Sunshine In My Heart

48.fejezet

"Valahol az álom és a valóság között..."

Helló!! .:)
Tudom,hogy azt írtam, nem valószínű,hogy hamar tudom hozni a részt,de most mégis itt vagyok!Az előző részhez kapott komiknak nagyon örültem.Olvastam olyat,akinek nagyon tetszett,volt aki sírt,és volt olyan is,aki fokozatosan szerette meg a történetemet!Örülök,hogy kifejtettétek!.:) Itt a rész,jó olvasást! <3

UI.:A következőt hétvégén tudom csak hozni!..:))

2014.November.10. (Hétfő)

12:13

*Harry szemszöge*

Tegnap bent maradtam Beckynél.Megint.Amióta kómába esett minden áldatott nap a kórtermében vagyok.Minden időmet itt töltöm,itt éjszakázok.Egy percre sem akarom itt hagyni,nehogy pont akkor ébredjen fel,amikor Én nem vagyok mellette.Már 3 hónapja arra várok,hogy megköszönhessem neki,hogy megbocsájtott.Nem vágytam semmi másra,csak hogy megöleljen és a fülembe súgja,mennyire szeret.Szükségem van rá,akár hiszitek,akár nem!Amióta itt élem az életemet a négy fal között,volt időm gondolkodni.Rájöttem,hogy Hannah semmit nem jelentett nekem!Sőt...egyik nő sem jelentett nekem semmit!Kalandot kerestem,hogy ne unatkozzak.Vagy sokkal inkább,hogy elnyomjak egy érzést.A szeretethiány érzését!Amikor láttam,hogy Louis és El,vagy éppen Zayn és Pezz mennyire jól el vannak egymás mellett,nekem is hiányzott ez az érzés.Az a furcsa "valami",amit igazából soha nem fogok tudni megmagyarázni.Kellett valaki magam mellé.Érezni akartam,hogy törődnek velem és szeretnek!Az lehet,hogy 20 évesen valakinek kapuzárási pánikja van?!Ha igen,akkor nekem biztos az volt!Bepánikoltam,hogy én talán soha nem lehetek olyan boldog,mint a barátaim.Minden lány a szoknyapecér félistent látja bennem.És félreértés ne essék,mert engem nem zavar,ha tetszem a lányoknak!De az esetek többségében egyikőjük sem kíváncsi arra,hogy ÉN ki vagyok valójában!Nem látják át a bensőmet.Nem látnak másnak,csak egy sztárnak!Jó,persze voltak tisztességes lányok is,de ők annyira sem méltattak,hogy normálisan beszéljenek velem.Teljesen lenéztek,én pedig nem vagyok hajlandó ilyen lányokkal lenni!

Becky az aranyközépút!!Soha nem tagadta,hogy hatalmas rajongónk,sőt már az első találkozásunk is emiatt történt.Viszont mindvégig emberként kezelt!Érző és létező emberként,nem pedig egy szívtelen hírességként!Ez volt az,ami annyira imponált benne és tudtam,hogy vele kell kipróbálnom,milyen is az a komoly kapcsolat.Vele akartam mindazt megtapasztalni,amit láttam Louisékon!Szerelmet és boldogságot.

Mire végre sikerült,megijedtem az érzéseimtől és majdnem más karjaiban kötöttem ki,ezzel jóformán a halálba toszítva Beckyt.És akárhogy is fáj bevallani,csak a szerencsén múlott,hogy még mindig életben van.Igaz,hogy kómában,de él!És ez jobb,mint a halál!Még reménykedhetek,hogy minden helyre jön!

Ennek a reménynek az első sugarai tegnap este jelentek meg,ezzel sokkal jobb kedvre derítve engem is.Mint már oly' régóta,minden este,lefekvés előtt megpuszilom,ahogyan tegnap is.Óvatosan kulcsoltam össze ujjainkat,majd számat gyengéden tapasztottam ajkaira.Arra vártam,hogy visszacsókoljon,de nem tette!Egyik este sem csókolt vissza,ami miatt a szívem szakadt meg!Hiányzott,az ég szerelmére is!!Amikor már húzódtam el,észre vettem,hogy megszorítja a kezemet.Gyorsan kaptam a tekintetemet összekulcsolt kezünkre és figyeltem,amint ujjait erőtlenül nyomja az enyémekhez.Nagy önmegtartóztatást igényelt,hogy ne ugorjak fel és sikítsam el magam örömömben,de végül sikerült ellenállnom a késztetésnek.Szabad kezemmel a nővérhívóra tapadtam,és addig szorítottam le az apró,piros gombot,amíg orvosok hada be nem száguldott a szobába.

