Sunshine In My Heart

Sziasztok! :)

Először is szeretném megköszönni a 2 kommentet.Nagyon aranyosak vagytok és remélem továbbra is követni fogjátok az eseményeket.Nagyon jól estek a visszajelzéseitek.:)
Most pedig meghoztam a 2.fejezetet,ami egy Halloween-i különkiadás,mert egy extra hosszú résszel jelentkezem.Remélem tetszeni fog!Jó olvasást és Boldog Halloween-t mindenkinek!! <3

UI.:A következő rész 2db komment után jön.:)


2.fejezet

2013.Szeptember.27. (Péntek)

07:10 

 *Becky szemszöge*

Végre beértem a suliba.Ilyenkor az az egy dolog vigasztal,hogy ma péntek van és szerencsére a héten nem nagyon kaptunk olyan leckét,ami a jövőhétre kellene.Sőt....még csak felelni sem fogunk.Furcsa...na de mindegy..Isten tartsa meg tanáraim jó szokását,ha lehet a tanév végéig!Ahhoz képest,hogy a végzős évemet pengetem és nemsokára itt az érettségi,még nem kellett túl sokat tanulni,pedig ez már a 4. hét.Szóval a hétvégére csak henyélést,filmezést és alvást terveztem.Változatos programom lesz!De gondolom már ti is éreztétek úgy,hogy kell egy kis pihenés,amikor tényleg nem csináltok semmit.Velem is így van most..erre szükségem van és kész!

Nagy mosollyal léptem be a 13.c osztályba,ahogy általában szoktam.Az osztály "fiai"már nagyban röhögtek az első padnál valami hülyeségen,amit inkább nem is akarok tudni,mi volt.Az ő témáik általában vagy értelmetlen vagy csak szimplán férfi gondolatokból tevdődnek össze.Voltak,akik a padra borulva feküdtek és csendesen szuszogtak,mit sem törődve a nagy kacározáson az osztály elejében.Azt hiszem, ez a bizonyítja,hogy a korán kelést nem lehet megszokni.Jobb oldalon,az első padban már ott ült barátnőm, és a biosz füzetét szorongatta.Nagyon belemerült,mert csak akkor vett észre,mikor már mellette álltam.

-Sziaaaa!-köszöntem és ledobtam a táskámat a földre,majd kivettem a kajámat és neki kezdtem enni.

-Szia!Látom megéheztél a "nagy" út során,míg beértél.-nevetett ki Polly.Néha olyan kis humoros tud lenni!

-Aha.-motyogtam teli szájjal,amire ő mégnagyobb nevetésben tört ki.-Képzeld el....megint velük álmodtam.

-Igen??És mit?Meséld el most azonnal!-kérlelt.Pollyról tudni kell,hogy imádja,ha mesélek neki.Főleg ha az álmaimról tartok beszámolót.Mint mindig,most is izgatott lett,ahogy belekezdtem.

-Éppen egy One Direction koncerten voltunk és ott tomboltunk az első sorban,amikor Harry leugrott a színpadról én meg majdnem rosszul lettem,mert ott énekelt előttem,de te bátorítottál,hogy menjek fel vele,így felmentem és.....-mondtam szinte egy levegővétellel és teliszájjal,aminek meg is lett az eredménye,ugyanis félrenyeltem és majdnem megfulladtam.Jó...a "majdnem"-től azért messze volt,de azért egy könnycseppem kicsordult.

-Jujjj.Jól vagy?Várj segítek!-kezdte el ütögetni a hátam Polly,miközben jóízűen nevetett.

-Ez nem vicces!Lepergett a szemem előtt az életem!-a nevetéstől alig bírtam befejezni a mondatot.

-Hááát...úgy látom nagyon megható lehetett az a kemény 18 éved,ha így megkönnyezted.-röhögött.

Eközben Kate, a másik barátnőnk is bekocogott az osztályba és elmeséltünk neki mindent,mert nem értette,hogy mitől van ilyen kitörően jó kedvünk.Éppen az utolsó szót mondtam Katenek,mikor a fizika tanár megjelent az ajtóban."Borzalmas"...ez az egy szó jut eszembe róla."Nehéz 45 percnek nézünk elébe."-gondoltam.

