Sunshine In My Heart

Hi Everyone!.:)

Tudom,hogy már nagyon régen nem hoztam részt,de most végre itt vagyok vele és ez a fő!.:) Számomra hihetetlen,hogy mennyien nézitek akkor is az oldalt,amikor nem posztolok semmi újat..már 4200 megtekintés felett járunk,12 rendszeres olvasóval!Hatalmas örömöt okoztok nekem!.:) Nem beszélek többet,mert már eleget várattalak benneteket. :) A következő részt 10 pipa és 5 komment után hozom.:) Mindenkinek jó olvasást és köszönöm a türelmeteket!.:) Remélem ezzel a résszel kárpótolhatom minden kedves olvasómat...;) <3

18.fejezet

Jó,hogy itt vagy...

 

2014.Május.24.(Szombat)

07:56

*Becky szemszöge*

Miután túlestem a kihallgatáson és a rendőrök is elmentek,áthívtam Pollyt.Szegényt egy kicsit sajnáltam,mert jól megijedt,csak úgy,mint anyáék.Apa azt mondta,hogy az első géppel haza jönnek,de még így is csak délután érnek ide.Ezért úgy voltam vele,hogy addig legalább itt lesz velem a legjobb barátnőm.Ő azonnal jött is és egy percre sem hagyott magamra.Főzött nekem egy jó meleg csipkebogyó teát és leültünk beszélgetni az ágyamra.Mindent jó részletesen elmeséltem neki,és beszámoltam arról,hogy Harryék milyen sokat  segítettek.Amikor a mesélés végére értem csengettek.Polly állt volna fel,hogy menjen ajtót nyitni a látogatómnak,de gyorsan visszanyomtam ülőhelyzetbe.

-Hagyd,majd én!Jó,tényleg nagyon megijedtem,de azért még egy ajtót én is kitudok nyitni!-mosolyogtam,majd lementem.

Ahogy kitártam az ajtót nagy meglepetésben részesültem.Nem más állt előttem,mint Harry,akinek

"Néha csak egy ölelésre van szükséged"

gondolkodás nélkül borultam a nyakába és olyan szorosan öleltem,ahogy csak tudtam.Egyikünk sem szólt egy szót sem,csak álltunk ott a küszöbön és ölelkeztünk.

-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem  mosolyogva,mikor elengedtük egymást.

-Úgy döntöttem,hogy ide jövök!Ha baj van,akkor úgyis nekem kell megmentselek...így legalább nem lesz nagy a telefon számla.-mosolygott.-Be is mehetek,vagy itt maradunk egész nap??

-Jah..bocsi!Gyere nyugodtan.-álltam arrébb,hogy be tudjon jönni.Szinte meg sem vártam,hogy letegye a bőröndjét,már megint magamhoz szorítottam.Egyszerűen nem hittem el,hogy tényleg itt van..és ráadásul miattam!Gondolom Ő is érezhette,hogy megnyugtat a közelsége,mert nem húzódott el,helyette ő is szorosan ölelt.

A nagy ölelkezés közepette meghallottam barátnőm lépéseit,de nem nagyon törődtem vele.

-Ki volt...az....Harry???!Mit csinálsz te itt?-kérdezte meglepődve,amikor meglátott minket.

-A lökött barátnődnek kell egy bébiszitter és úgy,döntöttem én leszek az.-magyarázta meg.-Azért jöttem,hogy vigyázzak rá!-jelentette ki.Na,de Pollynak sem kellett több!Felvette a cipőjét,odajött és búcsúzóul megölelt.

-Szia.Sok sikert,én szurkolok!-súgta a fülembe.-Szia Harry.Két szemed rá,mert ha nem,agyon leszel ütve!-"fenyegette" meg.A legviccesebb az egészben,hogy tényleg komolyan gondolta.

Miután Polly becsukta maga mögött az ajtót,Harry ledobta a cipőjét,behúzott a nappaliba és elterült a kanapén.Mint aki otthon van! :D Engem persze egy cseppet sem zavart a dolog,sőt...boldogan ültem le mellé.

-Tudod ki volt az?-kérdezte,miután felült.

-Igen.-mondtam halkan.-De nem fogom elmondani!-jelentettem ki.Óvatosan megfogta a kezem és a szemembe nézve folytatta.

-Dehogynem!Muszáj elmondanod,mert.....nos mert csak!Nekem tudnom kell ki zaklat.Légyszíves mondd el.-kérlelt boci szemekkel.

