Sunshine In My Heart

Hejhóóóó!.:)

Képzeljétek el,ma majdnem nem hoztam részt,mert rengeteg dolgom volt és későn értem haza..plusz még tanulnom is kellett..és ha ez nem lenne elég,nagyon meg vagyok fázva. :S Ahogy mondani szokás,taknyom nyálam egyben van..XD na de elég az önsajnálatomból,mert megoldottam és itt a rész! :P

A szavazást lezártam!!!!! Végül a döntésetek az lett,hogy minden résznek legyen címe..és úgy is lesz.Folyamatosan fejlesztem a blogot,így lehet hogy szükségem lesz még a segítségetekre!.;) <3

Most ennyit akartam,jók legyetek,jó olvasást!.:) A következő részt 7 pipa és 4 komment után hozom!.:)

17.fejezet

Boldogságból félelem...

2014.Május.14. (Szerda) /Pár héttel később!/

14:36

 *Becky szemszöge*

A bűvös kémia órák....Elárulok egy titkot!!Én nagyon szeretem a kémia órákat!De nem ám az anyag miatt,vagy hasonlók,hanem az egyik osztálytársam miatt,ugyanis mindig jókat nevetünk rajta.És a tanár sem az a típus,aki ránk szól,helyette inkább velünk együtt nevet.Ma a szénatomok közötti kötéseket ismételtük át,amikor az a bizonyos osztálytárs a "Há' hova bonyolítsa még???" kérdéssel jelezte,hogy neki már túl nehéz az adott feladat és nem ért belőle semmit.Ezen persze mindenki nevetni kezdett,de úgy,hogy folyt a könnyünk.Szerintem nem fogtok meglepődni,ha azt mondom,hogy nekem ilyenkor mindig eszembe jutnak a fiúk....de nem szomorodok el,hiszen nincs rá semmi okom.Igaz,hogy Harry szülinapja óta nem találkoztunk velük,de tartjuk a kapcsolatot,tehát nem panaszkodhatok.

Miután kicsengettek,Pollyval a mi házunkhoz vettük az irányt,hogy kikérdezzük egymástól az irodalom tételeket.Azt hiszem elég jól ment mind a kettőnknek,sőt...biztos vagyok benne!!De barátnőm már most nagyon izgult.Mi lesz vele,ha élesben megy??!Amúgy ő mindig is ilyen volt..képes halálra aggódni magát egy felelés miatt is,ezért féltem annyira.De itt van neki a legjobb barátnője,hogy támogassa a nehéz időkben! :D Engem már nem érdekel hányszor kell lelket öntsek bele,mert úgyis leérettségizünk,ha törik,ha szakad!! :P

2014.Május 23. (Péntek) /10 nappal később!/

15:51

-Polly!Túl vagyunk rajta!El sem hiszem!-kiabálva és ugrándozva öleltem meg barátnőmet,mikor kiléptünk a vizsgateremből.Végre kifújhattam a levegőt,amit már év eleje óta tartogatok,mivel ma volt az utolsó nap az érettségizős időszakból.Szerintem nem lesz rossz,mert mindenre tudtam választ adni...de a lényeg,hogy megkönnyebbültem!
-Igen..de én úgy félek,hogy meghúznak!-aggodalmaskodott Polly.
-Ne kezd megint!Átmentünk és kész!-jelentettem ki.-Ma pedig megyünk és megünnepeljük!-dobtam fel az ötletet.Köztudott tény,hogy Polly nem az a bulizós típus,de nagy nehezen csak sikerült rávennem,hogy menjünk el ma este.Mégiscsak egyszer érettségizik le az ember!!....ha minden jól megy.xD

19:32

Míg a fiúkkal beszéltünk SKYPE-on én elkezdtem készülődni.Megcsináltam a hajam,kifestettem a körmömet,sminkeltem és felöltöztem.Mindent elmeséltem nekik a vizsgákkal kapcsolatban,ők pedig biztosra vették,hogy átmegyünk,így gratuláltak a sikeres érettségihez.Miután ezer fajta jelzővel dicsértek meg,hogy milyen csinos vagyok és nagy nehezen elköszöntünk,elindultam Pollyékhoz.