13:05

A nap hosszú volt,bár péntekenként csak 5 órám van.Ezek viszont a lehető legrosszabb órák.Ráadásul irodalomból kaptunk házit is.Úgy látszik reggel elhamarkodtam a kijelentésem,miszerint a hétvégét lazulással töltöm.Ugyanis az antikvitásról való plakát készítése nem éppen tartozik a "lazulás" témakörébe.Az irodalom tanárom azt az elvet vallja,hogy így könnyebben megtanuljuk a leckét.Háát...nekem mindegy.A tanulás az tanulás és semmitől nem lesz jobb!!!

Mivel párosmunka volt,mi Pollyval kaptunk a lehetőségen és egymást válaszottuk.Úgy gondoltam jobb,ha nálam alszik,mert hétfőre kell és addigra biztos kész leszünk vele.

-Hé Polly...mi lenne,ha ma ott aludnál nálunk?Akkor még ma megcsináljuk és miénk az éjszaka meg a holnap is.-dobtam fel az ötletemet.

-Öhmm..nem is tudom.Megint csak úgy állítsak be??Anyukádék kiakadnak!

-Jajj!!Hányszor elmondtam már,hogy te soha nem zavarsz..és ezt te is nagyon jól tudod.Szóval ellentmondást nem fogadok el!

-Jól van!-mosolygott.-Akkor megkérdezem anyát.

Ez az egész csak formaság volt.Mindig elengedik hozzánk,mert tudják,hogy jó hatással vagyok rá.Pont úgy,ahogy ő rám.Így is lett,aminek mi nagyon örültünk...lehet egy kicsit túl hangosan is.

*Jacqueline szemszöge*

"Na tessék.Már megint milyen jól érzi magát a "Miss Tökély" társaság.Miért van az,hogy ők mindig jókedvűek és szerencsések.A jegyeik jók,vannak barátaik és ott vannak egymásnak.Olyan összetartóak...Bla-bla-bla...Úgy feltudnak idegesíteni!De majd megmutatom én nekik.Van egy ötletem.."-gondolkodtam magamban és azzal a lendülettel,ahogy kitaláltam,kitettem a lábamat Becky elé,ő pedig MAJDNEM elesett.A francba..megúszta.

-Jujj..Bocsika.Nem láttam,hogy jöttök.-játszottam az ártatlant.

-Az érdekes,mert én meg azt láttam,hogy egy ideje minket bámulsz!Nagyon rossz lehet a szemed...ajánlom a szemüveget!-mondta Becky gúnyosan.

Olyan mérges lettem,hogy nem tudtam visszaszólni neki.Csak levágtam magam a székemre és puffogva vártam,hogy végre elmenjenek.Utálom őket,amiért ilyen jó barátnők!!!

13:15

*Becky szemszöge*

 -Azt hitte,nem tudom,hogy direkt csinálta??-kérdeztem.

-Nem tudom,de nem érdemes vele törődnöd.Amúgy is a tiéd volt az utolsó szó!!Ő meg majd felrobbant az idegességtől,szóval te nyertél!-mondta Polly.

-Igazad van.Ez már szánalmas,amit művel.

Elindultunk hazafelé.Mostmár sokkal több ember volt az utcákon,mint reggel.Mindenki rohan,telefonál vagy éppen teli szatyrokkal próbál eljutni az autójához,anélkül,hogy kiborulna valami.Mindig is szerettem a sürgést-forgást.De érdekes módon,Párizsban mindig eltudok gondolkozni az élet nagy dolgairól.

Az utunk egyenesen a mi házunkhoz vezetett.Pollynak nem kellett haza mennie,mert már "beköltözött" hozzánk.Vagyis van pár ruhája nálam,ha ilyen "váratlan" helyzet adódna.