Hosszadalmas vizsgálatok után végül is arra jutottak,hogy Becky bármelyik nap felébredhet.Boldog voltam,először három hónap óta!Nemsokára újból mellettem lesz!Pont,mint ezelőtt!

A srácoknak a leegyszerűsített változatot adtam le,miszerint barátnőm megszorította a kezem és valószínűleg fel fog ébredni,méghozzá hamarosan!
 -Tyűűű!!Hát ez nagyszerű!!!-veregetett hátba Louis boldogan.
-Már kezdtem elfelejteni a hangját!Ideje már felébrednie!-helyeselt Niall is.Mindannyiunknak fülig ért a szája,már csak a ténytől is,hogy visszakaphatjuk a mindig vidám és jókedvű lányt.
-Igen!Már én is izgatott vagyok!-mosolyogtam rájuk.Közben elengedtem barátnőm kezét és felálltam.Muszáj volt kicsit kinyújtóztatnom az elzsibbadt végtagjaimat.-És veletek mi a helyzet??-kérdeztem a többieket,miközben lehajoltam és felegyenesedtem.Mintha tesi órán lennék.Hú,de rég voltam már iskolás...
-Hát...van egy kis probléma...-kezdte Liam.
-Mi történt???-pillantottam rájuk aggódva.Én nem tudom,hogy miért,de az utóbbi hónapokban egyre aggodalmaskodóbb vagyok.Mindenbe rögtön a legrosszabbat képzelem bele!
-Az van...-vakargatta meg tarkóját Zayn.-....hogy folytatjuk a turnét!
-Nélkülem?!-szaladt ki a számon.
-Nem!Dehogyis!Hogy gondoltad?!-vágta rá Louis.-Veled együtt megyünk.A rajongók nagyon türelmetlenek!Nem halaszthatunk el még több koncertet!
-Ezt elhiszem!És már én is rágódtam ezen!De pont most?!Amikor bármelyik percben felébredhet?!-hüledeztem.Nem értettem,hogy miért nem lehet még várni egy keveset.A rajongók megértenék.Ugye?Ugye nem hagynának cserben ebben a nehéz időben?Ugye nekik is fontos,hogy mi van velem?Ugye megértik a helyzetet és nem haragszanak rám?
-Pont most Harry!-vágta rá Liam,kicsit ingerülten.-Már három hónapja ki sem tetted innen a lábad!Értsd meg,hogy a rajongóink aggódnak érted!Rád is szükségük van!Minden adandó alkalommal felőled kérdeznek!Féltenek!Azt hiszik,hogy neked van valami súlyos bajod!-magyarázta.-Nem rejtőzködhetsz a külvilág elől.Vannak mások is,akik itt lesznek Beckyvel,amíg te nem!Már mindent megtettél,de nem történt változás az állapotát illetően!Vagyis,csak nagyon kicsi.Be kell látnod,hogy nem segítesz semmit,azzal,hogy itt ücsörögsz!Ez nem mehet így tovább...-halkult el a hangja.

Liamnek igaza volt!Tudtam,hogy hatalmas hibákat követtem el és lehet a karrierünk fog romba dőlni miattam.Nagyon is jól tudtam,hogy egy idő után el kell mozdulnom Becky mellől!De most?!Most menjek el,amikor az ébredezés határán van?!Viszont,ha nem megyek,oda a hírnevünk és mindent,amit eddig elértünk,lehúzhatjuk a lefolyóba!Saját magamat nem féltettem,nem zavart,hogy esetleg elveszíthetem mindenem,ha Becky megmarad mellettem.De a srácokkal nem tehettem ezt!Ez volt az életük,pont úgy,mint nekem!Meg kellett lépnem azt a fájdalmas lépést,amit annyira nem akartam!
-Rendben van..-böktem ki,egy kevéske gondolkodás után.A négy legjobb barátom kerek szemekkel pislogott rám.Meglepte őket,hogy ilyen könnyen belementem!-Rendben van,elmegyek veletek!De nem most!Kérek még 3 napot.Ha addig nem ébred fel,indulhatunk.Jó lesz így?-ajánlottam fel.Egyszerre néztek össze,majd mintha megbeszélték volna,odaléptek hozzám és csoportosan öleltek meg.
-Tudjuk,hogy ez neked mennyire nehéz!Köszönjük!-veregette meg a vállamat Zayn.
-Az én galambom újra szárnyra kaphat a színpadon!-vigyorgott rám Louis.Visszamosolyogtam rá,majd visszaültem a székre,ami Becky ágya mellett volt.Nem gondoltam úgy,mint Louis!Nem hittem,hogy szárnyalni tudnék,úgy,hogy Becky mérföldekre fekszik tőlem,valahol az álom és a valóság között.Szinte lehetetlen lesz az éneklésre koncentrálni...de mindent megteszek,a rajongóinkért,amit csak tudok!Ez minden,amit ígérhetek!