Az utca csendes volt és kihalt...Az egyik saroknál megálltam,mert úgy éreztem,hogy valaki követ..de nem volt ott senki,így mentem tovább.Mikor odaértem barátnőmhöz az volt az első,hogy elmeséltem neki,a rossz megérzésemet,ami útközben tört rám,de ő lerendezte annyival,hogy paranoiás vagyok.Rá hagytam,hogy igaza van és eltereltem a gondolataimat,mivel nemsokára felhőtlenül kell bulizzak.

Mire odaértünk az összes osztálytársam ott volt,így együtt vészeltük át a húzós estét.:D Mindenki táncolt,énekelt és ivott.Polly és én nem nagyon alkoholizáltunk,mert pia nélkül is ugyan olyan jól tudjuk érezni magunkat,mint piával.

03:01

Hajnali háromkor döntöttük el,hogy hazamegyünk,mert elegünk volt a sok talajrészeg tahóból.Egy darabig kérleltem Pollyt,hogy aludjon nálunk,de most nem akart,így elköszöntünk egymástól és egyedül indultunk haza.Az úton végig azon gondolkoztam,hogy ki követhetett este,mire megint furcsa érzésem támadt....Van valaki mögöttem!!Nem mertem hátranézni,mert féltem,hogy beigazolódik a sejtésem.Tudom..elég hülye logikám van!Egyre gyorsabban haladtam a járdán,s mire az utcánkba értem már szó szerint futottam.Az ajtónk előtt lefékeztem és elkezdtem keresni a kulcsomat.A félelem miatt rendesen felment az adrenalin szintem,így még nehezebben ment a kulcsom előkutatása.Mikor sikerült előhalásznom,gyorsan kinyitottam az ajtót és bementem.Ahogy bent volt mind két lábam,azonnal becsaptam magam mögött a fa szerkezetet és ráfordítottam a zárat.Felsiettem az emeletre és benyitottam anyáék szobájába...de rá kellett jönnöm,hogy egyedül vagyok.Rövid gondolkozás után eszembe jutott,hogy ők most éppen anya húgánál vannak babalátogatóban..egy másik városban...kilóméterekre tőlem.Kétségbe estem és nem tudtam mihez kezdjek.Eszembe jutott egy film,amiben ugyanez történik...de annak a végén a csaj meghal!..Oké,talán nem kellene ilyeneken agyalnom,amikor így is félek!Gyorsan lementem és leellenőriztem,hogy minden ablak és ajtó be van-e zárva,valamint minden függönyt behúztam.A konyhafiókból elvettem egy nagyobb kést és egy zseblámpát,majd visszamentem az emeletre,hogy ott is megtegyem az óvintézkedéseket.Mivel viszonylag biztonságosnak éreztem a terepet,úgy döntöttem lefekszek..de a kést,a zseblámpát és a mobilomat hűségesem szorongattam.Mikor valamennyire megnyugodtam majdnem elaludtam..de egy nagy csattanást hallottam a nappali felől.A szemeim kipattantak és ijedten ugrottam ki az ágyból.Valaki van a földszinten!!!!Jézusom!!!-suttogtam halkan.Villámsebességgel szaladtam a szobám ajtajához,bezártam és elétoltam az íróasztalomat.A három tárggyal együtt bementem a fürdőszobába és bezárkóztam.Olyan félelem tört rám,mint még soha!Szüntelenül remegtem és abszolút nem tudtam,hogy mit tegyek.A könnyeim utat törtek maguknak és patakokban folytak le arcomon.Végső kétségbeesésemben ráeszméltem,hogy a kezemben tartom a telefonomat,így az első embert,aki a listámban volt felhívtam.