-Na jó...ezt hagyd abba!Ennek a nézésnek nem bírok ellenállni!-erre a kijelentésemre huncut mosoly terült szét arcán.Tudta,hogy megadtam magam.-Egy férfi volt...a rendőrség azt mondta,hogy egy lesifotós,akit kirúgtak az egyik híres újságtól,mert már túlságosan megszállottja lett a munkájának.-itt hagytam egy kisebb drámai szünetet,hogy megfigyeljem a reakcióit,majd folytattam.-Azt remélte,hogy visszaveszik,ha lencsevégre kap minket.Beakarta bizonyítani,hogy mi igenis egy párt alkotunk.De mivel egyszer sem látott minket együtt,úgy gondolta a házban keres valami bizonyítékot a kapcsolatunkra.Gondolom egy közös képet,vagy valami hasonlót...-fejeztem be.

-Jesszusom Becky!-temette arcát a tenyerébe.-Akkor ez az egész mind miattam van!Én esküszöm,soha nem akartam,hogy bántódásod essen.Minket is keményen ostromolnak a fotósok,de nem gondoltam volna,hogy ennyire messzire is mehetnek....Nagyon sajnálom!!

-Harry!Ne mondj már ilyeneket!-vettem el kezét az arcáról és most én kulcsoltam össze ujjainkat.-Ami történt az megtörtént és egyáltalán nem a te hibádból.Sőt,még csak nem is az enyémből.Mi nem tehetünk arról,hogy többet látnak bele a kapcsolatunkba,mint ami.Arról nem beszélve,hogy amikor a barátotok lettem tudtam,hogy mit vállalok vele.-nyugtattam meg,úgy tűnt sikeresen,mert elmosolyodott.

12:21

Harryvel nagyon sokáig beszélgettünk a dolgainkról.Mindenfélét elmesélt nekem,hogy elfelejtsem,ami az éjszaka történt.Hiába mutattam magamon,hogy jól vagyok,egyáltalán nem úgy volt...szükségem volt rá!Főleg azok után,amit értem tett.Már attól is megnyugszom,ha a hangját meghallom,nem hogy attól,ha mellettem ül és a hajamat simogatja.Minden erejével azon volt,hogy elterelje a gondolataimat.Még húslevest is csinált,ami nagyon finom volt.Meg is jegyeztem neki,hogy jó háziasszony válna belőle.Ő erre csak annyit mondott,hogy ha neki egyszer lesz felesége,mindig meg fogja lepni ilyenekkel.Milyen ki romantikus..*.* :P

*Harry szemszöge*

Miután megfőztem Beckynek a levest,még mindig nagyon nyúzott volt,hiába lakott jól.Szegény álltó helyében eltudott volna aludni!

-Most pedig irány az ágy!-parancsoltam rá,miután végzett az evéssel.

-Nem akarok!-tiltakozott.

-Dehogynem!Gyerünk fel,mert ha nem mész magadtól,felviszlek én.-jelentettem ki.

-Jól van na!Igenis apuci!-gúnyolódott.Lassan feltápászkodott és elindult a lépcső felé,de szinte vonszolta magát a fáradtság miatt.Gondoltam egyet és felkaptam.-Na!!!Nem arról volt szó,hogy csak akkor viszel,ha nem megyek egyedül??-kérdezte mosolyogva.

-De igen...de rossz volt látni,ahogy küszködsz.-nevettem.-Én meg itt vagyok erős,fiatal,okos és ügyes.Nem nagy kihívás fel vinnem egy lányt a lépcsőn.-tettem hozzá.

-Aha...erős,fiatal,okos és ügyes?? A beképzeltet kifelejtetted a felsorolásból.-nevetett ő is.

-Vigyázz,mit mondasz,mert a végén egészen véletlenül leejtelek.-itt úgy csináltam,mint aki tényleg leejti,aminek hatására szorosabban fogta a nyakamat.

-Hülye!-vádolt meg,miközben hozzám bújt.-Megijedtem!

-Az volt a cél.-vigyorogtam.

A szobájába érve óvatosan letettem az ágyra,majd betakartam egy vékony takaróval és elhúztam az összes sötétítőt.Már éppen indultam volna kifelé,amikor utánam szólt.

-Harry!....ne hagyj itt.-kérlelt.

-Jó,akkor én ide....-indultam meg a fotel felé-....leülök és....-kezdtem bele,de már nem hagyta,hogy befejezzem.

-Nem!-vágta rá.-Gyere ide te is.-folytatta félénkebb hangon.

-Oké..-nevettem és bemásztam mellé.Átkaroltam és megpusziltam a homlokát.-Aludj csak...mellettem biztonságban vagy...nem engedem,hogy bárki bántson!-nyugtattam meg.

-Jó,hogy itt vagy....-mondta halkan.