2014.November.13. (Csütörtök)

/3 nappal később/

09:03

*Sasanna szemszöge(Becky anyukája)*

-Harry!Gyere már az isten szerelmére!Ha még egy percet itt maradunk,biztosan el fogunk késni!-sürgette Liam Harryt.Már egy jó ideje győzködjük,hogy induljanak,de eddig még nem bírtuk rávenni.Tudtam az egyességükről,miszerint,ha a mai napig nem ébred fel a lányom,folytatják a turnét.Nem történ meg...Becky még mindig csukott szemmel fekszik a megszokott kórházi ágyán.Olyan,mintha aludna.Egy álom,amiből nem bír felébredni.

-Hajh!Nem is tudom...én csak...képtelen vagyok..itt hagyni..-rázta meg a fejét Harry.A szemében könnyek gyülekeztek és látszott rajta,hogy belül vívódik.Bántotta,hogy itt kell hagynia Beckyt egy időre.-Jó,menjünk!-határozta el magát,majd nagyot sóhajtva felállt az egyik fotelból,amit Beck ágyához húzott.-De ugye hívsz,ha bármi történik?-pillantott rám.
-Igen,Harry!Mindenképpen telefonálni fogok,ha változás állna be az állapotát illetően!Már annyiszor felhívtad rá a figyelmem,hogy el sem tudnám felejteni,még ha akarnám se!-mosolyogtam rá.-De mostmár tényleg menjetek,mert elkéstek!Gyerünk!-toltam ki az ajtón.A másik 4 fiú kint állt a folyosón és gyorsan karon ragadták.-Vigyázzatok magatokra!-kiáltottam utánuk.
-Mi mindig Mrs.Morris!!-szólt vissza Louis.
-Te pedig vigyázz Beckyre!!-hadarta el még gyorsan Harry,majd eltűntek a folyosó végében.

Egy kicsit sajnáltam őt.20 éves,fiatal fiú,aki ráadásul nagyon jóképű és még híres is.Erre nem hajlandó elmozdulni a lányom mellől,aki hónapok óta kómában fekszik.Félreértés ne essék,nem azért mondom,mert nem szimpatizálok Harryvel,csak ha jobban bele gondol az ember,ez azért mégiscsak furcsa.Amikor a lányom directioner lett,cirka 4 éve,bejelentette,hogy már pedig ő egyszer együtt lesz Harryvel. Becky mindig is optimista típus volt és rendszerint mindig el is érte,amit akart.Addig ment amíg nem érvényesült az akarata!De akár merről is nézzük,be kell látnunk,hogy a Harryvel való kapcsolatának elég csekély esélyei voltak.De egy véletlen során,az élete mégiscsak megváltozott. Harry Styles,aki eddig a nőügyeiről volt híres,alig akar elszakadni mellőle és azt mondja nekem,hogy nagyon,de nagyon vigyázzak rá.Szerintem nem igazán gondolta át ezt a kijelentését.Hiszen én vagyok az édesanyja!!Becky nekem egy felbecsülhetetlen kincs,akit ha kell,még a széltől is meg óvok.Mondani sem kell,hogy vigyázzak rá!Ki felügyelhetne rá jobban,mint a saját édesanyja?!

18:55

*Polly szemszöge*

"Én és az iskola!"-talán ezt a főcímet adnám egy horror filmnek!Világéletemben ős ellenségemnek tekintettem az iskolát!Nem azzal volt bajom,hogy korán kellett kelnem,vagy,hogy sokáig egy helyben kellett ülnöm,hanem a dolgozatok!Mindig is rühelltem,ha tanulni kellett valamire!Hiába kaptam mindig ötösöket,ez nem változtatott a tényen!Beckynek egy teljes nyarát vette igénybe,mire sikerült rábeszélnie,hogy folytassam a tanulmányaimat és legyek szakács.Illetve Niall szavaival élve : "A szakácsok szakácsának mesterszakácsa!!"A lényeg,hogy elhatároztam magam,hogy tanulok tovább.Mintha nem lett volna elég az a 13 év!!Kicsit haragszom Beckre,amiért nincs mellettem.Szükségem lenne rá,hogy tartsa bennem a lelket,még akkor is,ha nem sok közös óránk lenne.Meg amúgy is ő beszélt rá erre az egészre,szóval illene,ha velem szenvedne.Ehelyett alszik!És már nagyon hiányzik!