04:32

*Harry szemszöge*

-Csörög a telefonom!Ki az a barom,aki hajnali fél ötkor felhív??!!-mérgelődtem és a fejemre raktam a kispárnámat.De az csak csörgött..csörgött..és csörgött.Hirtelen bevillant,hogy ez a zene csak akkor szól,ha Becky hív,mivel beállítottam a csengőhangjának!De mi lehet ilyen későn??Gyorsan felvettem,hogy megtudjam..
-Haló??-nem szólt bele,de úgy hallottam,mintha sírna,amitől rendesen megijedtem.-Becky,te vagy az?Mi a baj??-még mindig semmi.-Nyugi Beck!Itt vagyok..kérlek ne sírj!Mi a baj?Hallasz??-hiába kérdeztem vagy mondtam akármit,egy szót sem szólt,helyette csak sírt.Végső kétségbeesésemben átszaladtam Liamhez,mert ő az,aki mindig tudja,mit kell tenni.-Ne tedd le a telefont!!-kötöttem Becky lelkére.

*Liam szemszöge*

Arra riadtam fel,hogy valaki beront a szobámba,felcsapja a villanyt és elkezd rázogatni,hogy azonnal keljek fel.Azt hittem,hogy megint rájött Louisra az öt perc,így nem törődöm módon átfordultam a másik oldalamra.
-Liam!Az isten szerelmére,kelj már fel!!!!-üvöltött rám Harry(?!). Meglepődve ültem fel és mielőtt folytattam volna a beszédet,észre vettem,hogy telefonál.
-Ki az?Baj van?-kérdeztem ijedten.
-Igen..Becky az,de nem szól bele,csak sír!Már mindenhogy próbáltam megnyugtatni,de semmi!Segíts!!-hadarta el mondandóját.A kétségbeesés tisztán hallható volt a hangján közös barátunk miatt.
-Énekelj neki!-ugrott be az ötlet.-Hátha attól megnyugszik egy kicsit és eltudja mondani,mi történt.-javasoltam.
-De mit?-kérdezte.
-Jajj..nem igaz,hogy nem jut eszedbe semmi..énekes vagy az istenért!!-borultam ki,hiszem már én is nagyon aggódtam.-Valami lassút...mondjuk a Don't let me go-t.Mondd neki,hogy figyeljen rád és utána kezdd el.
-Oké.-mondta.-Becky,légyszives egy kicsit figyelj ide rám!-ezután a mondat után elkezdett énekelni.

Már a dal felénél járhatott,amikor újra beleszólt.-Hál' istennek!Azt hittem soha nem hallom a hangodat!Várj egy kicsit,kihangosítalak..Oké,most pedig mondd el mi a baj!-utasította.
-Van valaki a házban!-mondta Becky,mire megint előtört belőle a sírás.-Tök egyedül vagyok itthon és nem tudom mit tegyek!Bezárkóztam a fürdőmbe,de már nem sokáig bírom itt.A hangok egyre közelednek,szerintem rá fog jönni,hogy itt vagyok.Nagyon félek...Segítsetek!Kérlek....-majd elhallgatott.Hary olyan ijedt arcot vágott,mint még soha és azonnal felelt a lánynak,aki a vonal másik végén megállás nélkül sírt.
-Persze,hogy segítünk...Ne menj ki a fürdőből és maradj nagyon csendben!Mi a címetek?-kérdezte,míg leszaladt a nappaliba.-Oké,egy kicsit átadom Liamnek a telefont.-nyomta a kezembe a készüléket.
-Becky...nyugodj meg kérlek.Igaz,hogy nem vagyunk ott,de nem hagyjuk,hogy bajod essen!-próbáltam megnyugtatni.Harry közben hívta a rendőrséget és elmagyarázta,mi történt és hogy ki is ő!A rendőrök persze nagyon készségesek lettek,miután kiderült,hogy a One Direction egyik tagja.Letette a másik telefont,kikapta a kezemből sajátját és azonnal beszélni kezdett.
-Kiküldtem a rendőröket,nemsokára ott lesznek,csak pár percet bírj még ki!Nyugi,mostmár nem lesz semmi baj...csak ne sírj..-kérlelte.
-Énekelnél tovább?-kérdezte Becky.Harry elmosolyodott és belekezdett a Little Things-be.Eközben Niall,Zayn és Louis is lejöttek,mert nem tudták,mi ez a nagy hangzavar és hogy Harry miért énekel hajnalok hajnalán.Elmagyaráztam,mi történt és kezdetét vette az idegölő várakozás...