Elég hamar elaludt,de engem nem engedett el.Olyan volt,mintha attól félne,hogy felállok és itt hagyom egyedül...de nem terveztem ilyesmit.Jó érzés volt tudni,hogy biztonságot nyújthatok neki...érdekes,hogy más lányok minden eszközzel próbálnak az ágyukba csalni,akár egy éjszakára is,de soha nem érik el céljukat.Most jött Becky,aki egy szót sem szólt és mégis mellettem fekszik.Anélkül,hogy OLYAN dolgokra gondolnék..szimplán csak jó volt tudni,hogy mellettem van!

Míg vártam arra,hogy bealudjon volt időm a szobájában is szétnézni.A falakon One Direction poszterek tömkelege díszelgett és az összes fotót kitette,amiket velünk készített.Az ágy melletti szekrényen pedig az én poszterem kapott helyet.Tele tette színes cédulákkal,amire a nevem írta fel,mindenhogy ahogy csak lehet: "Harold,Harry,Haz,Hazza,Edward,Styles".És...hogy mindez kerek legyen,felspékelte egy csomó szívecskével.Ha másnál láttam volna ilyet,biztos vagyok benne,hogy ijesztőnek találtam volna...de mivel Beckyről van szó,így kifejezetten aranyos.Abban a pillanatban véglegesen lenyugtáztam magamba,hogy én vagyok a kedvence a bandából és igenis tetszem neki! :P

15:04

*Susanna(Becky anyukája)szemszöge*

Természetesen nagyon megijedtünk a férjemmel,amikor megtudtuk,hogy mi történt.Mégiscsak az egyszem lányunkról van szó!Úgy siettünk haza,ahogy csak tudtunk,de amikor megérkeztünk síri csend fogadott bennünket.Gondoltam,hogy biztos alszik,ezért nem is mentem fel rögtön,előbb lepakoltam.De Rick persze azonnal a nővéréhez vette az irányt.Hallottam,ahogy feltrappolt a lépcsőn,kinyitotta Becky ajtaját,de szinte azonnal szaladt is vissza.

-Anya!Harry Styles fekszik a nővérem ágyában!-jelentette ki.

-Hogy mi???-indultam fel lányom szobájába.Az ajtón belépve már csak annyit láttam,hogy valaki kimászik az ágyból és gondosan betakarja Beckyt.Ahogy kilépett,becsukta maga mögött az ajtót és felém fordult.

*Harry szemszöge*

Arra keltem,hogy valaki benyitott a szobába,majd azonnal ki is ment azzal a kijelentéssel,hogy "Anya!Harry Styles fekszik a nővérem ágyában."A "nővérem" szóból sikerült rájönnöm,hogy bizonyára az öccse lehet az....de ha Rick itthon van,akkor a szülei is!Gondoltam,gyorsan kimászok,mielőtt a drága apucikája nem rángat ki mellőle.Elég érdekes szituációba kerültem volna!

A szobából kilépve egy középkorú,fekete hajú,vékony testalkatú nővel találtam szemben magam.

-Jó napot!Ön bizonyára Becky anyukája lehet!Én Harry Styles vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen.Igyekeztem jó benyomást kelteni rá..nem is tudom,hogy miért.

-Szia..igen az anyukája vagyok,Susanna Morris.Örülök,hogy végre találkozhatunk.Nagy rajongótok vagyok ám én is.-tette hozzá mosolyogva és megölelt.Szimpatikusnak tűnt,így első látásra...nem hívta a férjét,hogy azonnal dobjon ki. :D -De mit keresel itt?-kérdezett rá.

-Amikor betörtek,Becky elrejtőzött a fürdőben és nagyon félt...végül engem hívott és én segítettem neki.Én értesítettem a rendőrséget is.Csak nem bírtam otthon ülni és semmit sem tenni,mert féltettem....így ide jöttem.Három órája feküdt le és megkért,hogy maradjak ott vele.De esküszöm,hogy nem történt semmi....-kezdtem el magyarázkodni.És így utólag belegondolva a semmiért...kivételesen tényleg nem volt miért mentegetőznöm.

-Tudom Harry!Ne aggódj e miatt!Hálás vagyok azért,hogy te itt voltál neki,míg mi nem tudtunk.Köszönöm!-mosolygott Susanna.

16:45

Míg Becky aludt,volt szerencsém megismerkedni a család többi tagjával.Az öccse,Rick,nagyon rendes kis srác.Szerintem jól elleszünk,ha úgy adódik.Az apukája,James,nem volt olyan borzalmas,mint gondoltam...egészen addig,amíg kérdezgetni nem kezdett.

-Tudod mit fiam???-kezdett bele,de én már itt éreztem,hogy nem ez lesz életem legkellemesebb beszélgetése.-Beszéljünk nyíltan!Mit érzel a lányom iránt?-kérdezte egy cseppnyi kertelés nélkül.