Mondjuk Niall sokat segít,hogy átvészeljem ezt az időszakot!Bizony!!Még mindig együtt vagyunk!Amit őszintén megvallva,egy kicsit én is csodálok!Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar rátalálok valakire,akit tiszta szívemből szerethetek és aki engem is elfogad olyannak,amilyen vagyok!Niall minden tőle telhetőt megtesz,hogy boldog legyek!Próbálja elfelejtetni velem,hogy mi a helyzet Beckyvel.Most a "legjobb barátnő" szerepét is ő tölti be az életemben..Például,a múlt éjszaka elszóltam magam,hogy olyan egyedül érzem magam,mire ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette,hogy majd Ő segít ezen.Felrángatott a szobájába- most ott lakok,mivel Becky szülei a mi házunkba telepedtek egy időre.Leültetett az ágyra,és egész éjjel fent voltunk.Először befonta a hajamat,majd kifestette a körmeimet.A végeredményt higgyétek el,jobb,hogy nem láttátok!Borzalmas volt,de jó nevettem.Utána az ágyon ugrálva énekeltünk és táncoltunk,majd régi sztorikat meséltünk egymásnak.Nagyon jól éreztem magam vele és,még ha egy kis időre is,de sikerült elvinnie egy másik világba,ahol nem voltak gondjaim.Semmilyen különleges technikát nem használt hozzá,egyszerűen csak nem hagyott unatkozni és agyalni.Nem tudtam figyelni a mindennapi stresszre és Becky állapotára.Csak Ő és Én voltunk!

Mostanában minden napom tök egyforma!Hatkor kelek,elkészülök,elmegyek a suliba,lefárasztanak a dékánok,kettő körül bemegyek Beckyhez,este nyolcfelé haza érek,eszek,fürdök és alszok.Minden áldott nap ugyan az!Mint egy vége láthatatlan kör,amit csak az én legjobb barátnőm képes megtörni!De azt úgy elég nehéz,ha alszik!

-Szia!-köszöntem Susannak,amikor beléptem barátnőm kórtermének ajtaján.
-Szia Polly.-állt fel és ölelt meg.Susan már-már olyan,mintha a saját anyukám lenne.Mindig is kedvesen viselkedett velem és lányaként szeretett.Elfogadta,hogy Beckyvel elválaszthatatlanok vagyunk.Mindig szeretettel üdvözölt,amikor csak úgy,hirtelen betoppantam hozzájuk és ott maradtam éjszakára.Mindig is szeretett engem.-Hogy,hogy ilyen hamar?Azt hittem ma csak kettő után végzel!-mosolygott,miközben lopva az órájára pillantott.
-Igen,úgy volt.De hamarabb elengedtek minket,én meg egyből ide jöttem.-magyaráztam,miközben levettem a kabátomat.-Hogy van?Történt változás?-böktem az ágyon fekvő barátnőm felé.
-Nem,sajnos semmi.-rázta meg szomorúan a fejét.Sajnáltam,hogy így kell látnia az egy szem lányát.-Nagy baj lenne,ha elmennék egy kicsit hamarabb?Szeretnék sütni valamit Ricknek.-kérdezte és közben mosolygott rám.Tényleg!Becky öccsének ma van a szülinapja.11 éves!!Még fel kell őt is köszöntenem!
-Nem,persze!Menj csak és helyettem is köszöntsd fel a kisördögöt!-mosolyogtam vissza.-Én itt maradok Beckyvel,amíg Harry nem jön!-ajánlottam fel.Igaz,hogy az elég hosszú idő lesz,mivel a srácok csak holnap reggel indulnak haza Los Angeles-ből.De ráértem,szóval mindegy volt.
-Rendben van!Köszönöm!-mondta hálásan,majd felállt,megpuszilta barátnőm homlokát és a kabátjával a kezében kilépett az ajtón.
-Hát barátnőm,ketten maradtunk!-mondtam Becknek,miközben leültem oda,ahol Susan foglalt helyet az előbb.