*Becky szemszöge*

Soha nem gondoltam volna,hogy valakinek a hangjától képes leszek ennyire megnyugodni...Becsuktam a szemem és csak Harryre koncentráltam."I know you've never loved the sound of your voice on tape,You never want to know how much you weigh,You still have to squeeze into your jeans.."  Mély,dörmögős,mégis lágy hangja mindent elfelejtetett velem..azt,hogy hol vagyok és mit történik...

Hirtelen hangos szirénázás töltötte be a házat.Hallottam,ahogy azt kiabálják,hogy "Itt a rendőrség!Maradjon ott,ahol van és tegye a kezét a tarkójára!!"Az egyik pillanatban egy hatalmas csapódás és valaki bejött a szobámba.
-Kisasszony!Merre van?A rendőség embere vagyok,kérem szólaljon meg!-kiabált.Remélve,hogy nem hazudik,fülemen a telefonnal,lassan felálltam és kinyitottam a fürdőajtót.Harry megállás nélkül beszélt hozzám,hogy tartsa bennem a lelket.
-Jónapot!A nevem Andrew és rendőr vagyok.-a nagy darab,kopasz,egyenruhás férfi,olyan hirtelen kapta a kezemből a telefont,hogy időm nem volt rákiabálni,hogy ne vegye el.-Gondolom ön adta az információt..Nagyon szépen köszönjük!..Nem,nem..mostmár biztonságban lesz!Kezeskedem érte!....Rendben van,viszlát!-Gyorsan megbeszélt valamit Harryvel,majd letette a telefont.

*Harry szemszöge*

-Végre biztonságban van!-fellélegezve rogytam le a kanapéra.A fiúk,még mindig nem tudták hova tenni a dolgot,ahogy én sem.Hihetetlen,hogy ez mind vele történt,én meg segítettem neki.De miért engem hívott??Nem mehetek csak úgy át,hogy megmentsem az életét....Bárcsak ott lettem volna mellette..

*Niall szemszöge*

Harry megkönnyebbülve ült le közénk,miután letette a telefont.Még mindig sokkos állapotban voltunk a történtek miatt,így csak némán ültünk és néztünk ki a fejünkből.Egy idő után Zayn,Louis és Liam felszaladtak a szobájukba,hogy felhívják barátnőiket,jól vannak-e.Biztosra veszem,hogy Eleanor,Perrie és Dani aludtak még..sőt,őket is jól megijesztették a srácok.

Harry hirtelen felpattant,én meg nem akartam egyedül lent maradni,így mentem utána.Bement a szobájába,előkapta a bőröndjét és elkezdte behajigálni néhány ruháját.
-Mégis mit csinálsz?-kérdeztem meghökkenve.
-Pakolok.-adta az egyszerű választ,majd folytatta.-Nem gondoljátok,hogy itt maradok és karba tett kézzel várom,hogy mi történik vele!Mi van,ha sokkot kapott az események miatt??Valamit tennem kell!!Háromnegyed óra múlva indul az első gép Párizsba...az út másfél óra,így legkésőbb nyolckor már ott lehetek nála.Ezen a héten amúgy sincs semmi dolgunk!Ha mégis becsúszik egy-két fellépés,vagy interjú,egyszerűen mondjátok meg,hogy beteg vagyok!Oké??-hadarta el.
-Biztos haza mennek a szülei is,ha megtudják,mi történt.
-Nem érdekel!!Ha a pápa látogatná meg,akkor is mennék!-jelentette ki,miközben becipzározta bőröndjét.

05:42

Egy fél óra alatt elkészült és hívta Pault,hogy jöjjön érte.Szegényt felkeltette,de egy szó nélkül elindult és tíz perc alatt meg is érkezett.
-Sziasztok,majd hívlak benneteket.-mondta Harry és kilépett az ajtón.
-Oké...sok sikert és vigyázz rá!-kiabált utána Louis.Mi is akartunk menni,de olyan gyorsan történt minden,hogy időnk nem volt átgondolni..már mindegy!Legalább Hazz elmegy és ott lesz vele,amíg csak kell...