-Hát én.....Igazából nagyon...hogy is akartam?.....Jah igen!..Becky meg én....nos még nem tudom!Az biztos,hogy szeretem..meg féltem...meg minden....de még nem tudom.-dadogtam.Ez de béna volt!Gratulálok Harry,össze-vissza makogtál!Úgy csináltam,mintha most beszélnék egy apával először.Pedig nem!Számtalanszor kerültem már ilyen helyzetbe,mivel sok barátnőm volt az évek során.És még soha nem bénáztam ennyit!...Pedig Becky nem is a barátnőm!Miért izgulom túl??!!! o.O

18:02

*Becky szemszöge*

Mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem,hiába tapogattam a párnák között.Feltápászkodtam,kimentem a folyosóra és benéztem Rick szobájába.

-Szia öcsi!-köszöntem neki még fél álomban.Odaszaladt hozzám,megölelt,majd ment vissza tévét nézni.Én meg mentem az orrom után,hiszen isteni illatok áradtak a konyha felől.

-Szia anya!Mit főzöl?-léptem be a konyhaajtón.

-Szia kincsem!Rakott tészta!-válaszolt.-Hogy vagy?

-Mostmár jól!Mikor jöttetek??-váltottam témát.

-Olyan 3 órája...-válaszolt.

-És hol van..-kezdtem bele,de anya már válaszolt is.

-Harryt apád faggatja.

-Hogy mi???-ijedtem meg.

-Menj te is,mielőtt olyat szed ki belőle,amit nem is tud!-nevetett.Igen..apának megvan az a képessége,hogy addig kérdezget,amíg össze nem zavar és olyat vallasz be,ami igazából nem is igaz vagy meg sem történt.Ezért is siettem annyira megszakítani azt a beszélgetést.A nappali ajtaját szinte betörtem,amitől mind a ketten megijedtek.Harry hálás tekintettel nézett rám,szinte könyörgött,hogy vigyem ki onnan.Olyan volt,mint akit megkínoztak,mert az arca piros volt és gyorsan vette a levegőt.

-Apa!Ezt most feltétlenül muszáj volt igaz?!!-vádoltam meg kicsit mérgesen.

-Mit??Csak beszélgettünk egy kicsit.Ugye??-nézett Harryre,aki azonnal heves bólogatásba kezdett.Megragadtam a csuklóját és kihúztam a konyhába.Azt hiszem,most én mentettem meg őt! :D

19:23

Vacsora után felmentünk a szobámba,hogy beszélgessünk.

-Jól vagy?-kérdezte,amikor bedőlt mellém az ágyba.

-Igen,hiszen mostmár nem vagyok egyedül.-mosolyogtam.-És te?Mivel fárasztott apa?-kérdeztem rá.

-Semmivel!-kezdett el nevetni.-Csak beszélgettünk!

-Na!!Ne már!!Mondd el,mert nem hiszem,hogy csak beszélgettetek.Vagy kérdezzem talán őt?-húztam fel a szemöldököm.

-Ne!Azt inkább ne!Elmondom én.Az apád megfenyegetett,hogy kiherél,ha megbántalak.Pedig előtte tájékoztattam,hogy csak és kizárólag barátok vagyunk.Nem értem a logikáját!-nevetett tovább.

-Úristen!nem hiszem el,hogy ezt csinálta.Miért kell mindig leégetnie a folytonos féltésével?!Mondjuk..mindig is az a régi felfogású ember volt.Sajnálom,hogy ezt meg kellett élned!-magyaráztam.A pillanat elég kínosra sikerült!

-Semmi baj!Túl éltem!És nem aggódok a golyóim miatt sem,mert nem terveztelek megbántani.Szóval no para!-viccelődött.

21:39

 Mire végeztünk a SKYPE-olással jól eltelt az idő.Zayn,Liam,Niall és Louis annyi mindent kérdeztek és mondtak,hogy követni is alig tudtam.De azt leszűrtem,hogy ők is örülnének neki,ha itt lehetnének velem.Nagyon jól esik,hogy ennyire törődnek velem!

Harry már befészkelte magát a földön elhelyezett matracra,amikor apa bejött.Nem engedte,hogy velem aludjon,így Rick szobájába költözött át.Mielőtt kiment volna,adott egy jó éjt ölelést.

-Megtaláltam a módját annak,hogy ne bántsanak többet a paparazzik!-súgta a fülembe,mivel apa még mindig ott állt az ajtóban és arra várt,hogy Harry kimenjen végre.Azt már nem mondta el,hogy mi az,így a kíváncsiság miatt alig bírtam elaludni...de végül mély álomba szenderültem.