A hatalmas üveg ablakokon bámultam kifelé.Ősz volt.A fák levelei élénk színekben játszottak,ezzel  még változatosabbá téve London utcáit.Az időjárás lehűlt,és még többet esett az eső.Az utcákat megszállták a rohangáló esernyők.Akárhová lép az ember egy tócsában köt ki.De mégis gyönyörű volt minden,főleg,amikor kisütött a nap.Pont mint most.A kórterem ablaka egyenesen a Big Ban-re néz,amit az ősz színeiben pompázó fák vesznek körül.Olyan volt,mint egy festmény.Az ablak volt a keret,a természet pedig a festő.Bárcsak láthatná Becky is!Mindig is oda volt Londonért,nem úgy mint én.Persze csodálatos városnak tartom,de én csak jöttem vele,mert szükségünk van egymásra.Ez az ő kedvenc városa!Azt mondta,hogy őt az sem érdekli,ha állandóan esik az eső,akkor is itt fog élni.Hányszor álmodozott arról,hogy majd Harryvel kézen fogva sétálnak a Hyde parkban egy szép őszi napon.Nos,azt hiszem a mai nap éppen megfelelő lett volna rá.De egyikőjük sem volt itt!

Az ágyon fekvő lányra pillantottam.Arra,aki az optimizmusával mindig javított az én hangulatomon is.Segített,ha kellett.Most úgy éreztem,hogy nekem kellett volna segítenem neki.De nem tudtam!Féltem,hogy elveszíthetem őt!Eddig úgy éreztem,hogy Becky jobban függ tőlem,mint én tőle.Nem is csoda,hogy így gondoltam,hiszen ezt mindig közölte velem.Azt mondta,hogy nem bír ki nélkülem egy napot sem!Tudtam,hogy ez tényleg így van!De most arra is rájöttem,hogy velem is pont ugyan ez a helyzet!Elképzelni sem tudom,hogy mit kezdenék nélküle!Anélkül a támasz és biztonság nélkül,amit csak a legjobb barátnő képes adni!

18:55

Amikor itt vagyok Beckynél,mindig zenét hallgatunk.Elindítom azt az albumot a telefonomon,amiben csak One Direction számok vannak.Úgy voltam vele,hátha arra felébred,de eddig még nem jártam sikerrel.Amióta bejöttem,elmeséltem neki,hogy mi történt a fősulin,és hogy mi a helyzet Niall és köztem.Mindenről tudnia kellett,hiába tudtam,hogy nem hallhatja,amit mondok neki.Már mindenről szó volt,de kezdtem egy kicsit hülyén érezni magam.Olyan volt,mintha saját magammal folytatnék bájcsevejt.És egy kicsikét már unatkoztam is,ezért úgy döntöttem,hogy ideje tanulni.A steak elkészítésének ezerféle módja "nagyon" érdekesnek bizonyult.Már majdnem elaludtam,úgy ültő helyemben,amikor mocorgást hallottam.Gyorsan odakaptam a tekintetem Beckyre....de nem moccant.
-Megőrültem!-tisztáztam magamban,majd újra a könyvemet kezdtem tanulmányozni.Azonban nem telt el 10 perc sem,és megint neszt hallottam.Óvatosan és lassan fordítottam felé a fejem,mintha attól félnék,hogy elszalad előlem,ha ráemelem a tekintetem.Először nem tűnt fel semmi,de másodjára már igen.-Megmozdult!!-ugrottam fel a székemből.Nem akartam azonnal az orvoshoz szaladni,mert megakartam bizonyosodni róla,hogy nem csak a szemem káprázik.A könyvet letettem a kis szekrényre és szinte pislogás nélkül lestem barátnőmet.Amíg az újabb jelre vártam,azon gondolkodtam,hogy mikor fogom felhívni Harryt.Tutira kiakad,ha most kel fel Becky,amikor ő nincs mellette.De mindegy!A lényeg,hogy felébred!Rövid kis eszme futtatásomból Becky mocorgása zökkentett ki.Az eddig az oldala mellett lévő kezeit most a hasán,összekulcsolva pihentette.-Wáá!!Fel fog ébredni!!!-örvendeztem és megállás nélkül szorítottam a nővérhívót,mindaddig,amíg az orvos be nem jött.-Azt hiszem eljött az idő az ébredésére!Saját maga mozdította meg a kezét!!-tájékoztattam Ed-et,Beck kezelő orvosát,miközben barátnőm felé mutogattam és toporogtam.Türelmetlen és izgatott voltam.Talán visszakaphatom a legjobb barátnőmet!