Mikor beléptünk a bejáratiajtón,anya fogadott minket.Biztos látta az ablakból,hogy jövünk.

-Sziasztok lányok!Látom megint tanulnotok kell.-mosolygott anya.

-Igen.Az irodalom tanár legújjabb agyszüleménye a plakátkészítés lett.Pedig már rákészültem a pihenésre...de sebaj egy csajos este mindennél pihentetőbb!!-közben levettem a cipőmetés felcaflattam az emeletre,barátnőmet hára hagyva.

-Hello Susan!Ugye nem zavarok?Mindig szó nélkül állítok be...-Polly.

-Polly,te soha nem zavarsz.Amúgy meg addig sem engem zaklat a drága kislányom a banda híreivel.-nevetett anya.

-Hééééé!Halottam ám!-kiabáltam le az emeletről.Tudtam,hogy csak viccel,mert ő is odavan a fiúkért.

A gyors beszélgetés után,mind a ketten felvettünk egy kényelmesebb szerelést.Nem szeretek itthon az utcai ruháimban lenni,mert tuti leeszem,leöntöm vagy elszakítom..vagy valmi hasonló.Mitán felöltöztünk lementünk ebédelni.Az egyik ismertető jelem,hogy töménytelen mennyiségű kaját vagyok képes betermelni.Ráadásul ezek a kaják nagyrészt húsból és édességekből állnak.Még jó,hogy nem vagyok az a hízékeny típus.Lehet már úgy néznék ki,mint egy elefánt...FÚÚÚJ!!!

20:30

Végre valahára kész lett a plakát.Míg csináltuk One Direction-t hallgattunk,amire ugye muszáj énekelni és táncolni.Igaz,úgy nehéz volt haladni,de készen lettünk vele és ez a lényeg.Az alkotásunkat feltekertem és betettem az ágy alá,nehogy valami baja legyen az éjjel vagy a hétvége során.Csak hétfőn el ne felejtsem,mert akkor oda az 5-ös!!

Miután megfürödtünk,bementünk a gép elé.Az első dolgom az volt,hogy utána nézzek a fiúknak.Hiába..oda vagyok értük meg vissza.:D

*Polly szemszöge*

Nem csalódtam Beckyben.Még szinte ki sem jött a fürdőszoba ajtaján,már a gép előtt ült és a One Direction hivatalos oldalát leste.Nagy kíváncsisággal olvasta a mai híreket,ahogyan én is.Amikor elméjülten néztem Louis egyik képét,Becky visítozni és ugrálni kezdett."Ezt meg mi lelte??"Gyorsan átvittem a tekintetemet az oldal jobb részére és elkedtem olvasni az ott lévő bejegyzést.

"A One Direction This Is Us című mozifilmjét,2013.December 24.-én, Londonban vetítik le mégegyszer!!!A rajongók nagy örmére, a srácok egy meglepetést is kitaláltak.Vajon megint min törik a fejüket?Minden kiderül,ha elmész.Mindenkit szeretettel várnak a mozikban!"

"Jesszus!Atyaég!Nem lehet!Újra levetítik a filmet!Ilyen szerencsét!"-örvendeztem magamban.Már értettem,Becky miért lett olyan izgatott.A premier vetítésre sajnos nem tudtunk elmenni,ami itt volt Párizsban.A többi helyszín meg egyszerűen túl messze volt.De most elmehetnénk,mivel London aránylag közel van Párizshoz.

*Becky szemszöge*

-Áhhhhhhhh!!JEEEE-JEEE-JEEE!!Sállálláááá!Vetítik!!Polly!Levetítik!!Megyünk Londonba!Megyünk Londonba!-megfogtam barátnőm kezét,hogy ugráljon velem.A nagy örömöt végül Polly törte meg.

-Hé-hé!És mi van,ha nem engednek el minket?

-Polly!Nem érdekel!Én akkor is elmegyek,te pedig jössz velem!Ha kell megszöktetlek!-mondtam viccesen,de mégis komolyan.

-Bolond vagy!-rázta meg nevetve a fejét legjobb barátnőm.