszakban.Forrásaink szerint ez nem tesz jót a banda karrierjének.A rajongók kezdik nagyon hiányolni bálványaikat.Ej-ej fiúk...hát szabad ilyet csinálni?!"-Hot Start magazine 

2014.október 19.(vasárnap)

/22 nappal később/

"Szánalom vagy szerelem?
Harry Styles egy percre sem hagyja magára barátnőjét, aki még augusztusban szenvedett balesetet és azóta kómában fekszik.Nem tudjuk eldönteni, hogy vajon tényleg ennyire szereti, vagy csak szánalomból van még mindig mellette.Úgy tudjuk, hogy Rebecca azért utazott el, mert Harry visszatért régebbi önmagához.A fiatal szívtipró félrelépett!Bizonyára a lánynak rosszul eshetett, de gondoljunk csak bele, Harry hogyan érezhet, hiszen ha úgy vesszük, ő taszította ebbe a helyzetbe barátnőjét.Egy biztos, a rajongók imádják Harry szomorú énjét.Azért sok sikert kívánunk a felépüléshez."-News For You magazine

2014.november 10.(hétfő)

/22 nappal később/

*Louis szemszöge*

E hónap 15-én lesz pont három hónapja, hogy Becky kómába esett.És hát tegnap volt a 20.születésnapja.Vittünk be egy csomó lufit, és virágot, hátha felébred és megörül neki.Gondoljatok csak bele, milyen lenne arra kelni, hogy egy buli közepébe csöppensz.Szerintem rögtön jobb kedve lett volna,de sajnos nem így történt.

Harry folyamatosan mellette van, hogy ő beszélhessen vele először.A fejébe vette, hogy rögtön bocsánatot kér tőle, mihelyst kinyitja a szemét.Ez mind szép és jó, és örülök,hogy ennyire szereti, de így a koncerteket el kellett halasztani.Az összes pletyka magazin tőlünk hangos és mindenki azon csámcsog, mi lehet Beckyvel.Vannak akik azt gondolják, hogy igazából nem is sérült meg, hanem babát vár Harrytől és így próbálják eltitkolni a dolgot.Mások már a temetését szervezik, amíg egyesek nem tudják eldönteni, Harry miért marad vele.Én, mint személyes "belülálló":D, tudom hogy ebből semmi nem igaz, viszont a koncerteknek folytatódniuk kell!Tegnap a fiúkkal eldöntöttük, hogy a turné megy tovább, méghozzá Harryvel együtt.

-Szia!-léptünk be az ajtón Niall, Liam, Zayn és Én.Polly iskolában van.Rávettük, hogy kezdje el a szakácsképzőt, mert másképp nem fog előre haladni.Meg amúgy is...kötelességemnek érzem, hogy a gondját viseljem, mivel Becky most nem tudja.És mit szólt volna Becky ahhoz, ha Polly ellustálkodik egy egész tanévet?!Biztos vagyok benne, hogy az első mondata az lett volna miután felébred, hogy "Ez a ti hibátok!Miért nem noszogattátok jobban?!" és azt senki nem akarhatja, hogy Becky mérges legyen rá.Szóval így volt a legjobb.Visszatérve...Polly délutánonként van bent barátnőjénél az iskola miatt.Itt szokott tanulni, elmeséli Beckynek, mi történt vele aznap, és kifesti a körmeit, mert már levették róla a gipszeket.Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mire jó ez a nagy körömfestegetősdi, mire az volt a válasza, hogy "Soha nem lehet tudni, mikor jár erre egy jóképű orvos!Becky nem akarná, hogy repedezett körmöket lásson rajta, és kopott körömlakkot.".Sajnos akkor Harry is bent tartózkodott a szobában.Hát...nem mondhatnám, hogy örült Polly kijelentésének, sőt...kifejezetten utálta.Azóta csak idős orvosok léphetnek be Becky szobaajtaján.Igen, Harry mindig is féltékeny típus volt.Bár nem értem,mi veszély leshet rá egy olyan barátnővel, aki három hónapja folyamatosan alszik.Azt hiszem egy jó oldala is van annak, hogy Becky kómában van:Harry megtanult hűséges lenni.MÁR HÁROM HÓNAPJA NEM VOLT SENKIVEL!Nagy teljesítmény, Galambom!

-Sziasztok.-ásított egy hatalmasat Harry.
-Felkeltettünk?-kérdezte Niall.
-Igen, de nem baj.Csak elszunyókáltam, mert alig aludtam az éjjel.Megszorította a kezemet!-mondta mosolyogva.Alig hittünk a fülünknek.-A doki azt mondta, hogy ez az ébredés jele.Kezdi érzékelni a külvilágot.De azóta sajnos nem történt semmi.-magyarázta.Ez az a dolog, amit elfelejtettem megemlíteni...ezalatt a három hónap alatt Hazza a kóma szakértőjévé vált.Minden könyvet elolvasott,minden internetes oldalt átnézett, hogy többet tudjon meg.Rengeteg orvossal konzultált Becky állapotáról, de nem jutott előrébb.



Hát mára ennyi gyerekek!Remélem tetszett!A következő rész nem tudom,hogy mikorra várható,mert jönnek az ünnepek és nem is leszek itthon..de igyekszem!.:) És....Köszönöm a segítséget kedvenc(amúgy egyetlen.:D) társszerkesztőmnek,aki helyettem gépelte be az egész fejezetet,kivéve ezt a pár sort!..:) <3<3 Jók legyetek!..:P